China’s Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road (könyvismertető)

Az elmúlt évtizedek gyors gazdasági növekedésének eredményeként Kína nagyhatalommá vált, amelyre építve új nemzetközi státuszához méltó külpolitikát folytat. Ennek központi eleme az Egy Övezet Egy Út, amely megvalósításával Tom Miller, a Gavekal Research szenior kutatója szerint Kína egyfajta birodalomépítésbe kezdett. A könyv a kínai külpolitika számára legfontosabb régiókat veszi sorra, és amellett érvel, hogy ennek az álomnak a megvalósítása, ha nem is zökkenőmentesen, de töretlenül halad előre.

A könyv központi állítása

Tom Miller alapállítása szerint az Egy Övezet Egy Út program meghirdetésével a kínai külpolitika egy új fejlődési fokra lépett: míg korábban alacsony aktivitás és a nemzetközi szabályokkal többé-kevésbé konform viselkedés jellemezte, a nagyszabású kezdeményezéssel Kína nyíltan üzeni, hogy nagyhatalommá vált. Kína nagyhatalmi ambícióinak a központi eleme, amelyet Xi elnök „kínai álom” programjának analógiájára „ázsiai álom” névvel lát el a szerző, egy új ázsiai birodalom megalapítása. A birodalomépítés két módon zajlik: gazdasági eszközökkel – az Egy Övezet Egy Út keretében megvalósuló befektetések által – és katonai/politikai nyomásgyakorlással. A „répa és bot” módszere nem számít újnak a nagyhatalmak eszköztárában, de a szerző ügyesen rámutat, hogy Kína esetében milyen ellentmondásokhoz vezet ez az út: míg Kína befolyása kétség kívül folyamatosan nő az ázsiai régióban, politikájával nem képes barátokat szerezni, a legjobb esetben is csak a kisebb diktatórikus rezsimekkel rendelkező államok vezetői támogatják. Mindez azért problémás, mert Kína „ázsiai álmát”, annak ellenére hogy a kínai retorika gyakran hivatkozik rá, a többi nemzet nem feltétlen osztja, és mint a szerző rámutat, sokan inkább „rémálomnak” látják, és továbbra is bíznak az USA ellensúlyozó szerepében. Ázsia kisebb államait az aktív kínai külpolitika válaszút elé állítja: a gazdasági előnyökben bízva elfogadják a kínai elképzeléseket, annak veszélye mellett, hogy Kína szatellit államává válnak, vagy nyíltan szembeszállnak a kínai törekvéssel. Valójában egyik út sem választható tisztán, ezért középtávon maradnak az ambivalens, konfliktusokkal terhelt köztes megoldási stratégiák.

Kína birodalomépítési módszerének és a kisebb államok lehetséges válaszainak a bemutatása érdekében a szerző több éves tanulmányútra ment, ahol az érintett országokban interjúkat készített a társadalom széles rétegeivel, törekedve a probléma minél szélesebb körű bemutatására.

A könyv főbb fejezetei: a  „birodalom” pillérjei

A bevezető fejezetben Tom Miller bemutatja, hogy Kína hogyan vesztette el regionális nagyhatalmi szerepét, és hogy az ország megújulása milyen módon kapcsolódik a nemzetközi státuszának helyreállításához. A szerző röviden ismerteti, hogy melyik régiókat érinti Kína ázsiai befolyása: Közép-, Dél és Délkelet-Ázsiát.

Az első fejezetben az Egy Övezet Egy Út kezdeményezést, mint egy nagyszabású geopolitikai tervet ismerteti, amely célja Kína ázsiai birodalmának a megalapítása. A szerző röviden felvázolja a terv pénzügyi hátterét finanszírozni hivatott pénzügyi intézményeket: az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankot, Selyemút Alapot és Kína nagy szakosított állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankjait. Rámutat, hogy a felsorolt pénzügyi intézmények közül jelenleg Kína nagy kereskedelmi bankjai a legfontosabbak a projekt finanszírozása szempontjából. A szerző rávilágít, hogy az új ázsiai infrastruktúra kiépítésének finanszírozásával kapcsolatban megindult egyfajta rivalizálás az Ázsiai Fejlesztési Bank, a Világbank és a kínai intézmények között. Bár ez utóbbiak még nem jelentenek valódi konkurenciát a hagyományos nemzetközi pénzügyi intézmények számára, a szerepük várhatóan dinamikusan növekedni fog.

A második fejezetben a könyv ismerteti annak okatit, hogy a közép-ázsiai régió miért játszik különösen fontos szerepet az Egy Övezet Egy Út kezdeményezésben. Kína és a régió viharos történelmi kapcsolata miatt – a Qing-dinasztia alatt a régió keleti fele Xinjiang néven Kína részévé vált – Kína megítélése a helyi lakosság körében kedvezőtlen. Kína azonban a rtérség erőforrásai miatt rendkívül aktív befektető, amely a helyi kormányok fontos támogatójává teszi. Különösen annak fényében, hogy a térség hagyományos nagyhatalma, Oroszország gazdasági szempontból nem tud Kínával versenyre kelni. Kínának ráadásul további céljai is vannak a régió gazdasági fejlettségének a növelésével: a pekingi remények szerint a gazdasági stabilizáció csökkenti a terrorizmus támogatottságát, amellyel csökkenthetők a Xinjiangon belüli ujgur szeparatista törekvések. Közép-Ázsia és Xinjiang közös fejlesztésének az alapját a kínai remények szerint a helyi erőforrások (kőolaj, gáz és ércek) kiaknázása és a távolsági szállítás jelenti, amely Eurázsia forgótengelyévé tenné a régiót. A nagyszabású tervek létjogosultságával kapcsolatos kérdésekre a helyiek és a fejlesztésekkel párhuzamosan érkező han bevándorlók eltérően válaszoltak, amely tükrözi azok bizonytalan megítélését és kimenetelét.

A könyv harmadik fejezete a Mekong-vidék és Kína hasonlóan komplex kapcsolatát vizsgálja, két hagyományosan kínai befolyás alatt álló ország Laosz és Kambodzsa példáján keresztül. Mindkét ország életében a kínai befektetések a helyi bányászatban, az infrastruktúrában (pl. Kunming-Bangkok vasút), a kereskedelemben és a turizmusban egyfajta kiutat jelentettek a teljes szegénységből és lehetőséget adtak a világgazdaságba – Kínán keresztül – történő becsatlakozáshoz. Mindennek azonban komoly ára volt: környezeti károk, a földek kisajátítása és a túlzott politikai függőség, amely elsősorban nem a korrupt elitet, hanem a helyi lakosságot töltötte el aggodalommal. Kína befolyásának a fennmaradása elsősorban annak függvénye, hogy vállalatai mennyiben lesznek képesek a helyi igényeket jobban felismerni.

A negyedik fejezetben bemutatásra kerül, hogy romlott meg Kína és az egyik legfontosabb szövetségesének tekintett Mianmar kapcsolata. Mianmar katonai kormányzatának az egyetlen komoly támogatója ugyanis évtizedeken keresztül Kína volt, amely eredményeként a kelet-ázsiai ország egyre jelentősebb gazdasági befolyás alá volna a szomszédját. Számtalan kínai tulajdonú bánya (Letpadaung) nyílt, míg a kínai érdekeknek megfelelően óriási energetikai (Myistone-gát) és infrastrukturális beruházások (pl. olajvezeték Kyaukphyu-Kunming között, amellyel le lehet rövidíteni a Kínába tartó olajszállításokat, kiváltva a Malakka-szorost) indultak. Az építkezéseket kísérő kilakoltatások, a környezetvédelmi aggályok miatt Kína-ellenes tüntetésekre került sor, amely eredményeként Myistone-gát (amely a megtermelt energia 90%-át Kínába exportálta volna) építését 2011-ben, a munka megkezdését követő negyedik évben leállították. A Kína ellenes érzelmek nem voltak történelmi előzmények nélküliek, de 2011 után úgy tűnt a kínai-mianmari kapcsolatok hosszú időre befagytak, sőt Mianmar lassan megkezdte közeledését az USA-hoz, amely az „ázsiai fordulat” politikájának a meghirdetését követően nyitottnak is mutatkozott. A 2015-ben hatalomra került Aung San Suu Kyi vezette kormány, amelytől a nemzetközi közvélemény a Kínától történő további távolodást várta, meglepő módon egyre jobban közeledik Pekinghez. Mindez tükrözi, hogy egyetlen szomszédos állam sem vonhatja ki magát a Kína jelentette gazdasági lehetőségek alól.

Az ötödik fejezetben Kína és Dél-Ázsia kapcsolata kerül bemutatásra az ellenséges India, a kvázi szövetséges Pakisztán, és az ambivalens Sri Lanka viszonyán keresztül. Indiában úgy látják, hogy az Egy Övezet Egy Út egy kétélű kard: egyfelől valóban javítja a gazdasági kapcsolatot az ázsiai régióban. Másfelől növeli Peking politikai és katonai befolyását a térségben, mert olyan kikötők fölött szerez irányítást, amely révén az ázsiai riválist, Indiát bekerítheti Kína („gyöngykoszorú stratégia) és biztosíthatja a tengeri kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést. Pakisztán számára az Egy Övezet Egy Út hatalmas (közel 60 Mrd. USD értékű) beruházásokat jelent, amely nélkülözhetetlen forrás az ország modernizálásához. Bár a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó rendkívül jelentős geopolitikai előnyt jelentene Kínának, mert az európai és afrikai piacok elérést lerövidítené, valamint biztonságosabb hozzáférést jelentene a közel-keleti energiahordozókhoz, a Pakisztánban tapasztalható terrorizmus komolyan veszélyezteti a kínai befektetéseket. Sri Lanka kormánya a 2000-es évektől rendkívül szoros kapcsolatot alakított ki Kínával, amely eredményeként kínai vállalatok számtalan nagyszabású infrastrukturális projektbe (út, autópálya és repülőtér építés, Colombo Port City) kezdtek bele. A kölcsönök visszafizetésére azonban nem volt fedezete a kormánynak, amely a helyi lakosság ellenállásához és a kormány bukásához vezetett. Az új kormány 2015-ös hatalomra kerülését követően azonban a kapcsolatok újra javulni kezdtek, mert a kínai kormány hajlandónak mutatkozott Sri Lanka helyzetén javítani, mindenekelőtt a hitelkamatok csökkentése révén. A kínai kormány számára ez egy lecke volt, hogy csak a kölcsönös előnyök figyelembevételével tud barátokat szerezni és nem a korrupt vezetők megnyerésével. A Mianmari helyzethez hasonló kimenet azonban tanulság a többi kisebb állam számára is: nehéz a Kína jelentette gazdasági lehetőségeket elutasítani.

A hatodik fejezetben a szerző bemutatja, hogy az elmúlt években hogy változott meg Kína magatartása a Dél-kínai-tenger ügyében. Míg korábba Kína sokáig halogató, visszafogott magatartást tanúsított, ma egyre aktívabb, amely mögött egyértelműen a stratégiailag fontos terület fölötti ellenőrzés megszerzésének célja áll. A „szalámi taktika” reálpolitikai meggyőződést takar, ezért nem várható, hogy Kína viselkedését a nemzetközi bíróság ítélete, vagy bármilyen más nemzetközi szervezet véleménye megváltoztatná. Vietnám ennek a politikának a homlokterében áll: bár Vietnám mindent elkövet, hogy ellensúlyozza Kína nyomását (pl. keresi az USA és Oroszország támogatását), valójában nemzeti érdekei miatt nem szakíthatja meg kapcsolatait óriás szomszédjával.

Konklúzió

A konklúzióban Tom Miller megállapítja, hogy Kína nagyhatalommá vált, amely tényt a nemzetközi politikában nem lehet a továbbiakban figyelmen kívül hagyni. Kína – a hidegháborúhoz hasonlatos – elszigetelése egyre inkább illúzió, mert a világnak és mindenekelőtt a korábbi hegemón hatalomnak, az USA-nak meg kell tanulnia együtt élnie a nagyhatalom Kínával. Különösen igaz ez Kína kisebb szomszédjaira, amelyek fontos szerepet kapnak Kína birodalomépítő törekvéseiben. Az elmúlt évtized példája azonban azt mutatja, hogy Kína álma csak akkor válhat valóra, ha képes lesz vállalatain keresztül nagyobb figyelmet fordítani a helyi közösségek igényeinek figyelembe vételére.

A könyv értékelése

A könyv kétség kívül legnagyobb erénye, hogy szemben az angol nyelven a témával kapcsolatban megjelent munkákkal, a szerző tudatosan törekszik az objektív megközelítésre. Nem démonizálja Kína szerepét, de nem kerget illúziókat sem: Kína egy nagyhatalom, amely az egyre jelentősebb nemzetközi érdekeltségei miatt egyre jelentősebb hatást gyakorol a környezetére. Tom Miller könyve számtalan adattal és információval gazdagítja az olvasót, a fejezetek elején térképek segíti a tájékozódást, amely az Ázsia iránt nyitott olvasók számára is segítséget jelentenek.

A könyv legnagyobb hibája mindezek ellenére, hogy a felvetett kérdés bizonyítása egy szisztematikus elemzési módot követelt volna meg. A szerző által választott vizsgálati módszer, az interjúk bár jól bemutatják a vizsgált kérdés lehetséges eltérő értelmezését, az interjúalanyok kiválasztása sokszor rendkívül véletlenszerűnek tűnnek. Emiatt a könyv érvelése, bár érdekes, nem feltétlen győzi meg az olvasót állításának a helyességéről és tudományos szempontból sem elégséges.

A szerző konklúziója mindezek ellenére helytállónak tűnik: Kína nagyhatalommá vált, amely tényt a nemzetközi politikában nem lehet a továbbiakban mellőzni. Kína – a hidegháborúhoz hasonlatos – elszigetelésére egyre inkább illúzió, a világnak és mindenekelőtt a korábbi hegemón hatalomnak, az USA-nak meg kell tanulnia együtt élnie az új nagyhatalommal.

Felhasznált irodalom

MILLER, Tom : China’s Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road, Zed Books, 2017.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: