Boyé Lafayette De Mente: Korean Mind (könyvismertető)

A könyv írója Boyé Lafayette De Mente nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy egy könyvben összefoglalja a koreai kultúra sajátosságait a mindennapi emberek számára. A szerző mondhatni már jártas az ilyesfajta témájú könyvekben, ugyanis hasonló műveket írt a japán és a kínai kultúrával kapcsolatban is. Ennek következtében ki is hangsúlyozza, hogy a koreaiak sajátos és egyedülálló személyiséggel és kultúrával rendelkeznek, amely nem hasonlítható össze más ázsiai országokéval.

Bevezetés

A szerző Korean Mind című könyvének egy igen különös tagolást választott. A mű nem részekre vagy fejezetekre oszlik, hanem címszavakra, vagyis egy-egy koreai szóra, amelyet utána néhány oldalon keresztül magyaráz, majd következik egy újabb szó, amelyek abc rendben követik egymást. Elsőre azt hihetné az ember, hogy egy szótárral van dolga, amelytől nem is áll messze az elképzelés, ugyanis a koreai szavak nem csak latinbetűs átírással szerepelnek, hanem a hagyományos koreai hangul írással is, majd mögötte található az angol fordítása. Azonban ez egy szótárnál sokkal többet kínál számunkra, mivel a szavaknak nem csak a jelentését kapjuk meg, hanem azok kulturális jelentését, sőt jelentőségét, amelyet a szerző egy rövid bevezető után végig vezet szinte az egész koreai történelmen keresztül kezdve a korai időktől, a dinasztiákon, királyságokon át, egészen a modern időkig, vagyis napjainkig. A leírásokban nagyon nagy hangsúlyt kap a konfucianizmus és a buddhizmus, amely nagy hatással volt Korea életének minden szegmensére, valamint a kínai és a japán megszállás is sarkalatos pontját képzik a leírásoknak. Könyvösszefoglalóm során néhány jelentősebb fogalommal, koreai kifejezéssel igyekszem bemutatni a könyv sokszínűségét és alaposságát, amely szavakat egy-egy tematika köré csoportosítok az egyszerűbb megértés kedvéért.

Konfucianizmus, apakultusz, szülőtisztelet

Apakultusz (aboji): az egyik legfontosabb szó a koreai nyelvben. A szerző azon kérdésére ugyanis, amelyben feltette ezt a kérdést az idősebb koreaiak azonnal az aboji vagyis az apa szót említették. Ennek az oka arra a több mint öt évszázados hagyományra vezethető vissza, hogy Koreában a család és a szociális struktúra középpontjában is az apa áll. Ennek a rendszernek a kialakulása 1392-re vezethető vissza Koreában, amikor adoptálták a neokonfucianizmust a Csoszon-korban, mint hivatalos kormányideológiát. A koreaiak életének majdnem miden szegmensét a neokonfucianizmus ideológiája hatotta át, többek között az interperszonális kapcsolatok etikettjét és az apa szerepét tekintve is. A konfucianizmus azért is tudott a kormányzás ideológiájává válni, mert ezen gondolatmenettel a kormányzásban és a társadalomban is az uralkodó válhatott az emberek „apjává”, akinek a nép engedelmeskedik minden kérésében, mint gyerek az apjának.

Fiúkultusz (adul): az utolsó koreai dinasztia ideje alatt a struktúrája és az etikája a társadalomnak főleg az ősök tiszteletére épült. Erre a legalapvetőbb szabály az volt, hogy az ősöknek való áldozatot a család legidősebb férfitagjának kell bemutatnia, biztosítva ezzel azt, hogy miden családban kellett, hogy legyen legalább egy fiúgyerek, hogy ezeket a hagyományokat tartani tudja a család.

A szellemekkel való kapcsolatban maradás (chang sung): a spiritualitás már a korai idők óta a koreai kultúra része, amely a samanisztikus hitvilágból eredeztethető. A modern korban sem veszítette el Korea a spirituális oldalát és a mai otthonokban, közösségi terekben is megtalálhatók például a pujok, amelyet spirituális talizmánoknak nevezhetünk. Ezek általában eperfából készült sárga vagy fehér papírok, amelyeken piros tintával különleges kínai karakterek, vagy egyéb szimbólumok szerepelnek. A piros színnek külön szimbolikája van a kultúrában, amely a gonosz szellemek elűzésének színe. Még ha manapság egyre kevesebben is gondolják komolyan ezeknek a talizmánoknak a jelentőségét, azért nagy ünnepekkor szerte előkerülnek az ország minden táján. A betelepült külföldiek is gyakran átveszik ezt a szokást annak jeléül, hogy elfogadják a korai kultúrát és nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem arra, hogy elkerüljék a szerencsétlenséget.

Az anya szerepe (omoni): sok koreainak ez a második legfontosabb szava természetesen csak az aboji vagyis az apa után. A több mint fél évezredes ráhatása a konfucianizmusnak a koreai kultúrára teljesen megszilárdította benne a férfiköztpontúságot, valamint a nők másodrendű szerepét és megbecsültségét a társadalomban. Azonban napjainkban már történtek előmozdulások a nők helyzetét illetően.

A társaskapcsolatok, a kollektívfelelősség és az öntudat

A tudat békéje (anshim): a koreai kultúra másik nagyon fontos eleme a káosz, a zűrzavar, a megszokottól eltérő dolgok (legyen az fizikai vagy mentális) kerülése, amely szintén a konfucianizmusból és a buddhizmusból eredeztethető.

Felelőségteljes döntés (chaegim): ezt a fogalmat csak családilag vagy kolletktíven lehet értelmezni, mint egyénileg vagy individuálisan. Az apa és a család kollektívfelelősséggel (chebol) tartozik mindazért, amelyet a család egyes tagjai elkövetnek. Vagyis amikor a család egyik tagja szabálytalanságot vagy bűncselekményt követ el valaki vagy a hatóságok ellen, akkor az egész család büntetésben részesül. Ez a kollektív identitás is a konfucianizmusból eredeztethető és a mai napig áthatja a koreai emberek mindennapjait, azonban mára már az egyének törekednek arra, hogy nagyobb egyéni felelősséget vállaljanak akár a családon, akár az üzleti életen belül. Azonban nagyon kevés esély van arra, hogy a közeljövőben a kollektivizmus teljesen eltűnjön a társadalomból, ahhoz ez a kollektívfelelősségvállalás túl mélyen gyökerezik a koreai kultúrában.

Az arc megőrzése (chaemyun): a Csoszon-korban az állami vezetés a konfucianizmust az ország politikai ideológiájává is tette. Pontos szabályokat tartalmazott az etikus és morális viselkedést illetően levetítve ezt minden társadalmi szintre és konkrétan megfogalmazva azokat. Ezeket a szabályokat a nemiidentitás, kor, társadalmiosztály és a hivatalipozíció alapján történt besorolás határozott meg. Az emberek ezeken a kialakított szabályrendszerek mentén nagyon érzékenyek lettek a viselkedésre, és nem csak a sajátjukra, de más emberekére is. Fontossá vált számukra, hogy ezeknek az előírásoknak megfelelően kövesék az etikett szabályait a becsületük és az önbecslésük megőrzése miatt. A saját és a család arcának megőrzése is nagy felelősséget ró az egyénekre és áthatja az egész koreai nyelvet és kultúrát.

A szégyen kultúrája (changpi): a szégyen kultúra a konfucianizmus és az arc megőrzésének a szoros velejárója. Az emberek próbálják elkerülni, hogy érzelmileg fájdalmat okozzanak másnak, vagy azt, hogy saját maguk legyenek ennek az elszenvedői. A legnagyobb szégyennek az számít, ha valakit lenéz a többi ember, becsmérlik vagy kellemetlen helyzetbe hozzák. Így az egyéneknek aszerint kell viselkedniük, hogy az a társadalmi státuszuknak megfeleljen és így elkerülhetik a tekintélyük elveszítését.

A szabadság ereje (chayu): ez a szó a koreai életben teljesen idegennek hangzott egészen napjainkig. A korábbi koreai politikai és a társadalmi ideológiába egész egyszerűen nem illett bele. A mindennapi életnek nem volt része a személyi szabadság vagy akár az önálló gondolatok. Ezeket a fogalmakat egyenesen rossznak, ártónak gondolták, amelyek csak bomlasztják a sámánisztikus moralitást később pedig a konfucianizmus és a buddhizmus ideológiáját. Az 1910 és 1945 között fentálló Japán megszállás alatt még kevesebb személyi szabadság jutott az ország lakóinak. Majd 1945 után, miután végetért a japán megszállás valamelyest szabadságot kapott Korea, azonban ez az időszak drámai következményekkel járt a társadalom és a gazdaság számára is. Az 1960-as évek elején bekövetkezett gazdasági fejlődés és az elkövetkező évek nagyobb szabadságot hoztak Korea számára, manapság pedig már a koreai állampolgárok is ugyanolyan szabadok, mint Ausztráliában, Kanadában vagy Amerikában, azonban a számos hagyományos társadalmi szokás és a kulturális tabuk még ma is sok korlátot jelentenek az egyén szabadságára.

A családnak való megfelelés (chib): a konfucianizmus egyik öröksége. A gyermeki alázat még ma is áthatja a koreai mindennapokat, amely túlmutat a szülőknek való engedelmességen és tiszteletadáson. Ez a hagyomány, már több mint 700 éve a koreai kultúra része, a szülőknek való feltétlen engedelmességen kívül ide tartozik továbbá az is, hogy időskorukban a gondjukat viselik. A koreai gyerekek kiskortól arra vannak nevelve, hogy a chib elvárásainak megfeleljenek így elkerülve azt, hogy szégyent hozzanak a családjukra és megsértsék a hierarchikus rendet, amely a családon belül is szigorúan jelen van. A szülők a gyereknevelésben végig arra oktatják a gyerekeket, hogy úgy viselkedjenek, mint egy család és ne pedig úgy, mint egy egyén.

A szégyen elkerülése (mangshin): a koreaiak számára a szégyen egy olyan súlyos dolog, amely elkerülése érdekében mindent, még akár extrém dolgokat is meg kell tenniük.

Igen és nem (ne-anio): mint ahogy az a legtöbb ázsiai nemzetbe, a koreaiba is már a régmúltban belenevelődött, hogy kerüljék a konfrontációt, az ultimátumokat és az elköteleződést azzal, hogy nem mondják ki a konkrét dolgokat, gyakorta mellébeszélnek, célozgatnak vagy egyáltalán nem is válaszolnak. Ehhez a jelenséghez szorosan hozzákapcsolódik a koreaiak telepátiája (nunchi), amelyet az előbbiek okán tökélyre fejlesztettek egymás között, hogy megértsék valóban mit szeretne a másik. A legtöbb koreai úgy gondolja, hogy ez egy olyan egyedisége a kultúrájuknak, amelyet külföldiek sosem fognak megérteni.

Logikusságtól való tartózkodás (nolli): a koreaiakba hagyományosan belenevelik, hogy a szokások vezessék őket a mindennapjaikban és ne a logika. Éppen ezért sokkal inkább szubjektívek, mint objektívek.

A féltékenység, mint tabu (shisaem): az ősi időktől kezdve egészen 1910-ig törvények tiltották a feleségek számára, hogy féltékenyek legyenek még akkor is ha férjük köztudottan hűtlen. Aki megsérti ezt az elvet az régen az életével fizetett később pedig válással és becsületvesztéssel bűntették.

Kávézók (tabang): a koreai emberek életében nagyon fontos szerepet játszanak a kávézók. Ez az a hely, ahol szociális életüket élik, itt találkoznak egymással, akár üzleti találkozókat is itt bonyolítanak le, ide járnak olvasni, zenét hallgatni, télen ide jönnek a hideg elől, nyáron pedig hűsölni járnak be. Az áraik relatív magasak viszont addig maradhatnak ott a vendégeik, ameddig csak akarnak.

Korea történelmében fontos jelentőséggel bír

Családi iparivállalatok (chaebol): olyan vállalatok, amelyek szűk vagy tágabb családi irányítás alatt állnak. Ezeknek komoly szerepük volt a koreai gazdaság átalakulásában, amely 1953 és 1980 között ment végbe. A chaebol-ok hasonlóan épülnek fel, mint a Japánban is ismert zaibatsuk. Koreában több mint 100 koreai cég van chaebol-ként bejegyezve az állam által, amelyek között megtalálhatjuk a ma legismertebb koreai márkákat is: Daewoo, Hyundai, Kia, LG, Samsung, Ssangyong. Ezek a vállalkozások a kezdeti éveikben gyakran az állam támogatását élvezik.

Akupunktúra (chisul): az egyik szokás a sok közül, amely Kínából érkezett Koreába 2000 évvel ezelőtt és a modern időkig megmaradt. Ennek lényege, hogy az életerő, ami végigjárja a testünket, annak a csatornáját különböző szervek alkotják. Ha ez az energia gyengül vagy megsérül valaminek következtében akkor az érintett szerv, de az egész test maga sem tud megfelelően funkcionálni. Az akupunktúraklinikák ma is megtalálhatóak egész Korea szerte bizonyítva azt, hogy még ma is elfogadott kezelésimódnak számít.

Koreai lovagok (hwarang): a hwarang-ok vagy lefordítva „virághercegek” a buddhista kultúrából eredeztethetők, akik isteni képeségekkel bírtak. Az elit csoport tagjait fiatal fiúk közül válogatják, akiket felkészítenek a harcossá válás mellett a hivatalnoki életre is. Az 1800-as évek közepére feledésbe merültek, Korea hadserege pedig egészen a II. világháborúig gyenge maradt. Korea szuverenitásának visszanyerése után kezdték újraszervezni a hadsereget, ahol már csak a hwarangok szellemisége maradt jelen.

Elválasztott családok (isangajok): 1948-ban a Koreai-félsziget politikailag kettészakadt és létrejött Észak-Korea és Dél-Korea. Ennek következtében rengeteg család is kettészakadt és délen vagy északon ragadt. Észak-Koreában minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, hogy Dél-Koreába vissza- vagy átjussanak emberek, amely a mai napig csonkacsaládokat eredményez.

Katonai kultúra (kunsa munhwa): minden koreai férfi, aki fizikailag és mentálisan is alkalmas rá 2-3 éves sorkötelezettséget kell vállalnia. Korea jelenleg szükséges rosszként tartja fent ezen rendszerét.

Ajándék vagy vesztegetés (noemul): az ősi Koreában a vezetőknek való ajándékozás bevett szokás volt a szolgálataikért, amelyet az adózás egy korai formájának is tekinthetünk. A városok és a bürokrácia kialakulása után a hivatalnokoknak, kormányzati dolgozóknak való ajándékozást megvesztegetésnek tekintik politikailag, azonban társadalmilag még mindig elfogadott és alkalmazott jelenség.

Üzletemberek (shiropka): egészen a modern időkig a kereskedők és az üzletemberek, mint szakma a társadalmi hierarchia legalján helyezkedtek el, mivel úgy tartották, hogy a profit szerzése immorális.

Koreai harcművészet (tae kwon do): Koreában a többi ázsiai nemzethez hasonlóan a harcművészet nagy múltra tekint vissza. Korea legnépszerűbb harcművészete a taekwondo, amelynek jelentése a „kezek és a lábak útja”. Főként önvédelem céljából fejlesztették ki, hasonló a kínai kung fu-hoz és az okinawai karatéhoz. Azonban ezektől elkülönülve fejlődött ki Koreában ez a harcművészeti ág, amelyet már több mint 2000 éve gyakorolnak az országban.

A nagy újra egyesülés (tong il): a Koreai-félszigeten kezdetben különálló királyságok voltak, amelyet később a Shilla királyság egyesített egy nemzetté a 600-as években. Ezután egészen 1948-ig egységes maradt a félsziget, amikor is Észak- és Dél-Koreára szakadt és a mai napig azóta is ez az állapot áll fent. A tong il vagyis az újraegyesülés reménye politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is egy igen érzékeny és provokatív kifejezés a koreai nyelvben, ami sok frusztráltságot, haragot és szomorúságot kelt a koreai emberekben.

Szokások, hagyományok

Saját otthonukba való meghívás (chodae): ez is az egyik olyan szokás, amelyben a koreaiak nagyban eltérnek a többi ázsiai nemzethez, főleg a japánokhoz képest. Nem csak, hogy megengedik, de meg is hívják az újonnan megismert külföldieket az otthonaikban. Míg a japánok gyakorta bizalmatlanok és távolságtartók, addig a koreaiak sokkal nyitottabbak. Japánban hagyományosan a barátokat vagy vendégeket az otthonaikon kívül vendégelik meg éttermekben vagy bárokban. Addig Koreában bevett szokás a férfiaknál, hogy barátokat, vendégeket hívnak otthonaikba és vendégelik meg őket.

Tiszteletadás (chonjung): az egyik legfontosabb eleme a koreai kultúrának az a feltétel nélküli tiszteletadás: a szülőknek, főleg az apának, de a férfiaknak általában, az idősebb családtagoknak, a hivatalnokoknak, az isteneknek és a szellemeknek is. Erre a tudatosságra már egészen kisgyerekkorukban elkezdik nevelni a koreai gyerekeket. Ma már ez a szokás kicsit finomodott és mindenki maga döntheti el a saját kritériumainak megfelelően, hogy kinek adja meg ezt a teljeskörű tiszteletet. Mára már az önbecsülés kezd a legfontosabbá válni, de a mindennapokban mindenki nagyon érzékeny rá, hogy megkapja a megfelelő tiszteletet. A szerző fel is hívja rá a figyelmet, hogy ha valaki koreaiakkal üzletel ez az a szó, amit mindenképpen el kell sajátítania a siker érdekében.

Csoportszellem (chung): a koreai nép már több ezer évet túlélt úgy, hogy egy közös társadalmat alkot azzal, hogy összeköti őket a közös hit, törekvések és veszély. Ezeknek köszönhetően a koreai társadalomban kialakult a közös érzelem és az intellektualitás fúziója.

Lojalitás (chung): a koreaiak hagyományosan beépítik a lojalitást a művészetükbe, tanításaikba és a viselkedésükbe is. Tradicionális tekintetben azonban a lojalitás a mi fogalmainknál egy sokkal jobban definiált és körülhatárolt jelenség, amely a konfucianizmusból ered és a férfiak felsőbbrendűségét hirdeti, egy autoriter, hierarchikus társadalomban, amelyben nagy szerepet kap az ősök tisztelete. Ez az, amit ma erkölcsi hozzáállásnak lehetne nevezni. A koreaiak manapság is hűségesek elsősorban a közeli családjukhoz, de tágabb értelemben a barátaikhoz, a kultúrához és az országukhoz is.

Kényszerházasság (chung mae): manapság Koreában az effajta szokás inkább az elitosztálynál figyelhető meg, akiknek fontos a szociális és a pénzügyi háttér a házasságkötésben, valamint vidéken, ahol pedig ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. Ezeknek az első és legfontosabb lépése egy asztrológiai vizsgálat, ahol a házasulandó pár tagjainál megállapítják a „négy fő oszlopot”, amely a boldog házasságuk alapjait jelenti, ez pedig nem más, mint a születési évük, hónapjuk, napjuk és órájuk. Ha ez a vizsgálat kedvező eredményt hoz a párokra nézve, akkor a következő lépés a eljegyzési ceremónia, amelyet a lány otthonában, egy étteremben vagy egy hotelben tartanak. A két család átadja az ajándékokat egymásnak, valamint a vőlegény családja átadja a menyasszony családjának ceremoniálisan a fiú „négy fő oszlopát” tartalmazó papírt. Ezután a két család közösen kitűzi a menyegző időpontját.

Az alkudozás, mint képesség (enuri): régen a legtöbb társadalomban az alkudozás megszokott része volt a kereskedelemnek mivel nem voltak univerzálisan meghatározott árak. Korea az egyik olyan ország, ahol ez a szokás megmaradt és a mindennapok fontos részét képezi még ma is, főleg piacokon és kisebb családivállalkozásokban.

Kétgenerációs családok (hakgajok): ez az egyik olyan nagy változás, amely 1990-ben lényeges eltérést mutat a koreai kultúrában a régmúlt hagyományaihoz képest. A bevett szokás az volt, hogy három vagy négygenerációs családok élnek együtt, így könnyítve meg a családok megélhetését. Azonban az 1990-es években bekövetkezett gazdasági fellendülés strukturálisan átalakította a koreai társadalom ezen szokását, ami ma már csak a vidéki családokra jellemző és a városokban már inkább kétgenerációs családok élnek.

A koreai diákok világa (haksaeng): a szerző hosszasan leírja, hogy Korea történelmének során a diákok milyen szerepet játszottak az egyes politikai események alakításában. Majd rátér a mai helyzetükre, ahol legnehezebb kihívásuknak a sikerek hajszolását látja. Mivel már az általános iskolában is meghatározó szerepe van annak, hogy milyen érdemjegyeket kapnak, hiszen később ez dönti el, hogy milyen középiskolába veszik fel, majd egyetemre végül pedig, hogy milyen munkát vállalhat, tehát a siker- és a teljesítésikényszer egész életük során végigkíséri őket. Folyamatos nyomás nehezedik a diákokra, főleg azokra, akik ambiciózusok, mivel jó állást csak a kiválóan teljesítő diákok szereznek. A teljesítésikényszer nem csak az iskolák részéről érkezik a folyamatos számonkérésekkel és a vizsgákkal, hanem otthon a családi környezetben a szülők részéről is, akik forszírozzák a gyereküket arra, hogy otthon is tanuljanak minél többet.

Az erő (han): ezzel az egy szóval fejezik ki a koreai szellem, erő, tűz mibenlétét, amely az emberekben ég. Úgy tartják, hogy ez az erő segített a legtöbbet abban, hogy túl tudják vészelni a japán megszállást.

Nemzetiviselet (hanbok): a koreai nép nemzeti viselete, amely nagyban eltér a japánokétól és a kínaiakétól is, azonban a történelem során több behatás is érte, amely változtatott a kinézetén, az egyik legnagyobb befolyást a mongol megszállás jelentette.

Koreai nemzet (hanguk): a koreaiak nagyon büszkék a nemzetükre, nemzetiségükre és történelmükre. Ha egy koreai külföldre költözik vagy külföldön születik, de tökéletesen beszéli a nyelvet és hazaköltözik, már nem fogadják el teljesjogú koreainak, mivel szerintük cserbenhagyta a nemzetét.

A koreai írásrendszer (hangul): időszámításunk előtt 109-ben Kína kis királyságokat igázott le a Koreai-félszigeten és a kínai dominanciának, valamint annak köszönhetően, hogy a koreai nép nem rendelkezett ekkoriban saját írásrendszerrel a kínai írásjegyeket vették át (hantcha). Majd 1443-ban a Csoszon-kor akkori regnáló királya Sejong felszólította tudósait, hogy alkossanak egy tisztán koreai írásrendszert, amely megkönnyítené a koreaiak életét. Három évvel később megszületett a hangul koreai írásrendszer, amely már nem írásjegyeket használ, hanem betűkből épül fel.

Gyógynövények (han yak): a koreaiak is nagy múltra tekintenek vissza fizikális és mentális betegségek kezelésében, amely a samanisztikus hitvilágból eredeztethető és gyógynövényekkel végeztek. Az egyik leggyakrabban használt gyógynövény a sámánok gyógyászatában a ginzenggyökér, amely a mai napig fontos maradt a koreai és a kínai gyógyászatban is.

Koreai vállalatistruktúra (hoesa): ez a koreai szó, amelyet a vállalatra alkalmaznak azt jelenti, hogy társadalmi szerveződés, amely jól leírja, hogy a koreai vállalatok hogyan épülnek fel és milyen szerepet játszanak az alkalmazottak életében. A kisebb cégek működésüket tekintve egy családhoz hasonlíthatóak, a nagyobbak pedig katonai szervezetekhez. A hoesa felépítése struktúráját tekintve hierarchikus, funkcióját tekintve pedig patriarchális.

Név (irum): megközelítőleg a koreaiak felének Choi, Kim, Lee vagy Pak a vezetékneve. Korea történelmében nagyon fontos szerepet játszanak a klánok, amelynek lenyomata ma is érződik az országban. A lakosság 21,7 százalékának Kim a vezetékneve, Koreában ugyanis 32 Kim klán van.

Kozmikus erő (ki): ez az erő egy dualisztikus erő, amely a pozitív és a negatív erőkből épül fel így meghozva a harmóniát az életbe. Kínában ez a qi, amelyet a yin és a yang a két ellentétes erő alkot.

Kimcshi (kimchi): a „legkoreaibb” étel, amit szinte mindenki ismer. Rengeteg féle elkészítése van, amelynek alapja a kínai kel, további leggyakoribb összetevői pedig: csípős pirospaprika, fokhagyma, só, gyömbér, hagyma és retek. Legtöbbször a főételek mellé fogyasztják ezt a kifejezetten csípősre savanyított káposztát.

Korea szórakoztató hölgyei (kisaeng): A Háromkirályság idejében tűntek fel először a vonzó, fiatal lányok, akiket kiképeztek az éneklésre, táncra és a férfiak szórakoztatására, ezeket a szórakoztató képességeiket természetesen az elit körök számára mutatták be. A kiszengek fontos szerepet töltenek be Korea történelmében, politikájában, kultúrájában, gazdaságában és társadalmában, mind a mai napig találkozhatunk velük. Szerepük és jelentőségük hasonló a japán gésákéhoz.

Sámán (mudang): Korea történelmében egészen a mai napig az egyetlen olyan terület, ahol a nők vezető szerephez jutnak. Ők ugyanis a sámánizmus képviselői, a sámánok töltik be ugyanis a mediátor szerepét, aki kapcsolatot tartanak a szellemek és a világunk között. Ezek között a szellemek között vannak jó és ártó szellemek is, amelyek a hiedelem szerint hatással lehetnek az életünkre. Ahhoz, hogy a harmónia megmaradjon áldozatokat kell bemutatni a számukra vagy ki kell engesztelni őket, amelyet a mudang vagyis a sámán végez. A mai napig léteznek sámánok Koreában, számukat azonban nehéz megmondani. Egyes becslések szerint csak Dél-Koreában negyvenezer sámán van, de más becslések szerint számuk akár elérheti a százezret is.

Padlófűtés (ondol): ez a világon az első és egyben leghatékonyabb központi fűtésrendszere. A fűtőtesteket a lakásaik alá helyezték, amelynek a modernizált verzióját a mai napig is alkalmazzák a koreai otthonokban.

A 100. napi ünneplés (paik il): a premodern időkben Koreában is magas volt a csecsemőhalandóság, amely fertőzések és egyéb betegségek miatt következett be. Ezért a gyermek születése utáni századik napon ünnepelték meg születését meggyőződve arról, hogy életben marad.

Minőség, mint kulturális jellemző (pumjil): az 1960-as években a japánok a jó minőségű termékeikről váltak híressé. Azonban amit kevesen tudnak, hogy a japánok az első leckéjüket a minőség fontosságáról és a minőség elérésének módjáról egy koreai mestertől kapták 100 évvel azelőtt, hogy Japán órákat, motorokat vagy elektronikai termékeket kezdett volna gyártani.

Összefoglalás

A mű végére érve láthatjuk, hogy a kereszténység, buddhizmus, konfucianizmus és a sámánizmus gyakorolta a koreai kultúrára és hagyományokra a legnagyobb hatást, amelyek ma egyszerre vannak jelen Koreában mindenfajta konfliktus nélkül. Ez a koreai történelem sajátosságának is tekinthető, mivel egyes korszakokban egyes vallások voltak jelen az országban, és így tudtak nagy hatást gyakorolni a szokásaikra, hagyományaikra és kultúrájukra, valamint gyakran egymásból következnek vagy egymásra épülnek egy egységes fúziót képezve. A kereszténység és a buddhizmus sokkal észrevehetőbb, a laikusok számára is szemmel látható, azonban a felszín alatt megbújik a konfucianizmus és a sámánizmus is, amely főleg a koreaiak viselkedésében, személyiségében figyelhető meg.

A könyv nem csak a koreai kultúra iránt érdeklődők számára nyújt egy alapos összefoglalást, de azok számára is, akik meg szeretnék érteni a kultúra és a koreai emberek gondolkodását. Gyakran találkozunk ugyanis olyan megjegyzésekkel a könyv során, amelyet az író azoknak címez, akik Koreában vagy koreaiakkal szeretnének üzletet kötni.

Forrás

Boyé Lafayette De Mente: Korean Mind. Szingapúr, Tuttle Publishing, 2012.

Oldalak száma: 480

Kiadó: Tuttle Publishing

Megjelenés dátuma: 2012. június 10.

ISBN-10: 080484271X

ISBN-13: 978-0804842716

Szerző: Zoltai Alexandra

Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.

Zoltai Alexandra

Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: