A buddhizmus és az államhatalom kapcsolata Kambodzsában a Hun Szen korszakban

Vallás és politika kapcsolatának vizsgálata ma is időszerű, különösen Délkelet-Ázsiában, ahol az államhatalom és az intézményes buddhizmus képviselőinek ellentmondásos viszonya napjainkban is megfigyelhető. Kambodzsában a Hun Szen kormányzat és a szerzetesek viszonya kitűnő példával szolgál erre az ambivalenciára, egyúttal segít megérteni az ország jelenlegi politikai, vallási rendszerét.

Délkelet-Ázsiában a buddhizmus kapcsolata az államhatalommal több évszázadra tekint vissza, ennek megjelenési formája azonban az egyes történelmi korszakokban eltérő volt. Kambodzsa történelme során a Théraváda buddhizmus a kezdetektől fontos szerepet töltött be az ország életében, ennek pedig csupán a vörös khmerek hatalomra kerülése vetett véget. Az 1980-as évektől a buddhizmus fokozatosan visszafoglalta korábbi helyét a társadalomban, ezzel párhuzamosan viszont a szerzetesrendek politikai szerepvállalása ismét megerősödött. Az 1985-től hatalmon levő Hun Szen vezette kormányzat – a politikai rendszerben történt változások ellenére – mindvégig törekedett a buddhista szangha ellenőrzésére, a szerzetesrendek támogatásának elnyerésére, melynek következtében a buddhista vallási intézmények egy ellentmondásos politikai szerepvállalásra kényszerültek. Mára egyfajta megosztottságnak lehetünk a tanúi a szerzetesek körében, melynek a lényege, hogy a vallási vezetők hajlandóak alkalmazkodni a kormány elvárásaihoz, miközben egyes kolostorok tagjai, éppen az államhatalommal való szembenállást képviselik, vagyis ellentétes módon értelmezik vallás és politika kapcsolatát.

A buddhizmus helyzete Kambodzsában a vörös khmerek bukását követően

Pol Pot uralma alatt 1975 és 1978 között a rendszer szélsőséges ideológiájából fakadóan az intézményes vallásgyakorlásra nem volt lehetőség. A szerzetesek egy része maga is áldozatul esett a terrornak, mások külföldön kerestek menedéket, vagy felfüggesztették tevékenységüket.[1] A források jelentős mértékben eltérnek az országban maradt szerzetesek számát tekintve, de bizonyosra vehető, hogy 1979-ben 100-nál több szerzetes aligha működött Kambodzsában.[2]

Kambodzsa fontosabb városai (forrás: http://www.kyorktravel.com/images/map.jpg)  

Az 1979 januárjában megalakuló Vietnám támogatását élvező Kampucseai Népköztársaság a kezdetektől igyekezett helyreállítani a vallás szerepét a társadalomban. A szabad vallásgyakorlás azonban csak a buddhistákra és a muszlimokra vonatkozott, a politikai véleménynyilvánításról nem lehetett szó. A kommunista ideológiából fakadóan a vallás nem játszott központi szerepet a politikai vezetés terveiben, azt a Heng Szamrin kormányzat leginkább csak a népszerűsége növelésére használta fel.[3] A buddhizmus részleges visszaállítását követően a vallási intézményrendszer újjászervezése is megkezdődött. 1979 szeptemberében vietnámi szerzetesek a kormány jóváhagyásával újraszenteltek 7 korábbi khmer szerzetest, akik a későbbiek során vezető tisztségeket töltöttek be a kambodzsai politikai és vallási hierarchiában.[4] A szerzetesek felszentelése vidéken is folytatódott, de az államhatalom szoros felügyelete mellett: a tartományi felszentelési bizottságokban az államnak mindvégig döntő szava volt.

1981 szeptemberében Tep Vong-ot elnökként[5] kinevezték az egyesített buddhista rend élére, amely egy teljesen előzmények nélküli döntésnek minősíthető a kambodzsai buddhizmus történetében. Az országban 2 rend honosodott meg, közülük a Mahanikay volt a régebbi és a szerzetesek nagy része – Tep Vong is – a rend kötelékébe tartozott.[6] A Thommayut rend csak a 19. század közepén érkezett az országba Thaiföldről és jóval kisebb befolyással rendelkezett, mint a Mahanikay.[7] Ekkor vietnami mintára – ahol a Théraváda és a Mahayana rendeket már korábban egyesítették – Kambodzsában is egységes vezetés alá helyezték a buddhista szanghát, melynek során a Mahanikay túlsúlya érvényesült.

A vallási vezetők ugyanakkor fontos politikai pozíciókat is kaptak. Tep Vong a khmer nemzetgyűlés alelnöke és a Khmer Egyesült Front a Nemzeti Építésért és Védelemért nevű szervezet központi bizottságának alelnöke is lett. De rajta kívül legkevesebb 3 szerzetes a Kampucseai Népi Forradalmi Párt központi bizottságának a tagságát is betöltötte.[8]

A szangha és az államhatalom kapcsolatáról sokat elárul Heng Szamrin miniszterelnök véleménye, aki szerint az állam védelme az ellenséggel szemben a szerzetesek alapvető kötelessége, hiszen az állam nélkül a buddhizmus sem virágozhatna az országban. De a vallás és az állam ideális viszonyát a Buddhizmus és a haza című dokumentum definiálta a legpontosabban, amelynek a lényege, hogy a párt előírásait minden esetben követni kell, a szocialista értékrendet szem előtt kell tartani és a forradalmi küzdelmet pedig folytatni a végső győzelemig.[9]

A Hun Szen korszak első évei és a rendszerváltozás időszaka

1985-ben Heng Szamrin helyett Hun Szen lett a miniszterelnök, aki már az előző kabinetben is nagy befolyással rendelkezett.[10] Sikeres politikusként fokozatosan függetlenítette magát Vietnámtól és az 1980-as évek második felére saját politikai céljai megvalósítására törekedett. A vietnamiak kivonulása után is megőrizte hatalmát és a rendszerváltozást követően 1991 után is megmaradt az ország – immáron demokratikus úton megválasztott – vezetőjének.

Az 1980-as évek végén a rendszer valláspolitikája liberálisabb lett, már a szerzetesek felszentelése sem ütközött akadályba.[11] Az igazi változás azonban csak 1989-ben kezdődött, amikor a rendszerváltás jegyében új alkotmányt fogadtak el, amely államvallássá tette a buddhizmust, de a többi vallás szabad gyakorlását is biztosította. A kolostorok adómentességet kaptak, a buddhista általános és középiskolák létesítését pedig szintén támogatta az állam. Hun Szen nyíltan felvállalta a buddhizmus patronálását – szertartásokon vett részt, a politikusokat és az üzletembereket egyaránt adományozásra bíztatta – ami népszerűsége növekedéséhez vezetett.[12] A kormánypárt a Kambodzsai Néppárt nevet vette fel és a korábbi kommunista irányvonallal szemben már az egykori buddhista szocializmust képviselő Sangkum leszármazottjának állította be magát.[13]

1991 novemberében visszatért az országba az egykori uralkodó Szihanuk, aki immáron újra magára vállalta a szangha legfőbb patrónusának tisztségét és visszaállítva az 1981 előtti állapotokat új vezetőket nevezett ki a Mahanikay és a Thommayut rendek élére. Előbbi esetében Tep Vongot, utóbbinál Bour Kry-t.[14] Elméletileg az új szabályozás szerint a két rend egyenlőnek számított, noha a gyakorlatban a Mahanikay nagyobb befolyása továbbra is érvényesült.

A párizsi megállapodásoknak köszönhetően az ENSZ felügyeletével 1993-ban megrendezett demokratikus választásokon minden politikai párt képviseltethette magát[15] és egyedülálló jelenségnek számított, hogy első alkalommal a szerzetesek is voksolhattak. A politikai véleménynyilvánítást sokan nem tartották összeegyeztethetőnek a szerzetesi életformával, ezért tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. A szerzetesek szavazati jogáról azóta is megoszlanak a vélemények, de Ian Harris a kambodzsai buddhizmus egyik legnagyobb szaktekintélye szerint az általános választójog bevezetése nagymértékben hozzájárult a szangha szerepének máig ható átpolitizálódásához és megosztottságához.[16]

A választásokon a Buddhista Liberális Demokrata Párt is elindult, melynek vezetője Szon Szann nevéhez fűződik a világon a legnagyobb kambodzsai buddhista kolostor és a khmer buddhista kutatóközpont létrehozása Rithisen-ben.[17] Utóbbi azt az álláspontot képviselte, hogy a szanghának véleményt kell nyilvánítania a jelentős politikai és társadalmi kérdésekben és a társadalom érdekében nem távolodhat el a külvilágtól. A választások eredményeként a koalíciós kormányba Szon Szann pártja is bekerült, de a későbbiekben elveszítette befolyását és háttérbe szorult.

Az 1993 szeptemberében elfogadott új alkotmány értelmében az ország államformája monarchia lett, Szihanuk király pedig hivatalosan is a buddhizmus legfőbb támogatója. Az új alaptörvény államvallássá nyilvánította a buddhizmust és rögzítette a szabad vallásgyakorlás jogát. A két szerzetesrend vezetője pedig a 6 fős királyi tanácsban is helyet kapott, amely az uralkodó megválasztásáról dönt.[18]

Szerzetesek a kormányzattal szemben

Az 1993-as választásokon győztes FUNCINPEC és a Kambodzsai Néppárt törékeny koalíciója nem tartott sokáig,[19] Hun Szen 1997 júliusában puccsot hajtott végre és félreállította riválisát. 1998 végére, nemzetközi nyomásra a korábbi koalíciós kormányzat ismét megalakult (a két párt együttműködése 2003-ig megmaradt), de a belpolitikai küzdelemből a szangha is egyre jobban kivette a részét.

A gyarmati időkben a szerzetesek több esetben is részt vettek tüntetéseken, a későbbiek során pedig a kommunista mozgalomba is bekapcsolódtak, az 1993-as választásokon való részvételt követően pedig egyre többen képviselték azt a modern felfogást, hogy a társadalmi problémák iránt a szangha sem maradhat közömbös, és ha szükséges, akkor a kormányzattal is vállalni kell a konfliktust. Az 1997-1998-as események során több száz szerzetes vett részt a tüntetéseken, a kormányzati erőszak következtében pedig többen életüket is veszítették. Az erőszakos események és a szerzetesek politikai aktivitásának eltérő megítélése a szanghát is kettéosztotta. Egyesek úgy vélik, hogy a szavazati jog biztosításával a kormány tette lehetővé a politikába való bekapcsolódást, amely önmagában nem jelenti a szerzetesi fegyelem megszegését. A hivatalban lévő, kormánypárthoz közelálló buddhista vezetők viszont úgy gondolják, hogy a buddhista tanítással ellenes a demonstrációkon való részvétel, főleg ha arra a 3 hónapos esős évszakban esedékes elvonulás idején kerül sor.[20]

Tep Vong a Mahanikay rend vezetője nem csupán elítélte a politikai aktivitást, de tevékenyen részt vállalt a másként gondolkodók elleni fellépésben is. Egy alkalommal személyesen hívta ki Hun Szen testőrségét, hogy távolítsanak el bizonyos egyéneket a kolostorból, az 1998 szeptemberi demonstrációk után pedig ő rendelte el a szervezők letartóztatását.[21] Végül 2002-ben megtiltotta a szerzetesek részvételét a nemzetgyűlési választásokon és a politikai demonstrációkon.

A szangha fiatalabb tagjainak radikalizálódása azonban nem állt le, és a politikai ellenzékkel is szorosabbra fűzték a kapcsolatukat. A Mahanikay rend vezetését egyre többet bírálták, korrupcióval, nepotizmussal és szentségárulással vádolva őket.[22]

A kormány igyekezett a szanghát szoros felügyelet alatt tartani és távol tartani az ellenzéki politizálástól. 2006-ban Tep Vong a „Nagy Legfőbb Pátriárcha”[23] kitüntető címben részesült, egyúttal ismét mindkét buddhista rend vezetésére felhatalmazást kapott. Ezt követően feloldotta a szerzetesek nemzetgyűlési választásokon való részvételének tilalmát, de a kormányzattal szembeni kritika megfogalmazásától óva intette a rendek tagjait.[24]

Akik más nézeteket képviseltek rövidesen szembetalálták magukat a hatóságokkal. Loun Szovath, aki már az 1998-as tüntetéseken is részt vett, 2009-től a földkisajátítások ellen küzdők egyik vezéralakja lett, mivel kötelességének érezte az igazságtalanság elleni fellépést. 2006-ban Non Nget a Mahanikay rend új vezetőjének utasítására kitiltották őt a kolostorokból, a tüntetéseken való részvétel és a tiltakozók megáldásának vádjával. 2012-es letartóztatását követően kizárták a rendből, így az ország egyetlen kolostora sem fogadhatja be őt a továbbiakban.[25] Egykori mesterét Szam Bunthoeun-t, aki keményen bírálta Tep Vong voksolást tiltó rendeletét, még 2003-ban gyilkolták meg ismeretlenek.[26] Tim Szakhorn a Vietnamban élő khmer kisebbség érdekeit próbálta megvédeni, ezért a „kambodzsai-vietnami szolidaritás megsértése” végett Tep Vong kizárta őt a rendből és a letartóztatását is elrendelte. Miután Vietnámban letöltötte 1 éves börtönbüntetését, végül Svédországba emigrált.[27]

A szangha, mint a Hun Szen kormányzat támogatója

A Hun Szen kormány és a buddhista szangha viszonya csupán a Kambodzsában kialakult sajátos politikai rendszer ismeretében értelmezhető. Ennek a lényege, hogy egy „demokratikus önkényuralom” jött létre, amelynek a politikai ellenfelek és másként gondolkodók félreállítása a szerves részét képezi. A sajátos khmer politikai kultúrának köszönhetően a valódi demokrácia intézménye ismeretlen az országban, a kormány és az ellenzék egyaránt a paternalista instrumentalizmus jegyében tekint a választópolgárokra. Nyomokban még a kommunista örökség is tovább él, az urambátyám kapitalizmus mellett pedig a lakosság félfeudális függése is megmaradt.[28] Az isteni eredetű monarchia mellett a vallás fontos szerepet tölt be a társadalomban, a politikai elit pedig spirituális téren is megpróbálja bebiztosítani a hatalmát.

A rendszer legfőbb támogatói alapvetően a Mahanikay rend reformokat elutasító csoportjából kerülnek ki.[29] A megreformált Mahanikay és a Thommayut irányzat a társadalmi problémák iránt fogékonyabb álláspontot képvisel. Tep Vong a szerzetesek politikai szerepvállalásában – ha az a kormányt támogatja – nem lát kivetnivalót, sőt véleménye szerint a szangha kötelessége, hogy bírálatok helyett köszönetét fejezze ki a kormánynak, mivel az mindent megtesz a buddhizmus támogatása érdekében. A legfőbb pátriárcha szoros szövetséget épített ki a rendszerrel, melynek révén Hun Szen az intézményes vallást teljes mértékben ellenőrizheti.[30]

Ugyan a vallási vezetők a kormány oldalán állnak, vallási kérdésekben a miniszterelnökhöz hű laikus személyek is komoly befolyásra tettek szert. 2006-ban Hing Bun Heang, Hun Szen testőrségének parancsnoka, a kolostori viták eldöntése érdekében összehívott szerzeteskongresszus elnöke lett, noha semmilyen buddhista előképzettséggel nem rendelkezett.[31]

Az érdemszerzés jegyében a kleptokratikus politikai, katonai és üzleti elit – az állami támogatás mellett – óriási összegekkel támogatja a kolostorokat, cserébe a személyes előmenetelük elősegítéséért. Az adományok ugyanakkor a korábbi rossz cselekedetek jóvátételét is jelenthetik. Ennek következtében számos vagyonos kolostor jött létre, amelyek adományokért cserébe a megrendelő kérése szerint tartanak szertartásokat, osztanak áldást és végeznek más vallási rituálékat. Közülük is kiemelkedik Wat Champuskaek, amely az ország egyik legvagyonosabb intézményévé vált a hatalmi elit adományai következtében.[32] A kolostor főapátja Om Lim Heng, Hun Szen káplánjaként is funkcionál, így a kormányfő és környezete hívására szívesen vesz részt mindenféle privát szertartáson, természetesen megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe.

Összefoglalva

Kambodzsában a vörös khmerek uralmát követően a buddhizmus fokozatosan visszanyerte korábbi helyét a társadalomban, viszont az állam és egyház kapcsolata a korábbiaknál is szorosabbá vált. Az 1980-as évek végére a kommunista Kampucseai Népköztársaság, élén Hun Szen miniszterelnökkel a vallási ügyekben egyre toleránsabb lett, hiszen felismerte, hogy az intézményes vallás támogatása révén jelentős politikai nyereségre tehet szert. Az 1990-es évektől kezdve a szangha megosztottsága a politikai szerepvállalást illetően fokozódott, ezzel párhuzamosan a kormány igyekezett szigorú ellenőrzés alá vonni a szerzetesrendeket. A hatalmon levő elit szövetségre lépett a Mahanikay rend legfontosabb képviselőivel, melynek következtében a politikai és személyes nyereségért cserébe a politikusok és üzletemberek a kiválasztott kolostorokat óriási adományokban részesítik. Ugyanakkor, a szerzetesek egy része nyíltan felvállalja a konfrontációt a kormánnyal és kiáll a társadalmi problémák megoldásának szükségessége mellett. A tömegkommunikációs eszközök fejlődése és az autoriter rezsim eróziója következtében mára egyre nagyobb az esélye annak, hogy a nemzet jövőjének alakításában a szerzetesek is aktív szerepet vállaljanak, ezúttal már azonban a széles társadalmi rétegeket támogatva.

Jegyzetek

[1] Részletesebben lásd: HARRIS, Ian: Buddhism in a Dark Age: Cambodian Monks Under Pol Pot. University of Hawai’i Press, Honolulu, 2013.

[2] HARRIS, Ian: Cambodian Buddhism, History and Practice. University of Hawai’i Press, Honolulu, 2005. 179.

[3] HARRIS 2005: 191.

[4] KEYES, Charles F.: Communist Revolution and the Buddhist Past in Cambodia. In: Asian Visions of Authority: Religion and the Modern States of East and Southeast Asia, (ed.) KEYES, Charles F. – KENDALL, Laurel – HARDACRE, Helen, University of Hawai‘i Press, Honolulu, 1994. 63.

[5] A szocialista hatalomhoz igazodva a prathean (elnök) kifejezést használták és nem a hagyományos samdech sanghareach (Őexcellenciája a szangha királya) megjelölést. HARRIS: 194.

[6] Ma a kolostorok kb 90 %-a tartozik a Mahanikay rendhez. STRANGIO, Sebastian: Hun Sen’s Cambodia. Yale University Press, New Haven and London, 2014. 201.

[7] HARRIS, Ian: Buddhist Sangha Groupings In Cambodia. In: Buddhist Studies Review, Vol 18, No 1. 2001. 85.

[8] HARRIS 2005: 197.

[9] SAM, Yang: Khmer Buddhism and Politics from 1954-1984. Khmer Studies Institute, Newington, 1987. 85.

[10] Hun Szen (1952-) eredeti nevén Hun Bunal. Zászlóaljparancsnokként harcolt a vörös khmerek oldalán, de 1977-ben Vietnamba menekült. A vietnami haderővel 1978-ban tért vissza az országba, 1979-1986 között külügyminiszter, 1985-től miniszterelnök, 1987-1990 során újra külügyminiszter. Jelenleg is az ország hivatalban lévő kormányfője. 32 évesen került hatalomra, de saját bevallása szerint 74 éves koráig (2024-ig) szeretné vezetni az országát. Részletesebben lásd: STRANGIO

[11] 1988-ban a kormányzat támogatásával, egy alkalommal 1500 szerzetest szenteltek fel Phnom Penhben. HARRIS 2001: 75.

[12] 1992-től a vallási kérdések felügyelete a Kultuszok és Vallási Ügyek Minisztériumához került, a kormány hivatalosan ennek segítségével érvényesíthette valláspolitikai elképzeléseit

[13] A Sangkum nevű politikai mozgalmat Norodom Szihanuk herceg hozta létre 1955-ben, miután lemondott a trónról és miniszterelnökként magához ragadta a hatalmat. 1970-ig a Sangkum kormánypártként működött, legfőbb ideológiáját pedig a buddhista szocializmus jelentette. CHANDLER, David: The History of Cambodia. Westview Press, Boulder, 2000. 188-189.

[14] Bour Kry eredetileg a Wat Bopharam kolostorban töltött be vezető szerepet, mielőtt a vörös khmerek elől menekülve emigrációba kényszerült. A Thammayut rend tagjaként közel állt az uralkodói családhoz, a kormánypárttal szemben pedig a royalista ellenzéket támogatta. Bio-Data: His Holiness Maha Sangharajah BOUR KRY. http://vattkhemararam.pagesperso-orange.fr/biography_Sangharajah.pdf (2017.02.12.)

[15] Az 1991 októberében Párizsban megrendezett nemzetközi konferencián döntés született arról, hogy az esedékes nemzetgyűlési választásokon a hivatalban levő kabinet mellett az ellenzék képviselői (Szihanuk és Szon Szan pártja, valamint a vörös khmerek) is részt vehetnek. Pol Pot pártja végül bojkottálta a választásokat. CHANDLER: 239.

[16] HARRIS 2005.: 204.

[17] HARRIS 2005.: 204.

[18] Cambodia’s Constitution of 1993 with Amendments through 2008. https://www.constituteproject.org/constitution/Cambodia_2008.pdf?lang=en (2017.02.12.)

[19] Eredetileg a FUNCINPEC (Front uni national pour un Cambodge indépendant, neutre, pacifique et coopératif – Nemzeti Front a Független, Semleges, Békés és Együttműködő Kambodzsáért) a Szihanuk vezetése alatt álló emigráns ellenzéki csoportként jött létre 1981-ben. 1992-ben szerveződött párttá, az 1993-as választási győzelme után pedig koalícióra lépett a Kambodzsai Néppártal és a Buddhista Liberális Demokrata Párttal. A párt vezetője, Szihanuk fia, Ranariddh herceg és Hun Szen egyaránt miniszterelnökök lettek.

[20] HARRIS 2005: 217. A 3 hónapos elvonulás (vassa) során a Théraváda buddhista szerzetesek az esős évszakot egy helyen, általában a kolostorukba zárkózva töltik és meditációs gyakorlatokkal foglalkoznak.

[21] HARRIS 2005: 219.

[22] HARRIS 2001: 91-92.

[23] 150 év alatt ő volt az első szerzetes, aki megkapta ezt a titulust. CHANDARA, Lor: Buddhist Head Becomes Great Supreme Patriarch. In: Cambodia Daily, May 25, 2006 https://www.cambodiadaily.com/archives/buddhist-head-becomes-great-supreme-patriarch-54242/ (2017.02.12.)

[24] STRANGIO: 203.

[25] STRANGIO: 199-200.

[26] Ellenzéki megnyilvánulásai mellett, egyes vélemények szerint Bunthoeun új vipasszana meditációs gyakorlata is irritálta a vallási vezetést. SOENTHRITH, Saing – KIHARA, David: Inaction Over Monk’s Killing Worries Observers. In: Cambodia Daily, February 28, 2003 https://www.cambodiadaily.com/archives/inaction-over-monks-killing-worries-observers-23771/ (2017.02.12.)

[27] SOKHA, Cheang – STRANGIO, Sebastian: Sweden takes in Sakhorn. In: The Phnom Penh Post, 6 July 2009 http://www.phnompenhpost.com/national/sweden-takes-sakhorn (2017.02.12.)

[28] GIRY, Stéphanie: Autopsy of a Cambodian Election. How Hun Sen Rules. In: Foreign Affairs, September/October 2015 https://www.foreignaffairs.com/articles/asia/autopsy-cambodian-election (2017.02.12.)

[29] Tep Vong szerint az egyes embereket sújtó nehézségek a saját karmikus büntetésük, ezért azok megoldásában a szerzeteseknek nem szabad szerepet vállalniuk. Harris 2005: 215. 220.

[30] STRANGIO: 203.

[31] Cablegate: Pm’s Bodyguard Leads Monks in Path Towards Harmonious. Monday, 11 December 2006, 11:13 am, Cable: Wikileaks, Ref: 06PHNOMPENH2172 http://www.scoop.co.nz/stories/WL0612/S01013/cablegate-pms-bodyguard-leads-monks-in-path-towards-harmonious.htm (2017.02.12.)

[32] A legnagyobb adományozó címmel Hun Szen felesége Bun Rainy büszkélkedhet, aki megközelítően 470000 dollárt adományozott a kolostor bővítésére. STRANGIO: 202.

 

Felhasznált irodalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: