Sajtófigyelés –  2018. május 7.

A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

A tripoláris világrend kialakulásának esélyei – N. Janardhan, The Diplomat, 2018. április 25.

Az elmúlt évszázadokban a világrendszer több pólus köré csoportosult: multipoláris, bipoláris, egypólusú. Most egy új rendszer kialakulása figyelhető meg. Úgy tűnik, Kína csatlakozna az Egyesült Államok és Oroszország párosához, ezáltal megteremtve a tripoláris rendszert.

Három fontos lépés mutatja a Kína esetleges terveit: az elnöki ciklus limitálásának eltörlése – ami által Xi csatlakozott a világ legbefolyásosabb vezetői, Trump és Putin mellé –  Xi elnök és Kim Jong-un találkozója, és a vámháború az Egyesült Államokkal.

Természetesen a hegemón szerep növelésének egyik kiemelkedő eleme az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés. Ennek főként gazdasági előnyei lesznek, de nem szabad elfelejtkezni, hogy a kezdeményezés egy politikai eszközt ad Kína kezébe. A biztonsági szférába is nagy fejlesztéseket terveznek a kínaiak, különös tekintetet fektetve a hadiipari szektorra.

Nem elhanyagolható az új aktív diplomáciai élet vizsgálata. Xi és Kim találkozója valószínűsíthetően nem véletlenül pár héttel a Trump – Kim találkozó bejelentése után történt. Xi azt kívánta üzenni a lépésével, hogy ő is egyenlő félként tud fellépni Amerika mellett. A kereskedelmi háborúval pedig a kínai vezetés célja egy nyomás létrehozása, amin keresztül az USA kénytelen lesz a kompromisszumok talajára lépni.

Az fentebbi lépések nem csupán egy tripoláris világrend kialakulásához vezethetnek, lehetséges, hogy egy Kína vezette egypólusú rendszer fog létrejönni.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/is-china-forging-a-new-tripolar-world-order/

Hogy alakulhat a helyzet a Koreai-félszigeten – Michael E.O’Hanlon, Brookings Institute, 2018. április 27.

Donald Trump 2018. április 27-ei tweetje az Észak-Korea és Dél-Korea közötti tárgyalásokról egy lavinát indított el maga után. Kim Jong-un és Moon Jae-in közös paktumukban főként a nukleáris tevékenység visszaszorítását tűzték ki célul. Ennek megvalósítása azonban kérdéseket vet fel, hiszen a Kim család „koronaékszerének” és legfontosabb hagyatékának tekintik a nukleáris birodalmukat. Kim saját maga pedig az állam legnagyobb biztosítékának tekinti Amerikával szemben.

Sokan úgy vélik, Kim Jong-un vélhető közeledésének célja az ellene kivetett szankciók feloldása. Hiszen a barátságos politikája arra sarkallhatja a szankcionálókat, hogy legyenek engedékenyebbek látva az ő pozitív politikáját.

Elgondolkodtató, hogy 2017-ben az elmúlt évtizedekben a legmagasabb volt a háború kirobbanásának veszélye. Aminek az esélye a közeledésnek köszönhetően elmúlt, azonban nem tűnt el teljesen. Az viszont biztos, hogy a diplomáciai kapcsolatok mostani alakulása sokkal biztatóbb, mint a tavalyi fejlemények. A világnak azonban nem szabad elbizakodnia magát, folyamatosan oda kell figyelnie, hogy vajon megvalósul-e béke és annak megkötése.

Forrás:  https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2018/04/27/after-a-modest-step-forward-in-the-korean-peninsula-how-to-think-about-nuclear-weapons-and-sanctions/

Kína-USA kapcsolatban nem a kereskedelmi mérleg a legnagyobb probléma, hanem a Trump adminisztráció világnézete – Yu Yongding, Project Syndicate, 2018. április 24.

Általánosságban megállapítható, hogy a kereskedelmi háborúk az esetek nagy részében mindkét fél számára nagy fájdalommal és sok veszteséggel járnak. Most mégis kialakult egy, két nagyhatalom között, az okának pedig a Trump adminisztráció és annak világnézete tekinthető.

Elsőként azért, mert Trump feltételezhetően nem érti, hogyan működik a kereskedelem. Úgy véli Amerika 500 milliárd Kína irányába tartozó külkereskedelmi deficitével már rég elvesztette ezt a háborút. A valóságban azonban sokkal komplexebb a kereskedelmi mérleg. Sőt, Kína is rendelkezik hiánnyal Japán és más kelet-ázsiai gazdaságokkal szemben, az amerikai többlet ellenére. Tehát elmondható, hogy a külső gazdasági helyzete körülbelül kiegyenlített. Nem feledkezhetünk meg az USA folyó fizetési mérleg hiányáról sem, ami a nagy mennyiségű külföldi tőkére ad következtetni.

Kína tett lépéseket a WTO alapelveinek betartása érdekében, azonban még mindig van hova fejlődnie. Pascal Lamy – korábbi WTO igazgató – szerint pár szektorban kellene további lépéseket megtenni a protekcionizmus ellen, valamint a tulajdonjogok védelmének érdekében. Ezek jogos kritikák, hiszen még a kínai fél is elismerte, hogy a pénzügyi szektor megnyitását korábbra kellett volna időzíteni.

Az amerikai kereskedelmi képviselők (USTR) erőteljesen vizsgálják Kínát mióta WTO tag lett. 2017-es jelentésükben azonban semmilyen pozitívum sem jelenik meg. Erőteljesen kritizálja a Made in China 2025 programot, amit 2015-ben mutattak be. Pedig a valóságban a program célja a 10 stratégiai iparág fejlesztése és képességük átlagos szintre emelése. Érvelésük kulcseleme, hogy az eszközökkel más WTO tagok nem járnak, amiken keresztül elérni kívánják a kitűzött célt. A jelentésben nem térnek ki konkretizálva ezekre az eszközökre, hiszen még maguk a kínaiak számára sincsenek tisztázva, milyen módon kívánják elérni.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/trump-china-trade-war-thucydides-trap-by-yu-yongding-2018-04?a_la=english&a_d=5adeec1d78b6c74c6839b293&a_m=&a_a=click&a_s=&a_p=%2Farchive&a_li=trump-china-trade-war-thucydides-trap-by-yu-yongding-2018-04&a_pa=&a_ps

A kínai cenzúra elérte Peppa Pig-et is–Gabriel Wildau, Financial Times, 2018. május 1.

A brit rajzfilmsorozat főhősét, az ártatlan, gyerekeket tanító kismalacot is elérte a kínai cenzúra. Egy népszerű applikáció, a Douyin több, mint 300 000 rövid videót törölt Peppa Malacról, sőt a #PeppaPig is cenzorálva lett.

Az eset kiindulópontjaként hírességek osztottak meg magukról tortákat, plüssöket, kiegészítőket amelyeken Peppa Malac grafikájaként voltak ábrázolva. A trend azonban hamar átváltozott vulgáris, cinikus és gúnyolódó ábrázolásokká, ezáltal átformálva az aranyos malac imázsát. A továbbiakban a netezők többsége Peppa Malacra egy gangszterként (shehuiren) tekintett, ami ellen a Global Times januárban emelte fel a hangját, annak érdekében, hogy megszüntesse a gyerekmese eltorzítását.

Xi Jinping alatt az internet felügyelete és megfigyelése egyre erőteljesebbé vált. Nem olyan rég Micimackó került cenzúra alá, akinek kerekded testalkata és arca hasonlóságokat mutat a kínai elnökkel, ezáltal meme-k alapját szolgálta az interneten.

A Jinri Toutiao a média cégcsopor  –  amely a Douyin mögött áll – megelőzve a további betiltásokat 4000 alkalmazottat kíván felvenni, akiknek feladata továbbiakban az internetes tartalmak teljes mértékű ellenőrzése.

A kínai gyermekek körében népszerű Peppa Malac betiltása után sem kell bánkódniuk, hiszen a Weibo már létrehozta saját aranyos malackarakterét, ezzel kárpótolva a hoppon maradt gyermekeket.

Forrás: https://www.ft.com/content/ece3df32-4ceb-11e8-8a8e-22951a2d8493

Az EU következő állomása: Nyugat-Balkán – Judy Dempsey, Carnegie Endowment for International Peace, 2018. április 24.

Görög külügyminiszter Nikolaos Kotzias közvetlen járattal repült Skopjéba, a macedón fővárosba. Szimbolikus esemény ez, hiszen 12 éven belül ez volt az első olyan utazás, amikor nem más utakon keresztül jutott el a görög delegáció az országba.
A kapcsolat a két állam között a Nyugat-Balkán stratégiai és politikai helyzetének újragondolását hozhatja magával. Akár Macedónia NATO csatlakozás esélye is felmerülhet, hiszen ezt az eddigiekben Görögország vétózta meg, a névvitára való tekintettel. Sőt, a korábbiakban az EU-hoz való csatlakozási tárgyalásokat is nagyban megnehezítette a görög álláspont.

Most 2025-ig az Európai Unió esélyt ad a régió számára a csatlakozási feltételek teljesítéséhez. Ami azért fontos, mert egy olyan területről beszélünk, ami szoros kapcsolatokat ápol Kínával és Oroszországgal.

A régió legfőbb kereskedelmi partnere az EU, ami ráadásul jelentős támogatást, 10 milliárd eurónyit nyújtott 2007 óta. Ezzel sem Kína, sem Oroszország nem tud versenyezi, soft power területén viszont más a helyzet. Különös tekintettel a média és az egyetemek területén.

Christopher Walker szerint ez lehetőséget teremt a kínai és orosz propaganda terjesztésére, ezáltal az autoriter, antidemokratikus rendszerek kedvezővé tételére. Ezért fontos, hogy az EU szorosabbra fűzze a kapcsolatot az érintett államokkal és minél hamarabb csatlakozzanak az Európai Unió intézményrendszeréhez és értékrendjéhez.

Forrás: https://carnegieeurope.eu/strategiceurope/76163

Ki dominálja Dél-Kelet Ázsiát? – John Reed, Valentina Romei, Financial Times, 2018. április 30.

Dél-Kelet Ázsia országai számára egyre fontosabb gazdasági partner Kína. Ez felvethet kérdéseket a térség jövőbeni gazdasági helyzetét illetően. Kína a Dél-kínai-tenger militarizálása miatt nemcsak gazdaságilag válik fontossá.

Japán a legnagyobb befektető Dél-Kelet Ázsiában, főként zöldmezős beruházásokkal. A kínai FDI mértéke is növekszik a térségben, hiszen a hazai munkaerő drágulása, miatt a magas munkaerőt igénylő tevékenységeiket igyekeznek kitelepíteni a kínai vállalatok. A gazdagabb országok, mint például Thaiföld, Malájzia mutatják az FDI számának ASEAN-on kívüli legmagasabb mértékét.

Az ASEAN országok főként egymással tartanak fenn kereskedelmi kapcsolatokat. Ezen a területen emelkedik ki Kína befolyása a legjobban. Még 2000-ben Japán, az EU és az USA mögött állt, mára a térségbe behozott összes termék 20%-át Kína adja. Ez több, mint a japán export duplája. Ennek ellenére az ASEAN országok egymással való kereskedelme, a Kínával való kereskedelmüknél magasabb. Kínába a térségből főként nyersanyagokat exportálnak.

Fontos megemlíteni a kínai turizmus óriási növekedését. Ennek Vietnámban és Thaiföldön van meghatározó szerepe, hiszen ott a GDP nagy részét a turizmus adja.

Forrás: https://www.ft.com/content/898fa38e-4882-11e8-8ee8-cae73aab7ccb

A kínai energiaszektor és a zöld gazdaság megvalósíthatóságának problémái – Daniel de Oliveira Vasconcelos- The Diplomat, 2018. április 21.

Annak ellenére, hogy az 1980-as évek óta igyekszik Kína a zöld, alacsony széndioxid kibocsájtású gazdaság útjára lépni, az elmúlt évek fejlődése és apró lépései, egyáltalán nem a vonalat hozták magukkal.

A Kínai Kommunista Párt elfogadta az Energiafejlesztési Stratégiai Cselekvési Tervet (2014-2020) amiben célként az ökológiai civilizáció megvalósítását tűzték ki. Ennek ellenére Kína az energia és a szén legnagyobb fogyasztója, ami nagyban hátráltatja a zöld útra való áttérést. Annak érdekében, hogy ez a helyzet egyensúlyban legyen Kína agresszívan kezdett el befektetni a megújuló energiaforrásokba. A 13. ötéves tervben például meghatároztak a 2015-ös szinthez képesti 18%-os csökkentését a szénen alapuló energia használatában. Valamint, 2020-ig 360 milliárd értékű befektetést szeretnének a megújuló energiaforrásokat megcélozva.

A kínai gazdasági csoda alapját az 1980-as évekbeli vidékfejlesztésről való átállás adja a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe való kapcsolódás fejlesztésére. Az átállásnak és fejlődésnek az alapja a szénbázisú energia. 1950-es években az energiatermelés 90%-át, majd 2000-ben már csak 75%-át a szén adta. Xi Jinping vezetésével beköszöntött a zöldenergia bevezetése Kínába. 2015-ben még Németországot is megelőzte a megújuló energia befektetések mértékében.

Azonban ezt a fejlődést megakadályozhatják a piaci viszonyok. Mivel a szénalapú energia profitja növekedni fog, ami a megújuló energiába való befektetés ellen szól. Továbbá az energia valódi ára alacsonyabb, mint amilyennek kellene lennie, hiszen a kínai gazdaság nincs felkészülve más jellegű energiák feldolgozására. Valamint, sokkal olcsóbb a szennyezettség utáni díjakat kifizetni, mint egy teljesen új energiarendszert kiépíteni. A technológia fejlesztések sikereinek fontos szerepük lesz ebben az átalakulásban. Ezzel szemben a társadalmi ellenállást is figyelembe kell venni, hiszen az erőművek bezáratása munkanélküliséget, a helyi vezetőknek pedig gazdasági visszaesést hoz, ezáltal csökkentve a megújuló energia támogatottságát.

A levegőszennyezettség visszaszorítása azonban mindenki érdeke. Nem szabad elhanyagolni Kína törekvéseit, de kérdéses, hogy valójában véghez tudja-e vinni, ezáltal áttérni a szénről a zöld energiára.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/the-stumbling-blocks-to-chinas-green-transition/

Mit jelent Modi és Xi Jinping találkozója a indiai-kínai kapcsolatokra nézve? – Rajeswari Pillai Rajagopalan, The Diplomat, 2018. április 26..

Narendra Modi indiai miniszterelnök Kínába utazik, hogy két évnyi súrlódás után informális találkozót tartson Xi Jinpinggel. Az elmúlt időszakban a határmenti doklami patthelyzet, India meghívása a Nukleáris Szállítók Csoportjába és Kína Egy övezet, Egy út kezdeményezése (BRI) beárnyékolta a két ország kapcsolatát, de a tavaly decemberben Indiában tett két kínai magas szintű látogatás előirányozta a kapcsolatok felülvizsgálatát. A közeledésre India részéről is történt erőfeszítés, melynek egyik megnyilvánulása, hogy a Pekinggel való bilaterális kapcsolatok érzékenységére hivatkozva az indiai kormány törölte a dalai láma száműzetésének 60. évfordulója alkalmából Újdelhiben rendezett eseményeket.

Az informális csúcs ötlete először az indiai külügyminiszter Kínában tett február végi látogatásakor merült fel, és állítólag akkor állapodtak meg róla, amikor márciusban Modi felhívta Xi Jinpinget, hogy gratuláljon államfői hivatali ideje élethosszig történő meghosszabbításához. Habár lehetetlen megjósolni, hogy a találkozónak mi lesz a kimenetele, az biztos, hogy a két ország kapcsolatának Ázsia stabilitására és biztonságára gyakorolt hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. A megbeszélésen, amire egyébként annak ellenére kerül sor, hogy Modi júniusban amúgy is Kínába utazna a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozójára, valószínűleg a két ország belső politikájáról és gazdaságáról, a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosóról (KPGF), valamint az USA-val való kereskedelmi háborúról lesz szó.

A közeledés ellenére Újdelhi továbbra is aggódik Kína ambíciói miatt, mivel Peking ahelyett, hogy a békére és India megnyugtatására törekedne, növelte katonai erejét a Doklam fennsíkon, ahogy más határon fekvő vitatott területeken is. Az, hogy új utat és legalább két katonai tábort épített ki a Shaksgam völgyben, csak tovább növeli az aggodalmat, hiszen az említett terület Kasmír azon részén van, melyet – bár az okkupálás után Pakisztán Kínának engedett át – India magáénak tart.

Habár Peking lépése önmagában még nem jelent közvetlen fenyegetést az indiai haderőre, szkepticizmust kelt Indiában a közelgő csúcsot illetően. A kapcsolatok fejlődése így azon múlik, hogy Kína mennyire mutat majd érzékenységet India aggodalmai kapcsán. Nemcsak az Egy övezet, egy út kezdeményezés és a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó ügyében kell eloszlatnia India kétségeit, de a Dél-Ázsiában és az Indiai-óceánon történő befolyásnövelésének hosszú távú szándékait illetően is meg kell nyugtatnia Újdelhit.

A negatív hangok ellenére Kína úgy hiszi, hogy a találkozó India részéről egy felismerés arra vonatkozóan, hogy a Japánnal és az Egyesült Államokkal való úgynevezett Indo-csendes-óceáni Partnerség őrültség. A valóságban viszont nincs sok jel India Kína felé történő elhajlására, hiszen például Újdelhi állítja, hogy a KPGF sérti az ország szuverenitását és területi integritását, és elutasítja az Egy övezet, egy út támogatását.

Mindent összevetve, a kapcsolatok általános és ideiglenes javulásán túl nem sok várható a Módi-Xi Jinping találkozótól.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/what-does-the-modi-xi-summit-mean-for-sino-indian-relations/

Hogy fog zajlani a 2018-amerikai-filippínó Balikatan hadgyakorlat? – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. április 14.

A jövő hónapban kezdődik az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek 34., évente megrendezésre kerülő nagyszabású közös hadgyakorlata. A gyakorlatnak nagy jelentősége van a szélesebb értelemben vett védelmi kapcsolatok fejlődésében, főként a Rodrigo Duterte fülöp elnök által előidézett helyzet közepette.

Elnökké választása után, a Balikatan közös hadgyakorlat gyorsan Duterte újraegyensúlyozó politikájának áldozatává vált, jelentősen visszavetve a korábbi elnök alatt kiterjesztett védelmi kapcsolatokat. Így most minden szem az idei hadgyakorlatra szegeződik a szövetség mélységének felmérése érdekében, még akkor is, ha egy ilyen katonai akcióból aligha lehet a kétoldalú kapcsolatok teljes spektrumát megítélni.

A gyakorlat és a bilaterális kapcsolatok érzékenységét tekintve nem meglepő, hogy mindkét fél hallgat a részletekről, de megfigyelők úgy tudják, hogy a gyakorlat az olyan területeken történő együttműködő-képességre, átjárhatóságra fog fókuszálni, mint a terrorizmus elleni küzdelem, humanitárius segítségnyújtás, katasztrófavédelem és kölcsönös védelem. A jelentőségteljes értékelésre azonban még várni kell, hiszen nem tudni például a résztvevő csapatok számát, vagy az akciók jellegét, fajtáját, ami nehézkessé teszi a lehetséges szcenáriók kidolgozását.

A területi kérdést illetően viszont tisztább a kép. Ennek egy alulbecsült, ámde fontos eleme, hogy a Balikatan egy tisztán bilaterális gyakorlatból egy olyanná fejlődött, melyben az amerikai vagy filippínó szövetségesek és partnerek, például Japán és Ausztrália különböző mértékben tud részt venni, vagy megfigyelő tud lenni. Ez a trend idén tovább fejlődik, mivel mindkét fél állásfoglalást tett az Egyesült Királyság meghívása mellett. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy Canberra és Tokió részvétele még mérsékelt, és összességében a gyakorlat multilateralizmusa is alacsonyabb fokú annál, mint amit az Obama adminisztráció elképzelt.

Mindazonáltal érdemes észben tartani, hogy Dutertének a hatéves ciklusából ez még csak a második éve, külpolitikája még ezt követően fog kiforrni. Elnöksége végére valószínűleg teljesen más lesz az USA-val való kapcsolata, mint egy éve, az egyik változás pedig a Balikatanban rejlhet.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/what-will-the-2018-us-philippines-balikatan-military-exercise-look-like/

Meg fogja védeni a halálbüntetés India lányait az erőszaktól? – Priyanka Borpujari,The Diplomat, 2018. április 24.

A gyermekek elleni szexuális erőszakkal való harc eredményeként Indiában jóváhagyták halálbüntetést, mely a 12 éven aluli lányok megerőszakolásáért jár. Az intézkedést sokan örömmel fogadták, bőven akadnak azonban olyanok, akik megkérdőjelezik a büntetés elrettentő funkcióját.

A sietős döntés a Modi által összehívott rendkívüli ülés válasza volt arra elmúlt hetekben elkövetett két borzalmas erőszakra, melynek elkövetői hindu szélsőjobboldali csoportokkal és a Baratija Dzsanata Párttal (BJP) hozhatók kapcsolatba. Az úgynevezett Unnao esetben egy BJP politikus egy 17 éves lányt erőszakolt meg, akinek az apja rendőrségi őrizetben halt meg azután, hogy a lány az ellene elkövetett erőszak miatt igazságszolgáltatást kért. A másik esetben egy 8 éves lányt raboltak el, erőszakoltak majd öltek meg.

A mostani intézkedés azt a már létező erőszakra vonatkozó büntetőjog módosítását követi, amit azután szigorítottak meg, hogy 2012 decemberében rettenetes csoportos erőszakra került sor egy buszon. Az akkori módosítás halálbüntetést és élethosszig tartó szabadságvesztést írt elő olyan szexuális támadás esetén, melyben az áldozat meghal, vagy tartósan vegetatív állapotba került. A 2012-es India’s Protection of Children from Sexual Offenses Act (POCSO) továbbá előírja, hogy a 18 éven aluli lányok ellen elkövetett szexuális erőszakot a bíróságnak egy éven belül ki kell vizsgálnia.

A valóság azonban messze van az elvártnál. 2016-ban a jelentett esetek 60%-kal növekedtek, a 40.000 ügynek pedig majdnem a fele gyermekeket érintett. Mindezek ellenére a szexuális bántalmazás tabutémává vált, az elítéltek aránya pedig csak 25%-on stagnált.

Mivel egy 2007-es országos szintű felmérés megállapította, hogy az elkövetők 50%-a bizalmi, vagy felelősséggel tartozó kapcsolatban áll az áldozatokkal, a mostani, halálbüntetést kiszabó módosítást is patriarchális keretben jelölték ki, figyelmen kívül hagyva a fiúk ellen elkövetett erőszakot. A büntetőjog ráadásul nem foglalkozik a gyerekek – horror után elszenvedett – szükségleteivel sem, ami különösen fontos lenne abban az esetben, amikor az elkövető családtag, vagy maga a gondviselő.

Egy olyan társadalomban, ahol a szexualitás még az oktatásban is tabutéma, még a szigorú büntetés sem hat elrettentésként. Így a férfiaktól továbbra is a legrosszabb nőkkel és lányokkal szembeni magatartás várható.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/will-the-death-penalty-protect-indias-daughters-from-rape/

A dél-koreaiak majdnem 80%-a bízik Kim Jong-unban – Kanga Kong, Bloomberg, 2018. május 2.

A pénteki dél-koreai elnök, Moon Jae-in és Kim Jong-un találkozója elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa egy egész nemzet percepcióját. Egy koreai kutatóintézet felmérése szerint a dél-koreaiak 78%-a bízik az észak-koreai vezetőben, ami össze sem hasonlítható a fél évvel ezelőtti közvélemény kutatási eredménnyel, melyben ugyanez az arány csak 10% volt.

A találkozó példátlan jelenetekkel volt tele. Kin Jong-un életében először átlépte a koreai félszigetet elválasztó alig egy bokányi magas betonlapot, kezet fogott Moon-nal, majd – élőben először választ adva a riportereknek – televíziós kamerák előtt fél órás négyszemközti beszélgetést tartott a dél-koreai elnökkel, aki iránt némi humorral megspékelt tiszteletet mutatott.

Még jelentősebb, hogy a két koreai vezető nyilatkozatot írt alá arról, hogy ebben az évben formálisan is lezárják a közel hét évtizede csak fegyverszünettel véget érő koreai háborút, de eltökéltségüket fejezték ki a félsziget atommentesítését illetően is. Kim Jong-un a vezetők közötti rendszeres találkozót javasolta, ami jelentős elmozdulást jelent a kapcsolatokban annak fényében, hogy a háború óta mindössze háromszor került sor ilyen csúcsra.

Közvélemény kutatások szerint a válaszadók 35%-a a nukleáris fegyverek leszerelésének ígéretét, közel 30% pedig azt tartotta a csúcs leglenyűgözőbb pillanatának, amikor Kim Jong-un rögtönzött javaslatára egy pillanatra Moon is átlépett Észak-Koreába.

Az északi vezető támogatottsága most majdnem olyan magas, mint a 86%-os támogatottságot élvező Moon Jae-in-é, aki egyébként az eddigi dél-koreai elnökök közül a legnagyobb népszerűségnek örvend. A kérdés most az, hogy Kim Jong-un jelenlegi pozitív megítélése a Donald Trumppal való csúcstalálkozó után is fennmarad-e.

Forrás: https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-05-02/nearly-80-percent-of-south-koreans-say-they-trust-kim-jong-un

Örmény demokratikus győzelem – Paul Stronski, Carnegie Endowment, 2018. április 24.

Vlagyimir Putyin mindig a Nyugat kezét látja abban, ha tüntetéssel űznek el egy olyan ország élén álló vezetőt, mely korábban szovjet köztársaság volt. Egy ilyen feltételezés azonban nagy hiba lenne az örmény miniszterelnök esetében, aki 11 nap békés tüntetés után április 23-án mondott le. Serzh Sargsyan 10 évig volt elnök, 2007-től miniszterelnök, de a társadalom megelégelte a be nem tartott ígéreteket, a korrupciót és a jövedelmi szakadékot.

Sargsyan bukása 2015-ben kezdődött, amikor azok után, hogy megígérte, hogy nem lesz többet miniszterelnök, úgy módosította az alkotmányt, hogy a legfontosabb jogkörök a miniszterelnökhöz kerüljenek át. Ellenzékiek szerint az új alkotmánynak az volt a célja, hogy Sargsyan második ciklusa után is megőrizhesse hatalmát. Miután – állítólag választási csalással és kényszerítéssel – 2018 áprilisában ismét megválasztották miniszterelnöknek, százezres nagyságú tűntetés-sorozat kezdődött Jerevánban. Habár a helyzet végig feszült maradt, Sargsyan inkább lemondott, mintsem hogy elődjéhez hasonlóan a fegyvertelen civilekkel szemben erőszakot alkalmazzon.

Örményország megmutatta a világnak, hogy a népnek még mindig van szava, és ha valami, akkor a meglepően erős civil társadalom az, ami segít az országnak a jövő kihívásaival szembenézni. Szomszédaitól eltérően Örményország az autoriter rendszer és a demokrácia keveréke, a közösségi média szabad, és miközben a kormányzó párt és a gazdasági elit erősen kezében tartja a hatalmat, az NGO-k is szabadon működnek.

Az örmény kormány ugyanakkor nem tudott megfelelni a társadalom igényeinek. Oroszország nyomására 2013-ban a vezetés nem írta alá az Európai Unióval a csatlakozási szerződést, ehelyett a Putyin által kínált alternatíva, az Eurázsiai Gazdasági Unió felé kötelezte el magát. 2017-ben Sargsyan tárgyalást kezdeményezett ugyan Brüsszellel a csatlakozási szerződés valamiféle helyettesítésére, de a Nyugat és Kelet között történő egyensúlyozás bonyolult feladatnak ígérkezett.

A növekvő nacionalizmus is gondot okozott annak a kormánynak, mely az ország gazdasági sikerét és biztonságát Oroszországhoz kötötte. Örményország ugyanis 30 éve háborúskodik Azerbajdzsánnal a Nagorno-Karabakh területért, melyből 2016-ban a szomszédos ország okkupált egy szeletet. Az örmények a veszteségért részben a korrupt hadsereget, részben pedig Oroszországot vádolják, mondván, hogy eladták Azerbajdzsánnak a területet.

Úgy tűnik, hogy a jelen nyugtalanság beleillik a világszerte tapasztalható populista hullámba. A tüntetőket Nikol Pashinian újságíró, az egyik ellenzéki párt, a Civil Contract alapítója vezette.

A demokrácia támogatói most az örmény változást ünnepelhetik, pedig még számos gazdasági és biztonsági probléma gördít akadályt a gyors változás elé. A gazdaság tartósan magas munkanélküliséggel küzd, Oroszország pedig továbbra is szeret beavatkozni szomszédai ügyeibe és zéró összegű játékként tekinteni a térségre. Így amikor a jelen események eufóriája elül, Örményországnak még sok mindenben kell helyesen döntenie ahhoz, hogy ezen a bíztató úton haladhasson tovább.

Forrás: https://carnegieendowment.org/2018/04/24/armenia-s-democratic-triumph-pub-76165

Kína kész befizetni az olvadó Északi-sarkba – Sherri Goodman, Elisabeth Fresse, Foreign Policy, 2018.május 1.

Az olvadó Északi-sark, mely nemcsak energiaforrásokkal kecsegtet, de új kereskedelmi útvonalakat is megnyit, négy évvel a kiadás után, felülvizsgálatra késztette az Egyesült Államok Északi Tengerészeti Stratégiáját. Az aktualizálásban Kína, t a régió egyre nagyobb játékosának szerepe is közre játszott.

Három hónnappal ezt megelőzően ugyanis Kína fehér könyvet adott ki új Arktisz politikájáról, melyben Xi Jinping a – Kína által dominált kereskedelemnek és Peking globális ambícióinak megfelelő a – Sarki Selyemutat vízionálta. Az ázsiai óriás már eddig is „sarkközeli országnak” nevezte magát és megfigyelő volt az Arktisz Tanácsban, de az idei évi stratégia a nagyobb jogosítványokkal és felelősséggel járó „stakeholder” szerep felé mozdítja Kínát.

Pekingnek nagy ambíciói vannak az Északi-sarkon, a kereskedelmi útvonal mellett a külföldi befektetéseket és a stratégiai tudományos kutatásokat is beleértve. A törekvések hátterében részben az a felismerés áll, miszerint az Arktisz olvadása a közeljövőben hazai problémává válik. Szakértők szerint a következő évszázadban Kína partvidékét elárasztja a víz, ami nemcsak 20 millió ember áttelepítésének szükségességét, de a csökkenő mezőgazdasági termelés problémáját is felveti.

A Kína által elképzelt Sarki Selyemút kezdetben Oroszország partvonalát körülölelő északi-tengeri útvonalakat használná ki, hosszú távon viszont a Transzpoláris Tengeri Útra térne át, ami nemcsak jókora költséget és időt spórol majd meg a szállításban, de kikerüli az oroszok által ellenőrzött vizeket, így a függőséget is. Szakértők szerint, aki az északi sarki utakat ellenőrzi, az felügyeli a gazdaság új szakaszát is, ezért ha az USA nem akarja elveszíteni Kínával szemben a pozícióját, növelnie kell régióban betöltött szerepét.

Kína jelenleg erősen az amerikai haditengerészet által ellenőrzött Perzsa-öbölből és Afrikából importált olajtól és gáztól függ, de energiaforrásainak diverzifikálása érdekében jelentős befektetésekbe kezdett az orosz Yamal LNG komplexumot, a norvég olaj és gázmezőket, valamint az észak-erópai kikötőket illetően, ami tapasztalatként szolgál Pekingnek az arktiszi infrastruktúra kiépítésére.

Kína fő partnerei a régióban Izland, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország, akik saját ambíciójuk finanszírozására a kínai befektetésekre éhesek. Izland vegyes érzésekkel áll a kínai pénzhez, noha a mélytengeri kikötőbe és a geotermikus technológiába történő kínai befektetéseket szívesen veszi, a földeladásokat már nem támogatja.

A stratégiai kutatást illetően Kínának számtalan tudósa van Svalbardban, egy olyan nemzetközileg demilitarizált szigetcsoporton, ahol nem lehetne ilyen szakértőket állomásoztatni. Peking 1984 óta 30 északi-sarki expedíciót hajtott végre, 2019-re pedig – még jóval az USA-énál korábban – készen lesz a következő jégtörője. Szintén az Egyesült Államokat megelőzve, lenyűgöző számban helyezett el a térségben műholdakat megfigyelésre.

A Kínai Sarki Kutatóintézet szerint 2020-ra az ország kereskedelmi értékének 5-15%-fog áthaladni az Arktiszon, és ez az arány csak nőni fog, ha Peking más országokkal is partnerségi kapcsolatot alakít ki a térségben. Az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez hasonlóan, ahogy Kína egyre több országot és útvonalat fűz be terveibe, hogy azok együttműködve juttassák ambícióihoz közelebb Pekinget, az USA-nak úgy lesz egyre nagyobb szüksége geopolitikája újraértelmezésére.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2018/05/01/chinas-ready-to-cash-in-on-a-melting-arctic/

India és Franciaország szorosabbra fűzi tengeri kapcsolatait – C. Raja Mohan, Carnegie Endowment, 2018. április 20.

2018 márciusában Narendra Modi és Emmanuel Macron olyan kiterjedt stratégiai partnerséget leplezett le, mely nem illik az indo-csendes-óceáni térség hagyományos csoportosulási mintájába. Bár az 1970-es évek után Washington váltotta Londont, mint a regionális biztonság garantálóját, a jelenlegi Amerika felől érkező bizonytalanság és Kína növekvő hatalma előidézte a második szintű hatalmak, India és Franciaország részéről az ügyekbe történő nagyobb beleszólás igényét.

India most természetes földrajzi előnyeit, valamint partmenti politikai, gazdasági profilját igyekszik megerősíteni az Indiai-óceánon. Mindehhez a korábbi katonai izolacionizmussal ellentétben partnereket keres. Habár Európa szerepe az indiai regionális koalíció építésében eddig marginálisnak tűnt, Modi és Macron tengeri együttműködésének bejelentésével ez most megváltozott.

Az indo-csendes-óceáni térség Újdelhi és Párizs új együttműködési arénájának számít, ami Franciaország részéről részben a NATO-n túl, az ázsiai demokráciákkal történő biztonsági partnerségi kapcsolatok kialakításának igényével magyarázható. Habár a két ország közötti stratégiai partnerség az 1990-es évekre nyúlik vissza, főként csak regionális horgony nélküli védelmi és technológiai együttműködésre fókuszált. Az indo-csendes-óceáni térség hatalmi elmozdulása viszont szorosabb kötelékre késztette Párizst és Újdelhit, ami magába foglalja a tengerjog védelmét, a katonai unilaterizmus megelőzését, a tengeri kommunikációs vonalak biztosítását, a humanitárius katasztrófákra történő hatékony válaszadást és a fenntartható kék gazdaság előmozdítását.

E célok érdekében India és Franciaország három területen kívánja mélyíteni az együttműködést, melyek a következők: kölcsönös logisztikai támogatás, megosztott tengeri területekre vonatkozó tudatosság és harmadik országgal történő együttműködés. Habár a két ország számításai eddig figyelmen kívül hagyták egymást, mivel India főként az Indiai-óceán északi és keleti régiójára fókuszált, Franciaország jelenléte pedig korlátozott volt a térség nyugati részében, a logisztikai támogatás lehetővé teszi a két ország számára, hogy hozzáférjenek egymás katonai létesítményeihez, mindkét fél számára egy robosztusabb jelenlétre téve ezzel lehetőséget. Az elköteleződést jelzi, hogy míg Újdelhi az USA-val 15 éve folytat tárgyalást egy ilyen egyezményt illetően, Franciaországgal egy éven belül véglegesítették a megállapodást.

Az együttműködés második területének keretében a két ország aláírta a Fehér Hajózási Egyezményt és a tengeri megfigyelő műholdrendszer közös fejlesztéséről szóló új egyetértési megállapodást. A kapcsolatok harmadik pillére, a harmadik országgal történő együttműködés lelkes visszhangot kapott a térségben. Az Egyesült Államok háromoldalú haditengerészeti összefogást szeretne kiépíteni Indiával és Franciaországgal, Ausztrália és Japán a szélesebb együttműködésre készen már jelenleg is kollaborál a Csendes-óceánon Párizzsal, de az Egyesült Arab Emírségek bevonása is szóba került, mint lehetséges harmadik fél. India és Franciaország partnersége íj módon a jövőben egy tehermegosztási modellt formálhat a térségben.

Forrás: https://carnegieindia.org/2018/04/21/india-and-france-deepen-middle-power-maritime-partnership-pub-76149

 

Szerzők: Pálfalvi Noémi és Mogyorósi Alexandra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: