A transzregionális együttműködés új modellje a változó nemzetközi rendben

A Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping által 2013-ban meghirdetett nagyszabású „Egy Övezet Egy Út” program új fejezetet nyitott a korábbi évtizedek alacsony aktivitással jellemezhető kínai külpolitikájának történetében. Kína nemzetközi szabályalkotó szereplővé válása nem új keletű jelenség, hiszen ez elmúlt évtizedben megjelenő transzregionális intézményépítésében már fellelhető volt ugyanez a törekvés. A tanulmány két transzregionális mechanizmus, a Kína-Afrika Együttműködési Fórum és a közép- és kelet-európai (KKE) országok által életre hívott „16+1 Együttműködés” legfontosabb jellemzőit hasonlítja össze, amellett érvelve, hogy Kína intézményépítő tevékenysége egy meghatározott séma szerint zajlik, amely a jövőben akár más régiók számára is modellértékű lehet.

A Kína-Afrika Együttműködési Fórum és a „16 + 1 Együttműködés”: egy új intézményi séma?

A 2000-ben létrehozott Kína-Afrika Együttműködési Fórumról (Forum on China-Africa Cooperation, FOCAC)[i] és a 2012-ben a KKE országok valamint Kína által életre hívott „16+1 Együttműködésről” (16+1 Cooperation)[ii] első pillantásra nehéz elképzelni, hogy bármi közös jellegzetességgel bírhat, hiszen Afrika és a közép- és kelet-európai régió gyökeresen eltérő történelmi, kulturális, gazdasági, stb. háttérrel rendelkezik. Jelen tanulmány mégis amellett érvel, hogy számos hasonlóság lelhető fel a “16 + 1 Együttműködés” és a FOCAC között. Ezen túlmenően a tanulmány feltételezi, hogy amennyiben kimutatható egy általános minta Kína nemzetközi intézményépítésében – a kínai vezetés jellemzően nem intézményként, vagy szervezetként, hanem mechanizmusként hivatkozik rájuk –, akkor az potenciálisan kihívást jelenthet a második világháborút követően létrejött nyugati gyökerű intézményeknek és szervezeteknek. Mindennek jelentőségét pedig nehéz túlbecsülni, ugyanis a jelenleg fennálló intézményrendszer az egyik kulcspillére az Amerikai Egyesült Államok kvázi hegemón hatalmával jellemezhető nemzetközi rendnek.

A Kína-Afrika Együttműködési Fórum

A dinamikusan fejlődő kínai-afrikai kapcsolatok egyik mérföldkövét a FOCAC megalapítása jelentette, amely egy új politikai és intézményi keretet biztosított Kína és Afrika együttműködése számára.[iii] A 2000-ben megtartott első FOCAC-on jelentették be Kína és negyvennégy afrikai kormány stratégiai partnerségét.[iv] Ennek részeként Kína és az afrikai országok elhatározták, hogy háromévente összegyűlnek (felváltva Kínában és egy afrikai országban) annak érdekében, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolatukat és megtárgyalják az együttműködés további lehetőségeit. A FOCAC találkozóknak és Kína egyre nagyvonalúbb felajánlásának köszönhetőn Kína és az afrikai kontinens kapcsolata egyre inkább elmélyült. A 2006-ban meghírdetésre került „Nyolc intézkedés” (Eight Measures), illetve a 2009-ben meghirdetett „Nyolc új intézkedés” (Eight New Measures) rögzítették a platform fő céljait.[v] Kína a találkozók során ígéretet tett a kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, kedvezményes hitelek biztosítására, a kínai piac egyre szélesebb körű vámmentes elérésére, valamint a legszegényebb afrikai államok adósságainak elengedésére. Kína emellett a saját Különleges Gazdasági Övezeteinek mintájára „gazdasági együttműködési zónákat” hozott létre,[vi] felállított egy Kína-Afrika Fejlesztési Alapot, és ígéretet tett műszaki és tudományos ismereteinek a megosztására (pl. mezőgazdaság, zöld energia területén). Kína egyre nagyobb számú ösztöndíjat (a 2015-ös FOCAC-on például 30.000 fős) és szakképzést biztosító programokat finanszíroz, és együttműködik az egészségügy terén is (kórházak építése, szakértők képzése, támogatás a fertőző betegségek elleni harcban). Végül, Kína fontosnak tartja az Afrikai Unió pénzügyi támogatását is (többek között konferencia központ építésének anyagi támogatásával, békemissziós eszközök biztosításával stb.)[vii]

A “16 + 1 Együttműködés”

Wen Jiabao miniszterelnök 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a KKE országokkal történő kapcsolatok fejlesztésében, mely megköveteli egy új mechanizmus megalakítását.[viii]  Egy évvel később Varsóban, Kína és a KKE országok létrehozták a „16 + 1 Együttműködés” nevű politikai platformot,^[ix] amely Kína és tizenhat közép-kelet-európai állam közötti kapcsolatot hivatott koordinálni, valamint intézményes keretek közé terelni.^[x] A felek elfogadták a „Tizenkét intézkedést” (Twelve Measures), amely meghatározta az együttműködés fő céljait. Ezt követően a „16+1 Együttműködés” kormányfői találkozói évente kerülnek megrendezésre.[xi] A 2013 novemberében megrendezett bukaresti csúcstalálkozó legfontosabb eredménye az intézményi koordináló testület, a Pekingben működő Titkárság (Secretariat) felállítása, és az együttműködés különböző területei számára létesítendő koordinációs központok megalapításának az elfogadása volt.[xii] A belgrádi csúcstalálkozón az első ilyen ágazati koordinációs központok kiválasztása is megtörtént, és több nagyszabású projektet is bejelentettek (pl. Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása).[xiii] A 2015. novemberében tartott Hangzhou-i csúcstalálkozón véglegessé az együttműködés működési rendje,[xiv] valamint elfogadásra került a közös „Középtávú menetrend” (Medium-term Agenda).[xv] A 2016 novemberében rendezett Riga-csúcstalálkozón létrehozták a kelet-közép-kelet-európai befektetési együttműködési alapot.[xvi]

A “16 + 1 Együttműködés” és a FOCAC közös jellemzői

A két szervezet közös jellemzőit vizsgálva az első közös pont, hogy mind a „16 + 1 Együttműködés”, mind a FOCAC rendelkezik a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos általánosan elfogadott kritériumokkal, és alapvető jellegzetességekkel:[xvii]

• Mindkét szervezetet szuverén kormányok közötti megállapodás hozta létre, igaz a FOCAC esetében egy másik szervezet, az Afrikai Unió is tagja az együttműködésnek.
• Mindkét intézmény a tagok közös érdeke mentén lett létrehozva, amely főként a kommunikáció hatékonyságának növelése és a nemzeti politikák összehangolása által létrejövő hatékonyabb együttműködésre irányul.[xviii]
• Mindkét intézmény létrehozott formális szerveket (például a 16 + 1 esetén a Titkárság (Secretariat), vagy a FOCAC esetében a Nyomon Követési Bizottság (Follow-up Committee), és rendelkezik rendszeres plenáris ülésekkel (Kína és a kelet-európai országok csúcstalálkozói évente, a FOCAC csúcstalálkozók pedig háromévente évente kerülnek megrendezésre).[xix]
• Mindkét szervezet esetében azonosítható egy fejlődési folyamat: a megalapításukat követő időszakban létrejött a működéshez szükséges intézményi keret, amelyet idővel tartalommal töltöttek meg.[xx]

Mindkét intézmény esetében tehát egyértelműen kimutatható, hogy lényegében nemzetközi szervezetnek tekinthető. Az, hogy ennek megítélése mindezek ellenére mégsem egyértelmű, a további közös jellemzők vizsgálata tükrében válik érthetővé.

A FOCAC és a „16 + 1 Együttműködés” második közös jellemzője a laza intézményesülés. Bár irányító szervek vannak, ezek működése szokatlanul rugalmas. Mind a FOCAC mind a „16 + 1 Együttműködés” esetén megfigyelhető, hogy a működési mechanizmusnak három szintje van: 1.) az állami vezetők fóruma, 2.) a szakértői egyeztetések és az együttműködés fontosabb területeihez kapcsolódó szint (pl. infrastruktúra fejlesztés, mezőgazdaság), 3.) és végül a legfontosabb szintet a Pekingben működő, az érintett országok nagykövetségével folyamatos kapcsolatot ápoló (felügyelik a kezdeményezések kötelezettségvállalások teljesítését, összehívják az üléseket összehívását, témajavaslatot fogalmaznak meg) központi szerv, a Nyomon Követési Bizottság a FOCAC, és a Titkárság  „16 + 1 együttműködés” esetében.[xxi] Az utóbbi két szerv munkájába az államok önkéntes alapon vesznek részt, rendszerint akkor, ha az érdekli őket. Hagyományosan a laza intézményesülés a gyenge szervezet szimbóluma. Ezzel szemben mindkét nemzetközi mechanizmus esetében fontos ez a jellegzetesség, mert az államok ezáltal csak abban a munkában vesznek ténylegesen részt, amelyben valóban motiváltak. Ez növeli az intézmény működőképességét.

1.kép. A FOCAC és a „16+1 Együttműködés” döntéshozatali mechanizmusa

A két nemzetközi platform harmadik közös jellemzője a résztvevő országok heterogenitása, amely két szinten is megfigyelhető: a KKE és az afrikai régiókon belül, valamint Kína és a két régió között. A résztvevő országok különböző történelmi és kulturális tapasztalatokkal rendelkeznek, és különböző nemzetközi szervezetekhez és közösségekhez tartoznak. Például a KKE országok különböző nyelvcsaládokhoz tartoznak; vallásilag megosztottak; eltérő gazdasági fejlettségi szinttel rendelkeznek, tizenegy állam az Európai Unió (EU) tagállama, míg tizenkettő közülük az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagja. A KKE országok nagyon kevés hasonlóságot mutatnak Kínával is, az egyedüli közös pont a szocialista múlt és a viszonylag fejletlen státusz a világgazdaságon belül.[xxii] Az FOCAC ötvenegy afrikai államát hasonló belső különbségek jellemzik, mint a KKE régiót: az országok legalább olyan heterogén történelmi, gazdasági, etnikai és kulturális hátterűek. Hasonlóan, a Kínától való eltérés is nyilvánvaló, de az egyik fontos tényező, hogy mind az afrikai kontinens államai, mind pedig Kína fejlődő országnak tekinthetők, melyek keserű tapasztalatot szereztek az európai gyarmatosításról.[xxiii] Az általános nézet szerint a homogenitás fontos előfeltétele egy multilaterális szervezet hatékony működésének. Ezzel szemben egyik mechanizmus esetében sem figyelhető meg a nagyobb homogenitásra való törekvés. Ennek hiánya pedig kétség kívül energiát szabadít fel, így a résztvevő államok több kapacitást tudnak a kooperációra fordítani.

A negyedik közös jellemző, hogy mindkét multilaterális intézmény fontos tulajdonsága az aszimmetrikus jelleg: a kínai oldal a kapcsolat motorja.[xxiv] Ez nem csupán maguknak az intézményeknek a létrehozásának ötletében érhető tetten, de a már említett működési mechanizmusban is. Mindezek ellenére nem állítható, hogy a két platform kizárólag Kína érdekeit szolgálja. Mindkét intézet ugyanis tudatosan figyelembe veszi a kisebb államok érdekeit, sőt az előkészítő folyamatokban méretüktől függetlenül, megfelelő aktivitás esetén akár jelentős szerepet is betölthetnek. Továbbá a KKE és az afrikai országok a jövőben várhatóan felismerik, hogy mind a „16 + 1 Együttműködés”, mind a FOCAC elvileg egy olyan közös platformmá is válhat, amely csökkenti a régió államai közötti kínai beruházásokért folytatott versenyt, és alkalmas arra, hogy összefogva a két régió államait maguk is formálják Kína politikáját. El kell fogadni azonban, hogy Kína kapacitása jóval nagyobb, mint a két régió országainak együttese, így a két multilaterális mechanizmus aszimmetrikus jellege a jövőben sem fog érdemben változni.

A két szervezet ötödik közös jellemzője a tervezettség, amely alapvetően meghatározza a két platform fejlődését.[xxv] A csúcstalálkozók során a rövid és középtávú tervek és konkrét célok (pl. a „Nyolc-, illetve Tizenkét intézkedés”) elsősorban továbbra is a kínai javaslatok alapján kerültek elfogadásra, amelyet a rákövetkező találkozón folyamatosan ellenőriznek, illetve újabb célokkal egészítenek ki. A tervezettség nagyban növeli a két mechanizmus hatékonyságát és fejlődési lehetőségeit.

A hatodik közös pont, hogy a „16 + 1 Együttműködés” és a FOCAC keretében megvalósuló együttműködés rendkívül széles körű, így kiterjed a kultúra, a tudományok és technológia, az ökológiai és környezetvédelemi, stb. területekre, de a legfontosabb szférát kétség kívül a gazdaság jelenti.[xxvi] A gazdasági kapcsolatok legfontosabb vetületét a pénzügyi együttműködés (kedvezményes kölcsönök vagy beruházások) és az infrastruktúra-támogatás (például a Budapest-Belgrád vasút, vagy az Afrika legnagyobb városi központjainak összekapcsolására szolgáló Kína-Afrikai Unió által finanszírozott program) adja. A gazdasági együttműködés szervei és fórumai a legaktívabbak és legjelentősebbek, mint például a „Kína–Közép-Kelet-Európa Üzleti Tanács” (China-Central and Eastern Europe Business Council) és a „Kínai – Közép-Kelet-Európa Üzleti Fórum” (China-Central and Eastern Europe Business Forum) a „16 + 1 együttműködés” keretében, míg a FOCAC esetében a „Kína-Afrika Közös Üzleti Tanács”(China-Africa Joint Business Council) és a „Kína-Afrika Gazdasági Konferencia” (China-Africa Business Conference). A kapcsolat gazdasági együttműködésre vonatkozó fókusza segít abban, hogy a két szervezet eredményorientált legyen.

A hetedik közös pont, hogy a “16 + 1 Együttműködés” és a FOCAC is alapvetően ideológiától mentes. Ez a pragmatikus külpolitika azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek közösen megfogalmazott, fontosnak tartott elvek. Az OBOR hivatalosan gyakran idézett alapvető értékei mindkét szervezetben fontos szerepet játszanak, mint például a „harmónia” és a „befogadás”, ami elsősorban a különböző országok eltérő politikai rendszerének a tiszteletben tartására utal. Egy másik gyakran idézett elv a „kölcsönös előny”, amely minden érintett fél érdekeit szolgálja – amely természetesen nem jelenti, hogy mindkét fél törvényszerűen egyforma mértékben nyertese a kapcsolatnak.

Végül fontos kiemelni, hogy szándékai szerint egyik új mechanizmus sem kíván ellentétbe kerülni a fennálló nemzetközi renddel és annak legfontosabb nemzetközi szervezeteivel, például az Egyesült Nemzetekkel, vagy a Bretton Woods-i intézményekkel. A FOCAC különleges szerepet biztosít az Afrikai Unió számára az együttműködésen belül, elsősorban az afrikai országok és Kína közötti kommunikációs csatornába való közvetítőként történő beiktatásával.[xxvii] A „16 + 1 Együttműködés” Középtávú Menetrendje szerint a szervezetnek meg kell felelnie az Európai Uniós jogszabályoknak[xxviii] (például összhangba kell hozni a mechanizmust a Kína-EU 2020 Stratégiai Együttműködési Menetrenddel (China-EU 2020 Strategic Agenda for Cooperation)[xxix]). A fennálló nemzetközi renddel való megfeleltetésük fontos törekvése a kínai kormánynak, mert a kritikus hangok szerint ezek az új intézmények aláássák a nemzetközi rendet. A kínai kormány pontosan e félelmek miatt nem nevezi a két mechanizmust szervezetnek, amellett érvelve, hogy azok csak kiegészítik a meglévő intézményeket.

Következtetés

A tanulmány rámutatott arra, hogy a két régió kulturális és történelmi különbségei ellenére a “16 + 1 Együttműködés” és a FOCAC számos közös jellemzővel bír. Mindez arra enged következtetni, hogy ez a két intézmény tekinthető új típusú modellnek, amelyet Kína promotál a transzregionális együttműködések előmozdítására. A nemzetközi politika szintjén ez azt jelenti, hogy történetében először, Kína nem csupán regionális, hanem valódi globális perspektívát képvisel, és úgy látszik, képes az Egy Övezet Egy Út kezdeményezést életképes intézményekkel feltölteni. A két mechanizmus közötti hasonlóságok továbbá azt tükrözik, hogy Kína kétségtelenül rendelkezik egy koherens világnézettel és kulturális eredetű eszköztárral az államközi kapcsolatok működtetésére. Ebből a szempontból a nem-nyugati értékeken és normákon alapuló nemzetközi intézmények hosszútávon alternatívát jelenthetnek a nemzetközi politika számára. A kínai kormány mindezek ellenére nagy erőt fordít arra, hogy a létrejött új mechanizmusok ne jelentsenek nyílt kihívást a fennálló intézményi struktúrának és tudatosan igyekszik az új mechanizmusokat a fennálló rendbe integrálni. Ennek az ellentmondásnak a feloldása várhatóan továbbra is nehézségekkel és feszültségekkel jár majd. A dilemmát végül várhatóan az dönti majd el, hogy a Kína által támogatott, rugalmas, ideológiamentes és eredményorientált intézmények jobban megfelelnek-e a globalizáció által generált új elvárásoknak, mint a fennálló nemzetközi rend hagyományos intézményei.

Jegyzetek

[i] Forum on China-Africa Cooperation http://www.focac.org/eng/

[ii] Cooperation between China and Central and Eastern European Countires http://www.china-ceec.org/eng/

[iii] Ian Taylor: The Forum on China- Africa Cooperation (FOCAC), Routledge Global Institutions, 2012.

He Wenping: China-Africa relations moving into an era of rapid Development. Africa Institute of South Africa, Inside AISA, (Pretoria), 3-4., 2006. 3-6.

[iv] Jiang Zemin: China and Africa-Usher in the New Century Together. The 1st Ministerial Conference FOCAC Archives, 10 October 2000. http://www.focac.org/eng/ltda/dyjbzjhy/SP12009/t606804.htm

[v] Follow-up Actions to the Fourth Ministerial Conference: China Will Start immediately to Carry on New Eight Measures of the Cooperation with Africa, November 12, 2009， http://www.fmprc.gov.cn/zflt/chn/dsjbzjhy/bzhyhxxd/t626477.htm

[vi] A Kereskedelmi Minisztérium irányítása alatt globálisan kialakítandó 19 Speciális Gazdasági Zónából hét esik Afrikára (ebből 5 projekt 4 szubszaharai afrikai országra: Zambia, Mauritius, Egyiptom, Etiópia, Nigéria (kettő projekt) és Algéria) (Brautigam, Deborah A.  ­– Tang Xiaoyang: China’s Investment in Special Economic Zones in Africa. In: Farole, Thomas –Akinci, Gokhan (ed.): Special Economic Zones Progress, Emerging Challenges, and Future Directions. The The World Bank. 2011. 69-100.)

[vii] Wen Jiabao: Let Us Build on Our Past Achievements and Promote China-Africa Friendly Cooperation on All Fronts. The 2nd Ministerial Conference, FOCAC Archives, 15. December 15, 2003. http://www.fmprc.gov.cn/zflt/eng/zyzl/zyjh/t157711.htm ; Hu Jintao: Opening Ceremony of the Beijing Summit of the Forum on China-Africa Cooperation. The 3rd Ministerial Conference, FOCAC Archives, 4 November 2006. http://www.fmprc.gov.cn/zflt/eng/tptb/t404198.htm; Wen Jiabao: Building the New Type of China-Africa Strategic Partnership. The 4th Ministerial Conference, FOCAC Archives 8 November 2009. http://www.focac.org/eng/dsjbzjhy/zyjh/t625623.htm; Hu Jintao: Open Up New Prospects for A New Type of China-Africa Strategic Partnership. The Forum on China-Africa Cooperation, FOCAC Archives, 19 July 2012. http://www.focac.org/eng/dwjbzjjhys/t953172.htm ; Xi Jinping: Working Together to Write a New Chapter In China-Africa Cooperation, Johannesburg Summit & The 6th Ministerial Conference, FOCAC Archives, 5 December 2015. http://www.focac.org/eng/ltda/dwjbzjjhys_1/t1321595.htm

[viii] “Full text of Chinese Premier’s speech at China-Central and Eastern European Countries Economic and Trade

Forum”, Xinhua, June 26, 2011. URL: http://news.xinhuanet.com/english2010/china/2011-06/26/c_13950035.htm Accessed: January 15, 2017).

[ix] A 16 közép- és kelet-európai országok: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia.

[x] Simurina, Jurica: China’s Approach to the CEE-16, Europe China Research and Advice Network (ECRAN) Short Term Policy Brief 85. January 2014.

[xi] “China’s Twelve Measures for Promoting Friendly Cooperation with Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, January 26, 2015.  http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410595.htm

[xii] “The Bucharest Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410594.htm

[xiii] “The Belgrade Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410596.htm

[xiv] “The Suzhou Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, November 24, 2015. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1318039.shtml

[xv] “The Medium-Term Agenda for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, 24 November 2015. (The Medium-Term Agenda, 2015.)  http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1318038.shtml

[xvi] “The Riga Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, The State Council of the People’s Republic of China, 6 November 2016. http://english.gov.cn/news/international_exchanges/2016/11/06/content_281475484363051.htm

[xvii] Claude, Inis L.: Swords Into Plowshares: The Problems and Progress of International Organization, Random House, 1956. Wallace, Michael – Singer, J. David: “Intergovernmental Organization in the Global System, 1815-1964: A. Quantitative Description”, International Organization, 24. (2), 1970. 239-287. Ruggie, John Gerard: “Multilateralism: the anatomy of an institution” International Organization, 46. (3) 1992. 561-598.; Duffield, John S.: “What Are International Institutions?”  International Studies Review 9. (1) 2007. 1-22.

[xviii] Li Anshan, et al.: The Forum on China-Africa Cooperation: From a Sustainable Perspective, (World Wide Fund for Nature, 2012. 5.

http://awsassets.panda.org/downloads/the_forum_on_china_africa_cooperation_1.pdf

[xix] Kong Tianping: “16+1 Cooperation Framework: Genesis, Characteristics and Prospect”, China-CEEC Think Tanks Network, December 3, 2015. http://16plus1-thinktank.com/1/20151203/868.html (Accessed: April 11, 2017. (Kong, 2015)

[xx] Kusai Sándor: A New Look at Some Lessons of Prospects for the 16+1 Cooperation, In: Chen Xin (ed): How Hungary Perceives the Belt and Road Initiative and China-CEEC Cooperation, National Think Tank 2017 (1), China Social Sciences Press, 2017. 39-42.

[xxi] Li , 2012. 14-15. ; Kong, 2015.

[xxii] LIU Zuokui: The Pragmatic Cooperation between China and CEE: Characteristics, Problems and Policy Suggestions Working Paper Series on European Studies of Institute of European Studies, Chinese Academy of Social Sciences, 7. (6), 2013. 5-6. http://ies.cass.cn/webpic/web/ies2/en/UploadFiles_8765/201311/2013111510002690.pdf

[xxiii] Chuka Enuka: The Forum On China-Africa Cooperation (FOCAC): A Framework for China’s Re-Engagement with Africa in the 21st Century, Journal E-Bangi, 6, Number 2, 220-231, 2011. 221-222. http://pkukmweb.ukm.my/e-bangi/papers/2011/chuka011.pdf

Kowalski, Bartosz: “China’s foreign policy towards Central and Eastern Europe: The “16+1” format in the South–South cooperation perspective. Cases of the Czech Republic and Hungary”, Cambridge Journal Eurasian Studies, 1. April 2017. 7. https://www.veruscript.com/journals/cambridge-journal-of-eurasian-studies/china-s-foreign-policy-towards-the-cee-countries/

[xxiv] LIU, 2013. 4.

[xxv] Kong, 2015.

[xxvi] Kusai, 2017. 6-8.

[xxvii] Li, 2012. 15-16.

[xxviii] The Medium-Term Agenda, 2015.

[xxix] EU-China 2020 Strategic Agenda for Cooperation, European External Action Service, November 23, 2013. https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20131123.pdf