Fordulat a maláj külpolitikában? Malajzia külkapcsolatainak alakulása a Mahathir-kormány idején

A 2018 májusi malajziai nemzetgyűlési választásokon az ország történetében először győzött az ellenzék, az új kormány miniszterelnöke pedig az egykori kormányfő, a 93 éves Mahathir Mohamad lett. Az ellenzéki vezetők korábban kemény kritikával illették Najib Tun Razak külpolitikáját, hatalomra kerülve pedig alapvető változásokat ígértek, de az elmúlt 5 hónap tapasztalatai mégis a folytonosság irányába mutatnak, miközben a Mahathir-kormány egyaránt komoly belső és külső kihívásokkal találta magát szemben.

2018 májusában egyedülálló esemény következett be a maláj politikai életben. Az ország függetlensége óta először fordult elő, hogy a hatalmat évtizedeken át birtokló kormánykoalíció, a Barisan National a nemzetgyűlési választásokon vereséget szenvedett, a politikai hatalmat pedig az ellenzék szerezte meg. A helyzetet bonyolítja, hogy az ellenzéki erők vezetője és az új miniszterelnök az a Mahathir Mohamad lett, aki 1981 és 2003 között a kormánypárt színeiben több mint 20 éven keresztül vezette az országot, ma pedig 93 évesen a világ legidősebb hivatalban lévő kormányfőjének számít.

A Mahathir-kormány formálódó külpolitikája több szempontból is figyelmet érdemel. A választások előtt az ellenzéki vezetők kemény kritikával illették a Najib Tun Razak kormányfő által képviselt Kína-barát külpolitikai irányvonalat, a választási győzelem esetére pedig alapvető változásokat ígértek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Mahathir első miniszterelnöksége alatt az ország rendkívül aktív külpolitikát folytatott, így ennek folytatására szintén számítani lehet. Mivel az USA-Kína rivalizálás erősödése, a világrend átalakulása, valamint Donald Trump elnöksége a délkelet-ázsiai országokat komoly kihívás elé állítja, ezért sokak szerint a régi gárda utolsó élő tagjának tekinthető Mahathir nemzetközi szerepvállalása a térség jövőjére is komoly befolyást gyakorolhat.

A rendszerváltozáshoz vezető út

Az egykori brit gyarmat Malajzia 1963-ban vált függetlenné, de Szingapúr leválását követően végleges formáját csupán 1965-re nyerte el. A soknemzetiségű országban a politikai hatalom stabilizációja, egyben a malájok befolyásának biztosítása kulcskérdés volt, ennek következtében az ország vezetését kezdetben egy 3 pártból álló koalíció látta el. Az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO) mellett a kínai érdekeket a Maláj-Kínai Szövetség (MCA), míg az indiaiakat a Maláj-Indiai Kongresszus (MIC) képviselte.[1] A faji zavargások miatt 1969-ben életbe lépő rendkívüli állapotot követően 1971 után a korábbi politikai szövetséget felváltotta a Nemzeti Front (Barisan National), amely a korábbi 3 kormánypárt mellett számos kisebb pártot is magába foglalt, ezzel biztosítva a kormányzó erők többségét. A legfőbb hatalom továbbra is az UMNO kezében összpontosult, ami a politikai és a gazdasági életben egyaránt a maláj etnikum érdekeit tartotta szem előtt. 2018-ig a Nemzeti Front minden választást megnyert, valójában az ellenzéknek esélye sem volt a győzelemre. Mahathir első miniszterelnöksége idején (1981-2003) az autoriter tendenciák felerősödtek (erőteljes központosítás kezdődött, miközben a politikai riválisokat félreállították), de a gazdasági növekedésnek köszönhetően a lakosság a miniszterelnök mellett állt, lehetővé téve számára 5 egymást követő választási győzelmet.[2] Mahathir 2003-as visszavonulása után Abdullah Badawi lett az utódja, akit 2009-ben a miniszterelnöki székben Najib Tun Razak váltott.

Noha a kormánykoalíció továbbra is megnyerte a választásokat, az erősödő ellenzék egyre komolyabb erőt képviselt. A 2013-as választásokon Najib koalíciója sima győzelmet aratott, de ezt követően az ellenzéki összefogás is átalakult. Az ellenzéki Népi Igazság Párt vezetője a börtönbüntetését töltő Anwar Ibrahim[3] és az UMNO-tól eltávolodó, saját pártot (BERSATU) alapító Mahathir 2015 szeptemberében létrehozta a Remény Szövetsége (Pakatan Harapan) nevű összefogást, melyhez számos kisebb párt is csatlakozott, fő céljuk pedig a 2018-as választási győzelem lett. Az 1MDB állami alapot körülvevő botrány[4] kirobbanása után 2015-től Najib népszerűsége hanyatlásnak indult, majd a korrupciós vádak miatt egyre többen követelték a távozását. A kormánypárt politikai-gazdasági túlsúlya ellenére a 2018. május 9-én megtartott nemzetgyűlési választásokon a Remény Szövetsége által vezetett koalíció a megszerezhető 222 alsóházi mandátumból 121-et szerzett.[5] A megállapodások értelmében Mahathir lett a miniszterelnök, Anwar felesége, Wan Azizah Wan Ismail pedig a miniszterelnök-helyettes.[6] Anwar államfői kegyelemben részesült, így szabadon bocsátották, és várhatóan 2-3 éven belül ő válthatja a miniszterelnöki székben a 93 éves jelenlegi kormányfőt.

A 2018-as nemzetgyűlési választások eredményei: az ellenzéket tömörítő Pakatan Harapan és Warisan együtt 121 mandátumot szerzett. (forrás: youtube, 9 May 2018 https://www.youtube.com/watch?v=g19IcUviq_s)

Malajzia a nemzetközi rendszerben

A függetlenné vált Malajzia első miniszterelnöke, Tunku Abdul Rahman vezetése alatt 1970-ig alapvetően nyugatbarát külpolitikát folytatott. Az ország védelmét továbbra is Nagy-Britannia garantálta, miközben az Öthatalmi Megállapodás keretén belül Ausztráliával, Új-Zélanddal és Szingapúrral is szoros együttműködés alakult ki. A Brit Nemzetközösség tagjaként a maláj kormány antikommunista politika mellett kötelezte el magát, de az Apartheid rendszert is kemény kritikával illette.[7] Alapító tagja volt az ASEAN-nak és az Iszlám Konferencia Szervezetének.

Az 1970-es évektől kezdve Tun Abdul Razak és Tun Hussein Onn kormányfők idején alakult ki a maláj külpolitika ma is érvényben lévő neutralista, el nem kötelezett irányvonala, amely alapvetően a nagyhatalmaktól való egyenlő távolságtartásra, az ideológiáktól és politikai rendszerektől független, békés kapcsolatok kiépítésére, a regionális együttműködés elősegítésére helyezi a hangsúlyt.[8] Ennek jegyében Malajzia 1971-ben csatlakozott az el nem kötelezettek mozgalmához, támogatta az ASEAN törekvését a Béke, Szabadság és Semlegesség Övezetének megteremtését illetően, továbbá felvette a diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal 1974-ben.

Mahathir külpolitikai céljai

Mahathir több mint 20 éves kormányfői működéséről sok elemző úgy véli, hogy hasznos iránymutatóul szolgálhat arra nézve, hogy a jövőben mire számíthatunk az idős politikustól. Az 1980-as évektől kezdve nyugat-ellenes retorikájáról ismertté vált kormányfőt ellentmondásos kapcsolat fűzte az Egyesült Államokhoz, melynek a hidegháború utáni globális hegemóniáját több ízben is kritizálta. Az USA-val való biztonsági és gazdasági együttműködés sarokkövét jelentette külpolitikájának, csupán az amerikai törekvések Malajziára gyakorolt negatív következményeit szerette volna elkerülni. Harcba szállt a protekcionizmus ellen, és a szabadkereskedelem fenntartásának szükségességét hirdette. Amerika liberális intervencionista stratégiája és az emberi jogok kérdése miatt is fokozódott az ellentét, végül 2001. szeptember 11-e teremtette meg a kapcsolatok rendezésének körülményeit az iszlám szélsőségesek elleni közös fellépés formájában.[9]

Mahathir a nemzeti szuverenitás híve maradt, ugyanakkor a regionalizmust is támogatta. A fejlődő országok összefogását szorgalmazta, és az ázsiai gazdaságok sebezhetőségét hangsúlyozva 1990-ben egy Kelet-Ázsiai Gazdasági Csoport létrehozására tett javaslatot, amelyben az ASEAN országok mellett Kína, Japán és Dél-Korea is helyet kapott volna.[10] Az USA azonban nem nézte jó szemmel terveit, hiszen az alternatívát jelentett volna az amerikai érdekeket képviselő APEC[11]-kel szemben, ezért Japán csatlakozását gátolva hiúsította meg az elképzelést.

Az 1997-98-as ázsiai pénzügyi válság során Mahathir, a Nyugat ellentmondásos viselkedése miatt ismét a regionális együttműködést szorgalmazta. Malajzia nem követte az IMF útmutatását, és a válság saját módszerekkel való kezelése mellett döntött.[12] Mahathir tevékeny közreműködésével jött létre az ASEAN+3, amely a Japánnal, Kínával és Dél-Koreával történő szorosabb együttműködésnek teremtette meg a fórumát.

Kiállt az ASEAN bővítése mellett, miközben Vietnámmal, Mianmarral és Laosszal szemben a konstruktív megközelítést képviselte. A globális Dél országaival, elsősorban az iszlám államokkal szorosabb kapcsolatok kialakítására törekedett, de Malajzia Afrika felé történő nyitása is az ő érdemei közé sorolható.[13]

Noha az 1980-as években Kína felemelkedése még nem volt annyira látványos, Mahathir kezdetben tartott az ázsiai óriás növekvő befolyásától, de tisztában volt a Pekinggel folytatott politikai-gazdasági együttműködés jelentőségével is. Teng Hsziao-Ping-től kezdve Jiang Zemin-ig harmonikus kapcsolatokat ápolt a kínai vezetőkkel, az 1997-es válság alatt pedig Kína segítségére is számíthatott, ezáltal elkerülve a pénzügyi összeomlást. A kínai gazdasági nyitást és az állam irányító szerepének megőrzését követendő példának tartotta, miközben a fejlődő országok nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatban Kínával azonos véleményen volt.[14]

Mahathir külpolitikájának fontos elemét alkotta a bilaterális kapcsolatok megerősítése Japánnal, amely a „Keletre Tekintés politika” néven vált ismertté. Az 1982-ben indult koncepció főleg a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésére fókuszált, és a Japán által elért gazdasági eredmények másolását, a japán példa követését tűzte ki céljának.[15]

Malajzia külkapcsolatai a 21. században

Abdullah Badawi miniszterelnöksége alatt jelentősen javultak a Nyugattal a kapcsolatok, az USA-val fennálló gazdasági és katonai partnerség pedig tovább erősödött. Mahathir-ral ellentétben Abdullah igyekezett megfelelni Washington elvárásainak, miközben az ASEAN és az iszlám országok érdekeinek érvényesítése mellett is kiállt.[16]

Najib Tun Razak idején a maláj külpolitika továbbra is a nagyhatalmaktól való egyenlő távolságtartásra fókuszált, miközben belpolitikai és geostratégiai okoknál fogva az Egyesült Államokkal és Kínával is a korábbiaknál szorosabb együttműködés mellett kötelezte el magát.[17] Az amerikai „rebalance” koncepció meghirdetésében Malajzia nagy lehetőséget látott, ezért Kínával szemben megpróbálta maximális mértékben kihasználni az amerikai partnerséget. Az Obama kormányzattal kialakított szoros együttműködés Donald Trump megválasztását követően is folytatódott, miközben az USA számára Malajzia szerepe egyre inkább felértékelődött.[18]

Kína asszertív külpolitikája, gazdasági dominanciájának erősödése okán a Najib-kormány Pekinggel is az együttműködést választotta, egyrészt a gazdasági előnyök, másrészt az USA melletti elköteleződés ellensúlyozása céljából. A többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan Malajzia a nagyhatalmak rivalizálását megpróbálta saját előnyére fordítani, ezért tényleges „Kína felé fordulásról” az utóbbi évek történései ellenére sem beszélhetünk. A maláj kormány lelkesen támogatta Kína „Új Tengeri Selyemút” kezdeményezését, mely a tervek szerint az ország gazdasági fejlődését is előmozdítja, noha kétségtelen, hogy Kína számára is komoly geopolitikai előnyökkel jár.[19] Mivel a 2018-as választások előtt a korrupciós botrányba keveredett maláj kormányfő legfőbb támogatója a kínai vezetés maradt, ezért korántsem meglepő, hogy az ellenzék retorikája is az „előnytelen szerződéseket” vette célba.

Mahathir és az ellenzék alternatívája

A nemzetgyűlési választások előtt a Mahathir vezette ellenzéki koalíció kemény kritikával illette a Najib-kormány Kína-politikáját, mint amely kiszolgáltatta az országot Pekingnek, miközben a megállapodásokból kizárólag csak a miniszterelnök szűk környezete profitált. Mahathir szerint a Kína által kilátásba helyezett infrastrukturális beruházások részben feleslegesek, mert az ország számára semmilyen előnnyel nem járnak, miközben végzetesen eladósítják az államot külföldi irányba. Mivel a kínai vezetés a kampány során nyíltan Najib mellett kötelezte el magát, ráadásul Peking a Dél-kínai-tengeren is asszertív magatartást tanúsított, ami a maláj nemzeti érdekeket is sértette, ezért az ellenzék nyíltan kritizálta Kínát, győzelem esetén pedig a korrupciógyanús szerződések felülvizsgálatát, adott esetben felmondását helyezte kilátásba.[20]

Mahathir hatalomra kerülése látszólag egy éles külpolitikai irányváltás lehetőségét is magában hordozta, de az új kormány első lépései inkább a folytonosság irányába mutattak. Noha a Kínával és a Szingapúrral megkötött 50 mrd dollár értékű infrastrukturális beruházásokról szóló szerződések valóban átvizsgálásra kerültek, Mahathir szerint ez csupán az előző kormány korrupciós hálózatának feltárását szolgálta, nem Kína ellen irányultak, ezzel együtt viszont az ország súlyos anyagi helyzetében egy módosított külgazdasági stratégia kialakítására van szükség.

Vitathatatlan, hogy a Mahathir-kormány hivatalba lépését követően kénytelen volt a belpolitikai kérdéseknek szentelnie figyelmét, így külpolitikája csupán lassabban formálódott, mára azonban legfőbb jegyei már beazonosíthatóak és elemezhetőek.

Mahathir kínai útja

Mahathir korábbi nyilatkozatai ellenére 2018 nyarán a maláj-kínai kapcsolatok messze nem jutottak válságba, sőt a partnerség megerősítése érdekében mindkét fél komoly lépéseket tett.

A főbb kínai infrastrukturális beruházások Malajziában (forrás: SAY, Tee Lin: China fund fears creep up in Malaysian market. starproperty.my, May 5, 2017 http://www.starproperty.my/index.php/articles/investment/china-fund-fears-creep-up-in-malaysian-market/)

Miután az ország súlyos eladósodása miatt az új kormány felfüggesztette a 20 mrd. dollár költségvetésű 688 km-es keleti parti vasút építését, valamint két csővezeték megépítését is 2 mrd. dollár értékben – miközben a Melaka Gateway és a Forest City projektek[21] sorsa is megkérdőjeleződött –, augusztus közepén a maláj kormányfő Kínába utazott, hogy a pekingi vezetőkkel is elfogadtassa döntését. Kína, látva a maláj kormány nehézségeit, nem kérdőjelezte meg Mahathir érvelését, mely szerint ezekre a beruházásokra nincs is szüksége az országnak, főleg, mikor az adósságcsökkentés a legfontosabb cél.[22] Nem mellékes, hogy a létrejött egyezség értelmében viszont a kínai vállalatok kártérítésre tarthatnak igényt. Mahathir mindent megtett, hogy a felelősséget a Najib-kormányra hárítsa, miközben a Kínával való konstruktív együttműködést hangsúlyozta. Xi Jinping elnökkel és Li Keqiang miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai azt bizonyították, hogy Kína sem akar nyomást helyezni a maláj kormányra, főleg, hogy Mahathir-t a jövő szempontjából rendkívül értékes partnernek tartja.[23] Az augusztusi találkozó mindennél világosabban mutatta, hogy a két ország kapcsolataiban nem történt jelentős változás, Mahathir egyáltalán nem törekszik Kína-ellenes politikát folytatni, csupán a maláj nemzeti érdekek védelmére fektet a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt.

Japán és a Keletre tekintés politikája

Mahathir 2003-as távozását követően a maláj-japán kapcsolatok fejlődése háttérbe szorult, Najib ezirányú törekvései sem jártak sikerrel. Sokat elárul Mahathir szándékairól, hogy megválasztását követően első külföldi útja Japánba vezetett, ahol június 9-én részt vett a Nikkei konferencián, majd Shinzo Abe japán kormányfővel folytatott megbeszéléseket, melyek során a „Keletre tekintés politikáját” is megpróbálta újjáéleszteni. Mahathir elsősorban a Kínával szembeni adósság csökkentését szeretné elérni, döntően a nagyobb japán befektetések segítségével. Abe támogatásáról biztosította kollégáját, a Nikkei konferencián pedig bejelentette, hogy Japán egy 50 mrd. dolláros alapot hoz létre az infrastrukturális beruházások finanszírozására az indo-csendes-óceáni térségben, ezzel ellensúlyozva Kína hasonló kezdeményezéseit.[24] Láthatóan Mahathir továbbra is Japánban látja Malajzia fejlődésének zálogát, miközben úgy gondolja, hogy Kínával szemben szükség van egy másik ázsiai nagyhatalom ellensúlyára, főleg az USA megváltozott regionális szerepét tekintve.

Mahathir és a Nyugat

Az Egyesült Államok számára az új maláj kormánnyal kialakítandó harmonikus együttműködés nagy jelentőséggel bír Trump indo-csendes-óceáni stratégiája szempontjából. Mike Pompeo külügyminiszter augusztusi látogatása alkalmával támogatásáról biztosította a maláj kormányfő gazdaságpolitikáját (ami a kínai BRI-projekt negatív következményeire is rávilágított), miközben a magánszektor által vezérelt, átlátható befektetések mellett érvelt.[25] Mahathir semleges politikája kétségkívül az USA érdekeit is szolgálja, hiszen számos délkelet-ázsiai országgal szemben függetlenségre törekszik Kína ellenében. A maláj kormányfő ugyan egyáltalán nem számít Trump hívének,[26] ennek ellenére egyes vélemények szerint a közös geopolitikai érdekek miatt első hivatali idejéhez viszonyítva sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatot építhet ki Amerikával.

Mindazonáltal az idős politikus továbbra is fenntartásokkal kezeli a nyugati államok külpolitikáját, ezt az ENSZ közgyűlése előtt elmondott beszéde is érzékeltette. Miközben a világszervezet reformját elengedhetetlennek tartja, az USA-t nem csupán a kereskedelmi háború negatív következményei miatt bírálta, hanem a közel-keleti politikája miatt is, hiszen a globális terrorizmus terjedését is Izrael egyoldalú támogatásának és a palesztin kérdés megoldatlanságának tudja be.[27]

ASEAN és a regionális törekvések

Mahathir külpolitikájában központi szerepet foglal el az ASEAN nemzetközi szerepének megerősítése és a kelet-ázsiai regionalizmus legfőbb megtestesítőjeként az egykori Kelet-Ázsiai Gazdasági Csoport létrehozása. Mahathir elképzelései ezzel kapcsolatban nem sokat változtak az 1990-es évekhez képest – csupán India bevonása jelent újdonságot –, a fő cél továbbra is a hegemón hatalom felemelkedésének megakadályozása a multilaterális intézmények segítségével.[28] Az ASEAN-államok számára a gazdasági fejlődés érdekében a protekcionizmust is elfogadhatónak tartja, miközben a szabadkereskedelem veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ennek következtében az USA nélkül újjáalakult CPTPP-ből is szeretné kiléptetni országát.[29] Az ASEAN integrációjának elmélyítése szintén fontos cél, a kelet-ázsiai nemzetek közötti vezető szerepének megteremtése pedig Kínával és az USA-val szemben is függetlenséget biztosítana, miközben a külföldi gazdasági dominancia is elkerülhetővé válna.[30] Természetesen az ASEAN belső megosztottságának kezelése nem ígérkezik könnyű feladatnak, miközben Mahathir miniszterelnöksége egyes államokkal szemben (pl. Szingapúr) a feszültségek növekedését eredményezheti.[31]

A „Mahathir-doktrína”

Mahathir kezdeti külpolitikai lépéseit vizsgálva, valamint első miniszterelnökségének tapasztalatait is figyelembe véve egyes szerzők már egy úgynevezett „Mahathir-doktrína” megszületéséről beszélnek,[32] aminek lényegi elemei az alábbiakban foglalhatók össze. 1. A Dél-kínai-tengeren a kereskedelem szabadságának biztosítása kulcsfontosságú, melynek során a nemzetek közötti békés együttműködésre, a közösség építésre kell koncentrálni, a térség nem lehet a nagyhatalmak közötti katonai rivalizálás vagy fegyveres konfliktus színhelye. 2. Az egyes államok közötti vitás kérdések megoldása kizárólag diplomáciai tárgyalások útján lehetséges, semmi esetre sem erőszak vagy nyomásgyakorlás útján. 3. A kelet-ázsiai integráció elmélyítésében minden állam részvétele üdvözölt, de a kölcsönös gazdasági előnyök kihasználása érdekében a kisebb államok érdekeit is maximálisan szem előtt kell tartani.[33]

Ennek alapján Mahathir elsődleges célja az ország gazdasági fejlődéséhez szükséges stabil, békés, prosperáló környezet megteremtése, melyben Malajzia egyenlő távolságra helyezkedik el a nagyhatalmakkal szemben, miközben Kelet- Délkelet-Ázsia jövőjének formálásában is aktív szerepet vállal.

Következtetések

A Mahathir-kormány hivatali idejéből ugyan még csak 5 hónap telt el, ennek ellenére a főbb külpolitikai célok és prioritások már kirajzolódtak. Mahathir első miniszterelnökségének számos motívuma (pl. a „Keletre Tekintés politikája”, kelet-ázsiai regionalizmus) várhatóan az új kormány politikájában is tovább él. Az 1990-es évekhez képest viszont a kínai dominancia megerősödése, Peking és Washington rivalizálása sokkal komolyabb kihívás elé állítja a délkelet-ázsiai országokat, köztük Malajziát is, ezért a rendkívüli politikai tapasztalattal rendelkező Mahathir személyisége még nagyobb hangsúlyt kap. A nemzetgyűlési választásokat megelőzően – elsősorban az ország Kínához fűződő kapcsolatait tekintve – a jelentős külpolitikai fordulat is elképzelhetőnek tűnt, mára azonban bizonyossá vált, hogy kisebb súlypont-áthelyezésekkel ugyan, de a több évtizedes hagyományokra visszatekintő semleges maláj külpolitika folytatására lehet számítani. Mahathir esetében az egyik legnagyobb kérdés, hogy az elkövetkezendő 1-2 év során milyen mértékben lesz képes megbirkózni a kihívásokkal, erre végsősoron mennyi ideje marad, az utódjának tekintett Anwar Ibrahim növekvő befolyása pedig milyen irányba fogja terelni az ország fejlődését.

Szerző: Klemensits Péter

Jegyzetek

[1] CHURCH, Peter (edit): A Short History of South-East Asia. John Wiley & Sons, Singapore, 2003. 95.

[2] BALOGH András: Bevezetés Délkelet-Ázsia történelmébe. ELTE-Eötvös, Budapest, 2015. 423-429.

[3] Anwar Ibrahim 1993-1998 között miniszterelnök-helyettesként az első Mahathir-kormány tagja, de 1999-ben Mahathir utasítására félreállítják és homoszexuális cselekmények vádjával perbe fogják. 2008-2015 között az ellenzék vezetője, a Népi Igazság Párt alapítója. 2015-ben 5 éves börtönbüntetésre ítélik.

[4] Az 1Malaysia Development Berhad (1MDB) állami stratégiai fejlesztési társasággal kapcsolatban 2015-ben robbant a botrány, mikor is a miniszterelnököt azzal vádolták meg, hogy közel 700 millió dollárt utalt át a saját bankszámlájára.

[5] „Malaysia GE Full Results” In: The Straits Times, May 9, 2018 https://graphics.straitstimes.com/STI/STIMEDIA/Interactives/2018/05/malaysia-general-elections-live-results/index.html (2018.10.02.) Najib elismerte vereségét, majd a Nemzeti Front vezetéséről is lemondott. Korrupciós vádak miatt júliusban letartóztatták és vád alá helyezték.

[6] TAN, Tarrence: Wan Azizah refused King’s offer to be PM, says Anwar. AsiaOne, May 17, 2018 http://www.asiaone.com/malaysia/wan-azizah-refused-kings-offer-be-pm-says-anwar (2018.10.02.)

[7] HARON, Muhammad: South Africa and Malaysia: identity and history in South-South relations. A thesis submitted in fulfillment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy of Rhodes University. June 2007, 99-100. https://www.researchgate.net/profile/Muhammed_Haron/publication/29807139_South_Africa_and_Malaysia_identity_and_history_in_South-South_relations/links/5406f64b0cf2bba34c1e7d99/South-Africa-and-Malaysia-identity-and-history-in-South-South-relations.pdf (2018.10.21.)

[8] „Malaysia’s Foreign Policy” Ministry of Foreign Affairs Malaysia. http://www.kln.gov.my/web/guest/foreign-policy (2018.10.02.)

[9] KUIK, Cheng-Chwee: Malaysia’s US Policy Under Najib: Structural and Domestic Sources of a Small State’s Strategy. In: Asian Security, Vol 9, No 3, 2013, 147-150.

[10] „Why Mahathir failed to proceed with EAEC in 1997” FMT News, June 14, 2018 https://www.freemalaysiatoday.com/category/nation/2018/06/14/why-mahathir-failed-to-proceed-with-eaec-in-1997/ (2018.10.02.)

[11] Ázsiai és Csendes-óceáni Regionális Együttműködés

[12] Részletesebben lásd: „The Asian Financial Crises in 1997 and Mahathir’s Handing of it.” blogoptimizing.wordpress.com, 28 September 2013 https://blogoptimizing.wordpress.com/2013/09/28/the-asian-financial-crisis-in-1997-and-mahathirs-handling-of-it/ (2018.10.13.)

[13] STEINECKE, Tim: Malaysia – Africa’s Silent Partner. In: The Diplomat, May 30, 2016 https://thediplomat.com/2016/05/malaysia-africas-silent-partner/ (2018.10.02.)

[14] BING, Ngeow, Chow: Mahathir’s Views on International Relations and China: Implications for Malaysia-China Relations. In: Asia Dialogue, August 3, 2018 http://theasiadialogue.com/2018/08/03/mahathirs-views-on-international-relations-and-china-implications-for-malaysia-china-relations/ (2018.10.12.)

[15] MANSOR, Lokman: PM: 1980s ‘Look East Policy’ more about adopting Japanese work ethic and value system. In: New Straits Times, June 10, 2018 https://www.nst.com.my/news/nation/2018/06/378617/pm-1980s-look-east-policy-more-about-adopting-japanese-work-ethic-and (2018.10.12.)

[16] KUIK: 151.

[17] PARAMESWARAN, Prashanth: Malaysia Is Not Pivoting to China With Najib’s Visit. In: The Diplomat, November 03, 2016 https://thediplomat.com/2016/11/malaysia-is-not-pivoting-to-china-with-najibs-visit/ (2018.10.10.)

[18] YAHAYA, Yushaimi: Trump: Great honour to have Najib in White House and US. In: New Straits Times, September 13, 2017 https://www.nst.com.my/news/nation/2017/09/279117/trump-great-honour-have-najib-white-house-and-us (2018.10.10.)

[19] A kínai megaprojektben vállalt maláj részvételről részletesebben: KLEMENSITS Péter: Geopolitical Consequences of the 21st Century New Maritime Silk Road for Southeast Asian Countries. In: Contemporary Chinese Political Economy and Strategic Relations: An International Journal. Vol 4, No 1, April 2018 113-114. http://icaps.nsysu.edu.tw/ezfiles/122/1122/img/2374/CCPS4(1)-Klemensits.pdf (2018.10.10.)

[20] HO, Judith – SHUKRY, Anisah: Malaysia’s Mahathir Pledges to Review China Investment if Re-Elected. bloomberg.com, April 8, 2018 https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-04-08/mahathir-pledges-to-review-china-investment-after-malaysia-vote (2018.10.10.)

[21] A Melaka Gateway projekt egy mélytengeri kikötő építését helyezte kilátásba a Malaka-szorosban, a Forest City program pedig egy 700 000 fő befogadására képes város felépítéséről szólt Johore állam területén közel 100 mrd dolláros költségvetéssel.

[22] 2018 nyarán Malajzia államadóssága már elérte a GDP 80%-át, közel 250 mrd dollárt, ezért az adósságcsökkentés a Mahathir-kormány egyik legfontosabb célkitűzése.

[23] BOWIE, Nile: Mahathir resets the terms for dealing with China. In: Asia Times, August 21, 2018 http://www.atimes.com/article/mahathir-resets-the-terms-for-dealing-with-china/ (2018.10.10.)

[24] YUDA, Masayuki: Abe pledges $50bn for infrastructure in Indo-Pacific. In: Nikkei Asian Review, June 11, 2018 https://asia.nikkei.com/Spotlight/The-Future-of-Asia-2018/Abe-pledges-50bn-for-infrastructure-in-Indo-Pacific (2018.10.10.)

[25] TAN, Nor Arlene: Don’t pander to China, Pompeo tells Malaysia PM. In: Arab News, 03 August 2018 http://www.arabnews.com/node/1350651/world (2018.10.10.)

[26] Mahathir különösen Trump kiszámíthatatlanságát tartja aggasztónak.

[27] „In full: Mahathir’s speech at the United Nations General Assembly”. Channel News Asia, 29 September 2018 https://www.channelnewsasia.com/news/asia/in-full-malaysia-pm-mahathir-s-speech-at-the-united-nations-10770426 (2018.10.10.)

[28] MUN, Tang Siew: Reviewing Mahathir’s and Malaysia’s Foreign Policy. ISEAS, Yusof Ishak Institute, June 22, 2018 https://www.iseas.edu.sg/medias/commentaries/item/7816-reviewing-mahathirs-and-malaysias-foreign-policy-by-tang-siew-mun (2018.10.10.)

[29] MUN

[30] NAMBIAR, Shankaran: Mahathir’s foreign policy reset. In: East Asia Forum,  13 July 2018 http://www.eastasiaforum.org/2018/07/13/mahathirs-foreign-policy-reset/ (2018.10.11.)

[31] Lásd pl: RYAN, Divya: Putting out the Fire: The Water Dispute Between Malaysia and Singapore. In: The Diplomat, July 19, 2018 https://thediplomat.com/2018/07/putting-out-the-fire-the-water-dispute-between-malaysia-and-singapore/ (2018.10.11.)

[32] KUIK, Cheng-Chwee – LIEW, Chin Tong: Decoding the Mahathir Doctrine. Lowy Institute, 20 August 2018 https://www.lowyinstitute.org/the-interpreter/decoding-mahathir-doctrine (2018.10.11.) és „Back in Power, Malaysia’s Prime Minister Moves Away From China” Stratfor, August 24, 2018 https://worldview.stratfor.com/article/back-power-malaysias-prime-minister-moves-away-china (2018.10.11.)

[33] KUIK – LIEW

 

Felhasznált Irodalom

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: