A világ 2035-ben: geopolitikai előrejelzés

A geopolitikai előrejelzések alapján készült tanulmány azokat a főbb politikai, gazdasági és társadalmi trendeket összegezi, amelyek valószínűleg formálják majd a nemzetközi fejleményeket az elkövetkező két évtized során. Gazdasági vonalon optimizmus övezi a feltörekvő országokban – különösen az ázsiai-csendes-óceáni térségben – tapasztalható globális gazdasági és demográfiai növekedést. Azonban a politikai kilátások már sokkal komorabbak: a szakértők konfliktusokkal terhes, többpólusú világrendre figyelmeztetnek, amelyben a nemzetközi intézményeknek csak korlátozottabb szerep jut. A technológia gyors ütemű fejlődése, az ember okozta éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fosszilis üzemanyagok jövőbeli mellőzése adja majd ezen változások hátterét. A cikk kitér a geopolitikai előrejelzések irodalmának legvitatottabb kérdéseire is, mint például a populista pártok választási esélyei a nyugati demokráciákban, Oroszország jövőbeli szerepe a nemzetközi színtéren, továbbá a gazdasági elszigetelődés potenciális trendje, és a kereskedelmi korlátok növekvő száma.

Szerző: Szőke Diána – vezető elemző Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI)

Bevezetés

A 2010-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a hidegháború végét követő posztbipoláris világrend mélyreható átalakuláson megy keresztül.[i] Olyan meglepő, olykor tragikus események jelezték ezt, mint az Arab Tavasz, az ukrajnai polgárháború, a Brexit, és Donald Trump 2016-os elnökké választása az Egyesült Államokban. Mindezen fejlemények felvetik azt a kérdést, hogyan fog a világ az elkövetkezendő évtizedekben változni, és milyen potenciális, bár most még ismeretlen folyamatokkal kell geopolitikai előrejelzéseinkben kalkulálnunk.

Ez a cikk az elmúlt néhány évben megjelent geopolitikai előrejelzések értékelése alapján próbál meg némileg fényt deríteni ezen milliónyi problémára. Nem csak felvázolja azokat a legfontosabb politikai, gazdasági és társadalmi trendeket, amelyek középtávon valószínűleg a világrendet formálni fogják, hanem kitér a szakirodalom néhány igen vitatott témájára is. Továbbá azt is részletezi, hogyan kellene értékelnünk az ismert ismeretleneket és az olyan nem ismert ismeretleneket, mint amilyenek az ún. „fekete hattyú” események.

Módszertani áttekintés

Jelen tanulmány az elkövetkezendő évtizedek geopolitikai dinamikájával és a globális világrend ennek megfelelő változásával foglalkozik. Először is természetesen szükség van a „világrend” fogalmának tisztázására, mivel ennek a kifejezésnek nincs végleges, normatív jelentése. Jelen cikk összefüggéseiben a „világrend” három lehetséges szinten értelmezhető:

• államok közötti kapcsolatok ( politikai és diplomáciai kötelékek országok között, gazdasági verseny, katonai konfliktus, stb.);
• állami és nem állami szereplők közötti kölcsönhatás (pl. kormányközi szervezetek, transznacionális vállatok, fegyveres csoportok, stb.); és
• a globális környezet, amelyben ezek az interakciók kibontakoznak (pl. a természeti környezet, az uralkodó ideológiák, demográfiai trendek, stb.).

Ezt az elemzést a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium felkérésére 2017. tavaszán végezte el. Módszertani szempontból túlnyomórészt deduktív, ami azt jelenti, hogy az eredményeket az elérhető szakirodalom alapján állapítottuk meg. A projekt a világ vezető kutatóintézetei (think tank) által kiadott geopolitikai előrejelzések elemzésén alapult, és az alábbi kérdésekre keresett választ:

• Merre tart a világ, ha feltételezzük, hogy a hidegháború utáni világrend véget ért?
• Milyen kulcsfontosságú tényezők formálják a jövőt?
• Milyen fontosabb globális politikai, gazdasági és társadalmi trendek várhatók??
• Mik a legvitásabb kérdések és a legbizonytalanabb tényezők az előrejelzésekben?

Mivel ennek a témának hatalmas a szakirodalma, kutatásunkat leszűkítettük a lenti kiválasztási szempontok alapján. Ezért olyan előrejelzéseket kerestünk, amelyek:

• szerzője nemzetközileg elismert kutatóintézet, kormányzati szerv, nemzetközi szervezet vagy tanácsadó testület;
• közép- vagy hosszútávú prognózist nyújtanak (azaz 2030-2050-ig, vagy akár 2010-ig bizonyos megatrendek esetében);
• az elmúlt 5 évben láttak napvilágot (2013-2017 között); és
• a geopolitikai fejleményeket holisztikusan próbálják megközelíteni.

A földrajzi reprezentativitás nem játszott jelentős szerepet a kiválasztásban; ennek eredményeképpen a tanulmányozott publikációk többsége Észak-Amerika vagy Európai területén készült. (A vizsgált előrejelzések teljes listáját az 1. sz. melléklet tartalmazza.)

Természetesen kulcsfontoságú az a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e előre jelezni a jövőt? A globális kilátásokat sok olyan tényező befolyásolja, amelyeknél magas az eshetősége a drasztikus vagy váratlan változásoknak, vagy bizonyos események tovább gyűrűző hatásának. Következésképpen a stratégiákban felvázolt fő trendeket bizonyos fokú fenntartással kell kezelni. Mindazonáltal az ezen előrejelzések megfogalmazása mögött húzódó stratégiai gondolkodási módszer gyakran érdekesebb, mint maguk az előrejelzések. Nem feledkezhetünk meg a gondolkodásunkban gyökeret verő lehetséges pszichológiai torzításokról sem: például, ha a meglévő trendeket szeretnénk extrapolálni úgy, mintha folytatódásuk természetes lenne, vagy ha hajlamosak vagyunk a jelenlegi problémákat túlhangsúlyozni. Az ideológiai preferenciák és a személyes meggyőződések szintén torzíthatják a jövőről alkotott előrejelzéseinket.

Főbb globális geopolitikai trendek

A 2035-ös előrejelzésben foglalt általános trendeket úgy összegezhetjük, hogy az előrejelzés politikailag inkább pesszimista, de gazdasági szempontból már optimistább. A kutatási projekt keretében tanulmányozott előrejelzések főbb tanulságait nyolc fontosabb mozzanat mentén mutatjuk be.

Az állam szerepe

Az államok maradnak a nemzetközi színtér domináns szereplői, de a (elméletileg) nemzetállamok ún. vesztfáliai globális rendszere tovább erodálódik.[ii] A nyugati típusú állammodell hanyatlása különböző okokra vezethető vissza, például a jóléti rendszer válságára, a posztkapitalista ideológiák térnyerése, és gyakorta a képviseleti demokráciákba vetett hit meggyengülése. A nyugati típusú modell küszködése nyomán alternatív kormányzati formák válhatnak vonzóbbá (például a kínai vagy az orosz esetben).

A vesztfáliai rendszer erodálódásával párhuzamosan a nem állami szereplők – vállalatok, vallási csoportok, nemzetközi szerveztek, félkatonai erők, stb. – jelentősége megnő.

A digitalizáció, az IT innovációk és a közösségi média szintén hatással lehet a politikára és a civil társadalomra. Például előtérbe kerülhetnek a politikusokkal folytatott kommunikáció és a határokon átívelő együttműködések újfajta módszerei, valamint az online népszavazások is.

Geopolitikai egyensúly

Az előrejelzések meglehetősen borúlátók a geopolitikai egyensúly 2035-ig bekövetkező elmozdulását illetően. Lényegében azt állítják, hogy a világnak hegemón hatalom nélküli életre kell berendezkednie. Valószínűleg többpólusú világrend alakul ki, amelyben nagyobb mozgásteret kapnak a regionális hatalmak (azaz Oroszország, Brazília, India). Ez nagyobb versenyhez és több államközi konfliktushoz vezethet.

A nemzetközi biztonsági helyzet továbbra is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Egy konfliktusoktól terhesebb globális rendben a katonai és védelmi kiadások valószínűleg növekedni fognak. Már most felbukkannak új biztonsági kihívások, például az energiabiztonság, az éghajlatváltozás biztonsághoz kapcsolódó mozzanatai, a migráció, a kiberbiztonság, vagy az informatikai hadviselés. Ezek a problémák alapvetően más megközelítést igényelnek a hagyományos, szűk fókuszú katonai nézőpont helyett.

A kiértékelt publikációk többsége úgy véli, hogy az Egyesült Államok szuperhatalom marad, habár relatív ereje némileg csökken. Kína valószínűleg folytatja globális felemelkedését, és sok tekintetben gyökeres változásokat hozhat. Felemelkedése már most vitathatatlan, köszönhetően a töretlen gazdasági növekedésének és a nagyobb befolyásának a nemzetközi diplomácia terén. Így hát nem meglepő, hogy középtávon az USA és Kína közötti viszony lesz a legfontosabb globális kétoldalú partnerség.

Az elemzők többsége pesszimista Európa globális szerepét illetően, és a tömb további gyengülésére számít. Ezeknek a belső repedéseknek már látható jeleik vannak, például az eurozóna válsága, a Brexit, vagy a tömeges migráció kezelésében tapasztalható nézeteltérések. Úgy tűnik, Európa meglehetősen töredezett érték- és érdekszövetséggé válik, habár a gazdasági egymásra utaltság megnőhet az elkövetkezendő években.

A szakirodalomban sok vita övezi Oroszország jövőbeli szerepét (amelyre ezen cikkben később még részletesebben kitérünk). Összességében a legtöbb előrejelzés Oroszországot regionális szereplőnek látja Eurázsiában. Dél- és Kelet-Ázsia lényeges politikai és gazdasági sikerre számíthat. Eközben a Közép-Keletet és szubszaharai Afrikát valószínűleg továbbra is konfliktusok sújtják majd, párhuzamosan a demográfiai növekedéssel és a környezetre nehezedő növekvő nyomással. Latin-Amerika feltehetőleg továbbra is megszenvedi majd, hogy nagyban függ a nyersanyagok világpiaci árának ingadozásától.

Nemzetközi intézmények

Ami a globális intézményeket és a kormányközi együttműködéseket illeti, a geopolitikai kilátások ebben a tekintetben is pesszimizmust tükröznek. Az előrejelzésekben sok szó esik a multilateralizmus végéről és a 2. világháborút követően létrehozott globális intézmények legitimációs válságáról. Ez végső soron a nemzetközi intézmények és általánosságban a multilaterális gyakorlatok meggyengüléséhez vezethet.

Az Egyesült Nemzetek (ENSZ) várhatóan szűkebb felhatalmazással bír majd az elkövetkezendő évtizedekben, és inkább az olyan „puhább” kérdések állnak majd figyelme középpontjában, mint a humanitárius segítségnyújtás a konfliktusövezetekben és a fenntartható fejlődés. A jövőben is folytatódik a heves vita az ENSZ Biztonsági Tanácsának összetételéről és   szerepéről, azt sürgetve, hogy más hatalmakat (azaz Japánt, Németországot, Brazíliát, Indiát) is vonjanak be a vétójoggal rendelkező állandó döntéshozó tagok körébe.

Globális gazdasági trendek

 Általános az egyetértés a 2035-ig várható globális gazdasági trendeket illetően, és a szakirodalom is sokkal optimistábban fogalmaz a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban. A fejlődő országok lesznek a középtávú nemzetközi gazdasági növekedés motorjai. Különösen az ázsiai-csendes-óceániai térség fog a globális gazdaság fókuszpontjává emelkedni. A méret tekintetében várhatóan Kína, India, az Egyesült Államok, Indonézia és Brazília lesz az évszázad közepére a top öt gazdaság.[iii] Annak ellenére, hogy a világgazdaság súlypontja Ázsia felé tolódik, a Nyugat megtartja több meglévő globális gazdasági / pénzügyi strukturális előnyét: például valószínűleg az amerikai dollár marad a domináns nemzetközi valuta. Közben a transznacionális vállalatok mérete és lobbiereje tovább növekedik, és potenciálisan leszűkíthetik bizonyos államok mozgásterét. Az előrejelzések egyik jelenlegi vitatémája, hogy a gazdasági interdependencia mélyülni fog-e a következő évtizedekben, illetve hogy a protekcionizmus és a kereskedelmi akadályok még hangsúlyosabbak lesznek-e.

Ideológiák és értékek

Rendkívül nehéz azonosítani még a jelenlegi ideológiákat és világnézeteket is, nem hogy a jövőbelieket. Mindazonáltal létezik egy általános nézet a vizsgált szakirodalomban, mely szerint a liberális multilateralizmus mögött megbúvó értékek és gyakorlatok az elmúlt években alaposan megtépázódtak. A hidegháborút követő korszak nemzetközi liberalizmusa talán hanyatlásnak indult, de nem nagyon jelent meg alternatívája.

 Az ideológiák vonatkozásában nem csak politikai irányváltásról van szó. Tulajdonképpen a 2008-as globális pénzügyi válság filozófiai síkon is lecsapódott, és a laissez-faire kapitalizmus némileg hitelét vesztette.

Az elkövetkezendő évtizedekben a nyugati országok túllépnek a hagyományos baloldali és a jobboldali ellentéten. Az egyik lehetséges ideológiai ellentét a globalizációt támogató és a globalizációt ellenző pártok között alakulhat ki.

Technológia és innováció

Szinte tökéletes az egyetértés a szakirodalomban, hogy a 2035-ig tartó időszakban a technológiai fejlődésben folyamatos, forradalmi léptékű haladás lesz tapasztalható. A kulcsfontosságú szektorok, amelyekben a legnagyobb fejlődés várható, a big data, a biotechnológia, a nanotechnológia és a robotika lesznek.

Sok tekintetben az a gyors technológiai haladás kétélű fegyver. Egyrészt az innováció hatalmas előnyt jelent majd az emberiség fejlődése, az orvostudomány, az oktatás, az életszínvonal, stb. szempontjából. Másrészt bizonyos tudományos áttörések veszélyeket is rejtenek majd magukban. Ezek a kockázatok lehetnek etikai jellegűek (pl. mesterséges intelligencia), biztonsággal kapcsolatosak (pl. a kritikus infrastruktúrát érő kibertámadások) vagy társadalmi-gazdasági vonatkozásúak (pl. a munkakörök automatizálásának következményei). Továbbá a technológiai fejlődés haszna egyenetlenül fog eloszlani a világ különböző térségei között.

A technológiai haladás egyik sarkalatos pontja a globális energiaiparhoz kapcsolódik. Az összesített makrogazdasági energiaszükséglet mintázatai várhatóan a globális gazdasági kilátások trendjeit fogják követni. A primerenergia-szükséglet valószínűleg leggyorsabban Kínában, Indiában és Délkelet-Ázsiában (dinamikus gazdasági növekedésüknek köszönhetően), továbbá szubszaharai Afrikában (a demográfiai robbanás miatt) fog növekedni. Azonban a globális energetikai térkép tovább fog változni. Az ún. „olaj-korszak” várhatóan lassan ér majd véget, inkább nyöszörögve, mint egy hirtelen, nagy durranással. A földgáz és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb szerepet játszanak majd a szén és a kőolaj rovására. A szakértők arra számítanak, hogy 2040-re a világ energiaszerkezete nagyjából négy részre oszlik: kőolaj, szén, földgáz és fosszilis üzemanyagok. Az egyéb főbb trendek között megtalálható az elektromos járművek és az önvezető autók elterjedése, a cseppfolyósított földgáz növekvő jelentősége, valamint az energiahatékonyság és az okos városi infrastruktúra hangsúlyossá válása.

1. ábra

A primerenergia-szükséglet változása 2016-2040 között (Mtoe, millió tonna olajegyenérték) [iv]

Demográfia

A globális statisztikai adatbázisok alapján viszonylag könnyen előre jelezhető a népesség jövőbeli mérete, valamint az egészségügyi trendek, a járványok, az urbanizáció, stb. is. A világ népessége az évszázad közepére valószínűleg eléri a 9 milliárdot.[v] A fejlődő és a fejlett országok demográfiai kilátásai között éles a kontraszt: a feltörekvő országok demográfiai robbanást fognak tapasztalni, amely a globális középosztály kiszélesedéséhez vezet. Ezzel párhuzamosan a fejlett világot az elöregedés társadalmi és gazdasági következményei sújtják majd. Relatív értelemben a megnagyobb népeségnövekedés szubszaharai Afrikában várható, amelyhez legnagyobb mértékben a kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia és Nigéria járul hozzá. Lakosainak számát tekintve India valószínűleg megelőzi Kínát az elkövetkezendő évtizedekben.

Ami a hosszútávú kilátásokat illeti, bizonyos előrejelzések szerint a globális népesség növekedése folyamatos maradhat végig a 21. században, 11 milliárdot is meghaladó csúcsértékekkel. Más előrejelzések ennél árnyaltabb képet festenek: a demográfiai robbanás 2050-ig tart majd, utána stagnálni fog a népességszám.

Az urbanizáció egy másik kulcsfontosságú trend. Az évszázad közepére a Föld lakosainak többsége városokban él majd. Ez új kihívásokat hordoz magában a közlekedés, az egészségügyi ellátás, a levegőminőség és a közművek területén.

2. ábra

A világ népességének várható alakulása 2015-2050 között[vi]

Természeti környezet

Az egész bolygó szintjén folyamatos, nyomasztó probléma lesz az ember által okozott éghajlatváltozás, amely az elkövetkezendő évtizedekben meghatározó elemként fog szerepelni a globális diplomáciai napirendben. Jelei már most tapasztalhatók: a tengervízszint növekszik, az Északi-sark jégtakarója olvad, nagy arányú az elsivatagosodás. A rendkívüli időjárási jelenségek (pl. hurrikánok, földcsuszamlások, aszályok, stb.) gyakorisága középtávon megnő. Még több erőfeszítésre lesz szükség a párizsi klímacél alatt tartani a globális felmelegedés mértékét.

Az éghajlatváltozás eredményeképpen a természeti környezet egyre jobban összekapcsolódik a biztonsággal, még mikro szinten is. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés 2035-re állandó konfliktusforrás lesz, olyan következményekkel, mint az éhínség, a megművelhető földterületek és az ivóvíz hiánya, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés miatt kirobbanó fegyveres összecsapások, az ún. „klímamenekültek” tömeges kivándorlása. Általánosságban a fejlődő országok fogják leginkább megszenvedni ezeket a változásokat. A szubszaharai afrikai országok helyzete igen kockázatos, míg a Közel-Kelet a súlyos vízhiánytól szenved majd. Bizonyos kicsi, fejlődő szigetországoknak továbbra is szembe kell nézniük a létüket fenyegető éghajlatváltozással és tengervízszintemelkedéssel.

Bizonytalanságok, vitatott prognózisok

Az előző fejezetben olyan jelentősebb geopolitikai dinamikákkal foglalkoztunk, amelyekkel kapcsolatban általános az egyetértés a vizsgált szakirodalomban. Azonban az előrejelzésekben találunk visszatérő vitatémákat is, amelyeket szintén érdemes megvizsgálni. Ezek olyan kérdések, amelyeket az előrejelzések sokféleképpen értelmeznek, így meglehetősen ellentmondásosak.

Az első sokat vitatott előrejelzés a populista politika nyugati kilátásaira vonatkozik: hosszúéletűnek bizonyul ez a trend, vagy idővel elsikkad? A populizmus jövőjének előrejelzése részben azért nehéz, mert magát a fogalmat sem egyszerű meghatározni. Általában véve a populista pártok és politikusok nem helyezhetők el a hagyományos baloldali-jobboldali ideológiai felosztás mentén, ehelyett sokszor elitellenes vagy status quo-ellenes álláspontra helyezkednek. Így a populista tendenciák mögött a szavazók aggodalmai – például a globalizáció, a munkahelyek biztonsága, a változó kulturális identitás, stb. keltette félelmek – húzódhatnak meg. Ennek eredményeképpen nagyon nehéz lenne bekalibrálni, hogy a populista tendenciák tartósan megvetik-e a lábukat a világpolitikában. Sokkal logikusabb az a feltételezés, hogy többször, különbözőképpen is felerősödhetnek az adott időszak és az adott helyszín legsürgetőbb gazdasági és kulturális problémáitól függően.

Az előrejelzések második vitatott kérdése Oroszország szerepe a nemzetközi rendszerben az elkövetkezendő évtizedek során. Ez részben azért is váltott ki sok vitát, mert az elmúlt néhány évben a címlapok másról sem szóltak, mint külföldi ténykedéseiről – a grúziai és az ukrajnai háborúról, vagy az állítólagos belepiszkálásáról a 2016-os amerikai elnökválasztásba. A fő kérdés az, hogy Oroszország elfogadja-e a globális status quo-t és betartja-e a nemzetközi normákat (mint a határok sérthetetlensége, vagy a megnemtámadási, illetve a benemavatkozási elv).[vii] Ez végső soron kapcsolódik ahhoz a vitához is, hogy milyen szerepet játszik majd Oroszország Közép-Ázsiában, Kelet-Európában és a Kaukázusban. Idővel az orosz külpolitikai fejleményeket gazdasági tényezők is erösén befolyásolják majd, például az energiahordozók viszonylag alacsony világpiaci árainak hatása a fosszilis üzemanyag exportjára.

A harmadik téma, amelyet sok vita övez, a globális gazdasági viszonyokra vonatkozó előrejelzés. Az elkövetkezendő évek fokozódó gazdasági egymásrautaltságot hoznak majd, vagy az elszigetelődés és a kereskedelmi korlátok új hullámának leszünk szemtanúi? Ez ismét egy olyan téma, amely Donald Trump amerikai elnök globalizációellenes álláspontja miatt került előtérbe. A populizmus befolyása a nyugati országokban ebben a tekintetben is érezhető. Nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy a globalizáció a nagy országokat és a nagy gazdaságokat közelebb hozza egymáshoz, mint valaha, de ennek vegyes fogadtatása lesz a politikában.

Fekete hattyúk

Niels Bohr dán fizikus állítólag egyszer azt mondta: „A jóslás nagyon bonyolult dolog, különösen, ha a jövőről van szó.” Minden előrejelzés, amely megpróbálja meghatározni, milyen főbb geopolitikai trendek fogják formálni a világrendet 2035-ben, nagyfokú bizonytalansággal találja magát szembe. Nem csak lehetetlen minden lehetséges tényezőt figyelembe venni, de az ún. „fekete hattyú” események esélye is fennáll. A „fekete hattyút” úgy definiálhatjuk, mint kiszámíthatatlan és előre nem látható, gyakran rendkívüli következményekkel járó eseményeket, amelyek bekövetkezése esetén a többi előrejelzés, prognózis érvényét veszti.[viii] Ebben az értelemben a „fekete hattyúk” lehatárolják jóslataink érvényességét. A vizsgált előrejelzésekben olyan példákat találunk potenciális „fekete hattyúkra”, mint például Kína demokratikus átalakulása, a klímaváltozás felgyorsulása, nyílt nukleáris háború, az eurozóna hirtelen összeomlása, világméretű járvány kirobbanása.[ix] Röviden összefoglalva: sok az ismert ismeretlen… és talán még több a nem ismert ismeretlen.

Konklúzió

Összességében a legtöbb geopolitikai előrejelzés pesszimista a politikai fejleményeket illetően, de optimista a gazdasági növekedés vonatkozásában. A politika terén többpólusú, konfliktusokkal terhes világot festenek elénk, amelyben a nemzetközi intézményeknek csak korlátozott szerepük van. Legalább a 2030-as évekig a gazdaság és demográfia fő motorjai a fejlődő országok (különösen az ázsiai-csendes-óceániai térségben) lesznek. Ezekhez a folyamatokhoz továbbra is a gyors ütemű tudományos és technológiai fejlődés, a klímaváltozás elleni küzdelem szolgál majd háttér gyanánt. Azonban a szakirodalomban ezeket a témákat sok vita övezi, és az ún. „fekete hattyú” események hatásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. 

1. melléklet: A tanulmányozott geopolitikai előrejelzések listája

• Észak-atlanti Tanács
• Brookings Intézet
• Bruegel Intézet
• Globális Biztonsági Kutatási Központ (Center for Global Security Research)
• Nemzetközi Kormányzati Innovációs Központ (Center for International Governance Innovation)
• Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (Center for Strategic and International Studies)
• Európai Külkapcsolati Tanács
• ESADE Üzleti és Jogi Főiskolája
• Európai Parlament Kutatószolgálata
• Európai stratégiai és politikai elemzési rendszer
• EY
• Foreign Affairs
• Nemzetközi Energiaügynökség
• Nemzetközi Békekutató Intézet
• Millennium Project
• NATO
• Oxfordi Energiakutató Intézet (Oxford Institute for Energy Studies)
• PricewaterhouseCoopers
• Rand Corporation
• Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet
• Stratfor
• The Economist
• USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsa
• Világbank
• Világgazdasági Fórum

 

Szerző: Szőke Diána – vezető elemző Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI)

Felhasznált Irodalom

Atlantic Council: „Global Risks 2035: The Search for a New Normal”. In: Atlantic Council Strategy Papers. http://espas.eu/orbis/sites/default/files/generated/document/en/Global_Risks_2035_web_0922.pdf (24.02.2018)

HAAS, Richard: „World Order 2.0: The Case for Sovereign Obligation”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017

International Energy Agency: „World Energy Outlook 2017”. https://www.iea.org/weo2017/ (24.02.2018)

LUKYANOV, Fyodor: „Putin’s Foreign Policy: The Quest to Restore Russia’s Rightful Place”. In: Foreign Affairs, Vol. 95 No. 3, 2016

NIBLETT, Robin: „Liberalism in Retreat: The Demise of a Dream”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017

PricewaterhouseCoopers: „The Long View: How Will the Global Economic Order Change by 2050?”. In: The World in 2050: Summary Report. https://www.pwc.com/gx/en/world-2050/assets/pwc-world-in-2050-summary-report-feb-2017.pdf (24.02.2018)

ROSE, Gideon: „Out of Order? The Future of the International System”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017

TALEB, Nassim Nicholas: The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable. London. Allen Lane, 2011

The Economist: „Global Population Forecasts: How the World Will Look in 2050”. https://www.economist.com/blogs/graphicdetail/2015/08/daily-chart-growth-areas (24.02.2018)

US Director of National Intelligence (DNI): „Global Trends”. In: Office of the Director of National Intelligence, 2017. https://www.dni.gov/index.php/global-trends-home (24.02.2018)

 

Szerző megjegyzése: A cikk kibővített változata a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) magyar nyelvű tudományos folyóiratának, a Külügyi Szemlének 2017/4. számában jelent meg „A világrend 2030-ban. A globális politikai, gazdasági, és társadalmi trendek vizsgálata” címmel, társszerzők: Szalai Máté (kutató, KKI) és Garai Nikolett (projektkoordinátor, KKI).

[i] NIBLETT, Robin: „Liberalism in Retreat: The Demise of a Dream”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017 and ROSE, Gideon: „Out of Order? The Future of the International System”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017

[ii] HAAS, Richard: „World Order 2.0: The Case for Sovereign Obligation”. In: Foreign Affairs, Vol. 96 No. 1, 2017

[iii] PricewaterhouseCoopers: „The Long View: How Will the Global Economic Order Change by 2050?”. In: The World in 2050: Summary Report. https://www.pwc.com/gx/en/world-2050/assets/pwc-world-in-2050-summary-report-feb-2017.pdf (24.02.2018)

[iv] International Energy Agency: „World Energy Outlook 2017”. https://www.iea.org/weo2017/ (24.02.2018)

[v] Atlantic Council: „Global Risks 2035: The Search for a New Normal”. In: Atlantic Council Strategy Papers. http://espas.eu/orbis/sites/default/files/generated/document/en/Global_Risks_2035_web_0922.pdf (24.02.2018)

[vi] The Economist: „Global Population Forecasts: How the World Will Look in 2050”. https://www.economist.com/blogs/graphicdetail/2015/08/daily-chart-growth-areas (24.02.2018)

[vii] LUKYANOV, Fyodor: „Putin’s Foreign Policy: The Quest to Restore Russia’s Rightful Place”. In: Foreign Affairs, Vol. 95 No. 3, 2016

[viii] TALEB, Nassim Nicholas: The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable. London. Allen Lane, 2011

[ix] US Director of National Intelligence (DNI): „Global Trends”. In: Office of the Director of National Intelligence, 2017. https://www.dni.gov/index.php/global-trends-home (24.02.2018)