Geo Debates: A negyedik ipari forradalom hatása a fejlődő világra

Az ipari forradalom napjainkban tartó – negyedik – szakasza számos lehetőséget hordoz magában, az élet különböző szférái mentén. De vajon ezekkel a lehetőségekkel az eltérő fejlettségű térségek egyaránt képesek élni? Jelen tanulmány a fejlődő világ szempontjából a negyedik ipari forradalom hatásaival kapcsolatos néhány olyan összefüggésre igyekszik rávilágítani, melyek vitaindítóként szolgálhatnak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy áthidalható-e a globális fejlettségi szakadék a negyedik ipari forradalom technológiai vívmányai révén?

Szerző: Czirják Ráhel, Klemensits Péter

A negyedik ipari forradalom hatásainak tanulmányozása előtt fontos letisztázni a vizsgálat földrajzi keretrendszerét, a vizsgálat alanyait: a címben szereplő fejlődő világ alatt az ENSZ besorolásánál egy szűkebb halmazt, jelen esetben szubszaharai Afrikát és Ázsia egy részét értjük. Ez utóbbinál a kontinens keleti, déli és délkeleti részét, Japán, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr kivételével. A földrajzi szűkítést, így az olyan térségek – mint például Latin-Amerika – kimaradását alapvetően kutatóintézetünk kutatási profilja indokolja.

Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy ezen térségek korántsem tekinthetők homogén csoportnak, hiszen a több kontinensnyi nemzetállam jelentősen eltérő történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális háttérrel rendelkezik, amiből kifolyólag az őket érintő kihívások és lehetőségek is eltérőek lesznek. Ám a terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség a sajátosságok részletezésére, így jelen tanulmány elsősorban olyan általános érvényű folyamatok bemutatására törekszik, melyek révén feltárulnak a negyedik ipari forradalom hatásaival kapcsolatos alapvető összefüggések.

IPARI FORRADALOM – GŐZGÉPTŐL A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁIG

Az ipari forradalom alapjaiban változtatta meg az emberiség természethez fűződő viszonyát, a gazdasági termelés módját, ezekből fakadóan pedig a mindennapi életet. Az eredeti tőkefelhalmozás és a polgárosodás hatására először a Brit-szigeteken kibontakozó folyamat a napjainkig tart – ám most már világszinten.

Az ipari forradalom kb. negyed évezredes története különböző szakaszokra osztható. A szakirodalomban a legelterjedtebb tagolás három korszakot különböztet meg, a gazdaságra legnagyobb hatást gyakorló technológia alapján: az ipari forradalom kezdeti időszaka – más néven az első ipari forradalom – 1760-as évektől az 1840-es évekig tartott[1], aminek legmeghatározóbb találmánya a gőzgép volt, mely az állati erő használatát válthatta ki a mezőgazdaságban, az iparban pedig lehetővé tette a gépesített termelés beindítását. A második ipari forradalom – mely nagyjából az 1870-es évektől az első világháborúig tartott – legszignifikánsabb technológiai vívmánya az elektromos áram és annak széleskörű elterjedése, ehhez kötődően pedig a tömegtermelés beindulása volt.[2] A harmadik ipari forradalom kezdete a 20. század második felére – nagyjából az 1960-as évekre – tehető, amit az elektronika, információs technológia és a termelés automatizálása fémjelez.[3]

Napjainkra pedig egy negyedik ipari forradalomról beszélhetünk, ami a harmadik szakasz digitális forradalmára épít, ám egy attól elkülönülő új korszakot képez, a technológiai fejlődés sebessége, kiterjedtsége és a rendszerre – úgy, mint a termelési rendszerre, menedzsmentre, vagy a kormányzásra – gyakorolt hatása miatt – érvel Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke.[4] A negyedik ipari forradalmat a különböző technológiák fúziója jellemzi, mely elmossa a határvonalat a fizikai, digitális és biológiai szférák között[5], ami a különböző tudományágak, gazdaság és az ipar átalakítása mellett az emberi lény mibenlétének kérdését is felveti.[6]

Az ipar 4.0-nak is nevezett új érát olyan találmányok és kutatási irányok jellemzik, mint a mesterséges intelligencia, robotika, a dolgok internete (Internet of Things – vagyis a különböző eszközök, tárgyak internet alapú összekapcsolódása), önvezető autók, 3-D nyomtatás, nanotechnológia, biotechnológia, anyagtudomány, energiatárolással kapcsolatos kutatások, vagy a kvantumszámítás.[7]

A NEGYEDIK IPARI FORRADALOM HATÁSA A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK GAZDASÁGÁRA

Az ipari forradalom hatására megkezdődött az érintett gazdaságok átstrukturálódása, ami a nyugati világ országai esetében a következőképpen zajlott: első lépésként a munkaerő a mezőgazdaságból az iparba áramlása következett be, amit később az agrárszektorból felszabaduló munkaerő nem csak az iparba, hanem a tercier szektorba történő átcsoportosulása követett. Harmadik lépés a dezindusztrializáció, amikor az ipar fokozatosan veszíteni kezd súlyából az által, hogy csökken a foglalkoztatottakból való aránya a szolgáltató szektor javára – a primer szektor még mindig zajló háttérbeszorulása mellett.[8]

Megkésve bár, de a folyamat a fejlődő világban is megkezdődött, ám a különböző térségek eltérő pályát futottak be, így gazdasági lehetőségeik is igen eltérőek. Afrika esetében az ipar súlyának csökkenése azelőtt kezdődött meg, hogy ezt a gazdasági fejlettség indokolta volna,[9] ennek következtében – az ipar kis súlya miatt – pedig a kontinens gazdasági növekedése alapvetően nem egy belső fejlődés eredményeként valósul meg, hanem döntően a kedvező külső körülmények hozadéka – mint amilyen az ezredforduló utáni másfél évtizedben a nyersanyagok iránt megnövekedett kereslet is volt.[10]

Ezzel szemben Ázsiában az 1950-es évektől importhelyettesítő iparosítás kezdődött, melyet fokozatosan a gazdasági liberalizáció politikája követte, aminek következtében a mezőgazdasággal szemben a szekunder és a tercier szektor az 1970-es évekre meghatározó nemzetgazdasági ágazatokká vált Kelet és Délkelet-Ázsiában. A régió a világgazdaságban is egyre jelentősebb pozíciót tölt be, így az idő közben végbement dezindusztrializáció a gazdasági fejlődés eredményeként valósulhatott meg.

 

1. táblázat: Az egyes szektorok GDP-ből való részesedése régiónként (2014-2015, %)[11] [12]

  Mezőgazdaság Feldolgozóipar Szolgáltatások
Afrika 16 11 54
Európai Unió 2 15 74
Kelet-Ázsia és csendes-óceáni térség 5 23 60
Dél-Ázsia 18 16 53
Latin-Amerika és karibi térség 5 14 67
Észak-Amerika 1 12 80

Mindebből jól látható, hogy a kiinduló helyzet igen eltérő a két kontinens esetében, így a negyedik ipari forradalom hatásai is igen különbözőek lehetnek.

A negyedik ipari forradalom támasztotta gazdasági kihívás

A technológiai fejlődés gazdaságra gyakorolt hatása kapcsán az egyik leggyakrabban említett veszélyforrás az emberi munkaerő robotokkal való egyre szélesebb körű helyettesítése,[13] ami növekvő munkanélküliséghez vezethet, elsősorban a fejlődő országokban, ahova a poszt-fordi gazdasági átmenet következtében, az olcsó munkaerő miatt kihelyeződött a termelés a centrum országokból. Ilyen módon az automatizálás leginkább az alacsony iskolai végzettséghez kötődő munkahelyek megszűnésével fenyeget – leginkább a feldolgozóiparban.

Ám a feldolgozóipar súlya eltérő a fejlődő világ térségeiben. A fekete kontinensen sokkal kisebb, mint például Délkelet-Ázsiában: a GDP csupán 10%-át[14] állítja elő – míg Délkelet-Ázsiában ez az érték több mint kétszeres, 24%[15] –, a munkaerőnek pedig csak 7%-át foglalkoztatja.[16] Azonban Afrika esetében a kevésnek tűnő 7%-os részesedés alacsonyabb területi szinten vizsgálódva sokkal nagyobb lehet. Etiópiában például az automatizálás a munkahelyek 44%-át veszélyezteti.[17]

Ráadásul az előrejelzések szerint 2015 és 2030 között évente 29 millió fő lép be újonnan a munkaerőpiacra a kontinensen[18], így Afrikának égető szüksége van új munkahelyek teremtésére – nem pedig azok veszélyeztetésére, megszűntetésére.

Délkelet-Ázsiában az automatizálás még Afrikához képest is nagyobb veszélyt jelent a meglévő munkahelyekre nézve: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) előrejelzése szerint Indonéziában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken és Kambodzsában a munkavállalók 56%-a veszítheti el az állását a jövőben az automatizáció, a robottechnika és a mesterséges intelligencia terjedésének köszönhetően.[19] A Világbank 2017-es adataival számolva ez csupán Indonéziában közel 70 millió embert érinthet.[20] Mivel alapvetően ezekben az országokban fiatal a népesség, a munkanélküliség pedig már ma is nagy problémát jelent, a jövőben ennek hatványozott megjelenése várható.

Kína és India számára – ilyen szempontból – a negyedik ipari forradalom kevesebb negatív következménnyel járhat, miközben kétségtelen, hogy a munkahelyteremtést nem könnyíti meg. Ha figyelembe vesszük, hogy Indiában minden hónapban újabb egymillió ember jelenik meg a munkaerőpiacon, akkor érthetővé válik, hogy ha a kihívásokra hosszú távon nem sikerül megnyugtató választ adnia a kormánynak, annak nagyon súlyos politikai következményei lehetnek a jövőben.[21]

A negyedik ipari forradalom gazdasági lehetőségei

A negyedik ipari forradalom a fejlődő világ számára a veszélyek mellett gazdasági lehetőségeket is hordoz magában. Ilyen előnyként említhető, hogy a különböző találmányoknak, valamint az internetnek köszönhetően egyre versenyképesebbé válik a kisipari termelés, többek között az egyre olcsóbb automatizálásnak, a termékek nagyobb fogyasztói kör esetén is lehetővé váló testreszabásának, valamint az olcsóbb alapanyagoknak köszönhetően.[22] Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee ezzel kapcsolatosan tanulmányában bemutatja a Heartland Robotics vállalatot, melynek célja, hogy olcsó robotokat gyártsanak, melyek „egy dobozban is elférnek”, és „amik a kisvállalkozások számára is lehetővé teszik automatizált gyár telepítését, jelentősen csökkentve a termelési költségeket és növelve a termelés rugalmasságát”.[23]

A negyedik ipari forradalom technológiai innovációi tehát helyzetbe hozhatják a kisvállalkozásokat azáltal, hogy egyre több ember számára teszik lehetővé, a nagyvállalatokkal szemben is versenyképes, rugalmas, kisüzemi termelés beindítását. Ezek az új vállalkozások pedig – bár egyenként nem termelnek milliárdos profitot – összességében akár több millió új munkahelyet képesek létrehozni, számottevőbb hatást elérve a munkaerőpiacon, mint egy-egy nagyvállalat.[24]

Kína és India jelenleg is élen jár a technológiai innovációban, ezért a fejlett országok mellett akár vezető szerepet is betölthetnek bizonyos gazdasági szektorokban. Kína esetében a napenergia, míg India viszonylatában a befektetéseket támogató „Make in India” program biztosíthatja a versenyképességet globális szinten.[25] Miközben a Kína és India által kezdeményezett innovációk alapvetően az érintett nagyvállalatok termelékenységének növelését, külföldi befolyásuk megerősítését hivatottak szolgálni, a kisebb ázsiai országok a mikro-, a kis- és középvállalkozások globális piacon való eredményes megtelepedését támogatják. Az ASEAN tagállamok esetében a kereskedelmet bonyolító vállalatok 90%-a a fenti kategóriába tartozik. Éppen ezért az ASEAN az innovatív gazdaságok kollektív együttműködését is előnyben részesíti.[26]

A gazdaság életében a vállalkozók az innováció éllovasaiként kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be, az által, hogy új technológiákat és termelési módokat fejlesztenek ki, honosítanak meg.[27] E tekintetben óriási potenciál rejlik Afrikában, ahol a világon a legmagasabb a vállalkozók aránya a munkaképes korú lakosságon belül: 22%.[28]

Ám ahhoz, hogy a fejlődő világ élni tudjon az ipari forradalom legújabb szakasza által az imént vázolt módon nyújtott lehetőségekkel, alapvetően két feltételnek kell teljesülnie: megfelelő képzettség és megfelelő infrastrukturális háttér.

Számos kutatás igazolta már az oktatás és adott ország gazdasági teljesítménye közötti kapcsolatot: Barro az ezredforduló előtt kimutatta, hogy az oktatási rendszerben eltöltött plusz egy év (vagyis az átlagos iskolai végzettség egy évvel történő növekedése) 1,2 százalékpontos növekedést indukál a gazdaságban évente.[29] Wilson és Briscoe számításaikban arra jutottak, hogy a beiskolázási arányszám (fiúk esetében, általános iskola után) 1%-os növekedése az egy főre jutó GDP 1-3%-os emelkedésével jár együtt.[30]

Az ipari forradalom kontextusában az oktatás egyrészt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek alkalmazni az ipari forradalom vívmányait, azokat a saját környezetükhöz igazítottan képesek legyenek környezetük fejlesztésére használni, továbbá, hogy új, innovatív ötletekkel, eljárásokkal, megoldásokkal álljanak elő.

Másrészt az oktatás az automatizálás jelentette veszély kiküszöbölésében is fontos szerepet játszhat, mivel az emberi munkaerő robotokkal történő helyettesítése elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettséghez kötődő munkák terén (lesz) jellemző. A Khazanah Kutató Intézet felmérése szerint például Malajziában az automatizáció miatt a munkavállalók 54%-a veszítheti el az állását a jövőben, akik 90%-a betanított munkás.[31] De átképzéssel, a képzettségi szint növelésével lehetőség nyílik az érintett munkaerő más szegmensekben történő foglalkoztatására.

A legnépesebb fejlődő országok esetében az előrelépés már látványos, hiszen az elmúlt 10 évben Kínában 15-ről 30%-ra, Indiában 11-ről 25%-ra, míg Indonéziában 15-ről 32%-ra nőtt a felsőoktatásban tanulók aránya. Afrika esetében pedig arról lehet beszámolni, hogy bár a felsőoktatásban résztvevők arányát a világátlagnál nagyobb mértékű növekedés jellemzi – 1970 és 2013 között évi 4,3%-kal, a 2,8%-os világátlaghoz képest –, a beiskolázási ráta tekintetében még így is sereghajtó.[32] Ezzel szemben a fejlett világ országaiban a felsőoktatás bruttó beiskolázási rátája 80-100% körüli értéken mozog.[33] A humántőke fejlesztésében tehát még van hova fejlődni Afrikának és Ázsiának is annak érdekében, hogy minél jobban ki tudja használni az ipari forradalom nyújtotta lehetőségeket, illetve elhárítani a veszélyeket.

INFRASTRUKTÚRA ÁLLAPOTA A FEJLŐDŐ VILÁGBAN

A negyedik ipari forradalom gazdasági lehetőségeinek érvényesüléséhez másik fontos feltétel a megfelelő infrastrukturális háttér, mivel az infrastruktúra „nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági tevékenységnek, a szolgáltatásoknak, az országok, régiók, települések életének, fejlődésének. Ily módon […] szerepe meghatározó a társadalmi-gazdasági fejlődésben”.[34]

Afrika műszaki infrastruktúrájának állapotával kapcsolatosan a Világgazdasági Fórum által készített, 2017-es Afrikai Versenyképességi Jelentésben[35] az olvasható, hogy a kontinens fejlettségét leginkább gátló három tényező közül az egyik az infrastruktúra fejletlensége. Ezen belül a különböző ágazatok eltérő állapotúak: a víz, villamosenergia és közlekedési infrastruktúra fejlettsége „korlátozott”, vagy „csalódást keltő”, míg a telefon, kommunikáció, és bizonyos mértékig a higiéniához kötődő infrastruktúra állapota viszonylag jobb, ám még így is messze elmarad a világátlagtól. A kontinensen az áramellátás a legfejletlenebb infrastrukturális ágazat.

Az afrikai közlekedési és szállítási infrastruktúrával kapcsolatosan alapvetően megállapítható, hogy (mind mennyiségi mind minőségi szempontból) alulfejlettsége jelentős mértékben gátolja a gazdasági fejlődést a kontinens országaiban. Ugyanis – többek között – nehezíti a termékek piacra jutását, jelentősen növeli a szállítási költségeket, és a külföldi tőkeberuházásokra is inkább taszító, mint vonzó hatással van.

Afrikában átlagosan 204 kilométer út jut 1000 km2-re, ami messze elmarad a világátlag 944 km/1000 km2-es értékétől.[36] Az úthálózatnak csupán negyede rendelkezik szilárd burkolattal.[37] Mindez nem csak a települések – régiók, országok – közötti összeköttetésben jelent akadályt, hanem – elsősorban – a városokon belül is negatív hatással jár: a nagy népességkoncentrációval szembeni alacsony útsűrűség óriási közlekedési dugókat eredményez, amik számottevő forrásai a légszennyezettségnek és a közúti baleseteknek.[38]

Mindezek következtében a szállítási költségek (beleértve annak minden módozatát) a világ legmagasabbjai között van Afrikában, ami a kereskedelmet drágítja, számottevően rontva ezzel az afrikai termékek versenyképességét a világpiacon. A gyenge út-, vasúthálózat és kikötői kapacitás az afrikai országok közötti szállítás költségeit akár 30-40%-kal is növelheti.[39] A tengerparttal nem rendelkező országok számára pedig a szállítási költségek az export értékének akár a 77%-át is kitehetik.[40] Mindezeket figyelembe véve jogos a Világbank „korlátozott”, „csalódást keltő” jelzői, mellyel a közlekedéshez kötődő infrastruktúra állapotát jellemzi.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank 2017-es jelentése értelmében az ázsiai kontinensnek versenyképessége megőrzése végett 2030-ig összesen évi 1,7 trillió dollár értékű infrastrukturális fejlesztésekre lesz szüksége. Szektorokra lebontva ez azt jelenti, hogy energiára 14,7 trillió dollár, közlekedésre 8,4 trillió dollár, telekommunikációra 2,3 trillió dollár, míg vízellátásra és higiéniára 800 milliárd dollárt kellene fordítani 2016 és 2030 között. Az infrastrukturális fejlettséget tekintve az egyes régiók között jelentős eltérés fedezhető fel, Kína nélkül pedig az infrastrukturális rés (a szükséges és a megvalósult befektetések közötti különbség) az egyes országok GDP-jére vetítve eléri az 5%-ot.[41]

Az ázsiai országok az elmúlt évtizedekben jelentős forrásokat fordítottak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. 2001 és 2010 között a kontinens fejlődő országainak úthálózata évente 5%-kal gyorsabban nőtt, mint az OECD országok átlaga. Ennek ellenére, noha az útsűrűség Afrikánál kedvezőbb képet mutat, az országok jelentős részénél így sem éri el az 500 km/1000 km2 -t. Az utak nem megfelelő minősége szintén akadályozza az egyes régiók közötti kapcsolattartást és drágítja a kereskedelmet. Egy, az utak minőségét mérő 7-es skálán az ázsiai fejlődő országok átlagosan 4-es feletti értéket produkálnak, ami a világ többi fejlődő régiójához képest kedvezőbb, de elmarad az OECD tagállamok 5,5-ös átlagától.[42] A kereskedelem fejlődése szempontjából az autópályák építése pozitív folyamat, amely egyértelműen növeli a régiók közötti összekapcsolhatóságot.

A vasúthálózat kiterjedése és minősége az OECD átlag alatt van, habár a többi fejlődő országhoz képest jobb a helyzete. A vasúthálózat sűrűsége elmarad a 23 km/1000 km2–es világátlagtól, minőségét tekintve pedig a 7-es skálán csupán 3-as minősítést kapott.[43] Az egyes régiók között persze óriási eltérések vannak, hiszen miközben gyorsan halad a legmodernebb gyorsvasutak kiépítése (Kínában jelenleg már több mint 25 000 km épült), számos területen a hagyományos vasúti személy és áruszállítás működtetése is gondot okoz (Indiában a pályák rossz állapota és a túlzsúfoltság általános jelenség, melynek következtében évente itt történik a legtöbb vasúti baleset a világon.)[44]

Az ipari forradalom legújabb szakaszában kiemelkedő jelentősége van az internetnek, tágabban pedig az infokommunikációs technológiáknak (IKT), melyek a földrajzi távolságokat nullára redukálva világméretű összeköttetést biztosítanak például a gazdasági szereplők között.

Afrikában az IKT infrastruktúra és annak alkalmazása széleskörűen fejlődött, lehetővé téve rengeteg ember számára, hogy olyan szolgáltatásokhoz férjen hozzá, amiről korábban álmodni sem mert. A mobiltelefon emberek milliói számára tette lehetővé üzleti tevékenységük hatékonyabb irányítását, például a mobil-bankolás lehetősége révén (pl. M-Pesa). Ám ennek ellenére a kontinens fejlett országokhoz képesti lemaradása az IKT alkalmazása terén fokozódott – ma nagyobb mértékű, mint 10 éve –, ami akadályt jelent a negyedik ipari forradalom kontinensen való kiteljesedésének.[45]

Ázsián belül elmondható, hogy például az indiai kormány az utóbbi években alkalmazkodva a negyedik ipari forradalom követelményeihez, intézkedéseivel nagy mértékben támogatta a digitális gazdaság létrejöttét, amely a kis- és közép vállalkozások számára is előnyös. Különösen a mobil applikációval igénybe vehető fizetési technológiák elterjedése meghatározó, melyek az olcsó mobiltelefonoknak köszönhetően egyre szélesebb rétegek számára hozzáférhetőek.[46] Kínában az Alibaba által létrehozott Alipay, Indiában pedig az ennek mintájára létrehozott PayTM rendszere gyorsan népszerűvé vált, miközben a hasonló technológiai újítások Délkelet-Ázsiában is rohamosan terjednek.

A fejlődés ellenére Afrika az internet tekintetében sincs igazán jó helyzetben, ami pedig az ipari forradalom legújabb szakaszának egyik sarkalatos pontjának tekinthető. Afrika lakosságának csupán ötöde rendelkezik rendszeres internet hozzáféréssel, ami a gazdasági fejlődés szempontjából lenne kritikus fontosságú. Ugyanis az ügyletek bonyolítása, a gazdasági tevékenység nagyrészt az interneten zajlik.[47] Szélessávú internet hozzáférése pedig a lakosság csupán 1,4%-ának van.[48]

Afrikával szemben az ázsiai térségben jobb a helyzet, ugyanis a régió országai a digitális technológia alkalmazása terén jelentős lépéseket tett. Az internet felhasználók száma folyamatosan növekszik, Délkelet-Ázsiában naponta 124 000 új felhasználóval, ami világrekordot jelent.[49] Az is igaz, hogy 2017-es adatok szerint még Kínában is csupán a lakosság 53,2%-a rendelkezik internet hozzáféréssel, Indiában pedig ez az arány 34,4%.[50]

De a digitális technológia nem fejtheti ki hatását, és nem alakíthatja át a kontinens gazdaságát az elektromos áram széleskörű elterjedése, vagyis a második ipari forradalom kiteljesedése nélkül.[51] És jelenleg szubszaharai Afrikában kb. 645 millió embernek nincs hozzáférése az elektromos áramhoz[52], ami a mindennapi élet nehézségei mellett jelentősen fékezi a gazdasági növekedést is.

Ezzel szemben Ázsia merőben más képet mutat e tekintetben: mivel az ázsiai országok gazdasági fejlődéséhez döntő mértékben járultak hozzá az infrastrukturális fejlesztések, nem meglepő, hogy az elektromos áramhoz való hozzáférés tekintetében Afrikához viszonyítva sokkal jobbak a feltételek. 2014-es adatok szerint Indiában a lakosság 79,2%-ának van rendszeres hozzáférése az elektromossághoz, Indonéziában ez az arány 97%-os, Kínában pedig eléri a 100%-ot. [53]

Az egyes országok között azonban óriási különbségek lehetnek, hiszen mindeközben Mianmarban csupán a lakosság 52%-a, míg Kambodzsában 56,1%-a fér hozzá az elektromossághoz.[54] Mivel a gazdasági fejlődés miatt a délkelet-ázsiai régió energiaéhsége rohamosan növekszik, a negyedik ipari forradalom vívmányai, a fenntartható fejlődés kritériumaival összeegyeztetve segíthetik az elmaradottabb régiók felzárkózását, egyben a nem megújuló energiaforrások használatát is csökkentve.

Az új technológiák segítségével lehetőség nyílik az infrastrukturális elmaradottság kiküszöbölésére, az ebből fakadó hátrányok áthidalására. Erre láthatunk egy jó példát „ezer domb országának” is nevezett Ruandában, ahol a domborzati viszonyok, és a rurális térségekben jellemző rossz minőségű utak miatt az ország messzebbi területein élő betegek ellátása igen nehézkes. Ám 2016 októberében a ruandai kormány a Szilícium-völgybeli Zipline robotikai vállalattal összefogva elindította a világ első drón szállítórendszerét, ami kórházak számára kézbesít vért, 15 percre rövidítve a korábbi akár több órás várakozási időt. [55]

Mindazonáltal ahhoz, hogy az infrastruktúra fejlettsége a gazdaság átalakulásának alapja tudjon lenni, kritikus tömeg kell: az ilyen és ehhez hasonló innovációk széleskörű elterjedésére van szükség, melyek széles társadalmi rétegek életét változtatják meg, befolyásolják, nem csak pontszerű felvillanásokra. Az előzőekből látható, hogy bár infrastrukturális fejlettség tekintetében a két kontinens között vannak különbségek – első sorban Ázsia javára –, alapvetően megállapítható, hogy további jelentős fejlődésre van szükség ahhoz, hogy a fejlődő világ szélesebb körben tudjon élni a negyedik ipari forradalom nyújtotta gazdasági előnyökkel, melyet a rugalmas termelési rendszerek kínálnak az új találmányok, technológiák révén.

De bármennyire is meglepő, van olyan terület, ahol az infrastrukturális elmaradottság előnyt jelenthet, ez pedig a környezeti dimenzió.

KÖRNYEZETI HATÁS

Az emberiség környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatára többféle módon nyílik lehetőség. Jelen tanulmány egy komplex mutató, az ökológiai lábnyom értékei alapján vizsgálódik.

Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy adott technológiai fejlettségi szint és erőforrás-menedzsment mellett mekkora biológiailag aktív földterület, víztest képes egy személy, népesség, vagy tevékenység számára – károsodás nélkül – megtermelni a szükséges erőforrásokat (pl. táplálék, energia stb.), és elnyelni azok melléktermékeit.[56]

Az emberiség ökológiai lábnyomát a Föld biokapacitásával – eltartó képességével – összevetve kiderül, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat milyen mértékben használjuk. Amennyiben ez az arány – százalékban kifejezve – meghaladja a 100-at, túlhasználatról beszélhetünk, vagyis a Föld terhelése a jövő generációk rovására történik.[57]

Alapvetően megállapítható, hogy a különböző gazdasági fejlettségű régiók, kontinensek eltérő mértékben veszik igénybe bolygónk biológiai kapacitásait. Az 1. ábráról jól leolvasható, hogy legnagyobb ökológiai lábnyommal a fejlett világ rendelkezik (Észak-Amerika, Óceánia, Európa), míg a fejlődő kontinensek a világátlag közelében, vagy akár jóval alatta helyezkednek el.[58] Vagyis a környezettudatos – vagy legalább is magát annak beállító –, magas életszínvonalon élő nyugati világ jóval nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a környezeti szempontokat kevésbé szem előtt tartó, alacsonyabb jövedelmi szinttel rendelkező globális dél.[59]

1. ábra: Az ökológiai lábnyom alakulása régiónként (1961-2013)[60]

Ennek egyik oka – a fejlett országok esetén – az ipari forradalom kezdetétől kiépülő nagy infrastrukturális rendszerekben keresendő, első sorban az urbánus térségekben, ahol a közegészségügyi problémák megoldására megkezdődött például a vezetékes ivóvízrendszer, vagy a szennyvízelvezető-rendszerek kiépítése[61], amik bár kielégítik a lakosság igényeit, környezeti szempontból fenntarthatatlanok, a Föld erőforrásainak megrendüléséhez vezettek.[62]

E tekintetben Afrika infrastrukturális lemaradása előnyös lehet környezeti szempontból. A kontinensnek és városainak ugyanis esélye van arra, hogy „átugorják az elavult és költséges rendszereket, amelyek az ipari forradalom során létesültek” és környezeti szempontból fenntartható megoldásokat széles körben valósítsanak meg[63], a negyedik ipari forradalom során egyre hangsúlyosabbá váló megújuló energiahordozó-hasznosítás és a zöld technológiák alkalmazása révén.[64]

Vagyis a fosszilis üzemanyagok korának végnapjaiban az elmaradottnak számító gazdaságok előnyös helyzetben találják magukat, ugyanis nem kötik őket a hagyományos iparosodás béklyói, így lehetőségük van arra, hogy a nyugati világ forrásigényes termelési és fogyasztási szokásait átugorva lépjenek a poszt-fosszilis korszakba.[65]

Az elmaradottságért egyértelműen a fejletlen infrastruktúra felel, nem pedig az energiaforrások hiánya, hiszen Afrika – a kőolaj és földgáz mellett – földrajzi, földtani adottságai miatt rendkívül kedvező megújuló erőforrás-kapacitással is rendelkezik: az Afrikai Fejlesztési Bank számításai alapján potenciálisan 10 terrawatt napenergiával, 350 gigawatt vízenergiával, 110 gigawatt szélenergiával és 15 gigawatt geotermikus energiával rendelkezik[66] – melyek ma jobbára még kiaknázatlanok. Jelenleg ugyanis az energiatermelés harmadát (33%) széntüzelésű erőműben, szintén harmadát (32%) földgáz, 12%-át pedig kőolaj felhasználásával állítják elő. Az energiatermelés kevesebb, mit negyede (23%) származik a megújuló energiaforrásokból.[67] Míg más szakirodalmak ezt az értéket csak 18,9%-ra[68] teszik.

Afrikától kissé eltérő képet mutat Ázsia, ahol az országok energiaszükséglete szintén növekszik, ám ennek fokozódó kielégítése már most jelentős környezeti negatívumokkal jár. Az Ázsiai Fejlesztési Bank szerint 2035-re a világ energia felhasználásának 45%-a a kontinenshez lesz köthető, miközben 2010-ben ez az arány még csak 38% volt.[69] A fejlődő országok közül elsősorban Kína és India energiaszükséglete nő a legnagyobb mértékben és mivel alapvetően még mindig a hagyományos energiaforrásokra támaszkodnak, ezért a környezetkárosító hatásuk is jelentős. Kínában és Indiában a szénfelhasználás miatt a nagyvárosok légszennyezettsége a világon a legrosszabb értékeket mutatja, a lakosság egészségügyi állapotát pedig súlyosan károsítja. 2015-ben a légszennyezés következtében Kínában és Indiában halt meg a legtöbb ember, 2,5 ill. 1,8 millió.[70]

Délkelet-Ázsiában a Harvard Egyetem kutatásai alapján 2030-ra várhatóan háromszorosára nő a károsanyag kibocsátás, ami összefüggésben áll azzal, hogy 2011 és 2035 között a régió elektromosáram szükséglete 83%-kal nőhet. (Indonéziában az előrejelzések szerint a jelenlegi 147-ről a tervek szerint 327-re emelkedhet a széntüzelésű erőművek száma)[71]

A megújuló energiaforrások terén Ázsiáról a következők mondhatók el: a világon Kína rendelkezik a legnagyobb megújuló energia kapacitással, de 2015-ben ez még így is csak az ország energiaszükségletének 24%-át fedezte. A kínai nap, szél és vízenergiatermelés növekedése látványos, a kormány pedig nagy hangsúlyt fektet a zöldenergia felhasználás megerősítésére. Indiában jelenleg 20% alatt mozog a megújuló energiafelhasználás, de a kormány célja ezt az arányt 40%-ra emelni 2030-ra.[72] Az ASEAN tervei szerint a fenntartható fejlődés elveivel összhangban 2025-re a régió energiatermelésének 23%-át fogják biztosítani megújuló energiaforrásból.[73]

A negyedik ipari forradalom hatására tehát számottevő előrelépés valósulhat meg a megújuló energiaforrások alkalmazása terén, ami egyben – a természeti környezethez való fenntartható módon történő alkalmazás mellett – a kontinens infrastrukturális lemaradására is megoldást jelenthet – nevezetesen a villamos áram-ellátás tekintetében. Az okos hálózatok létesítése révén ugyanis decentralizált energiaszolgáltatást képesek nyújtani, ami az országok távolabbi, rurális térségeiben lévő otthonok számára is elérhetővé tehetik az elektromos áramot, mely által a humántőke minősége is javulhat: a gyerekek naplemente után is tanulhatnak, az ételt pedig biztonságos tűzhelyeken készíthetik el – megszűntetve ezzel a beltéri légszennyezettséget.[74]

KONKLÚZIÓ

A negyedik ipari forradalom technológiai vívmányai a fejlődő világ számára gazdasági szempontból veszélyt és lehetőséget is hordoznak magukban. Veszély például az emberi munkaerő robotokkal való helyettesítése – jellemzően a feldolgozóiparban–, ami az afrikai foglalkoztatottak csupán 7%-át[75] érintené, de alacsonyabb területi szinten ez sokkal nagyobb értéket is jelenthet: Etiópiában például a munkaerőpiacon jelenlévők 44%-át[76] fenyegeti munkahelyük elvesztésével. Ázsiában pedig arányaiban még ennél is több ember lehet érinthet, hiszen ott az ipar súlya sokkal számottevőbb: a feldolgozóipar GDP-ből való részesedése például több mint kétszerese az afrikainak (24%).[77]

Az új technológiák termelésre gyakorolt (potenciális) hatása – úgy, mint a rugalmasság, vevők igényeihez való jobb alkalmazkodási képesség és az olcsóbb előállítás – viszont lehetőséget jelent a fejlődő országok számára, ugyanis a különböző innovációk és az internet révén a kisipari termelés egyre versenyképesebbé válhat,[78] ami pedig munkahelyteremtő hatással lehet.

A veszély elhárítása és a lehetőségek kiaknázása két feltételhez kötött: megfelelő iskoláztatás és megfelelő infrastruktúra. Ez utóbbival kapcsolatosan elmondható, hogy némi eltérés tapasztalható a két vizsgált terület között: a fekete kontinenshez képest Ázsia némiképpen jobb helyzetben van. Afrika kapcsán megállapítható, hogy bizonyos ágazatokban – mint például az IKT infrastruktúrában – az utóbbi években számottevő fejlődés valósult meg, ám a világátlaghoz képest – főleg az olyan hagyományosabb ágazatok terén, mint a villamosenergia, a víz, vagy a közlekedés – még így is jelentős lemaradásban van.[79] Ázsiában az infrastruktúra fejlődése ugyan látványos, de az egyes országok, régiók között továbbra is óriási szakadék húzódik, hiszen miközben gyorsvasutak és okosvárosok épülnek (Kína, India) az elektromossághoz még ma is több mint 700 millió ember hozzáférése nem biztosított a kontinensen.[80]

De ahhoz, hogy a negyedik ipari forradalom egyik kulcselem, az internet széleskörűen kifejthesse hatását, először a második ipari forradalom vívmányának, az elektromos áram kontinentális elterjedésének kell megvalósulnia.

Az infrastrukturális lemaradás viszont környezeti szempontból előnyt jelenthet, ugyanis a fejlődő országoknak lehetősége van arra, hogy a nyugati világ fenntarthatatlan műszaki fejlődési pályáját elkerülve – melynek elemei az ipari forradalom hajnalán kezdtek kiépülni – környezeti szempontból fenntartható megoldásokat széles körben valósítsanak meg[81], a napjainkban egyre hangsúlyosabbá váló megújuló energiahordozó-hasznosítás és a zöld technológiák alkalmazása révén.[82]

A negyedik ipari forradalom fejlődő világra gyakorolt potenciális hatásai tehát rendkívül összetettek, nem beszélhetünk egyöntetűen pozitív, vagy negatív következményekről. Leginkább magukon a szereplőkön múlik, hogy milyen gyakorlati lépéseket tesznek a várható veszélyek elkerülése és a lehetőségek kiaknázása végett.

Szerző: Czirják Ráhel, Klemensits Péter

Jegyzetek:

[1] HARVEY, Ross: The ’fourth industrial revolution’: potential and risks for Africa. In: South African Institute on International Affairs, 2017.03.31., http://www.saiia.org.za/opinion-analysis/the-fourth-industrial-revolution-potential-and-risks-for-africa (2018.03.07.)

[2] Martin: Industry 4.0: Definition, Design Principles, Challenges, and the Future of Employment. 2017.01.16., https://www.cleverism.com/industry-4-0/ (2018.03.07.)

[3] Uo.

[4] SCHWAB, Klaus: The Fourth Industrial Revolution: what it means, how to respond. World Economic Forum, 2016.01.14.,https://www.weforum.org/agenda/2016/01/the-fourth-industrial-revolution-what-it-means-and-how-to-respond/ (2018.03.07.)

[5] Uo.

[6] SCHWAB, Klaus: The Fourth Industrial Revolution. Geneva, World Economic Forum, 2016, 198.

[7] SCHWAB, Klaus: The Fourth Industrial Revolution: what it means, how to respond. World Economic Forum, 2016.01.14.,https://www.weforum.org/agenda/2016/01/the-fourth-industrial-revolution-what-it-means-and-how-to-respond/ (2018.03.07.)

[8] KOVÁCS Zoltán: Népesség- és településföldrajz. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2013, 239.

[9] KISS Judit: Fejlődik, vagy csak növekszik Afrika gazdasága? In: Biedermann Zsuzsánna – Kiss Judit (szerk.): Szubszaharai Afrika gazdasága a 21. században. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2017, 96-124.

[10] Uo.

[11] Az egyes sorok összege azért nem 100%, mert számos olyan szektor van, amit nem tartalmaz a táblázat, pl.: nyersanyag kitermelés.

[12] Adatok forrása: African Development Bank – OECD – UNDP: African Economic Outlook 2017 – Enterpreneurship and Industrilisation. 2017, 163. oldal, https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2017_Report_Full_English.pdf (2018.03.07.)

[13] BALOGH Lilla Sarolta: Could China Be the Winner of the Next Industrial Revolution? In: Financial and Economic Review Special Issue: The People’s Republic of China, 2017 january, Vol. 16., 73-100 pp.; SCHWAB, Klaus: The Fourth Industrial Revolution: what it means, how to respond. World Economic Forum, 2016.01.14.,https://www.weforum.org/agenda/2016/01/the-fourth-industrial-revolution-what-it-means-and-how-to-respond/ (2018.03.07.); HARVEY, Ross: The ’fourth industrial revolution’: potential and risks for Africa. In: South African Institute on International Affairs, 2017.03.31., http://www.saiia.org.za/opinion-analysis/the-fourth-industrial-revolution-potential-and-risks-for-africa (2018.03.07.)

[14] World Bank data: Manufacturing – Sub-Saharan Africa, https://data.worldbank.org/indicator/NV.IND.MANF.ZS?locations=ZG&name_desc=false (2018.03.07.)

[15] World Bank data: Manufacturing – East Asia & Pacific, https://data.worldbank.org/indicator/NV.IND.MANF.ZS?locations=Z4&name_desc=false (2018.03.07.)

[16] McKinsey Global Institute: Africa at work: Job creation and inclusive growth. 2012. augusztus, 4. oldal, https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=6&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjAn5aZzLvYAhUqIpoKHY3FAdMQFghXMAU&url=https%3A%2F%2Fwww.mckinsey.com%2F~%2Fmedia%2Fmckinsey%2Fdotcom%2Fclient_service%2Fstrategy%2Fpdfs%2Fmgi_africa_at_work_august_2012_executive_summary.ashx&usg=AOvVaw1pbZkuQReMh4UYyAUdB_X7 (2018.03.07.)

[17] FREY, Carl Benedikt – OSBORNE, Nichael A. – HOLMES, Craig: Technology at Work v2.0: The Future Is Not What It Used to Be. Oxford, United Kingdom, 2016, 156. https://www.oxfordmartin.ox.ac.uk/downloads/reports/Citi_GPS_Technology_Work_2.pdf (2018.03.07.)

[18] African Development Bank – OECD – UNDP: African Economic Outlook 2017 – Enterpreneurship and Industrilisation. 2017, 158.oldal, https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2017_Report_Full_English.pdf (2018.03.07.)

[19] NAIR, Swaroopini: Southeast Asia and the Fourth industrial revolution. In: Asean Post, 2017. 11. 16. https://theaseanpost.com/article/southeast-asia-and-fourth-industrial-revolution (2018.03.07.)

[20] The World Bank: Labor force, total 1990-2017. https://data.worldbank.org/indicator/SL.TLF.TOTL.IN (2018.03.07.)

[21] ANIL, Alok Medikepura: India and China together can lead the Fourth Industrial Revolution. Here’s how. World Economic Forum, 2017. 11. 23. https://www.weforum.org/agenda/2017/11/india-and-china-together-can-lead-the-fourth-industrial-revolution-here-s-how/ (2018.03.07.)

[22] NAUDÉ, Wim: The fourth industrial revolution in Africa: potential for inclusive growth? In: The Broker, 2017.08.10., http://www.thebrokeronline.eu/Blogs/Inclusive-Economy-Africa/The-fourth-industrial-revolution-in-Africa-potential-for-inclusive-growth (2018.03.07.)

[23] BRYNJOLFSSON, Erik – McAFEE, Andrew: Thriving int he Automated Economy. In: World Future Society, 2012 március-április, 27-31., http://ebusiness.mit.edu/erik/MA2012_Brynjolfsson_McAfee.pdf (2018.03.07.)

[24] Uo.

[25] ANIL, Alok Medikepura: India and China together can lead the Fourth Industrial Revolution. Here’s how. World Economic Forum, 2017. 11. 23. https://www.weforum.org/agenda/2017/11/india-and-china-together-can-lead-the-fourth-industrial-revolution-here-s-how/ (2018.03.07.)

[26] NAIR, Swaroopini: Southeast Asia and the Fourth industrial revolution. In: Asean Post, 2017. 11. 16. https://theaseanpost.com/article/southeast-asia-and-fourth-industrial-revolution (2018.03.07.)

[27] African Development Bank – OECD – UNDP: African Economic Outlook 2017 – Enterpreneurship and Industrilisation. 2017, 314., https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2017_Report_Full_English.pdf (2018.03.07.)

[28] African Development Bank – OECD – UNDP: African Economic Outlook 2017 – Enterpreneurship and Industrilisation. 2017, 158.oldal, https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2017_Report_Full_English.pdf (2018.03.07.)

[29] BARRO, Robert: Determinants of economic growth: A cross-country empirical study,1996. Working Paper No. 5698, NBER, Cambridge, Massachusetts.

[30] WILSON, Rob – BRISCOE, Geoff: The impact of human capital on economic growth: A review. 2004, Cedefop Reference Series, 54, Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg

[31] YATID, Moonyati Mohd: Rise of the machines: Is Malaysia ready? In: New Straits Times, 2017. 11. 21. https://www.nst.com.my/opinion/columnists/2017/11/305576/rise-machines-malaysia-ready (2018.03.07.)

[32] World Bank: Sharing higher education’s promise beyond the few in sub-Saharan Africa. 2017, http://documents.worldbank.org/curated/en/862691509089826066/pdf/120693-PUB-PUBLIC-PUBDATE-10-25-17.pdf (2018.03.07.)

[33] World Bank: Gross enrollment ratio, tertiary, both sexes: https://data.worldbank.org/indicator/SE.TER.ENRR?name_desc=false&view=chart (2018.02.28.)

[34] PIRIS Gábor – LÁSZLÓ Mária (szerk.): Dr. Kőszegfalvi György urbanista szakirodalmi munkássága 1963-2007. Pécs, Imeadia Kiadó, 2008, 47. oldal, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2009/01/koszegfalvi.pdf (2018.03.07.)

[35] World Economic Forum: The Africa Competitiveness Report 2017. 2017, 161., http://www3.weforum.org/docs/WEF_ACR_2017.pdf (2018.03.07.)

[36] Africa Energy Forum 2016: Road infrastructure in Africa. 2016.06.01., https://www.ashurst.com/en/news-and-insights/insights/road-infrastructure-in-africa/ (2018.03.07.)

[37] MAYAKI, Ibrahim: Why infrastructure development in Africa matters. In: Africa Renewal, http://www.un.org/africarenewal/web-features/why-infrastructure-development-africa-matters (2018.03.07.)

[38]Africa Energy Forum 2016: Road infrastructure in Africa. 2016.06.01., https://www.ashurst.com/en/news-and-insights/insights/road-infrastructure-in-africa/ (2018.03.07.)

[39] MAYAKI, Ibrahim: Why infrastructure development in Africa matters. In: Africa Renewal, http://www.un.org/africarenewal/web-features/why-infrastructure-development-africa-matters (2018.03.07.)

[40] African Union: Sector-specific Terms of Reference for Transport Sector (PIDA), https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Procurement/Project-related-Procurement/PIDA%20-%20Sector-specific%20Terms%20of%20Reference%20for%20Transport%20Sector.pdf (2018.03.07.)

[41] Asian Development Bank: Meeting Asia’s Infrastructure Needs. February 2017, https://www.adb.org/publications/asia-infrastructure-needs (2018.03.07.)

[42] Asian Development Bank: Meeting Asia’s Infrastructure Needs, Metro Manila, 2017, 10-11. https://www.adb.org/sites/default/files/publication/227496/special-report-infrastructure.pdf (2018.03.07.)

[43] Asian Development Bank: 11.

[44] https://economictimes.indiatimes.com/news/international/world-news/india-led-in-train-accidents-in-the-world/articleshow/56169060.cms (2018.03.07.)

[45] Uo.

[46] ANIL, Alok Medikepura: India and China together can lead the Fourth Industrial Revolution. Here’s how. World Economic Forum, 2017. 11. 23. https://www.weforum.org/agenda/2017/11/india-and-china-together-can-lead-the-fourth-industrial-revolution-here-s-how/ (2018.03.07.)

[47] World Economic Forum: The Africa Competitiveness Report 2017. 2017, 161., http://www3.weforum.org/docs/WEF_ACR_2017.pdf (2018.03.07.)

[48] MAWASHA, Monde: The Fourth Industrial Revolution – An African perspective. In: fin24, 2017.09.25., https://www.fin24.com/Opinion/the-fourth-industrial-revolution-an-african-perspective-20170921 (2018.03.07.)

[49] SEIFF, Abigail: ASEAN and the Fourth Industrial Revolution. In: Devex, 2017. 05. 12. https://www.devex.com/news/asean-and-the-fourth-industrial-revolution-90260  (2018.01.12.)

[50] Internet World Stats: Internet Usage in Asia. https://www.internetworldstats.com/stats3.htm (2018.03.07.)

[51] Uo.

[52] African Development Bank – OECD – UNDP: African Economic Outlook 2017 – Enterpreneurship and Industrilisation. 2017, 29. oldal., https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2017_Report_Full_English.pdf (2018.03.07.)

[53] The World Bank: Access to electricity (% of population). https://data.worldbank.org/indicator/EG.ELC.ACCS.ZS (2018.03.07.)

[54] The World Bank: Access to electricity (% of population). https://data.worldbank.org/indicator/EG.ELC.ACCS.ZS (2018.03.07.)

[55] Zipline, http://www.flyzipline.com/our-impact/ (2018.03.07.)

[56] REES, William – WACKERNAGEL, Mathis: Urban ecologic al footprints: why cities cannot be sustainable and why they are a key to sustainability. 1996, Environ. Impact Assess. Rev. 16, 223-248. pp.

[57] Uo.

[58] Global Footprint Network data: Ecological Footprint, http://data.footprintnetwork.org/#/compareCountries?type=EFCpc&cn=&yr=undefined (2018.03.07.)

[59] CSUTORA Mária – KEREKES Sándor: A környezetbarát vállalatirányítás eszközei. Budapest, KJK-Kerszöv, 2004, 242

[60] Adatok forrása: http://data.footprintnetwork.org/#/compareCountries?type=EFCpc&cn=2000&yr=2013 (2018.03.07.)

[61] O’MEARA, Molly (1999): Egy új nagyvárosi vízió. In: A világ helyzete 1999 – A Wordwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról (Worldwatch Institute), Föld Napja Alapítvány, Budapest, 146-165. o.

[62] Sachs, Wolfgang: Development. The Rise and Decline of an Ideal. An Article for the Encyclopedia of Global Environmental Change. Wuppertal Insitute für Klima, Umwelt, Energie (Wuppertal Papers 108), 2000. 1-29.

[63] PERLMAN, Janice E. – O’Meara Sheehan, Molly (2007): Küzdelem a városi szegénység és a környezeti igazságtalanság ellen. In: A világ helyzete 2007 – Városaink jövője – A Wordwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról (Worldwatch Institute), Föld Napja Alapítvány, Budapest, 228-250. o.

[64] CZIRJÁK Ráhel: Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben. In: afrikablog, 2015.09.01., http://www.afrikablog.hu/kiaknazatlan-lehetosegek-az-afrikai-nyomornegyedekben/ (2018.03.07.)

[65] SACHS, Wolfgang: Development. The Rise and Decline of an Ideal. An Article for the Encyclopedia of Global Environmental Change. Wuppertal Insitute für Klima, Umwelt, Energie (Wuppertal Papers 108), 2000. 1-29.

[66] African Development Bank: A New Deal on Energy for Africa. 2016, https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Generic-Documents/Brochure_New_Deal_2_red.pdf (2018.03.07.)

[67] The Shift Project Data Portal: Breakdown of Electricity Generation by Energy Source. http://www.tsp-data-portal.org/Breakdown-of-Electricity-Generation-by-Energy-Source#tspQvChart (2018.03.07.)

[68] Enerdata: Energy Statistical Yearbook, 2016, https://yearbook.enerdata.net/ (2018.03.07.)

[69] HONG, Jong Ho – KIM, Changhun – SHIN, Heeyoung: Power Sector in Developing Asia: current Status and

Policy issues. ADB Economics Working Paper Series, No 405, September 2014, 2. https://www.adb.org/sites/default/files/publication/42879/ewp-405.pdf (2018.03.07.)

[70] MANGALDAS, Leeza: India And China Both Struggle With Deadly Pollution — But Only One Fights It. Forbes, 2017. 10. 25. https://www.forbes.com/sites/leezamangaldas/2017/10/25/india-and-china-both-struggle-with-deadly-pollution-but-only-one-is-fighting-it/#3089b5707afc  (2018.03.07.)

[71] PERRY, Juliet: Southeast Asia air pollution deaths could triple, report says. CNN, 2017. 01. 13. https://edition.cnn.com/2017/01/12/asia/southeast-asia-pollution-coal-report/index.html (2018.03.07.)

[72] PRASAD, Gireesh Chandra: Renewables to help meet 40% of India’s power needs by 2030: power minister. livemint, 2017. 10. 12. http://www.livemint.com/Politics/w4qIZS90KxaHQEVHqwJEHP/Renewables-to-help-meet-40-of-Indias-power-needs-by-2030.html (2018.03.07.)

[73] International Renewable Energy Agency: Renewable Energy Outlook for ASEAN. October 2016, http://www.irena.org/publications/2016/Oct/Renewable-Energy-Outlook-for-ASEAN (2018.03.07.)

[74] HARVEY, Ross: The ’fourth industrial revolution’: potential and risks for Africa. In: South African Institute on International Affairs, 2017.03.31., http://www.saiia.org.za/opinion-analysis/the-fourth-industrial-revolution-potential-and-risks-for-africa (2018.03.07.)

[75] McKinsey Global Institute: Africa at work: Job creation and inclusive growth. 2012. augusztus, 4. oldal, https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=6&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjAn5aZzLvYAhUqIpoKHY3FAdMQFghXMAU&url=https%3A%2F%2Fwww.mckinsey.com%2F~%2Fmedia%2Fmckinsey%2Fdotcom%2Fclient_service%2Fstrategy%2Fpdfs%2Fmgi_africa_at_work_august_2012_executive_summary.ashx&usg=AOvVaw1pbZkuQReMh4UYyAUdB_X7 (2018.03.07.)

[76] FREY, Carl Benedikt – OSBORNE, Nichael A. – HOLMES, Craig: Technology at Work v2.0: The Future Is Not What It Used to Be. Oxford, United Kingdom, 2016, 156. https://www.oxfordmartin.ox.ac.uk/downloads/reports/Citi_GPS_Technology_Work_2.pdf (2018.03.07.)

[77] World Bank data: Manufacturing – East Asia & Pacific, https://data.worldbank.org/indicator/NV.IND.MANF.ZS?locations=Z4&name_desc=false (2018.03.07.)

[78] NAUDÉ, Wim: The fourth industrial revolution in Africa: potential for inclusive growth? In: The Broker, 2017.08.10., http://www.thebrokeronline.eu/Blogs/Inclusive-Economy-Africa/The-fourth-industrial-revolution-in-Africa-potential-for-inclusive-growth (2018.03.07.)

[79] World Economic Forum: The Africa Competitiveness Report 2017. 2017, 161., http://www3.weforum.org/docs/WEF_ACR_2017.pdf (2018.03.07.)

[80] Asian Development Bank: Access to energy. https://www.adb.org/sectors/energy/issues/access-energy (2018.03.07.)

[81] PERLMAN, Janice E. – O’Meara Sheehan, Molly (2007): Küzdelem a városi szegénység és a környezeti igazságtalanság ellen. In: A világ helyzete 2007 – Városaink jövője – A Wordwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról (Worldwatch Institute), Föld Napja Alapítvány, Budapest, 228-250. o.

[82] CZIRJÁK Ráhel: Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben. In: afrikablog, 2015.09.01., http://www.afrikablog.hu/kiaknazatlan-lehetosegek-az-afrikai-nyomornegyedekben/ (2018.03.07.)

One thought on “Geo Debates: A negyedik ipari forradalom hatása a fejlődő világra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: