A digitális versenyképesség élenjárói és Magyarország helyzete

Egy ország versenyképességének állapota talán még a gazdasági teljesítményénél is fontosabb mutató, ez ugyanis jövőbeli lehetőségeire is meglehetősen nagy hatással van. A 21. században pedig a gazdasági teljesítménynek egyre nagyobb hányadát adja digitális gazdaság teljesítménye, ezért a digitális versenyképesség minden korábbinál hangsúlyosabb tényezővé válik. Írásomban azt vizsgálom meg, mely országok helyezkednek el a digitális versenyképességi rangsorok élén, illetve, hogy hazánk, valamint tágabb régiónk (a V4 országok) milyen helyet foglalnak el ugyanezekben a rangsorokban.

Bevezető

Egy ország versenyképességének állapota talán még a gazdasági teljesítményénél is fontosabb mutató, ez ugyanis jövőbeli lehetőségeire is meglehetősen nagy hatással van. A 21. században pedig a gazdasági teljesítménynek egyre nagyobb hányadát adja digitális gazdaság teljesítménye, ezért a digitális versenyképesség minden korábbinál hangsúlyosabb tényezővé válik.

Írásomban azt vizsgálom meg, mely országok helyezkednek el a digitális versenyképességi rangsorok élén, illetve, hogy hazánk, valamint tágabb régiónk (a V4 országok) milyen helyet foglalnak el ugyanezekben a rangsorokban.

Digitális versenyképesség

Talán korunk egyik általános jelensége, de – ahogy az sok más esetben is, például az okosvárosok, smart cityk esetében is előfordul –, a szakirodalom szerint a ’versenyképesség’ fogalmának nincs egységesen elfogadott definíciója[i]. Ez a tisztázatlanság a smart city-definíciókhoz hasonlóan abból fakadhat, hogy több szempontból is meg lehet közelíteni az adott fogalmat, így különböző aspektusok kerülnek előtérbe, illetve háttérbe. Chikán[ii] definíciója szerint „a versenyképesség egy nemzetgazdaság azon képességét jelenti, amelynek alapján – a nemzetközi kereskedelem támasztotta követelményeknek megfelelően – úgy képes termelni, elosztani és/vagy szolgáltatni termékeket, hogy közben saját termelési tényezőinek hozadéka növekszik”.

A 21. században a globális gazdasági kapcsolatok egyre növekvő mértékben mélyülnek, szélesednek, és válnak mind összetettebbé. Ez még akkor is igaz, ha időről időre hullámvölgybe kerül a világgazdaság[iii]; nagyobb időtávot tekintve a globalizáció folyamata megállíthatatlannak tűnik. Amikor azonban globalizációról beszélünk, már nem elég csupán például a kereskedelmi többletre vagy hiányra gondolni. Ha csak ilyen szempontból vizsgáljuk a folyamatokat, szem elől tévesztjük az új és még összetettebb digitálisan egybeforrott globális gazdaságot. És bár a nemzetközi árukereskedelmi és pénzügyi tranzakciók csökkentek a 2008-as gazdasági válság óta, az adatok határon átnyúló áramlása folyamatosan növekedett. Erre hívja fel a figyelmet a McKinsey Global Institute 2016-ban publikált jelentése a digitális globalizációról[iv]. A kutatási anyag megállapítja, hogy a válság óta a klasszikus javak és szolgáltatások cseréje jelentősen visszaesett, ezzel ellentétben viszont az adatáramlás jelentősen megnövekedett, ami információ, elképzelések, víziók és innovációk cseréjét jelenti világszerte, jelentősen növelve a világgazdaságban való részvétel esélyeit. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a határokon átnyúló adatáramlás mintegy negyvenötszörösére növekedett 2005-2014 között. A digitális platformok jelentősen átformálják a gazdaság működését, ugyanis segítségükkel töredékükre csökkenthetők a nemzetközi interakciók és tranzakciók költségei. Globális léptékű piacok és felhasználói közösségek megteremtését teszik lehetővé, hatalmas potenciális fogyasztói bázist kínálva ezzel a vállalkozások számára, mely ráadásul hatékonyan el is érhető. A jelentés azt állítja, hogy a világ össz-GDP-je az utóbbi évtizedben legalább 10%-kal emelkedett, és ebben a növekedésben az adatáramlásnak már nagyobb részesedése volt, mint a globális árukereskedelemnek[v].

A globális digitális átalakulásra, annak lehetséges pozitív és negatív közgazdasági következményeire több más szerző is felhívja a figyelmet[vi], ez a folyamat pedig nem csupán a nemzetállamokat érinti érzékenyen, hanem az egyes városokat is akár. Ezért is kell minden városvezetésnek kiemelt figyelmet fordítania a digitális versenyképessége javítására, illetve a digitális kompetenciái folyamatos fejlesztésére.

Digitális versenyképesség az Európai Unióban

Az Európai Unió viszonylag hamar felismerte a digitális gazdaságban rejlő lehetőségeket és kihívásokat, már a 2010-ben kiadott, a következő évtized uniós szintű növekedési stratégiájában, az EU 2020 Stratégiában[vii] is megjelenik ez a gondolat. A Stratégiát hét pillérre, vagy más néven zászlóshajó-kezdeményezésre lehet bontani, ezek egyike az Európai digitális menetrend[viii] (ami pedig a német szövetségi gazdasági és technológiai minisztérium által készített Németország digitális menetrendje című szakpolitikai dokumentumon alapszik). Az EU digitális menetrendjének legfontosabb célja az volt, hogy elősegítse az információs és kommunikációs technológiákban (IKT) rejlő potenciálok minél teljesebb kihasználását az innováció, gazdasági növekedés és előrehaladás ösztönzése érdekében. A téma fontosságát olyan érvek támasztják alá, mint hogy az Unióban a digitális gazdaság hétszer olyan gyorsan növekszik, mint a „hagyományos” gazdaság; az internetes gazdaság öt munkahelyet teremt minden két elveszített „offline” munkahely helyére; az EU-s digitális gazdaság ma már nagyobb, mint Belgium egész nemzetgazdasága; az IKT-szektorban mintegy 7 millióan dolgoznak; vagy, hogy a teljes uniós termelékenység-növekedés mintegy fele ma már az IKT-szektor befektetéseiből származik[ix].

Ezt kicsit részletesebben hét célkitűzésben lehet összefoglalni[x]:

  • Európai digitális egységes piac megvalósítása: az egyik legfontosabb terület, melyet Jean-Claude Juncker terjesztett fel politikai iránymutatásában[xi] az Európai Bizottság elnökjelöltjeként, majd ténylegesen 2015 májusától kezdte kidolgozni az Európai Bizottság. A digitális egységes piac stratégia célja azon szabályozási korlátok megszüntetése, melyek az online szolgáltatások piacának széttagoltságát eredményezik az Unión belül. Ez egyrészt mérhető gazdasági növekedést eredményezne (évi mintegy 415 milliárd eurót a becslések szerint), továbbá több százezer munkahely is létrejöhetne a megvalósulása révén[xii].
  • átjárhatóság és szabványosítás: célja az eszközök, alkalmazások, adatbázisok, szolgáltatások és hálózatok átjárhatóságának növelése. Ehhez az egyik legfontosabb lépés az EU szabványalkotó-politikájának felülvizsgálata.
  • az online bizalom és biztonság erősítése: erősíteni kell az EU-s szintű kiberbűnözésre valamint a személyes adatok védelmére irányuló szabályozást.
  • támogatni kell a gyors és ultragyors internetelérhetőséget mindenki számára: ezzel elsősorban az infrastrukturális beruházásokat kívánja ösztönözni az Unió.
  • befektetés a kutatás-fejlesztésbe: fontos az élvonalbeli IKT-kutatás és innovációs folyamatokba való befektetés ösztönzése (elsősorban a Horizont 2020 program keretében).
  • javítani kell a digitális írástudást, a digitális képességeket és a bevonást: kiemelt figyelmet kell fordítani a digitális innovációk használatából kiszoruló társadalmi csoportok képzésére, bevonására.
  • az IKT-infrastruktúra által nyújtott előnyök a Unió számára: a technológia által nyújtott lehetőségeket ki kell használni a klímaváltozás, e-egészségügy, tartalom-digitalizálás és az intelligens közlekedési rendszerek területén.

Ahogy az már a fentiekben is említésre került, az EU számára a digitális egységes piac kialakítása az egyik legfontosabb terület a digitális menetrendben, és ennek része a digitális egységes piac stratégia is. Ez utóbbi kidolgozását az a felismerés indukálta, hogy a digitális adat a gazdasági növekedés, versenyképesség, innováció, munkahelyteremtés, valamint az általános társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen erőforrása[xiii]. Az EU „adatgazdaságának” értéke 2015-ben 285 milliárd eurót tett ki (ez az EU GDP-jének több mint 1,94%-a volt). 2016-ra 5%-ot növekedett a gazdaság ezen ága, ezzel elérte a 300 milliárd eurót (ami az EU-s GDP 1.99%-át tette ki). Az IKT-befektetéseket támogató szakpolitikai és szabályozási környezet kialakítása esetén az európai adatgazdaság értéke 2020-ra elérheti a 739 milliárd eurót, ami az EU GDP-jéből már 4%-os részesedést jelent majd[xiv]. Ezért az EU számos javaslatot és direktívát fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan lehetne lebontani a határokat a digitális gazdaságban, létrehozva egy digitális egységes piacot az EU területén[xv].

A stratégiának fontos része a közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv (Directive on the reuse of Public Sector Information – PSI Directive). Ennek központi üzenete, hogy bár a közszféra Európa-szerte rengeteg információval (adattal) rendelkezik a lakosságot (és a gazdaságot) illetően, ez az információ nem nyilvános, sok esetben hozzáférhetetlen, ezért gyakorlatilag „elpazarlódik”, holott sokkal nagyobb mértékben hozzájárulhatna a gazdasági növekedéshez. Az irányelv ezért azt javasolja, hogy ezek az adatok váljanak nyílt hozzáférésűvé, vagy legalábbis jobban elérhetővé, ezzel segítve további felhasználásukat az eredeti célokon túl. Mindezzel többek között a közszférában költségcsökkenés, az energiaszektorban nagyobb fogyasztáscsökkenés, a közlekedésben optimalizáció, az egészségügyben a sürgős esetek hatékonyabb ellátása és egyéb pozitív hatások érhetők el[xvi].

Digitális versenyképességi rangsorok, a mérés módszertana, Magyarország helyezésének alakulása a rangsorokban

A digitális versenyképességet többféleképpen lehet mérni, mivel egy igen komplex jelenségről van szó, továbbá annyira újszerű, hogy a legelső erre vonatkozó rangsorok is csupán néhány évre tekintenek vissza.

Az egyik legkorábbi felmérést a globális digitális gazdaság fejlődéséről 2014-ben publikálták[xvii] Digital Planet (Digitális bolygó) címmel, melyben a digitális fejlődési index (digital evolution index – DEI) mutatót is megalkották. Ezt vezeti tovább a Digital Planet 2017-es kiadása[xviii], melynek célja a digitális gazdaság előrehaladásának vizsgálata volt mintegy 60 országban, több mint 100 különböző indikátor bevonásával. Az indikátorokat négy különböző dimenzió mentén csoportosították, melyek a (1) keresleti tényezők, (2) kínálati tényezők, (3) intézményi környezet és (4) innováció és változás. A kiadvány másik fontos része az úgynevezett „digitális bizalom” vizsgálata volt, mely kiterjedt a digitális környezet megbízhatóságától kezdve a felhasználói élmény minőségén és a kulcsfontosságú intézmények és szervezetek irányában kifejezett attitűdökön keresztül a digitális világgal kapcsolatba kerülő felhasználók viselkedéséig számos tényezőre. Bár a digitális gazdaság élénk érdeklődéssel fordult ez utóbbi mutató felé is, egyelőre kutatásom szempontjából ezt a vonalat marginálisnak ítéltem, így a továbbiakban nem foglalkozom vele.

A fenti felmérés egy ország digitális gazdaságának versenyképességét két tényezőcsoport együtteséből számítja: egyrészt a digitalizáció jelenlegi állapota, másrészt pedig a digitalizáció üteme alapján a jelen időponttól számított elmúlt nyolc évben (a 2017-es publikációban ez a 2008-2015 közötti időszakot jelenti). Vizuálisan ábrázolva egy koordinátarendszerben a függőleges tengely jelenti az aktuális „pontszámot” (tehát  digitalizáció jelen állapotának minőségét), a vízszintes tengely pedig az előrehaladás ütemét (tehát az időbeli változás minőségét). Az így kapott eredmények alapján a szerzők négy csoportba sorolták az országokat: kiemelkedők, stagnálók, kitörők és lemaradók (1. ábra).

  1. ábra: DEI grafikon, a vizsgálatba vont országok elhelyezkedése aktuális pontszámuk (függőleges tengely) és előrehaladásuk üteme (vízszintes tengely) alapján. Forrás: Chakravorti és Chaturvedi 2017.

Az egyes csoportok jellemzői:

  • A kiemelkedők azok az országok, ahol jelenleg magas a digitális előrehaladottság, és az elmúlt években is jelentős előrelépések történtek. Ők innovációs szempontból a vezető államok, mely állapotot tartósan fenntartani nem egyszerű, ugyanis ez azt jelentené, hogy folyamatosan innováció-vezérelt fejlesztéseket hajtanak végre, mely egy idő után – belátható módon – már nem fenntartható.
  • A stagnálók azok az országok, melyekben rendkívül előrehaladott állapotban van a digitális gazdaság, a fejlődés azonban már lassuló ütemet mutat. Az összesített rangsor első öt tagja (Norvégia, Svédország, Finnország, Svájc és Dánia) mind ebből a csoportból kerültek ki.
  • A kitörők azok az országok, melyek aktuális pontszáma még viszonylag alacsony, ám az elmúlt időszakban jelentős előrelépést könyvelhettek el. Ezeknek az országoknak van a legnagyobb esélye arra, hogy idővel a kiemelkedők csoportjába kerüljenek, élükön Kínával, Malajziával, Szaúd-Arábiával, Kenyával és Oroszországgal.
  • A lemaradók jelentős kihívások elé néznek, ugyanis digitalizációjuk szintje viszonylag alacsony, és ebben előrelépést sem értek el az elmúlt időszakban, sőt, egyeseknél visszafejlődés is történt. A kiadvány ajánlása szerint ezen országok előrelépésének egyik legbiztosabb módja az internetelérhetőségük, illetve mobilinternet-elérhetőségük bővítése lenne.

A DEI-index első helyezettjei között a skandináv államok találhatók (Norvégia [1.], Svédország [2.], Dánia [4.] és Finnország [5.]), Svájc (3.), valamint Kelet-Ázsia technológiai vezető országai (Szingapúr [6.] és Dél-Korea [7.]). Ha viszont a fejlődés lendületét nézzük, azaz a vizsgált időszakban (2008-2015) között történt előrehaladást, úgy már Kína található az első helyen, és a lista elején található számos délkelet-ázsiai ország is (Malajzia [2.], Fülöp-szigetek [11.], Indonézia [14.]).

Mind Kína, mind India a kitörő országok csoportjában található, mindkét országban nagyon fontos szerepet tölt be a szakpolitikai döntéshozatalban a digitális gazdaság fejlesztése. Kína például vezető szerepet kíván betölteni a mesterséges intelligencia területén, az ezzel kapcsolatos iparágak pedig az előrejelzések szerint 2030-ig globálisan a GDP mintegy 14%-át, közel 16 ezermilliárd dollárt tesznek majd ki[xix]; jelenleg tízezer kínai gyári munkásra mintegy 36 robot jut, ezt az arányt Peking 100-ra kívánja növelni 2020-ra[xx]; India pedig, azzal, hogy egy drasztikus lépéssel a forgalomban lévő bankjegyek 86%-át kivonta (megszüntette az 500 és 1000 rúpiás bankjegyeket), egyre inkább a digitális fizetési módok felé tereli a cégeket és a lakosságot (igaz, a kormány eredeti célja nem ez volt, ez csak egy járulékos folyamata az akciónak).

Ezzel szemben egyes fejlett országokban úgy tűnik, a digitális gazdaság súlyát nem mindig értékelik megfelelően a döntéshozók, így könnyen „megelőzhetik” őket a fejlődők. Különösen érzékeny az EU helyzete, az integráció számára jelentős veszteséget fog jelenteni Nagy-Britannia kilépése, mely ország kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkezik a digitális versenyképesség területén.[xxi] A Digital Planet 2017-es kiadása egy sajátos mintázatra hívja fel a figyelmet a legfontosabb szakpolitikai üzeneteket tartalmazó fejezetében: a magasan fejlett országok – például az EU-tagországok – esetében a fejlettséghez jelentős mértékben hozzájárultak az erős intézmények, többek között a kormányzatok, illetve a politikai döntéshozók részvétele a digitális gazdaság formálásában. Hasonlóképpen, azon országok esetében, melyek jelentős előrehaladást értek el a vizsgált időszakban, szintén nagy szerepet játszottak a kormányok és a szakpolitikai szereplők. Sőt, a nagyot fejlődő országok közül nem egynek a stratégiájában igen erős fejlesztési területként jelenik meg a digitális gazdaság kérdése (például Kínában és Indiában). A szerzők szerint a jövőben csak azok a kormányok lesznek képesek tartós gazdasági sikereket elérni, melyek nagy hangsúlyt fektetnek a digitális gazdasági folyamatok helyes megértésére, és prioritásként kezelik ezt a területet (ellenpéldaként az USA-t hozzák fel a 2016-os elnökválasztás ürügyén, illetve az Egyesült Királyságot a Brexit kapcsán, olyan kontextusban, hogy a digitális gazdaság megértése és szempontjainak figyelembe vétele egyik esetben sem játszott szerepet)[xxii]. Ezek a megállapítások hazánk számára is fontos szempontot nyújthatnak a jövőbeli gazdaságfejlesztési irányok kialakításakor.

  1. ábra: Az egyes országok besorolása a DEI index alapján 2017-ben. Forrás: Chakravorti és Chaturvedi 2017.

Magyarország az index alapján a leghátrányosabb csoportba, a lemaradók közé tartozik (2. ábra), vagyis hazánkban kevésbé előrehaladott a digitalizáció, és ebben az utóbbi években nem is történt jelentős előrelépés.

Az IMD World Competitiveness Center 1994 óta készíti el évente globális versenyképességi rangsorát, az egyik leginkább mérvadó rangsort ebben a témában. 2017-ben első ízben a hagyományos versenyképességi rangsor mellett egy digitális versenyképességi rangsort is megjelentettek. Az intézet szintén felismerte, hogy a technológiai változások viharos gyorsasággal formálják át a világgazdaság folyamatait, ezt pedig számszerűen mérhetővé és elemezhetővé kell tenni a döntéshozók, illetve a köz- és magánszféra szereplői számára, hogy kompetens módon képesek legyenek reagálni rájuk. Ezt szolgálja a digitális versenyképességi rangsor, mely megmutatja, hogy adott országok mennyire képesek felderíteni és elfogadni azokat a technológiai változásokat, melyek átformálják a kormányzási gyakorlatokat, az üzleti modelleket és általánosságban az egész társadalmat[xxiii].

A rangsor megállapításához három dimenziót vesznek számításba:

  • tudás: azt a tudást, mely az új technológiák felfedezéséhez, megértéséhez és kiépítéséhez szükséges
  • technológia: azt az átfogó technológiai környezetet, mely elősegíti a digitális technológiák fejlődését
  • felkészültség a jövőre: azt, hogy milyen szinten van felkészülve az adott ország a digitális átalakulás lehetőségeinek kiaknázására.

Mindezeket kemény és puha eszközökkel is felmérik, azaz a statisztikai adatokon túl kérdőívezés és szakértői interjúk is hozzájárulnak a pontosabb eredményekhez. A rangsor hivatalos publikációja számos bontásban megmutatja az eredményeket, sőt, több évre visszamenően azok változását is meg lehet ismerni belőle.

Ez a digitális versenyképességi rangsor erősen korrelál a korábban bemutatott DEI-index alapján kapott rangsorral, azonban eltérések is tapasztalhatók. Első helyen Szingapúr áll, a további négy helyezett között három skandináv államot találunk (Svédország [2.], Finnország [4.] és Dánia [5.]), valamint az Egyesült Államokat (harmadik helyen). A nyugat-európai és észak-amerikai országok mellett az első húsz között számos ázsiai ország is szerepel, itt található Hongkong, Tajvan, Dél-Korea, valamint két közel-keleti állam, Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok is.

 

Hazánk a 63 országot tömörítő lista harmadik harmadában található, a 44. helyen, ezzel tágabb környezetünkben, a V4-országok között az utolsó helyet foglaljuk el.

A rangsor az egyes dimenziók (tudás, technológia, jövőre való felkészültség) bontásában is elérhető, az első helyezett országok között nagy különbségek nincsenek, többé-kevésbé azonosan jól teljesítenek mindegyik faktor tekintetében. Magyarország a „technológia” rangsorban áll a legkedvezőbb helyen, 38. (megelőzve ezzel a régióban például Lengyelországot és Csehországot), a „tudás” rangsorban már csak a 48. helyet érte el, a „jövőre való felkészültség”-ben pedig még rosszabb, csupán 55. helyezett.

Egy a kifejezetten Magyarország digitális versenyképességét bemutató anyagban[xxiv] (Cabolis 2017) további részletezés is található az egyes indikátorokkal kapcsolatban. Eszerint a „tudás” dimenzióban a legkedvezőtlenebb pozíciót a digitális/technológiai szakértelem kapta, ebben a mutatóban 61. helyen vagyunk 63 vizsgált ország közül. Szintén átlag alatti (47. hely) a városirányítás mutató szerint elért helyezésünk. Technológiai szempontból a vezeték nélküli szélessávúinternet-hálózatunk kiépítettsége a legkedvezőtlenebb (59. hely), a jövőre való felkészültségben pedig több mutató rangsorában is az ötvenediknél rosszabb helyezést értünk el, ezek az e-részvétel (58.), a globalizáció irányában tanúsított attitűdünk (63.), az üzleti szféra lehetőségei és veszélyei (61.), a vállalkozói „életrevalóság” (57.), a nagy adatbázisok (big data) használata és elemzése (51.), valamint a kiberbiztonság (52.).

A különböző szolgáltatások digitalizációja, szemléletváltása hosszú távú folyamat; az Európai Unió egészében is már közel két évtizede szinte változatlan formában terítéken van a téma. Ugyan számos előrelépés történt hazánkban is a közelmúltban, azonban mégis az derült ki, hogy az utóbbi években inkább lemaradtunk ezen a területen.

A téma kezelése messze túlnyúlik mind a digitális eszközök, mind az önkormányzati működés területén. A skandináv országok például hagyományosan jól teljesítenek a digitális versenyképességben, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások és infrastruktúra elterjedésében, ennek azonban egészen mélyen gyökerező okai vannak, derül ki egy a témával behatóan foglalkozó szerző, Belényesi (2015) munkáiból. A szerző Svédország digitális fejlődését vizsgáló tanulmánya például szinte teljes egészében kulturális tényezőkkel magyarázza ezt a fejlettséget. Megállapítása szerint a digitális versenyképesség egy sajátos északi kulturális attitűd következménye: itt mindenki összekötve akar lenni (és össze is van kötve) mindenkivel, az emberek nem vonakodnak új szolgáltatásokat használni, (angol) nyelvi korlátok gyakorlatilag nem léteznek, a jogi és politikai környezet stabil, a vállalkozások nemzetközi irányban orientálódnak, és ennek további javítására a kormányzat mind fogyasztói, mind vállalkozói szinten ösztönzőket biztosít. Továbbá, az IKT- fejlesztésekre és digitális írástudásra vonatkozó stratégiákat azonnal megtámogatják jogszabályi háttérrel is, így a célok elérése sokkal könnyebbé válik[xxv].

Összefoglalás

Jelen írásom hipotézise az volt, hogy a hazai versenyképesség növelésében alapvető szerepe van a digitális eszközök alkalmazások minél szélesebb körű ismeretének és használatának. Ebből kiindulva, mintegy helyzetfeltárásként általánosságban megvizsgáltam a hazai digitális versenyképességet, a digitalizáció gazdasági aspektusait, annak relevanciáját a témám szempontjából, illetve nemzetközi összehasonlításokat.

            A nemzetközi digitális versenyképességi mérőszámok és rangsorok vizsgálata alapján az eredményt kaptam, hogy a magyarországi digitalizáció felkészültsége és előrehaladása jelentős lemaradásban van mind az uniós átlag, tágabb környezetünk, mind a szűkebb regionális szomszédságunk tekintetében. Komoly erőforrásokat szükséges tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésére fordítani, ugyanakkor legalább ilyen fontos a lakosság és a vállalkozások felkészítése az online lehetőségek használata felé való terelésre. Meglehetősen interdiszciplináris területről van tehát szó, melyben csak integrált és stratégiai szemlélettel érhető el előrelépés. A téma további kutatása, illetve a lehetséges fejlesztési irányok meghatározása és hangsúlyos kezelése meglehetősen fontos lépés lenne e tekintetben.

Irodalomjegyzék

Belényesi Pál (2015): Country Report – Sweden. Digital Competitiveness and Digital Evolution – Why Are Nordic Countries Ahead? European Networks Law & Regulation Quarterly. Vol. 3. Issue 3. pp. 1–8.

Cabolis, Christos (2017): Measuring Competitiveness: The case of Hungary. IMD World Competitiveness Center.

Chakravorti, Bhaskar et al., (2014): Digital Planet: Readying for the Rise of the e-Consumer. A report on the state and trajectory og global digital evolution. The Fletcher School, Tufts University, September 2014.

Chakravorti, Bhaskar, Chaturvedi, Ravi Shankar (2017): Digital Planet 2017 – How Competitiveness and Trust in Digital Economies Vary Across the World. The Fletcher School, Tufts University, July 2017.

Chikán Attila (1998): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest.

Cséfalvay Zoltán (2017): A nagy korszakváltás. Kairosz Kiadó, Budapest, 2017.

Európai Bizottság (é.n.): Digitális egységes piac. Az internetben rejlő lehetőségek kiaknázását nehezítő akadályok felszámolása. Letöltve: https://ec.europa.eu/commission/priorities/digital-single-market_hu (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2010a): Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Brüsszel, 2010.3.3. Letöltve: http://ec.europa.eu/eu2020/pdf/1_HU_ACT_part1_v1.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2010b): Az európai digitális menetrend. Brüsszel, 2010.8.26. Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52010DC0245R(01)&from=EN (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2014): The EU explained: Digital Agenda for Europe. Luxembourg, 2014. Letöltve: http://eige.europa.eu/resources/digital_agenda_en.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2015): Digital Single Market. Policy, Europe 2020 strategy. DG Connect, 2015. 02. 20. Letöltve: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/europe-2020-strategy (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2017): Digital Single Market. Policy, Building a European data economy. 2017. 01. 10. Letöltve: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/building-european-data-economy (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Európai Bizottság (2018): Factsheet: Building a data-based economy in the EU – Proposal for a revised Directive ont he reuse of Public Sector Information. Letöltve: http://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=51618 (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Haugh, David, et al. (2016): Cardiac Arrest or Dizzy Spell: Why is World Trade So Weak and What can Policy Do About It?, OECD Economic Policy Papers, No. 18, OECD Publishing, Paris, http://dx.doi.org/10.1787/5jlr2h45q532-en.

IDC (2017): European Data Market. Final Report, 2017. 02. 01. Letöltve: http://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=44400 (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

IMD (2017): IMD World Digital Competitiveness Ranking 2017. IMD World Competitiveness Center.

Juncker, Jean-Claude (2014): Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja. Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára. Nyitóbeszéd az Európai Parlament plenáris ülésén. Strasbourg, 2014. július 15. Letöltve: https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/juncker-political-guidelines-speech_hu.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

Manyika, James et al. (2016): Digital Globalization: The New Era of Global Flows. McKinsey & Company, 2016. március. Letöltve: http://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/digital-globalization-the-new-era-of-global-flows  (letöltés időpontja: 2018. 04. 28.)

PwC (2017): Sizing the prize: What’s the real value of AI for your business and how can you capitalise? Letöltve: http://www.pwc.com/gx/en/issues/analytics/assets/pwc-ai-analysis-sizing-the-prize-report.pdf (letöltés időpontja: 2018. 05. 29.)

Sneader, K., et al. (2016): China’s Impending Robot Revolution. In: The Wall Street Journal, August 3, 2016. Letöltve: https://www.wsj.com/articles/chinas-impending-robot-revolution-1470241843?mg=prod/accounts-wsj (letöltés időpontja: 2018. 05. 29.)

Somogyi Márta (2009): Versenyképesség a szakirodalomban – A fogalmi megközelítések összegzése és elemzése (I. rész). Vezetéstudomány, XI. évf. 4. szám, pp. 54–64. Letöltve: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/2975/1/vt2009n4p54-64.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 28.)

 

Hivatkozások

[i] SOMOGYI Márta (2009): Versenyképesség a szakirodalomban – A fogalmi megközelítések összegzése és elemzése (I. rész). Vezetéstudomány, XI. évf. 4. szám, pp. 54–64. Letöltve: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/2975/1/vt2009n4p54-64.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 28.)

[ii] CHIKÁN Attila (1998): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest.

[iii] HAUGH, David, et al. (2016): Cardiac Arrest or Dizzy Spell: Why is World Trade So Weak and What can Policy Do About It?, OECD Economic Policy Papers, No. 18, OECD Publishing, Paris, http://dx.doi.org/10.1787/5jlr2h45q532-en.

[iv] MANYIKA, James et al. (2016): Digital Globalization: The New Era of Global Flows. McKinsey & Company, 2016. március. Letöltve: http://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/digital-globalization-the-new-era-of-global-flows  (letöltés időpontja: 2018. 04. 28.)

[v] Uo.

[vi] CSÉFALVAY Zoltán (2017): A nagy korszakváltás. Kairosz Kiadó, Budapest, 2017.

[vii] Európai Bizottság (2010a): Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Brüsszel, 2010.3.3. Letöltve: http://ec.europa.eu/eu2020/pdf/1_HU_ACT_part1_v1.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[viii] Európai Bizottság (2010b): Az európai digitális menetrend. Brüsszel, 2010.8.26. Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52010DC0245R(01)&from=EN (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[ix] Európai Bizottság (2014): The EU explained: Digital Agenda for Europe. Luxembourg, 2014. Letöltve: http://eige.europa.eu/resources/digital_agenda_en.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[x] Európai Bizottság (2015): Digital Single Market. Policy, Europe 2020 strategy. DG Connect, 2015. 02. 20. Letöltve: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/europe-2020-strategy (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xi] JUNCKER, Jean-Claude (2014): Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja. Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára. Nyitóbeszéd az Európai Parlament plenáris ülésén. Strasbourg, 2014. július 15. Letöltve: https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/juncker-political-guidelines-speech_hu.pdf (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xii] Európai Bizottság (é.n.): Digitális egységes piac. Az internetben rejlő lehetőségek kiaknázását nehezítő akadályok felszámolása. Letöltve: https://ec.europa.eu/commission/priorities/digital-single-market_hu (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xiii] Európai Bizottság (2017): Digital Single Market. Policy, Building a European data economy. 2017. 01. 10. Letöltve: https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/building-european-data-economy (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xiv] IDC (2017): European Data Market. Final Report, 2017. 02. 01. Letöltve: http://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=44400 (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xv] Európai Bizottság (2017)

[xvi] Európai Bizottság (2018): Factsheet: Building a data-based economy in the EU – Proposal for a revised Directive ont he reuse of Public Sector Information. Letöltve: http://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=51618 (letöltés időpontja: 2018. 04. 30.)

[xvii] CHAKRAVORTI, Bhaskar et al., (2014): Digital Planet: Readying for the Rise of the e-Consumer. A report on the state and trajectory og global digital evolution. The Fletcher School, Tufts University, September 2014.

[xviii] CHAKRAVORTI, Bhaskar, CHATURVEDI, Ravi Shankar (2017): Digital Planet 2017 – How Competitiveness and Trust in Digital Economies Vary Across the World. The Fletcher School, Tufts University, July 2017.

[xix] PwC (2017): Sizing the prize: What’s the real value of AI for your business and how can you capitalise? Letöltve: http://www.pwc.com/gx/en/issues/analytics/assets/pwc-ai-analysis-sizing-the-prize-report.pdf (letöltés időpontja: 2018. 05. 29.)

[xx] SNEADER, K., et al. (2016): China’s Impending Robot Revolution. In: The Wall Street Journal, August 3, 2016. Letöltve: https://www.wsj.com/articles/chinas-impending-robot-revolution-1470241843?mg=prod/accounts-wsj (letöltés időpontja: 2018. 05. 29.)

[xxi] CHAKRAVORTI, Bhaskar, CHATURVEDI, Ravi Shankar (2017)

[xxii] uo. 37–40. o.

[xxiii] IMD (2017): IMD World Digital Competitiveness Ranking 2017. IMD World Competitiveness Center.

[xxiv] CABOLIS, Christos (2017): Measuring Competitiveness: The case of Hungary. IMD World Competitiveness Center.

[xxv] BELÉNYESI Pál (2015): Country Report – Sweden. Digital Competitiveness and Digital Evolution – Why Are Nordic Countries Ahead? European Networks Law & Regulation Quarterly. Vol. 3. Issue 3. pp. 1–8.

Gere László 2009-ben végzett geográfusként, terület- és településfejlesztés szakirányon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2016-ban angol-magyar szakfordító-műfordító oklevelet szerzett a Károli Gáspár Református Egyetem szakirányú továbbképzésén, 2015-től a a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. 2015-től a PAIGEO Kutatóintézet senior kutatója. Szakterülete a urbanisztika, a városok globális szerepe, társadalmi-gazdasági viszonyaik.

Gere László

Gere László 2009-ben végzett geográfusként, terület- és településfejlesztés szakirányon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2016-ban angol-magyar szakfordító-műfordító oklevelet szerzett a Károli Gáspár Református Egyetem szakirányú továbbképzésén, 2015-től a a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. 2015-től a PAIGEO Kutatóintézet senior kutatója. Szakterülete a urbanisztika, a városok globális szerepe, társadalmi-gazdasági viszonyaik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: