Selyemút az Északi-sarkon

Az Északi-sarknak egyre fontosabb szerep jut a nagyhatalmi viszonyokban, mivel eddig még fel nem tárt erőforrásokban gazdag terület. Főként ennek köszönhetően a régióban új kereskedelmi útvonalak alakultak ki, amelyek energia- és időmegtakarítás mellett fontos biztonság- és geopolitikai szempontot is képviselnek. Kína évek óta a térségbeli ambíciói kiépítésén munkálkodik és 2018 elején kiadta az északi-sarki stratégiáját tartalmazó fehérkönyvet, amelyben ezt a régiót is be szeretnék kapcsolni az Új Selyemút projektbe. Mivel Kína a térségben sokkal gyengébb hatalmi pozícióval rendelkezik, mint Amerika vagy Oroszország így érdekei érvényesítésére együttműködésre és gazdasági befektetésekre lesz szüksége.

Az Északi-sark

Az északi-sarki országok gazdasága egyre inkább fejlődik, amelynek legfőbb alapja az infrastruktúra. Az Arktisz rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, a Föld tartalékainak több mint 20 százaléka itt található. Továbbá a Jeges-tenger összekapcsolódási pontot jelent Ázsia, Európa és Észak-Amerika számára, amely kontinensek között a nemzetközi kereskedelem közel 90 százaléka megy végbe. Ahhoz, hogy a Jeges-tengeren is hatékonyan folyhasson a szállítás, komoly infrastrukturális beruházásra van szükség az útvonalak fejlesztésére és kialakítására, amely főként a régió országainak kedvezhet.[i]

Az U.S. Geological Survey (USGS) szerint a szárazföld mintegy hat százalékát kitevő Arktisz rejti a világ legnagyobb még felfedezetlen olaj- és gáztartalékát. Feltételezések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, jelentős mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósított földgáz található az Északi-sarkon. Ez a világ még fel nem tárt olajforrásainak a 13 százalékát, a földgázok 30 százalékát és a cseppfolyósított földgáz 20 százalékát jelenti. Továbbá a feltételezések arra is következtetni engednek, hogy a területen nagy mennyiségű nemesfém is található, úgy mint arany, platina, vas, uránium, ólom és cink, valamint ritkaföldfémek. A sarki jég olvadásának következtében egyre több esély van rá, hogy ezek az energiaforrások és nemesfémek a közeljövőben elérhetőek lesznek, amennyiben a kitermelésükre biztosított lesz az infrastrukturális és a technológiai háttér. Az Északi tengeri útvonal használata a szállítást Ázsiából Európába a Szuezi csatornán keresztül 10 nappal, a Panama csatornán történő szállítást pedig 4 nappal csökkentené le. A Transzpoláris útvonal az előrejelzések szerint várhatóan csak 2020-ban lesz járhatóvá, akkor is csak a nyári hónapokban körülbelül 8 hétre.

Forrás: Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Stratedic Studies Institute, 2017. p. 9.

A térségben érintett országok számára 1996-ban létrehozták az Északi-sarkvidéki Tanácsot, amely platformot biztosít a tagok közötti párbeszédre. Jelenleg nyolc teljesjogú taggal rendelkezik: Kanada, Dánia (beleértve Grönlandot és a Feröer-szigetek is), Finnország, Izland, Norvégia, Svédország, Oroszország és Amerika, plusz hat résztvevő, akik az arktiszi őslakosokat képviselik. Fő feladatát tekintve a környezetre, tudományra és a gazdasági együttműködésre koncentrál, azonban soha nem lát el biztonsági feladatokat.[ii]

Kínai ambíciók

A felmelegedés következtében az Északi-sarkon új területek nyíltak meg a hajózás előtt az eddig jéggel borított területeken. Mivel a hajózás számít a szállítás legolcsóbb formájának, ezért a világ kereskedelmének 90 százaléka még mindig vízi úton történik.[iii] Ezek az újonnan megnyíló útvonalak nemcsak a globális kereskedelemben játszhatnak nagy szerepet, de természeti erőforrásokban is igen gazdagok. Kína éppen ezért igyekszik részt venni a régió ügyeiben, és vezető szerepet kialakítani a térséget érintő szabályalkotásban, mivel így lehetősége nyílik mint új nagyhatalomnak, hogy részt vegyen benne, és ne csak az eddigi szabályalkotó nagyhatalmak alakítsák azt.[iv]

Európai és amerikai szakértők Kína térségbeli céljait a következőképpen határozták meg: hozzáférés az ott található nemesfémekhez, halászati javakhoz és energiaforrásokhoz; új kereskedelmi útvonalak, amelyek amellett, hogy lerövidítik a szállítási időt, új alternatívát is jelentenek a Malakka-szorossal szemben; annak megértése, hogy a klímaváltozás mit jelent a térségre nézve; tudományos érdeklődés (BeiDou szatellitrendszer, űrkutatás, időjárás előrejelzés); részvétel az Északi-sarkot érintő kormányzásban; a nem északi-sarki államok számára is fenntartani a jogot a régió elérhetőségére, hogy az északi-sarki államok ne tudják teljes szuverenitásuk alá vonni azt. Kínai szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a térség komoly stratégiai jelentőséggel bír, ugyanis biztonságpolitikai szempontból alternatívát jelenthet. Kína ugyanis komoly fenyegetésként éli meg az amerikai jelenlétet, mivel ott az USA vagy szövetségesei is képesek elzárni az útvonalat a Kína számára nélkülözhetetlen energiaforrások előtt, amelyek a Perzsa-öbölből érkeznek a Malakka-szoroson keresztül. Mások annak a jelentőségére hívják fel a figyelmet, hogy itt találkozik egymással az eurázsiai és az észak-amerikai kontinens, Amerika pedig olyan rakétákkal rendelkezik Alaszkában,[v] amelyek képesek lennének elérni Kínát.[vi]

A kínai ambícióknak megfelelően Kína már évekkel ezelőtt megkezdte térséggel kapcsolatos politikájának kialakítását. Egyes kínai szakértők egészen 1925-re datálják Kína Északi-sark iránti elköteleződését, amikor Kína aláírta a Svalbardi Egyezményt, amely elismeri, hogy a Spitzbergák Norvégiához tartozik. [vii] Kína több kutatóállomással is rendelkezik a területen, köztük a 2004-ben épült Sárga folyó állomással, amely az első kínai arktiszi kutatólétesítmény. Yin Zhuo kínai ellentengernagy 2010-es nyilatkozatában hangoztatta, hogy az Északi-sark az egész emberiség tulajdona, egyik államnak sincs szuverenitása felette, valamint Kínának megkerülhetetlen szereplőnek kell lenni a felfedezésénél, hiszen a világ népességének egyötöde Kínában él.[viii] 2013-ban sikeresen megfigyelő állam lett az Északi-sarkvidéki Tanácsban, amelyet a legtöbb kínai hivatalnok úgy értékelt, mint annak elismerése, hogy legitim a kínai érdek a régióban. Azzal, hogy elnyerte a megfigyelői státuszt, hozzáférést kapott az Északi-sark vizeihez és légteréhez, valamint részvételi lehetőséget a régiót érintő nemzetközi kormányzásában.[ix] Szakértők szerint ugyanis a sarki régiók az óceánokkal együtt, valamint a kibertér és a világűr olyan stratégiai területek, amelyekben Kína nagy ambíciókkal rendelkezik és vezető szerepet szeretne magának.[x]

Kína Északi-sarki fehérkönyvét 2018 januárjában adta ki, amely a régióval kapcsolatos startégiát is magába foglalja. Ebben nagy szerepet szánnak a 2013-ban bejelentett „Egy övezet, egy út”-nak, az erről szóló rész fő célja, hogy az Északi-sarkot is bekapcsolják az Új Selyemút útvonalába, és létrehozzanak egy Északi-sarki Selyemutat. Az „Egy övezet egy út” ezen szakaszán a fő szerepet a kiolvadó jég által teremtett új útvonalak jelentenék, ami a kínai kereskedelmet és a pekingi ambíciókat szolgálná ki. Ez a stratégia azonban azt a következtetést engedi levonni, hogy a „sarkközeli ország” minősítését „érintett ország” minősítéssé tegye, amely növelné a jogait és a felelősségvállalását a régióban. Kína nagy ambíciókkal rendelkezik a területen a Selyemúton túl is, ugyanis nagy tőkebefektetéseket eszközölt az északi-sarki országokban és stratégiai célzattal folyamatosan tudományos kutatások zajlanak.

Kutatási eredményekre hivatkozva kínai kutatók azt állítják, hogy a jég olvadása nagy kihatással lesz Kínára, ahol emelkedni fog a tengerszint, és ennek következtében 20 millió embert kell majd kitelepíteni, nem is beszélve a mezőgazdasági problémákról. Erre hivatkozva akar Peking minél nagyobb szerepet játszani a régióban és globális hatalomként viselkedni a klímaváltozás kérdésében, ahol a jelenlegi amerikai adminisztráció meghátrált. Kína az arktiszi selyemutat az Északi tengeri út vonalán képzeli el orosz együttműködéssel. A hajózás így Kínából Európába 15 nappal lehet rövidebb, amint a jég megolvad, és néhány hónapig hajózhatóvá válik a tengeri szakasz. Kína azonban inkább hosszútávon gondolkozik, és a Transzpoláris tengeri út igénybevételét szeretné, ami néhány évtizeden belül válik csak járhatóvá a jég olvadásától függően, amely az Arktisz legtetején középen átszelve halad. Ez az útvonal szintén csak korlátozott ideig lesz járható egy évben, de Kína sokat tudna spórolni az idővel és az üzemanyaggal, valamint az Oroszország által kontrollált vizeket is meg tudná így kerülni. Kína növeli jelenlétét a térségben a nyersanyagorientált befektetéseken és a kikötők fejlesztésén keresztül, jelenleg ugyanis nagyban függ a Perzsa-öbölből és Afrikából érkező olaj- és gáz-importtól, ami az amerikai haditengerészet által kontrollált utakon jön keresztül. Elkezdte diverzifikálni energiafüggőségét azáltal, hogy befektetéseket eszközölt a Yamal LNG orosz nagyvállalatba, valamint norvég gáz- és olajmezőkön. Ez nemcsak egy alternatívát jelenthet Kínai számára, de tapasztalatot is tud szerezni az arktiszi infrastruktúrát és technológiát illetően, ami nagyban hozzájárulhat majd, hogy kontrollálni tudja a kereskedelmi útvonalakat. Hasonló okok miatt befektetéseket tervez Alaszkában, Kanadában és Norvégiában, valamint a bányászatban is és az észak-európai országok kikötőiben is. Kína lehetséges partnerei között vannak az észak-európai országok, amelyek tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak: Izland, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország, amelyek főként anyagi támogatást remélnek az arktiszi ambícióikhoz. Finnország 2000 és 2016 között kapta az ötödik legtöbb kínai külföldi működőtőke-befektetést összesen 8,43 milliárd dollár értékben, Norvégiában ugyanezen időszak alatt ez 7 milliárd dollár volt.[xi] Nemrégiben pedig Izland és Grönland lettek a kínai külföldi tőkebefektetések fő helyszínei.

Kína arktiszi stratégiáját tudományos kutatások is képezik a területen. Több tucat kínai tudós van szerte az Északi-sarkon, és 1984 óta több mint 30 sarki expedíciót hajtottak végre. Az ország jelenleg egy jégtörő hajóval rendelkezik. 2017-ben az egyetlen kínai jégtörő a Xue Long vagy másnéven a “Havas Sárkány” megtette az északnyugati átjáró útvonalát, a 20000 tengeri mérföldes út 83 napot vett igénybe hét nappal lerövidítve a megszokott utat New Yorktól Sanghajig a Panama-csatornán keresztül. Ez az első kínai hajó, ami minden járható északi-sarki útvonalat végigjárt. A hajózhatóság sokkal kényelmesebb lenne Kína számára nemcsak stratégiai okokból, de időbeni okokból is, valamint biztonsági szempontból is, mivel az Arktiszon nincsenek szomáliai kalózok sem. Amíg a Malakka-szoroson és a Szuezi-csatornán keresztül 35 napot vesz igénybe az út Ázsiából Európába, az északi-sarki útvonalon viszont csak 22 napot. Egyes értesülések szerint Kína már építi a második jégtörő hajóját a Xue Long II-t, ami várhatóan 2019-ben lesz kész. Valamint az állami szállítási vállalat, a COSCO is 6 teherhajó indítását tervezi az Északi tengeri útvonalon kereskedelmi szállítás céljából.[xii] . A COSCO kínai szállítási cég többek között úgy tartja magát számon, mint vezető hajózási társaság az Északi tengeri úton.[xiii] 2015-ben a COSCO kínai hajózási vállalat 55 nap alatt ért el az Északkeleti átjárón keresztül Dalian kikötőjéből Rotterdamig, majd vissza Kínába a Tianjin kikötőbe.[xiv]

Kína elköteleződése a régió iránt egyre nagyobb figyelmet kap, és globális jelentősége is nagy. Xi Jinping a 2017 áprilisában Amerikában tett látogatásának alkalmával ellátogatott Alaszkába is, ahol az Északi-sarkot érintő kérdésekről tárgyaltak főleg érintve a cseppfolyósított földgáz kereskedelmét is. A Kínai Sarkköri Kutatóintézet becslése szerint 2020-ig az ország kereskedelmének 5-15 százaléka az Északi-sarkon fog áthaladni, és ez az arány csak nőni fog, ha még több északi-sarki országgal köt partneri kapcsolatot.[xv] Az öt észak-európai ország közül (Dánia, Norvégia, Finnország, Izland és Svédország) egyik sem vesz részt az „Egy övezet, egy út” projektben, mégis mind az öten alapítótagjai az új kínai kezdeményezéshez köthető Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Banknak. Kína azonban régóta elkezdte diplomáciailag is kiépíteni az arktiszi stratégiáját, melynek köszönhetően ezekkel az országokkal normalizálódtak és egyre szorosabbá váltak, illetve jelenleg is válnak a kapcsolatok. A kérdés az, hogy ez az öt ország hajlandó lesz-e csatlakozni az OBOR-hoz, és ezeknek a keretein belül részesülni az infrastrukturális befektetésekben vagy sem.[xvi]

Kína északi-sarki stratégiai fehérkönyve

Kína 2018 január 26-án jelentette be az Északi-sarki Stratégia fehérkönyvét. A fő részét az Északi-sarkban rejlő lehetőségek adják, főleg a hajózhatósági útvonalak tekintetében, valamint hivatalosan is bejelentésre került az „Egy övezet, egy út” Északi-sarkon tervezett szakasza. Kína „Északi-sark közeli országként” minősítette magát és a térség szempontjából fontos érintettnek immáron az Új Selyemút projekt miatt is, a régióval kapcsolatos politikájának alapjaiként a tiszteletet, együttműködést, kölcsönös előnyöket és a fenntarthatóságot fogalmazta meg.[xvii]

 

Az „Egy övezet egy út” tervezett szakaszai. Forrás: ‘China wants to be a polar power.” In: The Economist, 2018. április 14.
Alapelv Tisztelet Együttműködés és kölcsönös előny Fenntarthatóság
Megérteni az Arktiszt ·  Tiszteletben tartani Kína azon jogát, hogy tudományos kutatásokat végezzen az Északi-sarkon

·  Növelni az Északi-sark megértését Kínában

·  Tudományos együttműködés, a különböző adatok megosztása ·  Technológiai fejlesztés a környezetvédelem javára
Az Északi-sark megóvása ·  Tiszteletben tartani a helyi emberek hagyományait és kultúráját ·  Nemzetközi együttműködés a klímaváltoás tekintetében ·  A szárazföldről érkező szennyezés csökkentése

·  Megóvni az Arktisz ökológiáját

·  Válaszolni a klímaváltozásra

Hasznosítani ·  Tiszteletben tartani a nemzetközi jogot

·  Tiszteletben tartani a helyiek jogait

·  Közös beruházásokkal és együttműködésekkel kitermelni az erőforrásokat (ásványianyag, olaj)

·  Kölcsönös megosztás

·  Közösen felmérni az Északi-sark nemzetközi vizeiben található halállományt, és felkészülni a közös elosztásra

·  A környezet megóvása érdekében történő fejlesztések és átállás a tisztaenergiára

·  Felelősségteljes turizmus támogatása

Irányítás ·  A jelenleg is fennálló arktiszi mechanizmus tiszteletben tartása ·  Északi-sarki Selyemút, regionális és nemzetközi kormányzói testület az Arktisz számára és más bilaterális és multilaterális intézmények számára, egyenlő párbeszéd ·  Aktív szerep a környezet globális kormányzásában az Északi-sarkot illetően

Forrás: Jiliang, Chen: China Commits to Arctic Protections But Development Threats Loom. In: The Diplomat, 2018. március 3.

Oroszország

A kínai térnyerés és befolyásszerzés a térségben tehát főleg befektetéseken keresztül valósul meg, amelynek látszólag Oroszország a legnagyobb nyertese, főleg, hogy egyetlen északi-sarki országként csatlakozott a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezéshez. Az Északi-sarki Selyemút neve alatt futó, elsőként megvalósuló projekt egy befektetés volt, ahol a Selyemút Alap 9,9 százalékos részesedést vállalt az orosz Yamal LNG projektben, ami szállítással, infrastruktúrával és az erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységeket folytat az Arktisz eurázsiai részén. Ennek eredményeként kínai cégek összesen 29,9 százalékos részesedéssel rendelkeznek a projekten belül, ugyanis a kínai állami tulajdonú Kínai Nemzeti Kőolajvállalat 20 százalékkal rendelkezik az orosz Novatek (50,1%) és a francia French Total (20%) mellett. A projekt pénzügyi részét pedig részben egy 12 milliárd dolláros kölcsönmegállapodásból fedezik, amelyet a kínai Eximbank és a Kínai Fejlesztési Bank nyújt. A fejlesztés többek között tartalmazza egy vasúti összeköttetés kiépítését a Sabetta kikötővel, ezzel bekapcsolva a térséget az eurázsiai vasúti hálózatba. Ez a beruházás megközelítőleg 3,22 milliárdos befektetés lenne.[xviii]

Yamal lehetséges szállítási útvonalai. Forrás: Novatek

Az Északi tengeri útvonal, ami nagyrészben Oroszország partjai mentén halad végig, mostanában egyre több figyelmet kap. 2016-ban az itt áthaladó forgalom elérte és meg is haladta a 7 millió tonnát, ami az előző évhez képest 35%-os növekedést jelent. Xi Jinping a 2017-es G20-as berlini találkozó előtt Oroszországba látogatott, ahol együttes nyilatkozatot írt alá a két ország,[xix] melynek keretein belül az Északi-sarki Selyemutat és az Északi tengeri útvonalat nevezték meg az együttműködésük fő helyszínének. Az új Selyemút ezen része főként az ezen az útvonalon való hajózásra és az itt rejlő energiaforrások kiaknázására épít, ugyanis Kína energiafüggőségét diverzifikálni akarja. [xx] Éppen ebből kifolyólag Oroszország egyik nagy beruházása közé tartozik ennek az útvonalnak a fejlesztése 2030-ig több tízmilliárd dollárt kívánnak fordítani a hajókra, hajóépítésekre, navigációra és kikötőkre az útvonal mentén. [xxi] Kína számára azonban az ezen az útvonalon való közlekedés csak addig biztosított, amíg jó a kapcsolat a két ország között. Ugyanis Oroszország az Északi tengeri útvonalat saját territóriumának tekinti, ami teljes egészében az orosz hatáskör alá tartozik méghozzá, az UNCLOS 234. cikkelyére hivatkozva. A másik probléma, ami felmerül az útvonal használatával kapcsolatban, az a merőben másfajta környezet, ami a hajók technológiájának és építésének szempontjából extrákat kíván, valamint hogy Kína nem rendelkezik ezekhez megfelelő szakemberekkel, valamint olyan hajókat és jégtörőket kell építenie, amelyek képesek az arktiszi környezetben is közlekedni. Ezért is nagyon fontos számukra, hogy Oroszországgal és Finnországgal is jó kapcsolatot ápoljanak, és így hozzájussanak a megfelelő technológiákhoz.[xxii]

Az Oroszországot érintő nyugati szankciók miatt Oroszország egyre inkább függ pénzügyileg Kínától. Ezért is kezdett el fejlesztéseket véghezvinni az Északi-sarkon, mivel az stratégiai fontosságú. Vlagyimir Putyin elmondta, hogy fontos részét képezi Oroszország nemzetbiztonságának mind katonailag, politikailag, gazdaságilag, technológiailag és környezetileg. [xxiii] Jelenleg tehát a nyolc arktiszi ország közül csak Oroszország partnere az Új Selyemút kezdeményezésnek, és így elkötelezett tagja a jövőbeni Északi-sarki Selyemút projektjei mellett. [xxiv]

Amerika

Az Amerikai Egyesült Államok már az Obama-adminisztráció idején is egyre kevesebb figyelmet fordított az Arktiszra, a Trump-adminisztráció pedig főleg az alaszkai energiaforrásokra koncentrál, az elmúlt években pedig a kormányban nincs is képviselete ennek a régiónak.[xxv] Az országnak jelenleg két működő jégtörője van. Amerika legutoljára 2014-ben bocsátott ki az Északi-sarkkal kapcsolatos jelentést, ami 2030-ig előre kitűzte Amerika érdekeit és céljait. Legfontosabb pontjai: biztosítani az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását és védelmét, a haditengerészet biztosítása egy esetleges kríziskor, a vizek szabad hajózhatóságának fenntartása, és együttműködés. [xxvi]

Az Északi-sark jegének olvadása nemrégiben az Amerikai Haditengerészetet is egy új arktiszi stratégia kialakítására ösztönözte. Amerika ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az olvadó jégsapkák nemcsak új kereskedelmi útvonalakat nyithatnak, de új lehetőségeket is jelenthetnek a még fel nem tárt erőforrások kiaknázására. Mindezek mellett Kína térségbeli szerepének növekedése is sürgeti az Egyesült Államokat egy új stratégia kialakítására, ha nem szeretné, hogy érdekei sérüljenek a régióban. Kína ugyanis amellett, hogy úgy jellemzi magát, mint az északi sarkkörrel kapcsolatos ügyek fontos érintettje és a régió ügyeinek megkerülhetetlen részese, amellett három hónappal az amerikai döntés meghozatala előtt adta ki északi-sarki fehérkönyvét.[xxvii]

Az amerikai kongresszusban többször is megkérdőjelezésre került az Északi-sarkot érintően az orosz katonai mozgósítás, valamint a Dél-kínai-tengeren történő egyre agresszívabb kínai magatartás és megnövekedett katonai jelenlét. A két ország között létrejövő együttműködés pedig még nagyobb félelmet keltett. A kínai jelenlét az Északi-sarkon tehát bizonytalanságot teremt amerikai szempontból.[xxviii]

Konklúzió

2013-ban amikor először tette meg az Északi tengeri utat kínai hajó, akkor Yang Huigen, a Kínai Északi-sarki Hajózási Intézet igazgatója elmondta, hogy optimista becslések szerint 2020-ra Kína kereskedelmének 5-15 százaléka ezen az útvonalon fog zajlani. A kínai törekvések azonban nem biztos, hogy sikerrel járnak, mivel a terv, hogy a Malakka-szoros okozta biztonsági dilemma itt megoldásra kerül, nem biztos, hogy megvalósul, ugyanis a Bering-szoros is hasonló problémákat vethet fel. Továbbá a kínai hajózási vállalatok között végzett felmérés azt mutatja, hogy inkább abban érdekeltek a cégek, hogy hozzáférést nyerjenek az erőforrásokhoz, mint a nagy kockázattal és költséggel járó északi-sarki hajózásban. Az Északi-sark kínai szempontból egy olyan terület, ahol Kína relatív gyenge pozícióban van összehasonlítva Oroszországgal és Amerikával, a térség két nagyhatalmával szemben, Kína így itt csak befektető és vásárló lehet. A fő együttműködési területet a környezetvédelem és a kutatások jelenthetik, ami főként Oroszország és Kína érdeke, katonai együttműködés azonban kevésbé képzelhető el.

Mivel jelenleg a legjobban járható hajózási útvonal az Északi-sarkon az orosz partok mentén halad végig, így Kína csakis Oroszországgal együttműködve érhet el sikereket, és valósíthatja meg ambícióit. Az Északi-sark az egyik olyan Kína számára stratégiai fontosságú terület, ahol gyenge pozícióban van Oroszországgal és Amerikával szemben is. Ezért a régió kisebb hatalmaival kezdett jó kapcsolatokat kiépíteni és befolyást szerezni. Oroszország a Krím elcsatolása előtt még ellenezte a kínai térnyerést a térségben, azonban a nyugati szankciók bevezetése és hatása után már Kínát fontos partnernek nevezte az északi-sarki projektben az erőforrás, kutatás és technológia terén. Várhatóan amíg Vlagyimir Putyin marad Oroszország elnöke és Xi Jinping Kínáé, addig a két ország a jó kapcsolat fenntartására fog törekedni, és együttműködő lesz az északi térségben is. Oroszországnak ugyanis szüksége van a kínai tőkére és befektetésekre az energetikai és az infrastrukturális szektorokban, Kínának pedig az orosz támogatásra és segítségre az Északi-sarkon való navigációhoz és a lehetőségekhez, hogy érvényesíteni tudják gazdasági érdekeiket a régióban.[xxix]

Szerző: Zoltai Alexandra

Felhasznált irodalom

[i] Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: China’s Belt and Road Enters the Arctic. In: The Diplomat, 2017. március 31.

[ii] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[iii] International Chamber of Shipping

[iv] Zhen, Liu: China reveals ’Polar Silk Road’ ambition in Arctic policy white paper. In: South China Morning Post, 2018. január 26.

[v] Fort Greely

[vi] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[vii] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[viii] Chang, Gordon G.: China’s Artic Play. In: The Diplomat, 2010. március 9.

[ix] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[x] Zhou, Laura: Slowly but surely, China is carving a foorhold through the Arctic. In: South China Sea, 2018. január 26.

[xi] Feng, Ashley – Saha, Sagatom: China’s Arctic Ambitions in Alaska. 2018. április 20.

[xii] Zhou, Laura: Slowly but surely, China is carving a foorhold through the Arctic. In: South China Sea, 2018. január 26.

[xiii] Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: Where Does the Arctic Angle Stand? In: The Diplomat, 2017. szeptember 22. https://thediplomat.com/2017/09/chinas-belt-and-road-where-does-the-arctic-angle-stand/ (utolsó letöltés: 2018. május 3.)

[xiv] Lelyveld, Michael: China Eyes Arctic For Polar Silk Road. In: Radio Free Asia, 2018. február 12.

[xv] Goodman, Sherri – Freese, Elisabeth: China’s Ready to Cash In on a Melting Arctic. In: Foreign Policy, 2018. május 1.

[xvi] Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: China’s Belt and Road Enters the Arctic. In: The Diplomat, 2017. március 31.

[xvii] Jiliang, Chen: China Commits to Arctic Protections But Development Threats Loom. In: The Diplomat, 2018. március 3.

[xviii] Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: China’s Belt and Road Enters the Arctic. In: The Diplomat, 2017. március 31.

[xix] ’ 中俄奏响北极合作新篇章.’In: Oceanol, 2017. július 11.

[xx] Liu, Nengye: China-Russia Trouble ont he Arctic Silk Road? In: The Diplomat, 2017. július 21.

[xxi] Johnson, Keith – Standish, Reid: Putin and Xi Are Dreaming of a Polar Silk Road. In: Foreign Policy, 2018. március 8.

[xxii] Liu, Nengye: China-Russia Trouble ont he Arctic Silk Road? In: The Diplomat, 2017. július 21.

[xxiii] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[xxiv] Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: China’s Belt and Road Enters the Arctic. In: The Diplomat, 2017. március 31.

[xxv] Johnson, Keith – Standish, Reid: Putin and Xi Are Dreaming of a Polar Silk Road. In: Foreign Policy, 2018. március 8.

[xxvi] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[xxvii] Goodman, Sherri – Freese, Elisabeth: China’s Ready to Cash In on a Melting Arctic. In: Foreign Policy, 2018. május 1.

[xxviii] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

[xxix] Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.

Zoltai Alexandra

Zoltai Alexandra egyetemi alapszakos tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte mongol nyelv és kultúra szakán, kínai nyelv és kultúra minorral. Mesterszakos kitüntetéses diplomáját 2017-ben szerezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapest Corvinus Egyetem által közösen indított Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszakán. Fő kutatási témája Kína biztonság- és geopolitikai helyzete, ezen belül is Kína 21. századi tengeri ambíciói, vagyis stratégiai célok az Új Selyemút tengeri szakaszain geopolitikai és biztonságpolitikai szempontból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: