A japán önvédelmi erők reformja és az alkotmánymódosítás kérdése

A regionális stabilitás és biztonsági rend megváltozására való tekintettel ismételten éleződik a vita a japán alkotmányreform kérdéséről. Abe miniszterelnök és az LDP reményei szerint az lehetővé tenné, hogy Japán hadsereget tartson fenn. Egyelőre viszont meg kell elégedniük az 1954-ben felállított önvédelmi erők (self-defence forces, röviden SDF) reformjával. Ez feljogosítaná Japánt arra, hogy az SDF korlátozott körülmények között kollektív önvédelmet gyakoroljon. Ennek azonban több ellenzője is akad, többek között maga a japán közvélemény, ami biztosan jelzi, hogy a júliusi felsőházi választások során megszerzett kétharmados többség ellenére is messze járnak még egy alkotmánymódosítástól.

Eljött-e az ideje Japán „normalizációjának”?

2012 decembere óta Abe Shinzo vezetésével az LDP-Komeito kormánykoalíció választási sikert sikerre halmoz. Ezzel párhuzamosan azóta is az Abenomics gazdaságélénkítő program mellett terítéken van a kérdés, vajon Abe elég merész és ambiciózus-e ahhoz, hogy megkockáztasson végigvinni egy alkotmánymódosítást. Ehhez meg kellene előbb győznie nem csak mindkét parlamenti ház képviselőinek kétharmadát, hogy a kilencedik, hadsereg fenntartását tiltó cikkelyt módosítsák, hanem magát a japán közvéleményt is.

Nemzetközileg is legalább ennyire megosztó kérdés, hogy Japánnak tényleg szüksége van-e egy hadsereg felállítására. A szomszédos országok a remilitarizációtól és a világháborúban kicsúcsosodó ambíciók visszatérésétől tartanak. Azonban ezzel párhuzamosan Kína még jól is jöhetne ki belőle, amennyiben az amerikai jelenlét gyengülésével járna Ázsiában, ha Japán kevésbé szorulna rá az USA katonai védőernyőjére.

A reformok aktualitását és okát a megváltozott biztonságpolitikai környezet adja. Először is ott van Kína egyre növekvő katonai kiadásaival és asszertív külpolitikájával nem csak a Dél-kínai-tengeren, hanem a Kelet-kínai-tengeren is, ahol a Senkaku/Diaoyu szigetek hovatartozása kapcsán közvetlenül Japánnal ütköznek az érdekei. Továbbá ott van még a kiszámíthatatlan Észak-Korea újabb és újabb rakétakísérletekkel, a terrortámadások növekvő száma világszerte, az okinawai amerikai légi bázis jelentette folyamatos feszültség, illetve legújabb adalékként a republikánus elnökjelölt Donald Trump is, aki állítja, hogy felmondaná, vagy legalábbis újratárgyalná többek között a japán-amerikai védelmi szerződést is.[i]

Az 1947-ben hatályba lépett, és azóta is változatlan japán alkotmányban szerepel egy úgynevezett „békezáradék” (9. cikkely). Japán ebben „mindörökre lemond a nemzetközi viták rendezésének érdekében a háborúindítás, valamint az erőszak alkalmazás, vagy az azzal való fenyegetés szuverén jogáról.” Annak érdekében, hogy ezt elérjék „soha nem fognak fenntartani szárazföldi, tengeri vagy légi haderőt”, és egyéb más katonai potenciál kiépítésétől is tartózkodni fognak.  Saját hadsereg híján az Egyesült Államok vállalta magára Japán katonai védelmét az 1951-ben megkötött amerikai-japán biztonsági egyezményben, mely azonban a változó nemzetközi körülmények hatására még Trump nélkül is egyre megbízhatatlanabb. Az egyre szorosabbra fonódó kínai-amerikai kapcsolatok gondolkodóba ejtették a szigetországot: egyre kevesebben bíznak abban, hogy ha Japán konfrontációba keveredne Kínával, akkor az USA katonailag is kiállna mellette, amennyiben az a Kínával való gazdasági kapcsolatok rovására menne. Így, ahogyan azt Abe már 2004-ben egy könyvében is kijelentette, Japánnak aktív lépéseket kell tennie, hogy biztosítsa elköteleződésének komolyságáról az Egyesült Államokat. Ez ráadásul hozzájárulna a kapcsolatok egyenlőbb alapokra helyezéséhez, ahol Japán megmutatja, hogy hajlandó akár a vérét is adni szövetségeséért, ha arra kerül a sor.[ii] Ennek érdekében Abe és a hozzá hasonlóan gondolkodó politikusok abban látják a megoldást,[iii] ha az alkotmány kilencedik cikkelyét megreformálnák és lehetővé tennék, hogy vészhelyzet esetén Japán élhessen az ENSZ alapokmányban biztosított kollektív önvédelem jogával például az amerikai katonák védelme érdekében. Ezzel csökkenne Japán inherensen egyenlőtlen bilaterális kapcsolatokból fakadó kiszolgáltatottsága.

Az új biztonsági törvény és annak korlátai

2015 szeptember 19-én az Abe miniszterelnök által vezetett LDP és Komeito koalíció, 148:90 arányban, a felsőházban is elfogadtatta az önvédelmi erők reformjáról szóló törvénytervezetet. Ez lehetővé teszi a korlátozott kollektív önvédelemben való részvételt, amennyiben a támadás egy Japánnal szoros kapcsolatban álló államot vagy harci egységet veszélyeztet (ez egyelőre csak az Egyesült Államokra vonatkozik), még akkor is, ha Japán nincs közvetlen veszélyben. Emellett már nincs szükség a parlament különleges felhatalmazására ahhoz, hogy az önvédelmi erőket mozgósítsák. Innentől kezdve az SDF logisztikai támogatást is kiterjesztett keretek között nyújthat, többek között multilaterális missziók során, vagy olyan konfliktusos területeken, ahol nem dúlnak konkrét harcok. Mindenek előtt azonban a következő három feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy az SDF részt vehessen a kollektív önvédelemben:[iv]

  • A helyzet egyértelmű fenyegetést jelent Japánra nézve, vagy legalábbis alapjaiban fenyegeti a japán nép élethez, szabadsághoz és boldogsága eléréséhez való alkotmányos jogát,
  • nincs más módja a támadás megakadályozásának,
  • és az alkalmazott erőszak nem haladhatja meg a feltétlenül szükséges minimumot.

Ilyen feltételek mellett látható, hogy nem arról van szó, Japán vissza akar térni a militarista alapokhoz, hanem inkább a poszt-háborús kormány által bevezetett pacifista, a nemzetközi „normáltól” eltérő korlátozásoktól szeretne végre szabadulni. Ennek lerázásában azonban egyrészt akadályozza, hogy a nemzetközi jog által elfogadható erőszak alkalmazást jelentő kollektív önvédelemhez való csatlakozás általános alkalmazásához alkotmánymódosításra lenne szükség. Ezt pedig a közvélemény meglehetősen ellenzi.[v]

Az ellenzék és a közvélemény is attól tart, hogy a reformtörvény által megnevezett korlátozások túlságosan tágak és homályosak. Például, amikor arra kérték a miniszterelnököt, fejtse ki, hogy mit jelent a „túlélés veszélyeztetése” és hogy egy „azonnali támadás” miért nem szolgál továbbra is csak az (egyedüli) önvédelem kiváltó okaként, akkor Abe a Hormuzi-szoros blokádját, elaknásítását hozta fel példának. Azzal érvelt, hogy a japán import korlátozásával a japán nép túlélése kerülne veszélybe. Ezzel annyi a probléma, hogy Japán majd’ mindenből importra szorul, amely meglehetősen kitágítja a lehetséges fellépési lehetőségek körét, ha a kormány úgy kívánja értelmezni a kritériumokat.[vi]

Egy másik komoly aggodalom lehet, ha a kiterjesztett logisztikai támogatáson keresztül, vagy azt meghaladva Japán belesodródhat olyan távoli konfliktusokba, melyeket az Egyesült Államok kezdett, és valójában nem jelentenek közvetlen fenyegetést Japánra. Ez felveti a terrorfenyegetettség növekedésének veszélyét is. Kifejezetten azért, mert a megváltozott körülmények között Japán a tisztán humanitárius segítő szerepéből most amerikai szövetségessé lép elő a nemzetközi konfliktusokban.

Tomizawa Hikaru, a szárazföldi önvédelmi erők volt vezérkari főnöke szerint is pont a logisztikai támogatást ellátó csapatok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, ám ennek ellenére is támogatja a reformokat. Szerinte ideje, hogy Japán nagyobb részt vállaljon a nemzetközi biztonság fenntartásában, mert meglehet, hogy „ha Japán csakis saját biztonsága mellett marad elkötelezett, más országok helyzetéről azonban tudomást sem vesz, akkor fennáll a lehetőség, hogy előbb-utóbb elszigetelődik.” Ugyan a jelen jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy SDF csapatok részt vegyenek ENSZ békefenntartó missziókban, azonban fegyverrel például már nem léphetnek fel civilek védelmében bármi is történjék. Ráadásul „külföldről nézve az SDF hadseregnek számít. Ennek ellenére nem teheti azt, amit más hadsereg természetesnek vesz.”[vii]

Nem is annyira új reformok

Látni kell azt is, hogy az SDF eddig sem volt tétlen. Már a korábbi Koizumi kormány (2001-2006) idején is[viii] az Indiai-óceánon a tengeri önvédelmi erők 2001-től logisztikai támogatást biztosítottak amerikai és a nemzetközi koalícióban résztvevő más államok csapatainak a „tartós szabadság” hadművelet keretei közt. Emellett a szárazföldi és légi önvédelmi erők Irakban és Kuvaitban is részt vettek nem katonai-jellegű újjáépítő munkálatokban az Amerika vezette koalíció részeként. Azóta is folyamatosan tart a vita, hogy az indiai-óceáni műveleteket be kellene-e szüntetni. Ennek ellenére mégis kiszélesítették a tengeri önvédelmi erők mozgásterét, ahogy 2008-ban a parlament felhatalmazást adott az Ádeni-öbölbe történő mozgósításra kalózkodás elleni fellépés céljából.  Ilyen, és természeti katasztrófa kárainak enyhítését célzó műveletekre és mentési feladatokra egyaránt rendszeresen bevetésre kerülnek az SDF különböző részlegei.

A BBC egy 2015 júliusi cikke[ix] rámutat, hogy ez az új törvény körüli vita valójában eltereli a figyelmet arról, hogy Japán már most jelentős katonai szereplő méghozzá jól felszerelt légi, tengeri és szárazföldi erőkkel, és meglehetősen ambiciózus modernizációs tervekkel. Komoly amerikai radar-technológiával rendelkezik, illetve tavaly berendelte eddigi legnagyobb hajóját, egy helikopterhordozót, a JS Izumót, melyre tizenhét V-22 Osprey helyből felszálló repülőgépet fog valószínűleg megvenni az Egyesült Államoktól. Ezen kívül több Aegis rakétaelhárító hadihajó is tervbe van véve, illetve vadonatúj japán-építésű tengerészeti járőrrepülőgépek is hamarosan szolgálatba lesznek állítva.

Fokozatosan bővült a külföldi akciókban való részvétel is – mind a missziók számát, mind pedig azok mélységét tekintve. Ezzel párhuzamosan az utóbbi időben Japán egyre több közös hadgyakorlaton vesz részt. Ilyen volt 2014 júliusában egy amerikai-indiai tengeri manővergyakorlat, illetve egy kisebb egység 2015 augusztusában egy amerikai-ausztrál gyakorlathoz csatlakozott.[x]

A Katonai büdzsé alakulása

A SIPRI Katonai kiadásokat tartalmazó adatbázisa szerint 2014-ben a teljes globális katonai kiadások 1776 milliárd dollárt tettek ki, ami a világ GDP 2,3%. Japán a tizenöt legnagyobb katonai ráfordítással rendelkező ország közül a kilencedik helyet foglalta el, 45,8 milliárd dollárral, ami GDP-jének 1%.[xi] Ez azonban változott (még ha nem is amerikai dollárban mérve ld. 1. és 2. ábra). 2015-ben a 4 980 milliárd jenes (kb. 40,8 milliárd dollár) védelmi költségvetés két százalékos növekedést mutatott az előző évihez képest. Nakatani Gen védelmi miniszter érvelése szerint „a védelmi kiadások szintje azt a mennyiséget tükrözi, amelyre ahhoz van szükség, hogy megvédjük Japán légterét, tengeri és szárazföldi területeit, illetve az állampolgárok életét és tulajdonát.” Erre elsősorban a kínai fenyegetés szolgál indokként, hiszen a már évek óta elhúzódó Kelet-kínai-tengeri konfliktus során a kínai partiőrség hajói illetve repülői többször „rendellenesen közel” merészkedtek japán repülőgépekhez, felségvizekhez.[xii]

 éves katonai kiadások

1. ábra Japán védelmi kiadások 1988-2016 (mrd jen)[xiii]

éves kiadások usd árfolyamon

2. ábra Japán védelmi kiadások 1988-2015 (millió USD)[xiv]

A trend az, ami a kritikusokat és az ellenzéket aggasztja, még ha dollárra átszámítva abszolút értékben maga a katonai kiadásokra szánt összeg 2012 (2011-es dollár-jen árfolyamon számolva 2014) óta csökken (2. ábra). A 2016-os terv szerint a korábbi nehéztüzérség és harckocsikba való befektetés helyett most egy flexibilisebb és könnyebben mobilizálható haderőre és felszerelésre fognak költeni, amely képes arra, hogy gyorsan reagáljon egy esetleges megszálló hadsereggel szemben.[xv]

Felsőházi választások: kétharmados többség egyenlő remilitarizáció?

Egyelőre csak az alkotmányértelmezés módosításáról van szó. Ahhoz, hogy tényleges módosításra kerüljön sor, ahhoz legalább ötven parlamenti képviselőnek kell benyújtania a kezdeményezést, amit utána mindkét házban kétharmados többséggel meg kell szavazni, és utána népszavazáson is el kell fogadtatni. Japán egy lépéssel közelebb került ehhez a július 10-én megrendezett felsőházi választások után, ahol a helyek feléért indultak a képviselők. A tervezett 61 helyett az LDP-Komeito kormányzó koalíció hetven helyet szerezett.[xvi] Azonban eme siker ellenére is még mindig csak más, kisebb pártok bevonásával mondhatják el, hogy megszerezték a biztos kétharmados többséget a felsőházban is (az alsóházban ez tavaly óta biztosítva van).[xvii] Ebben segítségükre lehet például az Osakai Kezdeményezés (Osaka Ishin no Kai) (regionális, alkotmánymódosítást támogató párt, 12 képviselő), a Japán Kokoroért Párt (három felsőházi képviselővel rendelkező konzervatív párt). Ám annak ellenére, hogy a számok elméletben megvannak, Abénak négy különböző pártból kellene minden egyes képviselőt meggyőznie arról, hogy az alkotmánymódosítás minden pontjában egyhangúan szavazzanak.

LDP módosítási javaslatai között szerepel a nemzetvédelmi erők felállítása (megfelelő jogi alapokkal); a császár státuszának megerősítése; vészhelyzet esetén a miniszterelnököt különleges hatalommal ruháznák fel; rendelkezések, melyek a környezetvédelmet és a fiskális fegyelmet támogatnák; és az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados parlamenti többséget is egyszerű többségre módosítanák. A Komeito ezzel némileg szembemenve ellenzi a kilencedik cikkely módosítását; az Osakai Kezdeményezés inkább az oktatás szabadságára, egy alkotmánybíróság felállítására, és a prefektúrák, illetve a központi kormány közti kapcsolat szabályozására fókuszálna. A másik oldalon a Japán Kokoroért Párt teljes alkotmánymódosítást támogat: az önvédelemhez való jogot tisztán az ENSZ alkotmányból eredeztetné, a miniszterelnököt nevezné ki a hadsereg főparancsnokává, tisztázná a kapcsolatot a parlament két háza közt, új egyéni jogokat garantálna a japán állampolgároknak, és az LDP-hez hasonlóan enyhítene a későbbi alkotmánymódosítás követelményein. Amennyiben ezeket a különböző elképzeléseket sikerül valamikor mindenki számára elfogadhatóvá alakítani és összehangolni, akkor a reform mindenképpen jelentősen veszítene rettegett radikális jellegéből.

Az kilencedik cikkely módosításának legnagyobb ellenzője azonban mégis maga a japán nép, aki rendkívüli módon ragaszkodik „béke nemzeti” identitásához. Egy márciusi, Yomiuri Shimbun által szervezett közvélemény-kutatás szerint a japánok 61% ellenzi a kilencedik cikkely módosítását. Viszont, ha általánosan az alkotmánymódosítás kérdéséről kérdezik őket, akkor azt már 70%-ban hajlandóak lennének támogatni, bár arra a kutatások már nem térnek ki, hogy konkrétan milyen pontokban remélnek némi változtatást a jelenlegi parlamenttől.

Konklúzió

A 2015. szeptemberi biztonsági reform keresztülvitele és törvényileg történő elfogadása nem változtat azon az alkotmányos tényen, hogy Japán unilaterálisan csakis akkor élhet a fegyveres erőszak intézményével, hogyha az államot közvetlen támadás éri. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, alkotmánymódosításra van szükség, ami viszont elég nagy valószínűséggel elbukna a népszavazáson. Ráadásul hiába a felsőházi többség megszerzése, az is jelzés értékű, hogy a kampányolás során Abe miniszterelnök a kormánykoalíció oldalán az eddigi gazdasági sikerekre, az Abenomics előtt álló további kihívásokra és a strukturális változtatásokra helyezte a hangsúlyt. Az alkotmánymódosítás és a hadsereg felállításának kérdése (és annak elítélése) csak az ellenzék oldalán hangzott el. Abe elsősorban arra fókuszál majd, hogy a japán gazdaságot talpra és ismételten növekedési pályára állítsa. Amennyiben viszont ez idő előtt sikerül neki (2018-ban jár le miniszterelnöki megbízatása), az abból fakadó népszerűséget és politikai bizalmat már a későbbiekben fordíthatja arra, hogy kikövezze az utat egy lehetséges, ám valószínűleg sokkal pragmatikusabb és mérsékeltebb alkotmánymódosítás számára.

[i] Hamilton, Walter: How likely is constitutional change in Japan? eastasiaforum.org, 2016.07.23., http://www.eastasiaforum.org/2016/07/23/how-likely-is-constitutional-change-in-japan/ (2016.08.01.)

[ii] Shinkman, Paul D.: Japan’s Armed Forces: The Ultimate Military or an Out-of-Date Relic? In: the Guardian, (2015.09.09.) http://www.usnews.com/news/articles/2015/09/09/japans-armed-forces-the-ultimate-military-or-an-out-of-date-relic (2016.08.01.)

[iii] Yoshida, Reiji: Japan’s security bills are tactical approach to battle. In: Japan Times, 2015.08.03., http://www.japantimes.co.jp/news/2015/08/03/reference/fyi-how-japans-security-bills-will-expand-sdf-brief-dilute-article-9/#.ViC_b37hDIV (2016.08.01.)

[iv] Lee, John: Tokyo Ascending. Abe’s New Defense Strategy. In: World Affairs, Summer 2015, 66-73.o.

[v] A világháborús vereség hatására a közvélemény elvesztette hitét és bizalmát a hadseregben. A pro-aktív cselekvés helyett a pacifizmus lett az újonnan elfogadott norma, ahogyan az az alkotmányban is leképeződött, és mivel a hidegháború alatt a japán-amerikai védelmi szerződés garantálta az ország biztonságát, ezért a de facto haderőnek számító önvédelmi erőkről az az általános felfogás terjedt el, hogy nincs igazán céljuk, és kevés, vagy semmi biztonságot nem nyújtanak. „Ugyan a hidegháború vége új létjogosultságot hozott az SDF-nek az ENSZ békefenntartó missziók keretében, a japánok még mindig úgy tekintenek rá, mint amely elsősorban katasztrófasegélyre, nem pedig védelemre szolgál.” A japán kabineti iroda által szervezett közvélemény kutatásából az derül ki, hogy a japánok 82% ért ezzel egyet, és 72,3% pedig úgy gondolja, hogy ennek így is kell maradnia. Gady, Franz-Stefan: Japan at Peace. The Improbable Military Resurgence. In: Foreign Affairs, 2015. 09. 16., https://www.foreignaffairs.com/articles/2015-09-16/japan-peace (2016. 08.01.)

[vi] Aoki, Mizuho: Experts split on proposed SDF reforms; poll suggests public wary. japantimes.co.jp, 2015.05.15. http://www.japantimes.co.jp/news/2015/05/15/national/politics-diplomacy/experts-split-proposed-sdf-reforms-poll-suggests-public-wary/#.V6s3OvmLTIU

[vii] u.o.

[viii] Hughes, Christopher W.: Japan’s Military Modernisation: A Quiet Japan-China Arms Race and Global Power Projection. In: Asia-Pacific Review, Volume 16, Issue 1, 84-99. o.

[ix] MARCUS, Jonathan: Japan’s (self) defence forces. In: BBC, 2015.07.16. http://www.bbc.com/news/world-asia-33549015 (2016.08.01.)

[x] Nagy, Stephen: How Abe is losing the narrative on Japan’s new security laws. In: East Asia Forum, 2015.10.09., http://www.eastasiaforum.org/2015/10/09/how-abe-is-losing-the-narrative-on-japans-new-security-laws/ (2016.08.01.)

[xi] SIPRI.org http://www.sipri.org/googlemaps/milex_top_15_2014_exp_map.html (2016.08.01.)

[xii] MCCURRY, Justin: Japan reveals record defence budget as tensions with China grow. In: the Guardian, 2015.01.14., http://www.theguardian.com/world/2015/jan/14/japan-reveals-record-defence-budget-as-tensions-with-china-grow (2016.08.01.)

[xiii]SIPRI.org, http://www.sipri.org/research/armaments/milex/milex_database és 2015 és 2016-os adatok saját hozzáadása: http://www.theguardian.com/world/2015/jan/14/japan-reveals-record-defence-budget-as-tensions-with-china-grow illetve http://www.theguardian.com/world/2015/aug/31/japan-plans-largest-ever-defence-budget-to-counter-chinas-reach (2016.08.01.)

[xiv] SIPRI.org, http://www.sipri.org/research/armaments/milex/milex_database Emellett 2015 és 2016-os adatok saját hozzáadása: http://www.theguardian.com/world/2015/jan/14/japan-reveals-record-defence-budget-as-tensions-with-china-grow illetve http://www.theguardian.com/world/2015/aug/31/japan-plans-largest-ever-defence-budget-to-counter-chinas-reach (2016.08.01.)

[xv] MCCURRY, Justin: Japan plans largets ever defence budget to counter China’s reach. In: the Guardian, 2015.08.31., http://www.theguardian.com/world/2015/aug/31/japan-plans-largest-ever-defence-budget-to-counter-chinas-reach (2016.08.01.)

[xvi] Jain, Purendra: What’s next after Abe’s supermajority in the upper house? eastasiaforum.org, 2016.07.12. http://www.eastasiaforum.org/2016/07/12/whats-next-after-abes-supermajority-in-the-upper-house/ (2016.08.01.)

[xvii] Hornung, Jeffrey W.: Constitutional Revision in Japan. Why Change is Hard to Come By. Foreign Affairs, 2016.07.26. https://www.foreignaffairs.com/articles/japan/2016-07-26/constitutional-revision-japan (2016.08.01.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: