Stanford, a világ legjobb kutatóegyeteme

július 6, 2016november 21, 2018 Czirják Ráhel 3646 Views 0 Comments innováció, oktatás, Stanford, Szilícium-völgy

Idén 125 éves a világ legjobb kutatóegyeteme, amely rendre az első három helyezett között szerepel a felsőoktatási intézmények különböző világranglistáin. A Stanford története összeforr a világ legfontosabb technológiai innovációs központjaként számon tartott Szilícium-völggyel, és ma is szoros együttműködés jellemzi kapcsolatukat. A most következő cikk azt kívánja bemutatni, hogy hogyan jött létre ez a haladó szellemiségű tudásközpont, és milyen szerepet tölt be korunk bonyolult, és kihívásokkal terhelt világában.

Stanford története

A Stanford Egyetem – teljes nevén Leland Stanford Junior Egyetem – megalapítása az idősebb Leland Stanford (1824-1893), egykori kaliforniai kormányzó nevéhez fűződik. Leland New Yorkban nőtt fel, ahol jogot tanult, majd az aranyláz időszakában, sokakhoz hasonlóan nyugatra költözött, és a vasúti építkezésekhez kötődő befektetései révén óriási vagyonra tett szert. A Republikánus Párt tagja, Kalifornia állam kormányzója (1861-1863), később pedig szenátor (1885-1893) is volt. Feleségével, Jane-nel egy fiuk született, a fiatalabbik Leland Stanford, aki 15 éves korában tífuszban hunyt el, 1884-ben. A tragédiát követően a házaspár úgy döntött, hogy mivel már nem tehetnek semmit saját gyermekükért, Kalifornia gyermekeit veszik gondjukba, és egy olyan módot kerestek, mellyel méltóképpen emelhetnek maradandó emléket elhunyt fiuknak.

Ezzel kapcsolatosan több elképzelésük is született: egyetem, múzeum, szakiskola alapítása. Végül úgy döntöttek, hogy egy múzeumot és egy egyetemet is létrehoznak, amelyek Leland nevét viselik. Az utóbbi megalapítása kapcsán a Keleti-part több neves egyetemét is – köztük a Harvardot, MIT-t, Cornell-t és a John Hopkins egyetemet – meglátogatták annak érdekében, hogy tanácsot kérjenek egy új felsőfokú oktatási intézmény létrehozásához. Az új egyetem szellemiségében teljesen rendhagyó volt: koedukált képzés indult, noha abban az időben a felsőoktatás kizárólag férfiak számára volt elérhető, egyik felekezethez sem tartozott, bár a kor egyetemei valamilyen egyházi szervezethez kötődtek, valamint nyíltan felvállalt célja lett, hogy „művelt és hasznos állampolgárokat” neveljen ki.

Hat évi tervezés és építkezés után, 1891. október 1-én nyitotta meg kapuit, 555 férfi és női hallgatóval. A kortársak szkeptikus jóslatai ellenére a Stanford olyan népszerű intézmény volt már a kezdetektől, hogy működésének második évében az eredetileg 15 fős tantestületet 49-re kellett bővíteni.

Az egyetem első elnöke, a Cornell-en végzett David Starr volt, aki az Indiana Egyetem elnöki posztját otthagyva érkezett ide, hogy részese lehessen ennek a kalandnak.

Stanford szellemisége

A Szilícium-völgy születése

Stanford a Szilícium-völgy szívében fekszik, és története szorosan egybeforr a világ legjelentősebb innovációs központjaként számon tartott térségével, ugyanis a „völgy” az egyetemnek köszönheti létezését. 1939-ben egykori tanára és mentora bíztatására Frederick Terman, a Stanfordon végzett David Packard és William Hewlett létrehoztak egy kis elektronikai céget Palo Alto egyik garázsában. A garázst azóta a Szilícium-völgy születési helyeként tartják számon.

A villamosmérnök, Frederick Terman vezetése alatt – aki 1955-1965 között az egyetem igazgatójaként dolgozott – kezdett bele az egyetem a „kiválóság tornyainak” építésébe, vagyis olyan kiemelkedő tudományos és mérnöki kutatásokba, amelyek vonzzák a legjobb diákokat. Terman fontos szerepet játszott a Stanford hallgatói és az egyre jelentősebbé váló technológiai-ipar vállalatai közötti szorosabb együttműködés elősegítésében. Éppen ezért ma a Szilícium-völgy atyjaként tartják őt számon. Egy olyan vállalkozói szellemiséget honosított meg, amely mára a Stanford összes tudományos területét áthatja.

A következő évtizedek során az egyetem egy olyan innovációs központként működött – és működik még ma is – amelynek hatására számos kutatás, fejlesztés valósult meg, illetve olyan cégek alakultak, amelyek a Szilícium-völgyet a világ leginnovatívabb és legtermékenyebb high-tech régiójává tették. A Stanfordhoz szorosan kötődnek olyan legendás „völgybéli” vállalatok, mint a Cisco Systems, Hewlett-Packard Company, Intuit, Siliocon Graphics, Sun Microsystems, és természetesen a Google.

Nobel-díjasok

A Stanford tudományos teljesítményét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több kutatója is Nobel-díjban részesült. Az első díjazott, 1952-ben professzor Felix Bloch (1905-1983) kapta, Edward Mills Purcellel megosztva, akik a mágneses magrezonanciát fedezték fel folyadékokban és szilárd anyagokban. A svájci születésű, zsidó származású Bloch Zürichben folytatta tanulmányait, ahol egyik hallgatótársa Neumann János volt. A később Európa szerte tevékenykedő fizikus 1933-ban, Hitler hatalomra kerülése után volt kénytelen elhagyni Németországot, ahonnan az Egyesült Államokba emigrált. 1934-ben kezdett a Stanfordon dolgozni, ahol az elméleti fizika első professzora lett. 1952-ben Purcellel közösen kapták meg a fizikai Nobel-díjat „új utak és módszerek a nukleáris mágneses precíziós mérésekben” című munkájukért.

A Stanfordt történetében összesen 32 Nobel-díjas volt, akik közült jelenleg 20 fő található a tanári karban.

Ám a Stanford kiválóságai között nem „csupán” Nobel-díjasokat találhatunk, hanem egy amerikai elnök is az egyetem hallgatója volt. Herbert Hoover 1891-ben kezdte meg tanulmányait a Stanfordon, ahol bányamérnöki diplomát szerzett. Az I. világháború után háborús segélyezéssel foglalkozó Hoover pénz és eszközök felajánlásával létrehozott egy, a háborúról és békéről szóló dokumentumgyűjteményt, amiből később a Hoover Intézet nőtte ki magát. 1928-ban választották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé, aki sikeres üzletember lévén nem tartott igényt elnöki fizetésére, azt egy az egyben jótékony célokra ajánlotta fel.

Oktatás

A világ vezető kutatóegyetemére jelenleg 6994 alapképzésben és 9128 mesterképzésben részt vevő hallgató jár. A diák-tanár arány 4:1, ami az oktatókkal való szoros szakmai kapcsolat kialakítását hivatott elősegíteni. Az oktatás összesen 7 karon folyik, nevezetesen az Üzleti Karon, a Földtudományok Karán, az Oktatási Karon, a Mérnöki Karon, a Jogi Karon, az Orvostudományi Karon, valamint a Bölcsészettudományi Karon.

A Stanford innovatív, vállalkozói szellemiségével összhangban a diákoknak lehetősége van az egyetemen folyó számos kutatásba bekapcsolódnia, hogy a világ problémáira kreatív megoldást dolgozzanak ki. Összesen 93 kutatóközpont működik az intézményben mérnöki, bölcsészettudományi, orvostudományi, természettudományi és társadalomtudományi diszciplínákban. A színvonalas intézetek közül mindenképpen érdemes kiemelni egyet, ugyanis a 20. század technológiai fejlődésében fontos szerepet játszott. Nevezetesen a SLAC –et (Stanford Linear Accelerator Center), ahol a világ leghosszabb részecskegyorsítója található. A témával kapcsolatos legfontosabb felfedezések helyszíne azzal is büszkélkedhet, hogy Észak-Amerika első honlapját is itt fejlesztették ki.

A tudományos tevékenység mellett az egyetem számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra is. A diákok 97%-a a kampuszon lakik, különböző méretű, és a lakók szerint különböző összetételű szállásokon. Az egyetemen belül több, mint 650 szervezet működik sporthoz, kultúrához, valláshoz, és egyéb más témához kötődően, így garantáltan mindenki megtalálhatja a saját érdeklődésének megfelelő csoportot.

Stanford a 21. században

A 21. század gyorsan változó világa ráébresztette az addig is haladó szellemiségben vezetett Stanfordot, hogy az évszázad új kihívásai egyben lehetőség is arra, hogy máshogy csinálják a dolgokat, mint eddig. Ösztöndíjak sokaságával, a vállalkozói szellem örökségével, és az úttörő szemléletű tantestülettel az egyetem elkötelezett a kutatás és az oktatás reneszánsza mellett, az interdiszciplináris megközelítések révén. A tudományterületek közötti együttműködés fontossága azért is nyert megerősítést, mert az egyetem meglátása szerint napjaink legsúlyosabb társadalmi problémái – mint a klímaváltozás, fenntartható energia, betegségek és globális biztonság – nem köthetők csupán egy tudományterülethez. Így mindenképpen a hagyományos akadémiai kategóriák korlátait átlépő közös tudományos tevékenységre van szükség.

Nem meglepő hát, hogy a társadalmi problémák kezeléséért felelősséget érző egyetem 2016-ban bejelentette, hogy egy 750 millió $-ból gazdálkodó ösztöndíjprogramot indít, melynek célja, hogy kiképezze a jövő globális vezetőit, akik képesek lesznek megbirkózni olyan óriási kihívásokkal, mint a globális klímaváltozás, vagy az egészségügy és az oktatás fejlesztése emberek milliói számára.

Az ösztöndíjprogram költségvetéséből 400 millió $-t Philip Knight, a Nike alapítója, 100 millió $-t Robert King és felesége, Dorothy helyi finanszírozók, további 250 millió $-t pedig egyéb donorok ajánlottak fel.

A program megálmodója John Hennessy, a Stanford elnöke, aki immáron 16 éve tölti be ezt a tisztséget. Mr. Hennessy előreláthatóan idén nyáron vonul nyugdíjba, ám ezután sem lesz tétlenségre ítélve, ugyanis az elnöki tisztségéből való leköszönte után a Knight-Hennessy ösztöndíjprogram igazgatójaként fog tovább tevékenykedni.

A program 3 éves, és a célszámok szerint évente 100 kiképzett friss diplomást szeretnének kibocsátani. A program során az ösztöndíjasok a Stanford egyetemi képzésében vesznek részt, de különböző karok által nyújtott hagyományos tanterv mellett innovációval és vállalkozással kapcsolatos ismereteket is elsajátítanak. Szünidejükben a Google-nél, vagy a Facebook-nál kell gyakornokoskodniuk, ahol betekintést nyerhetnek a Szilícium-völgy tényleges működésébe. Továbbá a képzés sarkalatos pontját képezi a vezetői ismeretekkel kapcsolatos kurzus is, amit a Stanford minél gyakorlatorientáltabban igyekszik megvalósítani, hiszen a vezetés olyasvalami, amit a gyakorlati tapasztalatok révén, nem pedig a tanteremben lehet elsajátítani.

Mindezek mellett az egyetem létrehoz egy központot, ami az ösztöndíjas diákok közötti kapcsolatok, hálózatok kialakulását hivatott elősegíteni – a személyes ismerkedés révén. A központtól a képzésben részt vevők közötti szakmai együttműködést is remélik.

Mindezek fényében biztosan állíthatjuk, hogy a Stanford felkészült az új évszázad kihívásaira, és az intézmény eddigi sikereit ismerve bízhatunk abban, hogy megoldásokkal fog tudni szolgálni korunk kihívásait illetően.

Szerző: Czirják Ráhel