Globális szerepvállalásra törve: kínai békefenntartók az ENSZ-ben

Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke a szeptember 28-ai ENSZ közgyűlésen bejelentette, hogy Kína megemeli állandó békefenntartóinak számát, és a békefenntartó missziókra fordítandó pénzügyi támogatást. Felhívta a figyelmet a békefenntartó rendszer fejlesztésének szükségességére annak érdekében, hogy az ENSZ képes legyen a konfliktusokra gyorsabban reagálni. Végül hitet tett az afrikai kontinens és intézményei, különös tekintettel az Afrikai Unió támogatása mellett is.

Xi Jinping az ENSZ közgyűlésen tett felajánlása

A jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó bejelentés különösen annak fényében volt meglepő, hogy bár az ENSZ békefenntartó rendszer reformját és a békefenntartó csapatok számának növelését az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama indítványozta, a fejlett országok csak nagyon mérsékelt felajánlásokat tettek. Az USA például felajánlotta katonatisztjeinek megduplázását – 6 főről 12-re, amely messze eltörpül a kínai bejelentés mellett, akkor is, ha ezen felül további műszaki, légi és pénzügyi támogatást nyújt, és az ENSZ békefenntartó büdzséjének a 28%-át adja. Több európai ország (Nagy-Britannia kivételével) pedig még ennyi áldozatot sem volt hajlandó vállalni, elsősorban az Európai Uniót érintő migrációs hullámra hivatkozva. Xi elnök felajánlása elhomályosította az USA békefenntartó rendszer reformjában játszott vezető szerepét. Mit is tartalmazott pontosan a kínai elnök bejelentése és miért volt ez különösen fontos Afrika számára? Xi elnök vállalásai az alábbiak voltak:

  1. a békefenntartók készenléti állományának 8000 főre növelése;
  2. kínai mérnökök, logisztika és orvosi csoportok rendelkezésre bocsátása az ENSZ igényeinek megfelelően;
  3. 2000 békefenntartó Kínában történő kiképzése és 10 aknamentesítési program indítása;
  4. 100 millió amerikai dollár támogatás az elkövetkező öt évben az Afrikai Unió kríziserőinek a fejlesztésére;
  5. az ENSZ afrikai tevékenységének segítése céljából helikopter egységek rendelkezésre bocsátása;
  6. egy „Kína-ENSZ béke és fejlődés alap” létrehozása, az ENSZ műveletek finanszírozására.

Jelen tanulmány célja, hogy a kínai felajánlást az ENSZ békefenntartás és a Kínai Népköztársaság geopolitikai stratégiájának a kontextusában mutassa be. Ennek megfelelően először a nemzetközi békefenntartás intézményének a kialakulását, céljait és napjaink kihívásait tekintjük át. Ezt követően az ENSZ békefenntartás és a Kína Népköztársaság változó kapcsolatát, valamint Kína legfontosabb lehetséges intézményi partnerét, az Afrikai Uniót mutatjuk be. Az utolsó fejezetben azonosítjuk Kína geopolitikai céljait, különös tekintettel az elmúlt évtizedekben tapasztalható növekvő afrikai jelenléte fényében.

ENSZ békefenntartás

Célok és műveletek

A békefenntartás az ENSZ egyik leghatékonyabb eszköze az egyes háború sújtotta országok támogatására, a konfliktusból a békébe való átmenet biztosítására. Az ENSZ békefenntartó műveleteit három alapelv vezérli: a felek kölcsönös beleegyezése, pártatlanság, erőszakmentesség ­– kivéve önvédelem vagy a megbízott vezető védelme esetén. Az ENSZ békefenntartó erői 1948 óta avatkoznak be konfliktusos övezetekben, elsőként az Izrael és arab szomszédjai közötti fegyverszünet betartását felügyelték. Ez a ma már bevett gyakorlat számos előnnyel rendelkezik, legitim és lehetővé teszi a terhek megosztását, a világon bárhol mozgósíthat csapatokat, a civil békefenntartók bevonásával is.[i]

A hagyományos békefenntartás a II. világháború után kialakult világrend eszköze lett a fel-felbukkanó anomáliák kiküszöbölésére. Kezdetben a missziók hatásköre a tűzszünetek betartatására és a helyszíni stabilizációra korlátozódott, a békés beavatkozás eszközéül szolgált. Feladataik között nagy hangsúlyt kapott a fiatal nemzetállamok határain kialakult villongások megakadályozása, így például Pakisztán és India esetében. A hagyományos békefenntartás sikerét jelzi, hogy 1988-ban számos missziót szereltek le, s ugyanazon évben eredményeiket Nobel-békedíjjal is elismerték.

A hidegháború végével beállt kooperatívabb nemzetközi hangulattal egy időben az eddigieknél sokkal véresebb természetű konfliktusok jelentek meg. Ez új kihívásokat állított a nemzetközi közösség elé: már nem csupán békefenntartásra, hanem békekikényszerítésre, és humanitárius intervencióra is szükség volt. Az ENSZ missziók összetettebbé, költségesebbé és veszélyesebbé is váltak, ahogyan azt Szomália példája is megmutatta. Több misszió is kiszélesített hatáskört kapott, részben az egyre jobban informált közvélemény nyomására. Az így létrejött modern, sokoldalú békefenntartás nem csupán a béke és biztonság garantálását, hanem a civil lakosság védelmét, a politikai folyamatok fejlődését és a leszerelést is aktívan támogatja. Céljuk, hogy ösztönözzék a demokratikus választásokat, helyreállítsák a jogállamot és védelmezzék az emberi jogokat.

A missziók során alkalmazott irányelveket 2008-ban, a békefenntartás hatvanadik évfordulóján a kor kihívásaihoz igazítva fogalmazták meg, mivel azokat addig csak a szokásjog diktálta.[ii] Ez a dokumentum nem tartalmaz konkrét gyakorlatokat, valamint nem kívánja felülírni a tagállamok katonai doktrínáit, azonban segít a felkészülésben, és átláthatóbbá teszi a békefenntartás működését. Az ENSZ minden műveletét az 1945-ös alapokmány határozza meg, jelen esetben ehhez társulnak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog, valamint az ENSZ BT határozatai. Ezek alapján folytatják konfliktusmegelőző, béketeremtő, békefenntartó, béke-kikényszerítő és –építő tevékenységüket. A több lépcsőből álló folyamatok gyakran évtizedekig tarthatnak, hiszen a konfliktust követő tíz évben nagy az esély az újbóli eszkalálódásra. A hatékonyság érdekében a misszióknak meg kell őrizniük legitimitásukat és hitelességüket, amely az utóbbi években szintén komoly problémát okozott a hosszan elhúzódó műveletek során.

Az irányelvek mellett a sikeres békének vannak egyéb kritériumai is: nem lehet békét helyreállítani a konfliktusban részt vevő felek szándéka nélkül, valamint szükséges hozzá a pozitív nemzetközi környezet, a támogató szomszédok is. Kiemelkedően fontos a Biztonsági Tanács teljes egyetértése, mivel ­– bár már kilenc szavazattal is el lehet indítani a folyamatokat – a részleges támogatás könnyen alááshatja a misszió legitimitását. A beleegyezések után tisztán látható és elérhető célokat kell meghatározni, s ehhez kell párosítani a szükséges forrásokat.

Kihívások a békefenntartásban

A békefenntartás impozáns eredményei ellenére számos problémával küzd, így a reformokra törekvő vezetés üdvözölte a szeptember végén New York-ban megtartott ENSZ-közgyűlésen felajánlott összegeket és csapatokat. Minden várakozásukat felülmúlta a tagok által felajánlott mintegy 40 ezer katona, valamint számos más szükséges szakember és felszerelés.

A reformokra támasztott igény nem nevezhető új keletűnek, a hidegháború lezárulta után rögtön jelentkeztek újfajta kihívások, s a mai napig vannak megoldatlan problémák.[iii] Ezek többfelé ágaznak, azonban a modern békefenntartás problémái főként bizonytalan helyzetükből – gyakran terroristák célpontjaivá válnak –, valamint az általuk védelmezett, lakóhelyüket elhagyni kényszerült embertömegekből adódnak.

2014 júniusában a Biztonsági Tanács soros elnöksége nyílt vitát rendezett, amely a békefenntartás új trendjeiről kívánt párbeszédet kezdeményezni az érintett országokkal.[iv] Az eseményen előkerültek további problémák, mint például a konfliktusok változó jellege: napjainkban ugyanis gyakoribbak a polgárháborúk, amelyek más eljárást követelnek meg, mint a nemzetközi konfliktusok.[v] A missziók kiszélesített hatásköréből nagyobb veszteségek következnek, valamint a nemzetközi humanitárius jog által nem biztosított különleges védettségi státusz és a nemzetközi jog megsértésének jogi következményei szintén megoldásra várnak. Ezen kívül komoly kihívásként merült még fel a megbízottak sokasodó feladatköre. E terheket az tudná megoldani, ha tisztán kijelölnék a prioritásokat a békefenntartók számára.

A nemzetközi közösségnek választ kell adnia a gyakran véresen lezajló politikai átalakulásokra, főként a civil lakosság biztonságát szem előtt tartva. A békefenntartás nem tudott megbirkózni a kihívásokkal, s ezt gyakran tragédiákon keresztül tapasztalhatta meg, így például az ENSZ-jelenlét ellenére bekövetkezett srebrenicai mészárlás során.

Missziók és Legnagyobb hozzájárulók

A szervezet 2015. augusztusi adatai szerint több, mint 106 ezer egyenruhás és 16 ezer civil teljesít szolgálatot a jelenlegi 16 misszióban, akik 122 ország küldöttei. Jelenlegi éves költségvetésük meghaladja a nyolc milliárd dollárt, s ezt egészíti ki a kiemelkedő 4,8 milliárd dolláros rendkívüli támogatás. A legnagyobb missziók Afrika válságos övezeteiben találhatók, (így Dél-Szudánban (UNMISS) 15 ezer fővel, Darfúrban az Afrikai Unióval együttműködésben (UNAMID) 21 ezer fővel, 23 ezer fővel a Kongói Demokratikus Köztársaságban (MONUSCO), közel 13 ezer fővel Maliban (MINUSMA), és a legfrissebb, 2014-ben indult misszióként 12 ezer fővel a Közép-afrikai Köztársaságban (MINUSCA)[vi]), nagy számuk ellenére mégis sok hiányossággal küszködnek. Ennek kiemelkedő oka, hogy a világ nagyobb részének stratégiailag a legkevésbé fontos az afrikai térség, ennek következtében a hajlandóság is csökken a felajánlásokra.

UN peacekeeping.jpg
1. ábra: ENSZ békefenntartó műveletek földrajzi elhelyezkedése. Forrás: un.org[vii]
ENSZ diagram.JPG
2. ábra: ENSZ békefenntartó műveletek földrajzi elhelyezkedése. Adatok forrás: un.org[viii]

Az ENSZ augusztusi adatai szerint a legnagyobb személyi állományhoz hozzájáruló országok Banglades, Etiópia, India, Pakisztán és Ruanda.[ix] Mivel ezek az országok a konfliktusok középpontjában vannak, adott, hogy a helyi csapatok mozgósításával érjék el a legjobb eredményt. A helyi csapatok esetében egyedül a pártatlanság kérdőjelezhető meg. Az emberi erőforrásokhoz való hozzájárulásban a fejlődő országok magasan vezetik a rangsort, a konfliktusövezetekben elhelyezkedő országok felülreprezentáltságát jól mutatják az első táblázat (1. táblázat).

  Ország Katona Rendőr Katonai szakértő Összesen
1 Banglades 7214 1118 71 8403
2 Etiópia 8143 36 108 8287
3 India 6723 1016 59 7798
4 Pakisztán 7077 469 94 7640
5 Ruanda 5117 938 30 6085
6 Nepál 4342 1001 56 5399
7 Szenegál 2073 1383 15 3471
8 Ghána 2809 352 70 3231
9 Kína 2838 169 36 3043
10 Nigéria 2520 405 45 2970
1. táblázat: Top 10 hozzájáruló ország rangsora, 2015. október 31. 
Adatok forrása: Ranking of Military and Police Contributions to UN Operations[x]

A fent említett tíz ország adja a missziók személyi hozzájárulásának több, mint felét. Bár sok fejlett állam méretéhez képest elhanyagolható számú katonát küld a missziókba, a finanszírozás nagy részét még mindig ők állják. Közülük is kiemelkedik az Egyesült Államok anyagi hozzájárulása (3. ábra).

Image title
3. ábra: ENSZ békefenntartó műveletek legfontosabb finanszírozó államai. Adatok forrása: UN.ORG[xi]

Kína részvétele az ENSZ békefenntartó műveletekben

Kína sokáig nem vett részt az ENSZ békefenntartó misszióiban, sem személyi, sem pénzügyi hozzájárulással. A mögöttes indok az idő múlásával változott, azonban a folyamatosan újra és újra előkerülő ok, amire Kína hivatkozott, az állami szuverenitás tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elve volt. Ezen felül ahhoz is ragaszkodott, hogy a konfliktusokat az abban résztvevő államoknak elsődlegesen egymás között kellene rendezniük, vagy ha ez nem sikerül, akkor az illetékes regionális szervezet segítségével. Ha még ez is kevés, csakis akkor kellene bevonni az ENSZ-et. Azonban a hagyományos békefenntartás feladatkörének bővülésével párhuzamosan Kína is komoly dilemmával találta szemben magát Kambodzsában, Szomáliában vagy éppen Szudánban. Az aktuális nemzetközi politikai vagy gazdasági rendszerben úgy kellett manővereznie, hogy az izolációt elkerülje, és nemzeti érdekeit biztosítsa, de az általa hirdetett elveknek se mondjon ellent.

A békefenntartásban való kínai részvételt három szakaszra lehet osztani: az azokban való részvétel elutasítása, illetve ezzel egybekötve a lassú átmenet a tartózkodó megfigyelés fázisa; a hagyományos békefenntartásban való korlátozott részvétel; illetve a fokozódó aktivitást mutató, mai napig tartó szakasz.

A kezdetek – 1949-1981

Az első szakasz nagy részében a szárazföldi Kína nem volt ENSZ tag, a békefenntartó missziókban pedig még annyira sem volt ínyére részt venni, mert meg volt győződve azok átpolitizált lényegéről. Mivel a békemissziók jelentős része a fejlődő világra korlátozódott, a szuperhatalmak rivalizálásának leképeződését látta benne, melyet ráadásul az ENSZ legitimált.[xii]

A szuverenitás és területi egység sérthetetlensége melletti kiállás nem változott akkor sem, amikor 1971-ben a KNK vette át a Kínai Köztársaságtól az ENSZ széket. Nem kívánt semmiféle precedenst teremteni ahhoz, hogy esetleg valamely külső hatalom beavatkozzon az ő belügyeibe, legyen szó Tibetről vagy Tajvanról. Kína következetesen tartózkodott a BT szavazásokon való részvételtől. Ebben közrejátszott, hogy még messze nem rendelkezett elegendő ismerettel a szervezet működéséről, emellett pénzügyi és személyzeti forráshiánnyal is küszködött, mivel folyamatosan a következő világháborúra készült, miközben a gazdasági önellátás elérésére is törekedett.

A nyolcvanas évek alatt azonban komoly szemléletbeli változás állt be külpolitikai irányultságában, ezen keresztül a nemzetközi békefenntartáshoz való hozzáállásban is. Ennek a Deng Xiaoping által meghirdetett reform és nyitás, illetve a XII. pártkongresszuson elfogadott békés egymás mellett élési koncepció biztosított keretet. Kína a következő irányelvek formájában fogalmazta meg, milyen feltételek mellett tekinti elfogadhatónak a békefenntartó tevékenységet: a beavatkozáshoz szükség van az érintett állam beleegyezésére, a békemissziónak semlegesnek kell lennie, azaz semmilyen ország vagy párt nem szerezhet előnyöket a békefenntartásból a belügyekbe való beavatkozáson keresztül, illetve továbbra is kiemelten hangsúlyozta az állami szuverenitás és területi integráció tiszteletben tartását. Kína ettől kezdve részt vett a szavazásokon, és a békefenntartáshoz immár anyagilag is hozzájárult.

A hidegháború után

A nem hagyományos békefenntartó tevékenység megjelenése komoly fejtörést okozott Kínának. A Tiananmen téri események után elsődlegesen arra törekedett, hogy a nemzetközi izolációból kiutat találjon, ebben pedig sokat segített a béke és biztonsághoz való aktív hozzájárulás. Nem csupán a Kína szempontjából kellemetlen belpolitikai epizódokat, hanem a nemzetközi megítélést alakító külpolitikai döntéseket, köztük a kambodzsai rezsim támogatását is igyekezett elfeledtetni. Ezt tükrözi az UNTAC (United Nations Transnational Authority in Cambodia) misszióban való kimagasló részvétel: 1992 és 1993 között 47 katonai megfigyelővel és 400 fős műszaki alakulattal (4. ábra). Mindezek mellett azonban továbbra is ragaszkodott azon három alapelvéhez, miszerint a békefenntartó misszióknak semlegesnek, erőszakot mellőzőnek kell lenniük, és a felek egyetértésével kell levezényelni őket. Tehát továbbra is fenntartotta a maximális, ENSZ Alapokmány elveivel egybehangzó hagyományos békefenntartó missziók támogatását, egyéb elvi szempontok beemelését pedig egyértelműen elutasította.

Image title
4. ábra Kína ENSZ békemissziókhoz való hozzájárulása (rendőri személyzet, csapatok és katonai megfigyelők) (1990-2015). Adatok forrása: un.org[xiii]
Új évezred és az alkalmazkodás

Mivel Kína elsődleges érdeke továbbra is gazdasági fejlődésének fenntartása, az interdependenciákra építő világrendben rá kell ébrednie, hogy érdekei egyre több pontban esnek egybe a nyugati nagyhatalmakéval. Az új évezredben a BT többi állandó tagja inkább pénzügyileg járult hozzá a békefenntartó tevékenységhez, így a személyi állományban vákuum keletkezett, amelynek kitöltésére Kína vállalkozott.[xiv] Kína nemzetközi szerepe felértékelődött, köszönhetően annak, hogy ki tudja használni a hidegháború idején megalapozott erős kapcsolati és bizalmi tőkéjét a fejlődő országok körében. Így a beavatkozások során képes lehet eloszlatni a célország gyanakvását afelől, hogy békefenntartás címén nem csupán egy nyugati érdekeket szolgáló akcióról van szó.

Image title
5. ábra: ENSZ BT állandó tagok ENSZ békemissziókhoz való hozzájárulása (személyi állomány) (2000-2015). Adatok forrása: un.org[xv]

Továbbá egyre jobban megszilárdítja a harmonikus világrend mellett elkötelezett, felelős felemelkedő hatalom képét. Erre egyik legszemléletesebb példa a szudáni békemisszióban való meghatározó szerepvállalás. Bár a darfúri eseményeket sokáig belügyként kezelte és nem volt hajlandó részt venni a BT szavazáson, 2006-ban Kína mégis diplomáciai nyomást gyakorolt a szudáni kormányra, hogy fogadják el az ENSZ és Afrikai Unió hibrid békefenntartó kontingensét, melyben Kína is 275 fős katonai személyzettel vett részt. A pragmatikus megközelítés többé nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a be nem avatkozás már kevés a nemzeti érdekek és a határokat gyakran semmibe vevő konfliktusok kezelésében. Különösen igaz volt ez Afrikában, ahol Kína gazdasági érdekei növekedésével párhuzamosan fokozta részvételét az ENSZ békefenntartó misszióiban (5. ábra)

Image title
6. ábra Kína részvétele az ENSZ békefenntartó misszióiban. Forrás: Chan, 2014 [xvi]

A kínai békemisszió támogatásáról szóló döntés befolyásolásában meghatározó szerepet játszik még, hogy az adott regionális szervezet, Afrikai Unió vagy ASEAN, az ENSZ csapatok bevonása mellett vagy ellen foglal-e állást. Mianmarban az ASEAN ellenezte a beavatkozást, így Kína is erre az álláspontra helyezkedett, Sierra Leone esetében viszont pont saját eredeti véleményével szemben egyezett bele a misszió felállításába.

Kína szerint a konfliktus sikeres rendezéséhez ugyanis szükség van annak minél lokalizáltabb kezelésére. Ha ez magán az érintett államon belül nem lehetséges, akkor a következő preferált szint a regionális szervezet bevonása. Ezen elvét támasztja alá az Afrikai Uniónak felajánlott támogatás, nevezetesen a következő öt évre összesen száz millió amerikai dollár katonai szerepvállalás fejlesztésére. Az alábbiakban bemutatjuk a szervezetet, különös hangsúlyt fektetve annak katonai szerepvállaláshoz kötődő egységeire. Valamint megvizsgáljuk, hogy a kínai felajánlás arányait tekintve mekkora jelentőséggel bír az Afrikai Unió számára.

Afrikai unió

Az Afrikai Unió (AU) elődje az Afrikai Egységszervezet (OAU – Organisation for African Unity), melyet 1963-ban hoztak létre a függetlenné váló gyarmatok. A szervezetnek eredetileg a kontinens összes országa a tagja volt, ám Marokkó 1985-ben kilépett, az általa megszállva tartott Nyugat-Szahara tagsága miatt.[xvii]

shutterstock_166049051
1. kép. Az Afrikai Unió zászlaja. Forrás: Shutterstock.

Az OAU fő céljai a következők voltak:

  • afrikai államok egységének és szolidaritásának megteremtése;
  • szuverenitás;
  • területi integritás;
  • függetlenség elvének védelme;
  • gyarmatosítás bármilyen formájának felszámolása;
  • tagállamok közötti politikai, gazdasági, diplomáciai, védelmi, kulturális együttműködés erősítése.[xviii]

Az OAU jogutódja létrehozásának ötletét 1999-ben Líbia akkori vezetője, Kadhafi ezredes kezdeményezte az Afrikai Egységszervezet Állam- és Kormányfői Gyűlésének rendkívüli ülésén, melyet a résztvevők meg is szavaztak. Az Afrikai Unió Alapító Szerződésének elfogadására egy évvel később, Loméban (Togó) került sor, és 2001-ben lépett életbe.

A szervezet vezetői azzal indokolták az Egységszervezet Afrikai Unióval történő felváltását, hogy a korábbi szervezet elérte az általa kitűzött célokat, mivel sikeresen hozzájárult a kontinens felszabadulásához és egy közös identitás kifejlesztéséhez. Így szükségessé vált egy ezen eredményekre építő, de újfajta célokat kitűző intézmény létrehozása.

Az Afrikai Unió víziója egy „integrált, prosperáló és békés Afrika, melyet saját állampolgárai vezérelnek, és ami dinamikus erőt képvisel a globális arénában”.[xix] Vagyis az AU fókuszpontja eltolódott az elődhöz képest a függetlenségi mozgalmak támogatásáról Afrika fejlődése és integrálódása irányába.

Az Unió székhelye Addisz-Abebában található, legfőbb szerve pedig az Állam és Kormányfők Közgyűlése, mely évente ülésezik és az Unió közös politikájának meghatározása mellett azok végrehajtásának felügyeletét, a szervezet költségvetésének elfogadását, a bizottságok elnökeinek és az Afrikai Bíróság bíráinak kinevezését, illetve – szükség esetén – visszahívását végzi.

A szervezet tagjai felismerték, hogy a kontinens társadalmi-gazdasági fejlődésének elengedhetetlen feltétele a konfliktusok megelőzése, létrejötte esetén pedig rendezése. Így felmerült az igény a közös védelmi- és biztonságpolitika iránt, amit az alapító szerződésbe is belefogalmaztak[xx]

E terület végrehajtásának három szintje van: kontinentális, regionális, tagállami. Kontinentális szinten a végrehajtásért az Afrikai Unió Közgyűlése felel, ám mivel alapesetben ritkán – évente minimum egyszer – ülésezik, szükségessé vált egy konfliktus-megelőzéssel, -kezeléssel, -megoldással foglalkozó állandó döntéshozó szerv. Az ezt a funkciót betöltő Béke és Biztonsági Tanácsot (PSC – Peace and Security Council) egy Durbanben tartott ülésen elfogadott, 2003. december 26-án hatályba lépett jegyzőkönyv hozta létre.[xxi]

A fenti funkciók mellett a PSC egy kollektív biztonsági és előrejelző mechanizmus, melynek tevékenységi körébe tartozik „a béke, a biztonság és a stabilitás előmozdítása Afrikában, az előrejelzés és a preventív diplomácia, a békefenntartás, a béketeremtő műveletek és intervenciók, a békeépítés és a konfliktus utáni helyreállítás, humanitárius akciók és a válságkezelés”.[xxii]

A PSC tevékenységét egyéb szervezetek is segítik, kiegészítik, amelyek együttesen alkotják a béke elősegítését, a biztonságot és stabilitást biztosító mechanizmust, az Afrikai Béke és Biztonság Struktúrát (APSA – African Peace and Security Architecture). A gyűjtőfogalomként értelmezhető APSA a következő elemekből épül fel:

  • Béke és Biztonsági Tanács: a békével és biztonsággal kapcsolatos kérdések döntéshozó szerve;
  • Bölcsek Bizottsága: konzultatív tanácsadó testület;
  • Kontinentális Előrejelző Rendszer: megfigyelő szerv, mely biztonsági szempontból monitoroz és a kialakuló válsághelyzetekről jelent;
  • Afrikai Készenléti Haderő: azonnal bevethető békefenntartó erő;
  • Béke Alap: feladata a békével és biztonsággal kapcsolatos műveleti tevékenységek pénzügyi fedezetének biztosítása.[xxiii]

Kína 100 millió dolláros támogatást a készenléti haderő fejlesztésére és krízis esetén azonnali reagálású egység kapacitásbővítésére ajánlotta fel.[xxiv] Vagyis ez az összeg valószínűleg az Afrikai Unión belül az APSA keretei között kerül majd felhasználásra. A szervezet azonban ezzel kapcsolatos részleteket még nem hozott nyilvánosságra.

A katonai segély jelentőségéről viszont az AU által június 14-15-én, Johannesburgban elfogadott 2016. évi költségvetés alapján vonhatunk le következtetéseket.[xxv] A dokumentumból kiderül, hogy a következő évben a szervezet összesen 416,9 millió dollárból gazdálkodhat. Az összeg kb. egyharmadából a működtetés költségeit fedezik, kétharmad része pedig a programok finanszírozására szolgál. A költségvetés soraiban az Afrikai Unió szervei találhatók, melyek között az APSA teljes egészében nem, csupán a PSC foglal helyet. A Béke és Biztonsági Tanács 2016-ban közel 800.000 dollárral gazdálkodhat (797,216 dollár), amely összeg teljes egészét különböző programok végrehajtására fordítják. A Xi Jinping által tett, felajánlás tehát évente átlagosan 20 millió dollárt jelent, ami a PSC következő évi büdzséjének huszonötszöröse!

A költségvetés vizsgálatának szervezeti megoszláson kívüli másik érdekes szempontja a tagállamok és a külső partnerek befizetéseinek aránya. A korábbi évekhez hasonlóan az Unió tagjainak befizetései 2016-ban sem érik el a külső szereplők által a szervezetnek fizetett összeget: tagállamok 170 millió dollárral, a külső partnerek 247 millió dollárral részesednek a költségvetésből. (A kínai felajánlás ezen összegeken felül áll). 2015. január 30-án tartott csúcstalálkozón több afrikai államfő is az állapot tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet.[xxvi] A költségvetés ilyenfajta megoszlása ugyanis több szempontból is fenyegető a szervezetre nézve: a donorok által szabott esetleges feltételek veszélyeztetik a szervezet függetlenségét, anyagi támogatásuk nélkül viszont az AU működésének hatékonysága foroghat kockán. Ám a szervezet függetlenségének erősítése érdekében a kínai felajánlás visszautasításáról eddig még nem érkezett hír. Az elmúlt évek sino-afrikai kapcsolatainak alakulása fényében erre valószínűleg nem is fog sor kerülni. Afrika ugyanis szívesebben erősíti a partnerséget az őt egyenrangú félként kezelő Kínával, mint a nyugatiakkal (erről részletesebben lásd: A sárkány árnyékában – Kína újragyarmatosítja Afrikát? című tanulmányt).

De vajon Kínának miért áll érdekében az Afrikai Unió megsegítése? Az egyre inkább gazdasági nagyhatalommá váló óriás ezen lépése globális felelősségvállalás részeként értelmezhető, vagy a fekete kontinens biztonságpolitikai helyzetén való javítás valójában az ő érdekeit szolgálja?

Kína geopolitikai céljai

A nemzetközi kapcsolatok elmélete szerint egy anarchikus világban, mint amilyen világunk is, nincs helye az altruizmusnak az országok motivációi között. Kína viselkedése tehát egybe kell, hogy vágjon az ország nemzeti érdekeivel. Vagyis az ENSZ-ben tett felajánlások saját érdekeit is szolgálják, méghozzá a következőképpen:

(1) A nyugati országok gyakran kritizálják Kínát amiatt, hogy önző hatalom: csak saját felemelkedésével foglalkozik, és nem tesz semmit a nemzetközi közösségért.  Különösen sokat romlott Kína globális megítélése a dél-kínai-tengeri és a Diaoyu/Senkaku-szigetek birtoklása miatt felerősödött feszültségek okán. Xi elnök ENSZ közgyűlésen tett gesztusa azonban azt mutatja, hogy Kína egy megbízható hatalom. A felajánlás egyszersmind fricskát is jelent a Xi ENSZ felszólalását megelőző, amerikai-kínai találkozót követő sajtótájékoztatón elhangzott amerikai kritikának. Obama ugyanis kijelentette, hogy “nem kezelhetjük Kínát úgy, mintha még mindig egy olyan nagyon szegény fejlődő ország lenne, mint amilyen ötven évvel ezelőtt volt. Kína jelenleg egy erőközpont. Ez pedig azt jelenti, hogy felelősséggel tartozik a nemzetközi szabályok védelméért és fenntartásáért […]”.[xxvii]

(2) Másodsorban Kína az ENSZ-ben nyújtott felajánlásával a nemzetközi rendszer fenntartásán fáradozó nagyhatalom szerepében tetszeleghetett. Kínát ugyanis gyakran vádolják azzal, hogy igyekszik megváltoztatni az USA vezette világrendszert, amelyre példaként az ún. párhuzamos, vagy árnyék intézményeket szokták felhozni, amelyek a kritikus hangok szerint a Nemzetközi Valutalap, vagy a Világbank alternatívái lehetnek. Ezen intézmények közé tartozik az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank, a BRICS Bank, vagy a Selyemút Alap (erről lásd bővebben: Kína feltörekvő nemzetközi intézményi struktúrája). Az ENSZ támogatása, amely létrehozásában az USA kulcsszerepet játszott, szimbolikus választás a kínai vezetés részéről, nem lebecsülve annak jelentőségét sem, hogy az ENSZ közgyűlése a világ figyelmének középpontjában állt, így széles tömegekhez tudta eljuttatni üzenetét.

(3) Kína puha hatalmának (soft power) növelése szempontjából ugyancsak jó lehetőséget jelentett Xi szereplése az ENSZ-ben. A kínai kooperációt hangsúlyozó beszéd ugyanis éles ellentétben volt az amerikai és orosz elnökök ukrajnai, szíriai és egyéb közel-keleti konfliktusok és beavatkozások lehetőségeit taglaló beszédeivel. Bár a nyugati médiát jobban érdekelték az előbbi kérdések, a fejlődő országok körében pontosan az utóbbi váltott ki nagyobb hatást. A kínai vezetés a felajánlással hangsúlyozni kívánja, hogy továbbra is szándékában áll a fejlődő országok között vezető szerepet játszani. Ehhez a Mao Zedong három világ elméletének megfogalmazása óta létező törekvéshez azonban a KNK-nak eddig nem nagyon volt meg a kellő ereje. Kína nagyvonalú felajánlása azt sugallja, hogy ez megváltozott. Kína egy olyan nagyhatalom, amely a szívén viseli a globális dél sorsát. A felajánlás mindezen felül igazolja Kína korábbi nyugatellenes vádjait, miszerint a nyugati hatalmak csak saját, a fejlődő országok bajaihoz képest aprónak tűnő problémáival vannak elfoglalva, és nem hajlandóak segítséget nyújtani a fejlődő országoknak.

(4) Xi felajánlása növelheti az afrikai kontinens stabilizálását, amely rendkívül fontos a növekvő kínai befektetések és kereskedelem, valamint politikai befolyás szempontjából. A kínai békefenntartók szerepe különösen hangsúlyos azokban az országokban, ahol a kínai befektetéseket az instabil politikai környezet, vagy polgárháborúk veszélyeztetik (pl. Szudán). Az ENSZ keretein belüli akció megoldást jelenthet arra a problémára is, hogy Kína növekvő külföldi gazdasági kitettsége miatt egyre nehezebben tudja képviselni az egyik legfontosabb külpolitikai irányelvét, a más országok belügyeibe való be nem avatkozást.

(5) Kína célja hogy az ENSZ a békefenntartó tevékenységében asszertív szerepet töltsön be. A Biztonsági Tanács tagjainak alacsony létszámú békefenntartó kontingensei miatt Kína túlsúlyos szerepe lehetővé teszi, hogy a BT minden békefenntartó misszióval kapcsolatos döntését érdemben befolyásolja, amely jelentős politikai súlyt ad az ázsiai országnak.

(6) Az ENSZ békefenntartó missziók a hadsereg kiképzése szempontjából is nagy segítséget jelenthetnek. A kínai hadsereg az 1979-es kínai-vietnámi háború óta nem vett részt harci eseményekben, a katonai és logisztikai tapasztalat pedig kulcsfontosságú egy nagyhatalmi státuszra vágyó országnak. Kína ezért keresi az olyan jellegű konfliktusokat, ahol hadseregét bevetheti, de az nem jár komoly katonai és politikai kockázattal (pl. a nyugati országok, vagy Japán ellenkezésével).

(7) A kínai békefenntartók professzionális színvonalat képviselnek, szemben több, elsősorban fejlődő ország kontingenseivel, amelyek elsősorban a gazdag országoktól kapott pénzügyi ellenszolgáltatások megszerzéséért küldenek katonákat (pl. Banglades, Etiópia, stb.). A részvételük egyes konfliktusokban lehetővé teszi, hogy számarányukon felüli súlyt képviseljenek. Az ENSZ békefenntartó csapatokra jellemző alacsony felszereltség miatt (pl. légi felderítő és szállító eszközök hiánya), Kína helikopteres egységekre és légi szállítási feladatokra vonatkozó felajánlása azon túl, hogy pótolja ezen hiányosságokat, azt is jelenti, hogy még tovább növeli a csapatok harcértékét és missziókon belüli súlyát.

(8) A kínai csapatok magas harci értéke és jó felszereltsége valószínűbbé teszi a csapatok bevetését a konfliktusokban, amely növeli Kína globális katonai és politikai jelentőségét. Kína ennek köszönhetően úgy tud számottevő katonai erőt (akár 8000 fős békefenntartó, valamint műszaki és támogató egységeket) küldeni külföldi államokba, hogy az a helyszínen dominálni tudja az eseményeket úgy, hogy a nyugati hatalmaknak nem lesz hathatós eszköze annak befolyásolására.

(9) Xi felajánlásának részét képező, az Afrikai Unió kríziserőinek a fejlesztésére tett 100 millió amerikai dolláros felajánlása, valószínűsíthetően beillik a kínai segélypolitika gyakorlatába, amely célja nem csupán a segítségre szoruló államok, hanem saját gazdaságának támogatása is (kölcsönös előnyök elve értelmében). Kína várhatóan a hozzájárulást elsősorban nem pénzben, hanem eszközök felajánlásával kívánja teljesíteni, amely jelentős megrendelést jelent a hazai iparának, illetve növeli a kínai fegyverek nemzetközi ismertségét, növelve hosszabb távon az azok iránti keresletet.

(9) Geopolitikai szempontból pedig az ENSZ békefenntartó missziókban való aktívabb szerepvállalás azt jelenti, hogy Kína úgy tud katonailag kitörni regionális bezártságából (amelyet az USA „ázsiai fordulat” politikája eredményezett) és globálisan megjelenni, hogy az őt fojtogató országokból álló gyűrűvel nincs szüksége konfliktus kezdeményezésére, ezzel pedig nem intéz nyílt kihívást az amerikai világrend ellen sem. Ez a lehetőség hosszútávon frusztráló lehet az USA számára, amely jelentős erőt összpontosít Kína minél hatékonyabb ellensúlyozására. Kínának ráadásul külföldi katonai jelenlétéhez nem szükséges költséges katonai bázisokat sem létrehozni, annak érdekében, hogy a globális konfliktuszónákban jelen legyen.

(10) Végül a kínai békefenntartó erők drasztikus megerősítése ellensúlyt képezhet a missziók terén egyre nagyobb együttműködést tanúsító USA és India között. John Kerry szeptember 22-ei indiai útján, ugyanis a két állam megállapodott a közös szerepvállalásban az afrikai konfliktusokban, amely kedvezőtlenül érintette a kínai érdekeket.

Konklúzió

A kínai elnök felajánlása alapján úgy tűnik, hogy Kína számára az ENSZ békefenntartás eltérő jelentőséggel bír, mint a nyugati országoknak. Míg utóbbiak jellemzően a békefenntartó csapatok kiállításának költségeit és a lehetséges áldozatok miatti politikai következményeket tartatják szem előtt, Kína megközelítése szerint az egy komplex – gazdasági, politikai, katonai – célokat magába foglaló és hosszabb távon beérő stratégia részét jelenti. Ennek a hosszú távú stratégiának a végső célja – kiegészülve azzal a ténnyel, hogy Kína nem osztja a nyugati országok emberi jogokról és demokráciáról alkotott véleményét – hogy segítse Kína további felemelkedését és hogy burkoltan, a nyugati intézményi struktúrát felhasználva, erodálja az amerikai dominanciájú világrendet.

Felhasznált irodalom

Jegyzetek

[i] What is peacekeeping? http://www.un.org/en/peacekeeping/operations/peacekeeping.shtml

[ii] United Nations Peacekeeping Operations Principles and Guidelines. http://www.zif-berlin.org/fileadmin/uploads/analyse/dokumente/UN_Capstone_Doctrine_ENG.pdf

[iii] UN PEACEKEEPING: 20 YEARS OF REFORM. https://www.cigionline.org/sites/default/files/un_peacekeeping_1.pdf

[iv] UN PEACEKEEPING OPERATIONS: NEW TRENDS https://www.pminewyork.org/pdf/Concept%20Note%20Russian.pdf

[v] A megnőtt biztonsági kockázatú jelenlét miatt az ENSZ-nek lépéseket kellett tennie, ezek között mérföldkőnek számít a 2013 márciusában elfogadott, ENSZ BT 2098-as határozata, amely kiszélesítette a kongói misszió hatáskörét, engedélyezve számukra offenzív akciók végrehajtását is.  UNSC, Resolution 2098

http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/s_res_2098.pdf

[vi] Peacekeeping Fact Sheet. United Nations Peacekeeping. http://www.un.org/en/peacekeeping/resources/statistics/factsheet.shtml

[vii] http://www.un.org/Depts/Cartographic/map/dpko/P_K_O.pdf

[viii] Peacekeeping Fact Sheet. United Nations Peacekeeping.

[ix] Troop and police contributors. http://www.un.org/en/peacekeeping/resources/statistics/contributors.shtml

[x] Adatok forrása: Ranking of Military and Police Contributions to UN Operations. http://www.un.org/en/peacekeeping/contributors/2015/oct15_2.pdf

[xi] Financing peacekeeping

http://www.un.org/en/peacekeeping/operations/financing.shtml

[xii] Eme meggyőződésében a szuezi válság csak még inkább megerősítette. A válság alatt elítélte a francia és brit katonai akciót, és addig a pontig egyet is értett az ENSZ-szel, amíg az is ugyanezt tette, azonban onnantól kezdve, hogy békefenntartókat vezényelt a Sínai-félszigetre, ismét tiltakozásba kezdett, mert szerinte még a békefenntartóknak sem áll jogában egy másik állam területi szuverenitását megsérteni. (Jordán, 2011)

[xiii] Összeállítva ENSZ békefenntartói adatok alapján. http://www.un.org/en/peacekeeping/resources/statistics/contributors_archive.shtml

[xiv] Kína ENSZ nagykövete, Wang Guangya így fogalmazott: „Kína betölti azt a vákuumot, amit a nyugat hagyott maga után.” Id. Wu – Taylor, 2011, 137.o.

[xv] Grafikon összeállítása a következő adatok alapján: http://www.un.org/en/peacekeeping/resources/statistics/contributors.shtml

[xvi] CHAN, Minnie: China’s growing peacekeeping commitment to UN shows shift in foreign policy, South China Morning Post, 30 May, 2014 http://www.scmp.com/news/china/article/1521454/chinas-growing-peacekeeping-commitment-un-shows-shift-foreign-policy

[xvii] au.int: au.int: http://www.au.int/en/about/nutshell

[xviii] au.int: au.int: http://www.au.int/en/about/nutshell

[xix] au.int: au.int: http://www.au.int/en/about/nutshell

[xx] TÓTH, Norbert: Az Afrikai Unió új közös védelmi és biztonságpolitikája, mint a kontinens fejlődését elősegítő mechanizmus. In: Külügyi Szemle, 2006, ősz-tél http://kki.gov.hu/download/c/2c/b0000/Kulugyi_Szemle_2006_03_Az_Afrikai_Uni%C3%B3_k%C3%B6z%C3%B6s_v%C3%A9d_.pdf (2015.11.23.)

[xxi] AU Handbook (2014) http://www.un.org/en/africa/osaa/pdf/au/au-handbook-2014.pdf (2015.11.23.)

[xxii] TÓTH, Norbert: Az Afrikai Unió új közös védelmi és biztonságpolitikája, mint a kontinens fejlődését elősegítő mechanizmus. In: Külügyi Szemle, 2006, ősz-tél, 150.o.http://kki.gov.hu/download/c/2c/b0000/Kulugyi_Szemle_2006_03_Az_Afrikai_Uni%C3%B3_k%C3%B6z%C3%B6s_v%C3%A9d_.pdf (2015.11.23.)

[xxiii] AU Handbook (2014) http://www.un.org/en/africa/osaa/pdf/au/au-handbook-2014.pdf (2015.11.23.)

[xxiv] President Xi addresses U.N. General Assembly, pledges $1B in aid. https://www.youtube.com/watch?v=2xOt90jpGbM (2015.10.23.)

[xxv] Decision on the budget of the African Union for the 2016 financial year. saflii.org: http://www.saflii.org/au/AUDECISIONS/2015/19.pdf (2015.11.23.)

[xxvi] No strings attached: African Union seeks financial independence. 2015 február 1. dailymail.co.uk: http://www.dailymail.co.uk/wires/afp/article-2935107/No-strings-attached-African-Union-seeks-financial-independence.html (2015.11.23.)

[xxvii] Remarks by President Obama at U.N. Peacekeeping Summit, The White House, Office of the Press Secretary, September 28, 2015.  https://www.whitehouse.gov/the-press-office/2015/09/28/remarks-president-obama-un-peacekeeping-summit

Mentés

Eszterhai Viktor a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatóintézetének szenior elemzője. 2018-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Doktori Programján Ph.D.  fokozatot szerzett. 2014-2015 között a Tsinghua Egyetem, 2017-ben a Fudan Development Institute vendégkutatója volt. Kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellegzetességei, Kína és Közép-Európa kapcsolata, nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái.

Eszterhai Viktor

Eszterhai Viktor a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatóintézetének szenior elemzője. 2018-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Doktori Programján Ph.D.  fokozatot szerzett. 2014-2015 között a Tsinghua Egyetem, 2017-ben a Fudan Development Institute vendégkutatója volt. Kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellegzetességei, Kína és Közép-Európa kapcsolata, nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: