Sajtófigyelés – 2018. július 09.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Kínának hét repülőgép-hordozója lesz 2025-re? – Abraham Ait, The Diplomat, 2018. június 30.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg első repülőgép-hordozójának üzembe helyezése 2012-ben és további három hadihajó fejlesztése és tesztelése a közelmúltban nyugtalanságot váltott ki az ázsiai és nyugati országokból. Peking célja az, hogy az 1980-as években kezdeményezett szovjet Kuznetsov és Ulyanovsk program segítségétével 2025-re négy repülőgép-hordozó tulajdonosa legyen. Nemcsak számbeli növekedést, hanem méretbeli és minőségi javulást is el szeretne érni, ami elektromágneses rakétavető rendszerek, komolyabb harci eszközök, korai figyelmeztetésre alkalmas repülőgép-hordozó támaszpontú repülők és elektromos vadászrepülők telepítését is magába foglalja. Ezek a katonai eszközök lehetővé teszik Kína számára a fejlett Japánnal és az Egyesült Államokkal való versenyt a csendes-óceáni térgében. Mindez az új, Type 055 változatú romboló vízre bocsátásával együtt azt jelenti, hogy Peking nagyobb erőprojekcióra és a vitatott, stratégiailag fontos Dél- és Kelet-kínai-tenger dominálására lesz képes.
A négy fejlett repülőgép-hordozó mellett az is az aggodalmat növeli a környező államokban és az USA-ban, hogy a védelmi program következtében, mely épp folyamatban van Kínában, a repülőgép-hordozók száma 2025-re hétre is emelkedhet. A Type 001, Type 002 és Type 003 hordozók mellett ugyanis kezdetét vette három, egyenkét 40.000 tonna kétéltű támadóhajó fejlesztése is, melyek megközelítőleg a francia Charles De Gaulle méretével fognak megegyezni, és melyek az amerikai USS Wasp-hez fognak hasonlítani.
Az amerikai haditengerészet jelenleg húsz repülőgép-hordozóval rendelkezik, melyből tizenegy úgynevezett szuper repülőgép-hordozó, kilenc pedig kétéltű támadóhajó. Bár utóbbiakat az Egyesült Államok nem tartja repülőgép-hordozóknak, az olyan repülők, mint az F-18E, az F-35C, a Harrier függőleges fel- és leszállásra alkalmas vadászrepülő és a nemrégiben fejlesztett, kétéltő támadóhajókra telepíthető F-35B gépek lehetővé teszik, hogy annak tekintsük őket. Ugyanez a helyzet áll fenn Kína Type 075 kétéltű támadóhajói esetében is, melyek, ha 2025-re vízre kerülnek, hétre növelik az ázsiai óriás repülőgép-hordozóinak számát.
Míg jelenleg az Egyesült Államok az egyedüli gyártója a függőleges fel- és leszállásra alkalmas vadászrepülőknek (Short Take-Off and Vertical Landing – STOVL), az F-35B-nek, a hidegháborúban a Szovjetunió volt ennek a technológiának a nagy úttörője. Amikor az 1990-es években a Szovjetunió felbomlott, Kína több technológiát, például a Yak-141-et is megvásárolta Oroszországtól, majd gyors ütemben saját vadászrepülők fejlesztésébe kezdett. Peking kétéltű támadóhajói egyenként harminc gép fogadására alkalmasak, mely az olyan fejlesztésekkel kiegészülve, mint a lopakodó rendszerek, az aktív fázisvezérlésű radarok, vagy a levegő-levegő rakéták, félelmetes erővel ruházzák fel a Dél-kínai-tengeren Kínát.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg az ázsiai-csendes-óceáni térségben további előnyök szerzésére törekszik. Ha sikerül terveit megvalósítania, dominanciáját nem lesz egyszerű megfékezni. Bár az Egyesült Államok többszörösen nagyobb számú repülőgép-hordozóval rendelkezik, ereje megosztott, mivel Washington globális méretekben gondolkozik.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/06/will-china-have-7-aircraft-carriers-by-2025/
Észak-Korea 2018-ban is folytatta a ballisztikus rakétahordozók gyártását – Ankit Panda, The Diplomat, 2018. június 30.
Az Amerikai Egyesült Államokbeli National Air and Space Intelligence Center (NASIC) által kiadott értékelés szerint, mely az USA-t érintő fenyegetéseket elemzi, Észak-Korea az idei év első felében is folytatta az új, közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáját, a Pukguksong-2/KN15-öt támogató felszerelések gyártását. Bár további rakétát nem állított elő, a jelenlegit tíz rakétahordozóval (transporter-erector-launchers – TEL) támogatta meg.
2017 júniusában a NASIC 1000 kilométerre értékelte a Pukguksong-2 hatótávolságát, ami az akkori állásfoglalás szerint még nem volt telepítve annak ellenére, hogy Kim Jong Un 2017 májusában a második tesztrepülés után működőképesnek nyilvánította a ballisztikus rakétát. Ezzel a hatótávolsággal a Pukguksong-2 elérheti Japánt és a szigetein lévő amerikai katonai létesítményeket. A ballisztikus rakéta annak a Pukguksong-1/KN11-nek a szárazföldi változata, melyet tengeralattjáróról lehet elindítani. Ahhoz hasonlóan a Pukguksong-2-t is magasnyomású gáz segítségével tudják kilőni.
Észak-Korea több mint hét hónapja nem tesztelt ballisztikus rakétát, az utolsó példa erre 2017. november 28-án volt, amikor kilőtte Hwasong-15 interkontinentális rakétáját. Az amerikai katonai hírszerzés ebben az évben továbbá jóval kevesebb mozgást figyelt meg Észak-Korea azon területein, melyeken információk szerint ballisztikus rakétaprogram folyik. Bár a vezetés tudja, hogy korlátok közé kell szorítania katonai tevékenységét, ha diplomáciai kapcsolatot akar kialakítani az Egyesült Államokkal, Kim Jong Un január 1-jén, újévi beszédében célzást tett arra, hogy folytatni fogják a nukleáris robbanófejek és ballisztikus rakéták gyártását. Ezt akkor sem vonta vissza, amikor április 20-án, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága plenáris ülésén ígéretet tett arra, hogy leállítják az atomkísérleteket és az interkontinentális rakéták tesztelését. A közepes és rövid hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban, így a Pukguksong-2-t illetően sem tett soha engedményt nyilvánosan. Az Egyesült Államoknak így további tárgyalásokra lesz szüksége ahhoz, hogy a félszigetet atommentesítsék. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter július 6-ai látogatása egy újabb kísérlet lesz az előre lépésre.
Középpontban a vietnámi-maláj haditengerészeti kapcsolatok – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. július 5.
Múlt héten Malajzia haditengerészetének vezérkari főnöke látogatást tett Vietnámban, hogy szélesítsék és mélyítsék a két ország közötti bilaterális védelmi kapcsolatokat az új maláj kormány megalakulása után.
Vietnám és Malajzia kapcsolata a védelmi kérdésekre is kiterjed, melyet egy 2008-ban aláírt egyetértési megállapodás erősít meg. Az együttműködés nemcsak a Dél-kínai-tenger kérdését, hanem olyan területeket is magába foglal, mint a határon átnyúló bűnözés és az illegális halászat elleni küzdelem, vagy a békefenntartásban szerzett tapasztalatcsere, melyben Hanoi szeretne nagyobb szerepet játszani. Az elmúlt években számos előrelépés történt a védelmi kapcsolatok terén, beleértve annak a megállapodásnak az aláírását 2015-ben, mely egy olyan magas szintű bizottság létrehozásárára irányul, mely azokon a területeken segíti az építkezést, amik a vártnál lassabban fejlődnek. Az egyetértési megállapodás tizedik és a bilaterális diplomáciai kapcsolatok negyvenötödik évfordulója idén újabb löketet adhat az együttműködés mélyítéséhez.
Ahmad Kamarulzaman Ahmad Badaruddin, a maláj haditengerészet vezérkari főnökének vietnámi látogatása az első felsővezetői bilaterális védelmi találkozó volt azóta, hogy a Pakatan Harapan (Remény Szövetsége) megnyerte Malajziában a választásokat, és újra miniszterelnöki székbe ültette a 92 éves Mahathir Mohamadot. A delegáció látogatása számos – például Phan Van Giang altábornaggyal és Pham Hoai Nammal, a vietnámi haditengerészet parancsnokával való – találkozót foglalt magába, melyek Hanoiban a Védelmi Minisztériumban és Hai Phongban a Haditengerészet épületében kerültek megrendezésre. A tárgyalásokról csak kevés részlet került nyilvánosságra, de hivatalos vietnámi beszámolók szerint tengerészeti együttműködésről és különböző cserékről esett szó. Ezek a találkozók a magas szintű bizottsággal és munkacsoportokkal együtt lehetővé teszik az együttműködési lehetőségek feltérképezését, beleértve a logiszitkai támogatás nyújtását, vagy a karbantartási, javítási és felújítási szolgáltatások rendelkezésre bocsátását. Egy érdekes lehetőségként felmerült annak az ötlete is, hogy Vietnám orosz, és Malajzia francia tengeralattjárói látogatást tehetnének egymásnál, melynek inkább a tapasztalatcsere lenne a célja, nem pedig a konkrét védelmi együttműködés.
Forrás: https://thediplomat.com/2018/07/vietnam-malaysia-navy-ties-in-focus-with-bilateral-visit/
Miért Kína fogja megnyerni a kereskedelmi háborút? – Philippe Legrain, Foreign Policy, 2018. július 6.
„Ha 500 millió USD-os mínuszban vagy, nem veszíthetsz.” Ezt az üzentet osztotta meg Donald Trump április 4-en a twitteren. Az amerikai elnök úgy véli, hogy az USA kereskedelmi deficitje miatt, ami 2017-ben 337 millió USD volt, nem pedig 500 millió, megnyeri a kereskedelmi háborút. Trump 46 millió USD értékű importra kivetett 25%-os vámtarifával fenyegeti Kínát, melyet 100 milliárd USD értékű importra kíván kiterjeszteni arra a számításra alapozva, hogy ez majd visszalépésre kényszeríti Pekinget. De az amerikai elnök téved, mivel Kína pozíciója még akkor is erősebb, ha többet ad el az Egyesült Államoknak, mint fordítva.
A statisztikák eltúlozzák a kínai gazdaság sérülékenységét, és nem értékelik elég komolyan az amerikaiét. A termékek kereskedelmét tekintve, melyre a legtöbb felmérés irányul, az Egyesült Államok 2017-ben 506 milliárd étékben importált Kínától, majdnem négyszer annyit, mint amennyit exportált. Másik oldalról viszont az USA 38 milliárd USD-ral több szolgáltatást adott el Kínának, mint fordítva, mely a két ország közötti kereskedelem legnagyobb amerikai többletét jelenti. Ráadásul míg az Egyesült Államok többnyire amerikai mezőgazdasági és kész termékeket exportál Kínába, addig Kína tipikusan olyan termékeket ad el Amerikának, melyek számos külföldi elemet tartalmaznak. Továbbá a Kínából származó amerikai import 37%-a olyan komponenseket foglal magába, melyekre az amerikai termelésnek is szüksége van.
Vegyük például az iPhone esetét, melynek kijelzője a dél-koreai Samsungtól, memória chip-je a japán Toshibától, számos más része pedig további országokból származik. Becslések szerint összerakni egy iPhone X-et Kínában a 370 USD-os előállítási költség csupán 3-6%-át jelenti. Így amikor a termék megérkezik Kínából az Egyesült Államokba és eladásra kerül 999 USD-ért, a költség Peking exportjához íródik ugyan, a valóságban azonban az amerikai kiskereskedők azok, melyek hozzáadják az árrést. Természetesen ez egy extrém példa, ráadásul Trump jelenleg nem támadja az iPhone importot. De a vámtarifával sújtott termékek esetében is – melynek több mint fele az elektronikai termékeket érinti – megfigyelhető ez a jelenség. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint az Egyesült Államokba irányuló kínai export közel fele a számítógépek, elektronikai termékek és optikai felszerelések kapcsán külföldi termék. Így még ha a vámtarifák negyedével csökkentik is a kínai exportot, Peking csak 6,5 milliárd USD értékű csapást szenved el, mely körülbelül 0,05%-át teszi ki az ország GDP-jének. Ha Trump a büntetővámokat az egész kínai importra kiterjesztené, az akkor is csak a 12 trillió USD-os kínai gazdaság 2,7%-át érintené, mivel Peking hozzáadott értéke az exporthoz összesen 329 milliárd USD. Ez azt jelenti, hogy ha a 25%-os vámok az egész kínai exportot sújtanák, az is közvetlenül csak a GDP 0,7%-ának megfelelő veszteséggel járna. Lehet, hogy sebet ejtene Kínán, de éves gazdasági növekedése akkor is 6,1% maradna.
A mindenre kiterjedő büntetővám egyébként sem valószínű szcenárió, mivel az amerikai gazdaság sérülékenyebb annál, mint ahogy azt Trump gondolja. Számos amerikai cég helyezi ki termelését Kínába, melyek ki vannak téve Peking trükkjeinek. A kereskedelmi háború ráadásul azokat az amerikai termékeket is veszélyezteti, melyek a kínai alkotóelemekre épülve igyekeznek globálisan versenyképesek lenni. Trump intézkedései már most számos szerszámgépet érintenek, melyek nemcsak az árakat tolják feljebb, de az amerikai gyáripar munkahelyeit is veszélyeztetik.
Ezzel szemben Kína lehetséges megtorló intézkedései sokkal jobban célzottak. Ilyen például, hogy Boing részvényárfolyama hirtelen nagyot zuhant azután, hogy Peking bejelentette válaszlépéseit. De ide sorolható a 12,8 milliárd USD-os szójabab export is, melynek Kína szívja fel a felét. Mivel Kína Brazíliából is tud szójababot importálni, az amerikai farmerek azonnal elszenvedték az árak esését.
Kína ráadásul az Egyesült Államoknál könnyebben tudja csillapítani a gazdasági károkat, mivel az USA jegybankjával ellentétben a kínai központi bank nem független, így a Kínai Jegybank kamatcsökkentést rendelhet el a hazai kereslet növelésére és valutaszabályozást hajthat végre a versenyképesebb kínai export érdekében. Peking továbbá jobb fiskális pozícióban van a költségvetési hiánnyal küzdő Egyesült Államokhoz képest, mely lehetővé teszi számára, hogy kompenzálja a kereskedelmi háború sújtotta iparágakat.
Végezetül a kínai kormány sokkal könnyebben fel tudja szívni a vámtarifák okozta politikai költségeket, mint az USA, ahol a tőzsde hazardírozik minden amerikai intézkedés után. Ráadásul úgy tűnik, hogy Trumpnak nincsen stratégiája Kínával szemben. Egy nemzetközi szövetség sokkal hatékonyabban tudná rákényszeríteni Kínát a piacok megnyitására és a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartására, de az amerikai elnök a vámokkal való fenyegetéssel Japánt és az Európai Uniót is elidegeníti magától. Trump ráadásul folyamatosan rontja az Egyesült Államok helyzetet azzal, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályait megsértve egyoldalúan cselekszik.
Egyes vélemények szerint Peking a bolondját járatja az amerikai elnökkel az olyan úgynevezett engedményekkel kapcsolatban, mint például az az áprilisban, a Boao Fórumon bejelentett csomag, mely valójában csak a korábbi gazdasági reformokat csomagolta Trump fülének kedvező módon újra. Kína számára kis szerencsével az Egyesült Államok tovább süllyedhet, annak ellenére, hogy Trump a győzelmet hirdeti.
Forrás: https://foreignpolicy.com/2018/04/13/why-china-will-win-the-trade-war/
Moon India felé fordul piacszerzés céljából – Kim Jaewon, Nikei Asian Review, 2018. július 07.
Moon Jae-in dél-koreai elnök vasárnap megkezdi hatnapos állami látogatását Indiába és Szingapúrba, hogy a kereskedelmi háború közepette az export és a helyi termékek segítségével növelje az ország gazdasági befolyását Dél- és Délkelet-Ázsiában. Moont száz üzletember, köztük Lee Jae-yong, a Samsung alelnöke kíséri, aki megmutatja az elnöknek a vállalat új okostelefon üzemét Újdelhi közelében. A Samsung 713 millió USD-t fektetett a projektbe.
Az elnök látogatására azután kerül sor, hogy a világ két legnagyobb gazdasága közötti kereskedelmi háborút előidézve életbe lépnek az 25%-os, 34 milliárd USD értékű kínai termékre kivetett amerikai büntetővámok. Az exportorientált Dél-Koreának új piacokra van szüksége, hogy csökkentse a két legnagyobb kereskedelmi partnerétől való függőségét. Az idei év első öt hónapjában 26,5%-os részesedéssel Kína volt az ország exportjának elsőszámú célpontja, melyet az Egyesült Államok követett 11,4%-kal. Dél-Koreának egyébként is Kína mögé kell néznie, mivel Peking a THAAD (végfázisú nagy magassági területvédelmi rendszer) üzembe helyezését követően hátráltatni kezdte a dél-koreai cégek működését.
Lee Song, a Hanwha Védelmi Rendszerek ügyvezető igazgatója kulcsszerepet fog játszani a látogatáson, mivel a kereskedelmi kamara szerint Dél-Korea fegyvereket akar eladni Indiának, a világ legnagyobb fegyverimportálójának. Gazdasági növekedése és a Kínával való összetűzései miatt Újdelhi több mint 6,2 milliárd USD értékben tervez katonai eszközöket vásárolni, melyre fejlett, hosszú távú stratégiával Dél-Korea is szeretne rácsatlakozni.
Moon Narendra Modival is találkozni fog kedden, hogy arra kérje az indiai miniszterelnököt, hogy segítse a dél-koreai cégeket. India vásárlóerőereje az Egyesült Államokat és Kínát követve a harmadik legnagyobb a világon, így Dél-Koreának érdemes erre a hatalmas fogyasztói piacra nagyobb figyelmet szentelnie.
A Washingtonra és Pekingre való ráutaltság lazítása érdekében Moon az úgynevezett New Southern Policy-nek is szeretne nagyobb löketet adni, ami azt jelenti, hogy az ASEAN tagjaival való diplomáciai kapcsolatát meg akarja erősíteni. Ennek keretében a dél-koreai elnök találkozóra készül Lee Hsien Loonggal, Szingapúr miniszterelnökével, hogy elismerését fejezze ki neki a Trump-Kim csúcson való közvetítő tevékenységéért, és hogy megtárgyalják a negyedik ipari forradalom együttműködési lehetőségeit.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Economy/Moon-heads-for-India-to-cultivate-markets-beyond-China-US
A SoftBank többet fog fektetni Afrika napenergiájába – Minoru Satake, Nikkei Asian Review, 2018. július 07.
Masayoshi Son, a SoftBank Group elnök-vezérigazgatója Paul Kagameval ruandai elnökkel és más afrikai vezetőkkel találkozott hétfőn az Afrikai Unió csúcsán Mauritána fővárosában, hogy megtárgyalják azokat a lehetőségeket, mellyel a japán multinacionális konglomerátum nagyobb szerepet tud vállalni a kontinens napenergia projektjeiben. Az Afrikai Unió jelenleg 300 gigawatt naperőmű kiépítését tervezi, melynek kivitelezésében a SoftBank, mely Vision Fund-ján keresztül már 100 milliárd USD értékben valósított meg ilyen projekteket a világ minden táján, nagy segítség lehet.
A szerepvállalás növelésének igénye nem teljesen újszerű, a japán vállalat már márciusban aláírt egy megállapodást Szaúd-Arábiával arról, hogy megépítik a világ egyik legnagyobb, 200 gigawatt teljesítményű naperőművét, melybe 2030-ig 200 milliárd USD-t fognak invesztálni. A projekt körülbelül százezer munkahelyet fog teremteni, és felül fogja múlni Szaúd-Arábia minden erőforrásának jelenlegi termelőkapacitását. A SoftBank Group továbbá az indiai kormánnyal is tárgyal egy 60 milliárd USD-os megaprojektről, mely kétszázezer munkahelyet teremtene, és hozzájárulna Újdelhi azon célkitűzéséhez, hogy a megújuló energia kapacitását 175 gigawattra növelje. A Vision Fund, melynek legnagyobb befektetője a Rijadh, minden esetben a költségek 20%-át viseli, a hátramaradó részt pedig a villamos energia eladásából származó bevétel fedezi.
A SoftBank közvetlenül és a Vision Fund-on keresztül is hatalmas összegeket fektet olyan üzletekbe, melyek modern technológiákon, például mesterséges intelligencián dolgoznak. Ezeknek a cégeknek a növekedés érdekében kiegyensúlyozott energiaellátásra van szükségük, melyhez a SoftBank hozzájárul a megújuló energia és a töltőegységek termelésébe való befektetéseivel. A naperőmű projektek a SoftBank számára pedig lehetővé teszik más befektetések finanszírozását, mivel a napenergia alacsony kockázat mellett stabil, hosszantartó pénzáramlást biztosít.
Forrás: https://asia.nikkei.com/Business/Companies/SoftBank-expands-Vision-Fund-solar-investment-to-Africa
Az észak-koreaiak 40%-ának humanitárius segítségre van szüksége – Ariana King, Nikkei Asian Review, 2018. július 7.
Marc Lowcock, az Egyesült Nemzetek Szervezete humanitárius ügyek összehangolásáért felelős irodájának vezetője hétfőn megkezdi négynapos látogatását Észak-Koreában, hogy jobban megérthesse az országban folyó válságot, és hogy első kézből láthassa a segélyezési folyamatot. 2011 óta ez lesz az első olyan alkalom, hogy az ENSZ sürgősségi segélyezési koordinátora Észak-Koreába utazik, hogy kormánytagokkal, humanitárius partnerekkel és a segélyek kedvezményezettjeivel találkozzon. A látogatásra azután kerül sor, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter ezen a héten Phenjanba látogat, hogy a Trump-Kim Jong Un csúcs után rávegye Észak-Koreát arra, hogy tegyen konkrét lépéseket az ország atommentesítésének előmozdítására.
A humanitárius ügyek összehangolásáért felelős iroda szerint Észak-Koreában több mint tíz millió ember – a lakosság 40%-a – alultáplált és humanitárius segítségre szorul. Ez nem egy újszerű jelenség, csak az atommentesítés erőfeszítései elterelték erről a problémáról a világ figyelmét. A Needs and Priorities Plan 2018-as kiadása az élelmiszerbiztonság hiányát, a szegényes étrendet és az egészségügyi ellátás nem megfelelő minőségét hibáztatja azért, hogy az öt év alatti észak-koreai gyerekek több mint egyötöde nem megfelelően fejlődik. A vízellátás az ország legtöbb részén nem működik teljes körűen, aminek következtében legalább 13,7 millió embernek csak korlátozott hozzáférése van a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lakosság 23%-ának nem állnak rendelkezésére az alapvető higiéniai feltételek.
A beszámoló 111 millió USD értékű segélynyújtást tart szükségesnek ebben az évben ahhoz, hogy kielégítsék hatmillió ember élelmezési, egészségügyi, higiéniai és más szükségleteit Észak-Koreában. A kampány azonban finanszírozási gondokkal küzd, az idei év felhívásának eddig például csak 10,5%-a került megvalósításra, de az előző évben is csak 31,2% került finanszírozásra. A költségvetés csökkenése miatt a humanitárius ügynökségek kénytelenek jelentősen alább adni célkitűzéseikből, ami nemcsak azokra az emberekre jelent azonnali fenyegetést, akik rá vannak utalva a támogatásra, de az ország azon pozitív irányú fejlődését is megfordíthatja, melyet Észak-Korea az utóbbi években például a gyermekek és anyák halálozási aránya terén elért.
Szerző: Mogyorósi Alexandra
