Sajtófigyelés – 2018. május 14.

A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Jelentések szerint Kína rakétatelepítéseket folytat a Dél-kínai-tengeren – Charles Clover, Financial Times, 2018. május 3.

Peking még az eddigieknél is magabiztosabban szeretné biztosítani haditengeri fölényét a Dél-kínai-tengeren. Egy jelentés szerint nagy hatótávolságú hajó elleni rakétákat (LRASM: Long Range Anti-Ship Missile), légvédelmi fegyvereket létesítettek a szigeteken. Peking egymásnak ellentmondó nyilatkozatai is igazolni látszanak a fegyverkezést. Egy alkalommal kijelentették, hogy nem kívánják emelni a katonai jelenlétet a szigeteken, majd rövidre rá kifejtették, hogy Kína szuverén területeit – aminek az érintett szigeteket tekintik – joguk van minden eszközzel megvédeni.

Műholdfelvételeken láthatóak különböző burkolt, védett menedékek, amik tökéletesen alkalmasak az ilyen jellegű rakéták tárolására. Három fő zátonynál találtak ilyeneket: Subi Reef, Mischief Reef, Fiery Cross Reef.

A Dél-kínai-tenger e területein az elmúlt időszakban többször volt viszály, mint béke. Múlthónapban tartotta Kína Hainan szigetén a legnagyobb hadgyakorlatát, előtte valószínűsíthetően három ausztrál haditengerészeti hajóval történt szembetűzés, amik a területen hajóztak át.

Amennyiben valóságos információkat tartalmaz a riport, ez az első alkalom, ami során hosszú hatótávolságú rakétákat telepítenek a térségbe, ami természetesen Kína erőfölényét még keményebben megalapozza.

Forrás: https://www.ft.com/content/27842984-4e87-11e8-a7a9-37318e776bab

Felívelőben a globális elektromosautó-piac: nem kis részben Kínának köszönhetően –Patrick Hertzke, Nicolai Müller, Stephanie Schenk, and Ting Wu, McKinsey & Company, 2018. május.

Az elektromosautó-piac hihetetlen mértékű növekedésnek örvend. A McKinsey elektromos jármű indexe (EVI: Electric Vehicle Index) szerint mára több mint egy millió elektromos jármű került eladásra, ha ez a sebes fejlődés megmarad, 2020-ra várhatóan 4.5 millió eladásra lehet számítani. A tisztán elektromos autók adják 66%-át a globális elektromosautó-piacnak.

A kínai piac 72%-kal nőtt meg 2017-ben, amivel magasan a globális piac élére tört. Ez a fejlődés magasabb, mint az amerikai és európai piacok közös mérete. A siker egyik eleme a kedvezmények rendszere, amivel egy elektromos autó tulajdonosa gazdagodik. Erre példa a zöld rendszám. Ezt a sikert az ösztönző politikájuk megváltoztatásának ellenére sikerült elérni, ráadásul az állami támogatás csökkentése mellett. A kínai eladási tevékenységet világ szinten egyedül Norvégia előzte meg az EVI szerint. Az EU-s piacon, ami 40%-kal nőtt meg 2016 és 2017 között Németország és Norvégia áll az élen.

A kínai előretörést nagyon jól mutatja, hogy az index szerint 2014-ben még azonos szinten állt Kína és Németország, 2018-ra viszont előbbi teljes mértékben leelőzte az európai államot.

Forrás: https://www.mckinsey.com/industries/automotive-and-assembly/our-insights/the-global-electric-vehicle-market-is-amped-up-and-on-the-rise?cid=other-eml-alt-mip-mck-oth-1805&hlkid=967d8c9e6ffd4733b6215db3bac35072&hctky=10337137&hdpid=7614e4eb-6c11-4d8e-85fb-0f415f6005d1

Az észak-koreai „show” még csak most kezdődött, de már vége is? – Michael Schuman, Bloomberg, 2018. május 6.

Kim Jong-un ígéretet tett az nukleáris tesztüzemeinek leállítására, ráadásul ennek örömére nemzetközi sajtót is meghívta birodalmába. Ezzel kívánja alátámasztani, hogy komolyan gondolja döntését.

Sokan azonban kételkednek a döntést illetően. Vannak, akik úgy vélik ezek a nukleáris területek már nincsenek kihasználva, így nem feltétlen értékelhető Kim lépése. Egy dolog viszont biztos, Észak-Koreának be kell bizonyítania, hogy valójában meg fogja tenni a non-proliferációt. Ezt a szem előtt tartva kell tárgyalni mind Dél-Koreával, mind az Amerikai Egyesült Államokkal.

Ahhoz, hogy bizonyítani tudják szándékukat, pontosnak kell lenniük, hiszen a koreai történelmet szemlélve gyanúsan hasonló eseményeket figyelhetünk meg. Kim Jong-il egy évtizeddel korábban felrobbantotta az egyik hűtőtornyot a CNN kameráinak láttára. Ezzel próbálta alátámasztani a nukleáris tevékenységének visszaszorítását, azonban ugyanebben az évben megtörtént a második teszt.

1994-ben a Clinton adminisztráció által megkötött egyezség érdemében építettek két atomreaktort Észak-Korea számára, cserébe a koraiak a meglévő atomarzenáljuk fejlesztését ígérték. Ezt az egyezséget 2000-ben sikerült feltörni, hiszen Washington rájött, hogy Pyonggyang titokban folytatta az előtte is tartó tevékenységet.

Úgy tűnik a mostani egyezséghez elengedhetetlen lesz Észak-Korea atomhoz kapcsolódó minden jellegű tevékenységét ellenőriztetni. Kérdés, hogy erre Kim hajlandó lesz-e.

Forrás: https://www.bloomberg.com/view/articles/2018-05-06/north-korea-show-might-be-over-before-it-starts

Ahol Mianmar félrement – Zoltan Barany, Foreign Affairs, 2018. május

Az ország demokratikus ébredése és az etnikai tisztogatás között eltelt pár év. Számtalan év katonai irányítás után 2015-ben a Nemzeti Liga a Demokráciáért Párt elsöprő győzelmet aratott a választásokon. Vezetőjük Aung San Suu Kyi – akit még Nobel-békedíjjal is jutalmaztak – erős nyugati támogatás mellett kezdte meg felszámolni az izolált helyzetüket.

Azonban a rohingya mészárlás megmutatta a mianmari folyamatok gyenge pontjait. Suu Kyi és kormányának semmilyen hatalma sincs a hadsereg felett. Emiatt nem tudja kezelni a rohingya helyzetet. Mianmar 54 milliós népességében 135 etnikai csoportot ismer el, kivéve a rohingyákat, akik a 2.5 milliós nagyságukkal a világon a legnagyobb állam nélküli népcsoportnak számítanak. Viszont a legtöbben nem Mianmarban laknak, hanem elmenekültek más országokba. Akik maradtak az országban pedig nem tudják sem politikailag sem az önvédelem területén megvédeni magukat. 2017 végére 650 000 rohingya menekült szomszéd Bangladesbe. Az óriási menekültáradat úgy tűnik az év végére lecsökkent.

A Tatmadaw – mianmari hadsereg – etnikai tisztogatása után óriási nemzetközi viharba keveredett. Magával rántva Suu Kyit is, aki politikai fedezetet ad a hadseregnek. Több eset is megkérdőjelezi Suu Kyi Nobel-békedíját: külföldi újságírók letartóztatása, akik a hadsereg tevékenységei után nyomoztak, egy rohingya nő katonák általi megerőszakolása. Így nem megvetendő, ha valaki az irányítását kritizálja. Politikai vezetésének köszönhetően nincs semmilyen felügyelet vagy civil kontroll a hadsereg felett, nincsenek kezelve a rohingya ellenes csoportok, 80%-ban a katonai szféra tagjai vagy volt tagjai uralják a gazdaságot. Autokratikus vezetési stílusának köszönhetően a párton belül és a kormányzati szférában is nagy befolyással rendelkezik, még hetven évesen is.

Forrás: https://www.foreignaffairs.com/articles/burma-myanmar/2018-04-16/where-myanmar-went-wrong?cid=int-lea&pgtype=hpg

Kína egy gazdasági holtágat helyez a középpontba- Starfor, 2018. május 2.

Hainanon új szabadkereskedelmi kikötőt fog létesíteni Kína. A célja természetesen nem más, mint a kínai gazdaság fellendítése. Hainan 30 évvel ezelőtt vált le Guangdong tartományról, ezáltal Kína legkisebb és legfiatalabb provinciája. Xi Jinping a Baoa Fórumon jelentette be tervét, melynek fő lépései: Hainan 2020-ig való szabad kereskedelmi területté alakítása, 2025-re a kikötő kifejlesztése, majd 2035-re a cél pedig, hogy globális vezetővé alakuljon. Saját komoly szabályozások szerint működtetnék a kikötőt, ami a kínai vámterületektől eltérően működne.

Kínában több vámmentes zóna található, amelyek gazdasági sikeressége nem kérdőjelezhető meg. Ezért számítanak nagy gazdasági fellendülésre Hainan átalakítása után is. Jó választás egy szigeten kísérletezni a gazdasági liberalizációval, hiszen geopolitikai adottságai miatt könnyebb kézben tartani a rajta zajló folyamatokat.

A kínai vezetés erőteljesen a szeme előtt tartotta Shanghai működését, az új koncepció kialakítása során.

Hainan választása mellett sok érv szól, az egyik, miszerint a kevésbé fejlett térséget pozitívan érintené a változtatás, a kínai vezetés érdeke az erőforrások allokálása, valamint az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés számára is kiváló lehetőség az új kikötő.

Az újracentralizált kínai politikai erőtér számára jó teszt talaj lesz Hainan. Hiszen egy kevésbé fejlett provincia támogatása precedenst teremt a további elhanyagoltabb térségek fellendítésének lehetőségére is. A koncepció sikeréhez viszont elengedhetetlen, hogy Kína reformokat vezessen be, természetesen teljes mértékben körültekintően.

Forrás: https://worldview.stratfor.com/article/china-puts-economic-backwater-spotlight-hainan-province-free-trade-port

Egy új külpolitikai narratíva az USA számára– Ian Bremmer és Joe Kennedy III, Foreign Affairs, 2018. április 30.

A 2016-os választási kampánya során Donald Trump a hanyatló Amerikai Egyesült Államok helyett egy új narratívát kínált választóinak, aminek köszönhetően fellendíti az ország helyzetét. A történelmet szemlélve láthatjuk a kontinens meghatározó szerepét a világrendszerben és a külpolitikában.

Az állampolgárok viszont másképp gondolnak a globális törekvésekre.  A globalizáció a munkásosztály gyermekei tengerentúlra repülnek dolgozni, vagy harcolni. Továbbá az amerikai félnek, főként a terrorizmustól. Úgy érzik Trump és adminisztráció nem törődik a belügyekkel, csupán a külpolitikai erősségét kívánja éltetni. Pedig fontos lenne az állampolgárok figyelmét felhívni arra, miért emelkedik ki napjainkban a nemzetközi politika.

Egy új világrend van kialakulóban, ami nagyban köszönhető Kína folyamatosan növekvő hatalmának, az EU szétzilálódásának, Oroszország széleskörű konfliktusaink. Kína közvetlen Amerika mögött áll, ami nemcsak gazdasági fenyegetettséget, politikait is hordoz magával, hiszen veszélyezteti a demokrácia eszményét, amelyért Amerika oly sokat harcolt. Manapság nemcsak az államok versenyeznek egymással, hanem a nemzetközi szervezetek, intézmények is. Így, ha az ENSZ BT vagy a Világbank nem képes választ adni a világ problémáira, olyan alternatív szervezetekhez fog fordulni a nemzetek közössége, mint az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank.

Így Amerika asszertív fellépéssel, Kínával összefogva tudná kialakítani az új világrendszert. Ha ezt nem teszi meg Kína készen áll az irányításra a saját, alternatív modelljével.

Forrás: https://www.foreignaffairs.com/articles/2018-04-30/time-new-us-foreign-policy-narrative?cid=int-lea&pgtype=hpg

Maláj választások, a 92 éves kihívó – Pasir Gudang, The Economist, 2018. május 5.

Dr. Mahithir volt miniszterelnök, a Pakatan Harapan (PH) párt vezetőjeként szeretne a politikai élet élére törni az idei választásokon. Annak ellenére, hogy miniszterként az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO) pártjának élén állt, ami a jelenlegi koalíciós kormány, a Barisan Nasional (BN) meghatározó tagja.

Májusban a 222 fős parlamenti választások, valamint 13-ból 12 tartományi választásai lesznek. A küzdelem szorosnak ígérkezik, Najib Razak miniszterelnök a „választások anyjaként” Mahatir pedig a legmocskosabb választásként titulálta a megmérettetést.

Az eredményeket nagyban befolyásolja Malájzia etnikai megoszlása. A népesség 69%-a a bumiputra, a maláj bennszülött csoportok tagja. Ez a csoport adja az UMNO bázisát, hiszen az elmúlt évek kormányzása kedvezményekkel szolgált számukra. Fontos kisebbségi csoportnak számítanak a kínaiak, akik a társadalom 24%-át teszik ki és az előző választásokon az ellenzéki pártokra adták le voksukat.

A választópolgárok kiemelkedő témának tekintik a megélhetési költségek folyamatos növekedését. Múlt évben adónövelést is véghezvitt a kormány, valamint a választókörzetek átírásával igyekezett biztosítani a BM hatalmát. Az ellenzék elgyengítése érdekében Mahathir pártját a Bersatut felfüggesztették adminisztratív hiányosságokra hivatkozva. Még a koalíció gyenge pártjait is igyekeztek illegálisnak nyilvánítani, akik nem tudtak helyi választásokat nyerni.

Egy évtizeddel ezelőtt veszítette el az UMNO a parlamenti helyek 2/3-át, 2013-ban pedig a többséget is, emiatt kellett a Pán Maláj Iszlám Párttal szorosabbra fűzni a köteléküket.  A májusi választás legfőbb kérdése tehát, hogy Mahathirnak sikerül-e ezen az eredményen változtatnia.

Forrás: https://www.economist.com/news/asia/21741612-racial-preferences-may-hand-victory-ruling-party-malaysias-92-year-old-opposition-leader

Kazahsztánnak az Egy övezet, egy út kezdeményezés mögé kellene néznie – Philippe Le Corre, Nikkei Asian Review, 2018. május 04.

Khorgosban, a kazah határon fekvő városban, mely az Európába vezető új selyemút első állomása, Kína jelenléte lenyűgöző. A város kereskedelmi zónájának éttermeit és üzleteit túlnyomó részt kínaiak üzemeltetik, ahová napi körülbelül 15.000 látogató érkezik a kelet-ázsiai országból.

Kazahsztánt, Közép-Ázsia legnagyobb gazdaságát huszonöt éven át a különböző hatalmak közötti egyensúlyozás jellemezte, most azonban Peking gazdasági befolyása gyorsan növekszik az országban. Asztanának így meg kell találnia a módot arra, hogy úgy profitáljon az új helyzet adta gazdasági lehetőségekből, hogy közben szomszédai geopolitikai ambícióit is kezelni tudja. Az országnak el kell tűnődnie azon, hogy a 77 éves Nazarbayev – aki az utolsó szovjet érából származó közép-ázsiai vezető – távozása után a vezetés vajon milyen politikai irányt vesz. A megfelelő út az lenne, ha a kormány növelné lehetőségeit az Európával való kapcsolatok mélyítésére, valamint Oroszország és az USA felé való nyitásra.

Kína felemelkedése Kazahsztánban rendkívül gyorsan zajlott, és mára olyan méreteket ölt, hogy Peking jelenleg az ország olajkitermelésének majdnem 25%-át vásárolja föl. Az Egy övezet, egy út kezdeményezés (OBOR) részeként annyi infrastrukturális projektbe invesztál a közép-ázsiai országokban, hogy ezzel háttérbe szorítja USA-t és Oroszországot. Peking számára Kazahsztán – ahol egyébként Xi Jinping 2013-ban először jelentette be az OBOR-t – meghatározó eleme a nemzetközi befolyás növelésének. Az ország ugyanis stratégiailag fontos helyszínen fekszik azzal, hogy Kína és Oroszország között terül el, ráadásul messze van a potenciális versenytársaktól, az USA-tól és az Európai Uniótól.

A kazahok, akik régre visszanyúló, fontos kapcsolatot ápolnak az oroszokkal, nem éreznek közösséget a hanokkal, és bizalmatlanok a kínai jelenléttel szemben. Erről 2016-ban felkeléssel tettek tanúbizonyságot a nyugati országrészben, miután a kormány javaslatot tett arra, hogy a vidéki területek rendelkezésre állhassanak a külföldiek számára. Kína, hogy megnyerje a helyieket, hat Konfuciusz Intézetet nyitott Kazahsztánban, és ösztöndíjprogramot hirdetett, aminek eredményeként ma körülbelül 15.000 kazah tanul Kínában.

De ahhoz, hogy megnyugtassa lakosságát és biztosítsa az ország önállóságát, Kazahsztán kormányának más hatalmakat is érdekeltté kell tennie. A tavalyi év World Expo-ja és a szíriai béketárgyalások helyszínének biztosítása jó irányt jelentenek erre a törekvésre névze, de Asztanának célzottabb erőfeszítéseket kell tennie. A regionális hegemón szerepében tetszelgő Oroszország jó kezdőpontnak tűnhet, de Kazahsztán gyanakvó Moszkva uralkodó, zsarnoki hajlamával szemben, ráadásul az oroszok által dominált Eurázsiai Gazdasági Unió sem kínál kedvező alternatívát az Egy övezet, Egy úttal szemben. Az ország a közelmúltban így többször próbált már eltávolodni – például a cirill betűs írás helyettesítésével – Moszkvától.

Donald Trump ugyan januárban melegen üdvözölte Egyesült Államokban tett látogatásán Nazarbayevet, de az amerikai adminisztráció eltérő prioritásai miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben USA jelentős összeget invesztálna Kazahsztánba. Így az ország legjobb kilátása – az oroszokkal szembeni túlzott bizalom nélküli – Kína ellensúlyozására az Európai Unió marad. Az EU most egyébként is a közép-ázsiai országokkal való kapcsolatán dolgozik, novemberben az Európai Bizottság például 1 milliárd euróra bővítette a térség programjainak finanszírozási támogatását. Az Unió tudományos kutatóközpontja ráadásul az európai és kínai energiahálózat összekötésének ötletét fontolgatja, aminek útvonala Kazahsztánon át haladna.

Új csővezeték kiépítése ugyan nem tűnik közeli tervnek, de Európa több kazah olajban részesülhetne, Kazahsztán pedig több európai befektetőt vonzhatna, és több diákot küldhetne tanulni Európába. Asztanának így érdemes lenne Brüsszel felé nyitnia, ami politikai és gazdasági autonómiájának biztosítását elősegítve csökkentené a Kínával szemben érzett kényelmetlenséget.

Forrás: https://asia.nikkei.com/Opinion/Kazakhstan-must-look-beyond-the-Belt-and-Road2

Indonézia tengeralattjárót kap Dél-Koreától – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. áprisil 28.

Április 25-én Indonézia hivatalosan is átvette Dél-Koreától vásárolt tengeralattjáróját, ami újra reflektorfénybe helyezte a dél-ázsiai ország képességeit és Szöullal való védelmi kapcsolatát.

Indonézia az 1960-70-es években már egyszer rendelkezett jelentősebb tengeralattjáró erővel a Szovjetuniótól vásárolt 12 db Whiskey osztályú tengeralattjárónak köszönhetően, ma viszont távolról sem számít jól felszereltnek a német építésű, 209-es típusú és a 2012-ben, Dél-Koreától rendelt három tengeralattjárójával. Főleg úgy, hogy előbbi várhatóan a közeljövőben leszerelésre kerül.

Habár Indonézia számos más megrendelésről is mélyen hallgatott, a figyelem mégis a dél-koreai tengeralattjárókra irányul mind az ország képességeit, mind azt a szélesebb összefüggést illetően, hogy hogyan alakulnak Indonézia és Dél-Korea azon védelmi kapcsolatai, melyet tavaly novemberben, Moon Jae-in, a dél-koreai elnök Jakartában tett látogatásán emeltek a különleges stratégiai partnerség szintjére. Ennek keretében az első tengeralattjáró tavaly érkezett Indonéziába, a harmadikat pedig várhatóan az országban fogják megépíteni.

Indonézia dél-koreai építésű tengeralattjáróra már a címlapokra került pár héttel ezelőtt, amikor a Hadi Tjahjanto, az indonéz nemzeti fegyveres erő parancsnoka által vezetett delegáció látogatást tett Dél-Koreába, a Daewoo Shipbuilding and Marine Engineering hajógyárba. A látogatás során megerősítették, hogy a második tengeralattjáró mellé egy másik is jár, mely felfegyverzése után KRI Ardadedali néven, Dél-Koreából Indonéziába történő útjával áll majd szolgálatba.

A mostani tengeralattjáró átadási ceremóniával került átvételre Okpoban, ahol Ryamizard Ryacudu indonéz védelmi miniszter és más felsővezetők is megjelentek. Ryacudu nemcsak önmagában a tengeralattjárók szállításában történő előrehaladást és az indonéz képességek erősödését üdvözölte, hanem annak a szakértelemnek és technológiai know how-nak a fokozatos fejlődését is, ami előbb-utóbb lehetővé teszi Indonézia számára a saját tengeralattjárók fejlesztését is.

Noha Indonézia számára a végső cél egy saját védelmi ipar kiépítése, a valóságban ennek még sok, Jakarta által is érzékelt kihívása van. Mindez nemcsak a hadihajók építését, de azok optimális módon történő működtetését és fenntartását is magába foglalja.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/04/indonesia-gets-a-new-submarine-from-south-korea/

A 32. ASEAN-csúcs és a dél-kínai-tengeri kérdés – Carl Thayer, The Diplomat, 2018. április 30.

Az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezetének 32. csúcstalálkozója április 28-án fejeződött be Szingapúrban. A tagországok közötti Dél-kínai-tengert érintő nézeteltéréseket a résztvevők úgy oldották meg, hogy konszenzusosan elkerülték a témát, és nem illették kritikával Kínát.

Az április 20-án megfogalmazott zárónyilatkozati tervezet – regionális és nemzetközi ügyekkel és fejlődéssel foglalkozó szekciójának – hét pontja vonatkozott a Dél-kínai-tengerre, melyből négy a tagállamok, főként Kambodzsa 16 intervenciójáról szólt. A tisztviselők és miniszterek közötti megbeszélés után ezt a tervezetet április 26-án felülvizsgálták, és a hét pontból hatot egészében és véglegesen kitöröltek.

Nehéz beletörődni e pontok megszüntetésébe egy olyan regionális intézményrendszer részéről, mely a nyitottság, a szabályok, a transzparencia, a diplomáciai folyamatok és az ENSZ Tengerjogi Egyezmény iránti elköteleződést vallja magáénak. Pedig a kitörölt pontoknak olyan jogi és diplomáciai vonatkozásai vannak, mint például Fülöp-szigetek és Vietnám javaslata a választottbírósági döntés tiszteletben tartására.

Az ASEAN dél-kínai-tengeri politikájából törölt elemek röviden összefoglalva az alábbiakat tartalmazta: Először is, az ASEAN újra megerősíti a szabad hajózás és a térség fölötti átrepülés szabadságának fontosságát. Másodszor, a szervezet lényegesnek tartja a 2002 Nyilatkozat a felek magatartásáról a Dél-kínai tengeren című dokumentum teljes és hatékony implementálását. Harmadszor, az ASEAN üdvözli a Kínával való kapcsolatok fejlődését, főként a dél-kínai-tengeri magatartáskódex elfogadására irányuló érdemi tárgyalások kezdetét illetően. Negyedszer, a szervezet örömmel fogadja azokat az intézkedéseket, melyek a feszültség, a balesetek, a félreértések és a téves számítások csökkentését hivatottak szolgálni. Ötödször, az ASEAN megjegyzést tesz azokról az aggodalmakról, melyek a területszerzésekből és egyéb olyan tevékenységekből fakadnak, melyek aláássák a régió békéjét, biztonságát és stabilitását. Hatodszor, az ASEAN megerősíti szükségességét a kölcsönös bizalom előmozdításának és az olyan önmérsékletet tanúsító magatartásnak, mely a további komplikációt elkerülve a viták békés megoldását segíti. Hetedszer, az eszkaláció megelőzése érdekében a szervezet hangsúlyozza a demilitarizáció szükségességét.

A csúcstalálkozó iróniája, hogy miközben az ASEAN vezetők a Dél-kínai-tengerre vonatkozó pontok eltörlésével voltak elfoglalva, az elnök a külügyminiszterektől támogatást várt arra vonatkozóan, hogy írjanak levelet az El Nem Kötelezettek Mozgalma (NAM) elnökségének az ASEAN állásfoglalás záródokumentumból történő kihagyása miatt tiltakozva. Az ASEAN a NAM-nak küldött levéltervezetében mély csalódását fejezett ki arról, hogy a szervezet – Dél-kínai-tengerrel foglalkozó – délkelet-ázsiai szekciója a kínai nyomás előtt meghajolva nem lett beolvasztva a záródokumentumba.

Összefoglalva, miközben az ASEAN zárónyilatkozat kikerüli a Dél-kínai-tengerre vonatkozó állásfoglalást, ugyanaz a szervezet szót emel amellett, hogy az El Nem Kötelezettek Mozgalmának zárónyilatkozata foglalja magába az ASEAN térségre irányuló nézőpontját.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/05/consensus-by-deletion-reviewing-the-32nd-asean-leaders-summit-and-the-south-china-sea/

Hogyan fog Irán reagálni az új szankciókra? – Djavad-Salehi-Isfahani, Project Syndicate, 2018. május 2.

Tavaly december óta az iráni valuta (riál) árfolyama drasztikusan csökkent, ami április 10-én arra a lépésre késztette a kormányt, hogy leállítsa a hazai devizaügyleteket és 12.000 USD-ban maximalizálja a külföldi valutaállományt. Ez a lépés radikális változásnak számít az elmúlt három étvized viszonylag liberális gazdaságpolitikájához képest, ami során még a tőkekiáramlást is engedték. Irán nemcsak nyugtalan az Egyesült Államok újból kivetett szankciói miatt, de kész egy olyan új világhoz alkalmazkodni, melyben a Nyugattal való kapcsolatok normalizálásának kilátásai haldokolnak.

A Trump adminisztráció a nukleáris szerződéssel (Közös Átfogó Cselekvési Terv) próbálta meg rákényszeríteni iránt a nukleáris és ballisztikus rakétaprogramja korlátozására. Tekintve, hogy Teheránt kevesebb, mint egy évvel az árfolyam összeomlása után ültették tárgyalóasztalhoz, nem volt ésszerűtlen az a feltételezés, hogy az iráni kormány fejet hajt Trump követelései előtt.

A helyzet ugyanakkor ennél bonyolultabb. Teherán ma már nem olyan optimista a Nyugattal való megbékélés ügyében, mint korábban, így akár elképzelhetetlen is lehet, hogy USA visszatáncolása esetén engedményeket tegyen. A prosperitás megteremtésének elmulasztása miatt a társadalom Hassan Rouhani elnökökkel is egyre elégedetlenebb, aki a piaci reformok és a Nyugattal való szorosabb integráció problémái miatt lehet, hogy most a Kelet felé való elköteleződésre kényszerül. Ez a változás lendületet adhat azoknak az iráni politikusoknak, akik már 2012-ben is az importhelyettesítést és a hazai befektetések támogatását hangsúlyozó „ellenálló gazdasági stratégiát” szorgalmazzák.

Erre a gazdaságpolitikára a 2015-ös Közös Átfogó Cselekvési Terv aláírása után kevésbé volt szükség, mivel a szankciók alóli felmentéssel Irán gazdasága 12,5 %-kal növekedett. A talpra állás tavaly azonban 4%-ra csökkent, és várhatóan a következő években is alacsony marad. A munkanélküliség továbbra is magas, főleg a 36-50%-os munkanélküliségi rátát magáénak tudó főiskolát végzett fiatalok körében. Ennek az az egyik oka, hogy a kormánynak nem sikerült a magánbefektetői környezeten javítania, így az iráni gazdaság versenyképtelen maradt. Ráadásul öt évvel Rouhani megválasztása után a bankrendszer továbbra is fizetésképtelen, aminek következtében 2012 óta nem tud kölcsönt nyújtani a befektetésekhez.

Az pedig csak ront a helyzeten, hogy az akár 10%-nál is magasabb kamat a befektetéseket a GDP 20%-a alá szorította, ami legalább 10%-kal kevesebb annál, amivel a munkanélküliség problémáját enyhíteni, vagy a már meglévő infrastruktúrát javítani lehetne. A befektetők már Trump elnökválasztása előtt is óvatosan közelítettek Iránhoz, sokszor csak aláírták a szerződéseket, de visszatartották a pénzt. Az IMF szerint 2012-ben például csak 2,1 milliárd USD értékű befektetés történt a beígért 12 milliárd USD helyett. Az ellenálló gazdaságpolitikát pártoló konzervatívok pedig állítják, hogy csak az elmúlt pár hónapban 30 milliárd USD hagyta el az országot.

Most, hogy a kormány új korlátozásokat vetett ki a tőkeáramlása, a külföldi befektetők vonzása még nehezebb lesz. Azzal, hogy a gazdaságról történő döntéshozás a piactól a kormány felé mozdul el, Rouhani törekvése egy versenyképes, globalizált iráni gazdaság létrehozására egyre kevésbé tűnik valószínűnek.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/iran-sanctions-nuclear-deal-by-djavad-salehi-isfahani-2018-05

Kína külügyminiszteri találkozóval erősíti Észak-Koreával kapcsolatát – Charles Clover, Financial Times, 2018. május 2.

Amint Észak-Korea kacérkodni kezdett Washingtonnal és Szöullal a nukleáris leszerelés és a koreai háború formális lezárásának ügyében, Kína egyből lépett, hogy megtámogassa kapcsolatát Phenjannal.

Wang Yi kínai külügyminiszter május 2-án érkezett az észak-koreai fővárosba, hogy két napos látogatásával kitapossa Xi Jinping phenjani látogatása előtt az ösvényét, amire Sun Yun, kínai külpolitikai szakértő szerint júniusban, Kim Jong-un és Trump csúcstalálkozója után kerül sor.

Peking, aki az észak-koreai vezetőt – első külföldi látogatásaként – márciusban fogadta, forgószél diplomáciájával igyekszik átformálni a koreai félsziget geopolitikáját. Miközben a közelmúlt Kim Jong-un – Moon Jae-in találkozóját Kína a tavalyi katonai fenyegetések után örömmel fogadta, attól tart, hogy a békekötési folyamatnak nagy lesz az ára. Zhao Tong, a Carnegie-Tsinghua Center for Global Policy think-tank szakértője elmondta, hogy Kína biztosítani akarja, hogy a koreai háború békeszerződéssel történő lezárása Peking aktív részvételével és az ország érdekeinek figyelembe vételével szülessen meg. Ez azt is magába foglalja, hogy a lefegyverzést ellenőrző nemzetközi vizsgáló csapat kínai szakértőket is tartalmazzon, és hogy Kína minden témába vágó megbeszélésen részt vegyen. Peking továbbá a bilaterális találkozók helyett a „six party talk”-okat szorgalmazza a leszerelések ügyében, mely Észak-Koreát, Dél-Koreát, Kínát, Oroszországot, Japánt és az USA-t foglalja magába.

Peking és Phenjan kapcsolata azóta feszült, hogy a nukleáris és interkontinentális ballisztikus rakéta tesztek után Kína a szankciókat kivető ENSZ határozat mellett szavazott. Azzal, hogy akkor Peking az olaj és szénexportot jóformán elzárta, az észak-koreai gazdaság megszorítására való hajlandóságát demonstrálta.

Forrás: https://www.ft.com/content/83ca513a-4de4-11e8-8a8e-22951a2d8493

Az Észak és Dél-Korea közötti megegyezés értékelése Ausztrália szemszögéből – Grant Wyeth, The Diplomat, 2018. május 1.

A közelmúltban tartott Észak és Dél-Korea közötti találkozó előrelépést jelentett a koreai háborút lezáró békeszerződés megszületésének és Észak-Korea atommentesítésének folyamatában. Ez a regionális biztonság előmozdítása érdekében tett erőfeszítés nemcsak a közvetlen országok és az Egyesült Államok számára fontos, de Canberra részéről is jelentős érdekek fűződnek hozzá, tekintve, hogy Ausztrália négy legfontosabb kereskedelmi partnere közül három Ázsia északi részén található.

Meglepő módon azonban Ausztrália nem ambiciózus a Dél-Korea által szorgalmazott bizalomépítés, béketárgyalások és a nukleáris leszerelésben való aktívabb részvételben, pedig a biztonság és stabilitás kiemelten fontos az ausztrál befektetések és üzleti élet szempontjából. Dél-Korea ugyanis 22,7 milliárd USD értékkel az ország harmadik legnagyobb exportpiaca, ráadásul a people to people kapcsolatok is jelentősen megnövekedtek az elmúlt évek során, így jelenleg körülbelül 180. 000 koreai él Ausztráliában.

Habár Canberra úgy láthatja, hogy nincs közvetlen vagy jelentős befolyása a koreai félszigeten, a jelenleginél sokkal proaktívabb szerepet játszhat a békeépítésben, non proliferációban vagy az emberi jogok betartatásában, ami megfelel a Dél-Koreával való közös stratégiai érdekeknek és demokratikus értékeknek. Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök reakcója a koreai csúcstalálkozóra viszont úgy tűnik, hogy Trumpnak ad nagyobb hitelt Moon Jau-innel szemben, ha a felek összehozásáról van szó. De miért?

Egyrészt Julie Bishop ausztrál külügyminiszter egy interjúban azt mondta, hogy Trump nyomása volt az, ami Kim Jong-unt tárgyalóasztalhoz ültette. Másrészt Canberra a csendes-óceáni térség kölcsönös biztonsága érdekében létrehozott, Ausztráliát, Új-Zélandot és az USA-t tömörítő védelmi paktumot, az ANZUS-t stratégiailag fontosabbnak tartja, mint a Dél-Koreával való bilaterális kapcsolatok.

Az elmúlt pár évtizedben ugyanakkor nőtt a biztonsági együttműködés Canberra és Szöul között. Tavaly októberben került sor például a két ország harmadik külügy- és védelmi minisztereinek találkozójára, és ma már éves rendszerességű stratégiai és védelmi dialógust is tartanak a felek egymással. A biztonsági kapcsolatok azonban nemcsak Észak-Koreára fókuszálnak, szélesebb értelembe véve a regionális rend változására, Kína felemelkedésére, az egyensúlyozásra és számos olyan dologra koncentrálnak, melyben a két közepes méretű hatalom együtt tud működni. A kétoldalú megbeszélések így olyan témákat is átölelnek, mint a békefenntartás, kalózellenes tevékenység, közös katonai gyakorlatok, vagy a kiberbiztonság kérdése.

Magával Észak-Koreával és a félszigettel kapcsolatban a jelenlegi ausztrál koalíciós kormány óvatos és bizalmatlan, nem nyújt kezet Phenjannak a kapcsolatok helyreállítására. Pedig Ausztrália számára elvesztegetett lehetőség stratégiailag nem fontos kérdésként tekinteni a két Koreával való kapcsolatra. Canberra ugyanis nemcsak támogatni tudná Dél-Koreát a béketeremtésre és bizalomépítésre tett erőfeszítésében, de olyan előnnyel is rendelkezik, amin a közelgő Kim-Trump csúcs kapcsán az USA lehet, hogy elbukik. Ez pedig a közvetlen kommunikációs csatorna Phenjannal és Phenjanon belül. Nehéz időkben az információ és kommunikáció kulcsfontosságú tényező, Canberrának pedig van tapasztalata Észak-Koreában a nagykövetség működtetését illetően.

Az észak-koreai propagandának Ausztrália eddig nem igen volt a célpontja, 2017 áprilisában viszont Phenjan azzal a kritikával illette az ausztrál politikát, hogy vakon, buzgón követi az USA-t, majd nukleáris csapással fenyegette meg Canberrát. A csúcstalálkozókkal és a tárgyalási folyamatok előmozdításával ez az év azonban Észak-Korea részéről is teljesen más hozzáállást rejteget, Ausztráliának pedig figyelmesnek és készségesnek kell lennie ebben az új fejlődésben.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/05/viewing-the-inter-korea-summit-from-australia/

Milyen messzire mehet az indiai-kínai együttműködés Afganisztánban a gazdasági együttműködés ügyében? – Ankit Panda, The Diplomat, 2018. május 1.

Két évnyi súrlódás után Xi Jinping kínai elnök és Narendra Modi miniszterelnök találkozót tartott Wuhanban. Ahogy az várható volt, a csúcs nem járt szemkápráztató koncesszióval vagy a gondterhes – kooperációt és konfrontációt is magába foglaló – kétoldalú kapcsolatok enyhülésének konkrét eredményével.

A találkozónak viszont van egy viszonylag kevésbé hangsúlyozott kimenetele, ez pedig a közös indiai-kínai gazdasági projektek javaslata Afganisztánban. A kezdeményezés a kölcsönös bizalomhiány enyhítésének eszköze lehet, főleg mivel Indiának és Kínának is az erős, stabil kabuli központi kormány a geopolitikai érdeke. Mindezzel azonban Kína az Egyesült Államok felé lökheti Pakisztánt még akkor is, ha szoros partnerséget tart fenn vele, mivel Pakisztán érdeke teljesen ellentétes a kabuli központi hatalom megerősödésével.

India régóta lelkes támogatója Afganisztán gazdasági fejlődésének, az elmúlt években például jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy előmozdítsa Kabul gazdasági integrációját Dél-Ázsiába és az Indiai-óceán nyugati régiójába. Az indiai-afganisztáni légi folyosó megnyitása, a charabari kikötőről szóló, Kabullal és Teheránnal való trilaterális egyezmény véglegesítése, vagy a Salma Dam projekt csak pár példa arra, hogyan próbálja India növelni gazdasági lábnyomát Afganisztánban.

Az Afganisztánban történő indiai-kínai gazdasági együttműködés ötlete így Újdelhiben is papírra került. A tavalyi év magas szintű kínai-indiai találkozója után S. Jaishankar, az akkori indiai külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a két ország között egyetértés van afelől, hogy hogyan fogjanak össze az afgán kapacitásépítés ügyében. Úgy tűnik, hogy a kooperációra irányuló közös ösztönzők a mostani wuhani csúcs után is fennmaradnak, ami pozitívan hat Peking és Újdelhi kapcsolatára még akkor is, ha az együttműködés mögül hiányzik az várakozás, miszerint a közös törekvések Afganisztán számára nagyobb haszonnal járnak.

Ahhoz persze, hogy az együttműködés a valósággá váljon, számos kihívást kell a két országnak leküzdeni. Habár Újdelhinek és Pekingnek több egymást fedő geopolitikai érdeke van Afganisztán stabilitását illetően, jó néhány olyan strukturális tényező van, mely korlátozza képességüket abban, hogy produktívan összejátszanak az országban. Ilyen a már korábban említett Pakisztán és az Egyesült Államok szerepe, ami közül az utóbbi a következő években várhatóan erősödni fog annak köszönhetően, hogy Trump fordított Obama korábbi politikáján.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/05/how-far-can-sino-india-joint-economic-cooperation-in-afghanistan-go/

 

Szerzők: Pálfalvi Noémi és Mogyorósi Alexandra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: