Rodrigo Duterte „független” külpolitikája: A Fülöp-szigetek átalakuló külkapcsolatai

2016 közepéig a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok legszorosabb szövetségesének számított Délkelet-Ázsiában, de Rodrigo Duterte elnök hatalomra kerülése mindent megváltoztatott. Az új államfő „független” külpolitikája értelmében kiegyezésre törekszik Kínával, miközben eltávolodna az USA-tól, döntően átalakítva a térség geostratégiai viszonyait.

Miután a 2016. májusában megtartott elnökválasztáson Rodrigo Duterte győzelmet aratott, beiktatását követően (június 30.) rögtön hozzákezdett az általa „függetlennek” minősített új filippínó külpolitika formálásához. A választási kampányban elhangzott ígéretek ellenére jelentős fordulatra aligha lehetett számítani, mégis az elmúlt 5 hónap alatt Duterte – elődjével Benigno Aquino elnökkel szemben – teljesen új alapokra helyezte az ország kül- és védelempolitikai stratégiáját, melynek legszembetűnőbb aspektusa az Egyesült Államoktól való eltávolodás és a Kína felé történő nyitás. Mivel a Fülöp-szigetek hagyományosan az USA legfontosabb délkelet-ázsiai szövetségesének számít, ezért Duterte irányváltása nem csupán a szűkebb régió jövőjére, de az ázsiai és a csendes-óceáni térségben folyó amerikai-kínai geostratégiai küzdelemre is döntő befolyással lehet. Természetesen a hivatalban töltött 5 hónap alapján hosszú távú következtetéseket aligha vonhatunk le külpolitikájának eredményességét tekintve – a bizonytalanságot fokozza Donald Trump amerikai elnökké választása is – mindazonáltal a legfontosabb motívumokat megvizsgálva könnyebben megérthetjük az elnök céljait, elképzeléseit és a Fülöp-szigetek nemzetközi rendszerben elfoglalt jelenlegi helyét.

Duterte a „kívülálló” elnök

A jogi végzettséggel rendelkező, 71 éves Rodrigo Duterte, egykori Davao-i ügyész, majd kisebb megszakításokkal 22 éven keresztül a város polgármestere, politikai pályafutása során hatékony intézkedéseinek köszönhetően sokak elismerését kivívta, miközben ellentmondásos cselekedetei és nyilatkozatai révén kritikával is illették. A 2016. május 9-i elnökválasztáson a PDP-Laban párt jelöltjeként a szavazatok 38,5%-át megszerezve fölényes többséggel győzött ellenfelével Mar Roxas-sal szemben.[1] Nyilatkozataiban mindvégig kihangsúlyozta, hogy ő az első elnök, aki nem tagja az uralkodó elitnek, noha származása alapján ez csupán részben bizonyítható.[2] A választási kampány során Duterte a belpolitikai ígéretekre fektette a hangsúlyt – a választópolgárokat a külpolitika kevésbé motiválja – melynek során egy szövetségi parlament létrehozása mellett kötelezte el magát, miközben ígérete szerint fél év alatt felszámolja a bűnözést az országban.[3] A kábítószer kereskedelemmel, emberrablással és gyilkossággal gyanúsítható személyek ellen pedig a jogi eljárást megkerülve a meggyilkolásukat is elfogadhatónak tartotta. Hivatalba lépése óta már több mint 4700 bűnöző esett áldozatául a rendőrség és a polgárőrség „halálosztagainak”, ami pedig jelentős nemzetközi visszhangot is kiváltott, többek között kiélezve a viszonyt a nyugati országokkal.[4] Természetesen az emberjogi kérdésekkel kapcsolatban otthon is érte kritika az elnököt, noha a lakosság nagy része kitart mellette és támogatja a drogellenes hadjáratát. A Mindanao-n a morokkal 2014-ben megkötött békeszerződés végrehajtását és a kommunista lázadókkal való kiegyezést célzó erőfeszítései szintén népszerűek.[5]

Populista szólamai és a bűnözés elleni hadüzenete miatt egyesek már a demokratikus intézmények lebontásától és egy az ország fejlődését szolgáló önkényuralmi rendszer kiépülésétől is tartanak, amelyet az elnök stabil parlamenti többsége lehetővé tenne.[6] A sajtó munkatársait és egyes ellenzéki politikusokat ért fenyegetések és támadások miatt ennek szintén van alapja, noha Duterte föderalista elképzelései és számos liberális intézkedése (pl. az információ szabadságáról szóló direktívája) ennek ellentmondanak.[7]

A Fülöp-szigetek a nemzetközi rendszerben

Azután, hogy a Fülöp-szigetek 1946. júliusában elnyerte a függetlenségét az Egyesült Államoktól, továbbra is Amerika szoros szövetségese és „partnere” maradt. Az 1951-es Kölcsönös Védelmi Egyezmény értelmében az Egyesült Államok biztosította az ország védelmét, az 1947-es Katonai Bázis Megállapodás pedig lehetővé tette az USA számára az olyan létesítmények, mint a Subic Bay haditengerészeti támaszpont használatát is. Thaiföld mellett a Fülöp-szigetek volt a SEATO egyetlen délkelet-ázsiai tagja, a kommunizmus elleni küzdelem elkötelezett híve. Az ASEAN alapító tagjaként Manila ugyan a regionális integrációs törekvéseket is támogatta, de a hidegháború végéig politikai, katonai és gazdasági kapcsolatrendszerét az USA-tól való függés határozta meg.[8]

1992-ben azonban a kongresszus a szuverén külpolitika kialakításának jelszavával elutasította az amerikai katonai jelenlét meghosszabbítását és újabb bázis egyezmény megkötését, ez azonban a politikai és gazdasági kapcsolatokat csupán kis mértékben befolyásolta. A manilai kormány Kína felemelkedését és a dél-kínai-tengeri expanzióját egyre inkább fenyegetésként értékelte, ezért a 2000-es évek elején a terrorizmus elleni globális háborúval párhuzamosan újra a szövetségesi kapcsolatok megerősítésében vált érdekelté.[9]

Az ASEAN országok közül Vietnam mellett a Fülöp-szigetek képviselte a leghatározottabb álláspontot a dél-kínai-tengeri konfliktusban Kínával szemben, kiélezve a viszonyt az ázsiai óriással, egyúttal hozzájárulva a szervezet megosztottságához a kérdésben.

bazisok

Az USA és a Fülöp-szigetek között fennálló védelmi egyezmények (forrás: http://www.defenseone.com/ideas/2016/06/us-philippine-military-alliance/129504/)

 

Benigno Aquino elnöksége alatt 2010-től az ország cserébe a katonai és politikai támogatásért üdvözölte az amerikai „újraegyensúlyozás” koncepció meghirdetését, így annak Washington számára egyik legfontosabb pillére lett. Az Obama kormányzat már nyíltan támogatta a Fülöp-szigeteket a Dél-kínai-tengert érintő vitájában, 2011-ben pedig deklarálta, hogy a két ország régi szövetséges és „stratégiai partner”. 2014 áprilisában aztán a Megnövelt Védelmi Együttműködési Megállapodás aláírásával tovább mélyült a partnerség, lehetővé téve rotációs alapon az amerikai haderő visszatérését.[10]

Aquino a dél-kínai-tengeri érdekeltségek védelmét a nemzet legfontosabb geostratégiai érdekei közé emelte, ennek érdekében Kínával is hajlandó volt kiélezni a viszonyt, amikor 2013-ban a hágai nemzetközi bíróság elé vitte az ügyet.[11] Kihasználva az ország gazdasági fejlődését, a Kínával fennálló politikai és gazdasági kapcsolatok megromlását elfogadhatónak vélte, helyette inkább az ASEAN partnerekre, az USA-ra és annak szövetségeseire, Japánra valamint Dél-Koreára kívánt támaszkodni. Aquino külpolitikája a korábbiaknál is jobban elkötelezte magát az USA oldalán és a Kína bekerítését célzó törekvéseket is támogatta.

Duterte hivatalba lépése

Az új adminisztráció a kezdetektől hangsúlyozta, hogy egy „független külpolitika” követését tartja szükségesnek, amelynek legfőbb elvei a szuverenitás, a szuverén egyenlőség, a be nem avatkozás és a viták békés eszközökkel való rendezése. Július 12-én a hágai Állandó Választottbíróság ítéletének kihirdetése jelentette az első alkalmat, amikor az új elnök az Aquino korszakhoz képest merőben eltérő módon reagált. A dél-kínai-tengeri vitában hozott bírósági döntés lényegében a Fülöp-szigeteknek kedvezett, miközben Kína álláspontját elutasította.[12] Duterte azonban a látványos ünneplés és a Kínával szembeni kemény fellépés helyett – noha a választási kampányában többször is a filippínó érdekek legkeményebb védelmét ígérte – már a kompromisszumot kereste. Július 15-én felkérte a korábbi elnököt a 88 éves Fidel Ramost, hogy informális kapcsolatain keresztül kezdeményezzen tárgyalásokat Kínával,[13] 10 nappal később a nemzethez intézett beszédében pedig az ítélet tiszteletben tartásáról beszélt, mint amely hasznos útmutatással szolgál a viták megoldásához. Egyúttal a Kína által előnyben részesített bilaterális tárgyalások mellett állt ki, a nemzetközi fórumok bevonását szükségtelennek minősítve.[14]

gazd-ad

A fülöp-szigeteki gazdaság legfőbb jellemzői a számok tükrében (forrás: http://emerging-markets-research.hktdc.com/business-news/article/Asia/The-Philippines-Market-Profile/mp/en/1/1X000000/1X0604RX.htm)

Duterte és az Egyesült Államok

Duterte finoman szólva sem diplomatikus nyilatkozatai, melyeket a sajtó felnagyított még látványosabbá tették az USA-val való szembefordulását és a nézetkülönbségeket, egy kicsit háttérbe is szorítva a reálpolitikai megfontolásokat.

Az elnök már júliusban megvádolta az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy a fegyveres beavatkozásukkal ők idézték elő a terrorizmus elterjedését a Közel-Keleten.[15] Augusztusban az USA manilai nagykövetét illette homofób kijelentéssel, akivel már a választási kampánya során is ellentétbe került. Mivel az Obama kormány a kezdetektől kritizálta a drogellenes hadjáratát és az emberi jogok tiszteletére szólította fel, az elnök frusztrációjának hangot adva illetlen jelzőket használt[16], eredetileg a riporterre értve, de a média tálalásának köszönhetően később az amerikai elnökre vonatkoztatva.[17]

A két államfő viszonya a személyes találkozókon sem rendeződött, ehelyett a szeptemberi ASEAN csúcsértekezleten tovább romlott a helyzet. Duterte korábbi kijelentéseinek következtében az amerikaiak törölték a két államfő tervezett kétoldalú találkozóját, majd a Kelet-Ázsia csúcsértekezleten az ellentétek ismét kiéleződtek. A filippínó vezető – aki korábban fejfájásra hivatkozva hagyta ki az ASEAN-USA Summit megbeszéléseit – félretéve megírt beszédét, az emberi jogok eltérő megítéléséről kezdett beszélni, fényképeket mutogatva az amerikai katonák által a filippínók ellen elkövetett gyilkosságokról.[18] Ezzel egyidejűleg mérsékelt álláspontra helyezkedett a Dél-kínai-tengeri konfliktust tekintve és tartózkodott a Kína elleni kemény kritikától. Ugyanakkor a nagy visszhangot kiváltó drogellenes kampányához az ASEAN országok csatlakozását is szerette volna elérni.

A későbbiek során Duterte folytatta az Amerika ellenes megnyilvánulásait, melynek során újra a „független” külpolitikája mellett érvelt, távozásra szólította fel az amerikai haderőt Mindanaóról, ugyanakkor jelezvén, hogy az érvényben lévő védelmi megállapodásokat nem szándékozik felmondani.[19]Azt is kifogásolta, hogy az USA kioktatja őt az emberi jogok kérdésében, ezért új szövetségesekre van szüksége, mint Kína és Oroszország, főleg hogy Washington még megfelelő haditechnikát sem hajlandó adni számára. A közös amerikai-filippínó őrjáratok végét is megígérte a Dél-kínai-tengeren, csakúgy, mint az éves rendszerességgel megtartott közös filippínó-amerikai Balikatan elnevezésű hadgyakorlatok befejezését.[20]

Október 20-án a Pekingben tett látogatása során már az USA-tól való elválásról beszélt, amit a későbbiek során úgy magyarázott, hogy nem a diplomáciai, védelmi és gazdasági kapcsolatok felszámolására gondolt, csupán egy független külpolitikai irányváltásra. Valójában a Barack Obama által meghirdetett „újraegyensúlyozás” koncepciónak nem akar a részese lenni és folytatni az ellenségeskedést Kínával – mivel az a hazája számára korántsem kifizetődő – inkább a kölcsönös együttműködésre szeretne koncentrálni az USA-val és másokkal egyaránt. Az amerikai befektetésekről sem szeretne lemondani, de mivel azok az infrastrukturális fejlesztéseket eddig sem tudták biztosítani, egyértelmű hogy új partnerekre van szükség.[21]

A reálpolitikai megfontolások mellett ugyanakkor Duterte eredendő Amerika ellenességét sem szabad figyelmen kívül hagyni, amely szintén komoly múltra tekint vissza. Felmenőit az amerikai megszállás érzékenyen érintette és a morok elleni erőszakos fellépés élénken él az emlékezetében. Egyetemi évei alatt Duterte szoros kapcsolatba került José Maria Sison-nal a Fülöp-szigeteki Kommunista Párt alapítójával, aki nagy hatást gyakorolt rá, ennek következtében máig baloldali gondolkodásúnak tekinti magát. Polgármestersége alatt ráadásul több olyan negatív élménye is volt az amerikaiakkal kapcsolatban, melyek szintén növelték az ellenszenvét. Ma pedig úgy látja, hogy retorikája ellenére az USA egy megbízhatatlan szövetséges, amely csak a saját érdekeit követi, a filippínókkal nem törődik, miközben lekezelően kioktatja „szövetségesét”.[22]

Valószínűsíthető, hogy a Washingtonnal fennálló kapcsolatok átalakulásának korántsem lesznek olyan súlyos következményei, amint azt az előzményekből feltételeznénk. Filippínó oldalról eddig semmilyen egyezmény, felmondása nem merült fel, a több évtizedes szövetség felbontására sem történtek konkrét lépések.[23] Az új amerikai kormány hivatalba lépése pedig új fejezetet jelenthet a két ország kapcsolatában, hiszen Duterte szerint Donald Trump még a drogellenes hadjáratát is támogatja nem is beszélve a többi intézkedéséről.[24]

amerikai-kapcs

A Fülöp-szigetek gazdasági kapcsolatai az USA-val és Kínával (forrás: http://www.philstar.com/business/2016/11/09/1642084/china-pivot-makes-trump-effect-philippines-limited-says-neda)

„A Kína felé fordulás” politikája

Augusztus elején Fidel Ramos megérkezett Kínába és előzetes tárgyalásokat folytatott a dél-kínai-tengeri feszültség csökkentéséről valamint a lehetséges békés együttműködésről.[25] Kína pozitív hozzáállása megteremtette a lehetőségét Duterte hivatalos kínai útjának is, amelyre október 18-21. között került sor. Ennek során Duterte Xi Jinping kínai elnökkel és Li Keqiang miniszterelnökkel is tárgyalt. Habár a legnagyobb média figyelem a Fülöp-szigetek – Kína Kereskedelmi és Befektetési Fórumon elhangzott Amerikától való elszakadást tartalmazó beszédét kísérte, amely komoly geopolitikai következményeket sejtetett, valójában számos konkrét, politikai és gazdasági jellegű megállapodás is született.

Duterte mindvégig kitart amellett, hogy a területi követeléseket illetően nem tett engedményeket Kínának, de azzal hogy beleegyezett a viták kétoldalú tárgyalásokon való rendezésébe és a természeti források közös hasznosításába, annyit sikerült elérnie, hogy Peking 2012 óta először újra a Scarborough homokpad közelébe engedte a filippínó halászokat.[26] Közös partiőrség bizottság felállításáról is megegyeztek a felek, továbbá Duterte ekkor jelentette be az amerikaiakkal való közös őrjáratok végét a Dél-kínai-tengeren.

scarborough

A Scarborough homokpad és a Fülöp-szigetek (forrás: http://seasissues.org/tag/scarborough-shoal/)

 

Nem véletlen, hogy az elnököt pekingi útjára több mint 400 filippínó üzletember kísérte el: a gazdasági kapcsolatok javítása prioritást élvezett. Összesen 21 különböző megállapodást írtak alá a felek 24 mrd dollár értékben, melyek közül 15 mrd dollár kínai befektetést jelent, ehhez kapcsolódik egy 9 mrd dolláros hitelkeret. A Fülöp-szigetek Kína 21. századi Tengeri Selyemút projektjéből sem szeretne kimaradni, ezért a beruházások nagy része infrastruktúrális fejlesztésekhez köthető. A tervek szerint a Davao-i partvidék és kikötő feltöltésére és fejlesztésére jut 780 millió, a Cebu nemzetközi terminál projektre 328 millió, a manilai kikötő bővítésére pedig 148 millió, emellett gyorsforgalmi utak és vasutak építése is része az elképzeléseknek.[27]

A filippínó gazdaság számára az elmérgesedett viszony Kínával számos kellemetlenséget okozott. A befektetők távolmaradása mellett, nyáron Kína már a banánimportot is betiltotta a Fülöp-szigetekről (az ország Ecuador mögött második a világ banántermelésében),[28] a hágai ítéletet követően pedig már a turisták is elmaradtak.[29] Egyértelmű, hogy Duterte látogatása a politikai célok mellett új alapokra helyezte a kínai-filippínó gazdasági kapcsolatokat is.

A kínai felmenőkkel rendelkező filippínó gazdasági elit az elnök leghűségesebb támogatója ennek a folyamatnak, hiszen ők óriási üzletre és nyereségre számíthatnak. Lucio Tan a Fülöp-szigetek egyik leggazdagabb embere, Duterte legfőbb támogatója már korábban is a Kínával való minél szorosabb együttműködés mellett foglalt állást.[30] Az sem mellékes, hogy a mágnások az elnök drog ellenes hadjáratát is teljes mértékben helyeslik, a kínai Huang Rulun még rehabilitációs központ építésére is ígéretet tett.

Duterte számára sokat jelent, hogy a kínai kormány azonos álláspontot képvisel a drogellenes fellépéssel és az emberi jogokkal kapcsolatban, a külföldi kritikát pedig mindketten elutasítják. Kína autoriter kormányzati rendszere szintén rokonszenves lehet a számára, hiszen alapvetően ő is a saját hatalma megerősítésén fáradozik.[31]

A reálpolitika szemszögéből nézve pedig a kínaiakkal való szoros együttműködés talán az USA-t is újabb gesztusok tételére sarkallja – ha szeretné megőrizni korábbi pozícióját – és a két nagyhatalom egymással szembeni kijátszásából most végre a Fülöp-szigetek is profitálhat.[32]

Régi és új szövetségesek

Kínai útját követően – szimbolikusnak is tekinthetően – a filippínó elnök október 25-27 között Japánba is ellátogatott. A japán kormányt nyugtalanította Duterte Kínában tett Amerika ellenes kijelentései, ezért a tárgyalások során a gazdasági és védelmi együttműködés mellett az új filippínó külpolitika céljaira helyeződött a hangsúly. Duterte azonban biztosította vendéglátóit arról, hogy csupán a gazdasági kapcsolatok megerősítéséről tárgyalt Kínával, nem új katonai szövetség létrehozásáról.[33] Ezzel együtt persze a Japán befektetéseket és az üzleti kapcsolatok kiterjesztését is igyekezett bátorítani.

Shinzo Abe miniszterelnökkel való tárgyalásai során Duterte kitartott a két ország között fennálló stratégiai partnerség megerősítése mellett és elismeréssel szólt Japán védelmi-biztonsági és fejlesztési támogatásáról.[34] Egyúttal újabb kiképző repülőgépek vásárlásáról is megállapodás született.[35] A területi vitákkal kapcsolatban megerősítették, hogy a hajózás szabadságának a biztosítása és a vitás kérdéseknek a nemzetközi joggal megegyező rendezése mindkét ország közös célja.

Duterte számára nélkülözhetetlen a Japánnal folytatott védelmi együttműködés folytatása, hiszen az USA helyett egyre nagyobb mértékben kíván a kelet-ázsiai országra támaszkodni, ezt azonban az Aquino kormánnyal szemben már nem az amerikaiak által megszabott mértékben és mederben szeretné végrehajtani.

Az APEC országok vezetőinek novemberi limai tanácskozásán Kína mellett Duterte Oroszországgal is hajlandónak mutatkozott a szorosabb együttműködésre.[36] Vlagyimir Putyint a példaképének nevezte és örömmel fogadta az orosz elnök meghívását Moszkvába, egyúttal megerősítette „független” külpolitikai céljait és a kínai-orosz szövetséghez való csatlakozási vágyát.[37]

Regionális politikáját tekintve Duterte az ASEAN országokkal való szorosabb kooperáció híve, ennek többször is a tanúbizonyságát adta. Indonéziai tárgyalásai során, szeptember elején Malajzia, Indonézia és a Fülöp-szigetek megállapodott a tengeri biztonság megerősítéséről a Zulu-tengeren és a kalózkodás elleni hatékonyabb együttműködésről is.[38] A korrupció, a drog és a terrorizmus terjedése elleni küzdelemben Duterte elnyerte partnerei támogatását, miközben mérsékelt álláspontja a dél-kínai-tengeri vitában szintén általános elfogadottságot nyert. Vietnam és a Fülöp-szigetek a transznacionális bűnözés ellen egy hatéves akciótervet is elfogadott.[39] A kétoldalú kereskedelem és a befektetések ösztönzése szintén a napirenden szerepelt. Malajziában Duterte hajlandó volt félretenni Sabah vitatott hovatartozásának kérdését és a lakosság életkörülményeinek javításáról, a tengerentúli filippínó közösségek támogatásáról több egyezményt is aláírt.[40] A kalózkodás, a terrorizmus és az emberrablások elleni hatékonyabb fellépés szintén főszerepet kapott.

2017-ben az ASEAN fennállásának 50. évfordulóján a Fülöp-szigetek fogja betölteni a szervezet elnöki tisztét, ez pedig további lehetőségeket hordoz magában Manila számára. A 28-29. ASEAN csúcsértekezlet alkalmával a délkelet-ázsiai országok már hajlandónak mutatkoztak Kína Új Selyemút projektjéhez való csatlakozásra és az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankkal történő együttműködésre. Duterte vezetése alatt Kína és az ASEAN szorosabb együttműködésére lehet számítani, legalábbis a délkelet-ázsiai országok Peking számára előnyös, közös álláspontjának kialakítását tekintve.[41]

Egyes szakértők úgy vélik, hogy Duterte „Kína felé fordulása” egyfajta láncreakciót indíthat el a régióban és a többi délkelet-ázsiai ország is követni fogja politikáját.[42] Ennek azonban kicsi a valószínűsége, hogy ha figyelembe vesszük, hogy ezeket az államokat eltérő geopolitikai, érdekek motiválják, különböző történelmi tapasztalatokkal és kulturális gyökerekkel rendelkeznek, a nagyhatalmak közötti folyamatos egyensúlyozási kísérleteikre pedig számtalan példát találunk a múltban is.[43]

„Duterte Harry”[44]

Duterte külpolitikájának megítélését árnyalja, hogy durva, meggondolatlan kijelentéseivel még Donald Trump-nál is negatívabb visszhangot váltott ki a nemzetközi közösségben. Populista retorikájáról, nyers modoráról már polgármestersége alatt is hírhedté vált, hazai népszerűségét pedig szókimondó stílusának is köszönheti. Ígérete ellenére elnöki beiktatását követően sem változtatott viselkedésén, az amerikai elnökkel szembeni sértő megnyilatkozásai pedig csupán egynek minősülnek a sok közül. A külpolitikai tapasztalatokkal nem rendelkező politikus sajátos stílusa megnehezíti a nemzetközi környezetbe való beilleszkedését, sőt egyes országokkal a viszony megromlásához is vezethet. Ugyanakkor némely esetben, Duterte retorikája egy szándékosan előre megkomponált showra emlékeztet, melynek a célja éppen a figyelemfelkeltés, a figyelemelterelés és az elnök valódi céljainak leplezése.[45]

Legtöbb kritika a drogellenes hadjárata miatt érte az államfőt az USA-ból és Európából egyaránt. Ezzel kapcsolatban egyszer a következőképpen felelt: „Mr Obama, Ön elmehet a pokolba. Eu, jobb, ha a purgatóriumot választja. A pokol már tele van…[46] Az ENSZ emberjogi aggályaival kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Tudod ENSZ, ha te mondhatsz rólam egy rossz dolgot, én mondhatok rólad 10-et. Azt mondom használhatatlan vagy…[47] Ezt követően még az ENSZ-ből való kilépést is felvetette és hogy Kínával valamint az afrikai országokkal új nemzetközi szervezetet hozna létre. Szintén a drogellenes kampánnyal kapcsolatban hangzott el az a kijelentése is hogy „Hitler lemészárolt 3 millió zsidót. Nekünk most van 3 millió drogfüggőnk… boldogan kiirtanám őket.”[48] Emiatt Izraellel és Németországgal is összetűzésbe került. Korábban az egyházat ért támadásai miatt még a Vatikánnal is megromlott a viszonya.

A „független külpolitika” mérlege

Az ázsiai-csendes-óceáni régióban az erőviszonyok eltolódása már megkezdődött, melynek során Kína felemelkedésével párhuzamosan az Egyesült Államok pozícióvesztésével lehet számolni. A megváltozott nemzetközi erőegyensúlyt a délkelet-ázsiai országok is a saját előnyükre kívánják fordítani, kihasználva a két nagyhatalom rivalizálását. A Fülöp-szigetek korábban politikai, katonai és gazdasági síkon egyaránt elkötelezte magát az USA mellett, ennek eredményessége azonban mára megkérdőjeleződött.

A nemzetközi színtéren is egyedi jelenségnek számító Rodrigo Duterte ebben a helyzetben került az államfői székbe, aki rögtön felismerte, hogy a filippínó külpolitikában fordulatra van szükség. Noha hivatali ciklusából még csak 5 hónap telt el „független külpolitikáját” igyekezett mindenáron megvalósítani, melynek során az Amerikától való eltávolodás és a Kínával való politikai-gazdasági együttműködés előnyeit bizonygatta. Ma még nem látható világosan, hogy törekvései pontosan hova fognak vezetni és hosszú távon mennyire lesz eredményes a politikája, hiszen az a külső és belső tényezőktől egyaránt függ. Trump elnöksége kedvező hatással lehet az amerikai-filippínó kapcsolatokra nézve, miközben a Japánnal fennálló szövetség is erősödni látszik. Az ASEAN elnökeként 2017-ben, filippínó részről a regionális integráció megerősítésére is számítani lehet. Nagy kérdés, hogy a drogellenes hadjárat meddig folytatható – meddig biztosítja Duterte számára a hazai népszerűséget – és hogy a Kínához való közeledést a hatalmon lévő elit milyen mértékben lesz képes támogatni. Az Amerika párti hadsereg és az amerikai származású elit jelentheti a garanciát arra nézve, hogy az USA-val fennálló védelmi-biztonsági együttműködés továbbra is fennmaradjon és a Fülöp-szigetek továbbra is az USA szövetségese maradjon Délkelet-Ázsiában.

Jegyzetek

[1] PARAMESWARAN, Prashanth: The Truth About Duterte’s ‘Popularity’ in the Philippines. In: The Diplomat, October 07, 2016 http://thediplomat.com/2016/10/the-truth-about-dutertes-popularity-in-the-philippines/ (2016.11.28.)

[2] HAMEIRI, Shahar: Duterte banks on Beijing for political gain. In: New Mandala, 31 Oct, 2016 http://www.newmandala.org/duterte-banks-beijing-political-gain/ (2016.11.28.)

[3] HOLMES, Oliver: Philippines election: Duterte declares victory and promises change. In: The Guardian, 10 May 2016 https://www.theguardian.com/world/2016/may/10/rodrigo-duterte-declares-victory-in-philippines-election-vows-to-rewrite-constitution (2016.11.28.)

[4] MIASCO, May B: CHR “overstretched” in probe into drug war cases. In: The Philippine Star, November 4, 2016 http://www.philstar.com:8080/cebu-news/2016/11/04/1640349/chr-overstretched-probe-drug-war-cases (2016.11.28.)

[5] A 2016. szeptemberi felmérések szerint az elnök népszerűsége ugyan csökkent 5%-ot júliushoz képest, de még így is 86%-os támogatottsággal rendelkezik. „Pulse Asia: Duterte’s trust rating slightly declines” In: The Philippine Star, October 12, 2016 http://www.philstar.com/headlines/2016/10/12/1632885/pulse-asia-dutertes-trust-rating-slightly-declines (2016.11.28.)

[6] DEINLA, Imelda: The Duterte paradox. In: New Mandala, 01, Sep, 2016 http://www.newmandala.org/the-duterte-paradox/ (2016.11.28.)

[7] CARYL, Cristian: President Duterte’s Crazy Drug War Is Just the Beginning. In: Foreign Policy, November 2, 2016 http://foreignpolicy.com/2016/11/02/president-dutertes-crazy-drug-war-is-just-the-beginning-philippines/ (2016.12.03.)

[8] KLEMENSITS, Péter: Védelmi reform és hadseregfejlesztés a Fülöp-szigeteken. In: Honvédségi Szemle, 2016. 144. évf. 2. sz. 13-14.

[9] 2003-ban George Bush elnöksége az országot az egyik legfőbb szövetségesének minősítette (mint nem NATO tagállam).

[10] THAYER, Carl: Analyzing the US-Philippines Enhanced Defense Cooperation Agreement. In: The Diplomat, 2 May 2014. http://thediplomat.com/2014/05/analyzing-the-us-philippines-enhanced-defense-cooperation-agreement/ (2016.11.28.)

[11] A per hátteréről részletesebben: ESZTERHAI, Viktor – KLEMENSITS, Péter: A dél-kínai-tengeri szigetek ügyében hozott hágai ítélet geopolitikai következményei. PAGEO Policy Brief I. 2016. július 25. http://www.geopolitika.hu/2016/08/04/pageo-policy-brief-i-del-kinai-tenger/ (2016.11.28.)

[12] A döntésről lásd: ESZTERHAI-KLEMENSITS

[13] RAMOS, Fidel V: Breaking the Ice in the South China Sea. In: Project Syndicate, Oct 11, 2016 https://www.project-syndicate.org/commentary/improving-china-philippines-relationship-by-fidel-v–ramos-2016-10 (2016.11.28.)

[14] Az elnök felismerte, hogy a bírósági döntés érvényre juttatása csaknem lehetetlen, Kína ellenében pedig az ország politikai, gazdasági téren is csupán veszíthet, miközben az USA segítsége is kérdéses, ezért az egyetlen megoldás a kétoldalú kapcsolatok javítása.

[15] FLORES, Mikhail: Duterte accuses US of ‘importing’ terrorism. In: Nikkei Asian Review, July 9, 2016 http://asia.nikkei.com/Politics-Economy/Policy-Politics/Duterte-accuses-US-of-importing-terrorism (2016.11.28.)

[16] Duterte eredetileg a „putang ina” filippínó kifejezést használta, amelyet angolra, mint „son of a whore” fordítottak.

[17] PARAMESWARAN, Prashanth: Why the Philippines’ Rodrigo Duterte Hates America. In: The Diplomat, November 01, 2016 http://thediplomat.com/2016/11/why-the-philippines-rodrigo-duterte-hates-america/ (2016.12.03.)

[18] MOGATO, Manuel: Duterte ‘shocks’ summit meeting with tirade vs US. ABS CBN News, Sep 08, 2016. http://news.abs-cbn.com/news/09/08/16/duterte-shocks-summit-meeting-with-tirade-vs-us (2016.12.03.)

[19] POLING, Gregory: The US-Philippine alliance is stronger than you think. In: PacNet Number 80, Pacific Forum CSIS, Honolulu, Oct. 31. 2016 http://www.css.ethz.ch/content/dam/ethz/special-interest/gess/cis/center-for-securities-studies/resources/docs/PacificForum-The%20US-Philippine%20Alliance%20is%20Stronger%20than%20You%20Think.pdf (2016.12.03.)

[20] Utóbbi esetében, mint kiderült ezt ő sem gondolta komolyan.

[21] BILLINGTON, Michael:  Duterte Crushes the Obama/Hillary Imperial Pivot to Asia. In: Executive Inteligence Review, October 28, 2016 34-35. http://www.larouchepub.com/eiw/public/2016/2016_40-49/2016-44/pdf/34-36_4344.pdf (2016.12.03.) Azzal Duterte is tisztában van, hogy jelenleg az USA a Fülöp-szigetek harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere Japán és Kína után, valamint a második számú befektető és a legfőbb fejlesztési támogatás folyósító.

[22] Duterte szerint az USA erőtlensége ott is tetten érhető, hogy képtelen volt megakadályozni a kínai szigetfeltöltéseket a Dél-kínai-tengeren, továbbá a filippínó területi követelések érvényesítésében sem tudott segíteni. PARAMESWARAN: Why the Philippines’…

[23] POLING

[24] VILLAMOR, Felipe: Rodrigo Duterte Says Donald Trump Endorses His Violent Antidrug Campaign. In: The New York Times, Dec 3, 2016 http://www.nytimes.com/2016/12/03/world/asia/philippines-rodrigo-duterte-donald-trump.html?_r=0 (2016.12.04.)

[25] Ramos azonban hamarosan szembefordult az elnökkel annak durva politikai stílusa miatt és különösen mivel nem értett egyet az Amerika ellenes nyilatkozataival.

[26] A nemzetközi bíróság ítélete ezzel kapcsolatban elmarasztalta Kínát, de ennek a gyakorlatban semmilyen következménye nem lett. A két elnök novemberi APEC csúcson folytatott megbeszélése során a kínaiak végül elismerték a filippínók halászati jogát és támogatást is ígértek a számukra.

[27] A korrupcióval vádolt China Harbor Engineering Corporation, a China Road and Bridge Corporation és a CCCC Dredging vállalatok korábban a dél-kínai-tengeri szigetfeltöltésekben is szerepet vállaltak. SMITH, Jeff M: Why Duterte’s Deals With China May Be Security Concerns. In: The Diplomat, November 02, 2016 http://thediplomat.com/2016/11/why-dutertes-deals-with-china-may-be-security-concerns/ (2016.12.04.)

[28] A tilalom bevezetésére azután került sor, hogy a kínai hatóságok a filippínó banánszállítmányokban a megengedettnél magasabb szintű mérgező anyag jelenlétét mutatták ki.

[29] „Duterte’s Pivot” In: The Economist, Oct 22, 2016 http://www.economist.com/news/asia/21708984-philippines-until-now-staunch-american-ally-falling-chinese-camp-dutertes-pivot (2016.12.04.)

[30] RUSHFORD, Greg: What Rodrigo Duterte Is Giving Up. In: Foreign Policy, October 17, 2016 https://foreignpolicy.com/2016/10/17/what-rodrigo-duterte-is-giving-up-philippines-china-hague-south-china-sea/?utm_source=Sailthru&utm_medium=email&utm_campaign=New%20Campaign&utm_term=%2AEditors%20Picks (2016.12.04.)

[31] BELLO, Walden: Duterte vs. Washington’s Cold War System. In: Foreign Policy in Focus, November 2, 2016 http://fpif.org/duterte-vs-washingtons-cold-war-system/ (2016.12.04.)

[32] KUO, Mercy A: The Philippines’ ‘Pivot’ to China: View From Singapore. In: The Diplomat, November 16, 2016 http://thediplomat.com/2016/11/the-philippines-pivot-to-china-view-from-singapore/ (2016.12.04.)

[33] TAKENAKA, Kiyoshy – SIEG,Linda: Philippines’ Duterte tells Japan his China visit was just economics, blasts U.S. Reuters, Oct 26, 2016 http://www.reuters.com/article/us-japan-philippines-duterte-idUSKCN12Q09D (2016.12.04.)

[34] „FULL TEXT: Joint statement of the Philippines and Japan” In: The Philippine Star, October 17, 2016 http://www.philstar.com/headlines/2016/10/27/1637860/full-text-joint-statement-philippines-and-japan (2016.12.04.)

[35] SANTOS, Eimor P: PH to lease aircraft, acquire patrol vessels from Japan. CNN Philippines, October 27, 2016

http://cnnphilippines.com/news/2016/10/27/PH-to-lease-aircraft-acquire-patrol-vessels-from-Japan.html (2016.12.04.)

[36] Orosz és kínai haditechnika vásárlását a Duterte kormány már korábban felvetette, viszont ennek gyakorlati nehézségei miatt egyelőre lépés nem történt az ügyben. FARLEY, Robert: What Defense Hardware Could the Philippines Even Buy From Russia or China? In: The Diplomat, October 14, 2016

http://thediplomat.com/2016/10/what-defense-hardware-could-the-philippines-even-buy-from-russia-or-china/ (2016.12.04.)

[37] „Rodrigo Duterte slams western ‘hypocrisy’ as he meets Putin” Reuters, 20 November 2016 https://www.theguardian.com/world/2016/nov/20/rodrigo-duterte-slames-western-hypocrisy-as-he-meets-putin (2016.12.04.)

[38] Az egyezmény értelmében a 3 nemzet partiőrsége közös őrjáratokat indít a kalózok ellen a Zulu-tenger indonéz-maláj-filippínó határrégióban.

[39] AURELIO, Julie M: Manila, Hanoi sign 6-year action plan. INQUIRER.NET, October 01, 2016 https://globalnation.inquirer.net/145898/manila-hanoi-sign-6-year-action-plan (2016.12.04.)

[40] RANADA, Pia: PH, Malaysia agree on repatriation of Filipinos in Sabah. Rappler, November 11, 2016 http://www.rappler.com/nation/152022-duterte-gradual-repatriation-filipinos-sabah (2016.12.04.)

[41] BILLINGTON: 36

[42] Ezzel kapcsolatban Najib Tun Razak maláj miniszterelnök pekingi útját szokták emlegetni.

[43] PARAMESWARAN, Prashanth: Is the Philippines Triggering a ‘Duterte Effect’ in ASEAN? In: The Diplomat, November 02, 2016 http://thediplomat.com/2016/11/is-the-philippines-triggering-a-duterte-effect-in-asean/ (2016.12.04.)

[44] Durva viselkedése miatt hazájában az államfőt a Piszkos Harry című filmre utalva „Duterte Harry”-nek  vagy „a büntetőnek” is nevezik.

[45] RAUHALA, Emily: The ‘son of a whore’ story is about so much more than Duterte’s dirty mouth. In: The Washington Post, September 6, 2016 https://www.washingtonpost.com/news/worldviews/wp/2016/09/06/the-son-of-whore-story-is-about-so-much-more-than-dutertes-dirty-mouth/?utm_term=.c19ab133e798 (2016.12.04.)

[46] DURANDO, Jessica: Philippines President Duterte tells Obama ‘you can go to hell’ USA TODAY, October 4, 2016 http://www.usatoday.com/story/news/world/2016/10/04/duterte-tells-obama-you-can-go-to-hell-/91549588/# (2016.12.04.)

[47] „Duterte: UN useless and stupid, we are ready to leave” AsiaNews.it, 08.22.2016 http://www.asianews.it/news-en/Duterte:-UN-useless-and-stupid,-we-are-ready-to-leave-38358.html (2016.12.04.)

[48] DURANDO

 

Felhasznált irodalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: