Kelet-Közép Európa és Magyarország helye a Selyemúton

Az elmúlt időszakban a kelet-közép európai régió és Kína kapcsolata gyors javuláson ment keresztül, amelynek szimbóluma, hogy az együttműködést immáron intézményi keretek közé terelték. A kölcsönös nyitás alapvetően mindkét fél, valamint az EU-nak is az érdeke. Az Egy Övezet, Egy Út program a régió, és azon belül Magyarország számára azt jelenti, hogy történelmi helyzetük megváltozik: az EU perifériájáról, az egyre közelebb kerülő eurázsiai kontinens centrumába kerülhetnek. Jelen tanulmányban röviden áttekintjük a régió és Kína változó kapcsolatát a rendszerváltást követően, és bemutatásra kerül a régió jelentősége az Egy Övezet, Egy Úton belül, külön kiemelve Magyarország lehetséges szerepét.

Kína és Kelet-Közép-Európa 1989 után

A Kínai Népköztársaság és Kelet-Közép-Európa (KKE) kapcsolatának legfontosabb történeti alapját a közös szocialista múlt jelenti. Bár a Szovjetunió befolyása alatt álló európai országok és Kína közötti jó viszony az 1950-es évek közepére – köszönhetően Kína és a Szovjetunió elhidegülésének – hamar megromlott, egyfajta közös ideológiai „testvériség” tudat a továbbiakban is fennmaradt. Éppen ezért Kína és a régió kapcsolatában a legnagyobb töréspontnak az 1989-as rendszerváltás tekinthető.

Kína és Kelet-Európa kapcsolata 1989-től három időszakra osztható.[i] Az első periódusban, 1989-1998 között, Kína és a régió gyorsan távolodott egymástól és érdekes módon mindkét fél számára a nyugati világ vált a fontosabb külső partnerré. A KKE országok számára a prioritást a gyors gazdasági és politikai átmenet (sokkterápia) jelentette és ennek szimbolikus gesztusaként a NATO-hoz és az EU-hoz való mielőbbi csatlakozás. Kína esetében a Deng Xiaoping által 1978-ban meghirdetett „reform és nyitás” (valamint 1992-es déli útja) alapozta meg a nyugati államok irányába tett fordulatot, azzal a céllal, hogy Kína piacot, tőkét és technológiát szerezzen. A kínai vezetés azonban csak a gazdaság átalakítását tűzte ki rövidtávú célként, amely eredményeként egy olyan ideológiai ellentét alakult ki, amely eltávolította Kínát a KKE régiótól. Bár államközi szinten a kapcsolatok meggyengültek, számtalan kis kínai vállalat érkezett ebben az időszakban a régióba, ugyanis a gazdasági átalakulást kísérő mély válság hatására fontos felvevőpiacot találtak olcsó termékeik számára.[ii]

Az 1999-2008 közötti időszak közös jellemzője, hogy Kína és KKE régió helye egyaránt megszilárdult a nemzetközi rendszerben. Dinamikus gazdasági növekedésének köszönhetően Kína egyre inkább globális hatáskörrel rendelkező hatalommá vált, amelynek jelképe Kína 2001-es Világkereskedelmi Szervezethez történő csatlakozása volt. Kína ezzel teljes mértékben integrálódott a nyugati szabályok alapján működő globális gazdasági rendbe. A KKE régió számára ez a periódus ugyancsak meghatározó volt. Ekkor ment végbe két ütemben a NATO-bővítés, valamint a nyolc közép- és kelet-európai ország EU csatlakozásának az első köre is. Mindezek eredményeként a régió geopolitikai helyzete megszilárdult, és a nyugati világ integráns részévé vált. Hu Jintao elnök 2004-es közép-kelet- európai útja pedig azt is jelezte, hogy az egyre fontosabb nemzetközi szereplővé váló Kína immáron nem hagyhatja figyelmen kívül a KKE régiót sem. Bár a régió legtöbb állama elkötelezte magát egy szilárd „partnerségi” kapcsolat kialakítása mellett, a KKE országok továbbra is elsősorban a nyugati intézmények adta keretek között érintkeztek Kínával. Ugyan a kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak annak köszönhetően, hogy a gazdasági érdekek lassan áttörték az ideológiai falakat, továbbra sem váltak egyik fél számára sem igazán jelentőssé.[iii]

A harmadik időszak a 2008-as pénzügyi válságtól egészen napjainkig tart. Ennek a periódusnak a legfontosabb jellemzője, hogy Kína és KKE gyorsan közeledik egymáshoz. 2015-re a kétoldalú kereskedelem elérte az 56,2 milliárd amerikai dollárt, amely 28 százalékpontos növekedést jelentett 2010-hez képest. A kínai vállalatok összesített befektetése a közép-európai országokban pedig meghaladta az 5 milliárd amerikai dollárt, amely jellemzően a pénzügy, a zöld energia, a távközlési és vegyiparban volt jelentős.[iv] Mindezek hátterében elsősorban az áll, hogy a globális pénzügyi válság rendkívül súlyosan érintette az egyoldalúan Nyugat-Európától függő KKE régiót. A továbbra is dinamikusan fejlődő Kína felé fordulás természetesnek tekinthető, mert növelte a régió kapcsolatainak diverzifikálási lehetőségét.

A KKE régió jelentősége Kína szemében szintén erősödött. Egyfelől a közép-kelet európai országok gazdasági fejlettsége közelebb áll Kínához, így jó kísérleti terepnek számít azoknak a kínai vállalatoknak, akik szeretnének befektetni az Európai Unióban. A KKE országok uniós tagsága lehetővé teszi a kínai befektetőknek, hogy kikerüljék a kereskedelmi korlátozásokat, és összeszerelő központként működtessék itteni leányvállalataikat.[v] Végül nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a pénzügyi válság eredményeként a KKE régió vállalatai kiváló felvásárlási célpontot jelentenek a kínai cégek számára.[vi] További kedvező feltétel az olcsó munkaerő, valamint a kis államoknak a külföldi befektetőkért egymással folytatott versengése, amely komoly állami támogatásokat jelent a kínai vállalatoknak.

A KNK-val való kapcsolat gyors fejlődését mutatja a magas rangú delegációk régióba tett látogatásainak sűrűsödése. Wen Jiabao miniszterelnök 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a régióval történő kapcsolat fejlesztésében.  Egy évvel később Varsóban, Kína és a KKE országok létrehozták a „16 + 1 együttműködés” nevű politikai platformot,[vii] amely Kína és tizenhat közép-kelet-európai állam közötti kapcsolatot hivatott koordinálni, és intézményes keretek közé terelni. A „16+1” formáció jellemzője az átfogó, több területet érintő a laza intézményesülés, a gazdasági, tudományos, turisztikai és kulturális kapcsolatok fejlesztésének érdekében.[viii] A „16+1 együttműködés” kormányfői találkozói évente kerülnek megrendezésre. 2013 novemberében Belgrád, 2014 decemberében Bukarest, 2015-ben a kínai Suzhou volt a házigazdája.

303_k1_jav

1. ábra "16+1 együttműködés" államai, valamint a kapcsolatok legfontosabb gazdasági mutatói[ix]

Egyes vélemények szerint a „16+1 együttműködés” a kínai Európa politika egyik legfontosabb diplomáciai eredménye, amely más régiók számára is példát mutathat.[x] Más vélemények szerint, azonban a tizenhat ország eltérő történelmi múltja miatt, valamint különböző politikai helyzetükből (pl. egy része tagja a NATO-nak és az EU-nak, mások nem) kifolyólag, megkérdőjelezik az együttműködés működőképességét.[xi] Ráadásul nem minden nagy nemzetközi szereplő örül Kína és Kelet-Európa közeledésének. A kapcsolatok elmélyülését az EU nyugati felén többen úgy értelmezték, hogy Kína igyekszik éket verni Európán belül, és az „oszd meg és uralkodj” elvet alkalmazva akarja felbomlasztani azt.[xii] Egyes szélsőséges nézetek a „16+1 együttműködést” egyenesen Kína trójai falovának tekintik.[xiii] Valójában azonban ennek szerepe túlértékelt. A KKE kis államai továbbra is viszonylag megosztottak és ritkán képesek egy egységes blokkot létrehozni az EU-n belül. Ráadásul a KKE továbbra is szilárdan a nyugati világrend támogatója, Európán belüli kapcsolatai pedig a kínaival összehasonlíthatatlanul szorosabbak.

KKE és az Egy Övezet, Egy Út

Kína szemében a régió felértékelődésének talán legfontosabb oka, hogy kulcsszerepet tölt be Peking nagy ívű külpolitikai víziójában, az Egy Övezet, Egy Útban.[xiv] A kínai külkereskedelem túlzott tengeri függőségét csökkenteni szándékozó, Európa irányába haladó, elsősorban vasúti szállításon alapuló gazdasági folyosók közül három is érinti a régiót.

  • Kína-Mongólia-Oroszország (Eurázsiai Földhíd) Gazdasági Folyosó, (más néven az Első Eurázsiai Kontinentális Híd), Kína északi és északkeleti régióit és Oroszország Távol-keleti területeit köti össze a Transzszibériai vasútvonalon keresztül Lengyelországgal és Nyugat-Európával.
  • Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó, (más néven a Második Eurázsiai Kontinentális Híd), amely Kína keleti tartományait köti össze Xinjiang-on, Kazahsztánon és Oroszországon, illetve Ukrajnán keresztül Európával. A részben elkészült vasúti kapcsolat jelenleg a Transzszibériai vasútvonalba kapcsolódik. A tervek szerint viszont hosszabbtávon Ukrajnán keresztül éri majd el az EU-t, Magyarország (Záhony), illetve Lengyelország területén keresztül. Ukrajna helyzete miatt jelenleg ez a vonal fejlesztése nincs napirenden.[xv]
  • Közép-Ázsia Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó: Kína keleti-partvidékét (elsősorban Guandong tartományt) kötné össze, Xinjiang tartományon, Közép-Ázsián, Iránon, Törökországon, a Balkánon és Magyarországon keresztül az EU-val. A megfelelő színvonalú vasúti kapcsolat (Irán és Törökország között, illetve Közép-Ázsiában) megteremtése már tervben van. A kínai remények szerint, 2030-ra egy teljesen összefüggő gyorsvasúti kapcsolat jön létre Kína és Európa között, ahol a– személyszállítás 250-300 km/h, az áruszállítás pedig 120km/h felett lesz majd lehetséges.

kina

1. térkép. Az Egy Övezet, Egy Út Kelet-Európát érintő gazdasági folyosói[xvi]

Kína és KKE kapcsolatában jelenleg az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó tölt be meghatározó szerepet. 2011 októberében megindult az első “Chongqing-Xinjiang-Európa” tehervonat Chongqing-ból, amely Kelet Európán keresztül érkezett meg a németországi Duisburgban. 2012 októberében az első “Wuhan-Xinjiang-Európa” tehervonat kezdte meg rendszeres áruszállítását Prága végállomással. 2013 áprilisában Chengdu városából indult rendszeres vasúti áruszállítás Lodz-ba, “Chengdu-Europe Express” néven. 2013 júliusában Zhengzhou-ból kezdte meg működését egy rendszeres tehervonat járat Hamburg célállomással. A vasúti teherszállítás versenyképességét tükrözi, hogy a fent említett vonatok rendszeresen, hetente akár többször is járnak.[xvii]

Az elmúlt években gyakran hangoztatott álláspont, hogy a KKE régió államai egymással versenyeznek a kínai befektetésekért.[xviii] Az Egy Övezet, Egy Út – természetföldrajzi alapon jelöli ki a legfontosabb államokat. Északon kulcsszerepet kap Lengyelország, amely mind a Kína-Mongólia-Oroszország Gazdasági Folyosó, mind az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó szempontjából kulcsfontosságú helyen fekszik. A másik stratégiai helyen fekvő országok Magyarország és Szerbia, amelyek a Balkán felől érkező áruk természetes szállítási útvonalán fekszenek. A KKE régió országai az Egy Övezet, Egy Út megvalósításában inkább egymás komplementerei, mintsem versenytársai.

Magyarország helye az Egy Övezet, Egy Út tervben

A kelet-európát érintő gazdasági folyosók közül legalább egy – a Közép-Ázsia Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó –, de hosszabb távon (az ukrajnai helyzet javulásával) akár kettő is érintheti Magyarországot, köszönhetően a régió déli részén betöltött központi helyzetének. A Közép-Ázsia Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó kiépülése csak hosszabb távon várható, azonban félig szárazföldi, félig tengeri összeköttetés révén hamarabb elérheti hazánkat. A kínai többségi tulajdonban lévő pireuszi kikötőből, Macedónián és Szerbián át vasúton érkezhet az áru Magyarországra – és rajta keresztül utazhat tovább az EU legfontosabb gazdasági központjaiba. Ennek a szakasznak kulcsfontosságú eleme a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása, amelyről kínai javaslatra „a 16+1 együttműködés” bukaresti csúcsán született döntés. A közel 350 km-es távolságot a vonatok jelenleg 8 óra alatt teszik meg. A felújítás után – 160 kilométer per óra sebességre alkalmas, kétvágányú, villamosított vonalnak köszönhetően – pedig várhatóan 2 óra 40 percre csökken a menetidő. A felújítandó szakaszból 159,4 km esik Magyarország területére (150-es vonal). A teljes felújítás költsége megközelítőleg 3 milliárd amerikai dollár, a beruházás 85 százalékát kínai államközi hitelből biztosítanák. A magyar szakasz az előzetes becslések szerint 472 milliárd forintba kerülne, amelyhez a kínai Export Import Bank biztosítana hitelt. A szerződés szerint a fővállalkozó egy nonprofit vegyesvállalatként működne: a cégben a MÁV 15 százalékos, míg a China Railway International Corporation 85 százalékos tulajdonrésszel rendelkezne.[xix]

A magyarországi szakasz a kínai félnek azért is különösen fontos, mert kínai vállalatok először építhetnének uniós tagállamban vasúti pályát, amely referenciaként felhasználható lenne más európai infrastruktúra-fejlesztések esetén is. Az egyértelmű tehát, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal fontos Kínának. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez miért éri meg Magyarországnak? A beruházás kétség kívül nem kockázatmentes. Először is a költségek rendkívül magasak, így az építkezés megtérülése erősen kétséges. Másodszor a folyosó más (szerb, bolgár, görög) szakaszai megépítésének a meghiúsulása, vagy csúszása, komolyan veszélyeztetné a magyar építkezést. A vasúti szakasz modernizálása azonban jelentős előnyöket is tartogat. Mindenekelőtt a szakasz modernizációjával a két főváros könnyebben elérhetővé válna. Ráadásul felújítása is előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, annak ellenére, hogy a vonal nem szerepel az európai vasúti törzshálózatban. Ugyan azon remények, hogy Magyarország európai szintű logisztikai központtá válhat, regionális központi szerepét azért minden bizonnyal erősítené. A fejlett vasúti összeköttetés növeli majd Magyarország tőkevonzó képességét, amely az olcsó munkaerővel kiegészülve a remények szerint kínai összeszerelő üzemeket vonzhat Magyarországra.[xx] A növekvő kínai munkabérek és a szállítási költségek csökkentésének a reményében erre komoly esély lehet a jövőben. Ráadásul a vasúti összeköttetés segítségével nem csupán a kínai áruk érkezhetnek Magyarországra, hanem nagyobb tér nyílik a hazai termékek kivitelére is. Itt nem csupán kínai piacban érdemes gondolkodni, de az Egy Övezet, Egy Út lehetővé teszi más régiók (pl. Közel-Kelet, Kaukázus, Közép-Ázsia, stb.) könnyebb elérését is. Az Egy Övezet, Egy Útban való részvétel tehát gazdasági értelemben új távlatokat nyithat Magyarország számára, csökkentheti egyoldalú függőségét, és növelheti híd szerepét.

Felhasznált irodalom
Jegyzetek

[i] Kong Tianping: 16+1 Cooperation Framework: Genesis, Characteristics and Prospect, China-CEEC Think Tanks Network,3 December 2015.

[ii] u.o.

[iii] Chen Xin: Trade and Economic Cooperation Between China and CEE countries, China-CEEC Think Tanks Network, 23 November 2015.

[iv] The Ministry of Commerce Holds the 2nd Press Conference on China-CEEC Ministerial Meeting on Promoting Economy and Trade Cooperation and China-CEEC Investment and Trade Expo, Ministry of Commerce, The People’s Republic of China, 3 june 2016.

[v] Liu Zuokui: Analysis of China’s Investment in CEECs under the New Situation, China-CEEC Think Tanks Network,11 January 2016.

[vi] Matura Tamás: Kína Gazdasági Térnyerése Közép-Európában in: Hamberger Judit, Matura Tamás & Szilágyi Imre: Kína és Közép-Európa, Magyar Külügyi Intézet MKI-tanulmányok, 2012. 81-82.

[vii] A 16 közép- és kelet-európai országok: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia.

[viii] Simurina, Jurica: China’s Approach to the CEE-16, Europe China Research and Advice Network (ECRAN) Short Term Policy Brief 85. January 2014.

[ix] An Baijie & Li Xiaokun: Premier Li outlines $1 trillion goal, The State Council, The  People’s Republic of China, 25 November 2015.

[x] Kong Tianping: The 16+1 Framework and Economic Relations Between China and the Central and Eastern European Countries, Council for European Studies, 14 December 2015.

[xi] Pavlićević, Dragan: China in Central and Eastern Europe: 4 Myths, The Diplomat, June 16, 2016.

[xii] Bolzen, Stefanie & Erling, Johnny: Divide, Conquer, Aim East: China Has A Sharp New European Trade Strategy, World Crunch, 11 November, 2012.

Keith Johnson: China’s New Silk Road Into Europe Is About More Than Money, Foreign Policy, 1 June 2016.

[xiii] Turcsányi, Richard: Central and Eastern Europe’s courtship with China: Trojan horse within the EU?, European Institute for Asian Studies, January 2014.

[xiv] Liu Zuokui: The Role of Central and Eastern Europe in the Building of Silk Road Economic Belt, China-CEEC Think Tanks Network,11 January 2016.

[xv] Liu Zuokui: The Analysis of the Relationship between China and Ukraine, China-CEEC Think Tanks Network,11 January 2016.

[xvi] Iron Silk Road: a Russian Dream, Window to Russia, 14 November 2013.

[xvii]   Liu Zuokui: The Role of Central and Eastern Europe in the Building of Silk Road Economic Belt, China-CEEC Think Tanks Network,11 January 2016.

[xviii] Turcsanyi, Richard: Is the Czech Republic China’s New ‘Bridge to Europe’?, The Diplomat, 12 September 2015.

[xix] Seszták Miklós: T/9787. számú törvényjavaslat a Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között a Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztése, kivitelezése és finanszírozása kapcsán született Egyezmény kihirdetéséről, Magyarország Kormánya, Budapest, 2016. március.

[xx] Matura Tamás: A kínai selyemút és a magyar szál, Magyar idők, 2016. április 22.

Eszterhai Viktor a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatóintézetének szenior elemzője. 2018-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Doktori Programján Ph.D.  fokozatot szerzett. 2014-2015 között a Tsinghua Egyetem, 2017-ben a Fudan Development Institute vendégkutatója volt. Kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellegzetességei, Kína és Közép-Európa kapcsolata, nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái.

Eszterhai Viktor

Eszterhai Viktor a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kutatóintézetének szenior elemzője. 2018-ban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Doktori Programján Ph.D.  fokozatot szerzett. 2014-2015 között a Tsinghua Egyetem, 2017-ben a Fudan Development Institute vendégkutatója volt. Kutatási területei a kínai külpolitika kulturális jellegzetességei, Kína és Közép-Európa kapcsolata, nemzetközi kapcsolatok nem nyugati iskolái.

One thought on “Kelet-Közép Európa és Magyarország helye a Selyemúton

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: