GeoDebates II. – Az okosvárosokban rejlő lehetőségek

2016. november 15-én ismét megrendezésre került a PAGEO GeoDebates konferenciája, ezúttal az okosvárosokat állítva középpontba. A két oldal között zajló vita azt a kérdést járta körül, hogy milyen megközelítésben kellene megvalósulnia a városfejlesztés modern kezdeményezésének. Milyen dinamikák működhetnek a döntéshozók és az érintett lakosok között? Hogyan adhatnak megoldásokat a városok problémáira?

Modern problémák okos megoldásai

Vitaindítóként Gere László, a PAGEO kutatója foglalta össze az okosvárosokat érintő legfontosabb tudnivalókat, nemzetközi összehasonlításban. A városok kétségkívül fontos helyet foglalnak el a modern korban, így felmerül a kérdés, hogy a nagy népsűrűségű településeken felmerülő problémákat, mint közegészségügyi válság, drága lakhatás, közlekedési nehézségek, képesek-e az új várostervezési módszerek orvosolni? A városfejlesztésben új szereplők is megjelentek, ezek a technológiai cégek „okos” megoldásokat kínálnak, a gazdaság, környezet, energiagazdálkodás, kormányzás és egyebek terén. Két példát vonultatott fel: a dél-koreai Songdo városát, valamint az Amsterdam Smart City-t. Bár mindkét város fejlesztése sajátságos, összeköti őket a technológiai vívmányok hatékony használata.
A felvázolt példákat a vita alapkérdése követte: amennyiben azt feltételezzük, hogy az okosváros hasznos eszköz lehet, alulról jövő kezdeményezéssel vagy felülről jövő tervezéssel valósítható meg hatékonyabban? A vita során Kocsis János Balázs, a BME és a Corvinus Egyetem oktatója, valamint Szerdahelyi Németh Klára, a Budapest Dialóg alapítója képviselték az alulról szerveződést, míg Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum igazgatója, valamint Szemerey Samu, a Lechner Tudásközpont építésze a felülről tervezett koncepció mellett érveltek. Moderátorként Bendarzsevszkij Anton, az alapítvány igazgatója működött közre.

Alulról vagy felülről?

Az alulról építkező oldal bevezetésként elmondta, hogy a jövő okosvárosa nem létezik a helyi lakosság érdekeinek figyelembe vétele nélkül, és a helyi civilekre támaszkodva lehet egy prosperáló várost építeni. Inspirálni is kell a helyi lakosságot, hogy versenyképes város jöjjön létre, ezért a smartcity fejlesztést nem a technológiai fejlődés szempontjából, hanem a városlakók igényeiből kiindulva kell felépíteni. Erre szolgáltat példát a Budapest Dialóg, amely a helyi lakosság ötleteit összegyűjti, s eljuttatja a helyi önkormányzathoz vagy egyéb érintett szervezethez. Az önkormányzatok a megvalósítandó ötletek mellett egyúttal lehetőséget is kapnak, hogy a tervezési fázisban lévő projekteket nyilvánosságra hozva visszacsatolást kaphassanak.
Felmerült a kérdés, hogy városaink a jelenlegi formájukban okosak-e? Sok kreatív város létezett a történelem során, Budapest fejlettsége például a két világháború között kimagasló, okos városhoz méltó volt. Az okosváros jó megoldás lehet a mai bajokra, de ehhez fel kell mérni a megoldandó problémákat. Az okos módszerek alkalmazása menedzsment kérdése, s lehet lenyűgöző és megnyerő a terv, ha a jelentős költségek további kérdéseket vetnek fel. A szegény és szegregált városok tudatában nehéz kérdés, hogy miért nem a rászoruló negyedek kapják meg az okosvárosokra fordított összegeket, hiszen nagyon széles a digitális szakadék az alsó és felső rétegek között. A nagy technológiai cégek rengeteg pénzt invesztálnak a városokba, s a döntéshozók meggyőzése ezek létjogosultságáról komoly érdekekre derít fényt.
A problémákat pontosan meg kell határoznunk, hiszen míg a lakások árát a presztízs befolyásolja, ezen nem tud változtatni egy okos módszer. A közegészségügyi problémákon is nehezen segíthet, hiszen ott a magas költségeket nem lehet megkerülni. A személyre szabottságban mutathatna újat az okosváros, de ma ebben inkább visszalépés tapasztalható a korábbiaktól. A cél, hogy a technológia csupán eszköz legyen, a társadalomtudós szakemberek pedig a cégek érdekeire rávilágítva képesek lehetnek megmondani az alkalmazás legjobb módját.
A felülről jövő tervezés oldalán alapvetően úgy gondolják, hogy az okosváros technokrata, néhány nagy cég elképzelése által vezérelt fogalomrendszer. Az egész világon a jogszabályalkotás a legfontosabb városszabályozási eszköz, ami felülről lefelé szerveződő nézetből teljesen természetes. Ezen keresztül oldják meg a legkülönbözőbb problémákat, így ez teszi „okossá” a várost. Ugyanilyen természetesnek kell lennie az okosváros koncepciójának is. Az informatika a 21. századra átszőtt mindent, ezért szükség van rá, ahogy jogszabályokra és áramra is egy város működtetésére. Éppen ezért a kérdésfelvetést alapvetően a célok meghatározása szerint kell megközelítenünk.
A technológia ugyanis visszásságokkal is járhat. A mobilparkolás elterjedése megkönnyíti a belvárosi parkolást, azonban ellentétes a várospolitikával, ami kevesebb autót szeretne látni az érintett területeken. Ugyanígy okos megoldásokat tehetünk technológiai eszközök nélkül, s ezért ma a helyére kell tennünk az informatikai lehetőségeket, nem szabad a várospolitikai céljainkat ennek alárendelni. Felülről és alulról jövő kezdeményezésekre is szükség van, egyik a másik nélkül nem ér semmit. Az egyes rendszerek – például közművek – nem működnek alulról fölfelé, viszont a rendszerek fejlesztésében komoly szerepet kaphatnak a lokális megoldások. Budapesten jelenleg fordítva működik, hiszen könnyebb alulról, a befektetők részéről nagy változást elérni, mint egy városrész lakosságának akár felülről megvalósítani az igényeit. Ebben kellene okosabb városokat létrehozni, hogy ma a történelmi városrészeket képesek legyünk alulról jövő kezdeményezésekkel megóvni. A technológia viszont újabb és újabb kihívásokat fog állítani, így például az önvezető autók elterjedése is, ami hatással lehet a tömegközlekedésre és közegészségügyi problémákat is előidézhet. Ez pedig mindenképpen a felülről jövő szabályozás felelőssége.
A felülről jövő oldal második megszólalója egyetért ezzel a nézettel, s úgy gondolja nehéz az okosvárosokról beszélni, mivel a régebben is jelentkező technokrata trendek sok hibát követtek el, amire figyelnünk kell. Az okosvárosok fejlesztésében népszerű érv a globális urbanizáció magas foka, ennél azonban fontosabb, hogy az európai és észak-amerikai városok nem növekednek, viszont öregednek, szemben a dinamikusan fejlődő kelet-ázsiai városokkal. Éppen ezért nem érdemes önmagában okosvárosokról beszélni, a regionális jellegzetességek nélkül. Várostípusok adottságait kell szemügyre vennünk, ezek alapján kell a problémákat és lehetőségeket megállapítani.
E folyamatban a városvezetés elemi érdeke a digitális transzformáció megértése, és hogy ezzel milyen feladatok hárulnak rájuk. Magyarország legtöbb városa nincs tisztában a birtokukban levő adatokkal, ezért nem is tudják felhasználni, még szükség van a kötelezettségek és a potenciális bevételi források felmérésére. Az önkormányzatoknak át kell alakulniuk az e téren kompetens megjelenéshez, meg kell érteniük az adatok szerepét.
A másik kérdés a gazdasági fenntarthatósági oldal. A magyar városok fejlesztése forrásvezérelt, nagyon kevés a nem eszközökre, hanem célra irányuló projekt, s a fenntartási költségek felett sokszor elsiklanak. Hamarosan sok forrás el fog tűnni a rendszerből, s ennek eredményeképpen a fenntarthatóságra fel nem készült települések elbuknak. A fenntartható működéshez piaci szereplőket is be kell vonni, mert náluk van az innováció és a versenyképesség. Ahhoz, hogy kisebb települések, leszakadó régiók esetében is értelmezni tudjuk a fejlesztést, arra van szükség, hogy piacilag is értelmezhető egységeket tudjunk lefedni. Ehhez az önkormányzatok közötti szövetségekre van szükség, a települési hálózatokat pedig felülről koordinált, kompatibilis rendszerben működtethetik. Az önkormányzatok célja lehet, hogy piaci szereplőként is értékesíteni tudják jól működő fejlesztéseiket, ehhez pedig felülről jövő irányítás kell.

A rangsorok városai és Budapest

Az első moderátori kérdésben a modern városok különböző rangsorai merültek fel, például a Juniper 2016-os rangsora, amelyben Szingapúr, Barcelona, London, San Francisco, Oslo követik egymást. Miben különböznek a városok kontinensről kontinensre, kultúráról kultúrára, és hogyan helyezhetők el Budapest ezen a listán?
A felülről jövő oldal szerint Szingapúr a felülről lefelé tervezés mintapéldája, viszont nem a technológiától okos város, hanem az intelligens szabályozástól. A közpolitikai döntéseket leprogramoztatják és végrehajtják, például az autók számát korlátozzák a rendszámok kibocsátása szerint, és a dugódíj is programok alapján működik, a forgalom befolyásolja az emberek útvonalválasztását. Ennek a policy része a legnehezebb, hosszú távú stratégiai gondolkodást kíván. E tekintetben sok európai város is jól áll, mivel erős kulturális bázissal rendelkezünk, így a budapesti közlekedés hagyományait nézve is. A történelmüknél fogva okos városok mai politikájától függ, hogy okos marad-e egy város. Amerika történelmileg sokkal rosszabb státuszból indul, próbálják átalakítani a városaikat, például Seattle és Los Angeles tömegközlekedési fejlesztései által, amelyeket nagy többséggel fogadtak el a népszavazásokon. Ezzel korrigálhatják a korábban elrontott várospolitikákat, így a Los Angeles-i példát, amit az autó lobbi idézett elő.
Az alulról kezdeményezők szerint divat lett városokban lakni, ezért beszélünk is okosvárosokról. A városlisták csupán a trendeket tükrözik, meglepetést okozna, ha nem Szingapúr lenne a listák elején. Ez azonban nem jelenti, hogy ezek a működőképes városok. Budapest egyáltalán nem teljesít rosszul, erős civil háttér és pezsgés jellemzi. A lakók is sokat olvasnak az urbanizációról, s az érdekes az, hogyan tudjuk becsatornázni az alulról jövő kezdeményezések. Ha az okosvárosokról beszélünk, akkor fontos a meglévő fejlesztési és rendezési eszközökről – szabályozás, pályázat, intézményrendszer – is beszélni. Ha ugyanis ezekre más szemmel nézünk, és más szemlélet szerint alkalmazzuk őket, már okosabb lesz tőle a város. Erre jó példa Budapest, és a 2013-as Térköz pályázat városrehabilitációs program: csak olyan pályázatokat támogat, ami alulról építkező kezdeményezésekre épít.
A másik oldal szerint egy város annyira okos, amennyire a benne élők okosak. Ez igaz a Térközre is, amit a gyakorlatban az érintett önkormányzatok igyekeztek inkább ellehetetleníteni. Így Budapest esetén nem igazán beszélhetünk a lefelé nyitott városvezetés és alulról dinamikusan építkező civilek együttműködéséről. Emellett pedig az alacsony mértékű állampolgári aktivitás is probléma. Bár ezek lehangolóan hangzanak, de azért érdemes ezeket a problémákat beazonosítani, hogy tanulhassunk belőle.


Érdemes megvizsgálni, hogy az okosvárosok milyen politikai kultúrában fejlődnek ugrásszerűen. Indiában például lehet kormányzati politikát építeni arra, hogy 5 éven belül 100 okosvárost hoznak létre, és Szingapúrnál felülről szerveződő fejlesztéseknek nagy szerepe van. Ezekben az országokban sokkal erősebb hatása van a felülről érkező kezdeményezéseknek, és sokkal kevésbé van helye a mediációnak, amely során figyelembe veszik az állampolgárok véleményét. Európa ilyen szempontból nehezebb helyzetben van, mert itt nem lehet a választók ellenében átvinni egy ilyen koncepciót. Koppenhága nem véletlenül vezeti például az élhetőségi listákat, ott hosszú évek munkája eredményeképpen tették érdekeltté a lakosokat, hogy aktívan részt vegyenek a városfejlesztésben. Ez pedig nem egy új applikáció, vagy szenzorhálózat eredménye. Ez egy hosszú tanulási folyamat, egy bizalomépítés eredménye. Tehát nem a technológia, hanem a civil társadalom erősségének fejlesztése a kulcs.
Az esemény elején, az alapkérdésről tartott közönségszavazás eredménye szerint a többség, a résztvevők több, mint 40 százaléka, az alulról jövő oldal mellett tette le a voksát, viszont nagyon magas volt a bizonytalanok aránya is. Ez az esemény végén nagymértékben változott: a felülről jövő kezdeményezéseket támogatók a hallgatóság több, mint felét tették ki, így elmondhatjuk, hogy a vita véleményformáló eredményeket hozott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.