Közeledés vagy távolodás? – GeoDebates 3: Az Egyesült Államok új külpolitikája hozhat-e világrendi változásokat Kelet-Ázsiában?

2017 május 4-én újra sor került a PAGEO GeoDebates vitasorozatára, amelyet a Geopolitikai Kutatóintézet immár harmadik alkalommal rendezett meg. A vita középpontjában, az idén januárban beiktatott 45. amerikai elnök, Donald Trump és új külpolitikája állt. Hiszen eddigi intézkedései alapján a korábbi évek alatt jelentős figyelmet kapott ázsiai-csendes-óceáni térség háttérbe szorult és helyette a bilaterális együttműködések kerültek előtérbe. A meghívott előadók arra keresték a választ, hogy vajon hogyan alakul az elkövetkező időszakban az USA és a Kelet-Ázsiai kapcsolatok sorsa?

A status quo megváltozása mellett Ugrósdy Márton (Külügyi és Külgazdasági Intézet, stratégiai igazgató-helyettes) és Klemensits Péter (Délkelet Ázsia senior kutató, PAGEO) érvelt, a status quo fennmaradása mellett pedig Szapáry György (Magyarország volt washingtoni nagykövete, MNB elnökének főtanácsadója) és Csoma Mózes (ELTE BTK, Koreai Tanszék, tanszékvezető).

Nagy fordulat következett be az Egyesült Államok és Kelet-Ázsia viszonyában, míg az Obama-kormány külpolitikai törekvéseiben Kelet-Ázsia nagy hangsúlyt kapott, addig a Trump adminisztráció első száz napja egy hullámvasúthoz hasonlítható magasságokat és mélységeket ért el a térséggel kapcsolatos kommunikációban és cselekedetekben.

A PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet által szervezett harmadik GeoDebates vendégei arra keresték a választ, hogy Donald Trump betartja-e a kampányban elhangzott vállalásait és keményen elzárkózik Kelet-Ázsiától, különös tekintettel Kínára, vagy pedig folytatja az amerikai külpolitikai hagyományokat és nem tesz le a térségben kivívott vezető szerepéről.

A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államok kénytelen felismerni azt, hogy ha kivonul a térségből olyan politikai vákuum jön létre, amely Kína előre törését eredményezheti. A kérdés, hogy az Egyesült Államok megengedheti-e magának azt, hogy elveszítse vezető szerepét és kockáztassa a kínai befolyás erősödését Ázsiában.

Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgató-helyettese szerint a térség hatalmi viszonyaiban jelentős változások jöhetnek. Mivel az Egyesült Államok retteg a veszteségektől, így nem fog kockáztatni és meggondolatlan konfliktusba keveredni, Kína pedig szigetépítésekkel és rakétatámaszpontok létrehozásával igyekszik kiszorítani az USA-t az első szigetláncon túlra. A kialakuló hatalmi űr pedig jó lehetőséget adhat Kínának, hogy gazdaságilag megszólítsa a térség országait és átalakítsa a térség hatalmi viszonyait.

Szapáry György, Magyarország volt washingtoni nagykövete kifejtette, hogy a folyamatokat rövid és hosszútávon is vizsgálni kell, mivel ellentétesek lehetnek a jelenlegi és a jövőbeni érdekek. Rövidtávon az Egyesült Államok és Kína viszonya elindulhat a status quo-ra törekvés felé, azonban már látszanak olyan tendenciák, mint például az országok fegyverkezési kedvének megélénkülése, amelyek a GeoDebates résztvevői szerint is egy erőteljesen konfliktusos viszonyt teremtethetnek meg hosszútávon. A volt washingtoni nagykövet szerint ugyanis csak idő kérdése, hogy Kína mikor fog területszerzési ambíciókkal előállni. Az előadó fő gondolata szerint, rövidtávon viszont a status quo fennmaradása várható, hiszen az USA geopolitikai érdekei nem változnak meg egyik napról a másikra.

Trump egy újfajta politikát folytat, mindig nagyobbat mond annál, mint amit később érvényesít. Erre utalt Klemensits Péter, Délkelet Ázsia senior kutató meglátása is, aki szerint a Trump adminisztráció nem fogja érvényesíteni azokat a mértékű védővámokat, amelyeket korábban hangoztatott, ehhez nincsen érdeke, Kína szinte meg sem érezné. Az előadó fő gondolata szerint a fennálló status quo változóban van, ami 2010 óta folyamatosan tart és ez a világrendi átalakulás folytatódni is fog, és olyan országok jutnak majd nagyobb szerephez Kína mellett, mint India, Dél-Korea és Indonézia.

Csoma Mózes az ELTE BTK Koreai Tanszékének vezetője arról beszélt, hogy a kelet-ázsiai térség országai aggodalommal terhesen tekintenek az USA kivonulási szándékaira, hiszen biztosak lehetnek benne, hogy Kína vezető szerepre törne. Több térségbeli ország, mint például Japán vagy Dél-Korea érdeke is az, hogy a térség politikai egyensúlya ne boruljon fel. Az előadó fő álláspontja szerint azonban az USA geopolitikai érdekei nem függenek a pártpolitikai megosztottságtól, tehát a status quo sem fog változni a közeljövőben. Ezt azzal is igyekezett alátámasztani, hogy a Donald Trump és a Xi Jinping kínai elnök találkozója után az amerikai háborús retorika is alábbhagyott.

Ahogyan azt a PAGEO GeoDebates rendezvényein megszokhattuk a vita előtt és után is szavazhatott a közönség az éppen adott fő kérdést illetően, amely most az volt, hogy „Az Egyesült Államok új külpolitikája hozhat-e világrendi változásokat Kelet-Ázsiában?” A vitát megelőző eredményben az igenek kerültek fölénybe, vagyis a rendezvény előtt a közönség a status quo megváltozása mellett voksolt nagyobb számban. A vita utáni szavazás azonban érdekes végeredménnyel zárult, ugyanis a nem szavazatok kerültek többségbe megfordítva ezzel a végeredményt, tehát a vita során a status quo megmaradása mellett érvelő előadók meggyőzték a közönséget és ezzel megnyerték a vitát.

A kérdés azonban továbbra is nyitva áll, vajon az USA feladja-e vezető szerepét és tálcán nyújtja-e át Kínának, aki a jelek szerint egyre felkészültebb a vezető szerep megragadásához vagy észbe kap és megpróbálja megőrizni a hegemóniáját amíg, tudja. Ma még jósolni is igen nehéz, mivel Trump politikája egyelőre kiszámíthatatlan.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: