szombat, április 27, 2024
Latest:

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet

Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet
Afrika Észak-Amerika Geopolitika Legfrissebb 

Az afrikai-amerikai kapcsolatok alakulása Trump győzelme után

Czirják Ráhel 3714 Views 0 Comments , , , , , ,

2016. november 8-án eldőlt, hogy az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke az ingatlanmágnás Donald Trump lesz. Ám az amerikai elnökválasztás kampányidőszakában egyik fél részéről sem került szóba a fekete kontinens, és az új vezetésnek a mai napig nincs koherens stratégiája az afrikai kapcsolatok alakításáról. Jelen írásban összefoglaljuk azokat az új – vagy éppen változatlan – amerikai irányvonalakat, megközelítéseket, amelyek a következő 4 éves időszakban befolyásolhatják USA Afrikával való kapcsolatait.

Az új amerikai vezetés számos kérdést vet fel a globális világrend, a liberális kereskedelem és a demokratikus értékek jövőbeli alakulásával kapcsolatosan. De vajon mit jelent Trump hatalomra jutása a felemelkedőben lévő Afrika számára? A geopolitikailag egyre jelentősebbé váló ázsiai országok esetében azt látjuk ugyanis, hogy Afrikával való kapcsolataikat nagyon tudatosan tervezik, építik. Ezzel szemben az új amerikai elnökség még nem fogalmazta meg Afrikára vonatkozó stratégiáját, így a kontinenssel folytatni kívánt kapcsolatok jövőbeli alakulására csak közvetett módon, a Trump által tett, különböző szakterületekre, témákra vonatkozó kijelentései, ígéretei alapján tudunk következtetni. Az új elnök álláspontjait a következő területekkel kapcsolatosan fogjuk vizsgálni:

  • környezetvédelem;
  • segélyezés;
  • kereskedelem.
Környezetvédelem

Donald Trump környezetvédelemhez fűződő hozzáállása már az elnökválasztási kampányidőszakban egyértelműen kiderült, amikor is a globális klímaváltozást kínai átverésnek nevezte.[i] Ígéretet tett arra, hogy hivatali idejének első száz napjában felmondja a párizsi megállapodást, vagyis azt a 2015-ben kötött nemzetközi egyezményt, amelyben az aláíró felek, többek között megállapodtak a szén-dioxidkibocsátásuk csökkentéséről a globális felmelegedés mérséklése érdekében.[ii]

Az új amerikai elnök ígéretéhez híven, 2017. március 28-án aláírta Energiafüggetlenség című rendeletét, amellyel megsemmisítette elődje, Barack Obama környezetvédelmi intézkedéseit. Így ismét megnyílt az út a szénbányászat és szénerőművek, ez által pedig a fokozódó üvegházhatású gázkibocsátás előtt.[iii]

Trump környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedései kiemelkedően fontosak Afrika számára, mivel a klímaváltozás negatív hatásai – ezek közül is elsősorban a tengerszint emelkedése és az elsivatagosodás – a fekete kontinenst mindenkinél erőteljesebben érintik. Az ENSZ előrejelzései szerint 2080-ra a tengerszint emelkedése 70 millió afrikait fog közvetlenül veszélyeztetni, az 1990-es 1 millióhoz képest. Ezzel egy időben pedig a Szahara folyamatosan tör előre dél felé, ellehetetlenítve a tradicionális pásztorok megélhetését, akik egyre inkább olyan területeken kénytelenek legeltetni, ahol letelepedett parasztok növénytermesztéssel foglalkoznak – jelentős feszültségeket okozva ezzel. A globális klímaváltozás továbbá a kontinens délebbi területein jelentős aszályokat okoz[iv], ami a mezőgazdaságból élők ellehetetlenítésén túl az élelmiszerbiztonság terén okoz hatalmas problémákat, mint ahogyan azt a 2011-2012-es kelet-afrikai és a mostani éhínség is mutatja, amely rengeteg halálos áldozatot követelt és jelenleg is 20 millió ember életét veszélyezteti.

Amerika felelőtlen magatartása a jövőben minden bizonnyal fokozni fogja az afrikai környezeti problémákat, jelentős gazdasági és társadalmi kihívásokat intézve ezzel a fekete kontinensnek. Ám a negatív hatások nem azonnal fognak jelentkezni, hanem akár évtizedekkel később. Vagyis a Trump adminisztráció környezeti pusztítására majd a későbbi kormányoknak kell megoldást találnia.

Segélyezés

Az új amerikai vezetés 2018-as költségvetési tervezete[i] március közepén került nyilvánosságra. A dokumentum egyértelműen tükrözi a mindenek előtt amerikai érdekeket előtérbe helyező új kormányzati hozzáállást, amit frappánsan foglal össze az „America First” szlogen. A tervezet értelmében növelnék a hadseregre és a határvédelemre fordított kiadásokat, míg a nem védelmi jellegű kiadásokat összesen 54 milliárd dollárral csökkentenék. Ide tartozik a nemzetközi segélyezés is, ami a szövetségi költségvetés alig 1%-át teszi ki.[ii]

A megszorításokat Trump az ország eladósodottságával indokolja: „20 000 milliárdos adóssággal a kormánynak meg kell tanulnia, hogyan húzza összébb a nadrágszíját”.[iii] De a költségvetés módosításai inkább az új irányítás prioritásait tükrözik, mintsem a tényleges kiadáscsökkentést célozzák, ugyanis a megszorításokat elsősorban olyan – a mostani adminisztráció által elhanyagolhatónak tartott – szférákban tervezik, amelyek részesedése a teljes költségvetésből szinte elhanyagolható.[iv]

A segélyezéssel kapcsolatos megszorításokról Trump már 2015 júniusában nyilatkozott – a választásokon való indulásának bejelentésekor. Ekkor úgy érvelt, hogy az USA-nak be kell szüntetnie az olyan országokba történő segélyezést, ahol utálják az Egyesült Államokat. Helyette az országnak a saját infrastruktúrájába kell befektetnie.[v] A nemzetközi segélyezés fontosságának megkérdőjelezése tükröződött Trump átmenetért felelős testületének az amerikai Külügyminisztériumhoz intézett kérdéseiből is, ahol többek között felvetődött, hogy „az Afrikában tapasztalható magas korrupció következtében mennyit lopnak el forrásainkból? Miért kéne ennyit költenünk Afrikára, ha itthon is sok ember szenved?”.[vi]

A nemzetközi segélyezés terén bekövetkező változások jelentős következményekkel járhatnak. Az Egyesült Államok ugyanis a hivatalos fejlesztési segély (ODA – Official Development Assistance) értéke alapján a világ legnagyobb donorállama. Az ország 2015-ben összesen több mint 30 milliárd USD értékben folyósított segélyt. Ez az OECD DAC (Development Assistance Committee – Fejlesztési Támogatási Bizottság) országok – azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet nemzetközi segélyezésben illetékes szervezeti egysége, ami a világ nemzetközi segélyeinek döntő hányadát folyósítja – teljes segélyezésének 20%-át tette ki.[vii]

Ebből az Afrikába irányuló amerikai segélyek értéke 2015-ben több mint 9 milliárd $ volt. Ez az összeg – a korábbi évek tendenciáinak megfelelően – a fejlődő országokba irányuló fejlesztési célú támogatások harmadát tette ki.[viii] Ebből adódóan az USA az egyik legmeghatározóbb szereplője a fekete kontinensnek folyósított segélyek szempontjából.

1. ábra: TOP 5 befizető ország szavazati súlya a Világbankon (IBRD) belül[xii]

Az Afrika felzárkóztatásában játszott amerikai szerepvállalásnak két formáját különíthetjük el: egyrészt megkülönböztetjük a közvetlenül az egyes országoknak nyújtott, bilaterális segélyeket, valamint a nemzetközi szervezeteken keresztül nyújtott, multilaterális segélyezést. Ez utóbbi formában különösen meghatározó az Egyesült Államok szerepe, elsősorban az általa (is) alapított Bretton Woods-i intézmények – mint az ENSZ, Világbank, vagy az IMF – révén. USA a Világbankban és az IMF-ben a szervezetek tagállamai között a legerősebb szereplő, ugyanis ezen intézményekben a tagok szavazati súlya a befizetéseikkel arányosan alakul. A Világbank esetében ez 16,36%-os[ix], az IMF-nél pedig 16,53%-os[x] súlyt jelent. 2015-ben az Egyesült Államok multilaterális segélyezésének összértéke 5,7 milliárd dollár volt.[xi]

2. ábra: TOP 5 befizető ország szavazati súlya az IMF-ben[xiii]

A multilaterális segélyezésben várhatóan bekövetkező amerikai háttérbe vonulás a szervezetek többi tagállamára ró fokozottabb anyagi terhet. Ám meglátásunk szerint ez jelenti a kisebb problémát, hiszen az új helyzethez való alkalmazkodás, korrekció az intézményeken belüli hatékony koordinációval megoldható. Így ideális esetben a recipiensek az amerikai részről csökkenő befizetéseket nem, vagy csak alig észrevehető módon fogják érzékelni.

A kiadáscsökkentésnek jelentősebb negatív hatása lehet a bilaterális segélyezés terén. A nemzetközi fejlesztési együttműködés rendszerében ugyanis nincs egy olyan szupranacionális szerv, ami a donorok tevékenységét összehangolná, így a kieső amerikai forrásokat várhatóan nem – vagy nem egyből – fogja pótolni a donorközösség. Ez pedig nem is jöhetett volna rosszabbkor, ugyanis ma globálisan a menekültek száma a II. világháború óta csúcsértéket ért el: a világban összesen kb. 65 millió ember kényszerült elhagyni otthonát.[xiv] Továbbá jelenleg 20 millió ember életét veszélyezteti az éhínség Afrikában – Nigériában, Szomáliában és Dél-Szudánban –, valamint Jemenben.[xv]

3. ábra: Az élelmiszerhiány által érintett lakosság 2017-ben[xvi]

A segélyekre fordított kiadások visszavágásával olyan, a korábbi elnökök által kezdeményezett programok, szervezetek is veszélybe kerülnek, mint a PEPFAR, és a Millennium Challenge Corporation, amelyek fennállásuk óta jelentős eredményeket könyvelhetnek el a HIV/AIDS, malária, tuberkulózis, valamint a globális szegénység elleni küzdelem terén, elsősorban Afrikában.

PEPFAR

PEPFAR (President’s Emergency Plan for AIDS Relief – Elnöki vészhelyzeti terv az AIDS ellen), George W. Bush kezdeményezésére, 2003-ban indult el[xvii], melynek célja, hogy segítsen megmenteni a világszerte HIV/AIDS fertőzés miatt szenvedők életét. A program első 5 éves ciklusában 15 milliárd $-os költségvetéssel működött, egy 2008-ban elfogadott jogszabály[xviii] összesen 48 milliárd dollárt rendelt a következő 5 éves megvalósítási időszakban a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni globális harchoz.[xix] A program 2013 után is tovább működött, évi kb. 6,8 milliárd $-os költségvetéssel.[xx]

A PEPFAR legfrissebb jelentése szerint az AIDS-et sikerült kontrollálni az olyan kulcs országok esetében, mint Zimbabwe, Malawi és Zambia, az ezredforduló környéke óta globálisan összesen 70%-kal csökkentette a gyermekeknél kialakuló fertőzések számát, 2016-ra 11,5 millió embert sikerült a program keretében antiretrovirális kezelésben részesíteni, 220 000 embert kapott egészségügyi képzést, és 74,3 millió főnél végeztek HIV-tesztet a tavalyi évben.[xxi]

 

Millennium Challenge Corporation

A Millennium Challenge Corporation (Millenniumi Kihívás Társaság), szintén George W. Bush elnökségéhez köthető kezdeményezés. Az MCC egy innovatív és független segélyszervezet, amit az amerikai Kongresszus 2004-ben hozott létre, hogy harcoljon a globális szegénység ellen. A szervezet munkája során a jó politikákra, a recipiens országok tulajdonosi szemléletére és az eredményekre fókuszál, annak érdekében, hogy mind a segélyben részesültek, mind pedig a segélyek forrásait biztosító amerikai adófizetők profitálhassanak a fejlesztési folyamatokból. Ezt a kompetitív kiválasztási folyamattal, valamint a recipiens országok tervezésben és kivitelezésben játszott aktív részvételével kívánja elérni.[xxii]

Az MCC már több mint 10 milliárd USD értéken folyósított segélyeket többek között mezőgazdasági, közlekedési, víz és közhigiéniás, egészségügyi és oktatási programok megvalósításához.[xxiii]

 

A segélyezés jelentőségének látványos alábecslésével nem csak a recipiens országokban élők nagy tömegei fognak nehezebb helyzetbe kerülni – ami az éhínséggel sújtott Nigéria, Dél-Szudán és Szomália esetében akár az életükbe is kerülhet –, hanem a döntés magára az USA-ra is kedvezőtlen hatást gyakorolhat. Ugyanis ezzel az új vezetés megfeledkezik arról, hogy a nemzetközi segélyezés nem (csak) jótékonykodás, hanem fontos külpolitikai eszköz, amely a globális biztonságpolitikai kockázatokat hivatott kezelni. Naiv feltételezés azt hinni, hogy interdependens világunkban USA képes lesz magát kivonni a globális – biztonsági és környezeti – kockázatok hatásai alól, az elszigetelődés politikájának segítségével.

Kereskedelem

Az afrikai-amerikai kereskedelmi kapcsolatok jövőbeli alakulásának előrejelzéséhez a napjainkban érvényesülő tendenciákból érdemes kiindulni. Ha az Európai Unió országait külön egységeknek tekintjük, megállapítható, hogy az Egyesült Államok hosszú évekig Afrika legjelentősebb kereskedelmi partnere volt. A gazdasági világválság idején – a többi partnerhez hasonlóan – a kapcsolatok intenzitása kissé visszaesett, majd 2011-re megint megerősödött: a két térség közötti kereskedelem volumene ekkor érte el a recesszió utáni csúcsértékét, 124,6 milliárd USD értékben. Ám a válság után, Afrika többi jelentősebb kereskedelmi partnerével ellentétben USA gazdasági kapcsolatai a fekete kontinenssel nem hogy tovább erősödtek volna, hanem jelentős csökkenésnek indultak, így mára az Egyesült Államok elveszítette vezető pozícióját: 2015-re 70,5 milliárd dollárra csökkent a két térség közötti export-import összértéke.[xxiv]

Afrika és az Amerikai Egyesült Államok közötti kereskedelemben alapvetően jelentős szerep jut a fekete kontinens nyersanyagainak: az USA hagyományosan kőolajat és földgázt importál a kontinensről legnagyobb mértékben. 2007-ben az Afrikából érkező amerikai import 93%-át e két energiahordozó tette ki, 2013-ra viszont ez az érték 67%-ra esett vissza. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az Egyesült Államok az energiaellátás terén az önellátásra kezdett törekedni, ösztönözve a hazai olajtermelést.[xxv]

4. ábra: Afrika teljes kereskedelmi forgalma (2000-2014, milliárd USD)[xxvi]

Az új amerikai vezetés a korábbi kereskedelmi megállapodások felülvizsgálatára tett ígéretet, amely során az országnak kedvezőtlen egyezségeket felmondják, vagy újratárgyalják.[xxvii] Az „America First” értelmében a külföldről érkező importnak Trump védőtarifákkal igyekszik gátat szabni, ezzel is helyzetbe hozva az amerikai gazdaságot.[xxviii] Mindezek következtében az afrikai-amerikai kereskedelmi kapcsolatok további gyengülése várható. Ez egyfelől közvetlen gazdasági hatást eredményezhet, másrészt az USA külkapcsolatait is befolyásolhatja.

Az Afrikából érkező import várhatóan csökkenni fog, aláásva ezzel például az AGOA eddigi eredményeit. Az AGOA (African Growth and Opportunity Act – Afrikai növekedés és lehetőség törvény) egy 2000-ben – Clinton elnöksége idején – elfogadott kereskedelmi törvény, ami az arra jogosult szubszaharai országok számára könnyíti meg az amerikai piacra jutást. A jogosultság megszerzéséért a fekete kontinens országainak különböző kritériumoknak kell eleget tennie, többek között az emberi jogok tiszteletben tartása, a joguralom és az alapvető munkaügyi normák megvalósítása terén. A jogszabály hatálya eredetileg 2008-ig tartott, ám a Bush adminisztráció később kiterjesztette 2015-ig, legutóbb pedig Obama második ciklusában hosszabbították meg 2025-ig.[xxix]

Az AGOA-nak köszönhetően az Egyesült Államok és a jogszabály keretében támogatható szubszaharai országok közötti kereskedelem 2001 és 2014 között megduplázódott. A csúcsidőszak 2008-ban volt, 100 milliárd USD értékű összkereskedelemmel. Ez jelentős külkereskedelmi többletet jelent az érintett afrikai gazdaságok számára, mivel az USA-ba irányuló exportjuk jóval meghaladja az onnan érkező import értékét. Ám a kereskedelmi többlet értéke a csúcsidőszakot követően számottevően csökkent, egyrészt a gazdasági világválságnak köszönhetően, másrészt — a már korábban említett – olajár csökkenés miatt.[xxx]

5. ábra: USA és az AGOA országok közötti kereskedelem alakulása (2000-2016)[xxxi]

A kereskedelmi forgalomban bekövetkezett 2008-as visszaesés után 2011-ig némi javulás figyelhető meg, ám 2011-től napjainkig csökkenő tendencia érvényesül, 2015-ben csupán 36 milliárd USD értékkel.[xxxii] Ez a tendencia tehát igazodik Amerikának a teljes kontinenssel folytatott kereskedelméhez. Ám a jelenlegi kormányzat hozzáállása megkérdőjelezi az AGOA további fenntartását, ami a felgyorsíthatja a további csökkenést.

Az amerikai kereskedelem volumenének csökkenésével párhuzamosan viszont egyre jelentősebb szerepet tölt be Kína a kontinens életében: a recesszióból való kilábalás időszakában az ázsiai óriás megelőzte az USA-t, és azóta folyamatosan erősíti pozícióját. Az ország kb. 15 év alatt több mint húszszorosára növelte Afrikával folytatott kereskedelmi forgalmát: 2000-ben ennek értéke kevesebb, mint 10 milliárd $ volt, 2014-re azonban megközelítette a 220 milliárd $-t. Kína mellett a BRIC többi felemelkedő országa, valamint Törökország és Korea is egyre szorosabb gazdasági kapcsolatot ápol Afrikával, tendenciózusan növekvő kereskedelmi volumennel.[xxxiii] Vagyis a kereskedelmi szempontból egyre inkább háttérbe szoruló USA helyét a felemelkedő ázsiai országok hatékonyan töltik be. A kereskedelmi partnerek diverzifikálódásával pedig az afrikai államok előtt kvázi nagyobb gazdasági lehetőség nyílik meg, mint az USA meghatározó gazdasági szerepe idején.

Összegzés

Összességében tehát megállapítható, hogy az új amerikai vezetés hozzáállása a környezetvédelem terén okozhatja a legnagyobb problémákat Afrika számára, ám ezek a hatások nem rögtön, hanem várhatóan csak évek-évtizedek múlva fognak érvényesülni. A segélyekre fordítható források várható csökkentése elsősorban a bilaterális kapcsolatok terén fogja éreztetni negatív hatását, ami a jelenlegi helyzetben – menekültek számának hatvan éves csúcsértéke, kelet-afrikai éhínség – különösen kedvezőtlen a recipiensek számára. A kieső pénzösszegek akár emberéleteket is követelhetnek, ha a nemzetközi segélyezési rendszer donorállamai nem tudják hatékonyan pótolni a világ legnagyobb adományozójának háttérbe vonulását. A kereskedelmi kapcsolatok gyengülése és az amerikai segélyezés visszább szorulása együttesen pedig az Egyesült Államok kontinensen játszott szerepének, befolyásának visszaeséséhez vezethet, ami elsősorban az USA számára kedvezőtlen, külpolitikai szempontból. Ugyanis az Afrikai Unió 55 tagállama – Nyugat-Szaharát leszámítva – önálló szavazattal rendelkezik a multilaterális intézményekben – így az ENSZ-ben is –, ez által pedig a legnagyobb regionális csoport, ami diplomáciai lépéseit, szavazási taktikáját egyre kifinomultabban hangolja össze. E csoport pedig hatékony eszköze lehet az érdekérvényesítésnek, ám a jelenlegi amerikai hozzáállás, úgy tűnik, inkább elhanyagolja e kapcsolatokat, mintsem az érdekek összeegyeztetésével kooperatív hozzáállásra törekedne.[xxxiv]

Szerző: Czirják Ráhel

Irodalomjegyzék:
Jegyzetek:

[i] Executive Office of the President of the United States: America Firts – A Budget Blueprint to Make America Great Again. http://www.npr.org/2017/03/16/520379061/read-president-trumps-budget-blueprint (2017.04.04.)

[ii] CLARKE, Hilary – FOX, Kara – GREENE, Richard Allen: Alarm bells ring for charities as Trump pledges to slash foreign aid budget. In: CNN Politics, 2017.03.01. http://edition.cnn.com/2017/02/28/politics/trump-budget-foreign-aid/ (2017.04.04.)

[iii] Uo.)

[iv] LYNCH, Colum – DE LUCE, Dan: Trump’s budget blueprint: pulling up the diplomatic drawbridge. In: Foreign Policy, 2017.03.16., http://foreignpolicy.com/2017/03/16/trumps-budget-blueprint-pulling-up-the-diplomatic-drawbridge/ (2017.04.04.)

[v] CLARKE, Hilary – FOX, Kara – GREENE, Richard Allen: Alarm bells ring for charities as Trump pledges to slash foreign aid budget. In: CNN Politics, 2017.03.01. http://edition.cnn.com/2017/02/28/politics/trump-budget-foreign-aid/ (2017.04.04.)

[vi] COOPER, Helene: Trump team’s queries about Africa point to skepticism about aid. In: The New York Times, 2017.01.13., https://www.nytimes.com/2017/01/13/world/africa/africa-donald-trump.html?_r=4 (2017.04.04.)

[vii] OECD: Net ODA, https://data.oecd.org/oda/net-oda.htm (2017.04.04.)

[viii] OECD: Geographical Distribution of Financial Flows to Developing Countries 2017: Disbursement, Commitments, Country Indicators, OECD Publishing, Paris, 2017, http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/development/geographical-distribution-of-financial-flows-to-developing-countries-2017_fin_flows_dev-2017-en-fr#page3 (2017.04.04.)

[ix] World Bank: Voting powers, http://www.worldbank.org/en/about/leadership/votingpowers (2017.04.04.)

[x] IMF: About the IMF, http://www.imf.org/external/about.htm (2017.04.04.)

[xi] OECD: Use of multilateral system, 2011-2014, http://www.oecd-ilibrary.org/development/data/creditor-reporting-system/use-of-the-multilateral-system_data-00828-en (2017.04.04.)

[xii] World Bank: Voting powers, http://www.worldbank.org/en/about/leadership/votingpowers (2017.05.08.)

[xiii] IMF: Executive directors and voting power, https://www.imf.org/external/np/sec/memdir/eds.aspx (2017.05.08.)

[xiv] CLARKE, Hilary – FOX, Kara – GREENE, Richard Allen: Alarm bells ring for charities as Trump pledges to slash foreign aid budget. In: CNN Politics, 2017.03.01. http://edition.cnn.com/2017/02/28/politics/trump-budget-foreign-aid/ (2017.04.04.)

[xv] PANYIJIAR – MAIDUGURI: Famine menaces 20m people in Africa and Yemen. In: Economist, 2017.03.30., https://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21719827-war-not-drought-reason-people-are-starving-famine-menaces-20m-people (2017.04.04.)

[xvi] Uo.

[xvii] Center for Global Development: Overview of the President’s Emergency Plan for AIDS Relief, https://www.cgdev.org/page/overview-president%E2%80%99s-emergency-plan-aids-relief-pepfar (2017.04.04.)

[xviii] Congress of the United States of America: H.R. 5501, the Tom Lantos and Henry J. Hyde United States Global Leadership Against HIV/AIDS, Tuberculosis, and Malaria Reauthorization Act of 2008, https://www.pepfar.gov/documents/organization/108294.pdf (2017.04.04.)

[xix] PEPFAR: About PEPFAR, https://www.pepfar.gov/about/index.htm (2017.04.04.)

[xx] PEPFAR: Budget Information, https://www.pepfar.gov/funding/budget/index.htm (2017.04.04.)

[xxi] PEPFAR: PEPFAR Latest Global Results, 2016, https://www.pepfar.gov/documents/organization/264882.pdf (2017.04.04.)

[xxii] MCC: https://www.mcc.gov/about (2017.04.04.)

[xxiii] Uo.

[xxiv] African Development Bank Group: African Economic Outlook, 2016. https://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Publications/AEO_2016_Report_Full_English.pdf (2017.04.04.)

[xxv] Uo.

[xxvi] Uo.: 79.o.

[xxvii] SAIIA: A Trump presidency: Africa responds. 2016.11.14., http://www.saiia.org.za/news/a-trump-presidency-africa-responds (2017.04.04.)

[xxviii] DU PLESSIS, Rudolf: Trump and Africa: Making China great again. 2017.02.22., www.saiia.org.za/opinion-analysis/trump-and-africa-making-china-great-again (2017.04.04.)

[xxix] AGOA: About AGOA, https://agoa.info/about-agoa.html (2017.04.04.)

[xxx] Uo.

[xxxi] AGOA Data Center, https://agoa.info/data/total-trade.html (2017.04.04.)

[xxxii] Uo.

[xxxiii] Uo.

[xxxiv] BRIGETY, Reuben: Trump’s deafening silence on Africa. In: Foreign Policy, 2017.02.15., http://foreignpolicy.com/2017/02/15/trumps-deafening-silence-on-africa/ (2017.04.04.)

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

You May Also Like

Sajtófigyelés – 2020. március 16.

PAGEO 0

Sajtófigyelés – 2019. február 4.

Unger Melinda 0

Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban

Eszterhai Viktor 0

GeoDebates I. – Gyarmatosítja-e Kína Afrikát? (2016.04.20.)

PAGEO 0

Vezetői portrék – Barack Obama

Polyák Eszter 0

Sajtófigyelés – 2019. február 6.

Fábián Ármin 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: