Kelet-Ázsia sajtófigyelés – 2017. február 9.

PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
Vasúti kapcsolat Nagy-Britannia és Kína között, The Economist, 2017. január 4.

Kína vasúti szállítása új útvonallal bővült: a kínai Zhejiang tartományból Londonba tartó tehervonat járattal. Az első járat hétfőn indult a Sanhaitól nem messze fekvő milliós városból, Yiwuból. A vonatok 16 nap alatt teszik meg az összesen 7500 km hosszú utat. A vasútvonal fontos lépés lehet az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés szempontjából, amely Kína, Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Európa kereskedelmi kapcsolatainak szorosabbra fűzését célozza. Az Yiwu-London tehervonat kapacitása (200 konténer) persze jóval elmarad a hajószállításétól (20 ezer konténer), ugyanakkor a szállítási idő fele a tengerinek, így bizonyos termékek esetében kifizetődő lehet. A vonal nem csak Kína, hanem Nagy-Britannia szempontjából is fontos, mivel a Brexit-et követően a brit döntéshozóknak az európai piacokhoz való hozzáférés csökkenésének lehetőségével kell számolniuk, ami még jobban motiválja a kínai kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzését.

Ennek kapcsán Frans-Paul van der Putten, a Holland Nemzetközi Kapcsolatok Intézet kínai-európai kapcsolatok kutatója kiemelte, hogy az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés számos kínai külpolitikai célkitűzést olvaszt magába, így geopolitikai haszna sokkal nagyobb lehet, mint a gazdasági.  Egyrészt erősítheti diplomáciai befolyását Ázsiában, Afrikában és Európában, ellensúlyozva az USA és Japán szerepét Délkelet-Ázsiában. A másik tényező, hogy bár Kína megkezdte a gazdasági szerkezetváltást, még mindig nagyba függ az exportpiacoktól. Donald Trump elnökké választásával azonban megnő annak lehetősége, hogy az egyik legnagyobb kereskedelmi partnernek számító USA a vámok emelésével, valuta háborúval vagy ehhez hasonló lépésekkel kellemetlen helyzetbe hozza Kínát. Ez még inkább növeli az „Egy Övezet, Egy Út” projekt jelentőségét az ázsiai nagyhatalom számára.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/01/04/all-aboard-chinas-new-silk-road-express-yiwu-to-london-train-geopolitics-one-belt-one-road/

Kereskedelmi háború az USA és Kína között? The Economist, 2017. január 28.

Donald Trump a kampányában ígérte, hogy fel fog lépni Kína valuta manipulációja és a nemzetközi kereskedelem szabályainak kijátszása ellen, valamint kilátásba helyezte, hogy 45%-ra emeli a kínai importtermékekre kivetett vámot. A világ most kíváncsian figyeli, mit fog mindebből megvalósítani. A valuta manipulációval kapcsolatos fellépésre még nem került sor, amelynek több oka az is lehet. Először is hogy Steven Manuchin pénzügyminiszteri kinevezését még nem erősítette meg a szenátus. Másodszor a kivetett vámokkal kapcsolatban az a baj, hogy egyrészt az amerikai fogyasztókat súlyosan érintené, másrészt a WTO szabályzásokkal is szembemenne.

1

Ugyanakkor Trump megerősítés alatt álló kereskedelemügyi miniszterjelöltje Wilbur Ross úgy fogalmazott, tanult az 1930-as évek Smoot-Hawley Kereskedelmi Törvényéből, amely akkoriban vámok százait emelte fel, ám „nem járt túl nagy sikerrel” (Ross). Ehelyett Ross a szabályok be nem tartásának büntetését helyezte kilátásba. Ez a pereskedő hozzáállás nem jelentene újat, mivel már az Obama adminisztráció idején is 16 alkalommal indított eljárást az USA Kína ellen, kezdve az amerikai acélra és autókra kivetett illegális vámtól, a ritkaföldfémekre kivetett dömping és export kvótákig. Mindezek sikere azonban erősen kétséges. Például 2009-ben az USA vámot vetett ki a tömeges kínai járműkerék importra, a kínaiak elkezdtek az USA helyett Argentínából és Brazíliából csirkelábat importálni, amely komoly veszteséget jelentett az amerikai gazdaság számára. Ugyanilyen kényes pont lehet az amerikai szójabab vagy repülőgép Kínába történő exportjának befagyasztása, amely két termék együtt a Kínába irányuló amerikai export ¼-ét teszi ki. Kína ugyanis ebben az esetben is találhat új partnereket: a szójabab tekintetében India, míg a repülőgépek szempontjából Európa lehet alternatív partner.

A másik problémát az jelenti, hogy a WTO adminisztrációja már így is túlterhelt, és nehezen és birkózik meg az ilyen jellegű peres ügyekkel. Az is problémát jelent, hogy a WTO szabályzatában is vannak nem egyértelmű fogalmak (pl.: állami vállalatok). Ennek a problémának a kiküszöbölésére kezdeményezte az Obama adminisztráció a TPP-t, ami olyan multilaterális egyezményeket jelentett volna, aminek szabályozásának kidolgozását az USA koordinálta volna. A TPP-t eleinte Kína kizárásával hozták volna tető alá, és a későbbiekben, ha Kína csatlakozott volna, akkor már a meglévő, USA által megalkotott szabályoknak kellett volna megfelelnie. Trump azonban az egészet lefújta, így ez az út nem járható, marad a WTO keretén belüli csatározás, amely azonban kereskedelmi verseny eszkalálódásával fenyeget.

Más vélemények szerint a Donald Trump által a választások során emlegetett kínai importvám növelés nem lenne annyira tragikus, mint azt sok elemző gondolja. Egy 2010-es felmérés szerint az amerikai fogyasztói kiadásoknak a kínai importcikkekre az összkiadás mindössze 3%-a. Ráadásul a fogyasztók közül elsősorban az alacsonyabb jövedelműeket érintené súlyosabban a változás, mivel ők keresetük arányában többet költenek kínai importcikkekre (elektronikai, ruházati). A legnagyobb vesztesek az amerikai importőrök lennének, mivel – főként az elektronikai cikkek esetében – nagy árréssel dolgoznak, a vámnövelés egy részét nekik kell leírniuk. Ha ugyanis növelik az árakat a kompenzáció céljából, akkor a magasabb árral operáló helyi termékek kerülnek jobb helyzetbe. A Morgan and Stanley elemzése szerint a kínai gazdaságot sem érintené katasztrofálisan a vámnövekedés, mert már megkezdődött az exportvezérelt gazdaság átütemezése. A beígért 45%-os tarifanövekedés az exportban 13%-os visszaesést hozna, a GDP növekedést pedig 1.4 százalékponttal fogná vissza. A döntös viszont nem pusztán a két állam ügye lenne. Negatív hatással lenne a vámtarifa növekedés az olyan országokra, mint Korea vagy Tajvan, melyek a kínai kínálati láncban fontos szerepet töltenek be. Viszont pozitív hatású lehet olyan országokra, mint pl.: Mexikó vagy Vietnám, amelyek megnövekedett kereslettel számolhatnának.

Más vélemények az importvámok nagyon is komoly hatással lehetnek: Trumpnak nem szabad összekevernie a geopolitikát és a kereskedelmi politikát, mert annak súlyos következményei lehetnek.

Forrás:

http://www.economist.com/news/finance-and-economics/21715656-trade-tensions-will-mount-destructive-trade-war-can-still-be

http://www.economist.com/news/leaders/21715664-what-constructive-american-approach-trade-china-would-look-how-trump-can-press

http://www.economist.com/news/finance-and-economics/21715659-trade-war-would-be-catastrophe-not-everybody-winners-and-losers

 

Indiának is gyorsan alkalmazkodnia kell a Trump-érához, The Diplomat, 2017. január 26.

2017 január 24-én az amerikai elnök Donald J. Trump és Narendra Modi indiai miniszterelnök beszélt telefonon, a beszélgetés jó hangvételű volt. Modi volt az ötödik állami vezető, akivel Trump beszélt a beiktatása után.  Modi várhatóan még ebben az évben elutazik az Amerikai Egyesült Államokba és viszonzásképpen Trumpot is meghívja Indiába. Trump mindezidáig nagyon pozitívan viszonyult Indiához, a BJP nacionalista párt megfelelő ideológiai szövetségesnek bizonyul. 2016 októberében Trump úgy nyilatkozott, hogy amennyiben megválasztják elnöknek India és az USA a legjobb barátok lesznek. Most, hogy Trump lett az elnök, mit is jelent ez India számára? Az indiai-amerikai kapcsolatok szempontjából ez egy pozitív fejlemény, habár egyelőre mindkét fél elégedett az együttműködés ütemével gazdasági is biztonsági szempontból egyaránt.

Trump nagy valószínűséggel nem fog Pakisztánhoz közeledni, hiszen már a múltban is elítélte, hogy az ország az USA dollárjait csupán Osama Bin Laden elfogására használta. Várhatóan az országgal szembeni kritikus szemlélet a jövőben is fennáll majd. Mindenekelőtt Trump kormányának politikai irányelvei nagy hatással lesznek majd Ázsia geostratégiájára.

Trump Afganisztánnal kapcsolatos álláspontja még nem világos, de minden bizonnyal az amerikai jelenlét Afganisztánban csökkeni fog. Ez előidézheti a tálibokkal való tárgyalások megkezdését, amit ezidáig India ellenzett. Azonban az összes fontos szereplő így, Oroszország, Irán, Kína és Pakisztán is támogatja a tálibokkal való tárgyalásokat, mely Indiát is nézőpont váltásra serkentheti.

Trump Oroszországgal szembeni politikája is fontos India számára. India és Oroszország mindig szoros kapcsolatot ápolt egymással, azonban mostanában Oroszország Kína és Pakisztán felé is nyitott, amely aggodalomra adhat okot India számára, de egy orosz-amerikai erős szövetség visszájára fordíthatná ezt a trendet.

Trump Kínával szembeni politikáját India is üdvözli. Azonban az a tény, hogy az Egyesült Államok kivonult a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból, valamint az, hogy még nem egyértelmű, hogy kik lesznek az USA ázsiai szövetségesei, Kína szerepét erősíti a régióban.

India geopolitikai szerepe egyre erősebb Ázsiában, mindezt már a Bush és Obama adminisztráció is támogatta és valószínűleg Donald Trump is így fog tenni. Indiának fel kell készülnie bármiféle Ázsiában bekövetkező változásra, az elkövetkező négy évben nagyon gyorsan és kiszámíthatatlanul történhetnek az események.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/india-must-adapt-quickly-in-the-age-of-trump/

Egy erős külpolitikai kapcsolat: India és Ausztrália államai közötti egyezmények, The Diplomat, 2017. január 26.

Az elmúlt két évtizedben India szövetségi államai egyre nyitottabb külpolitikát folytatnak. Ez a trend az elmúlt években még erősebbé vált, hiszen a Modi kormányzat nagy hangsúlyt fektet a szubnacionális diplomáciába. Az, hogy az egyes államok miért válnak egyre fontosabbá a külpolitikában több okra is visszavezethető.

  1. Az 1991-es gazdasági reformok lehetőséget teremtettek a külföldi működőtőke befektetéseknek.
  2. Számos helyi vezető külföldi roadshow keretében reklámozza az államát és befektetői csúcstalálkozókat is tartanak Indiában.
  3. Számos indiai állam diaszpórája is fontos szerepet játszott a kapcsolatok megerősítésében, az országok, ahova kivándoroltak és azok az államok között, ahonnan származnak.
  4. Narendra Modi miniszterelnök is egy állam, Gujarat, államminisztere volt, mely tény szintén előmozdítja, hogy regionális szinten is foglalkozni kell diplomáciai kérdésekkel.

Indiában és Ausztráliában sok a közös vonás. Mind a két országnak január 26-a a nemzeti ünnep napja, mind a két ország liberális demokrácia szövetségi rendszerrel és kormánnyal rendelkezik. Stratégiai és gazdasági érdekeik számos fronton közeledtek egymáshoz, ami erős köteléket hozott létre Új-Delhi és Canberra között. Mindezek ellenére India és Ausztrália közötti átfogó kereskedelmi megállapodás (India-Australia Economic Cooperation Agreement) akadályokba ütközött, de a regionális együttműködések segíthetnek a kereskedelem és a befektetések felpörgetésében.

India és Ausztrália külkereskedelme jelenleg 13,6 milliárd, ami növekedést mutat, de még jóval a lehetőségei alatt van. Ausztráliában jelentős az indiai diaszpóra és rengeteg indiai diák folytatja tanulmányait az országban. Főleg Andhra Pradesh, Punjab és Gujarat államokból érkeznek, meglepő módon a punjabi nyelv a leggyorsabban elterjedő nyelv Ausztráliában.

Az ausztrál-indiai kapcsolatokban rejlő potenciál kiaknázása érdekében számos ausztrál és indiai tartomány hivatalos megállapodásokat kötött.  Melyek a következők:

  • 2012-ben New South Wales és Maharashtra államminiszterei kötöttek egyetértési megállapodást (MOU), amelynek célja kereskedelem és befektetések kiépítése a kövekező területeken: pénzügyi szolgáltatások, energia, városi infrastruktúra, IT, biotechnológia, oktatás, film, művészet, kultúra, sport, közegészségügy.
  • 2015-ben New South Wales és Gujarat között jött létre egyetértési megállapodás (MOU), amely az oktatásra, készségfejlesztésre, vízbiztonságra, tiszta technológiára, okos városokra és infrastruktúra fejlesztésekre koncentrál.
  • Dél-Ausztrália és Rajastan „testvérállam” megállapodást írt alá 2015-ben. Az egyezmény célja, hogy elősegítse a kétirányú cserét a kutatás, politika és technikai kapacitások területén. Dél Ausztrália célja, hogy megossza szakértelmét és tapasztalatait a víz menedzsment területén és elérhetővé tegye a jó minőségű vizet a rajastani közösségek számára.
  • 2016-ban Nyugat- Ausztrália és Andhra Pradesh kötött „testvérállam” megállapodást. Mivel mind a két állam gazdag ásványkincsekben és mezőgazdasági területekben így az egyezmény ezen szektorok további fejlesztését hozhatja. A fókusz a bányászaton, bányászati szolgáltatásokon, mezőgazdaságon, halászati gazdálkodáson, energiatermelésen és szétosztáson, valamint a szakmai oktatáson van.
  • Viktória államnak van a legerősebb kapcsolata Indiával, de testvéregyezményt még egyik állammal se kötött.
  • 2016-ban öt queenslandi köz és magán szakképzést nyújtó intézmény lépett konzorciumra és kötött egyezményt a keralai kormányzattal, hogy szakképzést és oktatást nyújtson az államban.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/a-strong-state-of-affairs-india-and-australias-state-to-state-engagement/

 

Trump ellentmondásos politikája felgyorsíthatja a Dél-kínai-tenger Kína által történő militarizációját, The Diplomat, 2017. január 25.

A Fehér Ház sajtótitkára Sean Spicer az első hivatalos sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok meg fogja védeni érdekeit a Dél-kínai-tengeren, továbbá meg fogja akadályozni, hogy egyes országok nemzetközi területeket foglaljanak el. A korábbi nyilatkozatokat is figyelembe véve, a Trump adminisztráció álláspontja a dél-kínai-tengeri konfliktussal szemben eléggé ambivalens, mindazonáltal a Kínával való lehetséges konfrontációt vetíti előre. A feszültség növekedése következtében pedig, hosszú távon a fegyveres összecsapás lehetőségét sem lehet kizárni.

Noha a Dél-kínai-tenger alapvetően Kína szigetépítései miatt került az amerikai média figyelmének középpontjába, valójában már évtizedekkel korábban is voltak olyan nézetek, amelyek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a régiónak. Nicholas Kristoff 1995-ben a Spratley-szigetekről már, mint Ázsia következő háborús helyszínéről írt. Arra is figyelmeztetett, hogy Kína a Mischief zátonyon egy állandó bázist alakíthat ki. Lényegében a jelenlegi fejleményeket bizonyos mértékig előre lehetett látni, csupán a kínai haditengerészet erőkivetítési képességének a növekedése okozhat meglepetést, amelyet a mesterséges szigetek építése tovább erősít. Kína a kezdetektől kitartott a létesítmények szükséges védelmi képességeinek fejlesztése mellett, amelyet az USA elítélt. A Trump kormányzat nyilatkozatai viszont, amelyek Kína és a szigetek közötti kommunikáció elvágásával fenyegetőznek, határozott, világos politika hiányában csupán ürügyet adhatnak Kínának a további militarizációra, az érdekei veszélyeztetésére hivatkozva.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/ambiguous-trump-policies-might-accelerate-chinas-militarization-in-the-south-china-sea/

 

Feszültségek a Dél-kínai-tengeren: A következő 2-3 év a hírszerzési értékelés fényében, ISN, 2017. január 25.

A Dél-kínai-tenger térsége a világ egyik leggyorsabban fejlődő régiója, az átalakulás pedig olyan következményeket von maga után, melyek a következő 2-3 évben a világ legjelentősebb geopolitikai eseményei közé emelkedhetnek. A régió jövője alapvetően négy változó alakulásától függ: 1. Az amerikai külpolitika Trump alatt; 2. A kínai kommunista párt nacionalizmusra való támaszkodása a legitimáció erősítése végett; 3. Vietnam és külpolitikájának alakulása; 4. Az ASEAN egysége, mint kollektív biztonsági közösség.

A térség jövője szempontjából a legfontosabb tényező az Egyesült Államok jelenléte. Trump Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos politikája még nem kristályosodott ki teljesen, viszont nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy Kína Spratley-szigeteken folytatott tevékenységét az USA beleegyezéséhez kötné, miközben a szövetségesek (Japán, Dél-Korea) részéről nagyobb hozzájárulást várna a regionális biztonság fenntartásában. A taiwani elnökkel folytatott telefonbeszélgetése után pedig egyértelműen egy konfrontációs Kína politikára lehet számítani a részéről.

A kínai nacionalizmus megerősödése, amely a régi kínai területek visszafoglalását tekinti céljának, szintén komoly faktor lehet. A 2010-es évekre a kommunista párt rájött arra, hogy a szárazföldön Kína terjeszkedésére nincs mód, viszont a Dél-kínai-tengeren, ahol Kína egyértelmű katonai fölényben van riválisaival szemben, kihasználhatja a kínálkozó lehetőséget.

A Fülöp-szigetek külpolitikai fordulatát követően a Kínával szembeni regionális ellenállás letéteményese Vietnam marad, amely már eddig is kiegyensúlyozó külpolitikát folytatott. A Dél-kínai-tengeren a múltban a két ország között több fegyveres összecsapás is történt, Vietnam pedig katonailag is jelentős erőt képvisel a régióban.

Az utóbbi években az ASEAN államok többsége Kína terjeszkedését fenyegetésként értékelte, viszont a kollektív állásfoglalásra így sem volt képes a szervezet. A Fülöp-szigetek átállását követően a többi ország is hajlandónak mutatkozik a Kínához való közeledésre és a bilaterális együttműködés kiterjesztésére.

A fentiek tükrében arra lehet számítani, hogy az elkövetkező 2-3 évben a konfliktus tovább eszkalálódik, az Egyesült Államok és Kína kapcsolata pedig megromlik. Vietnam igyekszik az USA-ra támaszkodni, miközben a Fülöp-szigetek a két nagyhatalom közötti egyensúlyozásra kényszerül. Kína befogja vezetni a Légvédelmi Azonosítási Zónát a Spratley-szigeteknél és megerősíti katonai jelenlétét, amelyre nyilvánvalóan az USA és szövetségesei is válaszolnak, előrevetítve egy potenciális összecsapás lehetőségét.

Nem elképzelhetetlen, ugyanakkor, Délkelet-Ázsia finnlandizációja sem, hiszen, ha az USA-t lekötik a hazai problémák és a Közel-Kelet, a délkelet-ázsiai országok a Kínával való kapcsolatok rendezésében lesznek érdekeltek, miközben az USA-tól való elfordulást sem kockáztatnák.

Trump politikájának kiszámíthatatlansága, valamint Oroszország és India lehetséges beavatkozása miatt viszont csekély a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi status quo fenntartása még néhány évig lehetséges lenne.

Forrás: http://www.css.ethz.ch/en/services/digital-library/articles/article.html/898d5561-44dd-454a-a7dc-78060dfaff5b

 

Ázsia képes lehet felszedegetni a TPP morzsáit? The Diplomat, 2017. január 24.

Miután a Trump kormányzat vezetésével az USA kilépett a Transz-Csendes-óceáni Partnerségből (TPP) az egyezményhez csatlakozott többi 11 ország számára nagy kérdés, hogy Amerika nélkül is teljesíteni tudja-e a szervezet eredeti célkitűzéseit. Trump a továbbiakban a bilaterális kereskedelmi egyezményekre kívánja helyezni a hangsúlyt, de az ázsiai országok még továbbra is hisznek a TPP jövőjében, habár messze nem egyenlő mértékben.

Ausztrália szerint egy az USA nélküli TPP is eredményes lehet – ebben többek között Kanada, Szingapúr, Mexikó és Új-Zéland is bízik – hiszen Kína csatlakozása teljes mértékben betöltené a Washington távozása után keletkezett űrt. Japán a kezdetektől azt az álláspontot képviseli, hogy Amerika nélkül életképtelen a szerződés, de a szigetország sem zárja ki annak jövőbeli relevanciáját. Az USA hiányában, Japánhoz hasonlóan Szingapúr és Új-Zéland is inkább a Regionális Teljeskörű Gazdasági Partnerség megerősítésére és egy Ázsia-Csendes-óceán szabadkereskedelmi terület létrehozására koncentrálna.

Az ázsiai országok az USA-val kötendő bilaterális megállapodásokban kevésbé bíznak, viszont ennél is nagyobb félelmet kelt Trump lehetséges Kína elleni kereskedelmi háborúja, amely a térség országait negatívan érinteni. Ebben a helyzetben pedig a szabadkereskedelmi egyezmények kiterjesztése még a korábbiaknál is komolyabb akadályokba ütközne.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/can-asia-pick-up-the-pieces-from-tpp/

 

Tsai elnök: tisztelni az emberek akaratát, és elfogani az 1992-es Konszenzust – ISN, 2017.01.23.

A Kínai Köztársaság (Tajvan) 2015-2016-os választását a Tajvan de jure függetlenségét támogató DPP (Democratic Progressive Party) élén álló Tsai Ing-wen nyerte. Az új elnök elutasította az 1992-es Konszenzust, ami arról szól, hogy egy Kína létezik, de különbözőek az értelmezések a tekintetben, hogy ez mit is jelent pontosan. A megállapodás lehetővé tette, hogy Tajpej és Peking enyhítse a köztük lévő feszültséget, és előmozdítsa kapcsolatukat. Ám Tajvan új elnöke ezt elutasította a „status qou” támogatásával, és tette mindezt a nép nevében, ugyanis Tsai, ígérete szerint a Pekinggel való kapcsolatot „a tajvani emberek akaratának megfelelően fogja kezelni”. E politikai fordulat következtében a Kínai Népköztársaság különböző megszorító intézkedéseket vetett be Tajvannal szembe, például minden hivatalos kapcsolatot felfüggesztett vele, korlátozta azon turisták számát, akik a szárazföldi Kínából Tajvanra utazhatnak, stb.

Arra a kérdésre, hogy az emberek akaratát pontosan honnan is tudja az állami vezetés, a köztisztviselők bizonytalan válasza a tajvani közvélemény kutatások voltak, amik – főleg a kormánypárthoz köthető felmérések – köztudottan módszertanilag hibásak, így igen torz eredményeik vannak. Ennek kiküszöbölése érdekében 2016-ban, a Tajvani Nemzeti Egyetem Választási Tanulmányok Központja elkészítette a Tajvani Nemzetbiztonsági Felmérést (Taiwan National Security Survey – TNSS), ami többek között a következő eredményeket hozta: a válaszadók 62,67%-a támogatja az 1992-es Konszenzust, és bár a szigeten élő lakosság tajvaninak definiálja magát, nem támogatják a Kínától való függetlenséget, ha az a Népköztársasággal való konfliktust jelenti. Ugyanis 59,96%-uk szerint Kína beváltaná fenyegetéseit, és megtámadná a szigetországot. Ahelyett, hogy Tajvannak meg kéne erősítenie magát katonailag, a lakosság 73,94%-a szerint a Kínai Köztársaságnak inkább mérsékeltebb politikát kéne alkalmazni a konfrontálódás elkerülése érdekében.

A felmérés eredményeinek értelmében tehát – a tajvani lakosság szerint – Tsai elnöknek el kéne fogadnia az 1992-es konszenzust, ezzel helyreállítva a két Kína közti kapcsolatot.

Forrás: http://isnblog.ethz.ch/politics/president-tsai-respect-the-will-of-the-people-and-accept-the-1992-consensus

Xi davosi beszéde: Kína a liberális világrend új bajnoka? – Diplomat, 2017.01.24.

A Világgazdasági Fórum Davos-ban tartott éves találkozóján a kínai elnök, Xi Jinping beszédében hangsúlyozta, hogy „elkötelezettnek kell maradnunk a szabad kereskedelem, globalizáció és gazdasági nyitottság mellett, és segítenünk kell a kereskedelem és a beruházások liberalizálását”, a nemzetközi közösségnek pedig lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy kijavítsa a gazdasági globalizációval és szabad kereskedelemmel kapcsolatos hibákat, ahelyett, hogy ezektől teljesen elhátrál.

Xi beszéde mögötti politikai motiváció egyértelmű: egy olyan időszakban, amikor a globális vezető aggasztó módon „hiánycikknek” számít, a kínai elnök felajánlotta Kínát, pontosabban saját magát, hogy betöltse ezt a szerepkört. Ha Trump elnöksége alatt az Amerikai Egyesült Államok visszahúzódik a világtól, Kína a helyébe lép – értelmezhető az elnök Davos-i beszéde. Ám azt, hogy ez tényleg fordulópontot jelent-e Kína számára a világ ügyeiben való elköteleződése terén, majd az idő eldönti.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/xis-davos-speech-is-china-the-new-champion-for-the-liberal-international-order/

Trump semmit nem tud felajánlani Ázsiának a fenyegetésen kívül – Foreign policy, 2017.01.23.

Donald Trump TPP (Trans-Pacific Partnership) mögül való kihátrálása megdöbbentette a térségben lévő szövetségeseit – például Japánt, vagy Ausztráliát. Ezt fokozta beiktatása beszédének „America first” refrénje is, ami a Csendes-óceáni térségbe irányuló amerikai források lefaragását (is) jelenti. Trump új ázsiai külpolitikája tehát jogosan töltheti el aggodalommal a térségben lévő szövetségeseit, amely nagyban támaszkodik a hard powerre. Erre látványos példa az új elnök üzenete Kína számára a dél-kínai-tengeri szituációval kapcsolatosan: a térségben lévő kínai törekvések ellen USA akár katonailag is hajlandó fellépni.

USA ázsiai szövetségesei számára Washington nem csak a biztonságra garancia, hanem fontos gazdasági partner. Vagyis az eddigi amerikai külpolitikában – a pacifikus térségre vonatkozóan – a hard és soft power eszközei kéz a kézben jártak egymással. Ám a jelenlegi hangsúlyeltolódás a katonai eszközök irányába felboríthatja a szövetségesek körében az eddigi egyensúlyt: a kisebb államok nem szívesen választanának két vetélkedő szuperhatalom közül, és az sem világos, hogy egy ilyen szituációban végül kit választanának.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/01/23/trump-has-nothing-to-offer-asia-except-threats/?utm_content=buffer33f8e&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=buffer

Bővíti tagságát a kínai vezetésű Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank – Ankit Panda, The Diplomat, 2017. január 25.

Az 57 tagot számláló AIIB első nagyobb tagfelvételére készül a 2015. decemberi alapító okirat elfogadása óta. A Financial Times a bank elnökével, Jin Liqunnel készített interjújában szóba került a 25 afrikai, európai és dél-amerikai ország, amelyek csatlakozni kívánnak a bankhoz. A teljes lista még nem ismert, de Írország, Kanada, Etiópia és Szudán biztosan a csatlakozók között vannak.

Mivel az új tagok felvétele Kína és a többi jelenlegi tag részesedéseinek csökkentésével járna, Kína így a jelenlegi 26%-os többségének egy részéről lemondana, ami vétójoga megszűnését jelentené. Az AIIB alapító okirata szerint a befektetési és kormányzási döntések elfogadásához háromnegyedes többségre van szükség, s Jin elnök elmondása szerint Kína fejlődési útján eljutott odáig, hogy felelősségteljes vezetőként cselekedve ismerje el a világ.

Xi Jinping davosi beszéde, a legújabb, ázsiai biztonságról szóló kínai Fehér Könyv, valamint a kínai vezetők hazai retorikája mind abba az irányba mutatnak, hogy Kína vezető szerephez akar jutni. A bankelnök bejelentése alapján sokan arra is következtethetnek, hogy az AIIB csupán Kína újabb geostratégiai eszköze.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/china-led-asian-infrastructure-investment-bank-set-for-membership-expansion/

A gyengélkedő Womenomics – V. Ayano Ogawa, The Diplomat, 2017. január 26.

A kormány legjobb szándékú törekvései ellenére a kulturális nyomás még mindig távol tartja a japán nőket a munkaerőpiactól. A „Womenomics” kifejezés 2013-ban jelent meg, amikor az Abe-kormány a gazdasági fejlődés terveinek egyik sarokövévé tette a nők hatékonyabb bevonását a munkaerőpiacra. 2060-ra akár harmadára csökkenhet Japánban a munkaképes korú lakosság, s így nagy szükség van a munkából kieső, családos nők fokozott munkába lépésére is.

Abe miniszterelnöksége alatt ugyan nőtt a nők részvétele a munkaerő-piacon, ám általában alacsonyabb pozícióban és részmunkaidőben alkalmazzák a női dolgozókat, amelyet Japán a Global Gender Gap Indexen elfoglalt 111. helyezése is mutat. A sikertelenség miatt a japán kormányzat újabb reformokat vezetne be, azonban elsősorban a szociokulturális tényezők gátolják a Womenomics sikerét.

2015-ben a japán nők 58%-a számolt be erős munkahelyi stresszről, s bár a dolgozó nőkre nehezedő nyomás világszerte sem példátlan, ám Japánban különösen súlyos helyzetről árulkodnak a munkahely és a mentális egészség közötti összefüggés gender specifikus mintái. Az általános japán munkahelyi nehézségeken kívül többféle zaklatással is meg kell küzdeniük, mint például a felettesek visszaéléseivel, amelyen csak tovább ront a teljesítmény el nem ismerése és az egyenlőtlen munkabér.

A magas pozíciót betöltő nőket ugyanúgy sújtja a fokozott stressz, főként a megnövekedett elvárások, és a társadalmi segítség hiányától, mivel a jellemzően férfi kollégák és a család is további terheket és elvárásokat rónak a női vezetőkre. Felmerülhet még az érdemtelenül, szexuális vonzerővel szerzett pozíció gyanúja is, amely további mentális problémák forrása lehet. Ha egy nőnek gyermeke van, általános elvárás, hogy teljes mértékben lássa el a családját, s ebben a berögződésben a fiatalabb generációk véleménye sem mutat változást. További stresszforrásként szolgálhat, hogy a nőknek férjük túlóráival és az ebből adódó problémáival is meg kell küzdeniük, hiszen a japán nők felelősek a család jóllétéért.

A közelmúlt felmérései szerint a háziasszonyok jobb közérzettel és egészségesebb életmóddal élnek, mint dolgozó társaik, ami ellentétes a nyugati országok eredményeivel. Ennek eredménye lehet, hogy sok magasan képzett nő távol marad a munka világától, ami azonban a Womenomics esélyeit rontja. A női munkavállalók olyan cégeket keresnek, amelyek biztosítják a munka és magánélet egyensúlyát, s ezt gyakran a külföldi cégeknél találják meg.

A japán kormány feladata, hogy egyszeri helyreigazítások helyett a társadalmi-gazdasági meghatározó tényezőket figyelembe véve hozzon reformokat. E tényezők elhanyagolása nagyban kihathat a jövő japán gazdaságára és társadalmára.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/whats-ailing-womenomics/

A Felkelő Nap az Antillák felett: a japán-karibi kapcsolatok új korszaka – Andrew Lumdsen, The Diplomat, 2017. január 26.

Az elmúlt két év Japán és a Karib-térség országai számára élénkülő kapcsolatokat hozott. 2014 júliusában Abe Shinzo történelmi látogatást tett öt latin-amerikai és karibi országba, amely során létrejött Japán és a Karibi Közösség (CARICOM) első csúcstalálkozója. A trinidadi esemény során Abe megígérte, hogy aktívabban fognak hozzájárulni a térség békéjéhez, stabilitásához és virágzásához. A japán miniszterelnök három pillért nevezett meg, a fenntartható fejlődést, a kulturális cserét és a geopolitikai együttműködést, s fenntartható energia legfrissebb technológiáit és a különleges befektetéseket hozó ország új utakat nyithat a térség fejlődésében.

Japán az első pillér részeként a megújuló energia terén 18 millió dolláros befektetést ígért nyolc karibi országnak, amely segítséget nyújthat a klímaváltozás hatásainak és a kőolajfüggőség mérsékelésében, és a káros kibocsátás csökkentésében. A környezetbarát, korszerű japán technológia transzferje hosszú távú segítséget nyújt a mezőgazdaság modernizálásában és a gyakori természeti katasztrófák megelőzésében és enyhítésében. A segítség különösen sokat jelent az alacsony életszínvonalú, a fejlesztésekben periférikus helyzetben lévő térség gazdasági előrejutása számára.

A második pillér kereteiben a University of West Indies egyetemhálózatot támogatják, a japán nyelvi képzés kiszélesítésével, valamint tanárok és diákok számára biztosítanak teljes körűen támogatott tanulási és munkalehetőséget. A japán kormány emellett az oktatás minőségét is javítani kívánja, amelyet Haitin és a Dominikai Köztársaságban új tananyag és óratervek biztosításával kívántak elérni. A kulturális csere tekintetében a karibi országok sem maradtak tétlenek, a tokiói turisztikai kiállítások nyomán megnőtt a Jamaicába és Trinidadba látogató japán turisták száma.

Bár méretükben és gazdaságilag is kicsi országok találhatók a térségben, az ENSZ közgyűlésében nagy erőket tudnak megmozgatni. Abe a CARICOM-hoz intézett beszédében elmondta, hogy számít a közösségre a Biztonsági Tanács reformjában is, ahol Japán az afrikai országok számára is szeretne egy állandó helyet biztosítani. A CARICOM támogatja a japán törekvéseket, cserébe viszont arra kéri, hogy képviselje érdekeiket a G7, a G20 és az OECD tárgyalásain. Japán példája kiemelkedik a modern fejlesztés példái közül, s a szerző szerint a 21. században minden fejlesztést hasonló pillérek mentén kellene megvalósítani.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/a-rising-sun-over-the-antilles-japans-new-era-of-caribbean-investment/

Trump és az ázsiai stratégiai fordulat – William T. Tow, ISN, 2017. január 26.

A cikk első fele sorra veszi, milyen új stratégai kihívásokkal kell szembenéznie a Trump-adminisztrációnak Északkelet- és Délkelet-Ázsiában és a tágabb Csendes-óceáni régióban, a második fele pedig azt vizsgálja, Trump „America First” mennyiben befolyásolja az USA stratégiáját és szövetségrendszerének alakulását a régióban.

Trump politikai stílusa jelentősen eltér minden eddigitől, ez pedig jelentősen módosítja az amerikai külpolitikai kapcsolatok alakulását, az ázsiai-csendes-óceáni térségben is, csakúgy, mint a világ bármely részén. A Trump és a tajvani elnök közötti telefonbeszélgetés megerősíti, hogy nincs szó semmilyen háttéralkuról az USA és Kína között. Erre utal annak a Rex Tillersonnak a külügyminiszteri kinevezése is, aki már többször figyelmeztetett, Kínának be kell fejeznie a szigetépítkezést a Dél-kínai-tengeren. Többen egyfajta kereskedelmi háborútól tartanak az USA és Kína között, ettől azonban mindkét oldalt óva intik a szakértők.

Az elemzők szerint az új amerikai elnökség egyértelműen szkeptikusabb a tekintetben, hogy az USA-nak fenn kell-e tartania a globális biztonságot, jólétet és rendet, mint bármelyik elnökség a második világháború óta, ehelyett inkább a hazai jólétre és a bevándorlási politikára koncentrál. Ugyanakkor az is kérdéses, hogy minden eddigi politikáját felrúgná a jelenlegi kormány. Japánt és Dél-Koreát már megerősítette szövetségi pozíciójában Trump. Egy keményebb, de végső soron kölcsönösen hasznos Kína-USA megegyezés is létrejöhet még. Mivel a régió gazdasági súlya egyre számottevőbb, célszerű pragmatikus politikát folytatni. Ugyan Trump elkötelezett a protekcionizmus iránt, mégis szükség lesz gazdasági és stratégiai győzelmekre ahhoz, hogy Amerika újra naggyá váljon (a „Make America Great Again” szlogenre reagálva). Így aztán valamiféle helyettes kereskedelmi szövetség létrehozására is szükség lesz a TPP helyett.

Két tényező teszi próbára a jelenlegi adminisztráció ázsiai-csendes-óceáni politikáját:

–        a folyamatos észak-koreai atomfenyegetés

–        a megváltozó amerikai szövetségpolitika és multilateralizmus Délkelet-Ázsiában mely potenciálisan hozzájárul a kínai terjeszkedéshez a létrejövő hatalmi vákuumban.

Forrás: http://www.css.ethz.ch/en/services/digital-library/articles/article.html/3c0988ef-30c6-4e16-b61c-8cbe5200088f

Nemzetközi elszigetelődés fenyegeti Kínát? – The Diplomat, 2017. január 21.

Kína eltérő értékrendszert képvisel, mint a nyugati nagyhatalmak. Míg a hagyományos nyugati szereplők (pl. az USA és az EU) mindenféle feltételhez kötik a befektetési hiteleik és kölcsöneik folyósítását (például beleszólnak az adott országok társadalmi-gazdasági működésébe), addig Kína nagyvonalúan kezeli ezeket a kérdéseket, és nem avatkozik be az országok belügyeibe, legyen szó az emberi jogokról, vagy demokratikus értékrendről. Ez a politika azonban hosszútávon akár az ország nemzetközi elszigetelődéséhez is vezethet a cikk szerint.

A nemzetközi kapcsolatok szakértői régóta ferde szemmel néznek Kína felemelkedésére. Az egyik népszerű irányzat, a „Kínai fenyegetés” elmélet szerint a különböző ideológiai, kulturális, geopolitikai és egyéb szempontok szerint az USA és Kína elkerülhetetlenül konfliktusba fog kerülni egymással. Más irányzatok ezzel szemben Kína békés felemelkedésével számolnak. Kína maga is ezt kommunikálja, a kölcsönösen hasznos együttműködésre és win-win helyzetek megteremtésére helyezve a hangsúlyt. Mégis vannak akadályok, számos országban akadályokba ütköznek a kínai akvizíciók és beruházások (Németország, Mexikó, Egyesült Királyság, India többek között). Sok esetben bizalmatlanság övezi a kialakuló partnerségeket, ugyanis Peking sokszor nem egyenrangú félként jelenik meg, és gyakran a beruházások is nem belátható további kínai terjeszkedéssel járnak együtt az adott országokban.

A cikk három példát elemez, Sri Lankát, a Maldív-szigeteket és a Fülöp-szigeteket, ahol a kínai befektetések figyelmen kívül hagyják az emberi jogokat, vagy autokratikus rendszerek meglétét az adott országokban beruházási hitelkonstrukcióik kialakításakor, ez azonban nemzetközi szinten feszültségekhez vezet végső soron.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/is-china-on-the-road-to-international-isolation/

Kína-USA kapcsolatok: készüljünk fel a változásra – The Diplomat, 2017. január 26.

Donald Trump elnöksége jelentős változásokat hoz a meglévő nemzetközi világrendben. Mind az amerikai, mind a kínai politikai gondolkodásban átalakulásra lehet számítani. Amerikában az emberek a 2008-as gazdasági válság, illetve az azt követő időszak eseményei miatt egyre inkább kiábrándulnak a politikából, a politikai életben pedig egyre több gazdasági, ipari, katonai hátterű személy jelenik meg (elég a mostani kormány összetételére tekinteni). A másik oldalon pedig az utóbbi években egy sokkal asszertívabb Kína jelent meg, folyamatos gazdasági növekedését immár katonai erejének növekedése is kíséri. Kína tehát a jövőben egy a korábbinál akár sokkal agresszívabb politika folytatására is készen áll. Gazdaságilag az ország már nem elégszik meg a „világ összeszerelő műhelye” szereppel, új szerepekben is szívesen kipróbálná magát, ennek egyik példája az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank (AIIB) és a BRICS Fejlesztési Bank létrehozása.

A jelenlegi helyzet alapján a cikk a következő jóslatokba bocsátkozik az amerikai-kínai viszonyokat illetően:

–        a gazdasági és katonai versengés a két ország között fokozódni fog. Ez egyre inkább megnehezíti majd, hogy együttműködjenek, akár biztonsági, akár gazdasági kérdésekben. Fontos azonban, hogy ezzel együtt meg tudják tartani belső stabilitásukat és fenntartsák gazdasági növekedésüket.

–        mivel Trump egy vállalkozásként fogja fel az USA vezetését, aminek célja a profit termelése, ezért végső soron valamiféle gazdasági alkut kell, hogy kössön Kínával. Ha ez sikerül, az a két ország közötti kapcsolat erősödését eredményezheti.

–        a multilaterális kapcsolat helyett Kína és az USA között erősödni fognak a bilaterális kapcsolatok. Ebben mind az USA, mind Kína érdekelt fél.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/china-us-relations-get-ready-for-a-change/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: