Kelet-Ázsia sajtófigyelés – 2017. január 19.

Trumpi bizonytalanság – Joseph Stiglitz, Project Syndicate, 2017. január 9.

Joseph Stiglitz minden év elején összeállít egy gazdasági előrejelzést. Bár ez meglehetősen bonyolult művelet, idén minden eddiginél nehezebb helyzetben van. Korábban helyesen jósolta meg, hogy komoly fiskális ösztönzés híján a 2008-as gazdasági válságból való kilábalás igen lassú folyamattá válik. Azt is helyesen látta 2016 elején, hogy a globális kereslet érdemben nem fog változni egyéves időtávon.

Voltak olyan jóslatai is, melyek nem váltak valóra: azt mondta például, hogy ha a növekvő egyenlőtlenségeket nem kezelik (elsősorban az USA-ban), annak komoly politikai következményei lesznek. Az egyenlőtlenségek tovább növekedtek, és már a születéskor várható élettartam is csökkenni kezdett az USA-ban.

Donald Trump kampányában arra épített, hogy sokan elégedetlenek azzal, ahogyan a dolgok működnek, és változást akarnak. Ez a változás most minden bizonnyal bekövetkezik, de teljes a bizonytalanság afelől, hogy milyen irányú változásra kell felkészülni, illetve, hogy annak milyen hatásai és következményei lesznek. Trump kereskedelmi háborút hirdetett, de kérdés, hogyan reagál erre Kína, vagy Mexikó? Vagy, hogy Trump egyéb gazdasági tervei milyen hatással lesznek valójában a jólétre. Ezen paraméterek ismeretében a legbiztosabb, amit a 2017-es évre ki lehet jelenteni, hogy semmi biztosat nem lehet jósolni.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/2017-economic-forecast-trump-uncertainty-by-joseph-e–stiglitz-2017-01

A békepárti innovációk alapja – ISN, 2017. január 5.

Az innovátorok és az akadémiai szféra együttműködésének eredményeképpen sokkal jobban megerősödhetnek a békepárti társadalmak. Az innovációs és technológiai startupok az utóbbi időben egyre inkább próbálkoznak a konfliktushelyzetek megoldásával és béketeremtéssel, kezdve azokkal a törekvésekkel, melyek a békésebb társadalmak megteremtésére irányulnak. Erre vonatkozóan a szerzőpáros egy öt pontból álló tervezetet állított össze:

  1. Ki kell építeni egy akadémikusok, vállalkozók és politikai döntéshozók közötti triádot a béketeremtő innovációk kifejlesztésére: fontos az együttműködési keretek megteremtése a szereplők között.
  2. Konfliktusok megzavarása: az új infokommunikációs eszközök segíthetnek abban, hogy hatékonyabb módon véget lehessen vetni a konfliktusoknak.
  3. Kulturálisan érzékeny etikus innovációk elősegítése: mivel akár élet-halál helyzeteket eldöntő innovációkról van szó, ezért elsődleges szempont, hogy ezek etikusak legyenek.
  4. Olyan innovációkat kell kifejleszteni, melyek sajátos pozitív hatást fejtenek ki konfliktusos környezetben.
  5. A béketeremtő innovációk területén globális gondolkozásra van szükség.

Forrás: http://www.css.ethz.ch/en/services/digital-library/articles/article.html/22765de8-08b4-45b9-9a95-3b32991c88bf

A demonetizáció következményei az indiai államokra nézve – Padmapriya Govindarajan, The Diplomat, 2017 január 5.

Az indiai kormány által bevezetett 500 és 1000 rúpiás bankjegyek visszavonása vegyes fogadtatásra talált az egyes államok körében. Narendra Modi kormánya több esetben ott kapott kritikát, ahol korábban támogatták terveit, míg korábbi ellenfelei közül ma már többen is a törvény mellett foglalnak állást. Nyugat Bengál főminisztere Mamata Banerjee például megváltoztatva korábbi álláspontját, ma már a bankjegyek visszavonásának negatív következményeit hangsúlyozza. Ezzel szemben Bihar főminisztere Nitish Kumar, aki Modi miniszterelnöki jelölése után a koalíciót is elhagyta, most nyíltan kiáll a kormány intézkedése mellett.

A politikai következményeket félretéve, a demonetizáció komoly versenyre ösztönzi az egyes államokat a pénzügyi digitalizációt tekintve. Ez különösen igaz Andhra Pradesh és Telangana esetében. Modi a gazdasági növekedés érdekében egyrészről a kormány és az államok szorosabb együttműködését támogatja (kooperatív föderalizmus), ugyanakkor a külföldi befektetések és a fejlődés előmozdítása viszonylatában az egyes államok versenyét favorizálja (kompetitív föderalizmus). Andra Pradesh és Telangana mindent megtesz a külföldi befektetések ösztönzése érdekében, előbbi főleg Kelet-és Délkelet-Ázsiára fókuszál, utóbbi pedig még önálló külügyminisztériumot is felállított, hogy jobb kapcsolatot építsen ki az indiai diaszpórával és a befektetőkkel. A két állam a digitális tranzakcióban is élen jár, Telangana egyes falvaiban például már készpénz nélkül zajlik a kereskedés. Ma még nem látható előre, hogy konkrétan milyen hatásai lesznek a demonetizációnak, de az ország egyes régiói már nagy lépést tettek előre a „pénznélküli” társadalom megvalósítása érdekében.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/what-demonetization-means-for-indian-states/

A demonetizáción túl: Narendra Modi 2017-es India víziója – Tridivesh Singh Maini, The Diplomat, 2017 január 6.

India miniszterelnöke 2016 november 8-i beszédében jelentette be, hogy a kormány az 500 és 1000 rúpiás bankjegyeket visszavonja a forgalomból, a feketegazdaság és az adóelkerülés elleni küzdelem jegyében. A régi bankjegyek átváltására 50 nap haladékot adott a kabinet.

Újév napján megtartott beszédében Modi ismét a demonetizációról és a feketegazdaság elleni küzdelemről beszélt, miközben már egy kevésbé pénzfüggő, digitalizált társadalom megteremtését vázolta fel a hallgatóságnak. Modi szerint az elmúlt időszak eseményei bizonyították, hogy a lakosság egyet ért az intézkedésekkel és külön köszönetet mondott a pénzintézetek munkatársainak, akik fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy a gazdaság működőképes maradjon. A Modi kormányzat azonban egyelőre semmilyen konkrét adatot nem hozott nyilvánosságra azzal kapcsolatban, hogy a rendelkezés mennyiben bizonyult eredményesnek a feketegazdasággal szemben. Egyes vélemények szerint az indiai informális gazdaságot is hátrányosan érintette. Talán éppen ezért Modi a hátrányos helyzetűek megsegítéséről is szólt, melynek során alacsony kamatozású kölcsönöket, új lakásokat ígért. A farmerek, a terhes nők, az idősek mind kapnának valamilyen pénzügyi támogatást. A miniszterelnök végül a korrupcióelleni harc jelentőségének hangsúlyozásával zárta beszédét. Összességében viszont a demonetizáció konkrét hatásának elemzését mindvégig kerülte és további homályos ígéretekkel, valamint egyedi retorikájával próbálta elnyerni a lakosság rokonszenvét.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/01/demonetization-and-beyond-narendra-modis-vision-for-india-in-2017/

Az indiai demonetizáció jelentős gazdasági költségei – The Economist, 2017. január 7.

A legtöbb közgazdász úgy gondolja, hogy amennyiben az ország fizetőeszközének jelentős részét az egyik napról a másikra lecserélik az alááshatja az adott ország gazdasági növekedését. 2016 november 8-án Indiában kivonták a forgalomból az ötszáz és ezer rúpiás bankjegyeket, amelyek a pénzforgalom 86%-át tették ki. Egyelőre úgy tűnik, hogy az intézkedés költségei csak egyre emelkednek, míg az előnyeit egyelőre nem lehet látni.

Hét héten keresztül hosszú sorok kígyóztak a bankok előtt, az indiaiak a bankokban tudták beváltani, illetve letétbe helyezni régi bankjegyeiket. A régi pénzek beváltására december 30-áig volt lehetőség. Az új pénzek ATM-ből vagy bankfiókokból való kivétele még mindig korlátozott, habár a nagyvárosokban már csökkent a pénzszűke. A napi fogyasztási cikkek piaca – a gazdasági növekedés egyik megbízható forrását jelentette – 1-1,5 százalékkal csökkent novemberben. A nagyobb értékű fogyasztási cikkek piacát még súlyosabban érintette az intézkedés. A cégek befektetési javaslati 2,4 trillió rúpiáról (35 milliárd dollár) 1,24 trillió rúpiára csökkentek, amelynek az lett az eredménye, hogy a vállalati hitelállomány harminc éves mélypontra süllyedt.

A költségvetési év végére (2017 március) hét százalék alatti GDP előrejelzést prognosztizálnak (a demonetizáció előtti utolsó negyedévben a növekedés 7,3 százalék volt). A növekedés csökkenésének más okai is vannak, mint például az olajárak emelkedése, a dollár felértékelődése és az amerikai elnökválasztás.

Narendra Modi miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy az intézkedésekre azért volt szükség, hogy felszámoljanak a korrupcióval és az adózatlan jövedelmekkel. Azonban a jelentésekből az olvasható ki, hogy a 15,4 trillió forgalomból kivont rúpiából 15 trillióval el tudott számolni a lakosság. Szóval ezek alapján azt gondolhatjuk, hogy a gazdagoknak vagy nem volt olyan sok „fekete pénze” vagy pénzmosással tüntették el. Az indiai sajtó tele van olyan hírekkel, hogy a háztartási alkalmazottakat hónapokra kifizették előre a régi pénzekből vagy a bankok vállalták nagy összegű pénzek illegális beváltását.

A demonetizációt támogató szakértők három pozitív hatással számolnak.

  1. A nagy bankok csökkentették a hitelkamatokat. Azonban a hitelezés korlátozott a megtakarítások alacsony hányada miatt.
  2. A fekete és informális gazdaságról a formális gazdaság felé fordul India. Modi nemrégiben bejelentette, hogy a cél egy kevesebb készpénzzel kereskedő vagy készpénz nélküli India megteremtése.
  3. Most, hogy a bevont bankjegyek már értéktelenek, a kormány szándékában áll a bevételek valós előirányzása.

 

Forrás: http://www.economist.com/news/finance-and-economics/21713842-benefits-withdrawing-86-rupees-circulation-remain-elusive

 

Egy Övezet Egy Út kockázatai – Foreign Policy 2017. január 7.

Az Egy Övezet Egy Út receptje rendkívül okos: Kína meghitelezi a szomszédok infrastrukturális projektjeit, majd kínai cégekkel megépíti. Ez a módszer nemcsak arra alkalmas, hogy Kína barátokra tegyen szert, de egyszersmind nagyobb megtérülést hoz számára, mint az amerikai kincstárjegyek. Az Egy Övezet Egy Út mindezek ellenére jelentős gazdasági és politikai kockázatokat rejt mind Kínának, mind a többi résztvevőnek. Először is Kína akkor kölcsönöz több száz milliárd dollárt, amikor az országban komoly gazdasági lassulás megy végbe. Másodszor a projektek átvilágítása hiányos. Egyfelől a szegény országok nem biztos, hogy vissza tudják vagy akarják fizetni a hiteleket Kínának. Másfelől a program mérete miatt a kínai kormánynak és a pártszerveknek több ezer képzett alkalmazottra lenne szüksége, akik tisztában vannak a nemzetközi és helyi szabályozással, nyelvi és kulturális különbségekkel. Jelenleg a projektek kapcsán nincs megfelelő politikai vagy pénzügyi kockázatelemzés, sem megfelelő számú szakértő. Azokakkal az államokkal szemben, amelyek nem tudják, vagy nem akarják visszafizetni hiteleiket, Kína gyakran elnéző és nem csak hajlandó leírni a veszteségeket, de újabb hiteleket folyósít. Mindez morálisan és gazdaságilag megkérdőjelezhető.  A problémák másik körét a korrupció jelenti, Kína maga is rosszul teljesít a korrupciós ranglistákon, de olyan országokkal készül együttműködni, amelyek a legkorruptabbak közé tartoznak (pl. Türkmenisztán, Kirgizisztán, Kambodzsa és Mianmar). Problémát jelent sok kínai vállalat felületessége és a biztonsági és környezetvédelmi szabványok figyelmen kívül hagyása, amellyel komoly társadalmi és környezeti károkat okoznak és többször a helyi lakosság ellenállásához vezet (pl. Laosz, Mianmar). Az országok politikai problémái ugyancsak beárnyékolhatják az Egy Övezet Egy Út sikerét: Pakisztánban a politikai elit széthúzása és a terrorista támadások veszélyeztetik a projektek megvalósítását.

Ha az Egy Övezet Egy Út sikerrel megvalósul, Kína Eurázsia domináns hegemón hatalmává válik, ha kudarcba fullad, az gazdasági rémálommá válik.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/01/09/chinas-new-silk-road-is-getting-muddy/

Trump külpolitikájának várható veszélyei – Stephen M. Walt, Foreign Policy 2017. január 8.

Donald Trump támogatói bíznak abban, hogy az új elnök külpolitikáját a jövőben több realista elem jellemzi (pl. Oroszország terén) és megvédi az USA különlegességét ­­­– mindenekelőtt a bevándorlókkal szemben. A cikk írója, Stephen M. Walt azonban szkeptikus és fél, hogy az új elnök katasztrófába vezeti az országot. Az elnök megítélésében komoly szerepet kap az előélete: a zseniális üzleti karrier tele van kudarcokkal. Az elnök közismert összeférhetetlensége, közömbössége, a nepotizmusra való hajlama, nőgyűlölő attitűdje, a demokratikus normák és szabályok, valamint az alkotmány iránti közönyössége miatt, van miért aggódni. Másodszor Trump képtelen beismerni, ha téved. Ha a világból politika mesékkel és hazugságokat, egy öncélú, torz képet farag, a bukás garantált. A szerző szerint még nagyobb baj, hogy a realista megközelítésnek kevés nyomát láthattuk eddigi viselkedésében. Az USA legnagyobb külpolitikai kihívása Kína. A kapcsolat kezelése komoly elhatározást, de egyszersmind körültekintést és következetes diplomáciát követel meg. Az eddigi történések (telefonbeszélgetés a tajvani elnökkel, Peter Navarro jelölése, a kereskedelmi háború emlegetése stb.) mind azt tükrözik, Trump nem rendelkezik valós Kína képpel. A probléma nem Trump azon törekvésével van, hogy a keményebb álláspontot fogalmaz meg Kínával szemben, hanem az hogy nem csinálja okosan (pl. TPP feladása, amely lehetővé teszi Kínának, hogy szabályalkotó legyen a régióban). Trump tehát egyszerre „háborúzik” Kínával és gyengíti az USA regionális szerepét. Európában hasonló helyzet figyelhető meg. Trump nagyobb felelősségvállalást akar a NATO-szövetségeseitől. Ennek okos módja nem a fenyegetés, hanem a támogatás fokozatos és tudatos csökkentése, hagyva időt az európaiaknak, hogy létrehozzák saját fegyveres erőiket. Ezen túlmenően az amerikai szerepvállalás csökkentése nyugodt belpolitikai helyzetben célravezetőbb, de Trump nyílt flörtölése az európai szélsőjobb erőkkel ezt nem segíti. Trump helyesen kérdőjelezi meg Oroszország zsigeri démonizálását és jogosan veti fel, hogy a romló kapcsolatokért a Nyugat legalább annyira felelős. Elvitathatatlan az is, hogy ék verése az orosz-kínai kapcsolatokba az USA stratégiai érdeke. Az USA azonban nem hagyhatja szó nélkül, hogy Oroszország megpróbál az amerikai politikába beavatkozni. Végül Trump a közel-keleti politikája a realista külpolitika ellentéte: Trump-nak a regionális hatalmak egymással történő ellensúlyozására kellene fókuszálnia és az egyenlő gazdasági feltételek biztosítására minden ország számára: mert ez viszonylag kis amerikai erőfeszítést igényelne. Önmagában nem elegendő, hogy egyes elkoptatott külpolitikai dogmát kétségbe von, de valami jobbat is kell tudnia ajánlani. Végül az elnöknek szüksége van egy jó csapatra, aki képes a feladatokat összefogni és irányítani. A cikk írója a külpolitika eddig megnevezett kijelölt vezetői miatt, ebben erősen kételkedik. Mindezek miatt félelmekkel tekint az új elnök külpolitikájára.

http://foreignpolicy.com/2017/01/08/trump-doesnt-know-what-he-doesnt-know-about-foreign-policy/

Kínai gazdaság állapota: a csalóka nyugalom – Economist, 2017. január 7.

Kína gazdaság sokkal jobb állapotban van mint egy évvel ezelőtt: a termelői árak végre emelkednek, a vállalati nyereség nő és a kormány ígérete, hogy csökkenti a túlzott kapacitásokat a szén, az acél és ingatlan szektorban lassan valóban eredményeket hoz. Mindhárom negyedévében 6,7%-os éves gazdasági növekedést mutatott ki a statisztikai hivatal, amely 2016 utolsó negyedévében is megmaradt. Ez a passzív stabilitás azonban félrevezető lehet, mert kockázatokat leselkednek az országon belül és kívül. A szorongás egyik forrása a Donald Trump által bedobott esetleges kereskedelmi háború. Másodszor bár idén (15 év tagság után) elvileg Kína el kell hogy nyerje a Kereskedelmi Világszervezetben a piacgazdasági státuszt, a nyugati országok eddig elutasították ennek a lehetőségét. Harmadszor a kínai kormány szigorú tőkekontrollt szeretne a jüan leértékelődését követő tőkekiáramlás miatt, amely negatívan érintheti a növekedést.

econ

A gazdaság ráadásul számos megoldatlan hazai problémától is szenved. A kormány ígérete ellenére nem csökkentette érdemben az eladósodottságot. Az adósság továbbra is kétszer olyan gyorsan nő, mint a nominális GDP, amely jelenleg a bruttó hazai össztermék 300%-án áll – példátlanul magasan a hasonló jövedelmi szinten lévő országokkal összevetve. Végül bár az ingatlanszektor túlfűtöttségét a kormány számos intézkedéssel igyekezett mérsékelni, mindenekelőtt a nagyvárosokba vándorlás korlátozásával, egy olyan helyzetet teremtett ahol az ingatlanpiachoz akarja a lakosság igényeit alakítani. Ezeket a problémákat rendkívül nehéz lesz kezelni, különösen egy olyan évben, amikor a Kínai Kommunista Párt 19. nemzeti kongresszusát tartja.

Forrás: http://www.economist.com/news/leaders/21712139-risks-lurk-outside-chinas-borders-and-within-it-obsession-stable-growth-leads

 Az erős dollár új esélyt adhat az Abenomicsnak – Economist, 2017. január 7.

Japán miniszterelnöke volt az első állami vezető, aki személyesen találkozott Trump megválasztott elnökkel, s Abe a kellemes hangulatú eseményen még nem sejtette, hogy valóban oka lesz az örömre. Az amerikaiak fokozódó költésének ígérete, a magasabb kötvényhozamok és az erősödő dollár reményekkel kecsegtetnek a japán miniszterelnök gazdaságélénkítő programja, az Abenomics számára.

A Bank of Japan vezetőit arra a 2013-as, 2014 eleji ígéretes pillanatra emlékezteti, amikor az élénk tőzsde, az olcsó valuta és az emelkedő infláció rövid időre megfelelő körülményeket hozott. Most ismét kedvező helyzet állt elő, így Abe szembenézhet terve gyenge pontjával, a japán vállalatokkal.

Az Abenomics kedvező hatásai, mint az olcsóbb kölcsönök, a gyengébb jen és a részvényárfolyamok emelkedése csupán csekély növekedést hoztak a hazai befektetésekben, bérekben és fogyasztásban. Számos cég inkább megtartotta a készpénzállományát, mintsem befektette volna, s a munkavállalók alapbérének emelése helyett az egyszeri bónuszokat és az ideiglenes munkaerő felvételét választották. Az Abenomics a vállalatok félelmei miatt vált működésképtelenné.

20170107_LDC536

Az üzleti világ rossz befektetési környezetként tekint Japánra, a tőke bősége és a fogyó népesség miatt is. A japán vállalatok viselkedésében nincs nyoma az egyre kevesebb munkavállaló megbecsülésének: az Abenomics kezdete óta alacsony munkanélküliség mellett is csökkentek a reálbérek. A japán dolgozók alkupozícióját rontja, hogy egy vállalatban megszerzett képességeiket nehezen tudják máshol kamatoztatni.

Azonban a változás jeleinek is tanúi lehetnek, a Dentsu nevű cég vezetője lemondott, miután kivizsgálták, hogy a túlórák miatt sok munkavállaló lett öngyilkos. A hasonló esetek rávilágítanak a mélyen rejlő problémákra, s változik a munkaerőpiac összetétele, több nő dolgozik, rugalmasabb, piac által szabályozott szerződésekkel. A változásoknak folytatódniuk kell, fontos lenne például, hogy a két keresős családoktól ne vegyék el az adómentességet bizonyos jövedelmi szint fölött sem. Az Abenomics sikeresen megoldotta a deflációs problémát egy olyan időszakban, amikor sok más államot fenyegetett ugyanez a veszély, s ha nem áll be változás, a nemzetközi vélemények is javulhatnak, azonban Japán virágzásához az óvatosság helyébe bátorságot kell ültetniük.

Forrás: http://www.economist.com/news/leaders/21713846-bottleneck-corporate-timidity-remains-big-problem-strong-dollar-has-given

A Toshiba elismerte amerikai cége veszteségét – Economist, 2017. január 7.

2015-ben Japán történelmének legnagyobb könyvelési botrányával szembesült, s az elektronikában és nukleáris energiában meghatározó Toshiba cégnél elismerték, hogy rendszerszinten trükköztek a számokkal. A több, mint egymilliárd dollárnyi nyereség eltitkolása következtében rekordbírságot kaptak, lemondott a cég elnöke és a menedzsment tagjainak fele is. A nagy veszteségek közepette a cég amerikai szárnya, a Westinghouse megvette a CB&I Stone & Webster atomerőmű építő céget, ahol egy évvel később szintén veszteséges helyzetbe kerültek, s 2017 januárjában a cég leírására került sor.

20170107_WBC529

Három nap alatt 42%-ot estek a cég részvényei, s a Moody’s és az S&P is leminősítette, s kérdéses, hogy egy viszonylag alacsony összegű vásárlás hogyan mérhetett rá ilyen súlyos csapást. A cég atomerőmű projektjei csúsznak, ami még inkább megdrágítja az építkezéseket. A cég megvásárlásakor a Westinghouse a vételár részeként 87 millió dollár prémiumot fizetett a cég fizikai eszközeinek értéke miatt, azonban ezt újra kell számolniuk. Az utóbbi időben úgy tűnik, sikerül visszakapaszkodniuk, 2016-ban ugyanis a második legnagyobb nyereséget szerezte a Nikkei indexen, s áprilisban hat negyedév után ismét sikerült profitot termelnie. Ez részben annak is köszönhető, hogy leépítette veszteséges feldolgozóipari részlegét, megválva 14 ezer munkavállalótól is.

A cég fókusza a kínai okostelefon-piac kereslete miatt szárnyaló félvezető ágazatra helyeződött át, valamint a nukleáris részlegre, ahonnan bevételeinek egyharmada származik. Az amerikai érdekeltségek leírása azonban mindkét területen visszavetheti a befektetéseket, mivel a Toshiba a könyvelési problémák miatt jelenleg nem vehet részt a tőzsdepiacon.

A Toshiba központi helyet foglal el Abe Shinzo kormányának terveiben, s a cég helyzetét is megoldhatja a nukleáris energia technológia exportálása fejlődő országokba. A 2011-es fukusimai katasztrófa óta a cég első megrendelése hat új generációs reaktor építése Indiában, s e projektjében segítségére lehetnek a gyakran zombi cégeket is életben tartó japán bankok.

Megegyeznek a vélemények, hogy a Toshiba cég vesztét a nem megfelelő vezetési kultúra okozta. A cég könyvvizsgálói bizottságának élén ugyanis 2015-ig a korábbi pénzügyi vezető állt, megkérdőjelezve ezzel annak függetlenségét. Azonban nem világos, hogy a cég elhárította-e a saját felelősségéből származó problémákat. A cég 2016 júniusában színre lép új vezetője csupán decemberben értesült a CB&I Stone & Webster körüli problémákról, s ebből a példából is kitűnik, hogy Abe cégvezetéssel kapcsolatos intézkedései nem nyújtanak elegendő szabályozást a problémák megelőzéséhez.

Forrás: http://www.economist.com/news/business/21713896-its-share-price-plunged-40-three-days-investors-worried-about-its-financial

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: