Xi Jinping: egy ciklus után „örök” hatalom?

Xi Jinping jelenlegi kínai elnök 2012-től tölti be hivatalát, amely mandátum öt évre szól, másodszori megválasztás esetén pedig maximum tíz évre, vagyis két ciklusra. Azonban a 2018 márciusában megrendezett 13. Országos Népi Gyűlés és a 13. Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésén, amelyeket együttesen „Két ülésszaknak” (lianghui) neveznek, megszavazták az alkotmánymódosítást. A módosítási javaslat több pontot is tartalmazott, de a legnagyobb jelentősége az elnöki ciklusra vonatkozó időbeni korlátozás eltörlése volt.

Bevezetés

Mióta Xi Jinpinget beiktatták elnöki hivatalába, tabukat dönt le tabuk után. Ez kezdődött az antikorrupciós kampányával, folytatódva keményebb külpolitikai vonalával, végül gondolatai még életében bekerültek a párt működési szabályzatába majd az ország alkotmányába és az alkotmánymódosítása alkalmával eltörölték az elnöki ciklusra vonatkozó kétszer öt éves limitet. Kínán belül és Kínán kívül is vannak olyan hangok, hogy míg az előző vezetőknek nem volt teljes támogatottsága, addig Xi Jinping a társadalom minden rétegének igyekszik kedvezni, és megnyerni magának a támogatásukat, ami az alkotmánymódosítás megszavazásának tekintetében igaznak látszik.[1]

A külföldi sajtó az alkotmánymódosítás hírére azonnal diktatúrát és az új Mao-i korszakot látta az intézkedésben, míg a kínai médiában szinte semmit sem lehetett olvasni, főként a komoly cenzúrának köszönhetően. A kritikusok szerint egy új és elszámoltathatatlan diktatúra van kialakulóban és Xi Jinping Mao nyomdokaiba fog lépni. Annyiban igazuk van, hogy látszólag Mao óta nem volt olyan erős vezető, akinek ennyi hatalom koncentrálódott a kezében Kínában, mint Xi Jinping, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy még életében bekerültek a gondolatai először a Kínai Kommunista Párt működésének alaptörvényébe, majd pedig az alkotmányba. [2] Xi Jinping politikai modellje azonban nem azonos Mao Ce-tung-éval. Mao mindig is egy romantikus forradalmár volt, aki sosem merült el a részletekben, inkább a nagy vízióknak élt. A hírekben gyakran emlegetik Mao-t és most már Xi-t is császárnak, mint a volt kínai dinasztiák vezetőit, de ez az összehasonlítás sem helyes, hiszen a császárok egy teljesen más rendszerben uralkodtak. Az is előfordult, hogy Deng Xiaopinghez is hasonlítják, aki a reformokat kezdte és a szocializmus kínai jegyekkel az ő alaptéziseit viseli magán, azonban Xi Jinping „új korszak” kijelentésével kívánja lezárni a Deng időszakot és a reformok korai időszakát,[3] valamint emellett új külpolitikai irányvonalat is kezdett, amikor Kínát a globális hatalomnak nevezte és ebben a tekintetben is véget vetett a deng-i külpolitikai irányvonalnak, amely arra sarkallta a vezetőket, hogy rejtsék el képességeiket, ne törjenek az élre, hanem inkább húzódjanak meg a háttérben. Annak tükrében, hogy a reform és nyitás kezdete óta Kína hatalmas fejlődésen ment keresztül és ma már a világ második legnagyobb gazdasága és a globális élet megkerülhetetlen szereplője elkerülhetetlen volt egy új külpolitikai stratégiai kialakítása is, amely egyre inkább tudatosabb. Azonban egyik kínai vezető sem feleltethető meg korábbi vagy későbbi vezetőknek, hiába is igyekszik bebizonyítani ezt a nyugati sajtó.[4] Az igaz ugyan, hogy a kínai politikai életben Xi Jinpinget „lingxiu-nak” vagyis „vezérnek” kezdték nevezni, amely megnevezést utoljára három évtizeddel ezelőtt Maoval és az általa megnevezett utódjával Hua Guofeng-gel kapcsolatban emlegettek.[5] Azonban ez nem azt jelenti, hogy az ő személyükhöz hasonlítják Xi Jinpinget, hanem a párton belül és az Állandó Bizottságon belüli tekintélyét ismerik el.

Azonban az, hogy ez a döntés mit jelent a nyugati világ számára és mit Kína és a kínai fejlődés számára nem magyarázhatjuk anélkül, hogy a megfelelő kontextusba ne helyeznénk a Kína egyik legfontosabb politikai eseményén történt döntést. Jelen elemzésnek éppen ezért az a célja, hogy a kritikus híreket félretéve a döntést elsősorban kínai belpolitikai kontextusába helyezze és sorba vegye a néha csak a háttérben zajló ám nagy jelentőséggel bíró eseményeket, összefoglalja a „két ülésszakon” történteket, valamint a negatív külföldi visszhang lehetséges okait is vizsgálja.

Háttér

Az eddigi tapasztalatok alapján Xi Jinping-nek nem kellene alkotmányt módosítania ahhoz, hogy a hatalomban tudjon maradni, ugyanis az államelnöki tisztség hordozta magában a legkisebb hatalmi szerepet a három fő pozíció közül. A fő hatalom lényegében a pártfőtitkár és a Központi Katonai Bizottság elnökének személyében összpontosult, amely tisztségek betöltése nincsen időkorláthoz kötve. [6] Ez azzal magyarázható, hogy eddig Kína főként a belső fejlődésére koncentrált és ebben az elnöki jogkör névlegesnek volt mondható. Jelenleg azonban komoly változás megy végbe ugyanis amióta Kína globális hatalomnak minősül, az elnök személye a külpolitika és a külkapcsolatok révén jelentősen felértékelődött.

2018 február 25-én a kínai állami média bejelentette a Kínai Kommunista Párt (KKP) 19. Központi Bizottság plénumán született összes alkotmánymódosítási javaslatot, amelyben többek között szerepelt az elnöki és alelnöki ciklusra vonatkozó korlátozás eltörlése is. [7] Az államvezetés részére felállított két ciklusos limitet Deng Xiaoping vezette be 1982-ben, hogy elkerüljön a későbbiekben egy Mao Ce-tung uralmához hasonló, több évtizedig tartó hatalmat, amely csak halálával ért véget. [8] A nemzetközi médiában nagy visszhangja volt a bejelentésnek, ami azonnal aggodalmakat keltett a legtöbb országban attól tartva, hogy újra visszatér a Mao-i korszak. Azonban a helyzet sokkal bonyolultabb és árnyaltabb, mint az kívülről látszik. 2012 óta, amióta Xi Jinping betölti az elnöki pozíciót, komoly reformokat és intézkedéseket kellett hoznia ahhoz, hogy meg tudja tartani és meg tudja szilárdítani hatalmát. [9] Ugyanis néhányan úgy vélik, hogy annak az eshetősége is felmerül, hogy a kínai államfő hivatali idejére vonatkozó módosítás a Kínai Kommunista Párton belül zajló hatalmi harcoknak is köszönhető.

Jelenleg a párt két nagy koalícióra osztható, az egyik a Jiang féle, amelyet Shanghai-klikk-ként is szoktak emlegetni, akik a máig is háttérben tevékenykedő Jiang Zemin-ről az egykori kínai államfőről kapták a nevüket, valamint a Xi oldalán állók. Ezek a koalíciók a kínai belpolitikai életben „élet halál harcot vívnak” egymással a hatalomért. Xi Jinping elnökké való kinevezése utáni egyik legfőbb intézkedése, amely a korrupcióval való leszámolásra irányul egyes vélemények szerint főként a Jiang koalíciót felépítő elitet célozza. Ugyanis Xi Jinping öt évvel azután, hogy különösebb támogatási háttérrel rendelkezett volna, megválasztásra került Kína elnökének, leváltva a két évtizedig hatalmon lévő Jiang frakciót, 2017-ig pedig, akkora befolyásra tudott szert tenni, hogy a Párt a második ciklusára is újraválasztotta.[10] A háttérben meghúzódó hatalmi harcokról azonban csak becslésekbe lehet bocsátkozni, ugyanis ezek a hatalmi harcok a nyilvánosságtól elzártan zajlanak. Ezeknek csak a végeredménye látható, amelyekből a szakértők, elemzők csak visszafele tudnak következtetéseket levonni. Ugyanis a KKP-n belül hivatalosan nincs lehetőség koalíciókat alakítani, kifelé fokozottan ügyelnek az egység mutatására. Néhány elemző szerint Xi Jinping hatalmának legnagyobb akadálya pont a párton belüli frakciók kialakulása lehet. Az elnöki és alelnöki időkorlát eltörlése fontos üzenetet hordoz magában ezekre a frakciókra nézve.

Az alkotmánymódosítás és az időbeni korlát volt a legutóbbi ilyen reform, ami segítette Xi-t a hatalma megszilárdításában és utat nyitott számára, hogy további komoly politikai reformokat hajtson végre. Ezen a ponton azonban érdemes tisztázni azt, hogy kinek mit jelentenek a politikai reformok. Alapos vizsgálat és kontextus hiányában nem lehet Xi Jinpinget bármely volt pártvezetőhöz, vagy államfőhöz hasonlítani, mert hibás eredményt kapunk. Egyes vélemények szerint Xi Jinping egy igen hátrányosnak nevezhető pozícióból került tisztségébe. A Jiang frakció immáron majdnem két évtizede irányította a Párt legfontosabb szerveit, valamint a pénzügyi szektort is. Xi habár hercegecskének számít (édesapja révén, ugyanis Mao Ce-tung mellett volt a KKP egyik alapító tagja) mégsem volt köze egyik politikai frakcióhoz sem. Mivel viszonylag kevés idő állt a rendelkezésére nem csak informális (frakciók) keretek között alakította ki befolyását a párton belül, hanem formálisan (pozíciók, titulusok) is igyekezett mivel 2012-ben nagyon kicsi politikai befolyással rendelkezett. Egyes vélemények szerint Xi Jinping egy kompromisszumos megoldást jelentett Jiang Zemin számára az akkori frakcióharcoknak következtében, amely a Shanghai-klikk és a Hu Jintao féle Kommunista Ifjúsági Liga között zajlott,Ezért ahhoz, hogy Xi Jinping megőrizhesse pozícióját olyan reformokat kellett bevezetnie, amelyek meggyengítik a Jiang frakció erejét. Az egyik legfőbb ilyen az antikorrupciós kampány volt, amit főként a frakció tagjai és támogatói ellen irányult, a gyengülésüket és Xi Jinping hatalmi konszolidációját pedig jól jelzi az elnöknek adott különféle jelzők, mint például a Párt „magja” vagy hogy 2017-ben gondolatai bekerültek a párt működésének alapszabályába, 2018-ban pedig a Kínai alkotmányba is. A katonai reformok is ennek tükrében mentek végbe, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg-ben Jiang hálózatát felszámolják és a legfőbb katonai szerv a teljes irányítása alá kerüljön. Az első öt éve tehát a hatalmának megszilárdításával telt.[12]

Az alkotmánymódosítás felveti azt a kérdést, hogy ezek után Kína nem lesz-e még inkább autoriter és nem válik-e egy egyszemélyes diktatúrává egy ilyen alkotmánnyal és egy ilyen elnökkel, aki akár élete végéig is betöltheti tisztségét. Azonban létezik a párton belül egy olyan íratlan szabály, amely szerint 68. életévét betöltött tag nem lehet a párt Állandó Bizottságának tagja. Xi Jinping jelenleg 64 éves és a 20. Párt Kongresszuson is meg kell választania a pártnak ahhoz, hogy továbbra is betölthesse az elnöki tisztséget, azonban akkor már 69 éves lesz, egy évvel meghaladva az íratlan 68-as számot. [13]

Előzmény

2018 március 11-én a 13. Országos Népi Gyűlés Kongresszusán szavaztak az alkotmánymódosítást illetően. A KKP 19. Központi Bizottság plénumán megtárgyalt módosítási tervezet közül azonban csak néhány pont került nyilvánosságra . A teljes listát általában egy héttel a plénum befejezése után szokták nyilvánosságra hozni, azonban itt több mint egy hónap telt el és csak nyolc nappal a két ülésszak előtt került ki a teljes lista. [14] Ilyenre még ezelőtt nem volt példa, ami azt is jelzi, hogy Xi Jinping biztosra akart menni, hogy át fog menni az ONGY-n, valamint tisztában volt azzal is, hogy a médiában jelentős visszhangja lesz a módosítási pontoknak. A 21 pontos alkotmányváltoztatás mindegyike egy célt szolgál, hogy erősítse a Párt legitimációját és intézményesítse a hatalmát csökkentve a távolságot a Párt és az Állam között. Elemzők szerint Xi Jinping úgy hiszi, hogy a módosítás elengedhetetlen volt, mivel azok a kihívások, amelyekkel Kínának ma szembe kell néznie nem csak egy erős vezetőt, de egy egységes és erős Pártot is megkíván.[15] Az erősebb központi irányítás segítheti a gazdasági stabilitást, csökkentheti a kockázatokat és bizonytalanságot. Növelheti a gazdaság hatékonyságát a mai Kínában.[16]

Február 25-én mielőtt bejelentették volna a teljes listát, a Xinhua angol verziójában egy órával korábban kijött egy cikk az elnöki ciklus időbeni korlátozásának eltörléséről, ami azonnal elterjedt és nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi médiában, az újságírót, aki nyilvánosságra hozta pedig felelősségre vonták. A pontok megjelenése után Kínán kívül és belül is olyan visszhangok kezdtek terjedni, minthogy Xi Jinping egyeduralomra tör, mint egykor Mao Ce-tung. A Párt ezért a Kínában használt kereső oldalakon cenzúrázta a legtöbb témával kapcsolatos szót. Miután a legtöbb internetes portálon blokkolva lettek az erre vonatkozó keresőszavak úgynevezett „mémek” kezdték ellepni a kínai honlapokat, amely kép illetve karikatúra szerűen illusztrálja az eseményeket.[17] A két ülésszakon résztvevő delegáció is nagyon óvatosan nyilatkozott a témával kapcsolatban, a legtöbben inkább nem is válaszoltak a riportereknek. Március 7-én pedig egy a Jiang frakció által kontrollált médium vezércikkében buzdította a delegáltakat a nem szavazatra, azonban a cikk nem sokkal később törlésre került.[18]

A 13. Országos Népi Gyűlés és a 13. Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület két ülésszaka

Az Országos Népi Gyűlés (ONGY) a legfőbb államhatalmi szerv, évente egyszer ülésezik és csaknem 3000 tag alkotja. A kínai alkotmány szerint csak az ONGY fogadhatja el az alkotmány módosításának a javaslatait, vagyis egyedül az ONGY-nek van meg a módosítási jogköre. Az ONGY 2018-as ülésén egyfelől beiktatták a 2017 októberében a 19. Párt Kongresszuson megválasztott tagokat, másrészt szavaztak az alkotmánymódosításról is, amelyben többek között a kínai elnöki és alelnöki ciklust korlátozó tétel eltörlése is állt. Így formálisan is megszűnt az az akadály, hogy Xi Jinping jelenlegi kínai elnök 2023 után is betölthesse tisztségét a második ciklus lejárta után is.[19] Sok elemző és újságíró azt várta, hogy ezt lépést a 2017-es pártkongresszuson teszi meg, ami többek között a kínai politika megértésének hiányát is jelzi, amit kiszámíthatónak és egyszerűnek tartanak.[20]

Xi Jinping támogatottságát és hatalmát jelezve a nagy jelentőségű alkotmánymódosítást az ONGY majdnem 3000 tagja közül 2958 igennel szavazott és csupán kettő nem szavazat érkezet, 3 tartózkodó és egy érvénytelen, 16-an pedig nem vettek részt a szavazáson. A delegáltak 28 elektronikus ládába adhatták le névtelenül voksaikat, ami 50 percet vett igénybe az előző két alkotmánymódosítások 2-2 órája helyett. A média az ülésszak megnyitóján Xi Jinping gondterheltnek vélte, azonban a szavazás alatt szerintük már sokkal nyugodtabbnak mutatkozott. Xi Jinping habár csak öt éve tölti be tisztségét már akkora befolyásra tett szert ez idő alatt, hogy sokan az ország egyik legerősebb vezetőjének tartják, ami sokakban egyszerre félelmeket váltott ki. Emellett az újonnan megszavazott alkotmány lehetővé teszi egy új antikorrupciós hivatal létrehozását, a Nemzeti Felügyelő Bizottságot. Kritikusok szerint, azért került sor ennek a létrehozására, hogy így jogi kereteket nyújtson a Párt Központi Fegyelmi Ellenőrzési Bizottságnak arra, hogy folytathassa a nyomozásokat és a gyanúsítottak őrizetbe vételét, anélkül, hogy ügyvédi védelemhez juthatnának, amely a nemzetközileg nagy elégedetlenséget váltott ki.

Az alkotmánymódosítás alkalmával belevették az alkotmányba Xi Jinping gondolatait is (Xi Jinping gondolat a szocializmusról kínai sajátosságokkal egy Új Korban). 36 év telt el azóta, hogy ekkora szabású módosítást hajtsanak végre, 99,8 százalékos részvétellel. 1999-ben 21-en szavaztak ellene és 24-en tartózkodtak, hogy Deng Xiaoping gondolatai bekerüljenek az alkotmányba.[21]

Év Mellette Ellene Tartózkodás Összes érvényes szavazat Ellene+tartózkodás (%)
1982 3037 0 3 3040 0,1
1999 2811 21 24 2856 1,6
2004 2863 10 17 2890 0,94
2018 2958 2 3 2963 0,17

Szavazatok az alkotmánymódosításhoz

Forrás: SCMP

Az életkora miatt az Állandó Bizottságból kikerülő Wang Qishan az ülésszakon közvetlenül a jelenlegi Állandó Bizottság tagjai után foglalt helyet. Az egyik legfontosabb kínai politikai eseményen mindennek jelentősége van, így az ültetésnek is, ami fontos politikai üzenetet hordoz magában. Egyes források őt tartották az alelnöki pozíció várományosának, amelynek szintén eltörlődött az időbeli korlátja.[22] Az ONGY meg is választotta alelnöknek, így az alkotmánymódosítás Xi Jinpingnek abban is kedvezett, hogy maga mellett tudhassa legnagyobb támogatóit úgy, mint a kora miatt nyugdíjba kényszerülő Wang Qishan-t, aki Xi Jinping egyik legfontosabb projektjének a korrupció ellenes harcnak a vezetője volt. A párton belül, habár már nem tölt be fontos pozíciót alelnökként a külpolitikai törvényhozó testületéhez fog csatlakozni.[23] Így ismét az egyik legfontosabb feladatot kapja meg az elnöktől, mégpedig a Amerikával való külkapcsolatok koordinálását a két ország kapcsolatában a régóta az egyik legzavarosabb időszakban, a Donald Trump amerikai elnökkel folytatott kereskedelmi háborúban. Másik nagy támogatója Liu He pedig a gazdasági tanácsadója lett a kínai elnöknek.[24] Többek között ennek is köszönhető, hogy miután Washingtonból nyilvánosságra kerültek a vámokkal sújtott kínai importáruk listája,[25] Kína néhány órán belül válaszolni tudott.[26]

Az alkotmánymódosítás Nyugatról nézve

Többen is azt remélték, hogy Kína fejlődésének köszönhetően a politikai rendszerben enyhülés következik be és elindul a demokrácia útján. Azonban ennek az ellenkezője történt, amelynek következtében főleg a nyugati médiumok autokráciát, néhol pedig egyenesen diktatúrát emlegetnek.[27] A nyugati világ a mai napig nem tud elvonatkoztatni a gazdasági sikerektől és a demokráciától, vagy az egyik következik a másikból vagy fordítva, azonban elképzelhetetlen egyik a másik nélkül. A liberális demokráciákból nézve ez a fajta alkotmánymódosítás igen nagy visszalépést jelent a kormányzás tekintetében, azonban Kína szempontjából nézve talán ez az egyetlen módja annak, hogy véghez vigyék a kellő reformokat, amelyek megoldást nyújtanak Kína belső problémáira. [28] Azonban ennek a tényét is érdemes két oldalról vizsgálni, egyfelől az ország és a kínai nép érdekében, másfelől pedig a KKP legitimációjának szempontjából fontos fenntartani a gazdasági növekedést, ameddig csak lehet. Bármely perspektívából is vizsgáljuk Kína fő célja, hogy megőrizze gazdaságának növekedését, egy kiegyensúlyozott társadalommal és növekvő középosztállyal. Azonban ehhez mély strukturális változáson kell végigmennie az országnak azzal, hogy termelői szektorból áthelyezik a hangsúlyt a szolgáltatói szektorra, az export függőséget mérsékelik és növelik a belső fogyasztást, valamint az állami vállalatok helyett a magánvállalatok kerülnek előtérbe.[29]

Az állami média az intézkedéssel kapcsolatban néma maradt, Nyugaton ellenben éles kritikákat váltott ki.[30] Néhány elemző azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az elnöki ciklus időbeni korlátozásának eltörlését nem nézhetjük csupán „feketén vagy fehéren”. Az ’erősember’ vezetés nem ugyan azt jelenti Ázsiában, mint Nyugaton. Két dolog azonban biztos, Xi Jinping szerette volna eltöröltetni a limitet, valamint nem volt olyan, aki ezt nem szerette volna és elég erős lett volna ahhoz, hogy fellépjen ellene. A bizonytalanságok listája hosszabb, azonban a kérdés az, hogy az egyszemélyű vezetés valóban vissza fogja-e vetni a kínai fejlődést és fenyegetést fog-e jelenteni a világra vagy értéket teremt-e Kína és a világ számára, hogy ha egy ember marad hatalmon. Ázsiában az autoriter rendszert nem egységesen ítélik meg rossznak. Szingapúrt például Lee Kuan Yew úgy hagyta hátra, mint egy ország kormányzásának követendő példáját. Nyugaton sokszor abban a perspektívában tekintenek ezekre a dolgokra, mint, hogyha náluk nem működött, akkor máshol sem működhet. Xi Jinping talán hatalmon marad 2023 után is, talán nem, ez már az ő és a vezetés döntése lesz, azonban nem az alapján fogják megítélni, hogy mennyi ideig maradt a hatalmon, hanem hogy Kína hogyan teljesített mialatt ő volt a legfőbb pozícióban. Nyugaton szinte minden Kínában történő politikai esemény kapcsán negatívan állnak és ennek alapján formálnak véleményt, mintha figyelmen kívül hagynák, hogy Kína a közelmúltba milyen fejlődésen ment keresztül. Igazából azonban senki sem tudja, hogy ennek mi lesz a végkimenetele, de talán Xi Jinping bebizonyítja, hogy Kína fejlődése és a kormányzat fejlesztése így is lehetséges.[31]

Miután elfogadták az alkotmány módosítási javaslatait Donald Trump amerikai elnök üdvözölte a döntést mely szerint Xi Jinping tovább is hatalmon maradhat, mint két ciklus. Azonban Zhang Yesui az ONGY szóvivője és Amerika volt kínai nagykövete elmondta, hogy Kína a saját útját járja és nem importál más külföldi modelleket és a saját modelljét sem exportálja, valamint nem fogja kérni más országoktól, hogy másolják a kínai gyakorlatot. Valójában nem Trump kommentjére reagált, azonban világossá tette a kínai általános álláspontot.

Ha jobban megvizsgáljuk a hosszan tartó hivatali idő nyugaton sem példa nélküli, elég csak Németország példáját figyelembe venni, ahol a német kancellár most kezdte meg negyedik négy éves ciklusát. Ezzel szemben azonban gyakran az az érv érkezik a kritikusoktól, hogy míg Angela Merkel választások útján nyerte mandátumát, addig Xi Jinping nem, azonban nem csak a demokratikus választások azok, amelyek elszámoltathatóságot sugallanak. A KKP egyik legfőbb feladata a párt legitimitásának megteremtése. Ez pedig főként a gazdasági növekedésben található, ennek a folytatására pedig elengedhetetlen a hatalom koncentrációja, mivel az említett strukturális változások enélkül nem vihetők végbe. Az elnöki ciklus időbeni korlátozásának eltörlése nem csak azt fejezi ki, hogy a jelenlegi elnöknek mennyi hatalom koncentrálódik a kezében, hanem azt is, hogy az elkezdett reformok végbe fognak menni, mivel öt év múlva is folytatni tudja őket.[33] A KKP habár kívülről egységesnek tűnik vannak benne frakciók és különféle ideológiai-politikai csoportok.[34] Így koránt sem biztos, hogy Xi Jinping utódja folytatta volna az elkezdett reformokat és lehet, hogy éppen a kétszer öt éves ciklus el nem törlése okozná Kína hanyatlását.

Konklúzió

Több elemző is úgy véli, hogy az alkotmánymódosítás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Xi Jinping végre tudja hajtani azokat a strukturális reformokat, amelyekre szüksége van az országnak a további gazdasági növekedéshez. Például az állami vállalatok szerepének erősítése a gazdaságban, stratégiai iparágak kialakítása, kockázatmentesíteni az adóságokkal terhelt pénzügyi szektort és felvenni a harcot a környezetszennyezéssel. A nyugati világ számára azonban ez a nyugati terminológiával autokratikus rendszerként jelzett politikai vezetés több kihívást is jelent majd. Habár Xi Jinping leszögezte, hogy Peking nem fogja politikai modelljét exportálni a világ többi részére mégis egyfajta „kínai megoldást” jelent, amellyel felzárkózhat a nagyhatalmakhoz Az elnöki ciklus idejét korlátozó kétszer öt éves időtartam eltörlésével a nyugatnak hosszútávon kell gondolkodnia és aszerint felkészülnie.[35]

Szerző: Zoltai Alexandra

Felhasználtirodalom

[1] Mitchell, Tom: Xi Jinping’s bid to stay in power more of a gamble than it seems. In: Financial Times, 2018. február 27.

[2] Ho, Denise Y.: The Double Helix of CHinese History. In: Project Syndicate, 2018. március 15.

[3] Ho, Denise Y.: The Double Helix of CHinese History. In: Project Syndicate, 2018. március 15.

[4] Mitter, Rana: Xi’s no Mao… or Deng… or Chiang – so who is he? In: South Cina Morning Post, 2018. március 4.

[5] Gan, Nectar: Why China is reviving Mao’s grandiose title for Xi Jinping. In: South China Morning Post, 2017. október 30.

[6] Mai, Jun: Xi Jinping is changing the constitution, but what’s his endgame? In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[7] Chan, Tara Francis: Factional warring and failed ’coups’ may be the reason Xi Jinping wants to rule China forever. In Business Insider, 2018. március 11.

[8] Gan, Nectar: Xi Jinping cleared to stay on as China’s president with just 2 dissenters among 2,964 votes. In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[9] Chan, Tara Francis: Factional warring and failed ’coups’ may be the reason Xi Jinping wants to rule China forever. In Business Insider, 2018. március 11.

[10] Chan, Tara Francis: Factional warring and failed ’coups’ may be the reason Xi Jinping wants to rule China forever. In Business Insider, 2018. március 11.

[11] KATSUJI Nakazawa: Xi silences once-powerful youth league and former president’s protege. In: Nikkei Asian Review, 2017. szeptember 25.

[12] Tse, Don – Ong, Larry: Why Xi Jinping Removed China’s Presidental Term Limit. In: Sinoinsider, 2018. február 27.

[13] Lau, Lawrence J.: Why now? The rationale behind Xi Jinping’s power consolidation. In South China Morning Post, 2018. március 7.

[14] „Politics Watch: The Factional Struggle Behind China’s Constitutional Amendments.” In: Sinoinsider, 2018. március 11.

[15] Mai, Jun: Xi Jinping is changing the constitution, but what’s his endgame? In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[16] Lau, Lawrence J.: Why now? The rationale behind Xi Jinping’s power consolidation. In South China Morning Post, 2018. március 7.

[17] Yuan Yang: China moves to silence outcry over abolition of Xi’s term limit. In: Financial Times, 2018. február 26.

[18] „Politics Watch: The Factional Struggle Behind China’s Constitutional Amendments.” In: Sinoinsider, 2018. március 11.

[19] Gan, Nectar: Xi Jinping cleared to stay on as China’s president with just 2 dissenters among 2,964 votes. In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[20] Eszterhai Viktor – Maráczi Fanni: A Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusa. In: PAGEO Policy Brief, 2017. november 10.

[21] Gan, Nectar: Xi Jinping cleared to stay on as China’s president with just 2 dissenters among 2,964 votes. In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[22] Choi Chi-yuk: Chinese President Xi Jinping confident and relaxed as lawmakers vote to remove term limit. In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[23] Ho, Matt: Xi Jinping gets second term, with ally Wang Qishan as vice-president. In: South China Morning Post, 2018. március 19.

[24] Mitchell, Tom: Xi Jinping ally Wang Qishan confirmed as China vice-president. In: Financial Times, 2018. március 18.

[25] Donnan, Shawn: White House releases tariff list for Chinese imports. In. Financial Times, 2018. április 3.

[26] Zhuang Pinghui – Wu, Wendy: China strikes back with additional 25 percent tariffs on 106 US imports as all-out trade war edges ever closer. In: South China Morning Post, 2018 április 4.

[27] Wolf, Martin: Xi’s power grab means China is vulnerable tot he whims of one man. In: Financial Times, 2018. február 27.

[28] Roach, Stephen S.: China as Seen from a Glass House. In: Project Syndicate, 2018. március 20.

[29] Roach, Stephen S.: China as Seen from a Glass House. In: Project Syndicate, 2018. március 20.

[30] Wang Xiangwei: Why China’s silence on Xi’s term limits move portends trouble. In: South China Morning Post, 2018. március 12.

[31] Plate, Tom: Xi Jinping as president beyond 2023 may be good for China – though the West won’t believe it. 2018. március 6.

[32] Liu Zhen: Donald Trump praises Xi Jinping over move to end term limit … ‘maybe we’ll have to give that a shot someday’. In: South China Morning Post, 2018. március 6.

[33] Jin, Keyu: The West Is Wrong About China’s President. In: Project Syndicate, 2018. április 3.

[34] Jobboldaliak (reformerek, „liberálisok” – centrum (pragmatikusok, fontolva haladók) – baloldaliak (osztályharcosok, radikális maoisták, populisták)

[35] ’Xi Jinping’s power grab demands a clear western response.’ In: Financial Times, 2018. február 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: