Sajtófigyelés – 2019. március 12.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
A „civilizációs államok” felemelkedése – Gideon Rachman, Financial Times, 2019. március 4.
A tizenkilencedik század a nemzetállamok gondolatát népszerűsítette, a huszonegyedik század a „civilizációs államok” időszaka lehet. Egy civilizációs állam olyan országot jelent, mely a többitől nem csak territoriális, történelmi, etnikai vagy nyelvi alapokon különbözik, hanem egy saját civilizációval is rendelkezik. A megközelítés egyre népszerűbb Kínában, Indiában, Oroszországban és Törökországban, de terjed az Egyesült Államokban is.
A fogalom természetesen illiberális elemeket foglal magába. Egyrészt az elképzelés következtében nem lehetséges egyetemes emberi jogokról és közös demokratikus értékekről beszélni, hisz a civilizációs államok különböznek egymástól, a politikai intézményeknek és elképzeléseknek pedig ezen egyedülálló kultúrákhoz kell igazodniuk. Másrészt a civilizációs államok kizáró jellegűek, olyan közösségek, melyekbe nem mindig illeszkednek bele a bevándorlók és a különböző kisebbségek.
Az elképzelés utat tört magának Kínában az elmúlt időszakban. Xi Jinping államelnök többször is hangoztatta Kína egyedi történelmi és civilizációs jellemvonásait, de hasonló vélekedések az értelmiségi csoportok körében is születtek. A Fudan Egyetem egyik oktatója, Zhang Weiwei például The China Wave: Rise of a Civilisational State (A Kínai Hullam: Egy Civilizációs Állam Felemelkedése) címmel publikálta művét. Írásában többek között arról is szót ejtett, hogy Kína sikere a nyugati politikai elképzelésekkel való szembenállásnak köszönhető, ugyanis a távol-keleti ország konfuciánus kultúrája és meritokratikus elvei által önmaga modelljét hozta létre. A nyugati világgal ellentétben Kína civilizációjában sokkal fontosabb szerepet kap a közösség, a társadalom pedig mindig is lényegesebb pozíciót fog elfoglalni az egyénnél.
Indiában elsősorban vallási alapokon kerül meghatározásra az egyedi civilizáció. Jayant Sinha, Narendra Modi kormányának egyik minisztere a hinduizmus fontosságáról beszélt egy interjú során, hozzátéve, hogy a hit alapú és a racionális, tudományos alapokon álló világnézetek ütközete történik napjainkban, India lakossága pedig a hitet választja. Kérdés, hol a helye a társadalomban az indiai muszlimoknak, amennyiben a hinduizmus ilyen lényeges szerepet kap.
Úgy tűnik, Oroszország is egyedi civilizációs államként folytatja útját. Vladislav Surkov, az orosz elnök egyik közeli tanácsadója nemrég arról írt, hogy Oroszország folyamatosan a nyugathoz akart tartozni, ezen erőfeszítések azonban nem folytatódhatnak tovább. Szerinte Oroszországnak egy olyan civilizációs államként kell működnie, mely mind a nyugati, mind a keleti értékekből inspirálódik, hibrid mentalitással, interkontinentális területtel és kétpólusú történelemmel rendelkezik.
Talán nem meglepő, hogy Kínában, Indiában és Oroszországban hasonló gondolatok fogalmazódnak meg. Az viszont elsőre sokkal inkább kérdéses, hogy a civilizációs állam ötlete miért egyre népszerűbb a nyugati országokban is, különösen az Egyesült Államokban. Donald Trump elnök ideológiájának egyik fő pontja az amerikai értékek kisajátítása, nem pedig univerzális jellegének hirdetése. A bevándorlást kifogásoló elképzelésein túl gyakran arról is szót ejtett, hogy a zsidó-keresztény alapokon működő kultúra képviselete a cél. Vajon ez a megfelelő út, egyedi civilizációs államokként haladni tovább?
Forrás: https://www.ft.com/content/b6bc9ac2-3e5b-11e9-9bee-efab61506f44
Lehet-e áldás a sikertelen második Kim-Trump csúcstalálkozó? – Colum Lynch, Foreign Policy, 2019. március 1.
A második Kim-Trump csúcstalálkozó eredmények nélkül ért véget február végén, Gary Samore, Barack Obama volt nukleáris tanácsadója szerint azonban ez nem feltétlen jelent bajt. A Foreign Policy újságírói kérdezték a témában.
Gary Samore szerint a sikertelen tárgyalások mindkét vezető számára tanulságosak lehetnek. Donald Trump rájött arra, hogy az észak-koreai vezetővel való személyes összhang nem pótolhatja a részletek kidolgozását a találkozót megelőzően, Kim Jong-un pedig felismerhette, hogy nem kerülheti meg az amerikai kormányt, kicsikarva egy kedves gesztust az amerikai elnök részéről.
Az elemző szerint a találkozót szimbolikusan Donald Trump nyerte, ugyanis bebizonyította, hogy erős vezetőként tud nemet mondani. A győzelmet erősíti, hogy Trump elmondta, hajlandó további tárgyalásokra, az amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokat pedig kész befagyasztani. Bár elsőre a döntés meglepőnek tűnik, Kim Jong-un azon ígérete, hogy felfüggeszti a nukleáris- és rakétakísérleteket, szorosan összefügg Donald Trump hadgyakorlatokkal kapcsolatos fogadalmával.
Ennek ellenére Kim Jong-un számára is hasznos volt a találkozó. Egyrészt a diplomáciai nyitás következtében Oroszország és Kína gyakorlatilag felfüggesztette az Észak-Koreával szembeni szankciók egy részét, még ha ez nem is hivatalos formában történt. Emellett javult Észak-Korea tárgyalási pozíciója: amíg a rezsim nem követ el valamilyen provokatív cselekedetet, az Egyesült Államoknak nehéz lesz Kínában és Oroszországban szövetségest találnia a maximális szankciók érvényesítéséhez.
A találkozó nem szimbolikus gesztusokról szólt: Észak-Korea nem kért kapcsolattartó irodákból, nem igényelte a Koreai háború hivatalos lezárását, hanem a szankciók felfüggesztését akarta. Olyan játék ez, mely minden bizonnyal akár évtizedekig is eltarthat: a folyamatok sokkal inkább fognak hasonlítani az Obama-adminisztráció Iránnal kapcsolatos tevékenységéhez, mint gyors és hatékony denuklearizációhoz. A két fél folyamatosan tárgyalni fog arról, hogy mennyit ad fel a sajátjából: az Egyesült Államok esetében a szankciók jelentik a veszélyt, míg Észak-Korea részéről a fegyverarzenál. Van azonban egy lényeges különbség Irán és Észak-Korea között: míg Irán regionális hatalommá szeretne válni, komoly befolyást érvényesítve az olyan környező országokban, mint Irak, Szíria, Libanon vagy Jemen, addig Észak-Korea csak túlélni szeretne. „Úgy értem, (Észak-Korea) szegény, gyenge és kis ország” – mondta Samore, aki szerint a Trump-adminisztrációt követő kormányok is találkozni fognak még ezzel a kérdéssel.
Tények és mítoszok a globális migráció kapcsán – Mahmoud Mohieldin – Dilip Ratha, Project Syndicate, 2019. február 26.
Az ENSZ megszavazta a globális migrációs csomagot 2018 decemberében. 152 ország képviselői igennel, öten pedig nemmel szavaztak tizenkét tartózkodás mellett azon javaslatra, mely a migráció biztonságossá, rendezetté és szabályozottá tételét tűzte ki magának. A kérdés azonban továbbra is nagy visszhangot vált ki, ezért érdemes megvizsgálni, milyen tények és mítoszok ismertek a migráció kapcsán.
A migrációt elsősorban gazdasági okok befolyásolják. Mivel a fejlett országokban az átlagkereset a fejlődő országok átlagfizetésénél hetvenszer is nagyobb lehet, egyáltalán nem meglepő, hogy sokan más országban próbálnak szerencsét. Ehhez hozzájárul, hogy a fejlett országok népessége gyors ütemben öregszik, gyakorta munkaerőhiány lép fel, a fiatal bevándorlók pedig nagyban hozzájárulhatnak az adott ország gazdaságához. Bár a világ lakosságának körülbelül három és fél százaléka migráns, mégis a GDP több mint kilenc százalékához járulnak hozzá.
A migráció akár mindkét fél számára előnyös lehet. A bevándorló munkaerőt jelent a fogadó ország számára, keresetének jelentős részét ugyanott költi el, a megszerzett összeg egy részét azonban az otthon lévő hozzátartozóknak továbbítja. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy Indiába nyolcan milliárd dollárt utaltak át ilyen formában, de nagy összegek térnek vissza Kínába, a Fülöp-szigetekre, Mexikóba és Egyiptomba is. A folyamatot nehezíti, hogy a pénzküldés drága: a bevándorlók átlagosan az összeg hét százalékát magára az átutalásra költik.
Az ENSZ által 2015-ben elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok több, a migrációval kapcsolatos sürgős kérdést is érintenek. Mivel a migrációt a gazdasági érdekeken túl humanitárius válságok és természeti katasztrófák is előidézhetik, olyan megoldásokra van szükség, melyek túllépnek a sokak fejében kialakult mítoszokon. A Világbank előrejelzései alapján a következő évtizedekben akár 140 millióan is elhagyhatják otthonaikat, így egy biztos: a migráció nem fog megszünni. A kérdés inkább az, hogy miként lehet jól kezelni.
Növekvő gazdaság, de korrupció és egyenlőtlenség is Vietnámban – Project Syndicate, 2019. február 28.
A „Vietnám-modell” egyre többször került bemutatásra az elmúlt időszakban a második Kim-Trump csúcstalálkozó kapcsán. Lehetséges-e azonban, hogy nem ez a megfelelő út?
A vietnámi gazdaság fő reformjai az 1980-as évek második felében kezdődtek. A reformok által nagyobb teret kaptak a magánkezdeményezések, nyitás történt a külföldi áruk és befektetések felé, illetve stabilizálódott az árszínvonal és a valutaárfolyam. Nagy változások történtek a mezőgazdaság terén is, a termelési teljesítmény pedig húsz százalékos növekedést mutatott az ezt követő időszakban.
A változásokkal azonban a korrupció és az egyenlőtlenség is nőtt. Az ország korábbi elnöke, Trương Tấn Sang szerint a korrupció mértéke a Vietnámi Kommunista Párt hetven éves történelme során soha nem volt olyan magas, mint ma. Napjainkban az állam olyan üzleteket köt, melyek nyereségesek bizonyos egyének és csoportok számára, azonban hatalmas kárt okoznak a gazdaság egészét illetően.
Hasonlóan aggasztó az országban kialakuló egyenlőtlenség is. Egyre gyakrabban használatos a „nouveaux riches” kifejezés, ugyanis a szupergazdagok osztálya rendkívül gyors tempóban növekszik, a kínai és indiai szupergazdagok csoportjánál is gyorsabban. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági rendszerben több kiskapu is található, egyértelmű jogszabályok nélkül pedig ezeket kihasználják. A fékek és egyensúlyok hiánya számos pénzügyi intézményben megtalálható, a vietnámi államvezetés egyik legnagyobb kihívása pedig épp az, hogy milyen reformokkal tud előállni a közeljövőben.
A vietnámi gazdaság nagy fejlődésen esett át az elmúlt három évtized során, azonban egy újabb útkereszteződésnél találja magát. A fejlesztési elképzelések alapján úgy tűnik, az államvezetés a szingapúri és a Skandináv jóléti modellt tartja leginkább szem előtt.
Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi megállapodásnak érintenie kell a technológiai lopás kérdését is – Martin Feldstein, Project Syndicate, 2019. február 25.
Nincs értelme egy olyan kereskedelmi megállapodásnak, amely nem érinti a technológiai lopás kérdését is. Így vélekedik Martin Feldstein, aki szerint Kínának bele kell egyeznie, hogy többé nem tulajdonítja el az amerikai cégek innovációit.
Az elmúlt hetekben több hír szólt arról, hogy a két fél közel áll a megállapodáshoz az új vámok eltörlését illetően. Ennek ellenére a legfőbb kérdés továbbra is a technológia, Kínának pedig több lépést is tennie kell a változás érdekében.
A távol-keleti ország 2001-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez. A kereskedelmi szervezet szabályai külön felhívják a figyelmet arra, hogy a technológiai innovációk megosztása csak közös beleegyezés alapján történhet.. Kína azonban 2001 óta megszegi ezt a rendelkezést, hisz csak úgy ad teret amerikai cégek számára a kínai piacon, ha azok rendelkeznek egy kínai partnerrel, és ezen együttműködés keretén belül megosztják tudásukat az adott partnerrel. Kína tagadja a vádakat, szerintük ugyanis az amerikai cégek önkéntesen osztják meg technológiájukat, hisz aktívak szeretnének lenni a piacon.
Az elmúlt időszakban a kínai hackerekhez köthető kibertámadások mértéke is nőtt. Hiába adott ígéretet 2015-ben Xi Jinping Barack Obama számára arra vonatkozólag, hogy a kínai kormány meggátolja a hasonló támadásokat, egy rövid szünetet követően ezek száma újra megnőtt.
Az amerikai–kínai kereskedelmet hatalmas deficit jellemzi, ugyanis az Egyesült Államok többet importál, mint amennyit Kína vásárol tőle. Liu He kínai alelnök nemrég bejelentette, hogy Kína kész több szójababot és földgázt importálni az Egyesült Államoktól a deficit mértékének csökkentése érdekében. Mindez azonban sovány vígasz lehet Amerika számára úgy, hogy közben valami sokkal fontosabbat vesznek el tőle: a technológiát.
A további fegyverkezés elkerülése érdekében kell dolgoznia Trumpnak – Evelyn Farkas, Foreign Policy, 2019. március 2.
A vietnámi csúcstalálkozó nagy csapás volt Donald Trump számára: miután „nagy hűhót csapva” reklámozta az eseményt, üres kézzel tért haza. Az eredmény nélküli tárgyalások által gyengítette hitelességét és diplomáciai pozícióját, azonban elkerülte az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeinek veszélyeztetését.
Sok mindent át kell gondolni a történtek után: Donald Trumpnak abban igaza volt, hogy Észak-Koreát illetően fontosabb jól, mint gyorsan cselekedni. A további fegyverkezés elkerülése érdekében kell dolgoznia a Trump-adminisztrációnak, fenntartva az életben lévő szankciókat. Mindez azért lényeges, mert Észak-Korea fő motivációja a gazdasági fellendülés. Ahogy Kim Jong-un újévi beszédében mondta, a párt és az állam fő érdeke a lakosság életszínvonalának radikális emelése.
Azt sem szabad azonban elfeledni, hogy ugyanezen újévi beszédben Kim Jong-un egy fenyegetést is megfogalmazott az Egyesült Államokkal szemben: „Amennyiben az Egyesült Államok nem tartja be a világ előtt tett ígéreteit, félreismeri a koreai emberek türelmességét, megpróbál egyoldalúan kényszeríteni minket arra, hogy megtegyünk valamit, és továbbra is fenntartja a szankciókat és a nyomást a Köztársaságon, lehetséges, hogy nem lesz más lehetőségünk, és egy új utat kell találnunk országunk szuverenitásának, az állam érdekeinek, és a Koreai-félsziget békéjének és stabilitásának megőrzése érdekében.”
Továbbra is szigorúsággal kell kezelni a helyzetet. A szankciók felfüggesztése helyett épp az Észak-Koreával illegális kereskedelmet folytató államokat és cégeket kell megbüntetni. Kínával és Oroszországgal együttműködve pedig választás elé állítani Észak-Koreát: vagy a további fegyverkezést választják szankciók kíséretében, vagy egy teljesen új utat.
Forrás: https://foreignpolicy.com/2019/03/02/the-push-for-a-trump-kim-nuke-deal-is-far-from-over/
Szerző: Fábian Armin Vincentius
