Sajtófigyelés – 2018. január 22.

A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Az Egyesült Államok felfüggeszt kétmilliárd dollár Pakisztánnak nyújtott nemzetbiztonsági támogatást – Katrina Manson és Farhan Bokhari, Financial Times, 2018. január 5.

Az USA felfüggeszt kétmilliárd dollár Pakisztánnak nyújtott nemzetbiztonsági támogatást, miután Donald Trump megvádolta Iszlámábádot, hogy visszautasítja a terrorizmus elleni kemény fellépést. Ez a lépés növeli az Amerikával szembeni ellenérzést a nem teljesen megbízható szövetségesnek számító Pakisztánban, amely egyre inkább Kína felé fordul. Washington számít Iszlámábádra a militáns iszlámisták elleni harcban Pakisztánon belül és a szomszédos Afganisztánban is, de nehezen tud bizalmi viszonyt fenntartani az országgal. A támogatás felfüggesztésének oka az, hogy az USA megelégelte, hogy Pakisztán militáns iszlámista vezetőknek ad otthont. A felfüggesztés értelmében az USA nem ad át korábban jóváhagyott katonai felszereléseket, valamint visszatart nemzetbiztonsággal kapcsolatos finanszírozást. Amerika már tavaly augusztusban visszatartott 255 millió dollár katonai támogatást, ami részét képezi a mostani összegnek. Egy amerikai kormányzati tisztviselő kifejtette, hogy reményeik szerint fel tudják majd oldani a felfüggesztést, és hozzátette, lehetnek majd kivételek a felfüggesztés alól az amerikai nemzetbiztonság érdekében, Pakisztán pedig visszanyerheti a támogatást, ha katonai és hírszerző ügynökségei változtatnak magatartásukon.

Amerikai tisztviselők kettős játékkal vádolják Pakisztánt, amely Washington barátjának mutatkozik, közben azonban otthont ad militánsokat oltalmazó menedékeknek. Trump január 1-én azzal vádolta meg Pakisztánt, hogy Amerika „csak hazugságokat és megtévesztést” köszönhet neki, és hogy „ostobaság” volt az USA részéről 33 milliárd dollár segélyt adni Pakisztánnak 2001. szeptember 11-e óta. Pakisztánban ez a fejlemény csak növelte az amiatt érzett haragot, hogy Washington látszólag nem ismeri el az ország terrorizmus elleni erőfeszítéseit. A pakisztáni nemzetbiztonsági bizottság „teljességgel felfoghatatlannak” nevezte a washingtoni nyilatkozatokat, Pakisztán amerikai nagykövete pedig azt mondta, a terrorizmus elleni harc 15 év alatt 120 milliárd dollárba került, amit országa többnyire saját forrásokból fedezett. Egy pakisztáni tisztviselő szerint a pakisztáni parlament január 12-én összeül, hogy megvitassa az egyre problémásabb pakisztáni-amerikai kapcsolatokat.

A támogatás felfüggesztése jelentősen csökkentheti a pakisztáni hadsereg erőforrásait, amely sok megfigyelő szerint a kormánnyal egyenértékű politikai erőnek számít. Egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő szerint a katonaság és számos civil szereplő közötti komoly feszültségek szintén akadályozzák, hogy Amerika hatékony párbeszédet tudjon folytatni Pakisztánnal. A helyzeten nem segít, hogy Nawaz Sharif miniszterelnök tavalyi elmozdítása politikai felforduláshoz vezetett, ami meggyengítette a kormányt.

Az Amerikával való pakisztáni viszony romlása éles ellentétben áll az egyre szorosabb kínai-pakisztáni kapcsolatokkal. A pakisztáni kormány közlése szerint Kína 60 milliárd dollárnyi befektetést ígért az Egy övezet, egy út program keretében. A fent idézett amerikai tisztviselő szerint Kína és Amerika érdekei egyeznek a terrorizmus kérdését illetően, Kína pedig segítőkész szerepet tölt be a térségben. Szerinte inkább Oroszország szerepe negatív, mivel Iszlámábád és Moszkva az utóbbi öt évben szorosabbra fűzték kapcsolatukat, Oroszország pedig tévesen azt hiszi, a Talibán támogatása segíteni fog az Iszlám Állam elleni harcban.

Egy volt Amerikába akkreditált pakisztáni nagykövet szerint az amerikai lépés ahhoz vezethet, hogy Iszlámábád lezárja az ellátási útvonalakat, amelyeket az USA az Afganisztánban állomásozó csapatai miatt használ. Ezt Pakisztán egyszer már megtette 2011-ben, miután egy véletlen NATO-támadásban 26 katonája életét vesztette. Az Egyesült Államok egyébként január elején egy „speciális megfigyelőlistára” tette Pakisztánt, ami ugyan nem jár szankciókkal, ám azt jelzi, hogy Pakisztán nem védi a vallási kisebbségek jogait. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint a fent vázolt amerikai intézkedésekre az amerikai és a pakisztáni kormány közötti „hosszú távú magas szintű kapcsolatok” ellenére került sor, amelyek keretében az amerikai külügyminiszter és hadügyminiszter is látogatást tett Pakisztánban.

Forrás: https://www.ft.com/content/de50b432-f191-11e7-b220-857e26d1aca4#myft:saved-articles:page

Észak-Korea elfogadta Dél-Korea ajánlatát a tárgyalásokra; a találkozó január 9-én lesz – The Straits Times, 2018. január 5.

Észak- és Dél-Korea több mint két év után először hivatalos tárgyalásokat fog folytatni január 9-én, miután Phenjan elfogadta Szöul párbeszédre vonatkozó ajánlatát néhány órával azután, hogy az Egyesült Államok és Dél-Korea elhalasztottak egy közös katonai gyakorlatot. A két Korea utoljára 2015 decemberében tartott hivatalos megbeszélést. A mostani tárgyalások várhatóan a phjongcshangi téli olimpiáról és a két ország között kapcsolatok javításáról fognak szólni.

A japán védelmi miniszter, Itsunori Onodera óvatos hangnemben nyilatkozott a tárgyalásokról. Mint mondta, Észak-Korea tovább fogja folytatni fegyverkezési programját, Tokió pedig továbbra is éber marad. Onodera szerint fontos a védelmi állapot fenntartása, mivel Észak-Korea időnként látszólag hajlandó párbeszédre, utána azonban provokál, ezért Japánnak nem áll szándékában figyelmeztető és megfigyelő tevékenységeinek csökkentése.

A dél-koreai egyesítés-minisztérium szóvivője szerint nem változik Dél-Korea álláspontja, miszerint az Észak-Korea nukleáris leszerelésére irányuló törekvéseket folytatni kell. Mialatt Szöul kapcsolatban áll Phenjannal, kommunikálni fog Amerikával és szövetségeseivel is.

Kim Dzsongun, Észak-Korea vezetője kezdeményezte a tárgyalásokat, amikor újévi beszédében a Koreai-félsziget feszültségeinek csökkentését szorgalmazta, és felvetette Észak-Korea lehetséges részvételét a téli olimpián. Kim azonban hajthatatlan maradt az atomfegyverek ügyében, és kijelentette, hogy országa nagy mennyiségben fog atomrakétákat gyártani, Észak-Korea pedig atomtámadást indítana, ha fenyegetnék.

Donald Trump amerikai és Mun Dzsein dél-koreai elnök január 4-én jelentette be, hogy az általában tavasszal megtartott nagyszabású közös katonai gyakorlatok idén a februári téli olimpia után lesznek megtartva. A Dél-Koreában állomásozó amerikai haderők közleménye szerint a hadgyakorlatok célja a készenlét fenntartása, idei időpontjukat pedig később fogják nyilvánosságra hozni. Észak-Korea ezeket a gyakorlatokat egy esetleges invázióra való felkészülésnek tekinti. Dél-Korea és az USA technikailag még mindig hadban állnak Észak-Koreával, mivel az 1950-53-as koreai háború fegyverszünettel, nem pedig békeszerződéssel ért véget.

Trump még korábban „jó dolognak” nevezte a javasolt tárgyalásokat, és azt is mondta, hogy magas rangú küldöttséget (köztük családtagjait is) fog küldeni a téli olimpiára. Egy Twitter-üzenetben egyébként Trump – aki a héten ismét sértegette Kimet – a saját érdemeként tüntette fel a párbeszédet. Azt írta, „Elhiszi bárki is, hogy lenne párbeszéd jelenleg Észak- és Dél-Korea között, ha nem lennék határozott és erős, és nem lennék hajlandó minden ’erőnket’ Észak ellen elkötelezni [?]”

A hét elején Nikki Haley, az amerikai ENSZ-nagykövet azt mondta, Washington arról hall híreket, hogy Phenjan esetleg újabb rakétakilövésre készül. Dél-Korea védelmi minisztériuma szerint ők még nem láttak bizonyítékot egy küszöbön álló rakétakilövésre vonatkozóan, ugyanakkor Észak-Korea bármikor tesztelhet rakétákat.

Az Észak-Koreát figyelő 38 North nevű honlap elemzői szerint lehetséges, hogy Phenjan rakétahajtómű-tesztre készül Sohae-ben, ami 2012 óta az ország műholdfelbocsátásai helyszínéül szolgál. Egy december 25-i műholdfelvétel alapján a honlap szerint inkább egy hajtóműteszt várható a közeljövőben, nem pedig egy rakétafellövés, amit a közelmúlt médiahírei valószínűsítettek.

Forrás: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/north-korea-accepts-seouls-offer-of-talks-next-week-yonhap

Hátrányosan fogja érinteni Kína gazdaságát, hogy az ország keményebben lép fel a környezetszennyezéssel szemben? – The Economist, 2018. január 5.

A kínai kormány évekig ígérte, hogy előtérbe helyezi a környezevédelmet, ám nem sok eredményt ért el. Nem szánta rá magát a szennyező iparágak megregulázására, tartva attól, hogy ez valószínűsíthetően nagymértékű munkaerő-leépítéssel járna. Az elmúlt hónapokban azonban keményebben lép fel és komolyan veszi a környezetvédelmi szabályozást, ami érzékenyen érinti többek között a szénbányászokat, cementgyártókat, papírgyárakat, vegyi üzemeket és textilipari vállalatokat. Több tízezer vállalatot (többnyire kisvállalatot) szüntettek meg a BNP Paribas egyik közgazdásza szerint. A Peking körüli térségben ezen a télen a kormány utasítására az acélművek kapacitásuk felét használják ki, az alumíniumgyártók pedig közel harmadával csökkentették termelésüket. A hatóságok a szabályozást, amit korábban félszívvel érvényesítettek, most kemény kézzel hajtják végre. Az északi Hebei tartományban megtiltották a szénnel való fűtést, aminek eredményeként több ezer lakos maradt fűtés nélkül a hidegben, mivel a szénfűtést kiváltani hivatott gázfűtés még nem volt kész.

A gazdaság egésze számára az a kérdés, mekkora ára lesz mindennek. A környezetvédelmi előírások drasztikus szigorítása a világ legnagyobb környezetszennyező államában sokkot okozhat mind Kínában, mind a világgazdaságban. Sokan tartanak attól, hogy a gazdasági növekedés le fog lassulni és az infláció nőni fog, mivel a termelékenység visszafogása növelni fogja az árakat. Eddig azonban ezek a félelmek megalapozatlannak bizonyultak: a növekedés stabil, az infláció pedig alacsony. Az egyik lehetséges magyarázat erre az, hogy a gazdasági hatás késik a környezetvédelmi szabályozáshoz képest. A másik, hogy Kínának sikerülhet a szigorúbb környezetvédelmi előírások betartatása anélkül, hogy magas árat fizetne érte.

Az biztos, hogy Kína immár tényleg komolyan veszi a környezetvédelmet. Az országnak részletes célkitűzései vannak a levegő, a víz és a talaj megtisztítására. Január 1-én bevezettek egy környezetvédelmi adót, tavaly decemberben pedig megnyitottak egy piacot a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmére, ami – noha az eredeti tervekhez képest kisebb méretű – a világ legnagyobbja lesz. A legfontosabb változás pedig az, hogy a környezetvédelmi minisztériumnak immár tényleges hatalma van. Az ellenőrök nemcsak vállalatokra szabnak ki büntetéseket, hanem körülbelül 18 ezer tisztviselőt is megfegyelmeztek a környezetszennyezéssel kapcsolatos hanyagságuk miatt.

A keményebb fellépés bizonyos iparágakban már érezhető következményekkel járt. Az acélkohók mindössze 60 százaléka működik jelenleg, ami majdnem a legalacsonyabb arány az elmúlt öt évben. A hőerőművek teljesítménye évről évre csökken, ami a mérséklődő kereslet jele. A vállalatok is érzik a változás hatásait. A Schaeffler Group, egy német autóalkatrész-gyártó tavaly szeptemberben jelezte, hogy a környezetvédelmi előírások ellehetetlenítik az egyik beszállítóját. A Kunshan városban működő tajvani chipgyártók pedig azt mondják, a vízminőséggel kapcsolatos előírások hirtelen szigorítása miatt lehet, hogy el kell költözniük.

A termelési költségek emelkedését eredményező nyomás erős. A szén- és acélárak megugrása mellett hasonló folyamatok játszódnak le számos kisebb iparágban is: január 1-vel Kína betiltotta 24 fajta papír-, műanyag- és egyéb fajta hulladék importját, a papírkészítéshez használt nyersanyag iránti kereslet és az ára pedig gyorsan felment. A vegyipari korlátozások miatt a glifoszát nevű népszerű gyomirtó ára az elmúlt hónap során 50 százalékkal emelkedett.

Mindazonáltal a legnagyobb meglepetés Kína környezetvédelmi kampányával kapcsolatban az, hogy mennyire visszafogott eddig a hatása. Igaz, hogy az ipari termelés az utóbbi időben az előrejelzettnél alacsonyabb, de így is több mint hat százalékkal bővül évente. Az is igaz továbbá, hogy bizonyos termékek ára felment, ám ennek minimális hatása volt az általános inflációra.

Három tényező arra utal, hogy ez a trend folytatódhat. Először, az olyan iparágak, mint az acélgyártás vagy a széntermelés, a közhiedelemmel ellentétben a kínai gazdaság kis és egyre csökkenő részét teszik ki. Ugyan közel négymillió ember veszítheti el a munkáját az ipari termelés csökkenése miatt, a szolgáltatások terén (például az éttermekben és az egészségügyben) jelentkező nagymértékű munkaerő-szükséglet ezt a sokkot tompítja. Másodszor, az áremelkedések kevés területet érintenek, és nem úgy tűnik, hogy ez változni fog. Az elsőként emelkedő szén- és acélárak például már csökkenőfélben vannak. Harmadszor, a „zöld” megszorítások maguk is generálhatnak növekedést és teremthetnek munkahelyeket. Becslések szerint Kína 2017-ben közel 55 gigawattnyi napelem-kapacitást hozott létre. Az ország az elektromos autók globális gyártásának körülbelül kétötödét adja. A jövedelmezőbb iparágakban a vállalatokra nyomás nehezedik, hogy korszerűsítsenek.

Adódik a kérdés, hogy miért tartott ilyen sokáig, amíg a kormány elkezdte komolyan venni a környezetszennyezés elleni fellépést? Az egyik ok minden bizonnyal az ezzel járó hátrányos következmények egyenlőtlen eloszlása. Az igazán szennyező iparágak néhány tartományra korlátozódnak, a helyi hatóságoknak pedig nem állt érdekükben a szabályok betartása. Az egész ország azonban minden bizonnyal könnyebben birkózik meg a zöldebb növekedés negatív hatásaival.

Forrás: https://www.economist.com/news/finance-and-economics/21733985-received-wisdom-was-greener-growth-would-be-slower-so-far-hasnt

Trump Twitter-üzenete tovább erősíti a kínai-pakisztáni kapcsolatokat – Charlotte Gao, The Diplomat, 2018. január 4.

A történelem többször megmutatta már, hogy minél rosszabbá válik az Egyesült Államok és Pakisztán viszonya, annál inkább szorosabbra fűzi a kapcsolatot Kína és Pakisztán. Január elsején Donald Trump Twitter-üzenetben szidta meg Pakisztánt, mert az elmúlt 15 év alatt neki folyósított 33 milliárd dollárnyi amerikai segélyért cserébe Pakisztántól Amerika csak hazugságokat és megtévesztést kapott. Trump azt is kiírta a Twitterre, hogy Pakisztán menedéket nyújt az Amerika által Afganisztánban üldözött terroristáknak, de ennek most vége.

Trump megjegyzései azonnali reakciót váltottak ki Pakisztánból. Január másodikán a külügyminiszter szintén a Twitteren tette közzé megjegyzését, miszerint Trump Pakisztán számlájára béreljen fel egy könyvvizsgáló céget, hogy ellenőrizzék az amerikai elnök által említett 33 milliárd dollárt, majd közölje a világgal, ki is hazudik.

Eközben Kína Pakisztán pártját fogta Trumppal szemben: a kínai külügyminisztérium szóvivője megvédte Iszlámábád erőfeszítéseit a terrorizmus elleni küzdelem terén. Ez nem az első alkalom volt, hogy Kína kiállt Pakisztán mellett: tavaly augusztusban is ezt tette, amikor Trump terroristamenedéknek titulálta Pakisztánt. Ezúttal azonban a szóvivő nemcsak megvédte Iszlámábádot, hanem továbbment ennél, ugyanis kijelentette, hogy Kína kész tovább mélyíteni az együttműködést Pakisztánnal különböző területeken. Erre válaszul Iszlámábád azonnal kiadott egy irányelvet a Kínával való gazdasági együttműködés mélyítéséről.

Pakisztán központi bankja január 2-án bejelentette, hogy az ország hivatalosan a kínai jüant tette meg a kereskedelem és beruházás pénznemévé. A nyilatkozat szerint az állami és a magánvállalatok (mind a kínaiak, mind a pakisztániak) egyaránt szabadon választhatják a kínai jüant a kétoldalú kereskedelmi és befektetési tevékenységeikhez. A bank azzal indokolta döntését, hogy a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó keretei között növekszik a két ország közötti kereskedelem és a beruházások mértéke, ezért a bank úgy látja, a Kínával jüanban zajló kereskedelem jelentősen bővülni fog a jövőben.

Ez az intézkedés azt jelenti, hogy mostantól a pakisztáni és a kínai vállalatok egyaránt kereskedhetnek közvetlenül jüanban más valuta, például az amerikai dollár helyett. Mivel Kína és Pakisztán már sokmilliárd dollár értékben írt alá együttműködési megállapodásokat a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében, az új intézkedés kétségkívül tovább fogja erősíteni a jüan pozícióját a világpiacon, továbbá az amerikai dollár szerepét kisebb-nagyobb mértékben alá fogja ásni.

A Trump-adminisztráció időközben eldöntötte, hogy nem ad több biztonsági támogatást Pakisztánnak. Bármilyen további amerikai lépés bizonyosan azzal jár majd, hogy Kína és Pakisztán különféle területeket érintő további együttműködési terveket fog bejelenteni.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/01/trumps-tweet-further-strengthens-china-pakistan-ties/

2018: Kína megfogadja, hogy a nemzetközi rend fenntartója lesz – Charlotte Gao, The Diplomat, 2018. január 2.

December 31-én Hszi Csin-ping kínai elnök újévi beszédét a China Global Television Network (CGTN), Kína legfőbb külföldi szócsöve angol feliratozással közvetítette, ami egyértelmű jele annak, hogy Hszi egyre magabiztosabb a nemzetközi színtéren. Beszédében Hszi felsorolta Kína 2017-ben belföldön és külföldön elért „nagyszerű eredményeit”. Ami a nemzetközi ügyeket illeti, Hszi elmondta, Kína számos diplomáciai eseménynek adott otthont, köztük az Egy övezet, egy út kezdeményezés első csúcstalálkozójának, a BRICS vezetői csúcstalálkozónak, valamint különböző magas szintű megbeszéléseknek a Kínai Kommunista Párt és külföldi politikai pártok között. Hszi kiemelte, hogy fontos multilaterális konferenciákon vett részt a világban. Mint mondta, ezeken a konferenciákon átfogó eszmecserékre került sor a többi féllel, és mindannyian egyetértettek abban, hogy közösen segítsék elő az emberiség közös jövője közösségének az építését, amely a világ minden népét szolgálja.

„Az emberiség közös jövője közösségének az építése” és az „újfajta nemzetközi kapcsolatok mindenkinek kedvező együttműködéssel” Hszi kínai külpolitikai víziójának két oszlopát képezik. Míg az „újfajta nemzetközi kapcsolatok” elképzelés a nemzetközi közösség többségét nem győzte meg, Kína a másik, látszólag jóindulatúbb elgondolást próbálja a nemzetközi szótár részévé tenni azáltal, hogy minden kínai diplomáciai beszédben folyamatosan ismétli. Ami azt illeti, az ENSZ pontosan ezeket a szavakat használta két biztonsági határozatában a közelmúltban.

Legutóbbi beszédében Hszi ismét külön megemlítette, hogy Kína támogatja az ENSZ-et. Azt mondta, Kína tiszteletben tartja az ENSZ fennhatóságát, végrehajtja nemzetközi kötelezettségeit és feladatait, betartja a klímaváltozással kapcsolatban tett ígéreteit, aktívan terjeszti majd az Egy övezet, egy utat, a világbékét építi és hozzájárul a globális fejlődéshez.

Figyelemreméltó, hogy a fenti felsorolás legtöbb elemét Donald Trump többé-kevésbé kritizálta hivatalba lépése előtt és után. Az Egyesült Államok említése nélkül Hszi világos üzenetet küldött a globális közönségnek: Peking készen áll arra, hogy az új évben átvegye a világ vezetését Washingtontól.

Forrás: https://thediplomat.com/2018/01/2018-china-vows-to-be-the-keeper-of-international-order/

A kínai nagy tűzfal növekszik – The Economist, 2018. január 4.

Tavaly decemberben egy kínai kiskereskedőt, Wu Xiangyangot eddig példátlan szigorral öt és fél év börtönbüntetésre ítéltek, amiért olyan olcsó és széles körben használt szoftvert árult, amellyel ki lehet játszani Kína drákói szigorú internet-szabályozását. Régóta viszonylag könnyen lehet szerezni Kínában ilyen szoftvert, ami hozzáférést biztosít egy úgynevezett virtuális privát hálózathoz (VPN). Egy ilyen kapcsolat segítségével egy Kínában lévő felhasználó hozzáférhet a kormány által letiltott több ezer honlaphoz, amik között van szinte az összes Google-szolgáltatás, sok híroldal és a legtöbb külföldi közösségi média. Sokan naponta többször használnak VPN-t, hogy átugorják Kína „nagy tűzfalát”, ahogy a kínai online cenzúrát gyakran hívják angolul. A Kínában tartózkodó külföldiek VPN-eket használnak azoknak az oldalaknak az elérésére, amikre rendszeresen szükségük van, így például a Gmailre, a Dropboxra, a Facebookra és az Instagramra.

Sok megfigyelő úgy véli, a nagy tűzfal átjárhatósága szándékos, mivel a megalkotóinak előnyös, hogy nem teljesen riasztja el a vállalkozókat, akadémikusokat és külföldi lakosokat, ugyanakkor a legtöbb kínai nethasználónak nincs energiája vagy éppen pénze (a VPN-ekre általában elő kell fizetni) a tűzfalat kijátszani. Azonban erősödnek a kételyek ezzel az értelmezéssel kapcsolatban. Az elmúlt évben a kormány próbálta megnehezíteni a VPN-ek mint a tűzfal kijátszásához használt legelterjedtebb eszközök beszerzését és használatát. Wu büntetése egyértelműen figyelmeztetés másoknak, hogy ne próbáljanak ilyen eszközöket eladni átlagos felhasználóknak. Erősödik a gyanú, hogy 2018-ban még keményebb intézkedések várhatók.

A VPN-ek árusításának és használatának korlátozása az egyik célja az internet-iparág „megtisztításának”, ami tavaly kezdődött és március végéig fog tartani a tervek szerint. Több népszerű kínai székhelyű szolgáltató megszűnt a kormányzati nyomás miatt, a megmaradtak pedig vállalati felhasználókra fókuszálnak. A kormányzat azt is megnehezíti, hogy Kínában külföldi VPN-szolgáltatást lehessen vásárolni. Tavaly júliusban az Apple törölte a VPN-termékeket a kínai alkalmazásüzletéből, és ugyan lassabban, de kezdenek eltűnni az Android-üzletekből is. A legtöbb nyilvános hely, ahol korábban cenzúrázatlan internet volt (például hotelek sok külföldi vendéggel), most már cenzúrázott internettel rendelkezik.

A legismertebb külföldi VPN-szolgáltatások előfizetői továbbra is használhatják előfizetésüket Kínában, ám tavaly júliusban a Bloomberg névtelen forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a távközlési vállalatokat arra utasították, blokkolják a hozzáférést az engedély nélküli „személyes” VPN-ekhez (amelyekbe feltehetőleg beleértendők a külföldiek is) 2018. február 1-ig. Az illetékes minisztérium egy zavaros cáfolatot adott ki a Bloomberg sztorijára válaszul, külföldi diplomaták Pekingben pedig azt mondják, nem kapnak egyenes választ a kormánytól arra nézve, meddig szándékozik elmenni az ilyen intézkedésekkel.

Ez azért aggasztó, mert sok cég saját VPN-rendszert vagy hasonló technológiát használ arra, hogy a munkatársak biztonságosan tudjanak távolról kapcsolódni vállalati hálózatokhoz. Tisztviselők szerint a VPN-ek szigorúbb ellenőrzése nem fogja érinteni az ilyen jellegű használatot, ám a vállalatok attól tartanak, arra lesznek kényszerítve, hogy a kormányzat által jóváhagyott eszközöket használjanak, például hivatalosan jóváhagyott VPN-eket és bérelt vonalakat, amik kevésbé megbízhatók és könnyebben megfigyelhetők, mint a saját rendszereik.

Ezek a félelmek csak nőni fognak, ha, ahogy néhány megfigyelő gyanítja, egy jelenleg készülőben lévő törvény a titkosításról korlátozni fogja, milyen mértékben zavarhatnak össze vállalatok kényes kommunikációt. Hasonlóra már van példa: tavaly júniusban életbe lépett egy törvény, ami lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy átnézzenek olyan adatokat (például ügyfelek adatait), amiket vállalatok a külföldi központjukba akarnak küldeni.

Ahogy Hszi Csin-ping megerősíti hatalmát, egyre kevésbé valószínű, hogy továbbra is tolerálni fogja a tűzfal kikerülését. Hszit vajmi kevéssé érdeklik a külföldi vállalatok panaszai a nehézségekről, amikbe Kínában ütköznek. Az is világos, hogy szerinte Kínában az internetet meg kell tisztítani a hivatalostól eltérő véleményektől, még akkor is, ha az ezt célzó intézkedései bosszantják a középosztály tagjait, amelynek támogatására a Kommunista Pártnak szüksége van. Tavaly a hatóságok számos hírességekről szóló pletykákat közlő blogot és néhány olyan oldalt is megszüntettek, amik élő eseményeket, például koncerteket közvetítettek, mivel az ilyen honlapok segítségével a párt kellemetlen helyzetbe hozható.

Részben a fokozódó cenzúra miatt a kínai online csevegés fokozatosan áttevődik a nyilvános mikroblogokról az olyan, azonnali üzenetküldést lehetővé tévő alkalmazásokra, mint a WeChat, ahol akár 500 fős privát csoportokat is létre lehet hozni. Ám még az ilyen fórumokon is bajba kerülhet, aki kritizálja a pártot vagy viccelődik rajta.

A párt emlékezetében még élénken él az arab tavasz, amelynek tüntetéseit a közösségi médián szervezték, a mostani kormányellenes tüntetések Iránban (amelyekről a kínai média be sem számolhat) pedig emlékeztetőül szolgáltak. Azonban lehet, hogy a párt nem mérte fel, milyen következményekkel jár külföldön Kína imidzsére, belföldön pedig a pártéra nézve az, ha ellehetetleníti az online életet a nagy tűzfal mögött. A legtöbb kínai, aki rendszeresen néz tiltott honlapokat, Kína növekvő jólétének haszonélvezője, és vajmi kevéssé áll szándékában megkérdőjelezni a párt uralmát. Feldühíteni ezeket az embereket kockázatos lehet.

Forrás: https://www.economist.com/news/china/21734029-how-high-will-it-go-chinas-great-firewall-rising

India stratégiai pillanata – Peter Drysdale, Shiro Armstrong, Ben Ascione, Amy King, Liam Gammon, Jillian Mowbray-Tsutsumi and Ben Hillman, East Asia Forum, 2018. január 8.

Narendra Modi miniszterelnöksége jelentős változásokat ígért India fejlődési stratégiájában és pályájában. Modi küldetése az volt, hogy ismét dinamikussá teszi a lendületét vesztett gazdaságot és fellendíti a magánbefektetéseket. Azonban sokak meglepetésére Modi és magasan képzett pénzügyminisztere, Arun Jaitley kevés radikális lépésre szánta el magát a kormányzás korai időszakában. Most, miután közel négy év eltelt az ötéves mandátumából, Modi kormánya továbbra is küszködik azzal, hogy előnyös helyzetbe kerüljön.

Kétségtelen, hogy Modi új helyett vívott ki Indiának a nemzetközi politikában. Új partnerséget alakított ki Izraellel és Iránnal, az Ausztráliával, Kanadával és Japánnal való kapcsolatokat pedig megerősítette. India kapcsolata javul szomszédaival, Bangladessel és Srí Lankával, bár Pakisztánnal továbbra sincs áttörés. Az amerikai-indiai kapcsolatok pozitív alakulása folytatódott, Kínával pedig, a doklami határvita ellenére, fejlődött a pragmatikus együttműködés.

Modi diplomáciai sikere talán túlságosan lázba hozta a stratégákat Tokióban, Washingtonban és Canberrában, akiknek nem erősségük a gazdasági erővel kapcsolatos matematika. Ugyan Modi alatt tiszteletreméltó növekedést ért el az indiai gazdaság, még évtizedekbe fog telni, mire utoléri Kínát, mivel Kína GDP-je közel ötszöröse Indiáénak. India gazdasági növekedése ráadásul az utóbbi öt negyedévben csökkent.

Modi kétségkívül elért néhány eredményt a gazdaság terén: adóreformot vezetett be, demonetizációt hajtott végre, és megnyitotta az utat a nagyobb mértékű külföldi befektetői partnerség előtt. Mindazonáltal mindez talán a kelleténél több munkával járt és bizonytalanabbul volt végrehajtva. Ennek részben az az oka, hogy a legfőbb stratégiai cél, a fejlődés felélénkítése a kelleténél kevésbé van szem előtt.

India soha nem igazán tette magáévá az exportorientált fejlesztési stratégia elképzelését, mivel tévesen úgy gondolja, hogy a hazai piaca „kellően nagy” – annak ellenére is, hogy a világpiac egyértelműen óriási az indiai piachoz képest, a vele való interakció pedig kulcsfontosságú India nemzetközi versenyképessége szempontjából, amint ezt Modi is sokszor meggyőzően elmondta. A hazai reformokat eddig nem kötötték egyértelműen egy nemzetközi gazdaságdiplomáciai stratégiához.

Indiának a jelenlegi 1,6 százalékosnál sokkal nagyobb világpiaci részesedésre van szüksége, mint ahogy több külföldi beruházásra is szüksége van. Most van itt az alkalom, hogy az ország tartósan megváltoztassa növekedési pályáját – a kínai bérek nőnek, a globális külföldi közvetlen befektetésnek új termelési bázisra van szüksége, Peking pedig átalakítja gazdasági stratégiáját az exportközpontú növekedésről a fogyasztásközpontúra. Indiában mindemellett fontos a korrupció és a nepotizmus elleni harc.

Arról nincs konszenzus, hogy India növekedése miért maradt visszafogott. Van olyan nézet, ami szerint az egyik ok India „dupla mérleg-problémája”: a vállalati adósok nem tudják a bankoknak visszafizetni a fellendülés évei alatt felvett kölcsönöket, a bankoknak pedig – amelyek többségi tulajdonosa az állam – nincs tőkéjük, hogy új hiteleket tudjanak nyújtani. Egy mélyebb szinten ráadásul bizonytalanság van a magántőke és a kormány közötti kapcsolatot illetően. Kína nem az egyetlen nagy ázsiai gazdaság, amelynek gondot jelentenek az állami tulajdonú bankok. Az indiai ellenzék a gazdasági növekedés lassulásáért egyébként a demonetizációt teszi felelőssé.

A nyitottság elfogadása nem egyszerű, különösen, amikor az USA és egyéb fejlett országok gazdaságuk bezárásával fenyegetnek. Azonban ha India ezt most nem teszi meg, az csak még jobban fogja lassítani a növekedést és az ország gyorsan növekvő népességét folyamatos stagnálásra ítéli. Indiának és Kínának, a világ két leggyorsabban növekvő nagy gazdaságának együtt kell működnie egymással és más erre hajlandó országokkal a nyitottság megőrzése és a globalizáció támogatása érdekében. Kelet-Ázsia Regionális Átfogó Gazdasági Partnersége (Regional Comprehensive Economic Partnership) adja magát ennek az együttműködésnek a kereteként.

Egy sor választási siker után, amelyek megerősítették politikai pozícióját, Modi kiváló helyzetben van, hogy idén kihasználja India stratégiai pillanatát.

Forrás: http://www.eastasiaforum.org/2018/01/08/indias-strategic-moment/

Ausztrália nehéz választása Kína és az USA között – Lachlan Colquhoun, Asia Times, 2018. január 8.

Ausztrália mindig azt hitte, hogy nem kell választania a Kínával való gazdasági kapcsolata és az USA-val való védelmi szövetsége között. Azonban máris úgy tűnik, 2018 a nehéz választás éve lesz. Ausztrália nem fog tudni tovább egyensúlyozni, mivel bizonyos globális tényezők együttállása azt eredményezi, hogy nem tudja tovább kettéválasztani a Kínától származó gazdasági előnyöket és a második világháború óta tartó helyzetét mint Amerika egyik legközelebbi stratégiai szövetségese. Márpedig nagy a tét, talán maga Ausztrália jóléte is.

Világos, hogy Kína nem örül annak, hogy Ausztrália ragaszkodik a szövetségéhez Amerikával, és ha Kína beváltja burkolt fenyegetéseit az ausztrál export bojkottálásáról és a befektetések korlátozásáról, Canberra Washingtonhoz való hűsége jelentős gazdasági áldozattal járhat.

A harcias hangvételű, a Kínai Kommunista Párt szócsövének számító kínai Global Times újság egy múlt heti véleménycikke nem éppen visszafogott stílusban arról írt, hogy ha Ausztrália beavatkozik a dél-kínai-tengeri területi vitákba, Kína foganatosíthat olyan válaszlépéseket, amelyek komoly hatással lesznek az ausztrál gazdasági növekedésre. Ausztrália ugyan nem foglalt állást a területi vitákban, ám kinyilvánította, hogy a „hajózás szabadságát” tartja kívánatosnak a térségben, ami az USA álláspontja is.

Kína Ausztrália legnagyobb kereskedelmi partnere; a két ország közötti kétoldalú kereskedelem értéke több mint 110 milliárd amerikai dollár évente. A kínai diákok az Ausztráliában tanuló külföldi diákok 38 százalékát teszik ki és az általuk fizetett tandíj jelentős összeg a felsőoktatásban. A kínai turisták száma is egyre nő, a kínai befektetők pedig kulcsfontosságúak a kereskedelmi célú és a lakóingatlan-piacon, továbbá jelentős szerepük van a mezőgazdaságban és a bányászatban. Mindez mutatja, hogy nagymértékben Kínának köszönhető, hogy Ausztráliában 30 éve nem volt recesszió.

Mindennek ellenére Ausztrália viszonya Kínával gyakran skizofrén. Míg az üzleti és a pénzügyi szektor továbbra is Kínában látja Ausztrália jövőjét, a honvédelmi szervek és a titkosszolgálatok más nézeten vannak. Ők úgy látják, Kína manipulálja a globális hálózatait, többek között az ausztráliai kínai diaszpórán keresztül, hogy támogassák globális ambícióit, amik ellentétesek a hagyományos ausztrál-amerikai szövetséggel. Ezek az ügynökségek azzal gyanúsítják Kínát, hogy beavatkozik Ausztrália ügyeibe, miközben az ország évek óta otthont ad az egyik legjelentősebb amerikai megfigyelőbázisnak.

Az ausztrál politikai pártoknak történő külföldi adományok közelmúltbeli betiltása egyértelműen Kínát célozta, az ellenzéki Munkáspárt egyik feltörekvő szenátora pedig tavaly decemberben belebukott abba, hogy kínai adományozókkal barátkozott. A kémkedéstől és kiberhírszerzéstől tartó egymást követő ausztrál kormányok megakadályozták, hogy a kínai távközlési óriás, a Huawei részt vehessen az ausztrál Nemzeti Szélessávú Hálózat (National Broadband Network) megvalósításában. Tavaly decemberben Canberra készen állt egy olyan megállapodás meghiúsítására is, amelynek alapján a Huawei Marine Networks egy 4000 kilométeres mélytengeri kábelt fektetett volna le Sydney és a Salamon-szigetek között.

Ausztrália az elmúlt négy évben több mint 10 milliárd amerikai dollárt költött amerikai fegyverekre és katonai felszerelésekre. Ez az összeg várhatóan nőni fog, mivel Ausztrália a következő évtizedben kb. 150 milliárd dollárt tervez honvédelemre költeni, szintén amerikai haditechnikára. Azonban az amerikai külpolitika gyorsan változik Donald Trump elnöksége alatt. Ahogy Amerika látszólag visszahúzódik a térségből (többek között a Transz-csendes-óceáni Partnerségből való kilépéssel), vákuumot hagy maga után, ami komoly dilemmát okoz Ausztráliának. Betölti-e az ország ezt a vákuumot mint az amerikai szövetség helyi érvényesítője, és köt-e szorosabb szövetséget más országokkal, például Japánnal és Dél-Koreával, hogy ellensúlyozza Kína befolyását? Vagy elfogadja Kína megnövekedett hatalmát a világban és ennek megfelelően új irányt szab 70 év külpolitikájának?

A késő 20. századi geopolitika fragmentációja átalakítja a világot, és a középhatalomnak számító Ausztrália még nem találta meg benne az új helyét. Talán az egyetlen jó oldala ennek a dilemmának, hogy az USA látszólag kerül bármilyen közvetlen konfliktust Kínával a csendes-óceáni térségben, mivel Trump szövetségeseket keres Észak-Korea ellen. Ha az amerikai-kínai feszültségek kiéleződnének – például olyan vádak miatt, hogy Kína valójában nem kinyilvánított szándékának, Észak-Korea elszigetelésének megfelelően cselekszik –, ez gyorsan rávilágítana Ausztrália kettős irányultságára.

A következetlenségek és ellentmondások, amelyek stratégiai területeket is érintenek, már most szembetűnőek. Míg a Huawei el van tiltva a nagy nemzeti infrastrukturális projektektől, készülékeit használhatják magas rangú védelmi tisztviselők és diplomaták. Egy másik példa: amikor a Landbridge Group nevű kínai vállalat a stratégiai jelentőségű darwini kikötőt 2015-ben 99 évre kibérelte, ez magas rangú amerikai honvédelmi tisztviselőket megdöbbentett, mivel kritikus vélemények szerint ez elsőrangú lehetőséget biztosított Kínának arra, hogy kémkedjen a közös amerikai-ausztrál haditengerészeti hadgyakorlatok után. Ugyanakkor ausztrál egyetemek állami támogatással kínai vállalatokkal közösen végeznek olyan technológiai kutatásokat, amiknek az eredményeit esetleg katonai célokra is fel lehet használni.

Mindez azt mutatja, hogy Ausztrália Kínával szembeni új keletű keményvonalas álláspontját a virágzó gazdasági kapcsolatok tompítják és tompítani is fogják. A kínai gazdasági fenyegetések lehetnek üres ijesztgetések csupán, de rávilágítottak az Ausztrália 21. századi identitásának központi elemét képező feloldatlan ellentmondásra.

Forrás: http://www.atimes.com/article/australias-hard-choice-china-us/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: