Urbanizációs trendek összehasonlítása a kelet-ázsiai 6+1 ország és az Európai Unió tagállamai között

A 21. század a városok évszázada, ezt a legtöbb urbanizációval foglalkozó tanulmány igyekszik hangsúlyozni. 2007-2008-tól kezdődően a népesség több mint fele már városokban, urbánus területeken él, 2050-re pedig az előrejelzések szerint a népesség mintegy 2/3-a városlakó lesz. Ezt a képet jelentősen árnyalják a regionális különbségek, egészen más utat járnak be az európai városok, mint a kelet-ázsiai, a vizsgálati területünket jelentő 6+1 ország (Kína, India, Japán, Dél-Korea, Indonézia, Szingapúr és Hongkong) városai, jelen írás pedig ezekbe a trendekbe igyekszik betekintést nyújtani.

Ahogy arról az ENSZ által kiadott World Urbanisation Prospects[i] című tanulmány is beszámolt, 2007-2008-tól kezdődően világszinten már több ember él városias területeken, mint rurális térségekben, 2014-ben (a jelentés legfrissebb verziójának kiadásakor) a városlakók aránya már 54% volt, 2050-re pedig mintegy 66%-ot jósolnak.

Európa tradicionálisan a magasan városodott térségek közé tartozik, a városlakók aránya jelenleg mintegy 73%. Világszinten a legkevésbé városodott kontinensek közé tartozik Afrika[ii]  (40%), illetve Ázsia[iii] (48%), a jövőben ebben a két régióban lehet a legjelentősebb növekedéssel számolni (mint ahogy már az elmúlt évtizedekben is ezekben a régiókban zajlott le a legjelentősebb városrobbanás). Hagyományosan fejlődő régiókról van szó, a városodás alapját tehát elsősorban gazdasági tényezők adják, a jobb megélhetés reményében a vidéki területeken élők tömegei próbálnak munkát találni a városokban, ez a 20. század második felében megindult városrobbanás azonban jelentős kihívásokat támaszt az egyes országok számára.[iv]

Az ENSZ-jelentés szerint 2050-ig mintegy 2,5 milliárd fővel fog növekedni a városi lakosság lélekszáma, a növekmény közel 90%-a pedig Ázsiában és Afrikában realizálódik majd. India, Kína és Nigéria hármasa együtt kiteszi a 2014-2050 között várható növekmény több mint 1-3-át (37%). Indiában várhatóan 404 millió fővel, Kínában 292 millióval, míg Nigériában 212 millióval fog nőni a városlakók száma az előrejelzés szerint.[v]

Érdemes összevetni az európai és kelet-ázsiai megavárosok (a 10 millió fős lakosságot meghaladó városok) helyzetét. 2014-ben a világ 28 metropoliszában élt a városlakók 1/8-a. A legtöbb ezekből már most is az úgynevezett Globális Délen található, ellentétben a néhány évtizeddel ezelőtti állapottal[vi]. Egyedül Kínában 6 metropolisz (Sencsen, Tiencsin, Csungking, Kanton, Sanghaj, Peking) és 10 nagyváros (5-10 milliós lakossal rendelkező város) található – bizonyos számítások szerint a Gyöngy-folyó deltájának városcsoportosulása már átvette Tokiótól az első helyet a világ legnagyobb metropolisz-térségei között mintegy 42 milliós lakosságával[vii] –, 2030-ra pedig további egy metropolisszal (Csengtu), valamint hat nagyvárossal bővül az ország. India öt nagyvárosából négy metropolisszá válik az elkövetkező években (Csennai, Bengaluru, Haidarábád, Amadábád), így 2030-ra hét metropolisz meglétét vetítik előre az országban (a három meglévő metropolisza Delhi, Mumbai és Kalkutta). E két országon kívül Ázsiában 7 metropolisz és 11 nagyváros volt 2014-ben. Európában ezzel szemben a városi lakosság nagy része inkább közepes és kisvárosokban él, és sok esetben ezeknek a városoknak is még további népességcsökkenéssel kell szembenéznie.[viii]

Az elemzés a továbbiakban a meglévő adatok elemzésére szorítkozik, az ebből fakadó következményekkel, kihívásokkal és lehetőségekkel nem kíván foglalkozni.

Trendek a két régióban
1. A városi lakosság aránya

A trendek vizsgálatához először egy összefoglaló kép az urbanizáció jelenlegi állapotáról a legfrissebb elérhető (2015-ös állapotokat bemutató) adatok alapján:

  1. ábra A városi lakosság aránya (%), 2015-ben. Adatforrás: CIA World Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/

Sem Európa, sem a hat ázsiai ország nem kezelhető egy egységként a városodás jelenlegi szintje alapján (sőt, a képet még inkább árnyalná, ha az országos alatti szintet – tartományi, megyei, regionális szintet – vizsgálnánk, az adatok rendelkezésre (nem) állása okán azonban vizsgálati szintünk marad az egyes országok szintje).

Európában még mindig kirajzolódik egyfajta nyugat-kelet kettősség: a legurbanizáltabb térséget a Benelux-államok alkotják, mindhárom országban 90% feletti városodottsággal, mellettük még Máltán igen magas, 95% körüli a városlakók aránya. Őket követik a skandináv országok (Finnország, Svédország, Dánia), Nagy Britannia, Spanyolország és Franciaország 80% feletti, vagy akörüli arányokkal. A legkevésbé városodott európai uniós országok közé tartozik Szlovénia, Szlovákia, Románia és Horvátország, 60% alatti városodottsággal. Hazánk a középmezőnyben helyezkedik el e tekintetben, lakosságunk 71%-a városlakó.

A vizsgált kelet-ázsiai államok közül – a városállamoktól eltekintve – Japán és Dél-Korea a legurbanizáltabbak, 90, illetve 80% feletti urbanizációs rátával. Kínában már átlépte a városlakók aránya az 50%-ot, azonban még mindig csak a lakosság 55%-a lakik városokban. Indonézia szintén 50% körüli városodottsággal rendelkezik, India azonban jelentős lemaradásban van még mindig a régión belül is, lakosságának csupán alig 1/3-a, 32,7%-a lakik városokban.

2. Népesedési és városodási dinamikák

A városlakók arányának változását, az elmúlt negyedszázad folyamatait vizsgálva az előzőtől meglehetősen eltérő kép rajzolódik ki:

  1. ábra: Az urbanizációs ráta változása 1990-2015 között (százalékpont). Adatforrás: CIA World Factbook, Világbank. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/, http://databank.worldbank.org/data/home.aspx

Kelet-Ázsiában Kína vezeti a városodási rangsort, az 1990-es 26%-ról 55% fölé nőtt a városlakók aránya 2015-re, ez közel 30 százalékpontos emelkedést jelent, amivel gyakorlatilag önálló kategóriát alkot. A kínai városodás (köszönhetően a folyamatos, nagymértékű vidékről városba áramlásnak) a jövőben is folytatódni fog, egyes becslések szerint már 2030-ra mintegy 1 milliárd városlakója lesz Kínának[ix]. 2000-2010 között a teljes kelet-ázsiai régió (ebbe India nem tartozik bele) városilakosság-növekedésének 80%-a Kínában ment végbe.[x] Indonézia és Japán szintén jelentős mértékben növelte városlakói arányát, ezt Indonéziában magyarázza a viszonylag alacsony kezdőérték (31%), Japánban azonban egy már meglehetősen urbánus lakosság (77%) vált még urbanizáltabbá (93,5%). Indiában még mindig viszonylag alacsony maradt a városodottság mértékének növekedése az elmúlt 25 évben, ezt némiképp magyarázza a meglehetősen nagy népességnövekedés (mely minden bizonnyal a rurális területeken jelentősebb), ezzel még mindig nem tudta felvenni a versenyt a városlakók arányának növekedése. Indiában egyébiránt az adatok összegyűjtése is viszonylag nehézkes, sok esetben még mindig a 2011-es népszámlálás adatait tartalmazzák a legfrissebb hivatalos közlemények, például tartományi szinten ennél frissebb kimutatások nem elérhetőek.

Európában – eltekintve Hollandiától és Portugáliától – egyszámjegyűek az urbanizációs ráta növekedésének értékei, ez nem meglepő a meglehetősen magas kiinduló értékek ismeretében (illetve tekintetbe véve, hogy ebben a periódusban számos ország nagyvárosai éppen ellenkező, dezurbanizációs folyamatokon is keresztülmentek). Számos országban, főként Kelet-Közép-Európában és a Balti államokban negatívba fordultak a trendek, elsősorban az általános népességcsökkenés miatt.

Az alábbi diagramokon összehasonlíthatóak a népesség és a városi lakosok számának növekedését mutató adatsorok.

  1. táblázat: A népesség és a városlakók számának változása 1990-2015 között az EU 28 államban. Adatforrás: CIA World Factbook, Világbank. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/, http://databank.worldbank.org/data/home.aspx

  1. táblázat: A népesség és a városlakók számának változása 1990-2015 között a 6+1 ázsiai országban. Adatforrás: CIA World Factbook, Világbank. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/, http://databank.worldbank.org/data/home.aspx

A két nagyrégiót nem is lehet egy grafikonon ábrázolni, ugyanis nagyságrendi különbségek vannak közöttük. Az EU országaiban összességében gyorsabban nő a városlakók száma, mint a népességszám, illetve amennyiben népességcsökkenés tapasztalható egy országban, az nagyobb volumenű, mint a városlakók számának csökkenése (Magyarország esete különleges, mert bár a népesség száma csökkent, a városlakók száma még ezzel együtt is növekedett). Kelet-Ázsiában Kína és India között egészen eltérő folyamatok játszódnak le. Kínában az európaihoz hasonlóan (bár volumenében sokkal szélsőségesebben) a városlakók száma gyorsabban nő mint a népesség, közel kétszeresen. Indiában viszont épp ellenkezőleg, a népesség számának növekedése több mint kétszerese a városlakók számának növekedésének. A kínai születésszabályozás következtében az országban nincs népességrobbanás, ezért a városlakók számának növekedését elsősorban a vidékről városba vándorlás adja, Indiában viszont még mindig dinamikusan nő a népesség, ami elsősorban a vidéki területeket érinti, ezt még nem tudta meghaladni a vidékről városba áramlás. Mindehhez pedig még a két ország városainak infrastrukturális különbségeit is érdemes figyelembe venni, India e tekintetben is jelentős elmaradásban van, városai nem is képesek még akkora népesség felszívására, a bevándorlók sok esetben megrekednek a városperemi nyomornegyedekben.

Beszédes adat, hogy a kínai városlakók száma közel annyival nőtt 1990 és 2015 között, mint amennyi Európa teljes lakossága. Ez a növekmény több mint tízszer akkora, mint az európai városlakók számának növekedése (utóbbi közel 45 millió, a kínai növekedés pedig majdnem 470 millió fő). Kína és India együttes népességnövekedése az elmúlt 25 évben jóval meghaladja az EU-országok teljes lakosságszámát, India népességnövekedése önmagában kiteszi az EU-országok teljes lakosságszámának 85%-át.

A városlakók számának változása (a fentiekben elemzett adatsorok) térképen a következőképpen mutat:

  1. ábra: A városlakók számának változása 1990-2015 között (fő). Adatforrás: CIA World Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/

A következő diagram pedig két periódusra bontva mutatja be az elmúlt tíz év (2005-2015) trendjeit, az urbanizáció mértékét.

  1. táblázat: Urbanizációs ráta 2005-2010 és 2010-2015 között az EU28-ban, illetve a kelet-ázsiai 6+1 országban. Adatforrás: CIA World Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/

Az ázsiai országok között (elsősorban Kína, Indonézia és India esetében) itt is kirajzolódik az urbanizáció Európától eltérő üteme, nagyságrendje. Mindhárom országban két százalék fölötti volt a városlakók arányának növekedése a vizsgált időszakokban, míg az EU 28 államok rátáinak átlaga csupán 0,4 körül mozog mindkét ötéves periódusban.

Kihívások, kockázatok

Az ázsiai országok, elsősorban Kína és India urbanizációjával kapcsolatban számos tanulmány felhívja a figyelmet arra, milyen kihívásokat, kockázatokat, veszélyeket rejt magában a nem megfelelően koordinált városnövekedés:

  • a városi környezetszennyezés (levegőszennyezés, vízszennyezés, nem megfelelő közműhálózati kiépítettség stb.) sok esetben komoly egészségügyi kockázatot jelent[xi],[xii]
  • a robbanásszerű, koordinálatlan növekedés jelentős területhasználat-növekedéssel, a városi területek aránytalan szétterülésével is járhat, melyet mindenképpen el kell kerülni[xiii]
  • a jelentős mértékű városnövekedéssel együtt jár a városi szegénység növekedése is, a nyomornegyedekben élők aránya[xiv]
  • mivel a városok jelentős gazdasági potenciállal rendelkeznek, és a városokban termelődik a GDP nagy része, fontos, hogy az elaprózott, széttartó urbanizáció helyett koncentrált városnövekedés menjen végbe, ezzel a városok erőforrás-felhasználása is relatíve alacsonyabb marad[xv]
  • a koncentráció mellett azonban a megavárosok speciális kihívásainak kezelésére is figyelmet kell fordítani, ezekben a városokban a nagy sűrűség miatt koncentráltan jelennek meg a fentiekben felsorolt problémák (pl. légszennyezés, infrastruktúra nem megfelelő kiépítettsége, közlekedés, lakhatás stb.).[xvi]
Felhasznált irodalom
  • AfDB/OECD/UNDP: African Economic Outlook 2016: Sustainable Cities and Structural Transformation, OECD Publishing, Paris, 2016.
  • K. Dutt et al. (eds.): Challenges to Asian Urbanization in the 21st Century. 2004.
  • Czirják, Ráhel: Urbanizációs válság a fejlődő világban? In: PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet, http://www.geopolitika.hu/hu/2016/04/27/urbanizacios-valsag-a-fejlodo-vilagban/
  • Jonathan Woetzel, Lenny Mendonca, Janamitra Devan, Stefano Negri, Yangmel Hu, Luke Jordan, Xiujun Li, Alexander Maasry, Geoff Tsen, Flora Yu, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009.
  • Peng, Gong et al.: Urbanisation and health in China. In: The Lancet, Volume 379, No. 9818, pp. 843-852, 2012.
  • Singh, R. B. (ed.): Urban Development Challenges, Risks and Resilience in Asian Mega Cities. Springer Japan, 2015.
  • UN-ESCAP: Urbanization trends in Asia and the Pacific, November 2013.
  • World Banks Group, Australian Aid: East Asia’s Changing Urban Landscape – Measuring a Decade of Spatial Growth, 2015.
  • World Urbanisation Prospects: The 2014 Revision, United Nations, New York, 2015.
Jegyzetek

[i] World Urbanisation Prospects: The 2014 Revision, United Nations, New York, 2015.http://esa.un.org/unpd/wup/FinalReport/WUP2014-Report.pdf

[ii] AfDB/OECD/UNDP: African Economic Outlook 2016: Sustainable Cities and Structural Transformation, OECD Publishing, Paris, 2016. pp. 146-147. www.africaneconomicoutlook.org/sites/default/files/2016-05/eBook_AEO2016.pdf  DOI: http://dx.doi.org/10.1787/aeo-2016-en

[iii] Ashok. K. Dutt et al. (eds.): Challenges to Asian Urbanization in the 21st Century. 2004. pp. 1-4.

[iv] Erről bővebben lásd: Czirják, Ráhel: Urbanizációs válság a fejlődő világban? In: PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet, http://www.geopolitika.hu/hu/2016/04/27/urbanizacios-valsag-a-fejlodo-vilagban/

[v] World Urbanisation Prospects: The 2014 Revision, United Nations, New York, 2015.http://esa.un.org/unpd/wup/FinalReport/WUP2014-Report.pdf p. 14

[vi] Swerts, Elfie and Denis, Eric: Megacities: The Asian Era, pp. 1-28. In: Singh, R. B. (ed.): Urban Development Challenges, Risks and Resilience in Asian Mega Cities. Springer Japan, 2015.

[vii] World Banks Group, Australian Aid: East Asia’s Changing Urban Landscape – Measuring a Decade of Spatial Growth, 2015. p.13. https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/21159/EAST%20ASIA%20URBAN%20OVERVIEW.pdf

[viii] World Urbanization Prospects. The 2014 Revision – Final Report: https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf pp. 85-94.

[ix] Jonathan Woetzel, Lenny Mendonca, Janamitra Devan, Stefano Negri, Yangmel Hu, Luke Jordan, Xiujun Li, Alexander Maasry, Geoff Tsen, Flora Yu, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009. http://www.mckinsey.com/global-themes/urbanization/preparing-for-chinas-urban-billion

[x] World Banks Group, Australian Aid: East Asia’s Changing Urban Landscape – Measuring a Decade of Spatial Growth, 2015. p.7. https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/21159/EAST%20ASIA%20URBAN%20OVERVIEW.pdf

[xi] Ashok. K. Dutt et al. (eds.): Challenges to Asian Urbanization in the 21st Century. 2004.

[xii] Peng Gong et al.: Urbanisation and health in China. In: The Lancet, Volume 379, No. 9818, pp. 843-852, 2012. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/S0140-6736(11)61878-3

[xiii] World Banks Group, Australian Aid: East Asia’s Changing Urban Landscape – Measuring a Decade of Spatial Growth, 2015. p.6-12. https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/21159/EAST%20ASIA%20URBAN%20OVERVIEW.pdf

[xiv] UN-ESCAP: Urbanization trends in Asia and the Pacific, November 2013, pp. 2-3. http://www.unescapsdd.org/files/documents/SPPS-Factsheet-urbanization-v5.pdf

[xv] Jonathan Woetzel, Lenny Mendonca, Janamitra Devan, Stefano Negri, Yangmel Hu, Luke Jordan, Xiujun Li, Alexander Maasry, Geoff Tsen, Flora Yu, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009. http://www.mckinsey.com/global-themes/urbanization/preparing-for-chinas-urban-billion

[xvi] UN-ESCAP: Urbanization trends in Asia and the Pacific, November 2013, p. 1. http://www.unescapsdd.org/files/documents/SPPS-Factsheet-urbanization-v5.pdf

Gere László 2009-ben végzett geográfusként, terület- és településfejlesztés szakirányon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2016-ban angol-magyar szakfordító-műfordító oklevelet szerzett a Károli Gáspár Református Egyetem szakirányú továbbképzésén, 2015-től a a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. 2015-től a PAIGEO Kutatóintézet senior kutatója. Szakterülete a urbanisztika, a városok globális szerepe, társadalmi-gazdasági viszonyaik.

Gere László

Gere László 2009-ben végzett geográfusként, terület- és településfejlesztés szakirányon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2016-ban angol-magyar szakfordító-műfordító oklevelet szerzett a Károli Gáspár Református Egyetem szakirányú továbbképzésén, 2015-től a a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. 2015-től a PAIGEO Kutatóintézet senior kutatója. Szakterülete a urbanisztika, a városok globális szerepe, társadalmi-gazdasági viszonyaik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: