Kína városai 2025-ben-egymilliárd lakossal

Kínában a kiemelkedő gazdasági növekedés és a hirtelen megnövekedett életszínvonal következtében a történelemben eddig példátlan mértékű urbanizáció indult meg, mely tovább folytatódik az előttünk álló években is. Ha a jelenlegi folyamatokat vesszük alapul, akkor az előrejelzések alapján 2025-re közel egymilliárd városlakója lesz az országnak. 221 egymilliónál népesebb városa lesz ekkor (összehasonlításképpen ma egész Európában 35 ilyen város van), melyek közül 23 ötmillió főnél is népesebb lesz, 8 pedig tízmillió fölötti lakosságszámmal rendelkezik majd. 2025-re a városi gazdaság fogja adni egész Kína GDP-jének több mint 90%-át.

2_east_asia

  1. ábra: Kelet-Ázsia városnövekedése 1950-2030 között. Forrás: Duncan Smith/UCL/CASA, http://www.citymetric.com/skylines/amazing-map-shows-how-urbanisation-has-accelerated-1950-1709
Lehetőségek és kihívások

A kínai városok gazdasági növekedésével a jólét is meglehetős növekedésbe kezdett. Minden lehetőség adott, hogy a jövőben is folytatódó dinamikus urbanizáció biztosítsa Kína számára ambiciózus gazdasági céljai elérését, miszerint 2020-ra megnégyszereződjön az ország GDP-je (a 2000-es szinthez képest). A vállalatok számára pedig a kínai urbanizáció mértéke hatalmas új piacok megjelenésének ígéretével kecsegtet.

Ez a városterjeszkedés ugyanakkor hatalmas kihívások elé állítja a helyi és országos vezetőket. A mintegy 350 millió fő közül, akik a feltételezések szerint 2025-ig városlakókká válnak, több mint 240 millióan vidékről bevándoroltak lesznek. A városok számára óriási kihívást fog jelenteni, hogy minden lakosuk számára egyenlő mértékben álljanak rendelkezésre a szociális juttatások, a keresleti és kínálati egyensúly a földterületek, ivóvíz, energia és környezeti állapot tekintetében. Ezek a kritikus pontok pedig idővel csak egyre nagyobb kihívást fognak jelenteni. Ugyan Kína a számítások szerint elérheti kitűzött GDP-növekedési rátáját, azonban csupán ez az egy érték nem jelenti azt, hogy a cél valóban egy harmonikus fejlődés eredményeképpen valósult meg. Az ország vezetése igyekszik enyhíteni ezt a nyomást, számos lehetőség áll a kormány, és még inkább a városi önkormányzatok vezetői előtt az urbanizáció menetének befolyásolására.

Módszertan

A kutatás során a városi szintű adatok segítségével elkészült egy egyedülálló részletességű ökonometriai modell, ami segít a jövőbeli urbanizációs trendek előrejelzésében. Ezt kiegészítette a kutatóintézet részéről 14 kínai város meglátogatása, helyi köztisztviselők, vállalati vezetők, városirányítók és az akadémiai szféra százaival készült interjúk azokról az alkalmazott szakpolitikai eszközökről, melyeket városuk fejlődésének befolyásolására alkalmaznak. A kutatás során négy lehetséges forgatókönyvet állítottak fel az urbanizáció következő 20 évére vonatkozóan (az eredeti McKinsey kutatás 2009-ben került publikálásra, a bázisév 2005, ezért beszélhetünk 20 éves előrejelzésről).

Jövőkép

A városrendszer jövőbeli általános termelékenysége alapvetően az urbanizáció koncentrációjának növekedésével érhető el. A koncentrált növekedési szcenáriók 20%-kal magasabb egy főre jutó GDP-növekedést vetítenek előre, mint az szétszórt növekedési forgatókönyvek. A GDP százalékában számított közkiadások szintén az előbbi modellben alacsonyabbak. Ahhoz, hogy Kína ebben az irányban induljon el, országos szintű szakpolitikai reformokra van szükség, például a földterület-vásárlással kapcsolat szabályozásának további szigorítására, vagy a nagyvárosok gazdaságfejlesztésének támogatására. A szakpolitikai intézkedéseknek köszönhetően 2025-re kiemelkedhet 15 szuperváros Kínában, átlagosan 25 millió fős népességgel, vagy tovább fejlődhet a szoros gazdasági kapcsolatokkal rendelkező 11 városhálózat, átlagosan mintegy 60 milliós népességgel.

A forgatókönyvek mindegyike egyetért abban, hogy a vállalkozások számára az egymilliárd kínai városlakó megjelenése nem csupán az új fogyasztói piacok lehetőségei miatt előnyös, hanem a befektetések miatt is: az út- és vasúthálózatba, tömegközlekedési technológiákba, épületekbe, energiaellátó infrastruktúrába és energiahatékony technológiákba. Ezek a lehetőségek a magán- és közszféra partnerségének új szintjét jelenthetik, tőke- és tudásinfúziót juttatva a magánszektor részéről a közprojektekbe, hatékonyabbá és termelékenyebbé téve azokat.

1. A kínai urbanizáció – tömeges átformálás

Kína gazdasági céljai összefonódnak az urbanizációs folyamatokkal. A városok terjeszkedése meglehetősen erős volt az elmúlt húsz évben (2005-ig) – és lesz még a következő 20 évben is (2005-2025 között). Soha nem látott befektetési lehetőségeket teremtve ezzel a vállalkozások számára a középosztály felemelkedésével, és egy tehetős fogyasztói réteg megjelenésével. A városodás ugyanilyen nagymérvű folyamat lesz, melynek legfontosabb hajtóerejét a migráció adja.

A gazdasági célok további urbanizációval számolnak

A Kínai Kommunista Párt 17. Kongresszusán azt a célkitűzést fogalmazták meg, hogy 2020-ra megnégyszerezik az egy főre jutó GDP-t a 2000-es szinthez képest. Ez a célkitűzés csak további urbanizációval valósítható meg. Az urbanizáció és Kína robosztus gazdasági növekedése kéz a kézben járó folyamatok. Az elmúlt évtizedekben a kínai GDP-növekedés legfontosabb hajtóerejét a városok adták, és az elkövetkező évtizedekben ez még inkább így lesz. A trendeket alapul véve az előrejelzések alapján a mostani 75% helyett 2025-ben a GDP mintegy 95%-át a városok fogják előállítani. Mind a magánberuházások, mind a fogyasztás a városokban koncentrálódik (utóbbi logikus, hiszen a gyorsan növekvő kínai középosztály is főleg a városokban él). 1990-2005 között a városi fogyasztói piac önálló növekedési hajtóerővé vált, az összes GDP-növekedés több mint 1/4-ét (26%) adta. Ez az arány várhatóan még tovább növekszik, 2025-re már 1/3 körül lehet (33%), ami a 2005-ös 3,9 billió jüanról 21,7 billió jüanra történő emelkedést jelentene a számok szintjén.

A számítások szerint a 2005-ös 572 millióról 2025-re mintegy 926 millióra emelkedik a kínai városlakók száma. Ez a növekedés (mintegy 350 millió fő) nagyobb érték, mint az Egyesült Államok teljes jelenlegi lakossága. 2030-ra a kínai városlakók száma elérheti az egymilliárdot.

1990-2005 között két tízmillió lakos feletti nagyváros emelkedett ki az országban. A jelenlegi trendeket alapul véve 2025-re még hat ilyen nagyváros fejlődik, és kettő átlépi a 20 milliós lakosságszámot is. Várhatóan a magasabb jövedelmi osztályok (40 ezer jüan feletti álló jövedelemmel rendelkezők) 41%-a ezekben a városokban fog élni, szemben a jelenlegi 11%-kal.

Egy ilyen mértékű urbanizáció jelentős energiafogyasztás-növekedéssel párosul, várhatóan 2005-2025 között Kína mintegy 700-900 gigawatt energiát termelő erőműparkot fog kiépíteni (a kínai városok adják majd a világ teljes energiafogyasztásának egyötödét, 20%-ot!). A városok összekötése a világ eddigi legnagyobb tömegközlekedési infrastruktúra-fejlesztését fogja jelenteni. Mintegy negyven milliárd négyzetméternyi irodahelység kialakítása várható, ez nagyjából 20-50 ezer új felhőkarcoló (30 emeletesnél magasabb épület) felépítését jelenti – ami mintegy 10 New York-nak felel meg. A kínai városlakók fogyasztása 2008-2025 között olyan mértékben növekszik, mely önmagában a teljes 2007-es német piaccal egyenlő.

Jelenleg (2014) nagyjából a kínai lakosság 48%-a városlakó, várhatóan 2025-re a kétharmaduk (64%) válik azzá[i]. A népességnövekedés mértéke azonban nem változik számottevően a jövőben, a városlakók növekedéséért tehát jelentős részben a vidékről városba áramlás lesz felelős. Ez a folyamat már eddig is meghatározó volt (1990-2005 között mintegy 103 millió ember vándorolt vidékről a városokba), 2025-ig azonban várhatóan további 240 millió fő teszi meg ugyanezt.

A kínai városokban az előrejelzések szerint ekkor már mintegy 450-500 millió munkahelyet lehet majd találni, szemben a 2005-ös 290 millióval. Ezeket a munkahelyeket nagy részben a városokba beáramló vidéki népesség fogja betölteni, a legvisszafogottabb szcenárió szerint is legalább 40%-ban. A bevándorlás leginkább a közepes- és nagyvárosokat fogja érinteni (ebben a kutatásban a 1,5-5 milliós, illetve az 5 milliónál nagyobb népességet értve közepes- és nagyvárosokon), tekintetbe véve azok munkahelynövekmény-megoszlását (összehasonlítva a többi városmérettel), illetve lakosságuk gyors elöregedését; számos városban a népesség több mint felét a bevándorló lakosság fogja kitenni 2025-re.

Továbbra is emelkednek ki új városok, azonban ennek mértéke már nem lesz olyan jelentős. 1996-2005 között mintegy 195 település fejlődött „városközponttá”, az előrejelzések szerint 2006-2025 között további 81 település kiemelkedése várható, melyek össznépessége mintegy 27 millió fő lesz, nagyjából 7,5%-os növekedést mutatva (szemben az előző időszakkal, amikor a növekedés 16%-os volt). További érdekesség, hogy ezen városok nagy része 50 km-es távolságra fekszik majd valamilyen nagyobb várostól, megerősítve azt a tendenciát, hogy az új városok szorosan a már meglévő nagyvárosok közelében fejlődnek.

uj_varosok

  1. ábra: Új városok fejlődése a meglévő nagyvárosok közelében. Forrás: http://www.mckinsey.com/global-themes/urbanization/preparing-for-chinas-urban-billion

Az urbanizáció megnövekedett erőforrás- és költségigénye leginkább a relatíve kisebb városokat fogja érinteni ez előrejelzések szerint. Ez akár 900 várost is érinthet, melyek 2025-ben a népesség 70%-át fogják tömöríteni, a városi GDP mintegy 54%-át termelik, és a városi GDP-növekedés 55%-át adják majd. A városodás legnagyobb kihívásait négy fő kategóriába lehet sorolni:

  • földterület-bevonás: a mintegy 350 millió új városlakó számára megfelelő lakhatási körülményeket kell teremteni, ez példátlan építkezéseket eredményez majd a jövőben. Megnövekszik a városi szétterülés (urban sprawl), földbevonások, vagy extrém zsúfoltság veszélye.
  • erőforrások és szennyezés: a városi Kína erőforrásigénye meg fog duplázódni 2025-re. Mind az energiafogyasztás, mind a vízfogyasztás jelentős mértékben megnő. A kínai folyók vizének 59%-a már most sem felel meg a nemzetközi ihatósági szabványoknak, és ha a GDP-arányos szennyvízkibocsátás mennyisége a jelenlegi szinten marad a kis- és közepes méretű városokban, akkor a vízszennyezés akár az ötszörösére is emelkedhet. A légszennyezés, különösképpen a nitrogén-oxidok kibocsátása a nagyvárosokban érhet el kritikus szintet. Bár a kínai városok nagy erőket fordítanak a megújuló energiaforrások kiaknázására, illetve a szennyezések kibocsátásának csökkentésére, ezek a kihívások mindenképpen jelentkezni fognak még a közeljövőben.
  • munkaerő és képzettség: munkaerőből ugyan nem lesz hiány a folyamatos bevándorlásnak köszönhetően, azonban a megfelelő egyetemi végzettségű munkaerőből komoly hiányosságokra kell felkészülnie a városoknak. Az árak emelkedésével ugyanis egyre fontosabbá válnak a magasabb értéket előállító munkahelyek. Az egyetemi végzettségű kínaiak száma ugyan várhatóan megháromszorozódik 2025-re, azonban eloszlásuk minden bizonnyal rendkívül egyenlőtlen lesz, hiszen a nagyobb városok sokkal több lehetőséget és vonzóbb jövedelmet tudnak biztosítani maguknak. Emellett más kutatások szerint a kínai munkaerő számos minőségbeli problémával küzd a gyakorlati munkavégzés terén, sokkal kevésbé elterjedt körükben a csapatmunka, a felelősségvállalás, illetve kommunikációs képességeik terén is hiányosságok mutatkoznak[ii]. Ezek a hiányosságok mind a transznacionális vállalatok, mind a helyi cégek munkáját nehezítik, mindenképpen javítani szükséges őket ahhoz, hogy magasabb értéket előállító gazdasági tevékenységeket tudjanak folytatni.
  • finanszírozás: a közszolgáltatások működtetése egyre költségesebbé fog válni a városok számára. A számítások szerint 2025-ig a városi GDP mintegy 2,5%-át teszi majd ki a közszolgáltatások kiterjesztése az új bevándorló lakosság számára (beleértve ebbe az egészségügyi ellátást és oktatást is). Ez a megnövekedett költségtétel, az építkezésekre fordítandó tőkével együtt jelentős terhet ró majd az egész költségvetési rendszerre. Ha nem történik strukturális változás, az az egyenlőtlenségek növekedésével járhat: a kis- és közepes méretű városok számára egyre nehezebbé válik majd szükségleteik finanszírozása, illetve a szükséges infrastruktúra fenntartásra. A legnagyobb városok kivételével szinte mindegyik település költségvetése komoly deficitet halmozhat fel, ennek megoldása pedig országos és helyi szintű szakpolitikai beavatkozásokat igényel.

2. Szakpolitikai intézkedési lehetőségek Kína jövőjéért

Az általános megítéléssel szemben a kínai döntéshozás relatíve decentralizált módon működik, a legtöbb adóbevétel például helyben marad. A helyi önkormányzatok az ipari támogatásoktól kezdve a kiskereskedelmi tevékenység engedélyeztetéséig számos kérdésben saját maguk dönthetnek. A központi, pekingi vezetés hagyományosan ösztönözi, és támogatja a helyi vezetést abban, hogy maguk azonosítsák növekedési lehetőségeiket, és ki is használják azokat. Ennek következtében minden város más és más lehetőségekkel és kihívásokkal néz szembe, ez aszerint változik, hogy az egyes városok milyen fejlődési utat választottak maguknak. A kínai urbanizáció meglehetősen nagy lokális különbségeket mutat, ez nagyban befolyásolta az egész ország városnövekedési folyamatát. Ezzel együtt ugyanakkor a városodás központi keretrendszere is meglehetősen erős, mely meghatározza többek között a földpolitikát, a stratégiai infrastruktúra elhelyezését, valamint a beruházások jóváhagyásának folyamatát és korlátait a helyi önkormányzat számára. Egy kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb növekedés előtérbe helyezésével a kínai vezetés jelentős hatást gyakorolhat a jövőben mintegy egymilliárd városlakója életére.

Az optimális fejlődéshez koncentrált urbanizációra van szükség

Általánosságban véve, országos szinten Kína négy városodási irányt követhet, ebből kettő koncentrált növekedést vetít előre.

  1. A „szupervárosok” forgatókönyv szerint nagyvárosok (20 millió fő felett) egy kis száma emelkedik ki.
  2. Az „agy és küllők” forgatókönyv szerint kis- és közepes városok klaszterei fejlődnek ki a nagyvárosok körül.

A másik két megközelítés szétszórt növekedési mintázatot prognosztizál.

  1. A „megosztott növekedés” forgatókönyv szerint jelentős számú várost találunk majd Kínában 1,5-5 millió fő közötti lakosságszámmal.
  2. A „kisvárosiasodó” forgatókönyv szerint pedig az 500 ezer és 1,5 millió közötti lakosságszámú települések válnak modellértékűvé.

Jelenleg mind a négy lehetőség nyitva áll Kína előtt, és mindegyik településfejlesztési forgatókönyvre találunk példát más országokban; az, hogy a jövőben Kína melyik modellt preferálja, jelenleg is közpolitikai vita tárgya.

Az előrejelzések egyik forgatókönyvet sem erősítik meg egyértelműen, mégis inkább a szétszórt növekedési forgatókönyvekhez illeszkednek jobban. Ez alapján 2025-ig a növekedés motorját a középosztály nagy részét tömörítő közepes méretű városok fogják jelenteni. És bár mindegyik lehetséges fejlődési forgatókönyv tartogat lehetőségeket és kihívásokat egyaránt, a kutatások alapján mégis inkább a koncentrált fejlődés lenne optimális. A koncentrált növekedés ugyanis nagyobb hatékonyságot és termelékenységet jelent, de ezen túl is számos pozitív gazdasági hozadéka van. Ha Kína egy ilyen koncentrált urbanizációs stratégiát fogadna el, az eredmények között a következők szerepelnének:

  • legmagasabb egy főre jutó GDP: a másik két szcenárióhoz képest a „szupervárosok” és az „agy és küllők” forgatókönyv mintegy 20%-kal magasabb egy főre jutó GDP-t eredményezne.

forgatokonyv_gdp

  1. ábra: Az egyes városfejlesztési forgatókönyvek által termelődő GDP különbségei. Forrás: http://www.mckinsey.com/global-themes/urbanization/preparing-for-chinas-urban-billion
  • hatékonyabb energiafelhasználás: az energiatermelékenység mintegy 20%-kal növekedve a koncentrált urbanizációs forgatókönyveket követve.
  • legkisebb arányban csökkenne a művelésbe vonható területek aránya: így az összes művelésbe vonható terület 7-8%-át érintené az urbanizáció, a szétszórt növekedési forgatókönyveket követve ez az arány több mint 20% lenne.
  • hatékonyabb tömegközlekedés: koncentrált városfejlődés esetén a szükséges tömegközlekedési kapacitás olcsóbban és egyszerűbben kiépíthető. A szupervárosok forgatókönyv szerint Kínának nyolcszorosára kellene növelnie metróhálózatát. A szétszórt városfejlődési szcenárióban azonban háromszázszorosára kellene bővítenie a városkörnyéki vasutak hosszát. És nem csak e tekintetben, hanem más tömegközlekedési ágazatok (pl. városi buszok, városon belüli utak hossza) fejlesztésében is ez a növekedési modell igényli a legnagyobb mértékű fejlesztéseket.
  • a légszennyezés hatékonyabb visszaszorítása: bár a nagyvárosok szélsőségesen magas szennyezési kihívásokkal néznek szembe, a kutatások azt bizonyítják, hogy ezeken a településeken hatékonyabban és szélesebb körűen szabályozható a szennyezés-kibocsátás, mint a kisebb városokban. Továbbá azt is kimutatták, hogy országos szinten a szétszórt városnövekedési forgatókönyv megvalósulása esetén keletkezne a legtöbb káros anyag.
  • a megfelelő képességű munkaerő elérhetősége: mivel a legjobb képességűek a nagyvárosokban fognak koncentrálódni, ezért a kis- és közepes városokban jelentős munkaerőhiánnyal kell számolni (ez már jelenleg is világosan kirajzolódó trend). Ugyanakkor a koncentrált városfejlődésnek meglenne az az előnye, hogy a központokban bőségesen rendelkezésre állna a megfelelően képzett munkaerő a gazdasági növekedés motorjaként, elősegítve a gyorsabb átállást a nagyobb hozzáadott értéket termelő tevékenységekre.

Egy koncentráltabb urbanizáció felé való elmozdulás garantálná, hogy a kínai növekedés jelenlegi motorjai – a városok dinamikus klaszterei – nagyobb gazdasági többletet legyenek képesek előállítani, veszteségeiket pedig közel nullára csökkentsék. A megavárosok többé nem szorulnak majd a központi kormányzat pénzügyi támogatására, ezáltal pedig elég erőforrás szabadul fel ahhoz, hogy könnyítsenek a kisebb városok pénzügyi terhein anélkül, hogy adókat kelljen emelni.

3. Az országos szintű politikai döntéshozás terelheti Kínát a koncentrált urbanizáció felé

Lehetséges, hogy Kína egy koncentráltabb városodási modellre álljon át? A jelenlegi trendek alapján az urbanizáció a szétszórt városnövekedési forgatókönyvhöz áll legközelebb. Kérdés, hogy van-e lehetőség elszakadni ettől? Természetesen a válasz igen, ehhez azonban a következő területeken kell jelentős szakpolitikai változtatásokat végrehajtani:

  • földpolitika: a földkisajátítást érintő intézkedések következetes végrehajtása és szigorúbb szabályozás lassabb városi szétterüléshez vezetne, és megőrizné a termőföldeket. A nagyobb városoknak kedvező földpolitika elősegíthetné azok nagyobb mértékű növekedését – ugyanakkor szükséges az intézkedések betartásának folyamatos nyomon követése.
  • infrastrukturális beruházások: a közlekedési és egyéb infrastruktúra mintázatai nagy szerepet játszanak a növekedés eloszlásában, megfelelő kormányzati ösztönzőkkel és tervezéssel ezek a folyamatok is jelentős mértékben befolyásolhatók.
  • előnyben részesítő politikai eljárás: a központi kormányzatnak lehetősége van a városok számára különböző autonómia-szintek meghatározására, egy bizonyos urbanizációs eredmény elérése érdekében. A megavárosok szélesebb önkormányzati jogkört, így nagyobb szabadságot kaphatnának fejlesztéspolitikai irányaik meghatározására. Ennek azonban az a hátránya, hogy fokozhatja az egyenlőtlenségek növekedését.
  • finanszírozási nyomás: a szolgáltatások országos szintű sztenderdjeinek bevezetése (pl.: megfizethető lakhatás, a bevándorlók oktatása) önmagában komoly finanszírozási terhet jelentene a kisebb városok számára. Mindez a kiegyensúlyozott költségvetés fenntartásának követelményével rendkívül megnehezítené a kisebb városok számára a munkaerő-igényes növekedési szakpolitikák érvényesítését, ezzel is a koncentráltabb növekedés felé terelve a városfejlődést.

4. Bármely forgatókönyv szerint előnyös lenne a kínai városok számára a helyi városi termelékenységnövelő-intézkedések bevezetése

A városodás jövőbeli szerkezetétől és szcenárióitól függetlenül az önkormányzatok számára előnyös lenne meghatározni egy úgynevezett „városi termelékenységi menetrendet”. Ennek elsődleges célkitűzése a minél hatékonyabb termelékenység megvalósítása lenne, optimalizálva az olyan bemeneti tényezők felhasználását, mint az energia, víz és termőföld; összpontosítva a szükséges megfelelően képzett munkaerő rendelkezésre állására a magas hozzáadott értékű tevékenységekhez; valamint célul tűzve ki a közszolgáltatások minél teljesebb körű elérését. Ezzel a kezdeményezéssel csökkenthetnék a városok a költségvetési terheiket, költséghatékonyságot eredményezne, valamint növelné az általános városi életszínvonalat. Az intézkedések bevezetésével az urbanizáció jövőbeli alakulásától függetlenül a GDP mintegy 2,5%-a takarítható meg, a kén-dioxid és nitrogén-oxidok kibocsátása 35%-kal, a vízfogyasztás mintegy felével lenne csökkenthető a számítások szerint.

Az innovatívabb városok vezetői már most is számos intézkedést bevezettek, azonban még jelentős mozgástér áll rendelkezésre ezek koordinálására és általános kiterjesztésére, valamint az eredmények mérésére. Megfelelő intézkedések országos szintű bevezetésével példátlan eredményeket lehetne elérni.

A városi termelékenység-növelő menetrend tartalmát négy fő pontban lehet összefoglalni:

  1. Integrált, sűrű beépítettséget preferáló várostervezés: átfogó stratégiai tervezésre van szükség, az építési szabályozás és közlekedési infrastruktúra összehangolásával, az építési magasság általános meghatározásával.
  2. Az erőforrásoknak nem csak a kínálati, hanem a keresleti oldalát is képesnek kell lennie befolyásolni: a városok különböző szabályozókkal és ösztönzőkkel elérhetik, hogy például az energiatakarékosabb, vagy víztakarékosabb eszközök vásárlása felé tereljék a fogyasztókat.
  3. Beruházások a munkaerő- és képességfejlesztés területén: a városok számára alapvető fontosságú a munkaerő általános minőségének folyamatos emelése. Helyi szinten már ezek is megkezdődtek (pl.: csapatmunka ösztönzése az iskolai tevékenységekben, partnerség a helyi cégekkel gyakornoki programok indítására), ezeket azonban rendszerszinten kell kidolgozni és bevezetni.
  4. A közszféra termelékenységének növelése: a közszféra tevékenységeinek hatékonyság-növelése olyan rövidtávú lehetőség Kína számára, mely jelentős pozitív hatással járna. A hatékonyság eredményesen növelhető a világosan meghatározott célokkal, az elszámoltathatóság bevezetésével, valamint egy értékelési folyamat kialakításával. A közszféra produktivitásának növelésével jelentős költségmegtakarítás válna elérhetővé, így a városok költségvetési szorítása is csökkenne, intézményeik eredményesebben működnének.

Konklúzió

Kína minden bizonnyal komoly kihívások elé néz pusztán az elképesztő mértékű jövőbeli városnövekedése miatt. Ugyanakkor az ország már bizonyított a tekintetben, hogy tudatában van ezeknek a kihívásoknak, és képes kezelni a hirtelen megindult városodást. A következő próbát az jelenti majd, hogy vajon képes lesz-e a jelenlegi, viszonylag szétszórt növekedését koncentrálni a termelékenység növelése, valamint a pénzügyi, humán és természeti erőforrásai minél hatékonyabb felhasználása érdekében. Hatalmas lehetőség előtt áll az ország: a 2005-ös bázishoz viszonyítva 2025-re mintegy 20%-kal nőhet az egy főre jutó GDP, ehhez azonban a városi produktivitás növelésére van szükség komoly nemzeti és helyi szintű szakpolitikai intézkedések érvényesítésével. Országos szinten egy koncentrált növekedési stratégiával, helyi szinten pedig egy termelékenység-növelő intézkedéscsomaggal lehet elősegíteni ezen célok elérését.

Mivel a világ nagyvállalatai a jövőben feltehetően előszeretettel létesítenek központokat a feltörekvő országok városaiban, tulajdonképpen a világgazdaság menetét is befolyásoló tényezővé lép elő az, miként fejlődnek Kína városai az elkövetkezendő években.

Felhasznált irodalom

Jonathan Woetzel, Lenny Mendonca, Janamitra Devan, Stefano Negri, Yangmel Hu, Luke Jordan, Xiujun Li, Alexander Maasry, Geoff Tsen, Flora Yu, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009.

Hivatkozások

[i] Forrás: ENSZ World Urbanisation Prospects, 2014 Revision. https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf

[ii] Forrás: Andrew Grant, Diana Farrell: Addressing China’s looming talent shortage, 2005. http://www.mckinsey.com/global-themes/china/addressing-chinas-looming-talent-shortage

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: