Sajtófigyelés – 2018. december 10.
A PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.
A tajvani ellenzék – Kína legnagyobb örömére – lesöpörte a kormányt a választásokon – Economist, 2018. november 29.
A november 24-i tajvani, helyi választások eredménye első olvasatban nem kötődik Kínához; a referendum főleg és elsősorban a Tsai Ing-wen elnökséggel és vitatott reformokkal kapcsolatos elsöprő elégedetlenségnek adott hangot. Végeredményét tekintve azonban Tsai Tajvan függetlenségéért harcoló, DPP pártjának veresége a Kína-barát Kuomintang párttal szemben egyértelműen örömre ad okot Pekingben. Tsai Ing-wen 2020-as újraválasztásának esélye a referendum fényében nem túl magas. A DPP veresége után Tsai lemondott, mint a párt vezetője.
A DPP bukása ellenzéki jogi szakértők szerint azért következett be, mert Tsai túl sokat szeretett volna elérni túl gyorsan: 2016-os beiktatása óta befagyasztotta a Kuomintang forrásait – mert ezeket a párt 40 évnyi autoriter kormányzás alatt igazságtalanul szerezte –, hirtelen visszavágta a fenntarthatatlan nyugdíjakat, csökkentette a munkaidő keretet – ezzel kivívta a munkaadók haragját, mivel így jóval magasabb túlóra díjat kell fizetniük –, ugyanakkor kevesebb hivatalos munkaszüneti napot hirdetett. Ezen kívül a GDP 2016-hoz képest 1,4%-ról 2,7%-ra fog növekedni várhatóan az év végéig, ez azonban kevésnek bizonyul, továbbra is gazdasági stagnálás érződik. A lakosság 1/10-e emigrált Kínába jobb munkalehetőségek reményében.
Peking nyíltan támogatja a Kuomintang pártot; a Tsai elnökséggel annak beiktatása óta minden hivatalos kapcsolatot megszüntetett, a 2015-ös tajvani választási kampány során Kína többek között hadihajókat vonultatott fel Taiwan partjainál elrettentésként. Azonban a DPP mostani veresége nem feltétlenül jelent teljes Kína felé fordulást, a Kuomintang továbbra sem rendeződött teljesen vissza teljesen 2016 óta, egyértelmű elnökjelöltjük sincs. A DPP vigaszdíjként azt tudhatja magáénak, hogy a választások megtartásával és az eredmények elfogadásával ők a közvetlen demokrácia bajnokai, a helyi választások pedig olyan precedenst teremtenek, ami a Tajvant egy nap magához csatolni kívánó Kínának finoman szólva sem szimpatikus.
Harc az Azovi-tengerért: Az első kört Oroszország nyerte – Steven Pifer, Brookings, 2018. december 3.
November 25-én orosz határőrhajók megtámadtak három ukrán hajót a Fekete-tengert az Azovi-tengerrel összekötő Kercsi-szorosban. Az orosz akció nem csak a nemzetközi tengerjogot sérti, hanem a 2003-as orosz-ukrán Kercsi-szoros egyezményt is. Hosszabb távon ez arra mutat, hogy Oroszország unilaterális ellenőrzés alá akarja vonni a szorost, és esetleg blokád alatt tartani az ukrán kikötőket az Azovi-tengeren. Az Egyesült Államok és az EU államok vezetői csupán aggodalmukat fejezték ki az esettel kapcsolatban, illetve elítélték azt, de komoly következményekkel nem fenyegették Moszkvát.
A három ukrán hajó ugyan a haditengerészethez tartozott, de békés áthaladás jogával rendelkeztek; ennek ellenére az orosz hajók feltartóztatták őket, majd az egyiknek neki is ütköztek – az orosz fél szerint akaratlanul, Ukrajna szerint szándékosan. Továbbá, Ukrajna szerint bizonyíték van rá, hogy az oroszok mind a három hajót tönkre akarták tenni, és csak az ügyes navigálásnak köszönhető, hogy a másik kettő sértetlen maradt. Az oroszok még aznap este, a szorost elhagyni készülő három ukrán hajót ismét megállították és ezúttal tüzet nyitottak rájuk, tengerjog szerint nemzetközi vizeken. Az orosz álláspont, miszerint Ukrajna provokálta őket, jogilag védhetetlen.
A Krím 2014-es elfoglalása óta Oroszország egyre nagyobb kontroll alatt tartja az Azovi-tengert. Kijev attól tart, hogy Moszkva gazdasági blokád alatt akarja tartani az ukrán kikötőket az Azovi-tengeren, ezzel növelve az orosz nyomást Ukrajnán. A november 25-ös orosz akció gyakorlatilag tesztelte Kijev, és a Nyugat reakcióját, és az eddigiek alapján Moszkvának nem kell sok mindentől tartania. Sem az Egyesült Államok, sem az EU nem fenyegetetett komoly következményekkel, ha Oroszország folytatja a kontroll kiterjesztését. A transzatlanti összefogás jegyében súlyos gazdasági szankciók elé kellene állítani Oroszországot, és tovább növelni a Fekete-tengeren a NATO hajók számát. Ezek nélkül Moszkva gyakorlatilag orosz beltengerként kezelheti rövidesen az Azovi-tengert.
Fordulásból megbotlás Ázsiában – Christopher R. Hill, Project Syndicate, 2018. november 28.
A Trump-adminisztráció számos külpolitikai melléfogásából a sino-amerikai kapcsolatok rossz kezelése fog a legtöbb következménnyel járó hibaként fennmaradni a politikai emlékezetben. Az Egyesült Államok pont akkor ügyetlenkedi el a feladatot, amikor Kína kereskedelmi gyakorlata és területszerzési ambíciói a leghatékonyabb nemzetközi megoldást igényelnék.
Donald Trump amerikai elnök novemberben két ázsiai csúcstalálkozóra is – ASEAN és APEC – Mike Pence alelnököt küldte maga helyett. Ez már önmagában jele annak, hogy Amerika kezd elveszni a térségben. Az „Amerikai az első” szlogennel hirdetett külpolitika kevés sikert hozott, és elszigetelte Washingtont a világpolitikai színpadon. A korábbi elnökségek gyümölcsöző kezdeményezéseihez képest ma csak üres szlogenek jellemzik az amerikai nemzetközi fellépést. A G20-as csúcs talán az utolsó lehetőség, hogy az USA fordítson romló tendenciáin.
Fontos megjegyezni, hogy a mostani sino-amerikai kapcsolatok megromlásáért nem csak a Trump-kormány következetlensége a felelős, hanem Kína is. Peking kereskedelmi gyakorlata politikailag egyszerűen nem fenntartható. Amerikai munkások tömege számára Kína a gazdasági bizonytalanság és munkahelyvesztés szimbóluma lett – bár a gépesítés nagyobb arányban felel az amerikai gyártóipari munkahelyek megszűnéséért, mint a kínai-amerikai kereskedelem. Továbbá Kína növekvő katonai potenciálja és a dél-kínai-tengeri térségben fokozódó katonai agresszivitása is komoly aggodalomra ad okot a washingtoni nemzetbiztonsági szakértői körökben – ennek kapcsán azonban tudni kell, hogy Peking katonai kiadásai továbbra is töredékei Washingtonénak. Szintén problémás terület a Kínában élő kisebbségek elnyomása – elég csak az ujgurokra gondolni.
Minden hibája ellenére Kína 1.3 milliárdos lakosságával és óriási gazdaságával nem söpörhető le a világpolitikai asztalról. Való igaz, hogy Kínának változtatnia kell, különös tekintettel a kereskedelmi és piacszerzési technikáira, de látva a NAFTA és az USA-Dél-Korea kereskedelmi alkuk újratárgyalásának eredményeit, a G20-as Trump-Xi egyeztetés is nagy eséllyel csak a hangzatos, ámde felületes problémák kezeléséről fog szólni.
Indulnak a Korea-közi vasutat előkészítő felmérések a negyedik Kim-Moon találkozó előtt – Ankit Panda, The Diplomat, 2018. december 1.
Előző héten, pénteken Észak-, és Dél-Korea megkezdte a félszigetet összekötő vasútvonalak újjáépítéséhez szükséges, 16 napos felmérési munkát a félsziget északi felén. A projekt első lépéseként egy dél-koreai szemléző csapat utazott északra vonattal; azon a vasútvonalon, amelyik átszeli a demarkációs vonalat. Ilyen határátkelés az elmúlt 10 évben nem történt. A felmérések két, észak-koreai területen fekvő vasúti folyosót fognak érinteni, ezeken belül is először egy, Keszongot és Sinuijut összekötő szakaszt, majd december 5-e után egy hosszabb, a Gyémánt-hegységet és a Tumen-folyót összekötő vonalat.
Korábban Dél-Korea bejelentette, hogy az ENSZ BT szankciós bizottsága megadta a szankciók alóli kivételes engedélyt a felmérések elvégzéséhez. Az engedély arra is enged következtetni, hogy a Korea-közi projektek elismerést és támogatást nyertek a nemzetközi közösségen belül. Bár az Egyesült Államok most megadta az engedélyt, nem valószínű, hogy további támogatást fog nyújtani a Korea-közi vasúti projektek kapcsán addig, amíg Észak-Korea teljesen le nem szereli az atomarzenálját.
A Korea-közi vasútprojekt az első fontos lépcsőfoka a két ország között újjáéledő gazdasági együttműködésnek, és elősegíti a decemberre tervezett, negyedik Kim-Moon találkozót, ezúttal Szöulban. Az eddigi értesülések szerint December 13-14. a csúcstalálkozó tervezett időpontja, Moon Jae-in dél-koreai elnök kormánya elhivatott Kim Jong-un fogadásával kapcsolatban még 2018-ban. Az egyeztetések az időpontról jelenleg is folynak.
Mi a következő lépés az India-Vietnám átfogó stratégiai partnerség kapcsán? – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2018. november 28.
Előző héten India elnöke hivatalos látogatást tett Vietnámban. Ugyan ez csak egy volt a 2018-ra ütemezett bilaterális egyeztetések közül, a mostani ismét rámutatott a két ország között alakuló, átfogó stratégiai partnerség fontosságára, különös tekintettel a régiós folyamatokra.
Az utóbbi években India és Vietnám egyre nagyobb mértékben igyekszik intézményesíteni és szélesíteni a kapcsolatukat, különös tekintettel a tengerészeti együttműködésre. A mostani találkozó fókuszát is az átfogó stratégiai partnerség további mélyítése adta. A tárgyalásokon egy 15 milliárd dolláros, kettőjük közti kereskedelmi egyezményről, közvetlen repülőjáratok indításáról, kőolaj- és földgáz projektek keretein belüli együttműködés lehetőségekről, és egy 100 millió dolláros, a vietnámi tengerparti határőrség fejlesztésére adott hitelcsomagról is szó volt. Nem meglepő módon egyeztettek a dél-kínai-tengeri térségi fejleményekről, és az USA által meghirdetett, nyitott és szabad indo-csendes-óceáni vízió megteremtéséről is.
A napfényes retorika ellenére a politikai realitás az, hogy Vietnám számára India továbbra is csak egy a nemzetközi politikai partnerek sokasága közül, illetve Új-Delhi és Hanoi nem tévesztheti szem elől a védelmi együttműködést korlátozó akadályokat sem. Mindezek ellenére a rendszeres, több szintű bilaterális egyeztetések remek lehetőségeket tárnak mindkét szereplő elé, védelmi együttműködési politika és belpolitika terén is.
Új-Zéland betiltja a Huawei 5G technológiáját nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva – Jamie Smyth és Edward White, Financial Times, 2018. november 28.
Új-Zéland egyelőre nem engedi az egyik legnagyobb távközlési szolgáltatójának – a Spark-nak –, hogy a Huawei cég 5G távközlési eszközrendszerét használja, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Az eset a legújabb jele a Huawei cég és a Kínai Kommunista Párt szoros összeköttetésének gyanúja miatti nemzetközi aggodalomnak. A mobiltechnológia következő generációját fejlesztő kínai cég már Ausztráliában és az Egyesült Államokban is hasonló okokból blokkolva lett.
A Spark biztosított mindenkit, hogy ennek ellenére 2020. július 1-ig be fogja vezetni az 5G hálózatot. Az új-zélandi törvények értelmében a Spark együttműködhet a Huawei-el, ha közben egyeztet a hazai titkosszolgálatokkal is, így a nemzetbiztonsági kockázat is kontroll alatt marad. Az egyeztetések után a végső engedélyt a Huawei technológia használatára az új-zélandi igazságügyi miniszter adhatja majd meg.
Az utóbbi időben az USA az általa vezetett Öt Szem hírszerzési szövetség tagjainak – Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, az Egyesült Királyság – mindegyikét igyekszik nyomás alá helyezni, hogy tiltsák be a Huawei és a ZTE kínai távközlési cégek 5G rendszerét. A kiberbiztonsági szakértők véleménye szerint ezzel a technológiai háború első fejezetei bontakoznak ki.
Forrás: https://www.ft.com/content/7387411a-f2bd-11e8-ae55-df4bf40f9d0d
