kedd, április 16, 2024
Latest:

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet

Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet
Afrika Kína Legfrissebb 

Afrika és az AIDS – Kína szerepe a vírussal szembeni küzdelemben

Maráczi Fanni 4749 Views 0 Comments

Szerző: Czirják Ráhel – Maráczi Fanni

Az ezredfordulótól Kína látványosan fokozódó jelenléte tapasztalható Afrikában. Napjainkra az ázsiai óriás a fekete kontinens legfőbb kereskedelmi partnerévé vált, ám kapcsolataik ennél sokkal többrétűek. Az infrastrukturális, diplomáciai, biztonságpolitikai kooperáció mellett az egészségügy is fontos szerepet játszik a sino-afrikai kapcsolatokban. Jelen írás azt elemzi, hogy Kína milyen módon segíti, segítheti Afrikát az AIDS legyőzésében.

Napjainkban a HIV/AIDS továbbra is az emberiséget leginkább fenyegető járvány[1], ám a világ különböző térségeit eltérő mértékben érinti a betegség. Legrosszabb helyzetben Afrika van, ahol az ezredfordulón többen haltak meg AIDS-ben, mint a kontinensen zajló fegyveres konfliktusokban összesen.[2] A világszerte 36,7 millió HIV-pozitív ember 69%-a szubszaharai Afrikában él, 2016-ban pedig az AIDS-hez kötődő összesen egymillió haláleset kétharmada szintén a fekete kontinens Szaharától délre eső területén következett be.[3]

A HIV/AIDS-járvány terjedése jelentős mértékben akadályozza az érintett országok gazdasági fejlődését, társadalmi előrehaladását, hiszen a betegséggel küzdő akár százezrek óriási gazdasági-társadalmi terhet rónak az adott nemzetállam egészségügyi ellátórendszerére (keresleti oldal), miközben ezen tömegek eltűnnek a munkaerőpiacról és az oktatási rendszerből is (kínálati oldal), csökkentve a gazdasági teljesítményt. Ez különösen igaz Afrikára, ahol a teljes hozzájárulás összege a globális egészségügyi kiadások csupán 1-2 százalékát teszi ki[4], míg a HIV-pozitív egyének 69%-a él a kontinensen.[5]

De hogyan alakult ki ez a helyzet? Milyen tényezők játszottak, játszanak szerepet Afrika aránytalanul nagy HIV/AIDS terhében? Milyen tapasztalatokkal rendelkezik Kína a HIV kezelésében? Hogyan segíthet a kontinens legfontosabb ázsiai partnere a járvány elleni küzdelemben? A következőkben ezekre a kérdésekre fogunk választ adni. Először áttekintjük a betegség terjedésének afrikai történetét, és feltárjuk azokat a társadalmi, gazdasági, politikai faktorokat, melyek a mai állapotok létrejöttében szerepet játszottak. A második fejezetben esettanulmányok ismertetése révén eltérő afrikai stratégiákat mutatunk be az AIDS-helyzet kezelésére. A harmadik fejezetben pedig ismertetjük, hogy Kína milyen válaszlépéseket tett a betegség leküzdésére, milyen tapasztalatai vannak, melyek a fekete kontinens számára jól hasznosíthatók, végül bemutatjuk, hogyan áll napjainkban a két fél AIDS leküzdésével kapcsolatos együttműködése.

A tanulmány célja egyrészt, hogy felhívja a figyelmet a közegészségügyi viszonyok fontosságára, ezen belül is az AIDS-járványra. Bármiféle – gazdasági, infrastrukturális, stb. – fejlesztés sikerének kulcsa ugyanis a humán tényező: ahhoz hogy a létrejövő rendszereket, fejlesztéseket megfelelőképpen tudják használni, alkalmazni, működtetni, egészséges emberekre van szükség, akik képesek ellátni munkájukat. Másrészt a tanulmány az egyre szorosabbá és komplexebbé váló sino-afrikai kapcsolatok egy – például a gazdasági kapcsolatokhoz képest – kevéssé tárgyalt dimenzióját igyekszik feltárni, hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy a napjainkban globális szinten egyre fontosabbá váló kooperációról még árnyaltabb képet kaphassunk.

AIDS története Afrikában

Orvosi kutatások eredményei alapján az AIDS-et okozó HIV-vírus Nyugat-Afrikából származik, ahol kezdetben majmoktól fertőződtek meg emberek. Terjedésének korai évtizedeiről csak igen hiányosan állnak rendelkezésre adatok: a hatvanas években szakértők becslései szerint kétezer körül lehetett a fertőzöttek száma, majd a hetvenes években a kontinens középső részén is megjelent a vírus, Kinshasa-ban, ahova a feltételezések szerint egy Kamerunból Kongóba tartó HIV-pozitív egyén hozta azt be. A betegség ezzel egy széleskörű városi szexuális hálózatba lépett be és gyors terjedésnek indult, amivel kezdetét vette a világ első heteroszexuális úton terjedő HIV-járványa.[6]

HIV/AIDS-ről általában

A HIV, azaz Emberi Immungyengeség Vírus (Human Immunodeficiency Virus) és az ebből kialakuló AIDS – Szerzett Immunhiányos Tünetegyüttes (Acquired Immune Deficiency Syndrome) a „fertőzött ember vérével, nemi váladékával, vért tartalmazó váladékaival és eszközökkel, valamint anyatejjel vihető át”.[7] A vírus a szervezetbe jutva megtámadja és elpusztítja a fehérvérsejtek egy fajtáját – a T-sejteket –, legyengítve ezzel az ember immunrendszerét. A fertőzött egyén rendkívül érzékennyé válik minden bakteriális és vírusos megbetegedéssel szemben, az AIDS tehát számos különböző betegség által együttesen okozott halálos kór.

A HIV-vírus egyike a „legokosabb vírusoknak”, hosszú ideig tünetmentesen él a gazdatestben, ezzel téve lehetővé minél több egyén megfertőzését. Az emberi testen kívül néhány óráig marad csak életben, a fertőzött egyén viszont akár az AIDS kialakulásáig nincs is tudatában HIV-pozitív státuszának, ezzel tudta nélkül fertőzve meg másokat.

Az AIDS kialakulását egy bizonyos T-sejt számhoz kötik, és mintegy tíz évbe telik, mire a folyamat végbemegy. A ma már számos országban ingyenesen hozzáférhető antiretrovirális kezelés hatására viszont maga a vírus nem jelent halálos ítéletet, kellő odafigyelés mellett a fertőzött egyén hosszú, tünetmentes életet élhet. A modern gyógyszerek olyan alacsonyan tartják a szervezetben a vírusmennyiséget, hogy hagyományos teszteken akár ki sem mutatható a HIV-fertőzés, és a vírus továbbadása is szinte lehetetlenné válik.[8] Így hát a HIV/AIDS-cel kapcsolatos ismeretek birtokában a vírus terjedése megállítható lenne.

A járvány még ebben az évtizedben Kelet-Afrikában is megjelent, ahol, miután megvetette lábát, a nyolcvanas évek elején gyors terjedése miatt sokkal pusztítóbb volt, mint a kontinens nyugati részén. Ez elsősorban a munkaerő migrációjának, a városi lakosságon belül a férfiak magas arányának, a nők alacsony társadalmi státuszának, valamint a körülmetélés hiányának volt köszönhető.[9]

A kontinens keleti szegmense után a HIV a Tanzániát Zambiával összekötő Tanzam országút mentén terjedt a déli országok fellé, így érve el Malawit, Zambiát, Zimbabwét, Botswanát, majd a kontinens legdélebbi államait is. E térség, ahol bár relatíve későn jelent meg a betegség, az évtized végére a járvány kiterjedtsége alapján majdnem megelőzte Kelet-Afrikát.[10]

A nyolcvanas években Afrikában az AIDS-helyzet kezelésére többnyire elégtelen válaszlépések születtek, ugyanis a betegség okai ekkor még tisztázatlanok voltak, sem a megelőzésnek, sem pedig a kezelésnek nem voltak eredményes módszerei. Az emberek féltek, ebből fakadóan pedig a fertőzötteknek jelentős stigmával kellett együtt élniük. A politikai döntéshozók sok esetben igyekeztek a járvány tényét titkolni a külvilág elől, hogy elkerüljék a pánikot és a turistaforgalom visszaesését.[11]

Megkésett globális fellépés Afrikában

Erre az időszakra a HIV-vírus már több kontinensen is jelen volt – Amerikában, Európában, Afrikában és Ausztráliában is –, a fertőzöttek számát pedig összesen százezer és háromszázezer közé becsülik.[12]

Az évtized közepén az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériuma az Egészségügyi Világszervezettel (WHO – World Health Organization) együttműködve megtartotta az első nemzetközi AIDS-konferenciát Atlantában,[13] 1986 májusában pedig a vírusok taxonómiájával foglalkozó nemzetközi bizottság kimondta, hogy az AIDS-et okozó vírus hivatalos neve ettől kezdve HIV (Human Immunodeficiency Virus – Emberi Immungyengeség Vírus), felváltva ezzel a korábbi HTLV-III/LAV elnevezéseket.[14]

Az év végére összesen nyolcvanöt országból több mint harmincötezer AIDS-es megbetegedést jelentettek a WHO-nak, ebből 2323 esetet Afrikában.[15] A regisztrált fertőzöttek száma alapján a fekete kontinens ekkor még messze elmaradt Amerika mögött (31741), de még Európa is megelőzte (3858).[16] Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a hivatalos statisztikák a valóság csak egy részét fedik le, ugyanis a fertőzöttek sok esetben nem voltak tisztában HIV-pozitív státuszukkal, valamint a helyi egészségügyi rendszerek fejlettsége is befolyásolja az adatok pontosságát, megbízhatóságát. Egy évvel később,1987-ben az AIDS lett az első betegség, amiről szó esett az ENSZ Közgyűlésen.[17]

Mivel Afrika egészségügyi helyzetével kapcsolatosan a nemzetközi közösség más problémákat látott elsődlegesnek, a globális válaszlépések sokat késlekedtek a kontinensen, a nemzeti egészségügyi programok pedig számos esetben korruptak, rosszul felszereltek voltak, minimális hatékonyságot tanúsítva a súlyosbodó krízissel szemben. Mindez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kilencvenes években szubszaharai Afrika a globális AIDS-járvány gócpontja legyen, ahol 1998-ban világszinten az újonnan megbetegedettek hetven százaléka élt, ezen belül is minden hetedik ember Dél-Afrikában. A helyzet súlyosságát szemléletesen mutatja, hogy az évtized végén a kenyai elnök, Daniel Arap Moi nemzeti katasztrófának nevezte az AIDS-et.[18]

A betegség elleni nemzetközi fellépés koordinálása érdekében csak 1996-ban alakult meg a UNAIDS, az Egyesült Nemzetek Közös HIV/AIDS Programja,[19] a Globális Alap az AIDS, Tuberkulózis és Malária Ellen nevű szervezet pedig még később, az ezredforduló után, 2001-ben jött létre Kofi Annan ENSZ-főtitkár sürgetésére.[20]

Ám az elhibázott nemzeti egészségügyi stratégiák és a megkésett nemzetközi segítség mellett más – közvetett – faktorok is befolyásolták Afrika AIDS-cel szembeni fellépésének hatékonyságát.

Gazdasági tényezők közegészségügyi hatása Afrikában

Az afrikai egészségügyi helyzet alakulásában óriási szerepet játszottak gazdasági tényezők is. A nyolcvanas évekre a fekete kontinens államainak jó része – más fejlődő országokhoz hasonlóan – adósságválságba került, amit – mivel az veszélyeztette a globális pénzügyi rendszer stabilitását – kezelni kellett.[21] Így a nemzetközi fejlesztési együttműködési rezsim két meghatározó szereplője, az IMF és a Világbank bevezette az úgynevezett strukturális kiigazítási kölcsönöket. A hitel folyósításának feltétele a recipiens ország részéről a két szervezet által előírt gazdaságpolitikai reformok végrehajtása volt,[22] ami többnyire a külkereskedelem és a tőkeáramlások liberalizálását, deregulációt és stabil, egyensúly-közeli költségvetés kialakítását jelentette.[23]

Ám a gyakorlati eredményeket látva a neoliberális strukturális kiigazítást számos kritika érte, elsősorban azért, mert a gazdasági reformoknak óriási szociális ára volt: az állami szerepvállalás minimalizálásával a recipiens országokban gyakran összeomlott az egészségügyi és oktatási ellátás, valamint az intézkedések magas munkanélküliséghez vezettek a képzettek körében is.[24] Az IMF és a Világbank ugyanis figyelmen kívül hagyta az egyes nemzetállamok gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális adottságait,[25] és a Nyugaton sikeresen alkalmazott reformlépéseket univerzális receptként kínálta egy teljesen más kontextusban.

A kontinensszerte mélyülő szegénység termékeny talajt jelentett a fertőző betegségek számára.[26] A hanyatló életkörülmények és az egészségügyi alapellátáshoz való egyre csökkenő hozzáférési lehetőség jelentős mértékben rontott az emberek egészségügyi állapotán.[27] Így a neoliberális gazdaságpolitikai lépések következtében erodálódó egészségügyi infrastruktúra képtelen volt megbirkózni a növekvő problémákkal, köztük a HIV/AIDS-járvánnyal.[28]

A járvány történetében kétségtelenül a kilencvenes évek jelentette a legreménytelenebb időszakot Afrika számára. Az évtized végén az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy globálisan a negyedik leggyakoribb halálok a HIV/AIDS, ami a fekete kontinensen az első helyen áll. Becslések szerint 1999-ben 33 millió HIV-fertőzött élt világszerte, a járvány kezdete óta pedig összesen 14 millióan haltak meg.[29]

Nemzetközi fellépés az ezredforduló után

Az AIDS elleni globális harc fontos momentuma volt a 2000 szeptemberében, New Yorkban tartott ENSZ Közgyűlés, ahol 189 tagállam fogadta el a Millenniumi Deklarációt, amely nyolc, 2015-ig megvalósítandó célkitűzést tartalmazott.[30] Ezek közül a hatodik vonatkozott az AIDS elleni küzdelemre:

6.1. Megállítani és visszafordítani a HIV/AIDS terjedését.

6.2. 2010-ig globálisan hozzáférést biztosítani HIV/AIDS kezeléshez azok számára, akiknek szüksége van rá.[31]

A célok teljesülését 2015-ben a Millenniumi Fejlesztési Célok Jelentés[32] tekintette át, ami a HIV/AIDS elleni küzdelemmel kapcsolatosan azt találta, hogy az új HIV fertőzések aránya 2000 és 2013 között negyven százalékkal csökkent – 3,5 millióról 2,1 millió főre. 2014 júniusára 13,6 millió HIV-fertőzött részesült antiretrovirális kezelésben (ART) világszerte – ami óriási előrelépés a 2003-as 800 000 főhöz képest. Az ART 7,6 millió AIDS következtében bekövetkező halálesetet akadályozott meg 1995 és 2013 között. Vagyis a Millenniumi Fejlesztési Célok HIV/AIDS-re vonatkozó vállalását fél évvel a céldátum előtt sikerült teljesíteni.[33]

Az AIDS-cel kapcsolatos Millenniumi Fejlesztési Célok teljesülésében fontos szerepet játszott többek között a PEPFAR (President’s Emergency Plan for AIDS Relief – Elnöki vészhelyzeti terv az AIDS ellen), ami George W. Bush kezdeményezésére, 2003-ban indult el.[34] Alapvető célja, hogy segítsen megmenteni a világszerte HIV/AIDS-fertőzés miatt szenvedők életét. A program első ötéves ciklusában 15 milliárd dolláros költségvetéssel működött, majd egy 2008-ban elfogadott jogszabály[35] összesen 48 milliárd dollárt rendelt a következő ötéves megvalósítási időszakban a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni globális harchoz.[36] A program 2013 után is tovább működött, évi kb. 6,8 milliárd dolláros költségvetéssel.[37]

A PEPFAR 2016-os jelentése szerint az AIDS-et sikerült kontrollálni az olyan kulcsországok esetében, mint Zimbabwe, Malawi és Zambia, az ezredforduló környéke óta globálisan összesen hetven százalékkal csökkentette a gyermekeknél kialakuló fertőzések számát, 2016-ra 11,5 millió embert sikerült a program keretében antiretrovirális kezelésben részesíteni, 220 000 ember kapott egészségügyi képzést, és 74,3 millió főnél végeztek HIV-tesztet a tavalyi évben.[38]

Ám a PEPFAR sikeressége ellenére az új amerikai vezetés egyáltalán nem elkötelezett a program mellett, 2019-ben a globális HIV-ellenes finanszírozást több mint egymilliárd dollárral – a jelenlegi szint húsz százalékával – akarja csökkenteni (ez a PEPFAR számára kb. 800 millió dolláros visszavágást jelent), ami a ONE kampány tanulmánya szerint évente 300 000 ember életébe kerülhet.[39]

Ráadásul mindez egy olyan időszakban történik, amikor a globális AIDS-járvány visszafordulni látszik. 2016-ra ugyanis 48%-kal csökkent az AIDS-hez köthető halálesetek száma a 2005-ös csúcsértékhez képest.[40] A legnagyobb visszaesés pedig Kelet- és Dél-Afrikában figyelhető meg, ahol a halálesetek száma 62%-kal csökkent a 2004-es csúcsidőszakhoz viszonyítva. Ez leginkább az antiretrovirális terápia nagymértékű kiterjedésének tudható be.[41]

NEMZETÁLLAMOK ELTÉRŐ HIV/AIDS STRATÉGIÁI

Ha a kontinensnél alacsonyabb területi szinten vizsgálódunk, a HIV/AIDS-járvány kezelésének eltérő stratégiáit – vagy a stratégiák teljes hiányát – láthatjuk országonként. A következőkben pozitív és negatív példákat mutatunk be a téma árnyaltabb megismerése érdekében.

Szenegál

Az egyik gyakran emlegetett pozitív példa Szenegál, ahol a nemzetközi közösség a fertőzöttek alacsony számát a kormány és a civil szféra járványra adott gyors reakciójának tulajdonítja,[42] amelyet az ország társadalmi és kulturális berendezkedése is nagyban segített.[43] Szenegál AIDS elleni fellépéséről a UNAIDS 1999-ben esettanulmányt is készített Acting early to prevent AIDS: The case of Senegal címmel.[44]

Szenegál vallásilag viszonylag homogén: a lakosság döntő többsége (kilencven százalék felett) muzulmán, öt százalék pedig keresztény. Hitüket aktívan gyakorolják, és a vallási vezetők meghatározó szerepet játszottak, játszanak a család mint érték és a szexuális normák terjesztésében, ami a HIV-vírus továbbadását akadályozni tudta.[45]

A vallás más módokon is gátat szabott a járvány terjedésnek: egyrészt az általánosan elterjedt körülmetélés – ami nagy mértékben csökkenti a nemi úton terjedő betegségek továbbadásának esélyét –, másrészt az iszlám hagyományoknak megfelelően az alkoholtól való tartózkodás révén – ami a szexuális kockázatvállalás valószínűségét csökkenti. Továbbá a vallási közösségek oktatáshoz és egészségügyhöz kötődő társadalmi tevékenysége is számottevő volt.[46]

A fentebb említett tanulmányból kiderül, hogy bár a szenegáli egészségügyi rendszer alulfinanszírozott, a megelőzés és az egészségügyi alapellátás már nagyon hamar igen hangsúlyos elemei lettek az egészségügynek, mint a korlátozott források legracionálisabb felhasználási módja – hiszen a betegségek megelőzése sokkal olcsóbb, mint kialakulásuk esetén azok kezelése. A szenegáli egészségügyi rendszer további fontos prioritásai a reproduktív és a gyermekegészségügyi ellátás, ami egyrészt a hetvenes és kilencvenes évek között a csecsemőhalandóság drasztikus csökkenéséhez járult hozzá, másrészt a kiterjedt ellátás révén lehetővé vált a széleskörű szexuális egészségügyi oktatás, a járvány felbukkanásától kezdve pedig annak nyomon követése is.[47]

Az első szenegáli AIDS esetet 1986-ban jelentették, amelynek hatására a kormány azonnal cselekvésbe lendült, elindítva a nemzeti AIDS-programot. A nemzetközi donorok segítségével 1992 és 1996 között összesen húszmillió dollárt fordítottak megelőzési programokra, az elkötelezett politikai vezetők ösztönözték a vallási és egyéb közösségi vezetőket a betegségről való nyílt párbeszédre, így a kulturális, vallási hagyományok nem akadályozták az ismeretek átadását. Épp ellenkezőleg, ezek a vezetők fontos szerepet játszottak az AIDS-cel kapcsolatos ismeretek terjesztésében.[48]

A döntéshozók folyamatosan nyomonkövették a nemzeti AIDS-program eredményességét, és igyekeztek a felszínre kerülő problémákat gyorsan orvosolni. Ennek során például eltörölték az óvszerek árát négyszeresére növelő jövedéki adót, így segítve a kondomhasználatot népszerűsítő kampányok sikerességét.[49]

Az intézkedések további nagyon fontos elemét képezte az antiretrovirális gyógyszerekhez való általános hozzáférés biztosítása, és a médiában figyelemfelkeltő kampányok alkalmazása is. Mindezek következtében a kilencvenes évek végére a HIV-fertőzöttek aránya Szenegálban volt az egyik legalacsonyabb, szubszaharai Afrikán belül.[50]

Uganda

A másik gyakran említett pozitív példa Uganda, ahol a kilencvenes években látványos eredményeket sikerült elérni az AIDS visszaszorításában, ám ehhez először a politikai helyzetnek kellett stabilizálódnia. 1986-ban ért véget az országban a másfél évtizedig tartó polgárháború, amikor is Yoweri Museveni megszilárdította hatalmát. Ekkor kezdődhetett meg a Nemzeti AIDS Kontroll Program, melynek keretében egy ötéves tervet dolgoztak ki, az Egészségügyi Világszervezet segítségével. A terv – amit a donorközösség húszmillió dollárral támogatott – később modellé vált a kontinens számára. Alapelvei a nyitottság és az őszinteség voltak.[51]

Yoweri Museveni az AIDS elleni küzdelmet „hazafias kötelességnek” nevezte mindenki számára, amihez nyitottságra, kommunikációra, és erős vezetőkre van szükség, helyi és állami szinten egyaránt. A karizmatikus politikai vezető elköteleződése azt eredményezte, hogy az AIDS elleni harcba több ágazat számos szereplője is aktívan bekapcsolódott.[52]

A Nemzeti AIDS Kontroll Programmal egy időben egy országos felügyelőrendszer is megkezdte működését, ami a járvány terjedését követte, követi nyomon. 1992-ben létrejött a multiszektoriális Uganda AIDS Bizottság (Uganda AIDS Commission — UAC) is, az AIDS-stratégia még közelebbi koordinálása és monitorozása érdekében. Az AIDS Kontroll Program keretében erőteljes médiakampány indult a tájékoztatásra, képzésre és aktivizálásra, mellyel a lakosság magatartását igyekeztek alakítani, a motiválás, mozgósítás révén pedig decentralizálni az AIDS elleni küzdelmet. Így csatornázták be a helyi potenciált és erőforrásokat a folyamatba.[53]

Szenegálhoz hasonlóan Ugandában is fontos szerepet játszottak a vallási vezetők és csoportok az AIDS-cel kapcsolatos oktatásban és megelőzésben. Továbbá a missziós kórházak voltak az első egészségügyi létesítmények az országban, amik AIDS-gondozási és -támogatási programokat indítottak.[54]

Az AIDS-cel kapcsolatos szemléletformálásnak fontos részét képezte a HIV/AIDS-cel élőkkel szembeni stigma leküzdése, valamint a fiatalok oktatása is. Előbbit, többek között prominens, HIV-pozitív személyek státuszuk felvállalásával, valamint nyilvános rendezvények szervezésével segítették elő, utóbbi érdekében pedig 1987-től elindult az Iskolai Egészségoktatási Program, ami integrálta a tantervbe a HIV-vel kapcsolatos ismereteket, valamint a szexuális magatartáshoz kötődő szemléletformálást is.[55]

Az ugandai komplex fellépés fontos és egyben egyedi elemét képezte 1991-től az első AIDS Információs Központok létrehozása – először a fővárosban, Kampalában, majd országszerte több városban is –, melyek önkéntes tanácsadói és tesztelési szolgáltatást nyújtottak azok számára, akik szerettek volna tisztában lenni szerostátuszukkal. Az afrikai ország ezt az intézkedést egy olyan időszakban foganatosította pozitív hatással, amikor az Egészségügyi Világszervezet és más NGO nem javasolta ezt a fajta prevenciós intézkedést.[56]

Uganda korai és erőteljes fellépésének következtében a HIV fertőzöttek aránya 1992 és 2005 között 18,8-ról 6,4%-ra csökkent, ami alapján az AIDS elleni küzdelem egy pozitív példájának tekinthetjük,[57] ám ezzel együtt is napjainkban, Kelet-Afrikában, a felnőtt lakosságon belüli HIV-fertőzöttek aránya alapján az „élmezőnybe” tartozik, 6,5 százalékos aránnyal a harmadik helyen áll.[58].

Dél-afrikai Köztársaság

Az AIDS elleni küzdelemben egy negatív példa a Dél-afrikai Köztársaság, ahol a betegséggel szembeni fellépés csak későn vehette kezdetét, ugyanis az apartheid rendszert működtető fehér vezetés a nyolcvanas években nem vette komolyan a járvány veszélyét.[59] Az egészségügyi rendszer átalakítása a dél-afrikai rendszerváltással kezdődhetett meg, amikor az ANC (African National Congress – Afrikai Nemzeti Kongresszus) került hatalomra 1994-ben. Ám ekkor elsősorban az ország egészségügyi ellátásának egységesítésére és az alapfokú ellátás szegényekre való kiterjesztésére törekedtek, ami összességében a rendszer gyengülését eredményezte, éppen a HIV/AIDS-járvány csúcspontjának időszakában.[60]

A későbbiekben az AIDS-helyzet kezelésével kapcsolatosan többnyire elhibázott döntéseket születtek, melyek hátterében még mindig az állt, hogy a vezetés nem vette komolyan a járványt. Thabo Mbeki például – aki 1999-től 2009-ig két cikluson át töltötte be az államfői tisztséget – nem látta egyértelműen bizonyítottnak, hogy az AIDS-et a HIV-vírus okozza, így a fertőzöttek antiretrovirális (ARV) kezelése is csak az ezredforduló után, 2004-ben kezdődhetett meg.[61] Az AIDS-helyzethez való viszonyulás tekintetében a millennium utáni politikai vezetés sem jeleskedett. Jacob Zuma-t, a 2009-től 2018 februári lemondásáig hivatalban lévő elnököt 2005-ben egy HIV-pozitív nő megerőszakolásával vádolták meg. Zuma az erőszakot tagadta, de azt elismerte, hogy nem védekezett, viszont a kockázat csökkentése érdekében rögtön lezuhanyozott.[62] Ezt a könnyelmű kijelentést a dél-afrikai AIDS Tanács elnökeként tette, amivel sokakat felháborított, ugyanis a betegség már több áldozatot szed havonta, mint az apartheid elleni harc húsz éve.[63]

Az évek során a kormánypárt járvánnyal kapcsolatos elégtelen intézkedései miatt az AIDS-aktivisták egyre frusztráltabbá váltak, egyre jobban nőtt a feszültség köztük és az ANC között. A folyamat 1998-ban kulminálódott, amikor Zackie Achmat vezetésével megalakult a TAC (Treatment Action Campaign – Kezelési Akció Kampány), ami a Dél-afrikai Köztársaságban az AIDS elleni küzdelem élharcosává vált.[64] A szervezet mára az országban élő HIV-fertőzöttek átfogó egészségügyi ellátásának hátterében álló vezető civilszervezet, mely működésének elmúlt húsz évében számon kérte a kormányon az egészségügyi ellátás biztosítását, küzdött az állami vezetés AIDS-tagadó magatartása ellen,[65] valamint többek között a szervezetnek köszönhető az is, hogy 2004-ben az állam elkezdte biztosítani a HIV-pozitív személyek számára az antiretrovirális gyógyszereket.[66]

De a TAC kontinentális hatású tevékenységet is folytatott. 1996-ra ugyanis a gazdag országokban élő HIV-pozitív személyek számára rendelkezésre állt a HAART terápia, ami hatékony gyógyszer-kombinációnak bizonyult a betegséggel szemben: ennek köszönhetően négy éven belül az AIDS halálozási ráta 84 százalékkal csökkent a fejlett országokban. Ám a személyenként akár tíz-tizenötezer dolláros költsége a szubszaharai afrikai országok számára a GDP 9-67 százalékát jelentette volna. Az igazságtalan helyzet felszámolása érdekében a TAC szembeszállt a több millió dolláros nyugati gyógyszeripari vállalatokkal, és igyekezett kijárni, hogy a HIV/AIDS-gyógyszereket helyi, afrikai vállalatok gyárthassák, vagy engedjék meg, hogy más – generikus gyógyszereket előállító – országokból importálhassák olcsóbban a szükséges szereket. A főleg jogi küzdelemben az Egyesült Államok kezdetben a gyógyszeripari vállalatok mellé állt, és komoly szankciókkal fenyegette Dél-Afrikát. Majd az ezredforduló környékén mind az USA, mind pedig a gyógyszeripari cégek visszatáncoltak, és az AIDS-gyógyszerek árát olyan mértékben csökkentették, hogy azok csak alig lettek drágábbak a generikus gyógyszereknél.[67] A TAC kemény munkájának nemzetközi elismeréseként 2004-ben Nobel-békedíj jelölést kapott.[68]

Ám mindezen eredmények ellenére is elkeserítő az AIDS-helyzet Dél-Afrikában: az országban több mint hétmillió HIV-pozitív személy él, akiknek csak kicsivel több mint fele részesül antiretrovirális kezelésben,[69] Dél- és Kelet-Afrikán belül pedig az új HIV-fertőzöttek számából a legnagyobb részesedéssel bír.[70] A felnőtt lakosságon belüli HIV-fertőzöttek aránya alapján a kontinensen harmadik helyen áll (18,9 százalék) Szváziföld (27,2 százalék) és Botswana (21,9 százalék) mögött.[71]

  1. 1. ábra: Új HIV megbetegedések százalékos megoszlása Kelet- és Dél-Afrikában (2016)[72]

 

Az afrikai helyzet ismertetése után most áttérünk Kínára, és bemutatjuk, hogy az ázsiai ország milyen tapasztalatokkal rendelkezik az AIDS terén, és milyen módokon nyújt(hat) segítséget a fekete kontinens számára a járvány kezelésében.

Kína és az AIDS

A kínai HIV/AIDS helyzet története

Kína hagyományosan nem tartozik azon nemzetek közé, amik korai fellépésükkel vagy HIV/AIDS stratégiájuk kialakításával nemzetközi szinten elismerésre tettek volna szert. A kilencvenes évek „plazmadonor botrányai” rávilágítottak felkészültségük hiányára.[73] A kínai vezetés részéről a változás igényét a 2003-as SARS járvány kitörése hozta el, ettől a ponttól beszélhetünk igazán eredményes HIV/AIDS-stratégiáról is. A Népköztársaság megkésett reakciója ellenére mára 0,1 százalék körül mozog a népesség fertőzöttségi aránya, 2015 óta pedig képesek saját forrásokból fedezni a vírussal szembeni fellépésüket.[74] Kína tehát kezdeti nehézségeinek ellenére mára eredményesen lép fel a HIV-vel szemben, és élvezi a nemzetközi közösség elismerését is[75]. Azonban hatalmas földrajzi kiterjedésének és az egyes tartományai fejlettsége között húzódó szakadéknak köszönhetően számos kihívással áll szemben, ezáltal pedig Afrika számára is értékes tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek a tapasztalatok más, fejlett országokkal szemben nem a világszínvonalú megelőzési stratégiájából származnak, hanem ahogy látni fogjuk, éppen a saját kihívásaikra adott kreatív válaszok lehetnek átültethetőek az afrikai kontextusba. A vírus Kínában való megjelenésének áttekintését követően megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek nemcsak Kína, de Afrika egyes országai számára is áttörést hozhatnak a HIV/AIDS-cel szembeni küzdelem területén.

Kínában az AIDS terjedését három szakaszra lehet osztani a járvány kiterjedtsége alapján. Az első az 1985 és 1988 közötti időszak volt, amikor még kisszámú, főleg külföldi fertőzöttről vagy külföldről hazatérő kínairól beszélhettünk, akik elsősorban a tengerparti területeken tömörültek.[76] A fertőzést legelőször egy argentin turistánál mutatták ki 1985. április 6-án, aki egy pekingi kórházban halt bele az AIDS okozta betegségek együttesébe. Még ebben az évben négy vérzékenységben szenvedő kínainál is kimutatták a vírust, akik az Egyesült Államokban gyártott vérkészítmények használatával kapták el a betegséget. Az első szexuális úton megfertőződött HIV-pozitív kínai pedig egy homoszexuális férfi volt 1988-ban, aki saját elmondása szerint külföldi férfiaktól kaphatta meg a vírust.[77]

1989 és 1993 között a második szakaszban korlátozott járványról beszélhetünk – a fertőzöttek elsősorban a Yunnan tartománybeli intravénás droghasználók közül kerültek ki, emellett a korábban említett tengerparti területek lakói, illetve kis számban prostituáltak is érintetté váltak. A Yunnan-beli drogfüggők megbetegedései még mindig a határhoz való közelségüknek volt köszönhető (a thai-, burmai- vietnámi területeken elhelyezkedő „arany háromszög” a világ egyik legforgalmasabb drogszállítási útvonala, a terület közelében lakók között rendkívül magas a droghasználók aránya), így továbbra is úgy tűnt, hogy a fertőzöttséghez kizárólag a „romlott nyugati életforma” vezethet.

A harmadik – napjainkban is tartó – szakasz 1994-ben kezdődött. Mára a korábbiakkal szemben a vírus már nemcsak a part menti tartományokban és Yunnanban van jelen, a fertőzöttek száma gyorsan nő és a fertőzés módjai is kibővültek – megjelentek a vérátömlesztéssel, vagy a szüléskor az anya által való megfertőződés esetei is. A fordulópontot a plazmadonorok megfertőződése jelentette.[78] Kezdetben ezeket a megbetegedéseket is összekapcsolták a yunnani droghasználókkal – őket vádolták azzal, hogy Henan tartományba utazva pénzért adták vérplazmájukat, ezzel fertőzve meg a vérkészleteket.

Mostanra a fertőzöttek már nemcsak a magas kockázatú csoportok tagjaiból – intravénás droghasználók, homoszexuális férfiak, prostituáltak – kerülnek ki, hanem a társadalom szélesebb köre is érintetté vált, ráadásul a hatalmas belföldi mobilitásnak köszönhetően hamarosan egész Kínában jelen lett a vírus. A HIV/AIDS-fertőzöttek területi megoszlását mutatja az alábbi ábra, melyről jól leolvasható, hogy a leginkább érintett az ország déli-középső területe (Sichuan, Yunnan és Guangxi tartományok), de Xinjiangban és a délnyugati területeken (pl. Guizhou, Guangdong, Hunan) is magas a HIV-pozitív személyek száma: 10 000 és 50 000 között mozog. A többi területen elszórva található csak meg a vírus.

 

 

  1. 2. ábra A HIV/AIDS-el élők országos szintű eloszlása a Kínai Népköztársaságban (2014)[79]

Egészségügyi segítségnyújtás Afrikának

Kína számára tehát sok más államhoz hasonlóan kihívást jelentett a vírus megjelenésének kezelése, időbe telt a megfelelő stratégia kialakítása. Azt látjuk viszont, hogy a Népköztársaság számára szinte megalakulásuktól kezdve fontos volt a más országokban – így Afrikában – végzett segélyezési munka, amin belül napjainkra a HIV/AIDS-cel kapcsolatos kezdeményezések egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be.

Az AIDS kezelésében Kína által Afrikának nyújtott segítség a nemzetközi fejlesztési együttműködés keretén belül valósul meg, bár Kína nem tartozik a hagyományos segélyező hatalmak közé. Az egy főre jutó jövedelme alapján ugyanis a mai napig fejlődő országnak minősül, ám ennek ellenére már a hatvanas évektől segélyez.[80]

A kínai segélyezéssel kapcsolatban kritikát megfogalmazók gyakran hivatkoznak a juttatások és projektek átláthatatlanságára is. Ennek oka elsősorban az, hogy a Népköztársaság autoriter vezetői struktúrájában az ezzel kapcsolatos részletes adatok államtitoknak minősülnek, így nem találni a segélyezés összegére vonatkozó hivatalos, pontos adatokat. Továbbá az egyes megállapodások során sokszor nem is pénzösszegekről esik szó, hanem például egy bizonyos időtartamon belül megépülő kórházak számára tesznek ígéretet a kínaiak. Így nehéz megmondani a Kína által Afrikának nyújtott segélyek pontos értékét, arról csak becslések vannak.[81] Éppen ezért jelen írás nem is a számadatokra fókuszál, hanem azokat a szemléletmód- és megközelítésbeli sajátosságokat helyezi fókuszba, amik az afrikai AIDS-helyzet kezelésében a siker kulcsai lehetnek.

Az Afrikába irányuló kínai egészségügyi segélyezést Huang Yanzhong, a Nemzetközi kapcsolatok tanácsának globális egészségügy-szakértője három szakaszra osztja.[82] Már Mao Zedong vezetése alatt, a frissen megalakult Kínai Népköztársaság saját belföldi problémái mellett is nagyszabású segélyezést folytatott a vele partner szocialista országokkal. Az ország Afrikának egészségügyi segélyt először 1963-ban nyújtott, amikor az algériai kormány meghívására küldött orvoscsoportot. Innentől kezdve 1978-ig segélyezését a politikai elismertségért  a Taiwannal folytatott versengés jellemezte – ekkor ugyanis még a sziget képviselte „Kínát” az ENSZ-ben. A romló szovjet-kínai viszony szintén arra késztette az országot, hogy megerősítse kapcsolatait más térségek, így Afrika szocialista kormányaival is, ezért számos alkalommal küldtek orvoscsoportokat a fekete kontinensre, illetve támogatták például oltóanyagokkal és antibiotikumokkal az egyes államokat.[83]

1979 és 1995 között a nyugati hatalmakkal való kapcsolatfelvételt követően kevésbé szocialista kötődéseik kiépítésére koncentráltak, mintsem befektetések és technológiák bevonzására. Orvoscsoportok küldése helyett a segélyezési stratégiájukat a gazdasági funkciók alapján szervezték újjá. Ekkoriban kezdte meg Kína multilaterális együttműködéseit, és már csak az érintett országok anyagi hozzájárulásával vállalta orvosok küldését. Ebben az időszakban az 1989-es Tiananmen téri események is arra késztették Kínát, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn Afrika országaival.[84]

A kilencvenes évek közepétől egyre jellemzőbbé vált, hogy a kölcsönös előnyök elve mentén Kína a saját termékeinek igyekezett piacot teremteni a különböző egészségügyi együttműködések által – orvosaik kínai gyártmányú készítmények felírásával ismertették meg azokat a helyi népességgel.

Ma segélyezését leginkább az ENSZ előírásai mentén végzi, 2015-ig például aktívan vett részt a Millenniumi fejlesztési célokért végzett munkában.[85]

Kínai tapasztalatok Afrika számára

Ebben az alfejezetben Kína olyan – egészségügyi helyzetével kapcsolatos – sajátosságait igyekszünk bemutatni, amelyek alapvetően meghatározzák segélyezésének, így az Afrikának nyújtott egészségügyi segítségének mikéntjét is. Kína helyi viszonyai, kihívásai és az ezekre adott válaszai ugyanis több olyan tanulsággal szolgálhatnak, melyek az afrikai kontextusban is sikeresen átültethetőek.

Az egyik ilyen tényező Kína saját belföldi orvoshiánya: jelenleg az ezer főre eső orvosok száma Kínában 1,9 körül mozog, míg az Egyesült Államokban ez a szám 2,6 Németországban pedig eléri a 4,1-et.[86] Másik fontos sajátosság Kína egészségügyi ellátottságának nagy területi egyenlőtlensége: fejlett kórházai a keleti partvidéken tömörülnek, és ezek foglalkoztatják az ország képzett szakembereinek nagy részét is, ezáltal belső, elmaradottabb területein sokkal jelentősebb orvos- és infrastruktúra hiánnyal állnak szemben. E két probléma leküzdésére a kormány évtizedek óta igyekszik megoldásokat találni, a fejletlenebb tartományok lakóinak megfelelő minőségű egészségügyi ellátására. Így született meg a családi orvosok vagy „mezítlábas orvosok” rendszere is, melynek keretén belül nem a hagyományos, öt-hatéves orvosi képzést elvégző gyógyítók látják el környezetüket, hanem úgynevezett „mezítlábas orvosokat” képeznek ki, akik kifejezetten a leggyakoribb vagy krónikus betegségek kezelésére specializálódnak, vagy csak egyes feladatokra koncentrálnak, mint az oltások beadása vagy a terhesgondozás. Így az alacsony számú, magasan képzett orvosoknak csak a súlyos, ritka vagy vészhelyzeti esetekkel kell foglalkozniuk.[87]

Ugyancsak problémát jelent a megfelelő gyógyszerek elérhetővé tétele, amire részben választ ad a hagyományos kínai gyógyászat – annak helyileg és költséghatékonyan előállítható szereivel –, kiküszöbölve a drága, nyugati gyógyszerek hiánya által okozott problémákat. (Erről részletesebben a következő alfejezetben írunk.)

Mindezen kihívások belföldi megléte következtében Kína segélyezési magatartásával kapcsolatban gyakran emlegetik a „hal helyett hálót” hozzáállást, azaz a rövidtávú válaszok nyújtásával szemben a közösségek által újra és újra kitermelhető megoldásokra való ösztönzést. A helyi szintű, a közösségek igényeihez mért grassroots kezdeményezések egyre több segélyező nemzet támogatását élvezik, Kína esetében viszont sajátos adottságainak köszönhetően azt látjuk, hogy szinte akaratlanul is ezeket a módokat kell követniük. Erre példa, hogy bár a mai napig küldenek orvoscsoportokat a kontinensre, megfigyelhető az eltolódás az afrikai gyógyítók számára nyújtott képzések irányába.[88] Saját orvoshiányuk mellett ugyanis egyszerűen nem engedhetik meg szakembereik hosszútávú nélkülözését, így kevésbé jellemző a nyugati országok esetében megszokott rendszer – melyben külföldi orvosokat helyeznek el magas fizetésekkel adott területeken, hogy néhány év elteltével otthagyva azokat, visszatérjenek saját országaikba.

Ezzel szemben Kína egyszerre nyújt hagyományos orvosi képzéseket és szervez oktatást a saját rendszeréhez hasonló „mezítlábas orvosok” számára is. A Kínában végzett afrikai gyógyítókat természetesen bíztatják a hagyományos kínai gyógyászat vívmányainak használatára, azokat azonban nem kizárólag import útján szerezhetik be, hanem a közösségek maguk is előállíthatják – így egyszerre valósul meg Kína soft power szerzése, és jutnak megfizethető gyógyszerekhez a helyiek.[89]

TCM alkalmazása a HIV/AIDS kezelésében

A Kínai Népköztársaság hozzáállására a kezdetektől jellemző volt, hogy a HIV terjedését megállító igyekezeteikben a tudományos fejlesztésekre helyezték a hangsúlyt, a nemzetközi közösség számára ezen a téren igyekeztek bizonyítani elkötelezettségüket. Ennek például Hongkong városállamával szemben van jelentősége, ahol egészen a nyolcvanas évek elejétől felismerték a megelőzés fontosságát, és a szárazföldi kínaiakkal szemben komoly erőfeszítéseket tettek az információ terjesztésére és a magas kockázatú csoportokat célzó szolgáltatások elérhetővé tételére.[90]

A Népköztársaság szakértői ezzel szemben a HIV-vírus vagy az AIDS-betegség esetleges kezelésével kapcsolatos kutatómunkára fektetnek nagy hangsúlyt, ezen belül is különösen a TCM (Traditional Chinese Medicine) – azaz a hagyományos kínai orvoslás eszközeinek – alkalmazására,  az ezen a téren történő esetleges áttörések ugyanis jelentős presztízsnövekedést jelentenének a nemzetközi egészségügy színterén.

A TCM terminológiájában a HIV/AIDS-et yibingnek 疫病, tehát járványos betegségnek, vagy wenyinek 瘟疫, dögvésznek lehet nevezni. Ez utóbbi olyan vírusra utal, ami hosszan lappang a szervezetben, majd hirtelen, komoly betegségként jelentkezik. A kínai orvoslás a nyugati gyógyszerekhez hasonlóan a HIV-pozitív egyén immunrendszerének erősen tartását tűzi ki céljául, hogy az az AIDS kialakulása nélkül, hosszan élhessen tünetmentesen. Ehhez kínai gyógyszereket, akupunktúrát, köpölyözést és testmozgást javasol. Gyógynövények tízezreit vizsgálták már a HIV-vírusra gyakorolt hatásuk tekintetében, és többet is találtak, amelyek gátolják a vírust működésükben.[91]

A fertőzés tüneteinek csökkentése mellett az antiretrovirális kezelés kiegészítéseként is alkalmazható a TCM az esetleges mellékhatások enyhítése érdekében. A TCM hasznossága abban rejlik, hogy képes ellensúlyozni a HIV azonos csoportba tartozó antiretrovirális gyógyszerekre való rezisztenciája megjelenését, ami komoly kihívást jelent a kezelés kialakításakor.[92]

Emellett a TCM megoldást kínálhat a megfizethető, helyi szinten előállítható szerek révén a drágább, nehezen hozzáférhető külföldi gyógyszerek miatt akadozó ellátás terén is. Ugyanis a külföldi gyártmányú készítmények nehezen elérhetőek a vidéken élő fertőzöttek számára, bár azokhoz a hatályos jogszabályok értelmében ingyenesen hozzá kellene jutniuk. Ez azonban tartományonként változó mértékben valósul csak meg a gyakorlatban, a helyi kormányzat hozzáállásától függően.

Míg a kínaiak egy része a külföldi termékeket automatikusan összekapcsolja a jobb minőséggel, mások jobban bíznak hagyományos gyógymódjaikban, így a TCM kombinációja a gyógyszeres kezeléssel nemcsak bizonyítottan működik, de még vonzó is lehet a fertőzöttek számára.[93]

A fertőzés szempontjából egyébként sem csak a továbbfertőzés megelőzésének és az AIDS kialakulásának megakadályozása fontos, de a HIV-pozitív egyének életminőségének szinten tartása is, hogy egészségügyi állapotuk mellett képesek legyenek dolgozni és gondoskodni magukról. A kínai orvoslás tehát remek kiegészítője lehet az ART kezelésnek, ehhez azonban érdemes a két típusú kezelés szakemberek által összeállított kombinációját alkalmazni. Ez egyelőre kevésbé jellemző, inkább csak saját tapasztalataik alapján alkalmaznak bizonyos szereket, a HIV bizonyos tünetei és az általa megjelent betegségek enyhítése céljából.[94] Alkalmazása a már kialakult immunhiányos AIDS betegség tüneteinek enyhítésében általánosan elfogadott, azonban a nyugati típusú gyógyszerek elhagyása és kizárólag a TCM eszközeinek használata ellen a WHO figyelmeztetést adott ki.[95]

Peking 2017-ben jelentette be legutóbbi ötéves akciótervét a HIV/AIDS megelőzésével és kezelésével kapcsolatban. A terv részeként a kormány továbbra is elkötelezi magát a fertőzöttek státuszának megismerésére, az intravénás droghasználat, a vérátömlesztés útján történő, illetve az anya-gyermek fertőzés csökkentése, valamint a halálozási arány minimalizálása és a páciensek életszínvonalának javítása mellett.[96]

A 2016 és 2020 között érvényes terv emellett a TCM alkalmazását is magában foglalja mint az AIDS kezelésének egyik eszközét.[97] Kínában az egészségügy más területein is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a hagyományos kínai orvoslás, ami része a Healthy China 2030 tervnek is.[98]

A költséghatékonyság és a kínai kutatók presztízsének növekedése elegendő motivációt nyújt a kínai kormány számára, hogy egyre határozottabban támogassa a TCM-mel kapcsolatos kutatásokat, amik egyre jobb eredményeket hoznak. Példaként említhető Tu Youyou 2015-ös orvosi Nobel-díja a maláriát gyógyítani képes és széles körben alkalmazott artemisin kifejlesztéséért, amihez a kínai gyógyászatban alkalmazott egynyári ürömöt használta fel.[99]

Azt látjuk tehát, hogy a hagyományos kínai gyógyászat tanulságait más országok esetében is érdemes lehet felhasználni. Az elszegényedett vidéki területek számára az egészségügyi ellátást biztosítani igen munkaerőigényes feladat, amihez kifizethető, helyileg előállítható gyógykészítményekre van szükség. Afrika egyes régiói – csakúgy, mint belső Kína elmaradottabb területei – olyan szintű orvoshiánnyal küszködnek, amelynek feloldásához nem elegendő és egyben nem ésszerű a hagyományos ötéves képzést végzett szakemberek alkalmazása, az egyes különböző feladatokra – oltóanyagok beadása, terhesgondozás, antiretrovirális kezelések – rövidebb idő alatt lennének kiképezhetőek helyi szakemberek. Ez pedig biztosíthatná azoknak a területeknek az egészségügyi ellátását, ahova hagyományosan rendkívül nehéz bevonzani a képzett munkaerőt. A helyi közösségek felkészítése ezen feladatok ellátására hosszútávon könnyíti meg a HIV/AIDS-el szembeni küzdelmet.[100]

Sino-afrikai AIDS-kooperációk bemutatása, értékelése

Ahogy már említettük, Kína segélyezési tevékenységével kapcsolatban nem áll rendelkezésre minden információ, az esetleges együttműködésekről szóló bejelentések nem minden esetben tartalmaznak konkrét számadatokat vagy pénzösszegeket. Így csak becslések állnak rendelkezésre, melyek szerint 1963-tól napjainkig Kína globálisan akár kétszázmillió pácienst láthatott el, Afrikába pedig évente mintegy ezer egészségügyi dolgozót küldenek, negyvennégy országgal együttműködve.

Az azonban bizonyos, hogy egyre gyakoribb a HIV/AIDS-cel kapcsolatos együttműködés Kína és a kontinens országai között, illetve hogy az előbbi értékes tapasztalatokkal szolgálhat a földrész egyes államai számára. Nagy átlendülést jelentett, mikor 2010-ben Wen Jiabao akkori miniszterelnök bejelentette Nigéria, Etiópia és Dél-Afrika vezetőivel tartott találkozó során, hogy fokozni fogják az erőfeszítéseiket a nemzetközi AIDS megelőzés terén. A miniszterelnök kifejezetten a 2015-ig megvalósítandó Millenniumi Fejlesztési Célok HIV-re vonatkozó kitűzéseinek elérését sürgette.[101] Bár ekkor még a Népköztársaság stratégiájában is megfigyelhetőek voltak hiányosságok, az azóta kiépített metadon klinikák rendszerével jelentős eredményeket értek el a megelőzés területén, immáron saját fellépésük is felhatalmazta őket mások megsegítésére.

Összeségében elmondható, hogy a sino-afrikai együttműködés a Kína-Afrika Együttműködés Fórumának (Forum on China-Africa Cooperation – FOCAC) keretén belül zajlik, a 2013 és 2017 között tartott magasszintű találkozókon az afrikai egészségügyi miniszterekkel nyolc bilaterális és három együttműködési megállapodást írtak alá.[102]

Az első FOCAC miniszteri találkozó 2000-ben került megrendezésre, jelezve a kínai-afrikai kapcsolatok megélénkülését. Azóta háromévente kerülnek megrendezésre a találkozók, melyek mindegyike fontos eredményekkel zárult: 2010 októberében Pekingben az afrikai fél ígéretet tett, hogy megfelelő munkakörülményeket biztosít a Kínából érkező orvoscsoportok számára, cserébe a tovább folytatódó egészségügyi támogatásokért, melyek orvosi eszközök, gyógyszerek és a szakembereknek nyújtott képzések formájában érkeznek. Megállapodást kötöttek a gyermekhalandóság és az olyan betegségek, mint a HIV vagy a malária felszámolása érdekében.[103]

A 2003 decemberében az etiópiai Addisz Abebában megrendezett fórum során a korábbi megállapodások megújítása mellett a felek ismét elkötelezték magukat az egyre nagyobb fenyegetést jelentő HIV-, malária-, tuberkulózis-, ebola-, illetve SARS-járványok megfékezése mellett. A 2002-ben megrendezett Kína-Afrika Fórum egyik eredménye mellett ismét kiálltak – ez az Akcióterv a hagyományos kínai gyógyászattal kapcsolatos együttműködésért Kína és Afrika országai között (Plan of Action for the Cooperation of Traditional Medicine between China and African Countries) –, különös fontosságot tulajdonítva a szakemberek képzésének a kutatás-fejlesztési együttműködések, tapasztatcserének és technikai segítségnek. Kína már ekkor is hangsúlyozta a helyi szakemberek oktatásának jelentőségét a hosszútávú eredmények eléréséhez, emellett továbbra is vállalta saját szakembereinek küldését csakúgy, mint a gyógyszerszállítmányok biztosítását.[104]

A harmadik FOCAC találkozón, 2006 novemberében Pekingben mindkét fél kifejezte elégedettségét az eddig elértekkel kapcsolatban és egyben elkötelezték magukat az együttműködések fokozása mellett, különösen a járványos betegségek megelőzése és kezelése, illetve a közegészségügyi vészhelyzetek kezelése – például a karanténrendszer fejlesztése – mellett. Kína vállalta, hogy harminc kórház megépítésén túl 300 millió yuan értékben biztosít malária elleni szereket.[105]

2009 novemberére, amikor az egyiptomi Sharm El Sheikhben került megrendezésre a fórum, mind a harminc Kína által vállalt, malária megelőzésre és kezelésre szánt központ megépült, és megkezdte a munkát. Három év alatt Kína harminchat afrikai országot látott el maláriagyógyszerekkel, 1200 egészségügyi dolgozót küldött 42 országba, például Csádba, Szenegálba, Angolába vagy Malawiba.[106]

2012 júliusában, amikor ötödik alkalommal rendezték meg a FOCAC találkozót Pekingben, már 1067 kínai dolgozott Afrikában az egészségügyben, és összesen 42 orvoscsoportot küldtek a kontinensre.[107]

2016-ban hatodik alkalommal tartották meg a találkozót a dél-afrikai Johannesburgban, ahol az afrikai fél háláját fejezte ki Kína gyors reakciójáért, amivel Nyugat-Afrikában fellépett az ebolával szemben.[108] A legutóbbi rendezvény eredményeként Kína is tevékenyen kivette részét az Addisz Abebában megépült Járványügyi központ létrehozásában. Az etióp központ megépülését öt másik követi majd, hogy egy Afrikára kiterjedő hálózatban végezhessék a megelőzési és kezelési munkát.[109]

A FOCAC kézzel fogható megállapodásai és eredményei mellett számos kisebb-nagyobb kezdeményezés született az elmúlt évtizedben. Ezek között megtalálhatóak állami szintű projektek, de kínai magánvállalatok is egyre nagyobb számban veszik ki a részüket a HIV-vel szembeni küzdelemben.

Elsőként érdemes megemlíteni az Afrikai First Lady-k a HIV/AIDS ellen (Organization of African First Ladies against HIV/AIDS – OAFLA) elnevezésű szervezetet, akik 2015-ben a FOCAC kísérő rendezvényeként találkoztak Peng Liyuan kínai first ladyvel.[110] A szervezet 2002-ben kezdte meg működését, amikor harminchét afrikai elnökfeleség gyűlt össze egy, a UNAIDS által szervezett találkozóra Genfben, hogy együttesen szólaljanak fel Afrika legvédtelenebb rétegeinek érdekében. A szervezet azóta is kifejezetten nőkre és gyermekekre vonatkoztatott megelőzési munkát végez számos különböző szervezettel együttműködve.[111] Afrika elnökfeleségei nem csak Peng Liyuannel dolgoznak együtt. Margaret Kenyatta és a kenyai nagykövet, Dr. Liu Xianfa Kenya például a Nulla alá (Beyond Zero) elnevezésű kezdeményezésen belüli együttműködések felélénkítése érdekében találkoztak, amit követően az előbbi kínai kórházakba látogatott el tapasztalatgyűjtés céljából. [112]

Bár munkássága részben jelképes, érdemes megemlíteni Peng Liyuan személyét, aki 2017-ben vette át a UNAIDS és a WHO díját, a HIV-vel és a tuberkulózissal kapcsolatban végzett munkájáért.

Xi Jinping elnök felesége, a kínai first lady korábban is országszerte ismert volt énekesi munkájának köszönhetően, a szoprán harmincéves karrierje során dandártábornoki rangra emelkedett a Kínai Felszabadító Hadsereg művészeti csoportjának tagjaként.[113] Peng 2006 óta a kínai Egészségügyi Minisztérium nagykövete, 2011-től kezdődően pedig a WHO Goodwill nagykövete a HIV és a tuberkulózis területén. A first lady a legmagasabb politikai szinteken küzd a két betegséggel kapcsolatos megelőzés fontosságáért, és olyan eseményeken vesz részt, mint az ENSZ Nagygyűlése, a G20-as találkozó, vagy a 2015-ös Kína-Afrika csúcstalálkozó (China-Africa Summit) Johannesburgban.

Különösen a gyermekek nehézségei érintik meg, gyakran szólal fel a stigma és a diszkrimináció ellen.[114]

Énekesnői karrierje nagy jelentőséggel bír munkájában, elismertsége legitimitást kölcsönöz a HIV/AIDS-el kapcsolatos munka fontosságának, így a kényes téma könnyebben elfogadhatóvá válik a kínai közösség számára.

Egyik legjelentősebb támogatója a Kínai-Afrikai Gyermektábor (China-Africa Children Summer Camp) programnak, melynek keretében kínai és afrikai AIDS-árvák táboroztatását szervezik meg.[115]Az első alkalommal 2016-ban megrendezett tábor a Love in the Sunshine elnevezést viselte és több mint hatvan kínai, ghánai, dél-afrikai és zimbabwei HIV által érintett résztvevőt gyűjtött össze. A tiltott városban rendezett táborban Peng mellett részt vett Thobeka Madiba-Zuma, egykori dél-afrikai first lady, illetve a UNAIDS és a WHO vezetői is – Michel Sidibé és Margaret Chan. A program keretén belül kínai nyelvre fordították az afrikai Small Library által terjesztett Legbátrabb fiú című könyvet, ami gyermekek számára is érthető módon tolmácsolja a HIV-vel kapcsolatos legfontosabb információkat.

Emellett a Kína által működtetett Béke bárka is kiveszi a részét az egészségügyi segítségnyújtásból, 2010 óta látogatva el Afrika kikötőibe, egészségügyi szolgáltatásokat nyújtva a hajón tartózkodó mintegy száz egészségügyi dolgozó munkája által.[116] Míg a bárka általános orvosi segítségnyújtást végez, az érintett országok problémái okán a HIV/AIDS-cel kapcsolatos feladatok is gyakoriak. 2017-ben a másodjára a tanzániai Dar es Salaamba látogató Béke bárkán nyolc nap alatt csaknem hatezer páciens kezelésére voltak képesek a hajó orvosai. 2017-ben Djiboutiba, Sierra Leonébe, Mozambikba látogatott el a hajó. [117]

  1. 3. ábra: Béke bárka[118]

 

A megelőzés sikerességében elengedhetetlen információterjesztésben is kiveszik a részüket kínai vállalatok. Legutóbb a StarTimes elnevezésű tévécsatorna kötött megállapodást a UNAIDS-cel, vállalva, hogy díjmentesen vetítenek HIV/AIDS-cel kapcsolatos ismeretterjesztő reklámokat, ezzel negyvenöt afrikai ország lakói számára biztosítanak a megelőzéssel, teszteléssel és kezeléssel kapcsolatos információkat.[119]

Magáncégek részéről érdemes megemlíteni a ZTE és a Huawei telekommunikációs vállalatok aktivitását, akik 2014 novemberében jelentették be, hogy kenyai grassroots szervezetekkel együttműködve dolgoznak majd a HIV-vel szembeni küzdelemben, a Huawei a Shades of Hope-pal együttműködve igyekszik csökkenteni a HIV-fertőzéseket a távoli falvakban. A program része a férfiak önkéntes körülmetélése, ezzel is csökkentve a vírus terjedését.[120] A Huawei pedig lánygyermekek oktatása és a női vállalkozások erősítése által igyekszik csökkentetni a vírus által okozott károkat.[121]

Összegzés

A tanulmányból látható tehát, hogy Afrika és a HIV/AIDS története a mai napig szorosan összefonódik – a vírusnak nemcsak bölcsőjeként szolgált a kontinens, de máig az egész világon a leginkább sújtott régió mind a fertőzöttek számában, mind pedig a küzdelemre fordított források és az infrastruktúra fejletlensége terén. Természetesen országonként más-más hozzáállásról és fertőzöttségi szintről beszélhetünk – Szenegál világszinten elismert fellépése éles ellentétben áll Dél-Afrika megkésett és sokszor hibás feltételezésekre épített stratégiájával, mégis majdnem minden afrikai ország részesül a nemzetközi közösség tagjai által nyújtott segélyekből.

Bár Kína nem tagja a hagyományos segélyezők közösségének, és saját HIV/AIDS-stratégiájának kialakításában sem volt példaértékűnek mondható a fellépése, az Afrikával ápolt kapcsolatainak megélénkülésével egyre több egészségüggyel kapcsolatos támogatást nyújt, amit többek között a HIV-vírussal kapcsolatos megelőzési munkákra is fordíthatnak a recipiens országok. Ez a – mai napig tartó – tendencia Hu Jintao elnök és Wen Jiabao miniszterelnök kormányzása alatt erősödött meg, jelentősen hozzájárulva az ENSZ Millenniumi Fejlesztési céljainak HIV-vel kapcsolatos kitűzéseinek eléréséhez. Jó példa még Xi Jinping elnök feleségének aktivitása a területen, de számos magánvállalat is kiveszi a részét a HIV-vel szembeni küzdelemből és a vírussal élők megsegítéséből.

A FOCAC mellett – a fórum kimondott támogatásával – részben független szereplők egyre nagyobb aktivitást mutatnak a HIV/AIDS-cel kapcsolatos együttműködések területén, mint például az OAFLA-val – Afrikai First Lady-k a HIV/AIDS ellen – végzett közös munka terén.

Bár Kína az Egyesült Államok mellett a mai napig jelentősen elmarad a segélyezésre szánt összegek területén, és nem is tud olyan nagyszabású programokat felmutatni, mint a rendkívül elismert PEPFAR, a saját belföldi adottságainak köszönhetően megszerzett tapasztalatai nemcsak jó alternatívát jelentenek a hagyományos segélyezők által gyakorolt kezdeményezésekre, de akár hosszabb távú megoldásokat is kínálhatnak. Ezek alatt a tapasztalatok alatt értjük például azt, hogy saját orvoshiányuk miatt elmozdultak a kizárólag hagyományos orvosi képzések nyújtásától, és már Afrikában is egyre többet képeznek ki ún. „mezítlábas orvosaikból”. Az afrikai gyógyítók aztán saját közegükben tudnak érdemi változást elérni, a képzés alatt megismert kínai gyógyászat által használt szerek elérhetősége és alacsony ára pedig a gyógyszereket is hosszútávon biztosíthatja. Bár Kína részéről tisztán látható a soft power szerzésére irányuló szándék, Afrika helyi viszonyaira levetítve kölcsönösen előnyös lehet a drága nyugati gyógyszerektől való elmozdulás a kifizethető, fenntartható és a helyi közösségek által előállított gyógykészítmények irányába.

Ilyen tekintetben fontos a hagyományos kínai gyógyászat szerepe – egyre hangsúlyosabban jelenik meg mind Kína belföldi egészségügyi fejlesztéseinek területén, mind pedig más országoknak nyújtott segélyezésekor – a vírussal szembeni küzdelem jövőjében. Ezeknek a természetes gyógyszereknek az antiretrovirális kezelést kiegészítő szedése egyre több kutatás által bizonyított pozitív hatást fejt ki a HIV/AIDS-cel élők életminőségére. A TCM alkalmazása az afrikai kontinens esetében tehát ésszerű és egyben egyre népszerűbb.

Mindezen módszerek, eszközök és programok révén Kína hatékony partnere Afrikának az AIDS elleni küzdelemben, mely – remélhetőleg a minél közelebbi jövőben – győzelmet hoz a betegség leküzdésében.

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

 

 

 

[1] UNAIDS: Report ont he global AIDS epidemic. 2008, http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/jc1510_2008globalreport_en_0.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[2] BRITTAIN, Victoria: More die of Aids than war in Africa says Kofi Annan. In: The Guardian, 2000.04.14., https://www.theguardian.com/world/2000/mar/14/unitednations (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[3] UNAIDS: UNAIDS DATA 2017, http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/20170720_Data_book_2017_en.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[4] PALITZA, Kristin: Health-Africa: Global Financial Crisis Leads to HIV Budget Cuts. In: Inter Press Service, 2009.05.18., http://www.globalissues.org/news/2009/05/18/1527 (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[5] UNAIDS: UNAIDS DATA 2017, http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/20170720_Data_book_2017_en.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[6] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[7] Országos Epidemiológiai Központ honlapja

[8] YUK-PING LO, Catherine: HIV/AIDS in China and India. Palgrave Macmillan, 2015. 280

[9] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[10] Uo.

[11] Uo.

[12] MANN, J.M.: AIDS: A worldwide pandemic. In:GOTTLIES, M.S. et al.: Current Topics in AIDS, Volume 2. (1989)

[13] GLANZ, Veronika: History of AIDS. Vienna, Grand Union University, 2013. 319

[14] CASE, Kathleen: Nomenclature: Human Immunodeficiency In: Virus Annals of Internal Medicine, 105(1):133, 1986

[15] Bureau of Hygiene and Tropical Diseases: AIDS newsletter. 2(1), 1986.01.15.

[16] Uo.

[17] MANN, J.M.: AIDS: A worldwide pandemic. In:GOTTLIES, M.S. et al.: Current Topics in AIDS, Volume 2. (1989)

[18] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[19] UNADIS: About – Saving lives, leaving no one behind. http://www.unaids.org/en/whoweare/about (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[20] SHAH, Anup: AIDS in Africa. in: Global Issues, 2009.11.29., http://www.globalissues.org/article/90/aids-in-africa (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[21] MOYO, Dambisa: Dead Aid: Why Aid Is Not Working and How There is a Better Way for Africa. Farrar, Straus and Giroux, New York, 2010, 208.

[22] EASTERLY, William: Are Aid Agencies Improving? The Brookings Institution, Washington DC, 2007, 47.

[23] SZENT-IVÁNYI Balázs: A nemzetközi fejlesztési együttműködés politikai gazdaságtana. In: Kül-Világ, 2. 4. 2005. 29-45.

[24] DE WAAL, Alex: Democratizing the Aid Encounter in Africa. In: Internationnal Affairs, 1997 73. 4. 623-639.

[25] PARAGI Beáta – SZENT-IVÁNYI Balázs – VÁRI Sára: Nemzetközi fejlesztési segélyezés tankönyv. TeTT Consult Kft., Budapest, 2007. 238.

[26] SHAH, Anup: AIDS in Africa. in: Global Issues, 2009.11.29., http://www.globalissues.org/article/90/aids-in-africa (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[27] Uo.

[28] COLGAN, Ann-Louise: Hazardous to Health: The World Bank and IMF in Africa. University of Penysylvania, African Studies Center, 2002.04.18., https://www.africa.upenn.edu/Urgent_Action/apic-041802.html (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[29] World Health Organisation: The World Health Report 1999. Making a Difference. Geneva, 1999., http://www.who.int/whr/1999/en/whr99_en.pdf?ua=1 letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[30] CZIRJÁK Ráhel: Millenniumi után Fenntartható Fejlődési célok. In: geopolitika. hu, 2015.10.10., http://www.geopolitika.hu/hu/2015/10/10/millenniumi-utan-fenntarthato-fejlodesi-celok/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[31] MDG monitor, 2016.11.15., http://www.mdgmonitor.org/mdg-6-combat-hiv-aids-malaria-and-other-diseases/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[32] United Nations: the Millennium Developmet Goals Report 2015. http://www.un.org/millenniumgoals/2015_MDG_Report/pdf/MDG%202015%20rev%20(July%201).pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[33] UNAIDS: UNAIDS announces that the goal of 15 million people on life-saving HIV treatment by 2015 has been met nine months ahead of schedule. 2015.07.14.,

http://www.unaids.org/en/resources/presscentre/pressreleaseandstatementarchive/2015/july/20150714_PR_MDG6report (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[34] SESSIONS, Myra: overview of the President’s Emergency Plan for AIDS Relief (PEPFA). Center for Global Development. https://www.cgdev.org/page/overview-president%E2%80%99s-emergency-plan-aids-relief-pepfar (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[35] United States Global Leadership Against HIV/AIDS, Tuberculosis, and Malaria Reauthorization Act of 2008. https://www.pepfar.gov/documents/organization/108294.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[36] PEPFAR: About Us. https://www.pepfar.gov/about/index.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[37] PEPFAR: Budget Information. https://www.pepfar.gov/funding/budget/index.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[38] PEPFAR: Latest Global Results – 2016. https://www.pepfar.gov/documents/organization/264882.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[39] One: Red ribbon or white flag? The future of the U.S. global AIDS response. 2017.11.29., https://s3.amazonaws.com/one.org/pdfs/ONE_WAD_Report_2017.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[40] UNAIDS: UNAIDS DATA 2017, http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/20170720_Data_book_2017_en.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[41] Uo.

[42] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[43] SHAH, Anup: AIDS in Africa. in: Global Issues, 2009.11.29., http://www.globalissues.org/article/90/aids-in-africa (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[44] UNAIDS: Acting early to prevent ADS: The case of Senegal. 1999., http://data.unaids.org/publications/irc-pub04/una99-34_en.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[45] Uo.

[46] Uo.

[47] Uo.

[48] Uo.

[49] Uo.

[50] SHAH, Anup: AIDS in Africa. in: Global Issues, 2009.11.29., http://www.globalissues.org/article/90/aids-in-africa (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[51] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[52] GREEN, Edward C. et. al.: Uganda’s HIV Prevention Success: The Role of Sexual Behavior Change and the National Response. In: AIDS and Behavior. 2006 július, 10 (4), 335-346. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1544373/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[53] Uo.

[54] Uo.

[55] Uo.

[56] Uo.

[57] Uganda AIDS Commission, 2014 IN: Financing HIV/AIDS responses in Africa: Impact evidence from Uganda

[58] UNAIDS Data: Uganda, http://www.unaids.org/en/regionscountries/countries/uganda/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[59] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[60] Uo.

[61] Uo.

[62] KENESSEI, Katalin: Dél-Afrika a gyűlölet csapdájában. In: Hetek, 2012.09.14, http://www.hetek.hu/kulfold/201209/del_afrika_a_gyulolet_csapdajaban (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[63] BÚR, Gábor: Dél-Afrika. Az elszigeteltségtől a regionális hatalmi státuszig. Afrika Tanulmányok, 2007, I. évf., 1. sz., 59–69

[64] THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[65] http://www.tac.org.za/community/about

[66]THOMAS, Ian: The History of AIDS in Africa. In: Black History 365, 2015.08.25., http://www.blackhistorymonth.org.uk/article/section/real-stories/the-history-of-aids-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[67] Uo.

[68] TAC: About the Treatment Action Campaign. http://www.tac.org.za/community/about (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[69] UNAIDS Data: South Africa. http://www.unaids.org/en/regionscountries/countries/southafrica/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[70] Uo.

[71] UNAIDS Data, http://www.unaids.org/en/regionscountries/countries (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[72] UNAIDS: UNAIDS DATA 2017, 25, http://www.unaids.org/sites/default/files/media_asset/20170720_Data_book_2017_en.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[73] GITTINGS, John: The Aids scandal China could not hush up. In: The Guardian, 2001.06.11., https://www.theguardian.com/world/2001/jun/11/china.internationaleducationnews (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[74] AVERT: HIV and AIDS in China, https://www.avert.org/professionals/hiv-around-world/asia-pacific/china (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[75][75] China Daily: UN officials hail China’s progress on HIV/AIDS prevention. In: China Daily, 2018.06.22., http://europe.chinadaily.com.cn/a/201806/22/WS5b2ca0eda3103349141dde2f.html (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[76] ZHANG Kong-lai: Epidemiology of HIV in China: Intravenous drug users, sex workers, and large mobile populations are high risk groups. In: BMJ, 2002.04.06., https://www.bmj.com/content/324/7341/803.full (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[77] GIL, Vincent: An ethnography of HIV/AIDS and sexuality in the People’s Republic of China. In: The Journal of Sex research, 2010. Vol.28.4, 525.

[78] LI Ning et al.: HIV among plasma donors and other high-risk groups in Henan, China. In: JAIDS Journal of Acquired Immune Deficiency Syndromes. 2010. 53, 41-47.

[79] Chinese CDC; National Center for AIDS/STD Control and Prevention. Update on the AIDS/STD epidemic in China and main response in control and prevention in December 2014. Chin. J. AIDS/STD 2015, 21 http://www.cnki.net/kcms/doi/10.13419/j.cnki.aids.2015.02.01.html (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[80] SHAJALA, Mohon et al.: China’s engagement with development assistance for health in Africa. 2016.12.12. https://ghrp.biomedcentral.com/articles/10.1186/s41256-017-0045-8 (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[81] DREHER, Axel – FUCHS, Andreas: Rogue Aid? The Determinants of China’s Aid Allocation. 2011.10., https://www.princeton.edu/politics/about/file-repository/public/Rogue-Aid-China-Aid-Allocation.pdf (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[82] Huang Yanzhong: Domestic Factors and China’s Health Aid Programs in Africa In: China’s Emerging Global Health and Foreign Aid Engagement in Africa, Report of the CSIS Freeman Chari in China Studies and the CSIS Global Health Policy Center, 2011. november

[83] SHAJALA, Mohon et al.: China’s engagement with development assistance for health in Africa. 2016.12.12. https://ghrp.biomedcentral.com/articles/10.1186/s41256-017-0045-8 (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[84] Uo.

[85] Backgrounder: What China has done for UN Millennium Development Goals. 2015.09.26., http://www.xinhuanet.com/english/2015-09/26/c_134661386.htm (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[86] International Health Care System Profiles https://international.commonwealthfund.org/countries/china/

[87] http://www.sixthtone.com/news/1632/overwork%2C-high-turnover-strain-family-doc-scheme (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[88] UNAIDS: China–Africa partnership to improve access to health-care.

2017.04.28., http://www.unaids.org/en/resources/presscentre/featurestories/2017/april/20170428_China-Africa

[89]Global Risk Insights: Under the Radar: Africa is becoming traditional Chinese medicine’s best customer. 2017.04.23., https://globalriskinsights.com/2017/04/radar-traditional-chinese-medicine-became-one-africas-fastest-growing-industries/ (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[90] LEE, Shui-shan: Skype interview with Professor Shui-shan Lee on Hong Kong’s impact in the development of China’s HIV/AIDS strategy, 2018. február 9.

[91] JIAN Wang – WEN Zou: Practices, Challenges, and Opportunities: HIV/AIDS Treatment with Traditional Chinese Medicine in China. In: Frontiers of Medicine 5, sz. 2. 2011. június, 123–26, https://doi.org/10.1007/s11684-011-0124-z (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[92] JIN, Yantao et al.: Survival of AIDS Patients Treated with Traditional Chinese Medicine in Rural Central China: A Retrospective Cohort Study, 2004–2012. In: Evidence-based Complementary and Alternative Medicine, 2015.03.02., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4363674/ (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[93] CHEN, Wei-Ti et al.: Attitudes Toward Antiretroviral Therapy and Complementary and Alternative Medicine in Chinese HIV-Infected Patients. 2009, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2684986/ (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[94] Medscape: Popular Use of Traditional Chinese Medicine in HIV Patients, the HAART era. 2016.04.11., http://www.medscape.com/viewarticle/579102 (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[95]XIE Wenting: China promotes TCM in HIV/AIDS treatment, though its benefits still in question. In: Global Times, 2017.11.30., http://www.globaltimes.cn/content/1078074.shtml (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[96] 国务院办公厅关于印发

中国遏制与防治艾滋病“十三五”行动计划的通知 2017.1.19.http://www.gov.cn/zhengce/content/2017-02/05/content_5165514.htm

[97] Xinhua: China issues five-year plan on HIV/AIDS prevention. 2017.02.06., http://en.nhfpc.gov.cn/2017-02/06/c_71106.htm (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[98] Healthy China 2030, http://en.nhfpc.gov.cn/HealthChina2030.html (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[99] TU Youyou: Nobel for a traditional Chinese medicine malaria cure. In: Business Insider, 2015.10.06., http://uk.businessinsider.com/tu-youyou-nobel-for-a-traditional-chinese-medicine-malaria-cure-2015-10?r=US&IR=T (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[100] WHO: China’s village doctors take great strides. In: Bulletin of the WHO, Vol 86, Number 12, 2008.12., 909-998, http://www.who.int/bulletin/volumes/86/12/08-021208/en/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[101] DAWSON, Kelly Chung – ZHANG Yuwei: Wen announces Africa-China partnership in combating HIV/AIDS. In: Chinadaily, 2010.09.23., http://www.chinadaily.com.cn/china/2010-09/23/content_11338846.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[102]SENKPENI, Aplha Daffae: China Ready to Build First Center For Disease Control in Africa. In: Front Page Africa, 2017.05.10., https://frontpageafricaonline.com/diaspora/china-ready-to-build-first-center-for-disease-control-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[103] Programme for China-Africa Cooperation in Economic and Social Development, 2009.09.25., http://www.focac.org/eng/ltda/dyjbzjhy/DOC12009/t606797.htm (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[104] Forum on China-Africa Cooperation-Addis Ababa Action Plan.

2009.09.25., http://www.focac.org/eng/ltda/dejbzjhy/DOC22009/t606801.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[105] http://www.focac.org/eng/ltda/dscbzjhy/DOC32009/t280369.htm

[106] Forum on China-Africa Cooperation Sharm el Sheikh Action Plan (2010-2012).

2009.11.12., http://www.focac.org/eng/ltda/dsjbzjhy/hywj/t626387.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[107] The Fifth Ministerial Conference Of The Forum On China-Africa Cooperation Beijing Action Plan (2013-2015). http://www.focac.org/eng/zxxx/t954620.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

2012/07/23 http://www.focac.org/eng/ltda/dwjbzjjhys/hywj/t954620.htm

[108] Forum On China-Africa Cooperationbeijing Action Plan (2007-2009).

2006.11.16., http://www.focac.org/eng/ltda/dwjbzjjhys_1/hywj/t1327961.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[109] NKENGASONG, John et al.: Establishing the Africa Centres for Disease Control and Prevention: responding to Africa’s health threats. 2017.01.17. https://www.thelancet.com/journals/langlo/article/PIIS2214-109X%2817%2930025-6/fulltext (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[110] UNAIDS: UNAIDS supports pledge by First Ladies of Africa and China for an AIDS-free generation. 2015.12.05., http://www.unaids.org/en/resources/presscentre/pressreleaseandstatementarchive/2015/december/20151205_OAFLA (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[111] az OAFLA hivatalos honlapja https://www.oafla.org/index.php/about/about-us (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[112] People Daily: China pledges to back Beyond Zero initiative. 2017.04.27., http://www.mediamaxnetwork.co.ke/321564/china-pledges-back-beyond-zero-initiative/ (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[113] MACLEOD, Calum: China’s fashionable first lady breaks the mold. In: USA Today, 2013.03.27., https://eu.usatoday.com/story/news/world/2013/03/26/china-first-lady-peng-fashion/2020361/ (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[114] WHO: Visit by the President of the People’s Republic of China to WHO. 2017.01.25., http://www.who.int/news-room/feature-stories/detail/visit-by-the-president-of-the-people-s-republic-of-china-to-who (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[115] BAI Tiantian – CHEN Heying: UN honors first lady’s HIV advocacy. IN: Global Times, 2017.01.20., http://www.globaltimes.cn/content/1029775.shtml (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[116] LI, Quan: Navy hospital ship sets sail for medical task http://www.chinadaily.com.cn/slides/2010-09/01/content_11241842.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[117] Xinhua: Board a naval ship for health: China’s Peace Ark treats hundreds in Tanzania. 2017.11.23. http://www.xinhuanet.com/english/2017-11/23/c_136774918.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[118] Wikimedia Commons

[119] SENKPENI, Alpha Daffae et al.: UNAIDS, Chinese television giant sign agreement for HIV awareness in Africa. In: Front Page Africa, 2015.05.15., https://frontpageafricaonline.com/health/unaids-chinese-television-giant-sign-agreement-for-hiv-awareness-in-africa/ (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

[120] Xinhua: Chinese firms roll out new initiatives to empower Kenyan communities. 2014.11.21., http://english.gov.cn/news/international_exchanges/2014/11/21/content_281475013365496.htm (letöltés dátuma: 2018.07.04.)

[121] Africa Focus: Chinese Firms Roll Out New Initiatives to Empower Kenyan Communities. 2014.11.21., http://makeeverywomancount.org/index.php/gender-issues/economic-empowerment/8207-international-africa-focus-chinese-firms-roll-out-new-initiatives-to-empower-kenyan-communities (letöltés dátuma: 2018.07.11.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: