Geopolitikai átrendeződés Európában? A Danube Institute konferenciája

A Danube Institute november 12-én Geopolitical Reorganization in Europe? – Possible Effects on Atlantic Cooperation and Values; Views from the V4 and the US címmel konferenciát rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A világrend jelenleg zajló átalakulása természetesen Európát is érinti, így időszerű, hogy a geopolitikai viszonyok alakulása az öreg kontinensen vizsgálat tárgyát képezze, jelen esetben a transzatlanti szövetség és a visegrádi csoport szemszögéből. A konferencia nyitóbeszédeit Korányi Noémi, a Danube Institute igazgatója és David J. Kostelancik, a budapesti Amerikai Nagykövetség követtanácsosa tartották, a kerekasztalbeszélgetés résztvevői pedig Roman Joch, a prágai Civic Institute igazgatója, Juraj Marušiak, a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa, Marek Matraszek, a varsói CEC Government Relations elnöke, Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, és Szemerkényi Réka, a washingtoni Center for European Policy Analysis ügyvezető alelnöke voltak. A moderátor szerepét John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke töltötte be.

Rövid nyitóbeszédében Korányi Noémi kiemelte, mennyire fontos lépés volt Magyarország, illetve a közép-kelet-európai régió legújabb kori történelmében a NATO-hoz való csatlakozás 1999-ben (illetve Szlovákia esetében 2004-ben). Az azóta eltelt közel húsz év hosszú idő, így indokolt megvizsgálni a régió NATO-tagságát.

David J. Kostelancik elmondta, hogy az USA és Közép-Kelet-Európa kapcsolata hosszú és gazdag múltra tekint vissza. A transzatlanti kapcsolatok ötlete a 19. század közepére nyúlik vissza, amire ékes példa Kossuth Lajos 1851-ben Amerikában tartott beszéde, amelyben a két kontinens kapcsolatának létrehozását szorgalmazta. 1989 után Magyarország kifejezte vágyát, hogy a nyugati világhoz és értékrendhez tartozzon, és ezt megerősítette 1999-ben a NATO-csatlakozással, majd 2004-ben az EU-csatlakozással.

A transzatlanti kapcsolat a második világháború vége óta érvényben lévő nemzetközi rend része, ami példátlan jólétet eredményezett, ám ma támadások érik: példaként felhozható Kína magatartása a Dél-kínai-tengeren, valamint az Egy övezet, egy út kezdeményezés örvén kifejtett tevékenysége; Irán terroristáknak nyújtott támogatása és proxiháborúkban való részvétele; valamint Oroszország magatartása Krím, Ukrajna és a dezinformációs aktivitás tekintetében. Ezeket a kihívásokat nem lehet válasz nélkül hagyni. Ehhez a NATO megfelelő eszköz, így az USA üdvözli Magyarország tervét a GDP hadicélokra fordított hányadának növelésére.

Oroszország veszélyt jelent Európára, ezért keményen fel kell lépni ellene. A szankcióknak egyértelmű hatásuk van az orosz gazdaságra, és ugyan Magyarországnak kétségei vannak a szankciókkal kapcsolatban, nem szabad megingania, mert a szankciók esetleges megszűnése később súlyos következményekkel járna. Az USA segíteni tud Magyarországnak az orosz gáztól való függőségének csökkentésében Lengyelországból vagy Romániából történő földgázellátással. Amerika bízik benne, hogy Magyarország is ellenezni fogja a Nord Stream 2-t. Az USA jó kapcsolatokat ápol a Három Tenger Kezdeményezéssel, a visegrádi csoporttal (V4) és egyéb regionális formációkkal, mivel a transzatlanti szövetség értékeit képviselik. Összességében az Egyesült Államok NATO és Közép-Kelet-Európa iránti elkötelezettsége sziklaszilárd, aminek része az orosz agresszióval szembeni fellépés is.

A kerekasztalbeszélgetést Németh Zsolt nyitotta meg, aki kifejtette, hogy az ezredforduló óta három fontos geopolitikai fordulat következett be. Az első 9/11 volt, ami megváltoztatta Amerikát, valamint világszerte a biztonságpolitikai felfogást. Az Obama-korszak tétovább magatartása után Trump alatt az USA ismét erőteljesen lép fel a világban (katonai és kereskedelmi szempontból egyaránt), így az ország ismét erős, a NATO-val és egyedül is. Magyarországnak nagy szüksége van Amerika erőteljes katonai fellépésére és a technológiai tudására is. Németh szerint Trump a közvélekedéssel ellentétben nem izolacionista, hanem nagyon is aktív a világban. A kérdés az, hogy a jövőben is az unilaterális magatartást fogja-e előnyben részesíteni.

A második geopolitikai fordulat akkor következett be, amikor Oroszország 2008-ban megszállta Grúziát, amit 2014-ben az ukrán konfliktus követett. A 2014-es wales-i NATO-csúcs újra aktualizálta az elrettentés koncepcióját, ugyanakkor a párbeszéd szükségességét is hangsúlyozta, vagyis azt, hogy Oroszországgal tárgyalni kell, többek között a szíriai helyzet kapcsán is. A szankciókkal azonban vigyázni kell, hiszen régiónk az orosz energiaforrásoktól függ (többek között az atomenergia tekintetében is, amint a paksi atomerőmű mutatja). A Nord Stream 2 Ukrajnát veszélyezteti, és az ország szuverenitásának elérésében Magyarországnak is segítenie kell. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy Ukrajna az extrém nacionalizmus útjára lépett (lásd nyelvtörvény és oktatási törvény, továbbá a fasiszta Stepan Bandera nemzeti hősként tisztelése), ez pedig sem a saját, sem Európa érdekeit nem szolgálja.

A harmadik fontos fejlemény korunkban Németh szerint a 2015-ben indult tömeges méretű migráció, ami olyan mértékű tudatosságot generált a bevándorlás terén, mint 9/11 a terrorizmus terén. A migrációt illetően Európának még nem sikerült megfelelő választ találnia, de a megoldás keresése folyamatban van. Ugyan ezen a területen Magyarország megítélése negatív, a magyar hozzáállás segít a megfelelő megoldás kialakításában.

Roman Joch elmondta, a közelmúltban egy prágai konferencián személyesen is megtapasztalta, hogy a nyugat-európaiak pszichológiai, nem pedig valós okok miatt bírálják Trumpot, akit azonban a közép-kelet-európai régió elfogadott. Joch úgy véli, Trump elnöksége több haszonnal, mint kárral jár Európa számára, hiszen nyomást gyakorol ránk, hogy a GDP 2%-ánál többet költsünk haderőinkre, ami nekünk is érdekünk. Az Oroszország elleni szankciók is hatékonyabbak, mint korábban, ami szintén Európa érdekeit szolgálja, a Nord Stream 2 leállítása érdekében gyakorolt amerikai nyomás pedig az európai energiafüggetlenség létrejöttét eredményezheti.

Európa nagyon szerencsés, mert jelenleg békében és jólétben él, de ez egy rövid időszak. Tudatában kell lenni a veszélyeknek: nyugatról a politikai korrektség doktrínája a szólásszabadságot veszélyezteti, keletről Oroszország jelent fenyegetést Európára, délről pedig egy más civilizáció, amelyen belül az iszlamista mozgalom gyűlöli és el akarja pusztítani az európaiakat. Ha Nyugat-Európának nem sikerült megállítania és integrálnia a radikális iszlámot, akkor Közép-Kelet-Európának sem fog. John O’Sullivan kérdésére válaszolva Joch kifejtette, hogy a közös európai hadsereg kérdéséről akkor lehet majd beszélni, ha az európai országok GDP-jük 2%-át költik a haderejükre.

Juraj Marušiak elmondta, hogy Szlovákia nem igazán aktív szereplő a transzatlanti kapcsolatokban, és a Trump elleni reakciókból sem veszi ki a részét, mivel az ország pragmatikus hozzáállást tanúsít. Az Oroszországgal való kapcsolat, részben történelmi okokból, továbbra is fontos a szlovák politikában, ezért az Oroszországgal szembeni konfrontációs politika nem elfogadható. Ugyanakkor Szlovákia a NATO-tagja, amit a közvélemény túlnyomó többsége támogat; az ország ráadásul megemelte GDP-arányos védelmi kiadásait.

Szlovákia kiáll a jelenlegi nemzetközi rend fennmaradása mellett, így ellenzi a Krím elfoglalását, valamint Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét. Az ország humanitárius segélyt nyújt Ukrajnának, az új ukrán oktatási törvényben pedig nem lát kivetnivalót. A V4-gyel kapcsolatban Marušiak kifejtette, hogy a csoport hűséges az európai integrációhoz, ugyanakkor az utóbbi tíz évben elvesztette „puha hatalmát”. A legtöbb V4-tagország a liberális nyugati rendszer ideológiai ellenfele, de nem fejtik ki pontosan, mi is az ideológiájuk. A jövőben a V4-re nézve kihívást jelenthetnek egyéb regionális tömörülések, például a Három Tenger Kezdeményezés. Az orosz földgáztól Marušiak meglátása szerint hiába szeretne függetlenedni régiónk, nincs alternatív megoldás.

Marek Matraszek elmondta, hogy a lengyel és amerikai kapcsolatok százéves múltra tekintenek vissza. Lengyelországban az Egyesült Államokkal való jó kapcsolat 1989 óta valamennyi kormány számára fontos volt, a három éve hatalomra került Jog és Igazságosság párt pedig e kapcsolat további megerősítésére törekszik. Ennek okai a kormány EU-val szembeni szkepticizmusa, valamint a lengyel, illetve a francia és német álláspont eltérése az Oroszországgal kapcsolatos lengyel aggodalmakat illetően. A lengyel kormány szintén helyteleníti Emmanuel Macron francia elnök kezdeményezését az EU-s támogatások és a jogállamiság helyzetének összekapcsolásáról.

Fontos tényező továbbá a lengyel politikai vezetés lelki rokonsága Trumppal: nézeteik megegyeznek korunk fő kihívásait illetően, így például a bevándorlással és a klímaváltozással kapcsolatban is. Az INF-szerződésből való amerikai kilépést szintén megértően fogadta a lengyel vezetés. Fontos szempont az is, hogy az USA védelmi technológiát biztosít Lengyelország részére. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy legyen-e állandó amerikai katonai jelenlét Lengyelországban, amit a lengyel kormány szorgalmaz. Ami az ország orosz földgáztól való függőségét illeti, a tervek szerint ennek véget vetne az amerikai cseppfolyósított földgáz szállítása 2023-tól. Összességében elmondható, hogy az elmúlt években az amerikai-lengyel kapcsolat a korábbinál is szorosabbá vált.

Szemerkényi Réka kifejtette, hogy kontinensünkön az elmúlt harminc évben az első tektonikus geopolitikai változás a kilencvenes években következett be a hidegháború végével és a demokrácia kezdetével. Az ekkor történt változások mintegy húsz évre meghatározták a nemzetközi diskurzust, az utóbbi tíz évben azonban egy átmeneti időszak kezdődött, amely a második világháború utáni világ végét jelenti.

Kína új globális szereplőként jelent meg, immár Európában is: 2008-ban az ázsiai ország 1 milliárd dollárt fektetett be Európában, 2017-ben azonban már 42 milliárdot. Kína azonban nem tisztességes módon üzletel, ezért egységesen fel kell lépni ellene. Kína és Oroszország magatartására (például propaganda, információs hadviselés, kibertámadások) megoldást kell találni, ez pedig új stratégiákat igényel, amelyek kialakításában a transzatlanti szövetségnek kulcsszerepe van. Az USA is tudatában van a transzatlanti szövetség fontosságának. Európának a GDP 2%-ának védelmi kiadásokra való fordítását a saját érdekében komolyan kell vennie, ennek megvalósításában pedig a V4 is fontos szerepet játszhat.

A beszédeket követően a moderátor, majd a közönség kérdéseire válaszoltak a beszélgetés résztvevői, valamint részben az előzőekben elhangzott beszédekre is reflektáltak. Összességében egy gondolatébresztő, színvonalas, és különböző nézőpontokat bemutató konferencián vehetett részt a közönség.

Csenger Ádám 2004-ben végezte el a nemzetközi kommunikáció szakot a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, 2015-ben pedig az ausztrál Macquarie University-n nemzetközi kapcsolatok szakon mesterdiplomát szerzett. Kutatási területe Ausztrália külpolitikája, különös tekintettel a Délkelet-Ázsiával és Kínával való viszonyára.

Csenger Ádám

Csenger Ádám 2004-ben végezte el a nemzetközi kommunikáció szakot a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, 2015-ben pedig az ausztrál Macquarie University-n nemzetközi kapcsolatok szakon mesterdiplomát szerzett. Kutatási területe Ausztrália külpolitikája, különös tekintettel a Délkelet-Ázsiával és Kínával való viszonyára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: