Kényszermigráció a két Szudánban

A cikk az Outre-Terre, geopolitikai témájú, negyedéves francia folyóirat, 53. évfolyam, 2018 április-júniusi számában jelent meg.

Szudán számára sem a függetlenedés sem pedig a szétválás nem hozta meg a békét. Az ország gyarmatosítás utáni történetét a fegyveres konfliktusok dominálták, dominálják, ami a régió többi országára is hatással van a biztonságot kereső tömegek migrációja révén. E tekintetben 2017-re a legérintettebbé Uganda vált, ahova több, mint egymillió dél-szudáni menekült érkezett alig egy év leforgása alatt[i], így a szudáni helyzet a világ leggyorsabban növekvő migrációs válságává vált.[ii] Jelen tanulmány a két Szudánhoz kötődő, napjainkban tapasztalható népességvándorlást, azon belül is a menekültek migrációját kívánja bemutatni, feltárva annak hátterében húzódó okokat.

Bár Szudán egyszerre tekinthető migrációs célpontnak, tranzit-területnek és kibocsátó országnak, a statisztikai adatok alapján az országot elhagyók vannak a legnagyobb arányban.[iii] Egy, a Migration Policy Center által kiadott 2012-es tanulmány szerint pedig a szudáni migráció (legyen az országon belüli, vagy országhatárt átlépő) legfőbb mozgatórugójának a konfliktusok tekinthetők[iv], így – a kivándorlások esetében is –alapvetően kényszermigrációról[v] beszélhetünk. A tanulmány az ország gyarmati sorból való felszabadulása óta bekövetkezett fegyveres konfliktusokat – mint a kényszermigrációs hullámok legfőbb okait –, valamint a nyomukban lejátszódó népességvándorlásokat mutatja be. Ilyen módon kívánja hozzásegíteni az Olvasót a térség jobb megismeréséhez, ami által könnyebben érthetővé válnak a régióhoz kötődő kihívások is.

Első és második polgárháború

Az 1956-ban függetlenedett Szudán területén több mint 150 etnikai csoport található, melyek közel félezer nyelvet, nyelvjárást beszélnek.[vi] Területi elhelyezkedésükről – leegyszerűsítve – az mondható el, hogy az ország északi felében az iszlám hitű arabok, délen pedig a többnyire keresztény nem-arabok élnek. Az etnikai tagolódás a gazdasági és politikai fejlettséget is alapvetően meghatározza, ami az elmúlt bő fél évszázad fegyveres konfliktusainak fő kiindulópontját adta[vii].

Az egymással szemben álló identitás a kolonizáció következménye, ugyanis a britek az északi országrészt a Közel-Kelet, a déli területeket pedig Afrika részeként tekintették, és ennek megfelelően irányították is[viii]. 19. század végétől brit-egyiptomi megszállás alatt működő országban – az angol gyarmatbirodalom többi országához hasonlóan – a közvetett kormányzás valósult meg, aminek keretében a politikai hatalom az északi arabok kezében összpontosult, így a fejlesztési források is döntően ide irányultak. Ez a délieket hátrányosan érintette többek között az oktatás, foglalkoztatás, infrastrukturális fejlesztések, egészségügyi és más szolgáltatások terén is.[ix] Az ország déli részének marginalizálódása egyre fokozódó társadalmi feszültséget eredményezett, ami az 1955-ben kezdődő majdnem két évtizeden át tartó (1955-1972) első szudáni polgárháborúban csúcsosodott ki[x].

A belpolitikai konfliktust az Addisz Abeba-i megállapodás zárta le, amely bizonyos szintű politikai és gazdasági függetlenséget biztosított a déli országrész számára, az autonóm regionális kormány létrehozása révén.[xi] Ám a viszonylagos függetlenséget hamar korlátozta a Kartúm-i kormány az iszlám törvénykezés, a Sharia bevezetésével, ami az egész ország üzleti, politikai és társadalmi életét is szabályozta, így a déli országrész autonómiáját sértette.[xii] Ennek következtében 1983-ban a déli Sudan People’s Liberation Movement and Army (SPLM/A) fellázadt a központi kormány ellen, és megkezdődött a több mint 20 éven át tartó második polgárháború[xiii].

A második szudáni polgárháború a 2005-ben Nairobiban (Kenya) aláírt átfogó békeszerződéssel (Comprehensive Peace Agreement – CPA) zárult, ami Dél-Szudán függetlenedését is megalapozta. A szerződés értelmében ugyanis egy 6 éves átmeneti időszak után Dél-Szudán népszavazást tarthat arról, hogy szeretne-e függetlenedni az északi országrésztől. A referendumra 2011. január 9 és 15-e között került sor, és a válaszadók 98%-a a szétválásra voksolt, így 2011. július 9-én kikiáltották a független Dél-szudáni Köztársaságot, Afrika legfiatalabb államát[xiv].

Határviták: Kordofán és Kék-Nílus

Ám a szétválás nem szüntette meg a felek közötti feszültséget, ugyanis ezúttal a két ország között létrejött 2135 km hosszú határ menti területek feletti kontrol vált a konfliktus forrásává.[xv] Itt található ugyanis a korábbi Szudán 5 milliárd hordóra rúgó kőolajkészletének[xvi] döntő hányada. Dél-Szudán északi határvidékén folyik a kitermelés 80%-a[xvii], ám az exporthoz szükséges finomítók és olajvezetékek északon találhatók, ami gazdasági függőséget teremt a két ország között[xviii]. Dél kiválásával Szudán elveszítette olajbevételeinek 75%-át, költségvetési kifizetési kapacitásának (fiscal payments capacity) felét, nemzetközi fizetőképességének (international payment capacity) pedig kétharmadát.[xix] Mindezek következtében fegyveres konfliktus Szudán Kék-Nílus és Kordofán tagállamainak déli részén alakult ki, amit etnikai és politikai szálak is tovább bonyolítanak.[xx] A fegyveres konfliktus hatására több százezren kényszerültek elhagyni lakhelyüket a térségben. 2013-ban Dél-Kordofánban ez 220 000 főt, Kék-Nílusban pedig 176 000 főt jelentett.[xxi]

 

1. ábra: Olajtermeléshez kötődő határviták a két Szudán között

Saját szerkesztés

 

Darfúr

Szudánhoz kapcsolódó konfliktusok közül mindenképpen fontos megemlíteni Darfúr esetét, ahol bár már az ezredforduló előtti évtizedekben is sor került fegyveres összeütközésekre, a Darfúri konfliktust a legtöbben 2003-tól datálják. Ekkor a Sudanese Liberation Movement/Army (SLM/A) és a Justice and Equality Movement (JEM) fellázadt a szudáni kormány ellen – a térség nem-arab lakosságának politikai és gazdasági marginalizálódása miatt. A lázadás leverésére Kartúm a Janjaweed – „ördögök lóháton” – milíciát vetette be, aminek fő feladata a civil lakosságon való bosszúállás. Ennek következtében 2003 végére legalább 1 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, több mint százezren pedig a szomszédos Csádba menekültek.[xxii] 5 évvel később az erőszak ismét felerősödött a régióban, ami körülbelül 2,7 millió ember lakhelyéről történő elmenekülését okozta, a Csádba menekülők száma pedig negyedmillió főre nőtt.[xxiii] A mészárlások a mai napig folynak, a Nemzetközi Büntetőbíróság népirtásnak minősítette a konfliktust, a szudáni elnök Omar Hassan al-Bashir ellen pedig elfogatóparancsot adott ki háborúsbűnök, emberiség elleni bűncselekmények és népirtás miatt.[xxiv] Az IDMC (Internal Displacement Monitoring Centre) becslése szerint Szudánban a lakhelyüket elhagyni kényszerülők száma 2015-re meghaladta a 3 millió főt.[xxv] Ez a szám magában foglalja a Darfúr, Dél-Kordofán és Kék-Nílus területén zajló erőszak miatt menekülni kényszerülőket is.

Dél-szudáni polgárháború

A Dél-szudáni Köztársaságnak nem csak az északi szomszéddal van feszült viszonya, hanem az országon belül is polgárháború dúl – amelynek elsősorban politikai, másrészt törzsi-etnikai okai vannak. A függetlenedéskor a második szudáni polgárháború során Kartúm ellen harcoló SPLM/A került hatalomra, a dinka törzshöz tartozó Salva Kiir Mayardit elnök vezetésével.[xxvi] Kiir 2013-ban menesztette nuer származású alelnökét, Riek Machar-t, akivel kapcsolata decemberre annyira elmérgesedett, hogy egyenesen puccs megkísérlésével vádolta meg. Machar válaszul megalakította a Sudan People’s Libeartion Movement/Army – In Opposition-t (SPLM/A-IO) és megkezdődött a két törzs közötti fegyveres konfliktus [xxvii], amihez az országban található több mint félszáz másik törzs is csatlakozott.[xxviii] Az Afrikai Unió a polgárháborúval kapcsolatosan 2015 októberében adott közre egy jelentést, amelyben a vérengzéseket az 1994-es ruandai eseményekhez hasonlította. A jelentés szerint bár nem történt népirtás, háborús bűnöket viszont mindkét fél követett el.[xxix]

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint 2013 decembere – a polgárháború kirobbanása – óta mára több mint 2 millióan menekültek Dél-Szudánból a szomszédos országokba, míg legalább ennyien az országhatáron belül maradva kényszerültek elhagyni otthonaikat. A környező országok közül Szudánban közel félmillióan (447 287), kicsivel kevesebben Etiópiában (416 886) tartózkodnak. De Kenyában (110 377 fő), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (85 426 fő) és Csádban (2 057) is jelentős számú dél-szudáni menekült található. [xxx]

 

2. ábra: Dél-szudáni menekültek száma a környező országokban[xxxi]

Szerkesztette: Gere László

A legtöbben – több, mint egymillió fő –Ugandába menekültek, ahova 2016 nyarától egy éven keresztül átlagosan naponta 1800 dél-szudáni érkezett, amivel a világ leggyorsabban növekvő migrációs válságává vált. Az Ugandába érkezők 85%-a nő, vagy gyermek.[xxxii] Az alábbi grafikon a menekültek számát jeleníti meg időpont szerinti bontásban, amin jól látható, hogy a menekültek számának ugrásszerű növekedése 2016 nyarán indult, majd 2017 elején tovább fokozódott.[xxxiii]

 

3. ábra: Az Ugandába érkező dél-szudáni menekültek száma (2013-2017)[xxxiv]

Ennek hátterében a fegyveres konfliktus intenzifikálódásán kívül az Afrika szarvát sújtó éhínség áll, amit az ENSZ 1945-ös fennállása óta bekövetkezett legsúlyosabb humanitárius katasztrófának nyilvánítottak,[xxxv] ami több mint 20 millió ember életét veszélyezteti.[xxxvi] Ennek oka a globális klímaváltozás hatására gyakoribbá váló aszályok mellett a belpolitikai konfliktusokban is keresendő. Dél-Szudánban a fegyveres csapatok razziái miatt életveszélyes a földeken dolgozni, a gazdaság elégtelen működése miatt pedig az infláció rendkívüli mértékben megnövelte többek között az élelmiszerek árát is.[xxxvii]

Mindezen tényezők jelentős lökést adtak az Ugandába irányuló menekülthullámnak. Itt ugyanis az állam földterületeket ad az idemenekülőknek, amin építkezhetnek és termeszthetnek, a menekülteknek továbbá joguk van az országon belüli szabad mozgáshoz, munkavállaláshoz, és a közszolgáltatásokhoz is hozzáférhetnek.[xxxviii] De a menekültügy progresszív kezelésének ellenére túlterheltté vált a rendszer a több mint egymilliós tömeg következtében.

Összességében megállapítható tehát, hogy a két Szudán biztonságpolitikai helyzete az egész régióra destabilizáló hatással van, elsősorban a fegyveres konfliktusok elől menekülő milliós tömegek révén, ami jelentősen megterheli a környező nemzetgazdaságokat – nemzetközi feszültséget okozva ezzel. A helyzet megoldásához a belpolitikai helyzet helyreállítására van szükség, ami az ellenséges viszonyok komplexitása miatt sajnos nem tűnik reális kilátásnak a közeljövőben. Addig viszont kulcsfontosságú a lakhelyüket elhagyni kényszerülők megfelelő életkörülményeinek biztosítása, akik jelentős hányada humanitárius válság szenvedő alanya az éhínségek és az őket érő atrocitások miatt. Ők a záloga ugyanis a két Szudán újjáépítésének. Ám úgy tűnik, megfelelő kormányzati lépések hiányában ez egyelőre a nemzetközi közösségre hárul.

 Szerző: Czirják Ráhel

Irodalomjegyzék:

Jegyzetek:

[i] ROBINSON, Catherine: South Sudanese refugees in Uganda now exceed 1 million. UNHCR, 2017.08.17., http://www.unhcr.org/news/stories/2017/8/59915f604/south-sudanese-refugees-uganda-exceed-1-million.html (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[ii] BURKE, Jason: Bonded by spilt blood, South Sudanese refugees in Uganda reach million mark. In: The Guardian, 2017.08.17., https://www.theguardian.com/global-development/2017/aug/17/south-sudan-refugee-families-uganda (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[iii] STRACHAN, Anna Louise: Rapid fragility and migration assessment for Sudan. Governance and Social Development Resource Centre, 2016.02.

[iv] DI BARTOLOMEO, Anna – JAULIN, Thibaut – PERRIN, Delphine: Sudan (CARIM – Migration Profile). Florence, Robert Schuman Centre for Advanced Studies, European University Institute. 2012, 9.

[v] SZALKAI Attila: A kényszermigráció biztonságpolitikai kockázata a 21. század elején. In: Nemzet és biztonság: biztonságpolitikai szemle, 3/II., 2010

[vi] RIAK AKUEI, Stephanie: Informal Remittance ystems in Africa, Caribbean and Pacific (ACP) Countries: Sudan Country Study. ESRC Centre on Migration, Policy and Society (COMPAS), 2005.01.15., https://www.compas.ox.ac.uk/media/ER-2005-Informal_Remittances_Sudan.pdf (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[vii] JOHNSON, Douglas H.: The Root Causes of Sudan’s Civil Wars. Oxford: James Currey Publishers, 2003; JOK, Jok Madut: War and Slavery in Sudan. Philadelphia, PA: University of Pennsylvania Press, 2001

[viii] NYUON, Abraham Kuol: Is the Current POlitical Crisis a Continuation of Previous Conflict in the Sudan? Master of Arts Dissertation, King’s College London, 2015.03.22. https://www.academia.edu/13089961/South_Sudan_political_Crisis_and_Sudan_Conflict (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[ix] Uo.

[x] RIAK AKUEI, Stephanie: Informal Remittance ystems in Africa, Caribbean and Pacific (ACP) Countries: Sudan Country Study. ESRC Centre on Migration, Policy and Society (COMPAS), 2005.01.15., https://www.compas.ox.ac.uk/media/ER-2005-Informal_Remittances_Sudan.pdf (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xi] NYUON, Abraham Kuol: Is the Current POlitical Crisis a Continuation of Previous Conflict in the Sudan? Master of Arts Dissertation, King’s College London, 2015.03.22. https://www.academia.edu/13089961/South_Sudan_political_Crisis_and_Sudan_Conflict (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xii] YOUSIF, Adeeb – ROTHBART, Daniel: Sudan and South Sudan: Post-Separation Challenges. George Mason University, 2012.12., https://www.academia.edu/2190827/Sudan_and_South_Sudan_Post-Separation_Challenges (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xiii] STRACHAN, Anna Louise: Rapid fragility and migration assessment for Sudan. Governance and Social Development Resource Centre, 2016.02.

[xiv] NYUON, Abraham Kuol: Is the Current POlitical Crisis a Continuation of Previous Conflict in the Sudan? Master of Arts Dissertation, King’s College London, 2015.03.22. https://www.academia.edu/13089961/South_Sudan_political_Crisis_and_Sudan_Conflict (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xv] YOUSIF, Adeeb – ROTHBART, Daniel: Sudan and South Sudan: Post-Separation Challenges. George Mason University, 2012.12., https://www.academia.edu/2190827/Sudan_and_South_Sudan_Post-Separation_Challenges (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xvi] OPEC: Annual Statistical Bulletin 2017.,http://www.opec.org/opec_web/static_files_project/media/downloads/publications/ASB2017_13062017.pdf (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xvii] BBC News: Southern Sudan votes on idependence. 2011.01.09., http://www.bbc.com/news/world-africa-12144675 (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xviii] IVÁN András:Új ország születhet Dél-Szudánban. In: index, 2011.01.09. http://index.hu/kulfold/2011/01/09/mintha_az_iberiai-felsziget_kiszakadna/ (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xix] IMF (International Monetary Fund): Sudan (IMF Country Report 14/364). Washington, DC: IMF, 2014

https://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2014/cr14364.pdf (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xx] YOUSIF, Adeeb – ROTHBART, Daniel: Sudan and South Sudan: Post-Separation Challenges. George Mason University, 2012.12., https://www.academia.edu/2190827/Sudan_and_South_Sudan_Post-Separation_Challenges (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxi] STRACHAN, Anna Louise: Rapid fragility and migration assessment for Sudan. Governance and Social Development Resource Centre, 2016.02.

[xxii] BBC News: Profile: Sudan’s President Bashir. 2003.11.25., http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/3273569.stm (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxiii] ICG (International Crisis Group): The chaos in Darfur (Africa Briefing 110). Nairobi & Brussels: ICG, 2015

http://www.crisisgroup.org/en/regions/africa/horn-of-africa/sudan/b110-the-chaos-in-darfur.aspx (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxiv] GRIGSBY, Hope: In Search of Hope: Migration Across Sudan. 2014., https://www.academia.edu/16461079/In_Search_of_Hope_Migration_Across_Sudan (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxv] IDMC (Internal Displacement Monitoring Centre): Sudan IDP Figures Analysis. http://www.internal-displacement.org/sub-saharan-africa/sudan/figures-analysis (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxvi] ICG (International Crisis Group): Sudan and South Sudan’s merging conflicts. (Africa Report 223). Addis

Ababa, Juba, Nairobi & Brussels: ICG, 2015, http://www.crisisgroup.org/en/regions/africa/horn-of-africa/southsudan/223-sudan-and-south-sudan-s-merging-conflicts.aspx (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxvii] ANDA, Krisztina: Dél-Sudán: a polgárháború horrorja. In: Biztonságpolitika, 2015.11.08., http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/del-szudan-a-polgarhaboru-horrorja (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxviii] Economist: Jade din Juba. As South Sudan implodes, America reconsiders its support for the regime. 2017.10.12., https://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21730154-american-officials-are-fed-up-being-lied-violent-crooked (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxix] African Union: Final report of the African Union Commission of Inquiry on South Sudan. 2015.10.27.,http://www.peaceau.org/en/article/final-report-of-the-african-union-commission-of-inquiry-on-south-sudan (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxx] UNHCR: South Sudan Situation. Information Sharing Portal, 2017.10.01., http://data.unhcr.org/SouthSudan/country.php?id=229 (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxi] UNHCR: South Sudan Situation – Regional overview of population of concern. 2017.09.30., data.unhcr.org/SouthSudan/download.php?id=3388 (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxii] UNHCR: South Sudan refugees in Uganda pass 1 million mark, UNHCR renews call for help. 2017.08.17., http://www.unhcr.org/news/press/2017/8/599457a34/south-sudan-refugees-uganda-pass-1-million-mark-unhcr-renews-call-help.html (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxiii] UNHCR: South Sudan Situation. Information Sharing Portal, 2017.10.01., http://data.unhcr.org/SouthSudan/country.php?id=229 (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxiv]Uo.

[xxxv] Aljazeera: Famine ’largest humanitarian crisis in hiistory of UN’. 2017.03.11., http://www.aljazeera.com/news/2017/03/famine-united-nations-170310234132946.html (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxvi] Uo.

[xxxvii] CHAMBERLAIN, Gethin: No food, no money: conflict and chaos as South Sudan grapples with famine. In: The Guardian, 2017.06.15., https://www.theguardian.com/global-development/2017/jun/15/no-food-no-money-conflict-and-chaos-as-south-sudan-grapples-with-famine (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

[xxxviii] ROBINSON, Catherine: South Sudanese refugees in Uganda now exceed 1 million. UNHCR, 2017.08.17., http://www.unhcr.org/news/stories/2017/8/59915f604/south-sudanese-refugees-uganda-exceed-1-million.html (Letöltés dátuma: 2017.10.25.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: