Új városok Kínában

Kínában az elmúlt évtizedekben olyan robbanásszerű urbanizációs folyamatok indultak meg, melyek még ma is tartanak, és az előrejelzések szerint még a jövőben is folytatódni fognak. A világon egyedülálló módon egész városok, városrészek emelkednek ki tömegesen a „semmiből”, ez tömeges népességáramlási folyamatokat generál, és jelentős hatása van a gazdaságfejlesztésre is. Ezt a városodási folyamatot, illetve annak hatásait éppen ezért érdemes tudományos szempontból is megismerni.

Urbanizációs folyamatok Kínában

Kínában az elmúlt néhány évtized dinamikus gazdasági fejlődése jelentős mértékű urbanizációt is hozott magával. Az ország gazdasági folyamatai szorosan összekapcsolódnak az urbanizációval, a GDP egyre növekvő hányadát a városokban termelik, és magát a városépítést is a gazdaság egyik motorjának tekintik, igaz, az utóbbi években már egyre több olyan vélemény is elhangzik, melyek szerint hosszú távon komoly kockázatokat rejt magában a folyamat, ugyanis ha mindegyik tervezett városépítési projekt megvalósulna, azzal mintegy 3,4 milliárd ember számára épülnének ki lakások (Kína teljes lakossága ezzel szemben jelenleg „csupán” 1,4 milliárd fő).[i]

A mai értelemben vett modern kínai urbanizáció az 1980-as években kezdődött, ekkor indult meg a tömeges vidékről városba áramlás. Ekkor 180 millió városi lakosa volt az országnak, 10 millió fő feletti városa pedig egy sem. Ehhez képest, egy 2013-as kormányzati felmérés alapján jelenleg 144 nagyvárosban mintegy 200 új városrész, kerület épült fel, vagy áll tervezés alatt. Ma Kínában található a világ 100 legnagyobb városának egynegyede, és a 2025-ig legdinamikusabban növekvő 75 város közül is mintegy 29.[ii]

A közelmúlt folyamatait alapul véve egyes előrejelzések szerint a kínai városlakók száma 2030-ra az egymilliárd főt is elérheti.[iii] (Ennek nagy részét a belföldi – vidékről városba – vándorlás fogja adni még mindig. 1990-2005 között mintegy 103 millió ember vándorolt vidékről a városokba, 2005-2025 között várhatóan további 240 millió fő tesz ugyanígy.) Ma még az ország urbanizációs szintje nem sokkal a világátlag felett van, az ENSZ legutóbbi, 2014-es felmérése szerint 54% körüli volt, azonban 2025-re már megközelítheti a kétharmadot is, 64%-ot.[iv]

A városi munkahelyek bővülése illetve a városi életforma propagálása következtében az utóbbi évtizedekben jelentős városfejlesztési projektek zajlottak és zajlanak ma is Kínában, ami nem ritkán egész városrészek felhúzását jelenti a semmiből. A következőkben ezt a sajátos városfejlesztési folyamatot járjuk körbe egy friss bejelentés, Hsziungan (Xiongan) Új Körzet létrehozása kapcsán. A cikk első felében bemutatom az újonnan bejelentett Hsziungan projekt hátterét és körülményeit, majd kitérek Kína kelet-nyugati (elsősorban) demográfiai különbségeire, végül pedig a nyugati médiában olyan gyakran megjelenő kínai szellemvárosok kérdéskörét járom körül azzal a szándékkal, hogy átfogóbb képet kapjunk arról, milyen folyamatok mentén zajlik ez a sajátos, 21. századi kínai urbanizáció.

Hsziungan Új Körzet

A Kínai Kommunista Párt felső vezetése 2017. április elsején hozta meg (a közlemény szavaival élve) történelmi és stratégiai fontosságú döntését a Hsziungan Új Körzet (Xiongan New Area), gyakorlatilag egy új város létrehozásáról Pekingtől mintegy 100 kilométerre délkeletre egy (a fejlesztés első szakaszában) nagyjából 100 km2-es nagyságú területen.[v] A fejlesztési terület Hsziungan, Rongcheng és Anxin megyéket fedi le, méreteit tekintve páratlan nagyságú beruházást jelent, főleg, hogy az induló fázis után hosszú távon összesen mintegy 2000 km2-rel számolnak a tervezők, ami már közel három New York méretű területet jelent.[vi] A vezetés szándékai szerint az új város egyrészt tehermentesíteni fogja a már egyébként is túlzsúfolt Pekinget, másrészt pedig az ország gazdasági növekedésének új gazdasági pólusát fogja jelenteni, megállítja a koordinálatlan városi szétterülést, áthidalja a növekedési egyenlőtlenségeket, valamint óvja a környezetet is.[vii] A bejelentésről szóló hivatalos közlemény szerint a terület jelentőségében megegyezik majd az ország két legjelentősebb gazdasági központjáéval, az 1980-as években létrehozott Sencsen különleges gazdasági zónával (Shenzhen Special Economic Zone), valamint az 1990-es években létrehozott sanghaji Putung Új Körzettel (Pudung New Area).[viii]

Sencsen az egyike az 1980 májusában létrehozott öt Speciális Gazdasági Zónának (melyeket azért hoztak létre, hogy a piaci kapitalizmus kísérleti terepei legyenek, ami végül is a „kínai típusú szocializmushoz”, illetve a „szocialista piacgazdasághoz” vezetett). Ekkor a város lakossága 30 ezer főt tett ki, ma már közel 11 millióan lakják (agglomerációval együtt 18 millióan). A várost 1983-ban felterjesztették altartományi városi (ennek lényege, hogy a város a tartomány irányítása alá tartozik, azonban független gazdasági és jogi közigazgatással bír), majd 1988-ban prefektúra-szintű városi címre (ez olyan közigazgatási egység Kínában, mely a tartomány szint alatt és a megye szint felett van, és nem csak a központi város tartozik bele, hanem az ennél jóval nagyobb területű vidéki körzete, agglomerációja is több kisebb várossal, községgel és faluval). Sencsen vált a Gyöngy-folyó torkolatvidékének egyik legnagyobb városává, Kína gazdasági motorja, a külföldi befektetések egyik központja, az ország legforgalmasabb kikötője, az 1970-es évek óta a világ egyik leggyorsabban fejlődő városa.[ix]

Putung Sanghaj egyik kerülete, 1992-ben itt hozták létre a Putung Új Körzetet. Ma ez Sanghaj legnépesebb kerülete, nagyjából a város lakosságának ¼-ét, mintegy 5 millió embert foglal magába. Lakosságnövekedése átlag feletti, hiszen a bevándorlók elsődleges célpontja. Ma itt található a Lujiazui Pénzügyi és Kereskedelmi Zóna, valamint a Sanghaji Értéktőzsde, továbbá számos emblematikus sanghaji épület, mint a Shanghai World Financial Center, az Oriental Pearl Tower, vagy a Shanghai Tower. Emellett a területén fekszik Sanghaj kikötője (a világ egyik legnagyobb forgalmú tengeri kikötője), a sanghaji Expo park, egy high-tech ipari park, valamint a város egyik nemzetközi repülőtere is.

Az úgynevezett Új Körzetek (vagy új kerületek: New Area, vagy New District) olyan városkerületek Kínában, melyeknek a központi vagy a regionális kormányzat különleges gazdasági, vagy fejlesztési szerepet szán. Több szinten is megjelenhetnek, lehetnek állami, provinciális vagy tartományi szintű Új Körzetek. Az állami szintű Új Körzetek a Kínai Népköztársaság központi kormányzata által támogatott különleges gazdasági-fejlesztési zónák, melyek privilégiumait közvetlenül az Államtanács garantálja. A frissen kijelölt Hsziungan Új Körzet szintén ilyen állami szintű fejlesztési zóna.

A beszámolók szerint Hsziungan Új Körzet létrehozása segíti Peking kevésbé központi funkcióinak átadását, továbbá modellként is szolgál majd a sűrűn lakott területek optimalizált fejlesztésére, átstrukturálva a Peking-Tiencsin-Hopej (Beijing-Tianjin-Hebei) régió városi térszerkezetét, új innováció-vezérelte központok létrehozásával. A kormányzati kommunikáció az összes divatos jelzővel ellátta a fejlesztendő várost. Eszerint Hsziungan „modern, világszínvonalú, zöld, okos város lesz; páratlan zöldterületekkel, kék éggel, friss levegővel és tiszta vízzel; a város növekedési motorként működik majd, élenjáró innovációs iparágak betelepülésével; a közszolgáltatások és infrastruktúra kiépítettsége magas színvonalú lesz, új városvezetési modell kialakításával; gyors, hatékony és zöld közlekedési hálózattal látják el; strukturális és intézményi reformokat léptetnek életbe a városban a piaci élénkség fokozására; a külvilág számára nyitott hely lesz, a külföldi együttműködések új platformja”.[x]

  1. ábra: Kína két legjelentősebb gazdasági központja, valamint a létrehozni kívánt Új Körzet. Saját szerkesztés (Liu Luanan[xi] térképe alapján)

A modellvárosok alapításának nagy hagyománya van Kínában: Sencsen kis halászfaluból gazdasági központtá emelése például örök időkre Teng Hsziao-ping nevéhez fog fűződni, Putung Kína vezető pénzügyi központjává fejlesztése pedig Csiang Cö-minéhez. Ebbe a sorba illeszkedik bele Hszi Csin-ping abbéli törekvése, hogy megvalósuljon a nevével fémjelzett, Hsziungan fenntartható és okosváros-fejlesztési projekt. Ugyanakkor a projekt kritikusai szerint ez utóbbi éppen ellenkezője a sencseni és putungi fejlesztéseknek: míg azok a szabadpiaci reformok kísérleti területeiként jöttek létre, Hsziungan tervezése szigorúan felülről vezérelve, állami irányítás mellett zajlik. Így a birodalmi Peking modern testvérvárosa sokkal inkább a politikai hatalom jelképévé válik, mint a gazdasági fejlődés ékes példájává. A kritika megemlíti, hogy bár a ’80-as években Sencsenben bárki próbára tehette szerencséjét, Xiongan esetében a kínai kormány dönt róla, mely vállalatok és intézmények kaphatnak helyet a városban, sőt azt is, hogy kik lakhatnak majd ott. Hszi Csin-ping nagy kockázatot vállal egy ilyen ambiciózus vízió bejelentésével: a megvalósítás költségei minden bizonnyal óriásiak lesznek, és ha megbukik a projekt, Hsziungan nem más lesz, mint a jelenlegi felülről irányított politikai vezetés és gazdaságfejlesztés korlátainak illusztrációja. Amennyiben azonban sikeresen megvalósul, erőteljes szimbóluma lehet majd a Hszi által megfogalmazott „kínai álom”-nak. Egy virágzó Hsziungan bebizonyítaná, hogy Kína sikerei nem a nyugati gazdasági, politikai és társadalmi elképzelések alkalmazásától függenek, hanem az ország saját erőből is képes a modernizálásra.[xii]

Egyesek a megavárosok problémáit megoldó várostervezési modellként látják az új körzet létrehozását. A tízmillió fő feletti lakosságot tömörítő településeket (ez a megavárosok definíciója[xiii]) – mint amilyen Peking is – ugyanis hatványozottan sújtják az olyan problémák, mint a levegőszennyezés, a vízhiány, vagy a közlekedési dugók. Kínában az utóbbi időben tapasztalt robbanásszerű urbanizáció nyomán gomba módra szaporodnak a több millió fős nagyvárosok, valamint a tízmillió főt meghaladó megavárosok száma is egyre növekszik az országban. Kiemelt jelentősége van tehát az ezeket a településeket érintő problémák kezelésének, illetve megoldásának. A kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (National Development and Reform Commission – NDRC) vezetője, He Lifang szerint a nagy fővárosi régió létrehozására irányuló kínai integrációs fejlesztési terv modellként szolgálhat az ország más részein található várostömörülések számára is, mint a Jangce-delta, a Csengtu-Csungking (Chengdu-Chongqing) városklaszter, a Központi-síkság városklaszter és a Gyöngy-folyó torkolata (mely bizonyos számítások szerint a maga 42 millió fős lakosságával már a világ legnagyobb várostömörülése, megelőzve a régóta csúcstartó tokiói agglomerációt is[xiv]). Sőt, még tovább lépve, szerinte az itt megszerzett tapasztalatok átfogó megoldást nyújthatnak nem csak az ország, hanem a világ más részein található megavárosok számára is.[xv]

Az urbanizáció és gazdaságfejlesztés kapcsolata

Az általános kínai gazdaságfejlesztés legfontosabb irányait a tervgazdálkodás rendszerében az Ötéves Tervek fektetik le. A 2011-2015 között érvényben lévő tizenkettedik Ötéves Terv abban különbözött az előzőtől, hogy sokkal inkább a gazdaság keresleti oldalára összpontosított a kínálati oldal, a versenyképesség és termelékenység fokozása helyett. A belső kereslet megteremtése, bővítése, élénkítése vált a legfontosabb iránnyá, ebben pedig nagyon fontos szerepet játszik az urbanizáció. A városépítés, az ehhez kapcsolódó infrastrukturális elemek kialakítása és a város-konglomerációk, klaszterek fejlődése ugyanis hatalmas keresletet generál, akár mint befektetési termékek is.

Az urbanizáció legfontosabb hajtóereje a népesség vidékről városba áramlása, mely szintén fokozhatja a belső keresletet. Azzal, hogy a korábban mezőgazdaságban foglalkoztatottak a városokban keresnek új, jobban fizető munkahelyeket, gyakorlatilag egy új középosztály megteremtésében vesznek részt. Az urbanizációs folyamat pedig, amennyiben jól működik, a középosztály folyamatos erősödésének alapját jelentheti. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a városi foglalkoztatás folyamatosan növekedni fog, a vidéki népesség pedig hosszú távon letelepedik majd a városokban (tehát a városi lakosság számát növeli), arra lehet következtetni, hogy ezzel együtt a kereslet is növekedni fog, új és jobb lehetőségek válnak elérhetővé az ipari és szolgáltatási ágazatok fejlődésére. A piaci kereslet vizsgálata szempontjából tehát meglehetősen fontos szerepet játszik az urbanizáció folyamata.[xvi]

Regionális különbségek és a nyugati területek felzárkóztatása

Az urbanizációs folyamatok értelmezéséhez más trendeket, mögöttes tényezőket is fontos számba venni, ebben a részben röviden ezeket mutatom be.

Kína társadalmi-gazdasági szempontból komoly kelet-nyugat különbséggel küzd. Az ország keleti, tengerparti és partközeli területei hagyományosan sűrűbben lakottak, városodottabbak, gazdasági teljesítményük magasabb, az utóbbi évtizedek gazdasági fejlődése (elsősorban Teng Hsziao-ping 1978-ban bejelentett reform és nyitás politikájától kezdődően), a globális értékláncba való sikeres becsatlakozás pedig még inkább ráerősített a különbségek elmélyülésére. Jelentős belső migráció indult meg az ország belső, nyugati részéből a sűrűn lakott keleti részekbe a felemelkedés és jobb érvényesülés reményében. A kormány, felismerve ezt a tendenciát, komoly erőfeszítéseket tesz az ország belső részeinek fejlesztésére, ezzel próbálva ellensúlyozni a különbségek még további növekedését. Ennek első intézményesült formája az 1999-es úgynevezett Nyugati fejlesztés (Western Development) kezdeményezés, amire sok helyen csak „Go West” (Irány a nyugat!) programként hivatkoznak. A kezdeményezés három fő pilléren nyugszik: (1) infrastrukturális beruházások, vasútfejlesztés, repterek, öntözőrendszerek, gázvezetékek stb.; (2) fokozott környezetvédelmi intézkedések, többek között a mezőgazdasági területek visszaerdősítésével, vagy befüvesítésével; végül, de nem utolsósorban pedig (3) a vállalatok, iparágak támogatása a térségben.[xvii] Ez utóbbi azt takarja, hogy a nyugati térség számára központilag segítették a külföldi és belföldi befektetési lehetőségek jobb kiaknázását, ugyanakkor nem a keleti országrészben bevált receptek lemásolásával, hiszen a nyugati régió sokkal sérülékenyebb, mint a keleti országrész. Már közel két évtized eltelt a kezdeményezés indulása óta, a program sikerességét számos elemzés értékelte már. Általánosságban elmondható, hogy bár történtek pozitív fejlemények, összességében még mindig van relevanciája a regionális különbségek csökkentésére irányuló politikáknak.

A nem megfelelő eredményesség hátterében több tényező is áll. A belföldi beruházások azért nem tudtak kibontakozni a nyugati országrészben, mert a régiók között is gazdasági verseny van. A központi vezetés által allokált forrásokért küzdenek az egyes régiók, és a nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező keleti városok kerültek kedvezőbb pozícióba. Emiatt elmaradt az a korábban várt hatás, hogy a keleti országrészek fejlődése „túlcsordul” majd a nyugati országrészekbe is, igaz, néhány esetben azért erre is találni példát.[xviii] Azonban még mindig túlzott függőségi viszony áll fenn a központi kormányzattól, így a helyi önkormányzatok ahelyett, hogy saját megoldásokat dolgoznának ki, minden energiájukkal a forrásokért és kedvezményekért való versenyre koncentrálnak. Több elemzés azt is megjegyzi, hogy a nyugati országrészt nem lehet egy homogén egységként kezelni, az maga is jelentős természeti, földrajzi és gazdasági különbségekkel rendelkezik, így egy átfogó stratégia nem feltétlenül tudja kezelni a problémákat. Egy további kihívást jelentenek a városi és vidéki területek közötti jövedelemkülönbségek, mely természetesen az egész országban megfigyelhető, azonban a nyugati országrészben nagyobb a szakadék a két településtípus között, mint keleten.[xix] A városok fejlődési ütemét tehát nem tudták felvenni a falvak.

A fejlődés egy másik aspektusát a külföldi befektetések adják, a világgazdaságba való bekapcsolódás eredményessége. Az ország komoly lépéseket tesz a közép-ázsiai, eurázsiai országokkal való szorosabb gazdasági kapcsolatok kiépítésére (melynek egyik legékesebb példája a kínai-pakisztáni kapcsolatok alakulása az utóbbi években), a gazdasági folyosók kiépítése pedig komoly lökést adhat az ország nyugati, belső területein található településeknek. Ez egy újabb dimenzióját jelenti a jövőben a „Go West” politikának.[xx]

Városodási helyzet Kína belső területein

Mindezeket a folyamatokat cikkünk szempontjából azért volt fontos bemutatni, mert a mai kínai urbanizációval kapcsolatos egyik legfontosabb, és legtöbbször hangoztatott kérdés, hogy az ország vajon képes-e fenntartani, illetve a valódi igényeknek megfelelően tervezni ezeket az új városokat? Nem lehetséges-e, hogy a komoly építkezések mögött nincsenek „valódi” lakosok, és sok esetben csak szellemvárosok keletkeznek? Az utóbbi idők meglehetősen nagy gazdasági fellendülése jelentős belső migrációt indított meg az országban a vidékies területekről a városokba, ez pedig igen komoly városépítési robbanást eredményezett. Azonban kérdés, hogy a kevésbé vonzó helyeken épült új városrészek is ugyanúgy benépesülnek-e, vagy végzetes tervezési hibával állunk szemben? Kínában a mai nyugati várostervezési, városfejlesztési gyakorlattól teljesen idegen folyamat zajlik, ilyen mértékű városodás utoljára az első ipari forradalom idején jellemezte a nyugati társadalmakat. Ezért is érdemes részletesebben górcső alá venni, milyen jellemzőkkel bír a mai kínai urbanizáció.

A fejlett országokból érkező szakértők, elemzők egyik legtöbbször hangoztatott megfigyelése, észrevétele, hogy az új városrészek nem minden esetben „töltődtek fel”, vonzóképességük nem mindig bizonyult akkorának, amekkorának az előzetes számítások alapján feltételezték, így olyan szellemvárosok jöttek létre, melyek még mindig arra várnak, hogy a beköltözők élettel töltsék meg őket. A továbbiakban erre vonatkozóan vizsgálok meg konkrét példákat, majd bemutatom a téma egy átfogóbb megközelítését is.

Zhengdong Új Körzet (Zhengdong New Area)

Zhengdong mintaterülete a Kínában zajló új városrobbanásnak, azonban egy másik dolog miatt vált még inkább ismertté, mint Kína egyik legnagyobb szellemvárosa. Számos nyugati médium foglalkozott a témával, az Egyesült Királyságbeli Daily Mail 2010-ben egészen pontosan „Kína legnagyobb szellemvárosá”-nak nevezte, 2013-ban a Business Insider azt írta róla: „a központi üzleti negyede meglehetősen üresen álló felhőkarcolók gyűrűjéből áll”, egy szintén 2013-ban készült tévériport (60 Minutes) pedig úgy mutatja be mint egy „lakók nélküli üres toronyházakból, elhagyott lakásokból és mérföldeken át nyújtózó szabadon álló, lakatlan parcellákból álló város”.[xxi]

  1. ábra: Zhengdong központi üzleti negyedének látképe (Forrás: shutterstock)

Zhengdong a Honan (Henan) tartománybeli Csengcsou (Zhengzhou) város frissen felépített új kerülete, mely az eredeti város méretét mintegy megduplázta. A várostól keletre található 150 km2-es nagyságú terület egy központi üzleti negyedből, egy egyetemi városrészből, egy tudományos és technológiai parkból, egy kereskedelmi-logisztikai zónából és egy gazdaság- és technológiafejlesztési területből áll. Mindez 14 évvel ezelőtt még parlagon heverő építési terület volt mindössze. A központi negyedet Kína egyik pénzügyi központjának szánták, 60 prominens felhőkarcoló alkotja, és mintegy 150 pénzügyi intézmény helyezte ide tartományi központját, vagy valamilyen fióktelepét. Az egyetemi városrészben 15 egyetem található, melyet több mint 240 ezer diák és ott dolgozó személyzet látogat. Technológiai parkjának egyik legnagyobb cége a Foxconn, a városban továbbá közel 5000 regisztrált kereskedelmi vállalat működik. Zhengzhou nemzeti közlekedési csomópont is, fontos észak-déli és kelet-nyugati útvonalak csomópontjában található, 2012 szeptembere óta pedig gyorsvasúttal is elérhető, állomásának kapacitása 7400 utas/óra. A Standard Chartered Bank adatai szerint a város „foglaltsága” 2012-ben 20-30%, 2014 májusában pedig már 50-60%, ezzel Csengcsou második legnépesebb kerületévé vált.[xxii] Látható tehát, hogy a korábbi beszámolókkal ellentétben Zhengdong korántsem szellemváros, csak éppen bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy élettel teljen meg (a fejlődési tendencia azonban világosan látható).

Kangbashi

A Belső-Mongóliában található Ordos város legújabb kerülete Kangbashi, mely talán az egyik leggyakrabban emlegetett modern szellemváros, de a nyugati média olyan jelzőkkel is illette már mint halva született város, vagy kudarcot vallott utópia. A valóság azonban ennél némiképp árnyaltabb.

  1. ábra: Kangbashi látképe (Forrás: Wikimedia Commons)

Kangbashi építéséről 2003-ban döntött az önkormányzat, helyszínét a kétmillió fős Ordos városától mintegy 25 kilométerre délre jelölték ki. Eredetileg egymillió lakossal népesítették volna be 2023-ig, azonban a terveket hamar visszavették 500 ezer, majd 300 ezer főre. Mindennek hátterében a kőszén piaci árának drasztikus csökkenése állt, ez ugyanis Ordos legfontosabb árucikke, ez tartja életben a várost.

Kangbashiba telepítették volna a tartomány új adminisztrációs központját, a kormányzati épületeket, a legjobb kórházakat és iskolákat, és egyéb prominens középületeket is, majd az elképzelések szerint Ordos közép- és felsőosztálya is követte volna ezeket a funkciókat, benépesítve a várost.

Az építkezések első öt évében kiépítették a komplett belvárost (múzeumokat, operaházat, könyvtárat stb.), de ekkor még lakók nem tudtak betelepülni, az itt dolgozók is ingázni voltak kénytelenek. Ekkor aggatta a városrészre a nyugati média a szellemváros jelzőt, holott az „építési terület” helyénvalóbb lett volna. Ma már a város nappali lakossága mintegy 100 ezer fő, ennek 80%-a helyi lakos, mindez azt is jelenti, hogy a város kapacitásának egyharmada már be van töltve, a benépesülés tehát hasonló úton van, mint a többi kínai újvárosban. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a lakások 80%-a már eladásra került, csak a tulajdonosok nagy része a szomszédos Ordosból való, és csak befektetési céllal vásárolták meg ingatlanjukat, ezért nem költöznek be. A háttérben tehát bonyolult és összetett társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok húzódnak meg, nem egyszerűen egy koncepcionális félrecsúszás miatt tart ott a projekt, ahol. Ha mást nem is, azt a tényezőt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy sokkal gyorsabb megépíteni egy várost, mint a benépesítésének folyamata.

Kangbashi esetében legújabban nem is a benépesítés problémáját szokás felhozni, hanem sokkal inkább a városépítészeti tervezés során ejtett hibákat. A város léptékét egyszerűen túl nagyra vették: az utcák 40 méter szélesek, az egyes épülettömbök mintegy fél kilométer hosszan elnyúlnak, a városban található a világ egyik legkiterjedtebb tere, mely közel akkora, mint a pekingi Tienanmen tér. Ezek a megoldások fizikailag is elválasztják az embereket a munkahelyüktől, a boltoktól, a szórakoztató egységektől, és egymástól is. Csalóka tehát az üresség érzése, leginkább a városépítészeti adottságok segítenek rá erre. Kangbashi nem sétálható város, a nagy távolságok leküzdésére a legtöbben autót használnak, az utcákon ezért alig találni embereket.

Összességében tehát Kangbashival elsősorban nem az a probléma, hogy nem tölti be a neki szánt szerepet és üresen marad (igaz, túltervezés is történt előzetesen, ezt azonban később korrigálták), hanem az, hogy a város kialakítása, szerkezete nem igazodik a benne élők igényeihez. [xxiii] Szellemvárosként való aposztrofálása hibás, az azonban tagadhatatlan, hogy belső szerkezetének kialakítása hagy kívánnivalót maga után.

Lanzhou Új Körzet

Lanzhou új kerületének kiépítése egyértelműen a „Go West” politikához köthető. Lanzhou városában mintegy 3,6 millióan élnek, a régió a levegő- víz- és talajszennyezettsége révén vált hírhedtté. Ettől a városközponttól 60 kilométerre északra jelölték ki Lanzhou Új Körzet helyszínét. A városrészben 2020-ra öt kórház, 75 iskola és bölcsőde megépítését tervezik, 2030-ra egymillió lakossal számolnak a tervezők.

  1. ábra: Lanzhou Új Körzet (Forrás: shutterstock)

2013-ban még senki nem lakott a városban, a beszámolók gyakran emlegették szellemvárosként a helyet. Szép lassan azonban elkezdett növekedni a lakosság száma, ma 40-80 ezer közé teszik az itt élők számát. Ez, tekintve, hogy a város még mindig építés alatt áll, már nem is olyan alacsony. A város minden bizonnyal becsatlakozik a Selyemút gazdasági övezetbe, mely a kínai gazdaságfejlesztés egyik meghatározó csatornája, a munkahelyek megtelepedésével pedig minden bizonnyal a lakossági betelepülési kedv is növekedni fog. Tévedés lenne tehát Lanzhou Új Körzetet szellemvárosnak nevezni, hiszen ez is egy olyan városrész (az előbbiekben bemutatottakhoz hasonlóan), mely még nem érte el teljes „készültségi fokát”, így értelemszerűen még nincs olyan készültségi szinten, amelyre végül tervezték.[xxiv]

Akkor tehát léteznek Kínában szellemvárosok?

Wade Shepard városkutató, Kelet-Ázsia kutató hosszú időn keresztül járta az országot, és széles körben tanulmányozta a kínai „szellemvárosokat”, ebből született a Ghost Cities in China című könyve. Ő arra a következtetésre jut, hogy a szellemváros-elképzelés a nyugati gondolkodásmódunkból és tapasztalatainkból adódó téves következtetés. Kínában valóban lehet üresen találni akár egész városrészeket is, azonban ez nem egy várostervezési tévedés következménye. Shepard kilenc pontban foglalja össze a jelenség hátterét[xxv]:

  1. Még nem épült fel a város: a nemzetközi média számos olyan területet nyilvánított szellemvárossá, melyek egészen egyszerűen abban az időpillanatban még nem voltak felépülve. Mivel egész városrészekről van szó, nyilvánvalóan ezen belül lesznek már késznek látszó, mégis üres területek, hiszen lehet, hogy a közvetlen közelükben még folynak építkezések. Egészen addig nem indulhat meg a beköltözés, míg az egész el nem készül (vagy legalábbis egy nagyobb blokk), ebben az állapotban azonban értelemszerűen még hiba lenne szellemvárosról beszélni. A modern városépítési folyamat még annyira friss, hogy tulajdonképpen ma még egy új kínai városrész sem tekinthető teljes mértékben befejezettnek. A fejlesztések időtávja 17-23 év Kínában, a szellemváros-bélyeg ezért technikailag is elhamarkodott[xxvi].
  2. Túl korán épültek meg: egy város benépesítése hosszú folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Kínában megeshet, hogy még a megfelelő infrastrukturális összeköttetései is csak évek múltán épülnek ki egy adott városrésznek. A különböző funkciók betelepítése is hosszú idő (melyek aztán magukhoz vonzzák a lakosságot). Az új kínai városrészeket nem a ma, vagy a holnap igényei szerint építik, egész más a szemlélet, akár húszéves időtávban is gondolkodnak az építés kezdetétől a teljes benépesítésig (ahogy erről az előző pontban is szó volt).
  3. Eladásra építenek: nagyon sok kínai város abból szerez magának jövedelmet (az adóbevételeken túl), hogy olcsón felvásárolnak külterületeket, azokat városi területekké nyilvánítják, majd jelentős árkülönbözettel továbbadják azokat az építtető cégeknek. A szükségesnél nagyobb mértékű terjeszkedés tehát sok esetben a költségvetési egyensúly megtartása miatt elengedhetetlen.
  4. Az építőknek azonnal el kell kezdenie a munkálatokat: az építtető cégek (az egymással való versengés miatt) azonnal felvásárolják az elérhetővé vált építési területeket a helyi önkormányzatoktól. Ezek a területek azonban sok esetben igen messze találhatók a meglévő városrészektől, valóban a „semmi közepén”, az építkezést azonban minél előbb meg kell kezdeni ahhoz, hogy aztán bevételhez jusson az építtető vállalat, továbbá törvény is kötelezi őket az építésre, ha már megvették a területet, nem „ülhetnek rajta”. Sok esetben látni kezdetlegesen felépült városrészeket, melyeket egy minimális profithoz jutás érdekében minél gyorsabban felhúztak, ez azonban még nem a végleges állapot.
  5. A tyúk, vagy a tojás esete[xxvii]: senki sem költözik olyan helyre, ahol nincs kiépítve az alapvető közszolgáltatások rendszere, mint az egészségügyi ellátás, az iskolák, működő bevásárlóközpontok, munkahelyek, vagy tömegközlekedés. Ugyanakkor a helyi önkormányzatok és a vállalatok bizonytalanok ezek betelepítésében olyan helyekre, ahol még nem élnek emberek. Bár a lakások egy részét már előre megveszik a kínaiak, addig nem költöznek be, nem indul meg a gazdasági és társadalmi keringés, amíg ezek a problémák nincsenek megoldva.
  6. Sokan vásárolnak lakásokat anélkül, hogy valóban ott akarnának élni: a kínai lakásvásárlási kedv meglehetősen magas volt az elmúlt években, lakást venni jó befektetést jelentett, ez pedig olyan mértékben felhajtotta az árakat, amit már a legtöbben egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak. A lakáspiac még jelenleg is tömve van spekulánsokkal, akik csak megtakarításaikat helyezik a lakásokba, nem szándékoznak ott is lakni. Az általuk felhajtott árak miatt azonban elérhetetlenné váltak a lakások a valóban ott lakni szándékozók számára. Így történhet az, hogy alig jelenik meg valaki fizikailag is a városban, még ha a lakások mindegyikét el is adták – egy szellemváros érzetét keltve ezzel. A problémát a kínai kormány is érzékeli, intézkedéseket kezdtek foganatosítani a spekulánsokkal szemben, például felfüggesztették, hogy valaki egyszerre több lakástulajdonnal is rendelkezzen, illetve alternatív befektetési lehetőségeket is próbálnak kínálni (egyelőre kevés sikerrel, melyben közrejátszott a 2015-ös tőzsdei bizonytalanság is), hogy a lakosság ne érezze feltétlenül úgy, hogy ingatlanba kell fektetnie a megtakarítását.
  7. Bevásárlás a jövőre: a befektetésekhez hasonlóan sok kínai csak jövőbeli használatra vásárol ingatlant, például a gyerekeinek, ha családot alapítanak, vagy nyugdíjas otthonként maguknak, vagy szüleiknek. Kínában évente 13 millió házasság köttetik, a friss házasok teszik ki a lakásvásárlók harmadát, de sokuknak már korábban megvették a lakásukat, mint hogy szükségük lett volna rá. Az új városrészekben sok esetben eleve úgy vesznek az emberek lakást, hogy tudják, csak évek múlva tudnak majd beköltözni, amikor befejeződik az építkezés. Így nem is sietnek azzal, még ha valakinek sürgős is lenne a költözködés, akkor is évekkel kell előre számolnia.
  8. Hiány van a megfizethető lakásokból: az államilag támogatott lakástípusokat nevezik Kínában „megfizethető lakásoknak”, melyekre nagyon szoros megkötések érvényesek többek között az árukat, illetve tovább-eladásukat illetően. Ezeket kifejezetten alacsony, vagy közepes jövedelműek lakhatásának biztosítására tartják fenn. Mivel azonban ezeket a lakásokat az építési költségek felett csak maximum 3-5%-os áron lehet értékesíteni, az önkormányzatok és a fejlesztők nem repesnek érte, hogy túl sok ilyet építsenek, hiszen ezek igen kevéssé profitábilisak. Ezért az összes lakás mindössze 3 %-a ilyen jellegű, ami meglehetősen alacsony érték (a potenciális igényeket jól mutatja, hogy az új kínai urbanizációs terv szerint mintegy 23 %-ra kell emelni az ilyen típusú lakások arányát). További probléma, az építkezések során általában ezeket a lakásokat építik fel legutoljára, így ez a tényező is akadályozza a városrészek minél előbbi benépesülését.
  9. Az önkormányzatok nincsenek felkészülve a megnövekedett népesség ellátására: az új városrészek építése hatalmas bevétel az önkormányzatok számára, azonban amint emberek is költöznek oda, elkezdik növelni a kiadásokat. Szükség lesz tömegközlekedésre, kórházakra, iskolákra stb., ezért jellemzően van egy bizonyos átállási idő aközött, hogy a fejlesztés városnak „tűnik”, illetve amikor már valóban rendelkezik azzal az infrastruktúrával, ami a lakosság ellátásához szükséges.

Shepard összefoglalásképpen megállapítja, hogy bár nyilvánvalóan nem mindegyik „városépítési” projekt fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, és minden bizonnyal lesznek olyan városrészek, melyek kapacitása soha nem lesz teljes mértékben kihasználva, a kínai urbanizációs folyamat olyan léptékű, melyre eddig még nem volt példa a világban, és sokkal összetettebb, mint ahogy arra egy-egy üresen álló toronyház látványából következtetni lehetne.

Konklúzió

A 20. század végén megindult, jelenkori, modern kínai urbanizációs folyamat olyan léptékű és nagyságrendű, melyre még nem volt példa a világban. A városépítés üteme rendkívül gyors, és sokakban joggal vetődik fel a kérdés, hogy valóban meglévő igényeket elégít-e ki ez az urbanizációs robbanás, vagy inkább csak a kormányzati és gazdasági érdekek mentén szerveződnek a folyamatok? Ha az utóbbiról van szó, akkor komoly társadalmi-gazdasági kockázatok merülnek fel, súlyos kapacitástöbblet jelenhet meg, ami a városok szintjén azt jelenti, hogy olyan mennyiségű lakosság számára épülnek ki városrészek, mely végül nem fog megjelenni a településen. Erre több szakértő is figyelmeztet, illetve a média is előszeretettel kapja fel a hatalmas, üresen kongó sugárutakról és terekről, a kínai szellemvárosokról szóló képeket. Azonban mindezidáig még egy esetben sem bizonyosodott be, hogy ilyen jellegű probléma állna fenn (ezzel együtt természetesen nem kizárt, hogy a jövőben valóban fogunk ilyesmivel találkozni) – idővel minden városban „beindul” az élet az építkezéseket követően. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy az egész újváros-építési robbanás annyira fiatal, hogy teljes mértékben késznek tekinthető várost még mindig nem is találunk. Amíg azonban csak félkész „építési területeket” vizsgálunk, addig tévedés úgy kezelni-értékelni őket, mint más városokat. A hagyományos szemléletmód átalakítására van szükség, fontos megérteni, hogy Kínában hogyan tekintenek ezekre a városokra és az urbanizációra, illetve folyamatában kell szemlélni a dolgokat ahhoz, hogy felfedezzük a valódi dinamikákat.

Felhasznált irodalom

All you need to know about China’s Xiongan New Area. In: The Telegraph. 19 April 2017. http://www.telegraph.co.uk/news/world/china-watch/society/xiongan-new-area/

CAI, Jane (2017): How China’s rush to urbanise has created a slew of ghost towns. In: South China Morning Post, 07 March 2017. http://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/2076346/why-chinas-rush-urbanise-created-slew-ghost-towns

CHEN, Gerge G. (2017): Xiongan: A New City for the Xi Jinping Era – Why Xiongan is the antithesis of Shenzhen. In: The Diplomat, May 30 2017. http://thediplomat.com/2017/05/xiongan-a-new-city-for-the-xi-jinping-era/

CHONG, Koh Ping (2017): Beijing-Tianjin-Hebei cluster a model for other megacities. In: The Strait Times, Mar 7 2017. http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/beijing-tianjin-hebei-cluster-a-model-for-other-megacities

ENSZ (2014): World Urbanisation Prospects, 2014 Revision – Final Report. https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf

ENSZ (2016): World Cities Report 2016. Urbanization and Development: Emerging Futures. United Nations Human Settlements Programme (UN-Habitat), 2016, Main Report. http://wcr.unhabitat.org/wp-content/uploads/2017/02/WCR-2016-Full-Report.pdf

FAN, Gang (2012): The Twelfth Five-Year Plan and the Megatrends of Urbanization. In: Wang, Jisi et. al. (2012): China at the Crossroads: Sustainability, Economy, Security and Critical Issues for the 21th Century. Long River Press, San Fransisco USA., pp. 17-30.

KE, Shanzi, FESER, Edward (2010): Count on the Growth Pole Strategy for Regional Economic Growth? Spread–Backwash Effects in Greater Central China. In: Regional Studies, Vol. 44, No. 9, 1131–1147. DOI: 10.1080/00343400903373601

KLEMPERER, James von, idézi SHEPARD, Wade (2015): Ghost Cities of China: The Story of Cities without People in the World’s Most Populated Country (Asian Arguments). 2015. Zed Books, London.

LU, Zheng, DENG, Xiang (2011): China’s Western Development Strategy: Policies, Effects and Prospects. In: Munich Personal RePEc Archive (MPRA), Paper No. 35201, p1–26. 1. December 2011. Online at: http://mpra.ub.uni-muenchen.de/35201/

New area to be ’historic’ development. In: China Daily USA, April 3 2017. http://usa.chinadaily.com.cn/epaper/2017-04/03/content_28783856.htm

PHILLIPS, Tom (2017a): China goes west: a ghost city in the sand comes to life. In: The Guardian, 21 March, 2017. https://www.theguardian.com/cities/2017/mar/21/china-west-ghost-city-comes-to-life-lanzhou-new-area

PHILLIPS, Tom (2017b): China plans to build new city nearly three times the size of New York. In: The Guardian, 4 April 2017. https://www.theguardian.com/world/2017/apr/04/china-plans-build-new-city-nearly-three-times-the-size-of-new-york

SHEPARD, Wade (2015a): Ghost Cities of China: The Story of Cities without People in the World’s Most Populated Country (Asian Arguments). 2015. Zed Books, London. 52.

SHEPARD, Wade (2015b): The myth of China’s ghost cities. In: Reuters, 22 April, 2015. http://blogs.reuters.com/great-debate/2015/04/21/the-myth-of-chinas-ghost-cities/

SHEPARD, Wade (2015c): Banishing the ghost. In: South China Morning Post, 26 May 2015. http://www.scmp.com/presented/topics/go-china-zhengzhou/article/1802853/banishing-ghost

SHEPARD, Wade (2015d): “Enough empty floor space to cover Madrid”: so why are China’s ghost cities still unoccupied? In: Citymetric, 29 June, 2015. http://www.citymetric.com/skylines/enough-empty-floor-space-cover-madrid-so-why-are-chinas-ghost-cities-still-unoccupied-1180

SHEPARD, Wade (2015e): The future of China’s ’ghost cities’. China Daily Europe, 03 July, 2015. http://europe.chinadaily.com.cn/epaper/2015-07/03/content_21169332.htm

SHEPARD, Wade (2016a): One Way That China Populates Its Ghost Cities. In: Forbes, 19 Jan, 2016. https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2016/01/19/one-way-that-china-populates-its-ghost-cities/#701212fa6e53

SHEPARD, Wade (2016b): An Update On China’s Largest Ghost City – What Ordos Kangbashi Is Like Today. In: Forbes, 19 Apr, 2016. https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2016/04/19/an-update-on-chinas-largest-ghost-city-what-ordos-kangbashi-is-like-today/#1823bffa2327

Shouquan fabu: Zhonggong zhongyang, Guowuyuan jueding sheli Hebei Xiong’an xinqu 受权发布:中共中央、国务院决定设立河北雄安新区 [Hivatalos közlemény: A KKP Központi Bizottsága és az Államtanács döntött a Hebei-beli Xiongan Új Körzet kialakításáról] In: Xinhuanet.com, 2017.04.01. http://news.xinhuanet.com/politics/2017-04/01/c_1120741571.htm

SUMMERS. Tim (2013): Still ’going west’? In: East Asia Forum Quarterly (EAFQ) Vol. 5 No. 3: July-September, 2013. 25–26.

Things you should know about Xiongan New Area. In: China Daily. 06. April 2017. http://www.chinadaily.com.cn/business/2017top10/2017-04/06/content_28809937_3.htm

WOETZEL, Jonathan, MENDONCA, Lenny, DEVAN, Janamitra, NEGRi, Stefano, HU, Yangmel, JORDAN, Luke, LI, Xiujun, MAASRY, Alexander, TSEN, Geoff, YU, Flora, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009.

WORLD BANK (2015): East Asia’s Changing Urban Landscape: Measuring a Decade of Spatial Growth. Urban Development Series. Washington, DC: World Bank. DOI: 10.1596/978-1-4648-0363-5. License: Creative Commons Attribution CC BY 3.0 IGO.

WU, Fulong (2015): Planning for Growth. Urban and Regional Planning in China. Routledge, New York, 2015. 181–182.

WU, Yuqing (2009): Ten Years After „Go West”. In: Journal of the Washington Institute of China Studies, Summer 2009, Vol. 4, No. 2, 74–84.

Hivatkozások

[i] CAI, Jane (2017): How China’s rush to urbanise has created a slew of ghost towns. In: South China Morning Post, 07 March 2017. http://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/2076346/why-chinas-rush-urbanise-created-slew-ghost-towns

[ii] SHEPARD, Wade (2015): The future of China’s ’ghost cities’. China Daily Europe, 03 07 2015. http://europe.chinadaily.com.cn/epaper/2015-07/03/content_21169332.htm

[iii] WOETZEL, Jonathan, MENDONCA, Lenny, DEVAN, Janamitra, NEGRi, Stefano, HU, Yangmel, JORDAN, Luke, LI, Xiujun, MAASRY, Alexander, TSEN, Geoff, YU, Flora, et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, 2009.

[iv] ENSZ World Urbanisation Prospects, 2014 Revision. https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf

[v] PHILLIPS, Tom (2017): China plans to build new city nearly three times the size of New York. In: The Guardian, 4 April 2017. https://www.theguardian.com/world/2017/apr/04/china-plans-build-new-city-nearly-three-times-the-size-of-new-york

[vi] All you need to know about China’s Xiongan New Area. In: The Telegraph. 19 April 2017. http://www.telegraph.co.uk/news/world/china-watch/society/xiongan-new-area/

[vii] New area to be ’historic’ development. In: China Daily USA, April 3 2017. http://usa.chinadaily.com.cn/epaper/2017-04/03/content_28783856.htm

[viii] Shouquan fabu: Zhonggong zhongyang, Guowuyuan jueding sheli Hebei Xiong’an xinqu 受权发布:中共中央、国务院决定设立河北雄安新区 [Hivatalos közlemény: A KKP Központi Bizottsága és az Államtanács döntött a Hebei-beli Xiongan Új Körzet kialakításáról] In: Xinhuanet.com, 2017.04.01. http://news.xinhuanet.com/politics/2017-04/01/c_1120741571.htm

[ix] UN (2016): World Cities Report 2016. Urbanization and Development: Emerging Futures. United Nations Human Settlements Programme (UN-Habitat), 2016, Main Report. http://wcr.unhabitat.org/wp-content/uploads/2017/02/WCR-2016-Full-Report.pdf

[x] All you need to know about China’s Xiongan New Area. In: The Telegraph. 19 April 2017. http://www.telegraph.co.uk/news/world/china-watch/society/xiongan-new-area/

[xi] Things you should know about Xiongan New Area. In: China Daily. 06. April 2017. http://www.chinadaily.com.cn/business/2017top10/2017-04/06/content_28809937_3.htm

[xii] CHEN, Gerge G. (2017): Xiongan: A New City for the Xi Jinping Era – Why Xiongan is the antithesis of Shenzhen. In: The Diplomat, May 30 2017. http://thediplomat.com/2017/05/xiongan-a-new-city-for-the-xi-jinping-era/

[xiii] UN (2014): World Urbanization Prospects. The 2014 Revision – Final Report: https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf

[xiv] World Bank (2015): East Asia’s Changing Urban Landscape: Measuring a Decade of Spatial Growth. Urban Development Series. Washington, DC: World Bank. DOI: 10.1596/978-1-4648-0363-5. License: Creative Commons Attribution CC BY 3.0 IGO.

[xv] CHONG, Koh Ping (2017): Beijing-Tianjin-Hebei cluster a model for other megacities. In: The Strait Times, Mar 7 2017. http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/beijing-tianjin-hebei-cluster-a-model-for-other-megacities

[xvi] FAN, Gang (2012): The Twelfth Five-Year Plan and the Megatrends of Urbanization. In: Wang, Jisi et. al. (2012): China at the Crossroads: Sustainability, Economy, Security and Critical Issues for the 21th Century. Long River Press, San Fransisco USA., pp. 17-30.

[xvii] WU, Yuqing (2009): Ten Years After „Go West”. In: Journal of the Washington Institute of China Studies, Summer 2009, Vol. 4, No. 2, 74–84.

[xviii] KE, Shanzi, FESER, Edward (2010): Count on the Growth Pole Strategy for Regional Economic Growth? Spread–Backwash Effects in Greater Central China. In: Regional Studies, Vol. 44, No. 9, 1131–1147. DOI: 10.1080/00343400903373601

[xix] LU, Zheng, DENG, Xiang (2011): China’s Western Development Strategy: Policies, Effects and Prospects. In: Munich Personal RePEc Archive (MPRA), Paper No. 35201, p1–26. 1. December 2011. Online at: http://mpra.ub.uni-muenchen.de/35201/

[xx] SUMMERS. Tim (2013): Still ’going west’? In: East Asia Forum Quarterly (EAFQ) Vol. 5 No. 3: July-September, 2013. 25–26.

[xxi] SHEPARD, Wade (2015): Ghost Cities of China: The Story of Cities without People in the World’s Most Populated Country (Asian Arguments). 2015. Zed Books, London. 52.

[xxii] SHEPARD, Wade (2015): Banishing the ghost. In: South China Morning Post, 26 May 2015. http://www.scmp.com/presented/topics/go-china-zhengzhou/article/1802853/banishing-ghost

[xxiii] SHEPARD, Wade (2016): An Update On China’s Largest Ghost City – What Ordos Kangbashi Is Like Today. In: Forbes, Apr. 19, 2016. https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2016/04/19/an-update-on-chinas-largest-ghost-city-what-ordos-kangbashi-is-like-today/#1823bffa2327

[xxiv] PHILLIPS, Tom (2017): China goes west: a ghost city in the sand comes to life. In: The Guardian, 21 March, 2017. https://www.theguardian.com/cities/2017/mar/21/china-west-ghost-city-comes-to-life-lanzhou-new-area

[xxv] SHEPARD, Wade (2015): “Enough empty floor space to cover Madrid”: so why are China’s ghost cities still unoccupied? In: Citymetric, June 29, 2015. http://www.citymetric.com/skylines/enough-empty-floor-space-cover-madrid-so-why-are-chinas-ghost-cities-still-unoccupied-1180

[xxvi] erről bővebben lásd: SHEPARD, Wade (2015): The myth of China’s ghost cities. In: Reuters, April 22, 2015. http://blogs.reuters.com/great-debate/2015/04/21/the-myth-of-chinas-ghost-cities/

[xxvii] erről bővebben, példákkal illusztrálva lásd: SHEPARD, Wade (2016): One Way That China Populates Its Ghost Cities. In: Forbes, Jan 19, 2016. https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2016/01/19/one-way-that-china-populates-its-ghost-cities/#701212fa6e53

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.