Ruanda a genocídium óta – Követendő modell Afrika számára?

Ruanda nevét hallva a legtöbben talán az 1994-es népirtás szörnyűségeire gondolnak. Pedig az azóta eltelt hosszú évek során az ország jelentős változásokon ment keresztül: gazdasági és társadalmi értelemben is jelentős eredményeket tud felmutatni. A sikerek láttán pedig többen ruandai modellről, vagy csodáról beszélnek. Ám közelebbről megvizsgálva az országot a kép jelentősen árnyalódik.

Földi pokolból „biztonságos Afrika”

A Magyarország alig egyharmadát kitevő kelet-afrikai ország 1994-ben, a közel 1 millió ember életét követelő népirtás[1] révén vonult be a köztudatba. A tragikus eseményt több könyv és film is feldolgozta, melyekben a földi pokol képe tárul az olvasók, nézők szeme elé. Ám azóta Ruanda teljesen más képet mutat. A külföldről odalátogatók egy rendezett, tiszta országban találják magukat, ahol például 2008 óta tilos a műanyag zacskók használata.[2] A közbiztonság kiemelkedően jó, az országot pedig kiváló minőségű aszfalt utak hálózzák be.[3] A korrupcióval szemben meghirdetett zéró tolerancia a gyakorlatban is érvényesül, így a külföldi befektetők sokkal kedvezőbb környezetben folytathatják üzleti tevékenységüket, mint általában, más afrikai országban.[4] Ha valaki szeretné megismerni az igazi Afrikát, miközben azért biztonságban is szeretne lenni, Ruanda erre a tökéletes célpont – állítja Biedermann Zsuzsánna, afrikanista, az MTA kutatója, aki 2015-ben járt a helyszínen[5].

Bár Ruanda még mindig az alacsony jövedelmű országok csoportjába tartozik, ahol a lakosság több mint harmada (39%) a szegénységi küszöb alatt él[6], az 1994 óta eltelt 23 évben óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, ami miatt sokan „ruandai gazdasági csodáról beszélnek”.

Ruanda fejlődése számokban

Az egy főre jutó GDP a népirtás évében kevesebb, mint a felére csökkent, 313-ról 126 $-ra[7]. Ám napjainkra ez az érték ötszörösére nőtt: ma 703 $[8]. A bruttó hazai termék évi átlagos növekedési üteme 1994 és 2016 között 11% volt.[9] Az ezredforduló utáni időszakban pedig csak 2003-ban volt 5% alatti a GDP éves növekedése (4,2%), ezt leszámítva inkább a 10%-hoz közeli értékek voltak a jellemzőek.[10] Ez látható az 1. ábrán is: az 1994-es közel 50%-os visszaesés a népirtás következménye. Az ezt követő majdnem 40%-os növekedés pedig az óriási pusztítások utáni helyreállítás kezdő lépéseinek eredménye. Vagyis ekkor a GDP óriási mértékű növekedését zömmel a helyreállítási munkálatok költségei adták, valamint a külföldi segélyek is nagy szerepet játszottak benne. A rákövetkező évek már egy kvázi reálisabb képet mutatnak a gazdasági növekedésről, amikor a belpolitikai helyzet stabilizálódásával a gazdasági rendszer ideális keretek között indulhatott fejlődésnek.

1. ábra: Ruanda GDP-jének éves növekedése (1994-2016) [11]

A gazdasági mutatókkal párhuzamosan a társadalmi mutatók is hasonlóan felfelé ívelő tendenciát mutatnak. Az ENSZ Fejlesztési Programja által készített legfrissebb Humán Fejlődési Jelentés szerint Ruanda HDI-je (Human Development Index – Humán fejlettségi mutató) 2016-ban 0.498 volt, ami az 1990-es 0.244-es értékhez képest 104%-os növekedést jelent. Ám a számottevő növekedés ellenére ezzel az értékkel a kelet-afrikai állam az alacsony humán fejlettségű országok csoportjába tartozik – a vizsgált 188 országból csupán a 159. helyen áll.[12]

2. ábra: Ruanda HDI-jének alakulása más afrikai országokkal összehasonlítva (1990-2015)[13]

A HDI az emberek életminőségét, jóllétét kifejező komplex mutató, ami az egy főre jutó GNI, a születéskor várható élettartam, az oktatásban töltött évek tényleges és várható értékeiből tevődik össze. Az index értéke 0 és 1 között alakulhat.[14]

A HDI összetevőit vizsgálva elmondható, hogy az egyes mutatók értékei a vizsgált időintervallumban nagyjából megkétszereződtek. Ám a legbeszédesebb talán a születéskor várható élettartam emelkedése. Míg 1995-ben ennek értéke 31,5 év volt, 2015-re 64,7-re növekedett.[15] Ennek hátterében a vérengzések után a közbiztonság helyreállítása, valamint az élelmiszerellátás normalizálódása és az egészségügy javulása áll.

A fejlődés okai

Ruanda látványos fejlődésében külső és belső tényezők is szerepet játszottak, játszanak. Külső tényezők alatt alapvetően a segélyeket kell érteni, amik 1994 után a GDP 80%-át[16] tették ki. Napjainkra egyes források szerint ez már csak 5%[17], míg mások szerint 40%[18]. A nemzetközi segélyezésben Ruanda a „donorok kedvencének” (donor darling) számít, egyrészt a nemzetközi közösség bűntudata miatt, hogy a mészárlások idején nem avatkoztak be, pedig sok életet menthettek volna meg.[19] Másrészt azért, mert a fejlesztési forrásokért cserébe támasztott feltételeknek a kelet-afrikai állam igyekszik eleget tenni – döntően sikeresen. Erre példa Ruandának a nemek közötti egyenlőség megvalósítása kapcsán folytatott tevékenysége – ami nemzeti prioritás is egyben: a 2003-as alkotmány a női parlamenti képviselők arányával kapcsolatosan 30%-os kötelező kvótát rögzített, ami később 60% fölé emelkedett.[20]

A segélyek összege alapján Ruanda legjelentősebb bilaterális donorai az Egyesült Államok, illetve az Egyesült Királyság. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján az afrikai állam 2015-ben közel 1,1 milliárd $ értékben kapott segélyeket.[21] Ebből 200 millió az USA-tól, 154 millió $ pedig az Egyesült Királyságtól érkezett.[22] Ruanda számára jelentősebb donorállamok még Hollandia, Belgium és Németország.

3. ábra: Ruanda bilaterális donorai a befizetések aránya alapján (2015)[23]

Ám az 1994 óta eltelt bő két és fél évtized alatt Kagame, így az ország megítélése is árnyalódott a donorok szemében, ami befolyásolja a Ruanda számára folyósított segélyek összegét. Az országot ért kritikák következtében több európai állam csökkentette, vagy felfüggesztette ruandai segélyeit. Az Egyesült Királyság például befagyasztotta, majd ismét folyósította, végül megint felfüggesztette az évi kb. 120 millió dolláros segélyeit. Amerika pedig az országba irányuló katonai segélyeket szüntette meg. A multilaterális szervezetek – mint például a Világbank, vagy az IMF – részéről a hozzáállás sokkal bizonytalanabb, az esetleges kritikák nem feltétlen mutatkoznak a támogatások csökkenésében. Mindezek következtében a ruandai Pénzügyminisztérium erre az évre a korábban becsült 7,8%-hoz képest csak 6,3%-os GDP növekedésre számít. [24]

A belső tényezők kapcsán pedig kulcsszereplő Paul Kagame, Ruanda immáron 17 éve hatalmon lévő elnöke, akinek neve egybeforrt a ruandai gazdasági modellel.[25] A ruandai tuszi lakosság teljes megsemmisítésének a Paul Kagame vezette RPF (Rwandan Patriotic Front) vetett véget. A rend viszonylagos helyreállása után az elnök a hutu származású Pasteur Bizimungu lett, ám a poszt inkább csak gesztus értékű volt, ugyanis az ország lakosságának többségét adó hutuk ez által érezhették magukat képviselve a „nemzeti egységkormányban”. A hatalom tényleges letéteményese Kagame volt, aki alelnökként és védelmi miniszterként a hadsereget irányította.[26] Bizimungu 2000-ben lemondott elnöki tisztségéről, így ideiglenesen Kagame tölthette be a pozíciót. Majd 2003-ban, a genocídium utáni első választásokon a szavazatok 95%-ával, 2010-ben pedig 93%-ával maradhatott hivatalban.[27] A legutóbbi választásokra idén augusztus elején került sor, ahol Kagame a szavazatok 99%-ával nyerte el az elnöki tisztséget egy újabb 7 éves ciklus erejéig – mint ahogyan arra számítani lehetett.[28]

Az alkotmány értelmében Kagame nem jelöltethette volna magát egy újabb ciklusra, de 2015-ben a hatalmon levő RPF párt egy petíciót indított az alkotmánymódosítás érdekében. Az aláíró 4 millió emberrel szemben csupán 10-en voltak azok, akik nyíltan ellenezték az ötletet.[29] A beadványt egy népszavazás követte, ahol az igenek aránya 98%-os volt.[30] Az így megvalósuló alkotmánymódosítás értelmében – ha a választók is így akarják – Kagame egészen 2034-ig hivatalban maradhat .[31]

A népirtás után gyakorlatilag az ország újjáépítésére volt szükség, többek között a közigazgatás, oktatás és infrastruktúra terén. Ez pedig hatékonyan valósulhatott meg a karizmatikus elnök vezetésével.[32] Ruanda dinamikus gazdasági növekedése „az egységes, bizonyos konkrét elveket és célokat következetesen megvalósító gazdaságpolitika egyenes következménye”.[33]

A gazdaság mellett természetesen a társadalmi trauma kezelése is elengedhetetlen volt egy normálisan működő ország kialakításához, ám jelen tanulmány elsősorban a gazdaságpolitikai elemek bemutatására fókuszál.[34] Annyit azonban mindenképpen fontos elmondani, hogy a két folyamat szoros kapcsolatban áll egymással, mivel a ruandai vezetés az etnikai alapú feszültségek csillapítását alapvetően a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítésével igyekszik elérni.[35]

A gazdaság „újraindításában” meghatározó szerepet játszott – és játszik mind a mai napig – az RPF vállalata, a Tri-Star Investments, ami később Crystal Ventrures Ltd.-re változtatta nevét. A vállalat társadalmi és gazdasági szempontból fontos beruházások megvalósítására használja forrásait. Közvetlenül a népirtás után például az akut élelmiszerhiányt igyekezett enyhíteni, valamint a szörnyű közbiztonsági helyzet javításában és a hazatérők számára lakhatás biztosításában is meghatározó szerepet játszott. A belső rend helyreállítása után a hosszú távú gazdasági fejlődés érdekében leányvállalatokat hozott létre és támogatott, amelyek tevékenységi köre igen széles spektrumot ölel fel, az útépítéstől kezdve a biztonsági szolgáltatásokon át a mobiltelefon-hálózat kiépítéséig, vagy a gyümölcsfeldolgozásig.[36]

A Tri-Star gazdaságélénkítő tevékenysége több formában is megnyilvánul. Egyrészt segít átugrani a prekapitalista állapotokat azáltal, hogy társadalmi szempontból fontos, de kockázatosabb befektetéseket valósít meg, amelyek kezdeti – számottevő összegű – elsajátítási költségeit („learning costs”) is állja. Ezen kívül beszélhetünk egy közvetett formáról is, amikor helyi vállalatokat segít pénzügyi eszközökkel, így csökkentve azok kockázatát és elsajátítási költségeit. Ennek következtében a ruandai vállalatok versenyképesebbé válhatnak a nemzetközi porondon olyan iparágakban is, ahol a szaktudás tapasztalati úton, hosszabb idő alatt szerezhető csak meg.[37]

A Tri-Star vállalkozás-támogató tevékenysége – értelemszerűen – teljes összhangban áll Kagame gazdaságpolitikai elképzeléseivel, aki a vállalkozói attitűd fejlesztésében látja a kitörési pontot a külföldi segélyektől való függőségből. Meggyőződése szerint Ruanda a hazai vállalkozások létrejötte és fejlődése révén érheti el célját, hogy Kelet-Afrika központjává váljon, ami világszinten is versenyképes IKT-val, logisztikával, pénzügyi szolgáltatásokkal és oktatással rendelkezik.[38]

A Tri-Star mellett egy másik meghatározó vállalatcsoport a hadsereg által alapított Horizon Group. A szintén jelentős kormányzati támogatást élvező cég profilja is sokrétű: kezdetben olyan, a mezőgazdasághoz kötődő infrastrukturális beruházásokat hajtott végre – a kormánytól kapott felszerelések és a hadsereg mérnökei által –, mint például öntözőcsatornák, kávémosó állomások vagy tejüzem építése. Később szerepet vállalt komplex városfejlesztési projektekben is.[39]

A gazdaság hatékony működését nagyban elősegíti a korrupcióval szemben megvalósuló zéró tolerancia, amit közalkalmazotti szinten rendszeresen szankcionálnak, magasabb politikai szinten pedig teljesen hiányzik. A „ruandai elit ugyanis nem úgy akar hatalmon maradni, hogy privilégiumokat osztogat a főbb támogatóinak, hanem úgy igyekszik szélesebb szavazói bázist biztosítani, hogy demonstrálja: hatalmon maradása esetén hosszú távon egyre több és jobb minőségű közjavakat tud létrehozni”.[40]

Összességében tehát – többek között – ezen gazdasági eszközök segítségével, úgy tűnik Kagame erős kézzel, tartós növekedési pályára állította a kelet-afrikai államot. Ezért sokan vannak azok, akik Ruandát példának tekintik a többi afrikai állam számára. Ám a rendszernek bírálói is akadnak, akik súlyos vádakkal illetik azt – nem alaptalanul.

Kagame Ruandájával szembeni kritikák

A rendezettségnek és fejlődésnek van egy másik oldala is. A bírálók szerint Ruanda gyakorlatilag egy rendőrállam, ahol a független média csak erős korlátozások között képes működni. [41] A rendszert kritizáló hangokat elhallgattatják, a politikai ellenzéket változatos eszközökkel – lejáratás, megfélemlítés, esetenként halálos „balesetek” – igyekeznek távol tartani a közélettől.[42] A kormánytól független civil szervezetek munkáját lényegében ellehetetleníteni a rezsim, így például a Human Rights Watch – egy emberi jogokkal foglalkozó amerikai civil szervezet – sem tud nyíltan tevékenykedni az országban.[43]

Az Amnesty International – egy szintén az emberi jogok érvényesítéséért küzdő globális mozgalom – az augusztusi választások kapcsán készített legújabb jelentésében is megerősíti ezeket a dolgokat: a választásokra a félelem légkörében került sor. Az ellenzéki politikusokat, aktivistákat, újságírókat nem ritka, hogy bántalmazzák, száműzetésbe kényszerítik, vagy bebörtönzik. Számos lezáratlan gyilkossági és eltűnési ügy is van, amiben az áldozatok a rendszer politikai ellenfelei.[44]

Kagame keze szinte mindenhova elér. Vidéken az RPF képviselői 10 háztartásból álló egységeket tartanak szemmel.[45] Így a nyílt, őszinte véleménynyilvánítás nem igazán lehetséges – vagy nem ajánlott –, ezért az emberek nem is nagyon beszélnek politikáról.[46] Mindezek fényében tehát megállapítható, hogy a Ruandában tapasztalható társadalmi rend jelentős mértékben a félelemből fakad.

Az autoriter rezsim „létjogosultságát” a gazdasági fejlődés adja, ami David Himbara, Kagame korábbi gazdasági tanácsadója szerint egy fauszti alku[47] a társadalommal: az emberek elfogadják, hogy valójában nincs demokrácia, cserébe a hosszú távú gazdasági növekedés fokozatosan egyre jobb életminőséget biztosít számukra. A ruandai rezsim tehát „fejlesztő patrimonializmusnak”[48] tekinthető, aminek lényege, hogy „az uralkodó elit központosított és intézményesített formában, a hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjainak alárendelve hajtja végre a járadékok elosztását”.[49]

Ám több szakértő szerint a kelet-afrikai állam gazdasági növekedése nem is olyan látványos, mint ahogyan azt a statisztikák állítják. Himbara számításai szerint az ország GDP-jének 40%-a külföldi segélyekből származik, amivel Ruanda a leginkább donorfüggő állam Kelet-Afrikában. Ezzel szemben a külföldi befektetések csak szűkös bevételi forrást jelentenek. Míg Tanzániában 1,8 milliárd, Ugandában 1,1 milliárd, Kenyában pedig 514 millió dollár értékben fektettek be külföldi vállalkozások 2013-ban, addig ez az érték Ruandában csupán 110 millió dollár volt.[50]

A gazdasági tevékenység nagy hányada az informális szektoron belül zajlik, a munkaképes korú lakosság döntő többsége pedig az önfenntartás érdekében mezőgazdasági tevékenységet folytat – csak úgy, mint szüleik és nagyszüleik tették.[51]

Több közgazdász véleménye szerint Ruanda, egy tengerpart nélküli kis országként nincs könnyű helyzetben a külföldi működőtőke-vonzás tekintetében, így igen is van létjogosultsága például a Tri-Star tevékenységének. Ám az mindenképpen aggályos, hogy a gazdaság ilyen nagy hányadát uraló vállalat miért a kormánypárt, miért nem az állam kezében van.[52] Ehhez kötődően pedig olyan bírálatok is megfogalmazódtak, melyek szerint Kagame a Tri-Star (ma már Chrystal Ventures) és a Horizon Group révén egy olyan pénzügyi birodalmat épít, amivel az ország gazdaságának nagy részét irányíthatja.[53]

Konklúzió

Ruanda elmúlt bő két évtizedes történetében azt láthatjuk, hogy az országot a szinte totális társadalmi és gazdasági szétesés után egy karizmatikus vezetőnek sikerült talpra állítania és elindítania egy tartós(nak tűnő) növekedési pályán. Kagame megítélése nem csak az országon belül, hanem nemzetközi szinten is többnyire pozitív. Így első ránézésre Ruanda teljesítménye példa értékűnek számít, ami a többi afrikai állam számára is iránymutató.

De jobban megvizsgálva a fennálló helyzetet látható, hogy a rendszer korántsem makulátlan. A hatalom 1994 óta egy ember kezében összpontosul, az állampárt a Tri-Star Investments révén pedig a gazdasági életet is dominálja. Ezért elmondható, hogy Kagame keze szinte mindenhova elér.

Ám Ruandában az elnyomással szembeni elégedetlenség okán fennáll bizonyos fokú társadalmi feszültség, ami a jövőben jelentős mértékben fokozódhat, ha a gazdasági növekedés nem éri el a társadalmilag elvárt szintet. Ez pedig a hatalmon lévő rezsimet veszélyeztetné. Ám egyelőre nem beszélhetünk tömeges, nyílt elégedetlenségről, a feszültséget az RPF még képes kordában tartani. A kérdés azonban az, hogy a lakosság meddig hajlandó félelemből engedelmeskedni a hatalomnak? A gazdasági növekedéssel meddig lehet elfojtani a társadalmi feszültséget? Amennyiben pedig megvalósul a hatalom elképzelése a társadalmi szembenállások gazdasági sikerekkel való kezelését illetően, a kérdés Kagame személye: a célja tényleg egy fenntartható gazdasági-társadalmi rendszer felépítése, ami ő utána is működőképes lesz? Vagy mindenáron igyekszik majd megtartani hatalmát, később pedig nélküle összeomlik a „ruandai modell”? Ezekre a kérdésekre majd csak az idő adhat választ. Ám a rendszer vegyes megítélése ellenére találunk benne olyan elemeket, amik más országban is hasznosíthatóak lennének.

 

Felhasznált irodalom:

Jegyzetek:

[1] UNHCR (2000): Genocide in Rwanda http://www.unitedhumanrights.org/genocide/genocide_in_rwanda.htm (2017.09.13.)

[2] JANTSEK Sarolta: Ruanda – Az első ,,nylonzacskó-mentes‘‘ ország Afrikában In: Afrikablog, 2015.09.28.,

http://www.afrikablog.hu/ruanda-az-elso-nylonzacsko-mentes-orszag-afrikaban/ (2017.09.13.)

[3] Interjú: Biedermann Zsuzsánnával, 2015.10.22.

[4] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[5] Interjú: Biedermann Zsuzsánnával, 2015.10.22.

[6] CIA: The World Factbook, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2046.html (2017.09.13.)

[7] World Bank: http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.CD (2017.09.13.)

[8] Uo.

[9] Világbank adatai alapján saját számítás. Adatok forrása: http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.PP.CD?end=2016&locations=RW&start=1960&view=chart (2017.09.13.)

[10] Uo.

[11] A Világbank adatai alapján saját szerkesztés. Adatok forrása: http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.PP.CD?end=2016&locations=RW&start=1960&view=chart (2017.09.13.)

[12] UNDP: Human Development Report 2016. http://hdr.undp.org/sites/all/themes/hdr_theme/country-notes/es/RWA.pdf (2017.09.13.)

[13] UNDP: Human Development Report 2016, 4.o., http://hdr.undp.org/sites/all/themes/hdr_theme/country-notes/es/RWA.pdf (2017.09.13.)

[14] UNDP: Human Development Index. http://hdr.undp.org/en/content/human-development-index-hdi (2017.09.13.)

[15] UNDP: Human Development Report 2016. http://hdr.undp.org/sites/all/themes/hdr_theme/country-notes/es/RWA.pdf (2017.09.13.)

[16] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015, 123. o.

[17] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[18] LOUW-VAUDRAN, Liesl: The price to pay for Rwanda’s development miracle. In: ISS, 2017.08.02., https://issafrica.org/iss-today/the-price-to-pay-for-rwandas-development-miracle?utm_source=BenchmarkEmail&utm_campaign=ISS%20Weekly&utm_medium=email (2017.09.13.)

[19] Interjú: Bagi Judittal, 2015.11.24.

[20] Uo.

[21] OECD: Development finance data, https://www.oecd.org/dac/financing-sustainable-development/development-finance-data/ (2017.09.13.)

[22] OECD: Rwanda aid statistics http://www2.compareyourcountry.org/aid-statistics?cr=266&lg=en&page=21 (2017.09.13.)

[23] Az ábra csak a Ruandának a bilaterális donorok által folyósított segélyek megoszlását mutatja. Ez az összes segély kicsivel több, mint felét jelenti. Adatok forrása: OECD: Rwanda aid statistics http://www2.compareyourcountry.org/aid-statistics?cr=266&lg=en&page=21 (2017.09.13.)

[24] ECONOMIST: The pain of suspension. 2013.01.12. https://www.economist.com/news/middle-east-and-africa/21569438-will-rwandas-widely-praised-development-plans-now-be-stymied-pain (2017.09.13.)

[25] Interjú: Biedermann Zsuzsánnával, 2015.10.22.

[26] BARTROP, Paul R.: A Biographical Encyclopedia of Contemporary GEnocide: Portraits of Evil and Good. Santa Barbara, ABC-CLIO, 2012, 115.o.

[27] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15.,

https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[28] BURKE, Jason: Paul Kagame re-elected president with 99% of vote in Rwanda election. In: The Guardian, 2017.08.05.,

https://www.theguardian.com/world/2017/aug/05/paul-kagame-secures-third-term-in-rwanda-presidential-election (2017.09.13.)

[29] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15.,

https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[30] ECONOMIST: Many Africans see Kagame’s Rwanda as a model. They are wrong. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/leaders/21725000-its-recovery-after-genocide-has-been-impressive-land-ruled-fear-can-never-be-happy (2017.09.13.)

[31] BURKE, Jason: Paul Kagame re-elected president with 99% of vote in Rwanda election. In: The Guardian, 2017.08.05.,

https://www.theguardian.com/world/2017/aug/05/paul-kagame-secures-third-term-in-rwanda-presidential-election (2017.09.13.)

[32] Interjú: Biedermann Zsuzsánnával, 2015.10.22.

[33] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015, 116.o.

[34] Többek között a társadalmi feszültség kezeléséről Biedermann Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban című könyvében olvashat.

[35] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015

[36] BOOTH, David – GOLOOBA-MUTEBI, Fred: Developmental patrimonialism: The case of Rwanda. Working paper. Africa Power ad Politics ,2011.

[37] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015

[38] KAGAME, Paul: The Backbone of a New Rwanda. 2010, http://www.mitpressjournals.org/doi/pdf/10.1162/itgg.2010.5.1.3 (2017.09.13.)

[39] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015

[40] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015, 118.o.

[41] ECONOMIST: Many Africans see Kagame’s Rwanda as a model. They are wrong. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/leaders/21725000-its-recovery-after-genocide-has-been-impressive-land-ruled-fear-can-never-be-happy (2017.09.13.)

[42] LOUW-VAUDRAN, Liesl: The price to pay for Rwanda’s development miracle. In: ISS, 2017.08.02., https://issafrica.org/iss-today/the-price-to-pay-for-rwandas-development-miracle?utm_source=BenchmarkEmail&utm_campaign=ISS%20Weekly&utm_medium=email (2017.09.13.)

[43] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15.,

https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[44] Amnesty International: Rwanda: Setting the Scene for Elections: Two Decades of Silencing Dissent in Rwanda. 2017.07.07., https://www.amnesty.org/en/documents/afr47/6585/2017/en/ (2017.09.13.)

[45] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[46] Interjú: Biedermann Zsuzsánnával, 2015.10.22.

[47] HIMBARA, David: Why I quit as Rwandan President Paul Kagame’s economic advisor: his tyranny and lies. In: Quartz, 2015.01.16., https://qz.com/327694/why-i-quit-as-rwandan-president-paul-kagames-economic-advisor-tyranny-and-lies/ (2017.09.13.)

[48] BOOTH, David – GOLOOBA-MUTEBI, Fred: Developmental patrimonialism: The case of Rwanda. Working paper. Africa Power ad Politics , 2011.

[49] BIEDERMANN Zsuzsánna: Genocídium és destabilizáció az afrikai nagy tavak régióban. Budapest-Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 2015, 116.o.

[50] HIMBARA, David: Why I quit as Rwandan President Paul Kagame’s economic advisor: his tyranny and lies. In: Quartz, 2015.01.16., https://qz.com/327694/why-i-quit-as-rwandan-president-paul-kagames-economic-advisor-tyranny-and-lies/ (2017.09.13.)

[51] Uo.

[52] ECONOMIST: Paul Kagame, feted and feared. 2017.07.15., https://www.economist.com/news/briefing/21724982-rwanda-more-prosperous-country-ever-it-also-repressed-one-paul-kagame (2017.09.13.)

[53] RUDASINGWA, Theogene: UN capitulating to President Kagame’s „blackmail of the West”. In: The London Evening Post. 2014.01.27., http://www.thelondoneveningpost.com/un-capitulating-to-president-kagames-blackmail-of-the-west/ (2017.09.13.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.