John Gledhill: The new war on the poor (könyvismertető)

A szerző a képzett munkaerő migrációját mutatja be a latin-amerikai határokat átlépve; a bennszülött mexikóiakat, ahogy védeni próbálják a területeiket a kapitalista megaprojektekkel, a drog háborúkkal és paramilitáris erőszakkal szemben; az afrobrazilokat, akik a város perifériáján Salvadorban élnek és a farmerokat és üzletembereket, akik belefáradtak a védőpénz fizetésébe a bűnözőcsoportoknak. Gledhil ezeken a példákon keresztül kívánja bemutatni a túl közeli kapcsolatot az államhatalom és a magánérdek között, valamint az ilyen elnyomó cselekvések, milyen nem kívánt következményeket és ellenállásokat generálnak.

Maga a könyv egy, a 2010 és 2013 között Brazíliában és Mexikóban John Gledhill által végzett kutatáson alapul. Az olvasó, ahogy halad a könyvben láthatja, és teljesen egyértelművé válik számára, hogy a béke, a háború, és a biztonság Latin-Amerikában ellentmondást jelent. A térség nem ritkán államközi konfliktusok helyszíneként szerepelt a történelemben, mégis a szépirodalom gyakran a béke és a romantika helyszíneként ábrázolja. Számos nemzetközi szervezet, mint például az UNODC szerint a világon az egyik legerőszakosabb régió, a bűnözés és a kábítószer melegágya. John Gledhill a könyvben számos biztonsági tényezőt elemez párhuzamosan. A munka 6 fő fejezetre van osztva. Az első az, amely az egyik kulcsfontosságú. Itt megismerhetjük az alapfogalmakat, az elméleti keretrendszert, ami indokolttá tesz bizonyos intézkedéseket, amelyek segítenek Mexikó és Brazília biztonságosabbá tételében, még ha olykor az intézkedések megkérdőjelezhetőek. Vagy mit kiderül, olykor nem segít, sokkal inkább árt. Figyelembe veszi a kapitalizmust, mint társadalmi rendszert és ennek tükrében végzi el vizsgálatokat, de nem állnak tőle messze a marxista gondolatok figyelembevétele sem. A vizsgálat alapja a könyvben végig a szegénység, a biztonság helyzete, a fejlődési lehetőségek és térség biztonságosabbá tétele illetve egy kulcsgondolat a strukturális erőszak. Megjelenik egy nagyon fontos fogalom is a könyvben, ami más fontos tényezőkkel együtt ez is nagy hangsúlyt kap. Ez a securitization. Maga a fogalom egy kommunikációs folyamatot jelent, melynek során egy-egy téma biztonsági fenyegetésként lesz definiálva. Nagyon fontos ez a megfogalmazás, hogy csak akként lesz definiálva, hisz ez ebben a kontextusban azt jelenti, hogy nem feltétlenül függ össze azzal, hogy ez mennyire jelent objektíve fenyegetés. Sok esetben egyáltalán nem, csak eszközként van felhasználva egy bizonyos cél elérésének érdekében.

Gledhill magát az strukturális erőszakot nagyon egyszerűen magyarázza el egy Norvég szociológus munkásságára támaszkodva. Ez a szociológus Johan Galtung. Maga a strukturális erőszak kifejezés egy nehezen meghatározható fogalomnak a leírása. Struktúrán esetünkben a törvények, szabályok, és hagyományok rendszerét kell értenünk. E rendszereknek az intézményes formája megtalálható a vizsgált országokban is. A különböző intézmények és szervezetek dolgozói nem szeretik ezt a kifejezést, hiszen magába hordozza azt a jelentést, hogy ők maguk azok akik erőszakos tetteket hajtanak végre. A fogalom inkább azt jelenti, hogy egy adott személy az instrumentális hatalmával visszaél, vagy jelenthet diszkriminációt. Azonban e körülírások túl könnyedén kezelik a jelenséget. A strukturális erőszak főleg ezen országokban a társadalmi struktúrák, a törvényhozás igazságtalanságában érhető tette. Ilyen esetekben gyakran ezt a rendszert szentesíti egy vallási rendszer, vagy esetlegesen egy megideologizált kultúra, így könnyen alakulhat ki az a helyzet, hogy intézményesül az igazságtalanság és az erőszak. Jelen esetben a vizsgált régiónkban ez tökéletesen megfigyelhető.

A könyv igyekszik bemutatni, hogy a dél-amerikai neoliberális biztonsági rendszerek bizonytalanságot okoznak leginkább és ez végül főleg a szegény állampolgárokra van negatív hatással, miközben a gazdagabb rétegek érdekeit hosszútávon védi. Ez a következtetés az egész könyvet végig követi. Kiemeli a béke és a biztonság hiányát bizonyos szegény régiókban, és hogy a szegénység ennek is köszönhetően milyen könnyen válik kriminalizálhatóvá.

John Gledhill írása könnyen nevezhető egy afféle néprajzi tanulmánynak, kimerítően tárgyalja és igyekszik elmagyarázni, hogy az államnak milyen intézkedései vannak válaszként arra a jelenségre, ha a társadalom egy szűk vagy kevésbé szűk szegmense veszélyezteti a társadalom egy másik részének életét, biztonságát és mindennapjait. Ehhez használ fel számos néprajzi kutatást és rendelkezésre álló adatot amelyeket terepi munka során is gyűjtött. Kitér az állam szerepére és a társadalom szerepére. Megjelenik a gondolat miszerint ezek országokban az állam csak egy bizonyos uralkodó osztály eszközeként prosperál.  Bemutatja több fejezeten keresztül, hogy ezek az államok igen gyakran nemcsak, hogy nem oldják meg a fennálló problémákat, hanem sokszor a rosszul felmért problémára rossz választ adván tovább súlyosbítják a fennálló helyzetet. Az adott problémára válaszként adott intézkedés visszacsatolása az életben negatív végeredménnyel zárul az ilyen esetekben és a vizsgált országokban nyomon is követhető.

Gledhill a könyvében a két legnagyobb gazdasággal rendelkező latin-amerikai országra koncentrált, ezek Mexikó és Brazília, melyeket eltérő szempontokat figyelembe véve különböző fejezetekben tárgyal. Vizsgálatának a középpontjában a két ország közbiztonság politikájának ellentmondásai állnak a “háborúk” és a békéltetés kontextusában. A két ország vizsgálata során viszont van egy jelentős eltérés, míg Brazíliában a nagyvárosokra koncentrál és az ott fennálló helyzetet veszi górcső alá, addig Mexikó esetében elsősorban a vidéki területekre helyezi a nagyobb hangsúlyt. Természetesen a vizsgálat során számos különbségre is fény derül, ami köszönhető egyrészt eltérő történelmüknek, társadalomföldrajzuknak és a szomszédos országoknak is.

Mint ahogy az a könyvből is kiderül az olvasás során, a két ország biztonsági problémáinak sok oka van, és ezek rendkívül változatosak, és amennyire változatosak annyira bonyolultak és összetettek is. Ennek megfelelően a problémák miatt nem csak a történelem okolható, vagy nem feltétlen csak nemzeti és regionális folyamatokból eredeztethető. A probléma többek között az is esetünkben, hogy az illegális árnyékgazdaságok sokkal vonzóbb alternatívákat kínálnak sok esetben. Ez, és számos más felbukkanó probléma mélyrehatóan elemzésre is kerülnek. Ugyan úgy okozói transznacionális és globális folyamatok, de még geopolitikai tényezők is fontos szerepet vállalnak egy-egy probléma kialakulásában. Az író szerint ezek tovább bonyolítják mindazon megfelelő politikai döntések meghozatalát, amelyek tudnának segíteni a jelenlegi helyzet javításában. Úgy gondolja a fennálló helyzet sokszor külföldi hatalmak érdekeit is szolgálhatják, és felmerül az államok szuverenitásának a kérdésköre. Az író a 2. és 3. fejezetben mélyreható elemzést készít a rendelkezésre álló etnográfiai dokumentumok alapján, hogy megértse az erőszak karakterisztikáját Brazíliában.

Brazíliáról és Mexikóról is elmondható az, hogy a problémák, amelyektől szenved gyakran súlyosak és erőszakosak. Ezek mindkét állam esetében egy zavaros keverékből tevődik össze. Ebben a mixben Gledhill szerint szerepet vállal az állam, a hatalomért versengő különböző politikai szereplők, és az olyan „magán”, tehát nem állami csoportok, mint például a kábítószer kereskedelemben részt vevő bandák, bűnözői csoportok és egyéb katonai jellegű csoportok amelyek nem köthetőek hivatalos állami szervhez. De ide sorolja az államilag elismert milíciákat is amelyek gyakran zsoldosokból tevődnek össze és a rendfenntartásban hivatottak segédkezni.

Ezt ki is fejti az író a 2. és 3. fejezetben Brazíliát tárgyalva. Gledhill véleménye szerint a probléma részét képezik az állami rendőrség is illetve a milíciák – az állam által engedélyezett fegyveres őrökről van szó ez esetben – hiszen véleménye szerint ők is a személyes érdekeiket igyekeznek elérni hosszútávon és saját létbiztonságukra törekednek. Nem az a céljuk, hogy megoldást találjanak a problémákra. Ilyen példaként hozza fel, hogy a biztonsági szolgálatok (milíciák) privatizálva lettek, így könnyen előfordulhat, hogy állami szerepvállalókat magánérdekek befolyásolhatnak, és ennek megfelelően cselekednek. Sokszor zsoldosak alkalmaznak, akiknél felvetődik a probléma, hogy nem a nemzet szeretete és az állampolgárok életének javítása a fő vezérlő elv, sokkal inkább a pénz mozgatja őket. Az ilyen szervezeteknél elkerülhetetlen, hogy arra mozduljanak el amerre a több pénz található.

Kutatásai szerint megfigyelhető az a jelenség, hogy a tehetősebb állampolgárok és vállalatok, akik megengedhetik maguknak akár kapcsolataik révén vagy anyagi helyzetüknél fogva, gyakran élnek azzal a lehetőséggel, hogy kibújjanak az állami szabályozás alól. Ebből következik és látható is ezekben az országokban, hogy a fenn említett emberek büntetlenül tiporhatják sárba a kevésbé szerencsések jogait, élnek vissza hatalmukkal úgy, hogy másokat elnyomnak következmények nélkül. Egy történelmi elemzést bemutatva rávilágít azonban arra, hogy ebbe semmi különös nincsen ezekben a térségekben. A történelem során mindig is felfedezhető volt ez, hogy az elit elnyomja a szegénységet a rend és a haladás nevében és a megideologizálják a társadalmi tisztítás célját.

A maffiához hasonló csoportok, bűnözői csoportok gyakran alakulnak ki, és ezek a jól szervezett csoportok a kormány hallgatólagos beleegyezésével működnek is. Ezek a csoportok komoly veszélyt jelentenek a személyes biztonságra nézve ezen térségekben. A közösségeken belül, elsősorban szegény területeken és környékén működnek. Itt általában több rivális banda is található egymás közvetlen szomszédságában, köztük élnek az emberek. Gyakoriak az atrocitások, amelyeknél nagyon könnyen találhatja magát a tűvonalban egy olyan személy is aki nem bandatag, egyszerűen csak ott él a csoportok között. Fontos hangsúlyt kap a könyvében ez a jelenség hiszen jelentős probléma és fel-fel bukkanó téma a fejezetekben.

A 3. fejezetben más fontos részleteket is felfedezhetünk. Mint már korábban is utaltam rá a könyv sok esetben nevezhető inkább egy néprajzi kutatásnak, néprajzi munkának. Ennek megfelelően a 3. fejezetben Gledhill bemutatja a Bairro da Paz környékén, Salvadorban gyűjtött néprajzi anyagokat. Ennek köszönhetően érthetővé válik az olvasó számára a „law of crime”  logikája az általa lebonyolított interjúkból és megfigyelésekből. Ugyan itt más is értelmet nyerhet az olvasó számára. Az, hogy a securitization hogyan termeli újra és újra a bizonytalanságot, amelyben az államnak jelentős szerepe van egy afféle önkényuralmi megközelítéssel.

Az idő előrehaladtával a több társadalmi rétegből 2 főbb társadalmi réteg lett, amelyek között nagy lett a különbség és ez a szakadék folyamatosan mélyül. A gazdagok és a szegények között a megosztottság is óriási, ennek megfelelően kialakultak a földrajzilag is elkülönülő lakóhelyek. A szegények favellákba szorultak. A gazadagok magas falakkal ellátott épületekbe  költöztek, amelyek külön negyedeket alkotnak sokszor a favella tőszomszédságában. Tovább növelte a városi lakosság számát, hogy a bányákból és a vidéki agrárgazdaságból tömegével áramoltak be az emberek munkát és jobb megélhetést remélve. Ennek köszönhetően tovább fokozódott lakáshiány, nőtt a favella területi kiterjedése.

A két ország az író szerint annyiban mindenféleképpen különbözik, hogy Brazília az elmúlt években olyan gazdasági stratégiai útra lépett, amely lehetővé tette a reálbérek emelkedését. A világ egyik meghatározó országává vált. Erős gazdaságot és függetlenséget mutatott magáról és minden olyan paraméternek igyekezett megfelelni, amelyek vonzották a külföldi cégeket így próbálván bevonzani őket. Egy erős fejlődő ország képét mutatva, amelyben számos lehetőség lakozik. Emellett nagy hangsúlyt fektet a szegénység csökkentésére, a munkahelyteremtésre és a társadalmi mobilitás elősegítésére a reálbérek javításán keresztül. A problémákat igyekezett elbújtatni azonban. Fontos itt megjegyezni, hogy a könyv olvasása Brazília elemzéséről különösen érdekes. Maga a könyv 2015-ben készült el és van szerencsénk 2 évvel később azon információk birtokában olvasni azt, hogy tudjuk milyen problémák zajlottak le a Rioi Olimpia körül. Tisztában vagyunk a korrupciós botrányokkal és kormány körüli zűrzavarokkal.

A 4. és 5. fejezetben már inkább Mexikó kerül a górcső alá és az, ahogy az állam igyekszik megküzdeni a szegénységgel. Mexikót vizsgálva, amelyet a jobboldali kormányok vezetnek, éppen az ellenkezőjét tudjuk felfedezni. Lehetővé tette az amerikai vállalatok számára, hogy hasznot húzzanak az olajból, és olyan új reformokat vezettek be, amelyek a munkavállalók jogait nem minden esetben tartotta tiszteletben, csorbította azokat. Mexikó rendkívül alárendelt az amerikai gazdaságnak és cégeknek, és a törvényhozók és a kormányok kevésbé igyekeznek ez ellen fellépni. Az egymást követő kormányok lehetővé tették a bányavállalatok szabad működését is, némileg ezt is amerikai nyomásra. Ezeket a bányákat igen gyakran amerikai cégcsoportok birtokolják. A mexikói vezetés és a mexikói elit amerikai kézre játszották ezeket. Ennek köszönhetően a tájkép jelentősen pusztult országszerte. Negatívan hatott a mezőgazdaságra és szennyezetté tette a vízforrásokat, ami végül munkanélküliséghez és szegénységhez vezetett bizonyos térségekben. Ennek eredményeként rengeteg ember vándorol olyan városokba, ahol további nehézségekbe ütközik a munka és a lakhatás megtalálásában köszönhetően alulképzettségüknek is. Így nagyon könnyen kerülnek ők is kiszolgáltatott helyzetbe és fennáll a veszélye ebben a helyzetben, hogy igen könnyen válnak kriminalizálhatóvá. Ahogy Brazíliánál, úgy Mexikónál is a könyv igyekszik összefüggéseiben elemezni a problémakört.

Az Egyesült Államok komoly történelmi múltra tekint vissza Mexikóban, és a könyv szerint okolható is a mexikói szervezett bűnözés és erőszak növekedéséért és a demokratikus intézmények folyamatos hiányosságaiért. Azonban kiemeli, hogy Latin-Amerikában a “kábítószer ellenes háború” következményeként politikai és geopolitikai projekteket keltettek életre a két ország együttműködésével. Számos azonosított és megvádolt bűnelkövető került az igazságszolgáltatás elé. Tehát a közös projektek következtében az amerikai kormány, és a kormány különböző ügynökségei valóban képesek az adott problémára fokuszálni, de jelentős beleszólást enged az amerikai kormánynak Mexikó biztonsági belügyeibe így csökkentve Mexikó szuverenitását. Ebből látható, hogy nem csak a gazdasági szuverenitás került veszélybe hanem a belpolitika is, igazságszolgáltatás is. A fentiek mellett az amerikai központtal rendelkező, de határon túl működő vállalatok fellépései és az Egyesült Államok érdekeit szolgáló kereskedelmi kapcsolatokat szabályozó nemzetközi bírósági rendszer súlyosbítja ezen problémát és aláássa a helyi szuverenitást. Amíg 4. fejezetben az író bemutatja a Guerrero és Chiapas államaiban folyó harcokat a bűnözők ellen, addig az 5. fejezetben a hangsúlyt inkább a Michoacán állam kapja. Gledhill jelentős időt töltött terepen. Ennek köszönhetően is remekül tudja összefüggéseiben összekapcsolni az eseményeket és az intézkedéseket. Így véli felfedezni a párhuzamot a paraszt lakosság történelmi elnyomása és a kartellek között folyó folyamatos drogháború kontextusában, amelyben erős szerepet vállalnak a tisztviselők is, sajnálatos módon a kartellek oldalán állva. Miként magyarázza a tapasztalatait és kutatásának eredményét erős kritikát fogalmaz meg, hogy a kartelekkel szembeni háború csak erős és határozott fellépéssel nyerhető meg a bűnüldözés részéről.

A 6. fejezet az, ami az egésznek egy keretet ad végül. Bemutatja, hogy a kábítószer háború securitization-ja, amit az előtte lévő 4 fejezetben kitárgyal, miként hat Brazília és Mexikó lakosságára. Ennek eredményeképpen itt is levonja a konklúziót, hogy főként a kiszolgáltatott emberek válnak áldozattá és kerülnek be egy olyan ciklusba, amiből nagyon nehezen tudnak kilépni. A szegényebb rétegek azok, akik képtelenek maguknak megteremteni a biztonságot és szorulnak ki a gazdagabbak által lakott területekről. Így ezeknek az embereknek az egyetlen lehetőségül továbbra is az életben, ha olyan területeken élnek ahol a helyi kartell az úr, a bűnözés zűrzavaros mindennapjai veszik körül és válik kiszolgáltatottá. És ezzel be is zárul a kör.

Az 1994-es ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) jelentésében új javaslatot terjesztett elő a globális déli országok fejlődésére, amelynek az alapja az emberek biztonsága. Ez arra törekszik és az a fő célja, hogy az államok az emberekre és érdekeikre összpontosítanak. Mindennek az az észrevétel a központi figurája, hogy a biztonságot nemcsak a polgári konfliktusok és az erőszak fenyegeti, hanem a környezeti pusztulás, a faji és nemi megkülönböztetés, a munkanélküliség vagy a bizonytalan foglalkoztatás, valamint a szegénység. És nem feledkezik meg egy jelentős globális problémáról sem, az éhségről.

Azt is elismerték, hogy az állam talán része lehet annak a problémának, amellyel az emberek szembesülnek a mindennapjaikban. Nem tudják megteremteni a személyes biztonságukat ha például az állam nem alakítja ki a jogállamiságot, esetlegesen vegzálja az állampolgárokat, vagy korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és a politikai vélemény legitim kifejezését. Más szóval, a biztonság problémáinak holisztikus megközelítése szükséges. Azt állítják, hogy az emberek csak akkor képesek teljesíteni potenciáljukat, tehát magukból kihozni a maximumot és a gazdaság aktív és hasznos szereplőjévé válni, ha az emberek félelemtől és külső elnyomástól mentesek.

A szerző teljesen kifejti a két ország kevésbé szerencsés polgárainak szenvedését és kínzását, sok példát adva, szentimentalizmus nélkül, de együttérzéssel. Ehhez ad alapot a rendelkezésre álló néprajzi adatok, amelyek alapját képezik a könyvnek. Elmondható a műről, hogy a szerző egy olyan munkát készített ami rendkívül hasznos mindazoknak akik érdeklődnek ezen két ország dinamikus de viszontagságos fejlődése iránt és nyitottak egy mélyreható elemzésre a két országból.

John Gledhill következtetései világosak és érthetőek mindenki számára: a neoliberális kísérlet katasztrofális volt és elbukott Mexikóban és Brazíliában. Nyilvánvalóan arra alkalmas viszont, hogy a szegényeket tovább taszítsa a mélybe, a hatalommal rendelkezőket és a gazdagokat előnyben részesítse, mindezt a szegények rovására. Ezek a gondolatok végig követhetőek a munkája során és a kritikus hangvétel is amely a két országot illeti.

Könyvösszefoglaló szerzője: Gáti Péter

The new war on the poor
John Gledhill
Oldalszám: 240 oldal
Kiadás ideje: 2015. augusztus 15.
Kiadó: Zed Books
ISBN-10: 178360302X
ISBN-13: 978-1753603022

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: