Mark Davidson & Deborah Martin: Urban Politics – Critical Approaches (könyvismertető)

A kötet kritikai megközelítéssel vizsgálja meg és azonosítja minél több aspektusból a várospolitika fogalmát. Célja nem egy szilárd, koherens definíció megfogalmazása, hanem több tudományterület, álláspont megismertetése, ezáltal az elméletek szintézisének megteremtése.

A várospolitika kritikai megközelítése

A kötet a várospolitika értelmezési lehetőségeit veszi sorra, a kritikai megközelítésből adódóan nem egy definíciót kíván megfogalmazni, illetve nem egyfajta elméleti megközelítést alkalmaz a fogalom meghatározására, hanem számos különböző nézőpontot ismertet meg az olvasóval. Alapelve ugyanis a szerkesztőknek, hogy a különböző kiindulási pontokból különböző értelmezésekhez jutunk el. Más lesz például az eredmény, ha a várospolitikát mint a városokon belül zajló folyamatot szemléljük, és más, ha mint városok közötti tevékenységet.

A várospolitika fogalmának definiálása nem csupán elméleti kérdés, hanem maga is mélyen politikai. A fogalom azonosításával ugyanis meghatározzuk az elemzés tárgyát is.

Az elmúlt évtizedekben az ezzel foglalkozó kutatói kör számos alkalommal újragondolta a városok földrajzát, ezzel együtt pedig a várospolitikát is. Leegyszerűsítve ez azt eredményezte, hogy a városokra már nem mint különálló terekre gondolunk saját belső rendszerükkel, hanem sokkal inkább az egymás közötti viszonyaikat kutatjuk. A nemzeti-állami viszonyok egyre kevésbé számítanak a városok kormányzásában. A vertikális kapcsolatok helyett a horizontális kapcsolatok kutatására helyeződik át a hangsúly, tehát a klasszikus háromszintű szerkezet (mikro – városi, mezo – országos, makro – globális) már nem állja meg a helyét. Ehelyett a horizontális földrajzi viszonyok – hálózatok, nem távolságfüggő kapcsolatok, áramlatok – kutatását, más szóval a társadalmi-térbeli viszonyok sokszínűségének leírását tartják hangsúlyosabbnak a város felépítésének megértésében.

Kérdés az is, hogy politika alatt mit értünk, ugyanazt jelenti-e a politika és a várospolitika? Egy bizonyos szinten igen a válasz, azonban míg a politikát leginkább a kormányzáshoz és az azt működtető intézményekhez kötjük, a várospolitika nagyrészt ezen túlmutató folyamatokat jelent, a tanulmánykötet ezzel kapcsolatban is számos különböző álláspontot és látásmódot közöl.

A könyv célja tehát alapvetően az, hogy minél több oldalról megközelítve mutassa be, mit jelent a várospolitika. Nem célja egyfajta nézőpont, vagy egy szakterület álláspontjának sulykolása, épp ellenkezőleg, számos különböző dimenzióból vizsgálja meg a kérdést. Három fejezetre oszlik a könyv aszerint, hogyan lehet a várost mint politikai teret vizsgálni: (a) helyszín, (b) közvetítő és (c) közösségek.

(a)   A város mint helyszín

Ebben a fejezetben a városról mint a várospolitika helyszínéről van szó. Triviálisnak tűnhet ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a város az a helyszín, ahol a várospolitika érvényesül, azonban a fejezet inkább azt kívánja feltárni, milyen módon jelennek meg a terek a várospolitikában: hogyan funkcionál egy város, vagy városrész a várospolitika helyszíneként. Három szempontból közelíti meg ezt a kérdést a három itt közölt tanulmány: az első azzal foglalkozik, hogy a várospolitika az egyes lakóközösségek között jelenik meg, a várost ezáltal a különböző hely-alapú közösségek által létrehozott konglomerátumnak tekinti. A második tanulmány a várost egy városi politikai közösségként tekinti. Ez ismerős lehet azoknak, akik a várospolitika hagyományos megközelítése iránt érdeklődnek. A harmadik tanulmány a várost kapcsolatok hálózatában látja. Mindhárom tanulmány különböző belépési pontot jelent arra vonatkozóan, hogyan tekintünk a városokra, de ezek bizonyos szinten mégis összeegyeztethető nézőpontok.

A lakóközösség egy olyan kapcsolati háló, mely egyedülálló módon teremt alkalmat a politizálásra

A lakóközösség a városok egyik legelemibb egysége, ennélfogva a különböző várospolitikai intézkedések működtetésének is fontos terepe. A várost tekinthetjük az egyes lakóközösségek hálózataként, ezért fontos, hogy a lokális vonatkozású szakpolitikai „akcióterületekre” is valójában mint lakóközösségekre tekintsünk, hiszen a politikai intézkedések végső soron az ott lakókra lesznek hatással. Ennek kapcsán értelmezésre kerül a „stratégiai lakóközösség-teremtés”-mozgalom is, mely azt jelenti, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű lakóközösségekbe „stratégiai szomszédok” költöznek, akik azt hivatottak elérni, hogy képviseljék az ott lakók érdekeit, meghallják, és közvetítsék az ő érdekeiket, szükségleteiket, ezáltal jobban bekapcsolják az adott területet a várospolitikába, hogy a jövőben valóban az ott élők igényeinek megfelelő fejlesztések valósuljanak meg (a mozgalom az USA-ban indult a ’90-es években).

A város nem csupán épületek összessége, hanem az intézkedések összessége, melyeknek köszönhetően megvalósultak az építkezések

A városok kialakítása a várospolitikai megfontolások összességeként jön létre, ez a kiindulópontja ennek a tanulmánynak. A továbbiakban erre építve három fő mondanivaló bontakozik ki. Az első részben összehasonlításra kerül az úgynevezett ’régi’ és ’új’ várospolitika, előbbi a ’70-es éveket jellemzi, a fogyasztói társadalom dominanciájával, utóbbi hasonló a fenntartható fejlődés paradigmájához: olyan környezetet teremteni a városokban, ami a jövőbeli befektetések szempontjából is vonzóvá teszi azokat. A második rész a várospolitika „városi” részével foglalkozik, ami értelmezésében a különböző szétforgácsolt elemek együttes jelenléte. Konklúzióként az a gondolat jelenik meg, hogy a „város”-ra olyan helyként kell tekinteni, mely lehetőséget ad a különböző csatornák, hálózatok és hálók számára a földrajzi komplexitás és elérés megkülönböztetésére.

Megváltozott a tőke és a helyek kapcsolata, aminek a helyi politikákra is nagy hatása van

A tanulmány elsősorban a lakásfinanszírozás és jelzáloghitelezés területi viszonyrendszerét, és ennek kapcsolatát vizsgálja a várospolitikával. Egy konkrét kutatási projektet is bemutat, egy amerikai nagyvárosban ezzel kapcsolatban, konklúzióként pedig megfogalmazza, hogy irányváltásra van szükség a várospolitika értelmezésében a tekintetben, hogy olyan szakpolitikai intézkedések fogalmazódjanak meg, melyek a globális, de meglehetősen lokálisan megélt válságok problématerületeit célozzák meg.

(b) A város mint közvetítő

A fejezet tanulmányai úgy tekintenek a városi funkciókra, mint közvetítőkre, melyeken keresztül megvalósulnak a várospolitikai intézkedések. Azokat a módokat vizsgálják, ahogyan az egyes szereplők és csoportok használatba veszik a várost céljaik eléréséhez. Így az előzőhöz képest kevésbé hangsúlyos a földrajzi vetület, inkább városvezetők, politikai intézmények, jogi rendszerek és a városok közötti kapcsolatokra fókuszálnak az írások.

A város politikája a rend fenntartását jelenti a helyek, egyének és közös testületek felett, melyek benépesítik, és alkotják a városok egységét

A tanulmány a politika, illetve rendfenntartás etimológiai kapcsolatát taglalja (police – politics), lényegében azt az álláspontot képviselve, hogy az egyikről nem lehet a másik nélkül beszélni, tehát a várospolitika értelmezésébe szorosan beletartozik a városi rendfenntartás kérdésköre is. Rendfenntartás alatt azonban nem csupán azt a tevékenységet érti, amelyet a rendőrök folytatnak, sőt, elsősorban nem ezt, hanem azokat a tevékenységeket, melyek arra irányulnak, hogy a megfelelő városi tereket a megfelelő emberek/csoportok használják. Esettanulmányként a tanulmány a graffitik kezelésével kapcsolatos kérdéskört elemzi, a lehető legszélesebb kör bevonásával: rendőrök, biztonsági őrök, várostervezők és -fejlesztők, építészek, lakástulajok, műgyűjtők, galériatulajdonosok, szociális munkások és maguk a graffitisek bevonásával.

A polgármesterek egyrészt reprezentálják választóik akaratát (a választók felé), másrészt kifelé is képviselik az általuk irányított város „akaratát” (a többi város/külső szereplők felé)

A polgármesterek szerepe egyedülálló a várospolitikában. Bár sokan a politikatudományi szakirodalomban intézményként tekintenek a polgármesterségre, a szerző inkább hatalomgyakorló egyénként tekint rá. Így kettős képviseleti funkciót lát el: egyrészt, mivel választott szereplő, képviselnie kell a választópolgárok érdekeit. Másrészt az által irányított területi egység (a város) érdekeit is képviselnie kell.

A tanulmány vizsgálata arra irányul, hogy az hatalomgyakorlás átalakulóban van, a korábbi „vertikális”, hierarchikus felfogás helyett egyre inkább hálózatosságban, a politikai és gazdasági szereplők kapcsolati viszonyrendszerében érdemes gondolkodni.

A részvételi tervezés mint alapvető demokratikus folyamat lehetőséget teremt a politikai elit számára szakpolitikai preferenciáik átgondolására, nyitott, igazságos és részrehajlás-mentes döntéshozásra

Ebben a részben a szerző egy esettanulmányt közöl Seattle városából. Mint minden amerikai városban, itt is kötelező a városfejlesztési folyamatok során a lakosság bevonása a tervezésbe, ez azonban a legtöbbször csupán egy „kipipálandó” elemként jelenik meg, súlya elhanyagolható. A tanulmány a példán keresztül arra világít rá, milyen fontos a lakosság megfelelő bevonása, ezáltal a tervezés és a döntéshozási procedúra befolyásolása a lakosság igényeinek megfelelően.

(c) A város mint közösség

Az utolsó fejezetben összegyűjtött tanulmányok tágan értelmezik a „közösség” fogalmát. Ide vehető az is, hogy valaki férfi/nő, társadalmi státusz alapján, etnikai kisebbségek szerint, politikai irányultság alapján. A tanulmányok megegyeznek abban, hogy a város mint entitás, teret enged a különböző közösségek számára, illetve maga is létrehozza a különböző típusú és összetételű közösségeket. A fókuszban pedig az egyes közösségek és a várospolitika között fennálló viszony áll.

A várospolitika nem hagyhatja figyelmen kívül a különböző szexualitású csoportok érdekeit

A cikk egy szingapúri esettanulmányon keresztül mutatja be a különböző szexuális identitással rendelkező csoportok (különös tekintettel a homoszexuális csoportokra) hatását a városi terek formálására. A tanulmány párhuzamot von a szexuális kisebbségek és a város kreatív potenciálja között.

A szűkebb lakókörnyezet kicserélődése nem csak a terek közötti kapcsolatokat formálja át, hanem a várospolitika szintjén is hatással van

A tanulmány az amerikai városok lakosságkicserélődésének folyamatait, a multikulturalizmust vizsgálja, ezen keresztül pedig a várospolitika formálódását (és ennek összefüggéseit). Az USA déli városaiban jelentős mértékben formálódott a várospolitika a faji dinamikák, az új kulturális feszültségek, valamint új intézményi igények megjelenésével. A különböző társadalmi csoportok egymás mellett élése (illetve ennek várospolitikai hatása) kevésbé vizsgált terület, ez a tanulmány ilyen szempontból hiánypótló.

A várospolitika túlmutat az intézményeken, a városlakók mindennapi tevékenysége is értékelhető várospolitikaként

A várospolitika számos formában és helyen megnyilvánulhat, a kormányzati szférán és politikai pártokon túl is. A vállalkozók, különösen a kisvállalkozások tevékenysége tipikusan ilyen, potenciális területe a várospolitika megnyilvánulásának. Bár a vállalkozókról általában az a kép él az emberekben, hogy autonóm, független, önálló entitások, mégis a szociális hálón, közösségeken, helyeken keresztül való beágyazódottságuk miatt jelentős mértékben részesei a politika alakításának, és közösségeik megerősítésében fontos szerepet játszanak.

A különböző társadalmi osztályok várospolitikában játszott eltérő szerepe igenis számít

Az „osztályok” szerint való politizálás idejétmúlt ideológiának tűnhet, ugyanakkor a várospolitikai diskurzusban az utóbbi időben ismét megjelent az osztályok fogalma, nem kis részben Richard Florida klasszikussá vált művének köszönhetően (The Rise of the Creative Class). Ezt a paradoxont fel lehet oldani azzal, hogy a két esetben valójában különböző dolgokról van szó „osztály” alatt. Ugyanakkor egy másik megközelítést is számba kell venni: a posztindusztriális városfejlődés és városi átformálódás egyre komplexebb folyamatokat eredményez, ezek kapcsolatában pedig szükséges a társadalmi osztályok szerepének és létének megértése, ugyanis az úgynevezett „új várospolitikában” fontos szereplőkké léptek elő a társadalmi osztályok.

Új megközelítésből érdemes vizsgálni környezetpolitikát, az ugyanis szoros kapcsolatban áll a várospolitikával

Bár nem annyira közismert (illetve sokszor figyelmen kívül hagyott) tény, de a jelenkori környezetpolitika az urbanizált és egyre urbanizálódó világon belül fejlődött ki. A legtöbb környezeti kérdés a jelentős városiasodás következtében vetődött egyáltalán fel, mint a klímaváltozás miatti aggodalom, a városi zöldfelületek kérdése, vagy az ivóvízrendszer problémái. A környezetpolitikai törekvések épp abból a felismerésből fakadnak, hogy a városi rendszerek milyen nagy mértékben felelősek az energia- és természeti erőforrások fogyasztásáért, a területhasználatért és az ehhez köthető számos egyéb környezeti problémáért. Ezért is fontos a természet, valamint a környezetvédelmi mozgalmak és a városok kapcsolatát is tudományos eszközökkel megvizsgálni.

Konklúzió

A kötetben található tanulmányok közös tanulságát leginkább úgy lehet összefoglalni, hogy egy kérdéskör vizsgálatához minél több szempontot érdemes figyelembe venni. A várospolitika tanulmányozásához ez a könyv három megközelítésmódot ajánl, ezek azonban csak a kiindulási alapot adják, a három megközelítésmódon belül számos egyedi szemlélettel, kérdésfelvetéssel találkozhat az olvasó. Kulcsfontosságú üzenete a könyvnek, hogy folyamatos kritikai észrevételekkel szemléljünk minden elénk táruló kérdést, csak így kerülhetjük el azt, hogy egyféle szemlélet és irányvonal hatása alá kerüljünk, ami korlátozza a vizsgálati módszereinket, és eredményeinket is.

Felhasznált irodalom

Mark Davidson & Deborah Martin: Urban Politics – Critical Approaches. London, SAGE Publications Ltd, 2014.