A PAGEO Kutatóinak a részvétele az Afrika Tanulmányok konferencián

Idén negyedik alkalommal került megrendezésre Pécsett az Afrika Tanulmányok Konferencia a Pécsi Tudományegyetem Afrika Kutatóközpontja, az Afrika Tanulmányok folyóirat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Afrika Albizottságának rendezésében. Az African Globalities – Global Africans című szakmai rendezvény témája Afrika és a globalizáció volt: mit jelent a globalizáció a kontinens számára, a folyamatban hogyan látja a világ Afrikát, és ő hogyan látja saját magát? A konferenciára négy kontinensről érkeztek a résztvevők.

A rendezvényt Bódis József a Pécsi Tudományegyetem rektora, Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Suha György a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa, és Tarrósy István a konferencia főszervezője nyitotta meg.

A köszöntők után Robert Rotberg és Goran Hyden tartottak előadást. Rotberg professzor – a Harvard Egyetem professzora, 2010-ig a World Peace Foundation elnöke, valamint a Harvard államon belüli konfliktusokkal foglalkozó programjának egykori igazgatója – beszédében felvázolta a 2005-2015 közötti időszakot, azaz “Afrika évtizedét”. Az elmúlt tíz év során a fekete kontinens a Föld gazdaságilag leggyorsabban növekvő régiója volt (5-7%-os GDP növekedés évente), ahol egy jelentős középosztály emelkedett fel, ehhez kötődően pedig olyan értékek erősödtek meg, mint a szólás szabadsága, vagy a szabad választások. Az internet- és mobil forradalomnak köszönhetően pedig Afrika egyre jobban be tud kapcsolódni a globális információáramlásba.

Ám számos olyan kihívás van, amivel a kontinensnek szembe kell néznie az elkövetkezendő időszakban. Az elmúlt évtized gazdasági növekedése elsősorban a kínai felvásárlásoknak volt köszönhető. De Kína gazdasági-strukturális váltása visszaveti az afrikai nyersanyag-exportot, így félő, hogy a kontinens gazdasági növekedése is lelassul.

A globális klímaváltozás szintén óriási problémákat okoz Afrikában, például az esőzések megváltozása miatt, ugyanis a kontinensen a művelt földterületek 97%-ának vízellátását az esőzések biztosítják. Ráadásul a rossz közlekedési viszonyok miatt a mezőgazdasági termékek piacra jutása is igen nehézkes. A problémás élelmiszerellátáshoz viszont egyre növekvő népesség párosul, ami további megoldásra váró kihívásokat eredményez.

Image title
Robert Rotberg, a Harvard Egyetem professzora

Rotberg a problémák jelentős részére a megoldást az oktatás fejlesztésében látja. Ez ugyanis egyrészről a születésszámok csökkenését okozná, másrészt pedig megteremtené a gazdasági növekedéshez szükséges szakértelmet is. Ebben lehet példa Afrika számára a Délkelet-ázsiai országok, akik az oktatásba rengeteg forrást befektetve óriási gazdasági növekedésen mentek keresztül.

Goran Hyden – a Florida Egyetem professzora, az African Studies Association korábbi elnöke – az Afrikába irányuló nemzetközi segélyezés történeti ívét vázolta fel, és bemutatta a közelmúltban tapasztalható változásokat is. Az elmúlt két évtizedben ugyanis egy kettős folyamat volt jellemző az afrikai segélyezésben: egyrészt az afrikaiak részéről nagyobb magabiztosság tapasztalható abban, hogy saját utat keressenek – ennek alapja az, hogy a nyugattól függetlenül sikeresen nőtt a gazdaságuk –, illetve, a hagyományos donor országok elbizonytalanodtak – mivel nekik nem voltak sikeresek a “receptjeik”. Ezek eredményeként nem a nyugati modell (pl. Dánia) követése, hanem a saját út megtalálása vált fontossá Afrikában. A fő kérdés pedig az lett, hogy “mi az afrikai út és azt hogyan kell csinálni (mi a “good governence” Afrikában)”? Ám hosszú út vezetett eddig a kérdésig. Elsősorban a nyugati modellt ért kritikák kellettek hozzá, amelyek évtizedeken keresztül alakították az aktuális nemzetközi fejlesztési együttműködés megközelítéseit. Napjainkra az évtizedek során kikristályosodott konklúzió így foglalható össze: Afrikába nem lehet külső modellt bevinni, hanem a fejlesztéseknek afrikai alapon kell állnia, a helyi emberek és normák bevonásával (pl. Ruanda, vagy Etiópia).

A gondolatébresztő két előadás után a konferencia párhuzamos panelokban folytatódott a következő másfél nap során. A teljesség igénye nélkül, a következő előadásokra került sor: a Ruandai Egyetem szenior előadója, Jolly Rubagiza a ruandai nők helyzetében örökösödési szempontból bekövetkezett változásokat mutatta be, az 1994-es népirtás óta. Bagi Judit, a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója, valamint a konferencia egyik fő szervezője Ruanda gender politikájának következményeit, előnyeit és hátrányait ismertette, egy hónapos ruandai terepmunkájának eredményeként. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhely vezetője az EU-vezette afrikai missziókkal kapcsolatos helyszíni tapasztalatait osztotta meg. Matthijs Bogaards, a Central Europen University professzora azt a kérdést vizsgálta, hogy vajon ha egy országban időről időre választásokat tartanak – tekintet nélkül annak szabad és független voltára –, demokratikusabb lesz-e a politikai berendezkedése. Biedermann Zsuzsánna, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa pedig előadásában a ruandai gazdasági modellről beszélt, bemutatva annak sikerességét, és sikerének feltételeit is.

A konferencián a PAGEO munkatársai is részt vettek. Klemensits Péter, senior kutató jelenleg a világ egyik leggyorsabban fejlődő régiójának, Délkelet-Ázsiának Afrika-politikáját mutatta be. A történelmi háttér ismertetése után a kapcsolat jelenlegi alakulására is kitért, különös hangsúlyt fektetve az ASEAN-Afrika régióközi kooperáció főbb pontjaira. Czirják Ráhel Urbanization című panel egyik előadójaként Afrika urbanizációs válságáról beszélt, feltárva a válság egyik szimptómájának, a nyomornegyedek keletkezésének okait, és egy konkrét példán, a Nairobi-beli Kiberán keresztül bemutatta az ottani életkörülményeket is.

Image title
Urbanization panel

Az alapítvány többi munkatársa egy közös panel – Emerging economies’ relations with Africa – keretében tartotta meg előadását. Eszterhai Viktor előadása az egyre jelentősebb gazdasági, így politikai szereplővé váló Kína hivatalos állami politikája mögötti értékekbe és motivációkba engedett betekintést, konstruktivista perspektívából, az úgynevezett „gaunxi modellen” keresztül. Az előadás révén érthetővé vált Kína magatartása a fekete kontinensen. Polyák Eszter a sino-afrikai kapcsolatok gazdasági dimenzióját mutatta be, arra keresve a választ, hogy mit jelent Afrika Kína számára. A kereskedelmi és beruházási adatokkal a kapcsolatot mindkét fél szempontjából igyekezett feltárni, bemutatva a szereplők érdekeit, és a további együttműködésekből származó lehetőségeit. Simigh Fruzsina Kína békefenntartásban játszott szerepét, és ennek hátterében álló motivációk változását tárta fel. Előadásában kitért a változó biztonsági környezetre, az egyre asszertívebb kínai külpolitikára, illetve az Afrikában növekvő kínai gazdasági érdekre, mint olyan tényezőkre, amelyeket számításba kell venni ahhoz, hogy megérhessük mit is jelent Kína békefenntartó műveletekben való részvétele a fekete kontinens számára.

A rendezvényről bővebb információkat, képeket, valamint az előadások diáit az alábbi linken érheti el: http://www.africa.pte.hu/?page_id=1262

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.