Az 52. Müncheni biztonságpolitikai konferencia

Az elmúlt több mint ötven év során a Müncheni biztonságpolitikai konferencia (Munich Security Conference – MSC) a globális biztonságpolitikai diskurzus egyik legmeghatározóbb fórumává vált. Éves gyakorisággal kerül megrendezésre, minden februárban közel 500 vezető döntéshozó gyűlik össze ilyenkor a világ minden tájáról, kormányfők, miniszterek, nemzetközi és civil szervezetek vezetői, továbbá magas rangú gazdasági, média-, akadémiai és civil társadalmi szereplők, hogy intenzív vitaalkalmak és panelbeszélgetések során tárgyaljanak a legfontosabb aktuálisan felmerülő és jövőbeli biztonságpolitikai kérdésekről.

2016. február 12-14. között rendezték meg 52. alkalommal a biztonságpolitikai konferenciát Münchenben. Ezen több mint 600 vezető vett részt, az eseményt levezető elnök Wolfgang Ischinger nagykövet volt. Felszólalt többek között John McCain szenátor, Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkára, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, John Kerry amerikai külügyminiszter, Andrzej Duda lengyel elnök, Manuel Valls francia miniszterelnök, Petro Porosenko ukrán elnök, Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök, Adel bin Ahmed Al-Jubeir szaúdi külügyminiszter és II. Abdullah jordán király.

Az 52. biztonságpolitikai konferencia legfontosabb témái voltak:

–        Terror és a szabadság biztosítása

–        Terror és az internet szerepe

–        Nincs menedék? Az EU és a menekültválság

–        Kereskedelem, jólét és biztonság

–        Egészségügy és a biztonságpolitika összefüggései

–        Határon átnyúló válságok, gondatlan fosztogatók, tehetetlen felettes szervek? A globális rend állapota

–        Kína és a globális politiká(k)

–        Megerősítés, vagy újraindítás? A NATO jövője

–        Klíma- és energiabiztonság: felfűtött állapotban?

–        Tovább erősödik az euro-atlanti integráció?

–        A hadviselés jövője: versenyben a gépekkel

–        Afrika: tartja az iramot

–        Emberi tényező – figyelmen kívül marad?

–        Növekvő különbségek, hatalmi eltolódás? A Közel-Kelet új geopolitikája

OROSZORSZÁG GEOPOLITIKAI RETORIKÁJA MÜNCHENBEN

Mivel a müncheni biztonságpolitikai konferencia eredetileg NATO által szervezett eseménynek indult, Oroszország ennek megfelelően egészen a ’90-es évek végéig nem vett benne részt. Azóta azonban minden évben jelen van Münchenben az orosz delegáció is: általában külügyminiszteri szinten, de jelen volt már biztonsági tanács titkára, az orosz védelmi miniszter és az orosz elnök is. Az idei konferencián Oroszországot az orosz miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev, és az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov képviselte.

A szervezők szerint próbálták elérni az orosz elnök részvételét is, de Vlagyimir Putyin végül nem jött el. A müncheni fórum egyik legemlékezetesebb konferenciája épp 2007-ben volt, amikor Putyin nagy visszhangot keltve az egypólusú világról és amerikai dominanciáról beszélt, illetve arról, hogy újra egy hidegháborús szembenállás jeleit látja. Az orosz elnök müncheni beszéde azóta bevonult a történelemkönyvekbe.

Az idei, 52. müncheni konferencián három nagy téma volt kitűzve: Szíria, Ukrajna és a migrációs válság. Ebből a három nagy témából kettőben erősen érintett volt Oroszország.

A biztonságpolitikai konferencia előtt készült egy elemzőanyag a 2016-ban fennálló globális kihívásokról, és ebben maga Oroszország szerepelt az egyik fő biztonsági rizikófaktorként. Mint azt az anyag kiemelte, a legnagyobb probléma „az orosz vezetés kiszámíthatatlanságával” van, vagyis eszerint maga Putyin személye a rizikófaktor, mert az orosz államfő gyakorlatilag egyszemélyben hoz döntéseket.

Lavrov és Medvegyev között volt egy világos felosztás a fórum tematikáját illetően: az orosz külügyminiszter a szíriai konfliktusról folytatott megbeszéléseket, és tárgyalt a közel-keleti államokkal (többek között Szaúd-Arábiával, Libanonnal és Izraellel), és John Kerryvel is. Medvegyev Oroszország globális álláspontját ismertette az elmúlt évek geopolitikai eseményeit interpretálva a szombati „napjaink krízisei” panelben.

Putyin 2007-es szereplése óta Dmitrij Medvegyev a legmagasabb rangú orosz vezető volt a müncheni konferencián, és Medvegyev beszéde is gyakorlatilag a 2007-es putyini beszéd folytatásának tekinthető. Az orosz miniszterelnök is hidegháborús szembenállásról beszélt, és amíg 2007-ben Putyinnál még csak közeledtünk a hidegháborús idők felé, Medvegyevnél 2016-ban már lecsúsztunk a hidegháborús korszakba. Ezért Medvegyev a NATO-t hibáztatta, amely szerinte elkezdte a hidegháborús uszítást. Az orosz kormányfő szerint a nyugati retorika, Oroszország izolálása és még a filmek is hidegháborús időket idéznek: „Néha arra gondolok: 2016-ban vagyunk, vagy 1962-ben?” – mondta Medvegyev.

Medvegyev felsorakoztatott egy halom orosz sérelmet, de Oroszország által indukált problémákról persze nem beszélt – minden felelősséget a Nyugatra, az USA-ra és a NATO-ra hárította. Nem felejtett el kritizálni beszédében az EU szerinte elhibázott migrációs politikáját és a túlglobalizált világgazdaságot. Az orosz álláspontnak sok kritikusa akadt a megjelentek között: amikor például Medvegyev arról beszélt, hogy nincs bizonyíték arról, hogy Oroszország nem az ISIS-t, hanem az ellenzéket bombázza Szíriában, akkor a teremben nevetés volt hallható – írja a Moszkovszkij Komszomolec.

Medvegyev ahogy az várható volt, kitért Ukrajnára is – szerinte a minszki egyezmények nem teljesítése teljes egészében Ukrajnán múlik: nem jött létre az egyezményekben előírt amnesztia a konfliktus résztvevői számára, az ukrán kormány nem csinálta meg a beígért alkotmánymódosítást és nem született szabályozás a kelet-ukrajnai területek speciális státuszáról sem. Az orosz kormányfő szerint Ukrajna és a Nyugat Oroszországra hárítja a felelősséget a minszki egyezmények betartásáért, miközben szerinte az ukrán elnök, a kormány és a parlament az, amely nem végzi jól a munkáját. E mellett Medvegyev szerint Ukrajnában nem valamiféle konfliktus zajlik, hanem egy polgárháború.

A müncheni fórumon egészen ellentétes nézetek is megjelentek Medvegyev hidegháborús álláspontjára reagálva. A németek túlzónak találták a Hidegháború említését, miközben a balti államok vagy Ukrajna szerint már egy ideje túl is léptünk a Hidegháborún, és jelenleg egy aktív forró szakaszban vagyunk.

„Egészen biztos vagyok benne, hogy nem állunk a Hidegháború állapotában. (…) Úgy értelmezzük Medvegyev szavait, hogy azt akarta mondani, hogy el kell kerülni azt a helyzet, amely Hidegháborúhoz vezetne” – fogalmazott a német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier.

Ezzel szemben egészen más módon értékelte a geopolitikai helyzetet John Kerry amerikai külügyminiszter és Dalia Grybauskaite, Litvánia elnöke.

„(…) Én azt mondom, hogy a világ valószínűleg már a forró háború küszöbén áll” – mondta Grybauskaite.

„Ha visszanézünk 1963-ra, a müncheni konferencia első évére, visszanézve, a Hidegháború most sokkal inkább „forrónak” tűnik” – fogalmazott John Kerry.

A müncheni fórumon jelen volt Petro Porosenko ukrán elnök is, aki Dmitrij Medvegyev után következő panelben beszélt. Az ukrán és az orosz delegáció látványosan kerülte egymást a konferencia ideje alatt, és bár Porosenko meghallgatta Medvegyev beszédét, de azt a szomszédos teremből tette meg. Az ukrán államfő a beszéde során Ukrajnát Szíriához hasonlította, ahol szerinte szintén az orosz katonai beavatkozás miatt szenved a polgári lakosság. Porosenko szerint nem Hidegháború, hanem forró háború zajlik jelenleg a világban.

Porosenko élesen reagált Medvegyev szavaira is: szerinte amit az orosz miniszterelnök elmondta, az az orosz propaganda része. A Medvegyev által felsorolt pontokhoz képest szerinte a legfontosabb a határellenőrzés megszerzése a kelet-ukrán területeken, illetve a külföldi katonai egységek mielőbbi kivonása. Porosenko szerint ezek nélkül nem lehetséges az amnesztia és a helyi választások megszervezése. Ebben azért van némi csúsztatás: a külföldi egységek kivonása valóban szerves részét képzi a minszki egyezményeknek, azonban a határellenőrzés megszerzése az ukrán hatalom által az egyezmények szövege szerint csakis az alkotmánymódosítás és a régió speciális státuszáról szóló törvény után lenne lehetséges. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a határellenőrzés megszerzése egy kulcsfontosságú pont lenne a konfliktus rendezésében.

KÖZEL-KELET

2016-ban a szír polgárháború, és annak hatására Európa felé indult menekült hullám vált a konferencia egyik központi témájává. Az 1. táblázat mutatja, hogy 2015 év végén milyen veszteségekkel és károkkal járt a szír polgárháború.

A kezdeti reményekkel ellentétben azonban a tárgyalásos megoldás egyre elképzelhetetlenebbnek tűnik. Ezt tükrözi például Ine Eriksen Soreide, norvég védelmi miniszter megjegyzése. Szerinte katonai eszközökre van szükség, hogy a (szír) helyzet ténylegesen megváltozzon. A politikai akarat egyre csökken a válság megoldására, kifejezetten Asszad szemszögéből, aki helyzetét csak újra megerősítették az orosz légitámadások.[1] Ezen pedig nem segít, hogy míg a régióban hagyományosan ellentétes érdekekkel rendelkező Irán és Szaúd-Arábia hajlandó lenne együttműködni,[2] addig az USA és Oroszország ugyanerre már nem tűnik képesnek. Előbbi a nemzetközi közösséggel egyetemben azzal vádolja Oroszországot, hogy civileket és a mérsékelt ellenzéket támadja. Erre, és a szaúdi csapatok konfliktusba való csatlakozásának hírére válaszként Medvegyev miniszterelnök azt vetette fel, hogy valójában az amerikaiak és szövetségeseik rontják tovább a helyzetet azzal, hogy egy állandó háború beállását, mi több, egy eseteges harmadik világháborút kockáztatnak.

A terrorizmus elleni küzdelem

Február 13-i felszólalásában[3] John Kerry amerikai külügyminiszter, az egyik legfontosabb globális feladatként nevezte meg a terrorizmus, elsősorban a Daesh (Iszlám Állam) elleni harcot.  Megerősítette, hogy Obama elnök elkötelezett a Daesh minél hamarabbi felszámolása mellett, illetve üdvözölt minden koalícióhoz csatlakozó országot. A légicsapásoknak köszönhetően a Daesht Irakban az eddig általa felügyelt területek 40%-ról sikerült kiszorítani, Szíriában pedig 20%-ról. Eddig felszabadították Tikrit, Sinjar, Ramadi, Hasakah és Kobani városait. Azonban azt is kiemelte: „Nem írhatunk csekkeket a végtelenségig [arra vonatkozóan, hogy Londonban az USA bejelentette, további 925 millió dollárral járul hozzá a szír polgárháború menekültjeinek megsegítéséhez]. Nem vitatkozhatunk a végtelenségig arról, hogy Schengennek befellegzett-e, vagy hogy mi fog történni. Véget kell vetnünk ennek a háborúnak.” Most kell politikai megoldást elérni, mert ha a nemzetközi közösség elmulasztja ezt a lehetőséget, az csak a vezetők felé támasztott szkepticizmust és a szélsőséges dzsihád vonzerejét növeli. Ezért is jelentős a felállított fegyverszünet kidolgozásáért felelős munkacsoport, és az International Syria Support Group által elfogadott kommüniké, melyet pénteken (február 12.) fogadtak el a Münchenben jelenlévők.

ISSG kommüniké a szíriai ellenségeskedés beszüntetéséről

Az ISSG minden tagja[4] egyhangúan elkötelezte magát az ENSZ BT tavaly decemberben hozott 2254 számú rendeletének azonnali alkalmazása mellett, illetve, hogy (még a találkozó hetén) humanitárius segélyszállítmány induljon a háború sújtotta szír területekre. Továbbá, hogy egy ISSG munkacsoport egy héten belül kidolgozza egy országos fegyverszüneti megállapodás feltételeit.

Az erőszakos cselekedetek beszüntetéséről szóló megállapodás vonatkozik minden, a szír polgárháborúban résztvevő félre, kivéve a Daesh, és Jabhat al-Nusra, illetve bármely más, ENSZ BT által terroristának nyilvánított szervezetre, és az általuk kontrollált területekre. Ennek kidolgozására az ISSG létrehozott egy tűzszüneti munkacsoportot ENSZ égisz alatt, melyben az USA és Oroszország együtt elnököl, és amelyben az ISSG tagjai, jelentős politikai és katonai személyek vesznek részt, akik befolyással bírnak mind a szír kormányerőkre, mind az Asszad ellen harcoló ellenzékre. Azonban fontos megállapítani, hogy maga a szír kormány vagy a felkelők nem voltak képviselve a megállapodások tárgyalása vagy azok elfogadása során, tehát amit elértek, semmiképpen sem tekinthető hivatalos fegyverszüneti megállapodásnak.

A tűzszünet egy héten belül kezdődne, miután a szír kormányerőkkel és az ellenzékkel is egyeztettek. Ezalatt az ISSG munkacsoport megállapítja a Daesh, al-Nusra Front és más terrorista szervezetek által kontrollált területek határvonalait; hatékony kommunikációt biztosít minden érintett fél között; illetve a tűzszünet betartására nem hajlandó felekre vonatkozó körülményekről is dönt.

Menekültek kérdése

Peter Altmaier, német menekültügyi koordinátor és Angela Merkel vezérkari főnöke, „geostratégiai válságként” írta le a menekült válságot.[5] A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy hiányzik az európai egység a kérdés kezelésében, nem is beszélve annak esetleges megoldásáról. Erre is reagálva szombaton Kerry megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem közömbös Európa küzdelmében. A helyzet humanitárius válsággá nőtte ki magát, mely mindenkit egyaránt érint. Ezért is volt kiemelt fontosságú, hogy az USA a NATO-hoz csatlakozva kész arra, hogy az Égei tengerre járőrhajókat küldjön, hogy azok ott fordítsák vissza Törökországba a tengeren át Európába igyekvő menekülteket.

A pénteki megállapodás nemzetközi fogadtatása

A pénteki megállapodást különböző mértékű óvatos optimizmussal és egyre növekvő szkepticizmussal fogadta a világ. McCain, a szenátus fegyveres erők bizottságának elnöke, a Le Figaro és a Le Monde, valamint a Die Welt egyaránt meglehetősen szkeptikus hangot ütött meg. Szerintük a Szíriára vonatkozó megállapodások „részleges sikert” jelentenek, mely „törékeny egyezményekhez” vezetett, amely végeredményben csakis azon múlik, hogy Oroszország felhagy-e Asszad támogatásával. A pán-arab média Al-Arabiya TV szerint „laza és interpretációra nyitott”megállapodásra került sor, amely nem más, mint papíron szereplő ígéretek sokasága, ahogyan azt John Kerry is beismerte, és amivel Sergei Lavrov és az ENSZ szíriai különmegbízottja Staffan de Mistura is egyetértett.[6] Ezen kívül a szír ellenzék is meglehetősen mérsékelt optimizmussal fogadta a híreket. Konkrét eredményeket kell felmutatni, ahhoz, hogy a genfi béketárgyalások folytatódhassanak.

A brit külügyminiszter, Philip Hammond is azt hangsúlyozta ki, hogy ugyan a tűzszünet kezdetéről szóló megállapodás fontos lépés a polgárháború vége felé, azonban csak akkor van esély a sikerre, ha Oroszország befejezi a mérsékelt ellenzék bombázását (amely nem lett belefoglalva a megállapodásba). „Csak akkor érhető el siker, ha jelentős változás áll be a szír rezsim és annak támogatói viselkedésében.” Az erőszak nem fejeződhet be addig, amíg a méréskelt ellenzék támadásnak van kitéve, főleg, hogy Oroszország terroristának titulálja őket, és ezen címen a Münchenben elfogadott egyezménnyel összhangban bombázza őket továbbra is. A szíriai ellenzék is csak akkor hajlandó újra tárgyalóasztalhoz ülni Genfben, ha a mostani megállapodás tényleges eredményeket tud felmutatni.[7]

PÁRHUZAMOS INTÉZMÉNYEK? – KÍNA ÉS A NEMZETKÖZI REND

A konferencia alkalmából kiadott biztonsági jelentés (Munich Security Report 2016[8]) megállapítja, hogy Kína a nemzetközi politikában új szintre lépett: szabály alkotó és intézmény építő szereplőként jelent meg. Az új intézmények és szabályok azonban nem a nyugati nemzetközi kapcsolatok szabályain alapulnak. Kína aktivitásának leginkább szimbolikus eleme az ún. párhuzamos intézmények (pl. Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank), amelyek a meglévő globális intézményi struktúrák mellett töltenek be hasonló funkciót,  amiatt sokan az USA vezette nemzetközi rend megkérdőjelezésének fognak fel. A jelentés kitér Kína legfontosabb bilaterális kapcsolataira is. Kína és az Egyesült Államok egyre több a közös érdeke a világ ügyeiben és van példa a kooperációra (pl. ENSZ éghajlat-változással kapcsolatos párizsi konferenciája), de továbbra is jelentős feszültségek (Dél- és Kelet- kínai-tenger, Észak-Korea). A régió legnagyobb konfliktusa, hogy a kisebb országok többsége gazdaságilag Kínától függ, de biztonsága az USA-hoz kötődik, így eljöhet annak a pillanata, hogy válasszanak a kettő között.  2015-ben Kína és Oroszország kapcsolatai látványosan javultak (pl. megegyeztek, hogy a Selyemút projekt részeként Kína és az EU közötti egyik legfontosabb folyosó Oroszországon keresztül vezet, valamint 400 Mrd. dollár értékben gázszerződést kötöttek), de a két állam továbbra sem szövetséges, csak stratégiai partner.

Párhuzamos intézmények

A müncheni konferencián a témát viszonylag kisebb érdeklődés kísérte, szemben az aktuális konfliktusokkal, annak ellenére a kérdés közép és hosszú távon több ország számára is kulcsfontosságú. A témát Fu Ying (Külügyi Bizottság vezetője, Kínai Népköztársaság) bevezetője indította, míg a panel megbeszélés résztvevői Kevin Rudd (Ausztrália korábbi miniszterelnöke), Ng Eng Hen (Szingapúr védelmi minisztere); Robert Corker (Külügyi Bizottság vezetője, Amerikai Egyesült Államok), míg a moderátor and Sebastian Heilmann (Mercator Institute for China Studies).[9]

Fu Ying bevezető előadásában elutasította azt a feltételezést, hogy Kína alá akarná ásni a nemzetközi világrendet. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy Kína nem feltétlen ugyan azt érti a nemzetközi rend alatt, mint az USA. Fu tapasztalatai szerint a jelenlegi világrend három elemből áll: az amerikai (nyugati) értékrendszer; az amerikai katonai vezető szerep és végül a második világháború után kialakult nemzetközi intézményrendszer (pl. ENSZ).  A kínai megítélés szerint napjainkra a három pillér nem alkalmas a világ problémáinak a megoldásához, sőt több esetben azokat csak tovább mélyíteti. Kína ezért a három pillére közül kizárólag az utolsót támogatja, mert annak kialakításában a kezdetektől fogva részt vett és egyben annak nyertese is. Az ENSZ reformja azonban szükségszerű, amelyet a többi fejlődő ország is támogat, annak érdekében hogy jobban képviselje az érdekeiket. Kína párhuzamos intézményei (Új Selyemút, az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank) valójában a meglévő rendszer hiányosságait, elmaradt reformjait pótló mechanizmusok. Fu felhívja a figyelmet arra, hogy az új intézményei az ENSZ elvei szerint működnek és senkit nem zárnak ki, főleg nem valamelyik ország ellen irányulnak. Fu Ying úgy gondolja, hogy a Xi Jinping által meghirdette a vezető-országok kapcsolatának új modelljére építve, amely nemet mond a konfliktusra és konfrontációra, a kölcsönös tisztelet és a win-win típusú együttműködésre helyezi a hangsúlyt, elkerülhető a blokkokra szakadás és fegyverkezés csapdája. Kína fő prioritás, hogy folytassa a gazdasági növekedést, mert kapacitásának növelésévek nagyobb lehetősége van a közös célokat szolgálni.  Kínának azonban sokat kell még tanulnia, mindenekelőtt azt, hogy miként kommunikáljon a világgal. Kína ugyanis rendkívül gyorsan vált nagyhatalommá és ebben a szerepben még nem elég gyakorlott.

Kevin Rudd szerint valóban létezik a nemzetközi rend több szintű megközelítése és el kell, fogadni, hogy azt Kína másként látja.  Valójában azonban túlmisztifikáljuk Kína viselkedését, ugyanis az ázsiai országnak elsősorban a nemzeti érdeke a fontos. Az érdekek közül pedig a belső érdekek a legfontosabbak: együtt tartani az országot, a kommunista párt hatalmát biztosítani és folytatni a gazdasági fejlődést – amely egyben a politikai legitimáció alapja és végül annak megvalósítása, hogy Kína nagyhatalom legyen. Kína külpolitikáját ezeknek a céloknak a kontextusába kell elhelyezni: Kína jellemzően akkor hozza létre saját intézményeit, ahol a jelenlegi rend ellentétes érdekeivel, illetve, ahol a struktúra miatt nem tud érdekei szerint fellépni.  Természetesen Kína érdekeinek az érvényesítése konfliktusokat okoz. Rudd szerint azonban nem lehet minden problémát megoldani, ilyen pl. Kelet-kínai tenger, Dél-kínai tenger, Tajvan, kibertér és Észak-Korea kérdése. Szerinte a két nagyhatalomnak, nem a konfliktusokra, hanem azokra a területekre kell fókuszálniuk, amiben egyet értenek.

Robert Corker kiállt amellett, hogyUSA támogatja Kína felemelkedését, de az amerikai vezetésben több kérdés is felvetődött. Először is  úgy véli, hogy Kína csak saját nemzeti érdekeit hangsúlyozza és nem veszi figyelembe az USA érdekeit, valamint nem hajlandó nemzetközi felelősséget vállalni. Másodszor Kína nem a nemzetközi normák szerint viselkedik, pl. Dél-kínai tenger, ADIZ bevezetése, Észak-Korea és a kényes technológiák átadásának kérdésében. Ez igaz a gazdasági kérdések tekintetében is: manipulálja a jüan árfolyamát, ellentétes felfogást képvisel a szabadalmi jogok tekintetében és ipari kémkedést folytat, amelyet Corker rendkívül keményen lopásként jellemez. Végül bár az USA hajlandó elfogadni, hogy új nemzetközi szabályokra van szükség, de jelenleg nem egyértelmű számára, hogy Kína mit ért az új szabályokon. Az új szabályoknak ugyanis transzparenseknek kell lenniük, hogy mindenki előtt egyértelmű legyen.

Ng Eng Hen felhívja a figyelmet arra, hogy 2030-ra Kína valódi nagyhatalom lesz, így törvényszerű, hogy az ország szabályalkotó szereplő legyen. Kína hangzatos szólamai a nemzetközi együttműködésről nem csupán retorika, ugyanis saját stabilitása és növekedése érdekében csak ezt az utat járhatja be. Fontos tehát, hogy az USA regionális politikájában hagyjon teret a Kínával való együttműködésnek. (pl. a TPP csak akkor működhet, ha az nem Kína ellenes).

Észak-Korea

Éles vita alakult ki a megbeszélésen Észak-Korea ügyében. Kína elutasítja, hogy az USA önkényesen járjon el Dél-Koreával és azt követeli, hogy az ENSZ elé vigyék az ügyet. Kína szerint az első lépést az jelentené a konfliktus megoldásában, ha az USA kijelentené, hogy nem támadja meg Észak-Koreát, ezzel megszüntetné az okot, hogy atomfegyverrel rendelkezzen. Corker úgy véli Kína Észak-Korea kérdésében is csak a saját érdeke szerint viselkedik (pl. azért nem vezet be szankciókat, mert fél, hogy az összeomló rezsim miatt nagy létszámban érkeznének menekültek Kínába) és nem hajlandó a nemzetközi szabályokat követni. Corker szerint csak azért lehet Észak-Koreának atomfegyvere, mert Kína gazdaságilag életben tartja. Rudd szerint az a legnagyobb veszély, hogy a kínai vezetés nem tartja Korea ügyet fontosnak, szemben az USA-val és szövetségeseivel, akik számára egy alapvető biztonsági kihívás Megítélése szerint nem érdemes azon vitázni, hogy melyik nagyhatalom lép először, ugyanis az idő fogy, ugyanis a korai fegyverek egyre veszélyesebbek.

Orosz-kínai kapcsolat

A konferencia alkalmából kiadott biztonsági jelentés bár nagy hangsúlyt fektetett az kínai-orosz kapcsolatok látványos javulásának, a panelbeszélgetés során erre nem került sort, amely azt tükrözi, hogy a résztvevők a fejleményt kevéssé tartják meghatározónak.

ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATOK

A müncheni konferencia éles hangvételű pénteki és szombati napja után vasárnap reggel, február 14-én telefonon beszéltek Vlagyimir Putyin orosz államfő és Barack Obama amerikai elnök. A konferenciára reagálva mindketten pozitívan értékelték a szíriai és az ukrán előrelépést is. Ez pedig végül okot adott végül Wolfgang Ischingernek, a Müncheni Biztonsági Konferencia elnökének, hogy záróértékelésében úgy értékelje, hogy az orosz és amerikai vezető megbeszélése semlegesíteni tudta a konferencián elhangzott pesszimista megnyilvánulásokat. Bár a kínai-amerikai álláspontok a konferencián nem kerültek közelebb, a fórum jó lehetőséget biztosított arra, hogy a két fél kifejtse álláspontját, amely nélkülözhetetlen a problémák (pl. Észak-Korea) kooperatív megoldásásában.

Jegyzetek

[1] Forrás: http://www.dw.com/en/syria-quagmire-fuels-debate-about-military-intervention/a-19048058

[2] Forrás: http://news.yahoo.com/iran-saudis-syria-foreign-minister-202539020.html

[3] A beszéd teljes szövege itt olvasható: http://www.state.gov/secretary/remarks/2016/02/252486.htm

[4] Arab Liga, Kína, Egyiptom, az EU, Franciaország, Németország, Irán, Irak, Olaszország, Jordánia, Libanon, az Iszlám Együttműködés Szervezete, Omán, Katar, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Egyesült Királyság, ENSZ, az Egyesült Államok

A kommüniké teljes szövege itt olvasható: http://www.theguardian.com/world/2016/feb/12/syria-cessation-of-hostilities-full-text-of-the-support-groups-communique

[5] Viszonyítás képpen Németország több, mint 1,1 millió menekültet fogadott be 2015-ben. Forrás:http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/?fa=62761

[6] Forrás: http://www.bbc.com/news/world-middle-east-35559065

[7] Forrás: http://www.theguardian.com/world/2016/feb/12/syria-ceasefire-munich-talks-us-russia

[8] Munich Security Report 2016, Boundless Crises, Reckless Spoilers, Helpless Guardians, 2016.

https://www.securityconference.de/en/activities/munich-security-report/

[9] Panel Discussion “Doubling Down? China and the International Order(s)”, Munich Security Conference 13, February, 2016.

https://www.securityconference.de/en/media-library/video/panel-discussion-doubling-down-china-and-the-international-orders/?tx_dreipctvmediacenter_mediacenter%5Bvenue%5D=36&cHash=055f5095e1cc214609748f8d98c8af82

Mentés