A globális militarizációs index

Mikor tekinthetjük egy ország társadalmát alapvetően militarizáltnak? Mely okok játszanak közre a világ egyes régióiban a militarizáció szintjének emelkedésében, csökkenésében? Milyen összefüggés áll fenn a militarizáció és az emberi fejlődés szintjei között? Fenti kérdésekre keresi a választ a bonni International Center for Conversion által készített Globális Militarizációs Index (GMI) legújabb 2015-ös kiadása.

Az index

A Globális Militarizációs Indexet (Global Militarisation Index – GMI) évente adja ki a Bonn International Center for Conversion (BICC) és 1990-től egészen 2014-ig tartalmaz adatokat. A 2015-ös kiadásában összesen 152 ország szerepel, melyek rangsorát a legfrissebb 2014-es adatokra támaszkodva készítette el az intézet.[1] Az index éves szinten azt vizsgálja, hogy egy adott országban a társadalom egészéhez viszonyítva a katonai apparátus szerepe mennyire meghatározó. Mivel a militarizáltság pontos fogalma ma is vitatott, a GMI célja hogy az általánosítást elkerülve – melynek értelmében a militarizáltság minden esetben a túlzott katonai erőhöz köthető, ez pedig károsan hat a biztonsági és társadalmi folyamatokra – a társadalom és a haderő kapcsolatára is nagy figyelmet fordítson, többek között a GDP és az egészségügyi kiadások mérlegelésével.

A 2015-ös kiadvány először veszi figyelembe a militarizáció és az emberi fejlődés kapcsolatát, alapul véve az emberi fejlődés indexét (Human Development Index – HDI). Az erősebb gazdaságoknál a magasabb GMI besorolást általában magasabb HDI kíséri (Szingapúr, Izrael), de arra is találunk példát, ahol a magasabb GMI-hez képest alacsony HDI társul, mint Csád és Mauritánia esetében, ahol aránytalanul sokat költenek a hadseregre az ország fejlettségi szintjéhez képest.

Image title

A 2014-es globális militarizációs index adatai a térképre vetítve[2]

Az index által alkalmazott módszerek

Egy adott ország militarizáltságának szintjét többféle indikátor segítségével méri az index, melyek közül a legfontosabbak a következők:

  • A katonai kiadások összevetése a GDP-vel és az egészségügyi ráfordításokkal.
  • A katonai és félkatonai erők létszámának összehasonlítása az orvosok számával és a népességhez viszonyítva.
  • A rendelkezésre álló nehézfegyverrendszerek aránya a teljes népességhez képest.

Az évenként frissített jelentés elkészítése során a stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO), a Nemzetközi Stratégiai Intézet (IISS) és a BICC adatait vették figyelembe a kutatók.

A pontos értékek meghatározásánál – elkerülendő a torzításokat – az indikátorokat 10-es alapú logaritmussal ábrázolják, majd az adatokat normalizálják és az egyes indikátorokat mérlegelik, a BICC kutatói által meghatározott szubjektív faktoroknak megfelelően, végül pedig összeadják az indikátorokat és egy 1-1000-ig terjedő skálán rögzítik az eredményeket.

Image title

Az indikátorok és faktorok[3]

A lista első 10 helyezettje

A világban megtalálható konfliktusok egyértelműen a militarizáció felerősödése irányába hatnak, mivel az államok növelik a védelmi kiadásaikat és a fegyveres erők modernizációjára törekszenek. A militarizációs index élén a következő 10 országot találjuk: Izrael, Szingapúr, Örményország, Jordánia, Dél-Korea, Oroszország, Ciprus, Azerbajdzsán, Kuwait és Görögország. Közülük öt Európában, három a Közel-Keleten, kettő Ázsiában helyezkedik el.  Az Egyesült Államok és Kína nem tartozik a lista alapján az élmezőnybe, mert annak ellenére, hogy a világon a legtöbbet költenek fegyverkezésre, a kiadások a GDP-hez és az 1000 főre jutó fegyverek számához viszonyítva nem annyira kimagaslóak. Az USA csupán 29. a sorban pedig 2014-ben a világ katonai kiadásainak 34%-a köthető hozzá. A haderő modernizálása, létszámcsökkentések és költségvetési korlátozások végett a közeljövőben sem várható, hogy előrébb lépjen a listán.

Kevésbé meglepő, hogy a Közel-Kelet a legmilitarizáltabb régió, hiszen a jemeni és a szíriai polgárháború, az izraeli-palesztin konfliktus és az Iszlám Állam térnyerése ezt nagymértékben elősegítette.

Európa esetében az orosz-ukrán konfliktus, továbbá az örmény-azerbajdzsáni ellentét okozhatja a védelmi kiadások emelkedését, ill. újabb fegyverkezési verseny kibontakozását.

Image title

A világ legmilitarizáltabb országai, top 10[4]

A militarizáltság regionális jellemzői

Európa

Európában két ország esetében magas a militarizáltság: Örményország (3. pozíció) és Azerbajdzsán (8.). A Nagorno-Karabakh konfliktus miatt mindkét ország erőteljesen fejleszti haderejét, csakúgy mint Görögország (10.) és Ciprus (7.), persze az ő esetükben elsősorban a török fenyegetés a meghatározó. A védelmi kiadások csökkentése ellenére Görögországban az 1000 lakosra jutó katonák száma 13,5 miközben az orvosoknál ez a szám csupán 4,3. Talán meglepő, de Európában Görögország rendelkezik a legtöbb harckocsival, szám szerint 1350-nel.

Nyugat-Európában az elmúlt években folyamatosan csökkentették a védelmi kiadásokat, de az ukrajnai események miatt a NATO tagállamok a jövőben a GDP 2%-át szeretnék védelmi célokra fordítani, ez pedig a militarizáltság szintjét is növelni fogja. Franciaország (59.), Hollandia (101.) és Németország (97.) mind elkötelezte magát a védelmi költségvetés növelése mellett az eljövendő évekre. Azonban Németország jelenleg csupán a GDP 1,2 %-át költi a védelemre, ezért aligha várható hogy jelentősen emelkedne a militarizáltsága a közeljövőben.

A kelet-európai országok szintén elkötelezték magukat a katonai kiadások növelése mellett. Csehország (111.), Litvánia (63.), Románia (34.) és Bulgária (28.) egyaránt a GDP nagyobb hányadát szeretné a védelemre fordítani. Ugyanakkor, mivel a haderők létszáma a modernizációval párhuzamosan folyamatosan csökken, ez nem feltétlenül fogja javítani az érintett országok GMI helyezését.[5]

Oroszország 2014-hez képest veszített egy pozíciót és idén a 6. helyet szerezte meg. Moszkva jelenleg a GDP 4,5%-át költi védelemre, emellett 1260000 aktív állományú katonája teljesít szolgálatot az egyes haderőnemek, vagy félkatonai alakulatok soraiban. A nagy létszámú haderő és a nehézfegyverrendszerek széleskörű jelenléte miatt az index előkelő helyezése érthető. 2008 után az orosz fegyveres erők megreformálására jelentős intézkedések történtek, ennek jegyében a kisebb, mobil és speciális alakulatok felállítása kapott prioritást, miközben a sorkatonaságot hivatásos állományúakkal kívánják pótolni és a modern fegyverrendszerek telepítése is előrehaladt. Mindezek okán a – a létszámcsökkentés ellenére – a katonaság társdalomban betöltött szerepe korántsem mérséklődött és ez a jövőben sem várható. Az ukrajnai és a szíriai harcok pedig csak tovább erősítik a militarizációt.

Magyarországot az index idén a 65. helyre sorolta, vagyis nem tartozik az élmezőnybe, európai viszonylatban sem. Közvetlenül előtte található az Egyesült Királyság (64.) mögötte pedig Afganisztán (66.).

Image title

A 12 legmilitarizáltabb ország Európában[6]

A Közel-Kelet

A Közel-Keleten a legtöbb ország militarizáltsága kiemelkedő. Izrael globális szinten is vezeti a ragsort, hiszen a palesztinokkal évtizedek óta elhúzódó konfliktusban áll, az arab országok fegyverkezése pedig tovább erősíti a folyamatot. Izrael a GDP 5,2%-át költi az ország védelmére, ennek következtében erős hadsereggel rendelkezik, amely – többek között a 3 éves sorkötelezettség miatt is – jelentős szerepet tölt be a társadalomban. Amíg pl. Németországban az 1000 főre jutó katonák száma 2,3 Izraelben ez a szám 22,9.

Jordánia 4. helyet foglalja el a listán, hiszen az országban 19,7 katona jut 1000 főre, miközben csupán 2,5 orvos. Az izraeli-palesztin konfliktus mellett a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam megjelenése és az észak-afrikai forradalmak szolgálnak magyarázattal a militarizációra. Kuwaitban (9.) is hasonló a helyzet, itt az 1000 lakosra jutó katonák aránya 6,7.

A térség komplex biztonsági kihívásai mellet a nagyfokú militarizációt segíti elő, hogy az olajexportnak köszönhetően a múltban számos ország hatalmas összegeket tudott hadseregfejlesztésre fordítani és a jelenlegi alacsony olajárak ellenére is fenntartja ezt a szintet, a költségvetési források csökkentése pedig elkerüli a védelmi szektort. Ez a megállapítás különösen igaz Szaúd-Arábiára (17.) amely Jemenben és az Iszlám Állam ellen is aktív katonai műveleteket folytat. Az arab monarchia 2014-ben a GDP 10,4%-át fordította katonai célokra.

Katar (57.), Bahrain (15.), Omán (13.) esetében – ahol szintén az olajbevételek a meghatározóak – szintén a relatíve magas militarizáltságnak vagyunk tanúi, a folyamat pedig a jövőben minden valószínűség szerint folytatódni fog.

Image title

A 12 legmilitarizáltabb ország a Közel-Keleten[7]

Ázsia

Szingapúr 2. helyre került a GMI listáján, hiszen az ország területéhez képest túlméretezett hadsereggel rendelkezik és a GDP 3,3%-át költi védelemre. 1000 lakosra 27,3 katona jut, ezzel szemben csupán 1,6 orvos. A hadsereg társadalomban betöltött jelentős szerepét pedig a totális védelem stratégiája mindennél jobban bizonyítja.[8]

Dél-Korea 5. a sorban, hiszen az északi kommunista rezsim állandó fenyegetést jelent a térség biztonságára nézve. Védelmi kiadásai éves szinten meghaladják a 36 mrd dollárt ami a GDP 2,6%-a. Kína és Japán fegyverkezését Szöul szintén kihívásként értékeli, ennek következtében a militarizáció szintje tovább emelkedhet.

Kína, Ázsia vezető katonai hatalma csupán 87. a rangsorban. Habár védelmi kiadásait (216 mrd dollár) csupán az USA múlja felül, gazdasági növekedésének köszönhetően ez az ország GDP-ének mindössze 2%-át teszi ki, miközben 3,1%-ot költ az egészségügyre. Az állam a  tervek szerint 2017-re 300000-rel fogja csökkenti a hadereje létszámát (1900000-re), ugyanakkor a csúcstechnológia alkalmazásának és a modernizációnak egyre nagyobb szerepet tulajdonít és várhatóan még nagyobb költségvetési forrásokat jelöl ki különösen  a haditengerészet és a légierő fejlesztésére.

(Megbízható adatok hiányában Észak-Korea nem szerepel a listán, habár kétségtelenül nagyon magas a militarizáltsága.)

Image title

A 10 legmilitarizáltabb ország Ázsiában[9]

 Afrika

Az index szerint a szubszaharai Afrikában a militarizáció szintje elég alacsony. Csupán néhány kivételt találunk: Angola (31.), Mauritánia (41.), Csád (42.) és Namíbia (44.).

Angola hagyományosan nagy hadsereget tart fenn, amely a polgárháborút követően meghatározó szerepet tölt be a társadalomban és az olajbevételekre alapozva a kormány a hadsereg és a légierő fejlesztését is képes volt végrehajtani. Az ország a GDP 5,2%-át költi katonai célokra, miközben más szektorokból pl. egészségügy, vonja el a pénzt.

Nyugat-Afrika katonailag legerősebb állama Nigéria, viszont csak 138. a listán, hiszen mindössze a GDP 0,4%-át fordítja az ország védelmére. Mivel a Boko Haram és a kalózkodás elleni küzdelem komoly terheket ró a hadseregre, így a militarizáció szintje a jövőben várhatóan emelkedni fog.

Militarizáció és az emberi fejlődés

A GMI index megmutatja, hogy egy ország mennyit hajlandó költeni a haderejére. A nagy katonai budzsé nem szükségképpen okoz negatív gazdasági következményeket, hiszen gyakorta megfelelő stimulust jelent a gazdaságban, mivel növeli a vásárlóerőt egyúttal a munkanélküliségi rátát is csökkenti. Általánosságban nézve azonban a fegyveres erőkre költött összeget a társadalom érdekében előnyösebb módon is fel lehetne használni, pl. az egészségügy vagy az oktatás fejlesztésével.

Az emberi fejlődés indexe (Human Development Index – HDI) megkülönböztet nagyon magas, magas, közepes és alacsony emberi fejlettségi szintet az egyes országok viszonylatában. Ezen értékeknek a militarizációs szintekkel való összevetése következtében 4 csoportba sorolhatjuk az államokat:

  • Magas militarizáltság és magas emberi fejlettség: Az erősen militarizált országokban általában az emberi fejlettség is magas szintű. Erre példa Izrael, Szingapúr és Dél-Korea.
  • Alacsony militarizáltság és alacsony emberi fejlettség: Azok a harmadik világbeli országok tartoznak ebbe a csoportba, melyek többnyire valamilyen háborús konfliktust követően nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal a biztonsági helyzet stabilizálásához sem. Pl: Libéria. Gambia, Sierra Leone.
  • Magas militarizáltság és alacsony emberi fejlődés: Egyes országokban a csekély fejlettségi szintjükhöz képest aránytalanul sokat költenek a hadseregre, amely így az állam bevételeinek nagy részét felemészti. Angola, Csád és Mauritánia erre tökéletes példa.
  • Alacsony militarizáltság és magas emberi fejlettség: Néhány állam példája bizonyítja, hogy a társadalom érdekében az emberi fejlődés előtérbe állítása és a katonai kiadások minimalizálása is járható út, elég ha csupán Izland (151.) , Málta (143.) vagy Albánia ( 144.) példájára gondolunk.

Image title

A GMI és a HDI kapcsolata[10]

[1] 1990-től összesen 161 ország helyzetét rögzítette az index.

[2] The Global Militarisation Index Indicates That Turkey Has High Level of Militarisation. Turkey and the World, May 23, 2015 http://www.turkeyandtheworld.com/the-global-militarisation-index-indicates-that-turkey-has-high-level-of-militarization.html (2015.12.20.)

[3] Global Militarisation Index 2015, ISN Articles, 7 December 2015 http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

[4] http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

[5] Litvánia viszont a következő 5 évre visszaállította a sorkötelezettséget, ami mindenképp befolyásolja majd a GMI pozícióját.

[6] http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

[7] http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

[8] A totális védelem stratégiája megköveteli az állampolgároktól, hogy a nemzet védelmét katonai, civil, gazdasági, társadalmi és pszichológiai szinten is biztosítsák.

[9] http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

[10] http://www.isn.ethz.ch/Digital-Library/Articles/Detail/?id=195134 (2015.12.17)

Felhasznált irodalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: