szombat, április 27, 2024
Latest:

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet

Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány

PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet
Ázsia Gazdaság Legfrissebb 

A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem problémája a globális Délen a Fülöp-szigetek példáján keresztül

Klemensits Péter 4367 Views 0 Comments , , , , ,

A globális Dél országaiban a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetése súlyos kihívást jelent a politikai vezetés számára. A Fülöp-szigeteken Rodrigo Duterte elnöksége alatt a kormány elkötelezte magát a környezetvédelem mellett, ugyanakkor az ország fejlődését is prioritássá tette, így az ellentétes érdekek ütközése miatt félő, hogy a reformok nem érik el céljukat, az ország pedig tovább halad az ökológiai katasztrófa felé.

Miközben a fejlett országok ma már többnyire elkötelezettek a fenntartható fejlődés biztosítása mellett, a globális Dél államaiban a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem politikájának összeegyeztethetősége súlyos gondot jelent. Számos afrikai országban a politikai, gazdasági feltételek egyáltalán nem teszik lehetővé felelős környezetvédelmi politika követését, de még a fejlettebb latin-amerikai és ázsiai térségekben – ahol a politikai, gazdasági, társadalmi körülmények kedvezőbbek – szintén komoly érdekellentét figyelhető meg az egyes országok hosszútávú gazdasági-társadalmi fejlődését célzó politikai törekvések és a környezetnek a jövő generációi számára történő megóvása között. Ez a fajta ambivalencia világosan kirajzolódik a Fülöp-szigeteken, ahol Rodrigo Duterte elnök 2016-os beiktatását követően a kormány komoly erőfeszítéseket tett a környezetvédelem érdekében, miközben a gazdasági fejlődést is prioritásként kezelte. Az ellentétes érdekek megbékítése viszont egyre nagyobb kihívást jelent, miközben a környezetkárosítás súlyos következményekkel fenyeget.

A fejlődéshez való jog

A környezet védelme közös felelősség, amelyből kétségtelenül a fejlődő országoknak is részt kell vállalniuk. Ezzel együtt viszont nekik is joguk van a fejlődéshez, vagyis, hogy elinduljanak azon az úton, amelyet a fejlett Észak államai már bejártak. A lényeg, hogy a fenntartható fejlődésre minden ország igényt tarthat, ez azonban egyfajta limitált gazdasági fejlődést feltételez, a környezetvédelemmel szoros összhangban. A fejlődés ebben a megközelítésben nem csupán a gazdasági prosperitást jelenti, hanem az emberi fejlődést, vagyis az emberi jogok, a demokratikus értékrend szélesebb körű érvényesülését is magába foglalja.[1] A globális Dél országaiban a politikai rendszerekből fakadóan általában ez utóbbi összetevő háttérbe szorul, a hatalmon lévő elit pedig elsősorban a gazdasági fejlődésre fókuszál. A globalizáció hatására a nemzetközi versenyképesség megteremtése érdekében a nyersanyagok kiaknázása előtérbe került, miközben az iparosítás is folytatódik, fokozva a környezetkárosítás mértékét. A folyamat negatív következményeinek orvoslása csupán a fejlett országok aktív támogatásával valósulhat meg, de sokáig még a reális környezetvédelmi célkitűzésekről sem sikerült konszenzust kialakítani. Előrelépésnek tekinthető, hogy a 2015-ös párizsi klímacsúcs során megszületett megállapodások betartására a fejlődő országok is kötelezettséget vállaltak – megkérdőjelezve ugyan a fejlett Nyugat valódi szándékait – de az Egyesült Államok 2017-es kilépése kétségtelenül kedvezőtlenül hat a folyamatra, rávilágítva ismét a fejlett és fejlődő országok közötti ellentétekre.[2]

A Fülöp-szigetek gazdasági fejlődése és a környezeti problémák

A több mint 100 milliós Fülöp-szigetek a világ 34. legnagyobb gazdaságával rendelkezik és alapvetően az újonnan iparosodott, feltörekvő nemzetek csoportjába tartozik. Jelenleg Ázsia egyik leggyorsabban növekvő gazdaságának számít.[3] A hatalmas vagyoni egyenlőtlenségek következtében viszont 2015-ben a lakosság 21,6%-a élt a szegénységi küszöb alatt.[4] 2017-ben a 2,9%-os infláció mellett 5,7%-os volt a munkanélküliség, amely különösen az egyes politikai, társadalmi és vallási konfliktusoktól sújtott régiókban (pl. Mindanao) jelent nagy problémát.[5] A legfőbb exportcikkek a mezőgazdasági és ipari termékek mellett továbbra is a nyersanyagok közül kerülnek ki. A kormány számára a legnagyobb kihívást az egyes régiók eltérő fejlettsége, a súlyos társadalmi ellentétek megoldatlansága, a korrupció és a rossz infrastruktúra jelenti.

Számos afrikai és latin-amerikai országgal szemben, fejlettségét tekintve a Fülöp-szigetek helyzete előnyösnek tűnik, de a gazdasági fejlődés egyúttal olyan mértékű környezetkárosítást eredményezett, amely a továbbiakban már a kormány részéről sem hagyható figyelmen kívül. A megfelelő ipari szennyvíztisztítás hiányában a talajvíz 58%-a szennyezett, a folyóvizek 75%-a pedig emberi fogyasztásra alkalmatlan.[6] A Manilai-öbölbe torkolló Marilao folyó a világ 10 legszennyezettebb folyóinak csoportjába tartozik. Az ellenőrizetlen erdőirtás és az illegális fakitermelés következtében a 20. század során 70-ről 20%-ra (vagyis 1,3 millió hektárra) csökkent az erdőállomány.[7] A földcsuszamlások ennek hatására egyre komolyabb problémát okoznak.

1. ábra: Az erdőterület csökkenése a Fülöp-szigeteken 1900-2010[8]

 

 A légszennyezés ugyan eltérő mértékben, de a lakosság 98%-át érinti, amely évente minden negyedik ember halálát okozza.[9] Főleg Manilában és más nagyvárosokban a legrosszabb a helyzet az állandó szmog miatt. A környezetkárosító tevékenység és a globális felmelegedés hatására az ország a természeti katasztrófáknak is egyre kiszolgáltatottabbá vált. 2013-ban a Yolanda tájfun következtében a Fülöp-szigeteken legkevesebb 6000 ember veszítette életét.[10]

Az elmúlt 3 évtized során a mindenkori filippínó kormány számos alkalommal nyilvánította ki a környezetvédelem iránti elkötelezettségét, de a gyakorlatban csupán kevés előrelépés történt, a gazdasági érdekek a legtöbb esetben felülírták az ökológiai célkitűzéseket. A környezetvédelem kérdése már a jelenleg is érvényben lévő, 1987-ben hatályba lépett alkotmányban is szerepelt. 1991-ben fogalmazták meg a Filippínó stratégia a fenntartható fejlődésért c. dokumentumot, amely a Filippínó program 21-nek vagyis a fenntartható fejlődésről szóló tervezetnek is az alapjául szolgált. Manila az 1992-ben Rio de Janeiro-ban aláírt ENSZ éghajlat-változási keretegyezményt is támogatta, csakúgy, mint a 2003-ban ratifikált Kiotó protokollt.[11] Később a Tiszta fejlődés mechanizmusát is elfogadták, kiegészítve a Kiotóban vállaltakat. Az elnöki rendeletek és törvények mellett a 2010-ben felvázolt Fenntartható fejlődésről szóló keretstratégia 2010-2022 is említést érdemel, mint amely a természetes ökoszisztémák megőrzése és a fenntartható fejlődés biztosítása mellett foglal állást.[12]

Duterte elnök programja

A 2010-es évekre világossá vált, hogy a gazdasági érdekek egyoldalú érvényesülése az országban olyan helyzetet teremtett, amely számos téren ökológiai katasztrófával fenyeget. A környezetvédelem háttérbe szorulása viszont hosszú távon a gazdasági fejlődésre is negatív befolyást fog gyakorolni, ennek ellenére a 2010-2016 között hivatalban lévő Benigno Aquino kormánya képtelen volt hatékony megoldást találni a problémára. Az illegális fakitermelés, a bányászat és a széntüzelésű erőművek terjedése hozzájárult a levegő, a vizek és a talaj szennyezéséhez, miközben több millió ember megélhetését sodorta veszélybe, nem is beszélve a természeti katasztrófák előidézéséről.

Rodrigo Duterte elnök korábban Davao polgármestereként betiltotta a bányászatot az önkormányzat joghatósága alá eső területeken és az elnökválasztási kampányában is a környezetvédelmi előírások maradéktalan betartására szólította fel az iparág képviselőit. Megválasztását követően az elnöksége első 100 napjában komoly reformokat ígért. Kilátásba helyezte a bányászati engedélyek felülvizsgálatát, az új bányák létesítésének tilalmát, kíméletlen harcot az illegális fakitermeléssel és halászattal szemben, az ország energiaellátásának átértékelését, moratórium bevezetését az új széntüzelésű erőművekkel szemben, valamint a megújuló energiaforrásokra való fokozatos áttérést.[13] Összességében Duterte 9 részterületen 60 különböző reformintézkedés meghozatalát ígérte a felelős bányászattól kezdve a klímaváltozás elleni harcon át a felelős hulladékgazdálkodásig, melyek a környezetvédő szervezetek egyöntetű támogatását is kivívták.

Duterte gazdaság és társadalompolitikai elképzelései

Duterte környezetvédelmi programja nem választható szét az elnöknek azoktól a gazdasági-társadalmi reformjaitól, melyek az ország fejlődésének előmozdítását célozzák. A Duterte kormány gazdaságpolitikájának (DuterteNomics) legfontosabb célja, hogy az ország 2020-re a felső középszintű jövedelemmel rendelkező gazdaságok kategóriájába kerüljön.[14] Ennek érdekében a hivatalosan 2017 áprilisában meghirdetett DuterteNomics tartalmazza mindazon gazdaság és társadalompolitikai elképzeléseket, amelyeket az elnök már 2016 júniusában nyilvánosságra hozott 10 pontos programjában. A program többek között, kiállt a korábbi adminisztráció makroökonómiai politikájának folytatása mellett, nagyszabású adóreformot ígért, a versenyképesség növelését, a vidék, az egészségügy, az oktatás fejlesztését, valamint a befektetések elősegítését.[15]

2. ábra: Duterte elnök 10 pontos társadalmi-gazdasági programja[16]

Az Építs! Építs! Építs Infrastruktúra Terv révén a kormány a szegénység csökkentését, a gazdasági növekedés előmozdítását és a társadalom jólétét az egész országra kiterjedő infrastrukturális beruházások révén szeretné biztosítani. A filippínó állampolgárok elvárásait is tükröző 25 éves hosszú távú vízió, az Ambisyon Natin 2040, szintén a gazdasági-társadalmi programok és fejlesztések összehangolását tekinti legfontosabb céljának, miközben úgy fogalmaz, hogy 2040-re egy prosperáló alapvetően a középosztályból álló „okos és innovatív” társadalmi réteg létrehozása a cél.[17]

A fentiekre építve került kidolgozásra 2017-ben a Filippínó Fejlesztési Terv 2017-2022, amelynek a legfontosabb célja, hogy 2022-re 14%-ra csökkentse a szegénységben élők arányát.

De az infrastrukturális fejlesztések mellett már az ökológiai egyensúly fenntartására, a tiszta és egészséges környezet megteremtésére is jelentős hangsúlyt fektet. Ennek részeként a megújuló energiaforrásokra való áttérés, a természeti katasztrófákat követő rehabilitáció, a klímaváltozásnak ellenálló infrastruktúra kiépítése és a veszélyeztetett közösségek támogatása is megjelent.[18]

Az ellentétes érdekek ütközése

Duterte környezetvédelmi és gazdaságpolitikai tervei látszólag kiegészítik egymást, de az ellentétes érdekek ütközése hamar nyilvánvalóvá vált, amely leginkább a bányászati szektort érintette. 2016 júniusában az elnök Regina Lopez-t nevezte ki a Környezet és Természeti Források minisztériumának, aki elkötelezett természetvédőként és aktivistaként szerzett magának hírnevet, kezdeményezéseivel pedig a lakosság támogatását is kivívta. Lopez a külfejtéses bányászat esküdt ellenségének számított és készen állt arra, hogy az elnök ígéretét betartva kíméletlenül fellépjen a bányászati vállalatokkal szemben.

3. ábra: A jelentősebb bányák az országban az eltérő környezetvédelmi besorolásba tartozó területeken[19]

Ennek értelmében elrendelte minden bányászati tevékenység felülvizsgálatát, az új bányákra pedig moratóriumot hirdetett.[20] A környezetvédelmi előírások megszegése miatt a minisztérium végül 23 bánya bezárása, 5 ideiglenes felfüggesztése, valamint 75 termelésmegosztási szerződés felmondása mellett határozott, amely az ország ércbányáinak 70%-át érintette.[21] Ugyan a bányászat csupán 3%-át jelenti a filippínó exportnak, valójában a Fülöp-szigetek a világ egyik legnagyobb nikkel és réz kitermelőjének számít, az iparág politikai befolyása pedig meghatározó.

Duterte kezdetben támogatásáról biztosította Lopez-t, de miután a kormánytagok többsége, élükön Carlos Dominguez pénzügyminiszterrel a gazdaságra nézve károsnak minősítette az intézkedést végül a kompromisszumot kereste. Miután 2017 májusában a Szenátus kinevezésekért felelős bizottsága nem hagyta jóvá Lopez miniszteri kinevezését az elnök elfogadta a döntést és utódának Roy Cimatu tábornokot a Filippínó Fegyveres Erők korábbi vezérkari főnökét jelölte, aki a bányászati lobbi számára is elfogadható személy volt.[22] Az ő feladata pedig az lett, hogy a környezetvédők és a bányászati csoportok között megtalálja a kompromisszumot. Noha Lopez intézkedéseit hivatalosan nem vonták vissza, a gazdasági érdekek győztek a környezetvédelmi megfontolások felett, a radikális reformoknak pedig nem volt esélyük a sikerre.[23]

Duterte egyensúlyozó politikája

Regina Lopez kinevezésével az elnök bizonyította, hogy céljai érdekében a bátor, radikális lépésektől sem riad vissza, ugyanakkor ellentmondásos nyilatkozataival több ízben is alátámasztotta azt a feltételezést, hogy a gazdasági fejlődés érdekében kénytelen kompromisszumokat kötni, noha a környezetvédelmet is komolyan veszi. Valójában az államfő az ökológiai integritás megőrzését, a természeti értékek védelmét kulcsfontosságúnak tartja a kívánt gazdasági-társadalmi fejlődés megvalósításához, csupán azoknak túlzó és korlátlan kihasználásával nem ért egyet.[24] Erre jó példa a Nemzeti Megújulási Program, melynek keretében a kormány 2017 és 2022 között 1,2 millió hektár erdő telepítését szeretné megvalósítani a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében.[25]

Miközben Regina Lopez 100%-ban a megújuló energiaforrások használatát célozta meg, amelyet a kormányzati intézkedések is favorizáltak, Duterte többször kifejtette, hogy az ország iparosításához továbbra is a szén a legolcsóbb energiaforrás, ezért engedélyezte újabb erőművek építését.[26] Még az ország egyetlen megépült, de működésbe nem helyezett atomerőművének a rehabilitációját is kilátásba helyezte.[27]

Az elnök korábban bírálta a párizsi klímamegállapodást, amelyet nem szándékozott aláírni, végül 2017 februárjában ezt mégis megtette.[28] Más fejlődő ország vezetőihez hasonlóan viszont ő is a fejlett Nyugat államait tartja felelősnek a klímaváltozásért, noha a Fülöp-szigetek jövője érdekében komolyan gondolja a kötelezettségvállalást, amelyet persze korántsem lesz egyszerű megvalósítani.

A nagyszabású infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatban is komoly környezetvédelmi aggályok merültek fel, annak ellenére, hogy Duterte a projektekben érintett külföldi vállalatokat is az előírások maradéktalan betartására szólította fel. A korrupció és a gazdasági-politikai érdekek összefonódása következtében kétségesnek tűnik, hogy a kormány hatásos választ adjon a lehetséges jogsértésekre.

2018 áprilisában Boracay turista paradicsomának bezárása szintén újabb kérdéseket vetett fel a gazdasági érdekek és a környezetvédelem összeegyeztethetőségét tekintve. Miután a sziget szennyvízellátását és hulladékkezelését az állam korábbi ígéretei ellenére sem sikerült megfelelően megoldani, Duterte elrendelte a sziget 6 hónapra történő lezárását és a terület megtisztítását.[29] A turisták távolmaradása viszont nem csupán a helyi lakosság megélhetését veszélyezteti, de a filippínó gazdaságnak is komoly jövedelemkiesést okozhat.[30]

Konklúzió

Rodrigo Duterte elnökké választását követően a filippínó kormány felismerve a súlyos ökológiai krízishelyzetet szilárdan elkötelezte magát a környezetvédelem ügye mellett. A kabinet számára ugyanakkor az ország gazdasági-társadalmi fejlődése szintén prioritást élvez, amely viszont már rövid távon is az érdekek ütközéséhez vezetett. Duterte elnök az elmúlt 2 év során, noha számos kompromisszum meghozatalára kényszerült, igyekezett megtalálni a középutat és a fenntartható fejlődéssel összhangban felgyorsítani az ország fejlődését. Ma még nem látható világosan, hogy törekvései mennyiben tekinthetőek sikeresnek, mindazonáltal a kihíváshoz mérten az elvárások is jelentősek, ez pedig hosszú távon több kérdést is felvet a jövőre nézve. Vajon a környezetvédelem és az iparosítás összeegyeztethető egymással? Duterte reformjai elérik a kívánt célt? Lehetséges lesz a fenntartható fejlődés követése, avagy továbbra is „a lobbi pénz beszél” vagyis a gazdasági érdekek dominálnak? Végső soron pedig lehetővé válik a működő ökoszisztémák megőrzése, vagy az ökológiai katasztrófa felé halad az ország?

Ezekre a kérdésekre csupán a jövő adhat választ, de annyi bizonyos, hogy a globális Dél országainak mindegyike hasonló dilemmával néz szembe, így a Fülöp-szigetek példája olyan problémára hívja fel a figyelmet, amely végső soron az egész emberiség jövőjét befolyásolja.

Szerző: Klemensits Péter

Felhasznált Irodalom
Jegyzetek

[1] NGOSSO, Thierry: The Right to Development of Developing Countries: An Argument against Environmental Protection? In: Public Reason, Vol 5, No 2, 2013. 6.

[2] PLUMER, Brad: What to Expect as U.S. Leaves Paris Climate Accord. In: The New York Times, June 1, 2017 https://www.nytimes.com/2017/06/01/climate/us-paris-accord-what-happens-next.html (2018.01.12.)

[3] 2017-ben az ország 6,7%-os GDP növekedést produkált. TUBAYAN, Elijay Joseph C.: PHL to remain among SE Asia’s fastest-growing economies — WB. In: Business World, January 11, 2018 http://bworldonline.com/phl-remain-among-se-asias-fastest-growing-economies-wb/ (2018.04.03.)

[4] „Poverty in the Philippines” Asian Development Bank, Philippines https://www.adb.org/countries/philippines/poverty (2018.06.13.)

[5] „Philippines Economy Data” Focus Economics, Economic Forecasts from the World’s Leading Economists https://www.focus-economics.com/countries/philippines (2018.06.13.)

[6] MARRONE, Rhonda: Water Pollution in the Philippines: Causes and Solutions. In: Borgen Magazine, October 2, 2016 http://www.borgenmagazine.com/water-pollution-in-the-philippines/ (2018.02.13.)

[7] LASCO, R. D. – VISCO, R. G. – PULHIN, J. M.: Secondary Forests in the Philippines: Formation and Transformation in the 20th century. In: Journal of Tropical Forest Science, Vol, 13. No 4, 2001. 653.

[8] BUTLER, Rhett: Philippines. Mongabay, Rainforests country profile. July 14, 2014 https://rainforests.mongabay.com/20philippines.htm (2018.03.12.)

[9] „Air Pollution: A Public Health Concern in the Philippines. Department of Environment and National Resources. https://www.denr.gov.ph/news-and-features/latest-news/3295-air-pollution-a-public-health-concern-in-the-philippines.html (2018.06.13.)

[10] „NDRRMC probes high death toll from tropical storm Vinta”. Rappler, December 25, 2017 https://www.rappler.com/nation/192218-vinta-death-toll-evacuation-failure (2018.06.13.)

[11] „Philippine Initiatives to Address Environmental Issues” Philippine Commission on Women, National Machinery for Gender Equality and Women’s Empowerment. http://www.pcw.gov.ph/focus-areas/environment/climate-change/initiatives (2018.06.13.)

[12] Részletesebben lásd: National Framework Strategy on Climate Change 2010-2022. Office of the President of the Philippines, Climate Change Commission. December 15, 2013. http://www.asialeds.org/sites/default/files/resource/file/nfscc_sgd.pdf (2018.06.13.)

[13] MANAHAN, Mary Ann: Philippines Duterte’s “schizophrenic” countryside and environmental agenda – Laban-Bawi: Governing the Environment. In: Europe Solidaire Sans Frontières, 10 September 2017 http://www.europe-solidaire.org/spip.php?article41966 (2018.06.13.)

[14] „TIMELINE for Duterte’s economic agenda” In: The Manila Times, May 29, 2017 http://www.manilatimes.net/timeline-dutertes-economic-agenda/329785/ (2018.06.13.)

[15] „DuterteNomics unveiled.” Republic of the Philippines, Presidential Communications Opreations Office, April 18, 2017

https://pcoo.gov.ph/uncategorized/dutertenomics-unveiled/  (2018.05.20.)

[16] „DOF, PCOO to hold forum on ‘Dutertenomics’”. Manila Bulletin, April 16, 2017. https://business.mb.com.ph/2017/04/16/dof-pcoo-to-hold-forum-on-dutertenomics/ (2018.03.12.)

[17] „About Ambisyon Natin 2040.” 2040.neda.gov.ph http://2040.neda.gov.ph/about-ambisyon-natin-2040/ (2018.04.10.)

[18] Részletesebben: Philippine Development Plan 2017-2022. National Economic and Development Authority, Pasig City, 2017. http://www.iro.ph/article_doc/fc55bc53_PDP-2017-2022-Prepublication-2.pdf (2018.04.10.)

[19] „Philippines not yet capable of measuring real benefits and costs of mining” ESCC, December 14, 2011. http://essc.org.ph/content/view/593/44/ (2018.0.3.12.)

[20] SCHNEIDER, Keith: The Rise and Fall of Regina Lopez, the Philippines’ Maverick Nnvironment Minister. In: Mongabay, 9 May 2017 https://news.mongabay.com/2017/05/the-rise-and-fall-of-regina-lopez-the-philippines-maverick-environment-minister/ (2018.03.23.)

[21] MANAHAN

[22] A gazdaság és a politika összefonódását, egyúttal a korrupció jelenlétét is igazolja Duterte Lopez-nek tett kijelentése: „Tudja hogy van ez. Ez a demokrácia és a lobbi pénz beszél.” SANTOS, Ana P.: Philippines struggles to balance environment, mining. DW, May 17, 2017 https://www.dw.com/en/philippines-struggles-to-balance-environment-mining/a-38875328 (2018.01.10.)

[23] 2017 novemberében a Bányászati Ipart Koordináló Tanács már javaslatot tett az új bányák nyitásának tilalmáról szóló rendelet visszavonására, amelyet a miniszter is támogatott, de Duterte erre nem volt hajlandó. 2018 áprilisában az elnök a moratórium 2019-re való meghosszabbítását is kilátásban helyezte, ugyanakkor a működő bányákkal kapcsolatos korábbi döntések érvényesítése továbbra is késik. RANADA, Pia: Duterte Eyes Open-pit Mining Ban until 2019. Rappler, April 09, 2018 https://www.rappler.com/nation/199876-duterte-open-pit-mining-ban-2019 (2018.04.10.)

[24] MANAHAN

[25] „ENHANCED NATIONAL GREENING PROGRAM” Department of Environment and Natural Resources. https://www.denr.gov.ph/priority-programs/national-greening-program.html (2018.06.13.)

[26] JERUSALEM, Jigger J.: Duterte: Green Energy is Good but We Need Coal. In: SunStar Philippines, December 10, 2016 https://www.sunstar.com.ph/article/114723/ (2017.12.10.)

[27] LUCAS, Daxim L.: Energy Chief Gets Duterte’s Green Light for $1-B Nuke Plant Rehab. Inquirer.net, November 11, 2016 http://business.inquirer.net/218869/energy-chief-gets-dutertes-green-light-for-1-b-nuke-plant-rehab 2017.12.10.)

[28] SALAVERRIA, Leila B.: Duterte Finally Signs Paris Agreement on Climate Change. Inquirer.net, March 02, 2017 http://globalnation.inquirer.net/153030/duterte-finallly-signs-paris-agrement-climate-change (2018.04.10.)

[29] VILLAMOR, Felipe: Idyllic Philippine Resort Island of Boracay Is Closed to Tourists, In: The New York Times, April 4, 2018 https://www.nytimes.com/2018/04/04/world/asia/boracay-philippines-tourists-closed.html (2018.05.10.)

[30] 2017-ben több mint 2 millió turista többségében kínai és dél-koreai kereste fel Boracay szigetét.

 

You May Also Like

Az Iszlám Állam Délkelet-Ázsiában: a terrorizmus újabb hídfőállása?

Klemensits Péter 0

Délkelet-Ázsia 2050-ben: Felemelkedő országok a globális fejlődés élvonalában

Klemensits Péter 1

Sajtófigyelés – 2018. január 26.

Csenger Ádám 0

Sajtófigyelés – 2020 március 2.

PAGEO 0

A Fülöp-szigetek szerepe az Új Tengeri Selyemút kezdeményezésben Duterte elnök politikájának fényében

Klemensits Péter 0

Geopolitikai konfliktusok környezeti hatása a világ tetején

Róma Ádám 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: