Hogyan befolyásolják a digitális megoldások a jövőnket?

A smart city-k, okosvárosok koncepciója már közel egy évtizede beszivárgott a városfejlesztés és várostervezés szakkifejezései közé, azóta pedig mind a szakma, mind a közbeszéd egyik legtöbbször felbukkanó hívószavává vált. Rendkívül átfogó és összetett jelenségről lévén szó sem pontos lehatárolása, sem egységes meghatározása nincs, jelentése tulajdonképpen a kifejezést használók körétől függ. Ennek megfelelően pontos hatásait, az eszközök által elérhető eredményeket sem igazán sikerült még felmérni. A McKinsey kutatóintézet 2018 júniusában publikált legújabb, okosvárosokkal kapcsolatos tanulmánya arra a kérdésre keresi a választ, hogy pontosan milyen haszonnal fog járni a jövőben ezeknek az okosváros-technológiáknak az alkalmazása.

Digitális megoldások egy élhetőbb jövőért

Egészen idáig a városvezetők elsősorban csupán úgy tekintettek az okostechnológiákra, mint a háttérben, a színfalak mögött működő, hatékonyságnövelő eszközökre. A szenzorosan összegyűjtött adatok és csúcstechnológiás irányítóközpontok egy forradalmian új módját ígérték az összetett működési területek kezelésének és az infrastruktúra-rendszerek automatizálásának.

Ma már a technológia egészen közvetlenül keresztülhálózza a városlakók mindennapi életét. Az okostelefonok váltak a városok kulcsaivá, azonnali információt szolgáltatva a közlekedésről, forgalmi adatokról, egészségügyi szolgáltatásokról, biztonsági figyelmeztetésekről és a közösséget érintő hírekről.

Egy évtizednyi tapasztalati úton és tévedések alapján megvalósított, ötletszerű, gyakran elszigetelt fejlesztéseket követően az önkormányzati vezetők egyre inkább kezdik felismerni azt, hogy az okosváros-stratégiák kiindulópontjai az emberek, nem pedig a technológia. Az „okosság” nem csak azt jelenti, hogy digitális kezelőfelületeket telepítünk a hagyományos infrastruktúrába, vagy hogy modernizáljuk a városműködtetést. Inkább arról, hogy a technológiát és az adatokat tudatosan használjuk fel a döntéshozatal folyamatának javítására illetve a magasabb életszínvonal elérésére.

Az életminőségnek számos dimenziója van, kezdve azzal, hogy milyen levegőt szívnak a lakók, odáig, hogy az utcán sétálva mennyire érzik magukat biztonságban. Digitális applikációk tucatjai célozzák meg ezeket a mindennapi emberi igényeket. A McKinsey kutatóintézet elemzése alapján a városokban ezeknek az innovációknak köszönhetően az életminőséget befolyásoló indikátorok értékei általánosságban mintegy 10-30 százalékkal javíthatók. Ez az elemzés arra is rávilágított, hogy az eszközök telepítése városok tucatjaiban van folyamatban, de még a leginkább előrehaladott városok előtt is hosszú út áll, hogy kiépítsék az alapvető infrastruktúra-szerkezetet az összes elérhető alkalmazás kivitelezésével úgy, hogy azt a városlakók is széles körben használják. Többek között ez az, amiért az okosváros-eszközök hatásértékelése, tudományos igényű számbavétele és elemzése meglehetősen nehézkes mind a mai napig.

1.  ábra: A jelenleg ismert okosvárosok-eszközök maximális kihasználása révén elérhető eredmények. Forrás: McKinsey Global Institute.

Ugyan a hatékony menedzsment központi kérdés az okosvárosok számára, az önkormányzatok nem képesek egyedül elvégezni minden feladatot. Ezért a cégek és a lakosság aktív szerepet játszanak a városok működésében. A magánszereplők jelenleg átlagosan nagyjából 60%-át teszik ki a kezdő befektetéseknek egy adott eszköz teljes bevezetésében.

Adam Smith évszázadokkal ezelőtt azt figyelte meg, hogy a számos önérdektől vezérelt egyén együttesen a társadalom nagyobb jólétéhez járul hozzá. Ma hasonlóképpen működik az okosvárosok „láthatatlan keze”. Amikor egy cég jövedelemtermelő lehetőséget lát mobilitási lehetőségek szolgáltatásában, azzal a lakosság hirtelen új munkábajárási lehetőségeket kap a kevésbé kiszolgált területeken. Ha egy lakos valós idejű közlekedési adatokat kap, és ennek következtében úgy dönt, később indul el, amikor már feltehetően kisebb lesz a forgalom, azzal elkerüli, hogy még egy emberrel több üljön a dugóban, így a többiek számára is elviselhetőbb lesz a közlekedés. Több millió ilyen döntés összeadódik, aminek következtében a város még termelékenyebb, és a változásokra gyorsabban reagálni tudó entitás lesz. De, mint ahogy a kormányoknak néha kezelniük kell az Adam Smith „láthatatlan keze” által okozott nem várt hatásokat (externáliákat), úgy az önkormányzati vezetőknek is nyomon kell követniük és koordinálniuk kell az okosvárosok folyamatait, reagálva a nem várt következményekre, és biztosítva, hogy mindenki egyaránt részesüljön a pozitív hatásokból.

Az egyértelműen látszódik, hogy az igény megvan ezeknek az eszközöknek a használatára. A városok minden eddiginél nagyobb nyomás alatt állnak népességük extenzív növekedésével és infrastrukturális rendszereik túlerőltetésével. Bár a városok koncentrálják a társadalmi problémákat, ezzel együtt a legjobb tesztterepet is nyújtják a megoldások kifejlesztésére. A digitális megoldások pedig eszközök új készletét biztosítják számukra, mellyel kevesebb befektetett energiával nagyobb hatékonyság érhető el.

Mitől lesz egy város okos?

A McKinsey definíciója szerint az okosvárosok az adatokat és digitális technológiát az életminőség javításának céljával alkalmazó városok. A minden eddiginél átfogóbb, akár valós időben rendelkezésre álló adatok lehetőséget biztosítanak a szolgáltatók számára, hogy az eseményeket azonnal, azok megtörténtekor kövessék nyomon, megértsék, hogyan változnak a különböző felhasználói minták, és gyorsabb, költséghatékonyabb megoldásokkal tudjanak választ adni rájuk.

Még konkrétabban: az okostechnológiák megváltoztatják az infrastruktúra természetét és közgazdaságát. Minimális költséggel gyűjtenek információt a felhasználói szokásokról, ez az adat pedig elképzelhetetlen mennyiségben koncentrálódik. Így a városvezetés, a munkáltatók és a lakosság új módszereket találhatnak a meglévő rendszerek optimalizálására. Az okosváros-alkalmazások tulajdonképpen a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználását ösztönzik, ezáltal egy élhetőbb és termelékenyebb várost teremtenek (élhetőbb a lakosság számára, termelékenyebb a cégek szempontjából).

Az okosvárosok három rétegből tevődnek össze: az első a technológiai alap, mely magában foglalja az okostelefonokat és az egyéb, nagysebességű kommunikációs hálózatokon keresztül összeköttetésben lévő szenzorokat, valamint a nyílt hozzáférésű adatokkal rendelkező portálokat. Az előrejelzések szerint 2020-ra az okostelefonok száma már meghaladja a hatmilliárdot, elsősorban a fejlődő országok növekedésének köszönhetően. Az IoT-eszközök (az interneten keresztül összeköttetésben álló eszközök) száma szintén robbanásszerű növekedésben van, a jelenlegi (2017) 8,4 milliárdról több mint 20 milliárdra nőhet 2020-ra. Ez az úgynevezett technológiai alap tehát folyamatosan fejlődik és bővül jelenleg is.

A második réteg a konkrét alkalmazásokat tartalmazza. Ezek lefordítják a nyers adatokat figyelmeztetésekké, milyen eszközök szükségesek a megfelelő eredmények eléréséhez, és ezen a ponton jönnek be a képbe a technológia-szolgáltatók és alkalmazásfejlesztők. Ahhoz, hogy a legjobban megértsük, mi is a smart city, ezeknek az eszközöknek a palettáját érdemes áttekinteni; szinte minden területen elérhetők már az okosmegoldások, legyen szó biztonságról, mobilitásról, egészségügyről, energiáról, víz-, szemétkezelésről, gazdaságfejlesztésről, lakhatásról vagy közösségfejlesztésről.

A harmadik réteg pedig a lakossági felhasználás. Számos eszköz csak akkor válik sikeressé, ha széles körben elterjedtté válik, és sikerül a viselkedést is megváltoztatnia. Ezek közül számos egyenesen a vezetőülésbe ülteti az egyéneket azáltal, hogy olyan átláthatóbb információval látják el őket, melyeket jobb döntések meghozására használhatnak fel (ez maga a digitális intelligencia).

2. ábra: Az okosvárosok három rétege. Forrás: McKinsey Global Institute.

A SMART CITY TECHNOLÓGIÁKBAN MÉG JELENTŐS KIAKNÁZATLAN POTENCIÁL REJLIK AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRA

Az MGI azt mérte fel (esettanulmányokon és kutatási jelentéseken keresztül) friss tanulmányában, hogy a különböző smart city alkalmazások hogyan hatnak az egyes életminőségbeli dimenziókra (biztonság, egészség, környezet minősége, civil társadalmi részvétel, munkahelyek, megélhetési költségek stb.).

A felmérés kritériumai: (1) digitális vagy digitális alapú technológiákat vizsgáltak; (2) általánosan elérhető és már bevezetésre került alkalmazásoknak kellett lenniük; (3) egy közprobléma (közfeladat ellátásával kapcsolatban felmerülő kihívás) megoldására kellett létrejönniük; (4) a városoknak szerepet kell játszaniuk benne, még ha csak közvetett módon is, például a kedvező szabályozási környezet megteremtésével, ösztönzők bevezetésével.

A tanulmány fő megállapítása, hogy az okosváros-eszközök segítségével a legfontosabb indikátorok tekintetében 10-30% közötti hatékonyságjavulás érhető el (ez városonként eltérő lehet, illetve attól is függ, hogy az alap-infrastruktúra milyen állapotban van). Továbbá, a smart city megoldások az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak mintegy 70%-ára közvetlen hatást gyakorolnak.

Bűnüldözés és közbiztonság-javítás

Különböző alkalmazások telepítésével nagyjából 8-10%-kal csökkenhet a gyilkossági, a közlekedési és a tűzesetekből származó halálesetek száma. Ez egy olyan lakosságú és bűnözési profillal rendelkező város, mint például Rio de Janeiro esetében, nagyjából évi 300 életet jelenthet. A halálesetek megelőzésében a preventív rendőri tevékenységeknek, a bűnesetek valós idejű térképezésének és a pisztolylövés-detektálásnak van a legnagyobb szerepe. A különböző biztonsági alkalmazások bevezetésének köszönhetően az erőszakos támadások, rablások és betörések száma 30-40%-kal csökkenhet.

Gyorsabb és hatékonyabb napi ingázás

Emberek tízmillióinak telik azzal a napja, hogy reggel beutaznak a munkahelyükre, este pedig hazautaznak a lakhelyükre, ezért ez egy kulcsfontosságú életminőséget befolyásoló indikátor. Az elemzés szerint 2025-re az átlagos ingázási idő mintegy 15-20%-kal csökkenhet az okosváros-megoldások bevezetésének köszönhetően. Ez számos tényezőtől függ, például a városok nagyságától vagy a meglévő közlekedési infrastruktúrától. Egy New York-hoz hasonló város esetében az átlagos időmegtakarítás 15 perc körül lehet, egy fejlődő ország városában, ahol sokkal megterhelőbb az ingázás, akár 25-30 perc is naponta.

Az eleve kiterjedt tömegközlekedési hálózattal rendelkező városok nagyobb mértékben képesek kihasználni az okosmegoldások adta lehetőségeket, mint a valós idejű utastájékoztatás, a fizikai infrastruktúra szenzoros kiépítésével a megelőző javítások szükségességének detektálása, az utazási szokások mérésével a járatsűrűség, illetve vonalvezetés valós igényekhez igazításának lehetősége, intelligens lámpaműködés, jegymentes (digitális fizetési rendszerekkel összekapcsolt) tömegközlekedés stb. Ezzel együtt az autósok számára is vannak megoldások: a parkolási alkalmazások például megmutatják az üres helyeket, így a parkolóhely keresésével eltöltött idő jelentősen redukálódik.

A városok lehetnek a jobb egészség katalizátorai

A smart city eszközök lehetőségeinek maximális kihasználásával az egészségkárosodással korrigált életév (DALY) vesztesége mintegy 8-15%-kal csökkenthető az MGI elemzése szerint. A betegségeket megelőző, kezelő, és az egészségügyi állapotot folyamatosan nyomon követő technológiák leginkább a fejlett világban hozhatnak pozitív változást. A távolról történő betegmegfigyelő rendszerekkel a magas jövedelmű városokban potenciálisan több mint 4%-kal csökkenthetők az egészségügyi terhek.

Az adatok segítségével számos betegség meg is előzhető, illetve nagyobb figyelmet lehet összpontosítani egyes betegségek esetén a kiemelt kockázatot jelentő csoportokra (illetve pontosabban be lehet határolni ezeket a csoportokat). Továbbá, ezek az eszközök elősegítik, hogy maguk az egyének is nagyobb felelősséget vállaljanak a saját egészségügyi állapotukért, tudatosabban figyeljenek az egészségükre.

Az okosvárosok tisztább és fenntarthatóbb környezetet eredményeznek

A városodás, iparosodás és a fogyasztás növekedése megsokszorozta a környezeti terhelést. A technológia ugyan csak az egyik lehetőség ezen kihívások kezelésére, mindazonáltal egy rendkívül hatékony lehetőség lehet. Az okosváros-alkalmazások lehető legszélesebb körének alkalmazásával a károsanyag-kibocsátás mintegy 10-15%-kal, a vízfogyasztás 20-30%-kal, az egy főre jutó szilárdhulladék-termelés pedig 10-20%-kal csökkenhet.

Az okosvárosok újfajta digitális városi közjavakat teremthetnek, és növelhetik a társadalmi összekapcsolódást

Az MGI kérdőív formájában próbálta felmérni, milyen hatással vannak a digitális alkalmazások a városlakók közösségére. Az okosváros-eszközök bevezetése előtt a megkérdezettek 13%-a érezte úgy, hogy élő kapcsolata van a helyi önkormányzattal, és 24% számolt be valamilyen kapcsolatról a helyi közösséggel. Az elemzés rávilágít, hogy a digitális alkalmazások megkétszerezhetik az önkormányzati kapcsolatok számát, és megháromszorozhatják a helyi közösséggel való kapcsolatok kiterjedését.

Az új eszközök segítségével a városvezetés hatékonyabban képes reagálni a lakossági igényekre, pontosabb képet tud alkotni a felmerülő kihívásokról és fejlesztendő területekről. A különböző digitális platformok segíthetnek megtörni az egyének elszigeteltségét, erősíthetik a szomszédsági közösségeket, segíthetnek megtalálni a hasonló érdeklődési területtel rendelkező csoportokat, végsősoron tehát erősítik a személyek közötti kapcsolatokat.

Az okosváros-technológiák nem teremtenek vagy szüntetnek meg nagy számban munkahelyeket, azonban hatékonyabbá tehetik a helyi munkaerőpiacokat

Az okostechnológiák növelik a helyi munkaerőpiac hatékonyságát, támogatják a helyi vállalatok növekedését, valamint olyan képességeket fejlesztenek, melyek segítségével növekednek a munkábaállás lehetőségei.

A felmérés szerint 2025-ig az okosváros-eszközök nettó hatása a foglalkoztatásra enyhén pozitív lesz: 1-3%-kal növeli a foglalkoztatási rátát. A változások négy tényező mentén foglalhatók össze: (1) a smart city technológiák közvetlenül megszüntetnek egyes munkahelyeket (pl. adminisztratív munkaköröket), azonban emellett másokat teremtenek is; (2) az e-karrierközpontok és digitális munkaközvetítő portálok enyhe pozitív hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra; (3) az adatvezérelt formális oktatás és az online képzési programok emelik a lakosság képzettségi szintjét; végül (4) egyes önkormányzati funkciók digitalizációja (pl. vállalati bejegyzés, engedélyezések, adóbevallás) megszabadítja a helyi vállalkozásokat az adminisztratív terhektől, ezzel kedvezőbb üzleti környezetet teremtve.

Az okosváros-megoldások kis mértékben csökkentik a megélhetési költségeket

A magas lakhatási árak mögött leginkább a nagy kereslet és a szűkös kínálat áll. Az okosváros-megoldások ezen úgy tudnak segíteni, hogy az építésüggyel kapcsolatos feladatok elvégzését (földvásárlás, környezeti hatástanulmány, tervezés jóváhagyása, engedélyezési eljárások) digitalizálja, ami biztonságosabbá és gyorsabbá teszi a folyamatokat, ösztönözve a még kiterjedtebb építkezést. A digitalizációnak ezen túl még számos pozitív hozadéka lehet (pl. a földkataszter digitalizációjával sokkal könnyebb az üres területek azonosítása, hatékonyabbá válik a város területfelhasználása, illetve ennek a folyamatnak a menedzselése).

Sokszor felmerül az a félelem, miszerint az okosvárosok dzsentrifikált technológiai központokká válnak, ahonnan az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek egyszerűen kiszorulnak. Ezt az MGI elemzése cáfolja, vizsgálatuk azt az eredményt hozta, hogy az alkalmazott eszközök úgy hoztak pozitív életminőségbeli változást, hogy az az átlagos lakó pénztárcáját sem terhelte meg. Sőt, becslésük szerint egy átlagos lakos évente mintegy 3%-ot faraghat a kiadásaiból.

3. ábra: Az okosvárosok eszközeinek leghatékonyabb alkalmazásával elérhető eredmények a kulcsfontosságú életminőségbeli mutatók tekintetében

MÉG A LEGFEJLETTEBB OKOSVÁROSOK ELŐTT IS HOSSZÚ ÚT ÁLL

A vizsgálatba mintegy ötven várost vontak be a világ minden részéről, alacsony és magas jövedelmű országokból egyaránt. Ezeket három tényező szerint vizsgálták, hogy hogyan teljesítenek az „okosság” három szintjén: az alap-infrastruktúra kiépítettségében, a bevezetett alkalmazásokat illetően, valamint a lakossági használat tekintetében. Az eredmények azt mutatják, hogy még a legfejlettebb technológiákat alkalmazó városoknak is nagyon sok feladattal kell szembenézniük.

A legfejlettebb technológiai alapokkal rendelkező városok között Szingapúr, New York, Szöul, Stockholm és Amszterdam állnak. De még ezek a városok is csak nagyjából a kétharmadát használják ki a lehetséges potenciáljaiknak (vagyis a teljes átfogó technológiai alap kiépítettsége nagyjából 66%-os). Összességében Észak-Amerika, Európa, Kína, Kelet-Ázsia és a Közel-Kelet egyes részei relatíve erős technológiai bázissal rendelkeznek, Latin-Amerika, Afrika és India ehhez képest elmaradottabbak. Nagy különbségek vannak például az okostelefon-elterjedtségben: míg a magas jövedelmű országokban ez több mint 90%-os, addig a lista hét legalacsonyabb jövedelmű város országában csupán 60%-os vagy az alatti.

AZ OKOS VÁROSHOZ OKOS KORMÁNYZÁS KELL

Ahhoz, hogy a technológia még inkább képes legyen átformálni a városi környezetet, új módon kell szervezni a városi kormányzást. A technológia csak annyira lehet hatékony, amennyire az azt használó egyén az.

A smart city technológiák segítik a városoknak javaik hatékonyabb kihasználását, legyen szó már meglévő rendszerekről vagy teljesen újonnan kiépített szolgáltatásokról. Korábban az infrastrukturális beruházások egyfajta tőkeintenzív és extrém hosszútávú tervezési eljárásba kényszerítették a városokat, egy statikus pillanatképre alapozva a fejlesztéseket arról, hogyan képzeli el a város a jövőbeli működését. Ma már a hagyományos tervezés és az okosmegoldások helyes kombinálásával a városok sokkal dinamikusabban tudnak reagálni a változó igényekre. A városvezetés sokkal rugalmasabb, adatvezérelt fejlesztéseket képes végrehajtani rövidebb tervezési ciklusokkal. A smart city fejlesztések hatékonyságát pedig jelentősen növelik az egyéb, alacsony technológiai igényű intézkedések, valamint a kiegészítő szakpolitikai környezet kialakítása.

A nyitott megközelítés támogatja az innovációt és a magánszektor bevonását

A városvezetés már nem feltétlenül az egyedüli finanszírozója és működtetője a város minden szolgáltatásának és infrastruktúra-rendszerének. Míg a kutatásba bekerült legtöbb alkalmazás megvalósítása a közszférára jutott, az induló befektetések nagy része a magánszféra szereplőitől érkezett. Fontos lenne azonosítani azokat a területeket, amelyeknél a közszféra átadhatja a fejlesztések finanszírozását a magánszférának, egyetemeknek, alapítványoknak vagy a nonprofit szektornak. Több szereplő bevonása ezekbe a folyamatokba mindenképpen pozitív hatással jár, növeli az eszközök elfogadottságát, valamint garantálja a sokoldalúbb fejlesztések kivitelezését.

A nagy mestertervek megalkotása helyett számos város inkább egyfajta ökoszisztémaként definiálja magát, konzorciumokat, együttműködési tereket alkotva a szereplők között (mint ahogy azt az Amsterdam Smart City kezdeményezés is mutatja, mely egy magán- és közszféra közötti partnerség, összehozva az önkormányzati szervezeteket, az oktatási intézményeket, a nonprofit- és magánszektor vállalatait, illetve a startupokat.

Minden szempontból az emberek kerüljenek a középpontba, a technológia pedig a város egyesítését szolgálja

A technológia megváltoztatja az önkormányzatok és az általuk kiszolgált lakosság viszonyát. A lakók ugyanis kétoldalú kommunikációba kezdhetnek a közszféra tisztségviselőivel a közösségi média és az interaktív mobilalkalmazások segítségével. A városok pedig a technika révén pontosabban megismerhetik a lakosság véleményét a különböző témákban, a közösség véleményét hivatkozási alapul véve a rendszer folyamatos javítására.

Az okosvárosok gyakran felvetik a társadalmi egyenlőség kérdését is. Minden demográfiai csoport és városrész érdekét figyelembe kell vennie a városnak az egyes eszközök fejlesztésekor (például ha egy város lakossága elöregedő, kiemelt figyelmet kell fordítani az idősek ellátására, speciális szükségleteik minél teljesebb körű kielégítésére).

A nyomonkövetés lehetőségeinek növekedése, valamint az adatvezérelt politikai döntéshozás mindig felveti a „nagy testvérrel” kapcsolatos félelmeket, azt, hogy folyamatosan megfigyelés alatt vagyunk, vagy hogy ezen eszközök segítségével elnyomják az eltérő politikai véleménnyel rendelkező egyéneket. Ma a kormányok és a magáncégek hatalmas mennyiségű érzékeny adatot tudnak magukének és osztanak meg egymással, ennélfogva különösen fontos az átgondolt protokollok és biztosítékok bevezetése az adattárolással és -védelemmel kapcsolatban.

A kiberbiztonsággal kapcsolatos sebezhetőség kérdése újra és újra felmerülő probléma a smart citykkel kapcsolatban. A digitalizált közszolgáltatási infrastruktúrát ezért a legmagasabb védelmi mechanizmusokkal kell ellátni, és ez a kérdés prioritást kell, hogy élvezzen már a fejlesztés legelején, nem elég utólag „hozzáadni” a már meglévő rendszerekhez.

A VÁLLALATOK SZÁMÁRA AZ OKOSVÁROSOK EGYARÁNT JELENTENEK HATALMAS PIACI LEHETŐSÉGEKET, ÉS AZ EGYES IPARÁGAKAT FELFORGATÓ TENDENCIÁT

Az okosvárosok új üzleti lehetőségeket tartogatnak – és nem csupán a technológiai cégek számára. Átformálják a globális értékláncokat, és a vállalatok alkalmazkodni kényszerülnek ezekhez a folyamatokhoz.

Számos iparág vállalatai már elkezdték meglévő termékeik és szolgáltatásaik kínálatát a változó városi piacokhoz igazítani, a gyógyszervállalatoktól kezdve az ingatlanfejlesztőkig és az autóiparig.

A korai smart city fejlesztéseket gyakran érte az a kritika, hogy csupán „sorozatgyártott” megoldásokat erőltetnek a városokra. Ma a városvezetők már tapasztaltabbak, és nem lehet lenyűgözni őket csupán látványosnak tűnő megoldásokkal. A vállalatoknak részletesen meg kell ismerniük az egyes városok tulajdonságait, a problémáikat, a döntéshozatali mechanizmust és a szabályozási környezetet. A legtöbb értékesítő cég még nincs felkészülve ilyen jellegű igényekre. Ehhez urbanistákra, szociológusokra és más specialistákra van szükség, a gondolkodásmód kiszélesítésére, a szereplők minél szélesebb körben való bevonására.

Összefoglalás

Az okosváros-technológiákkal és -alkalmazásokkal kapcsolatban még mindig rengeteg a kérdőjel és bizonytalanság. Továbbra sem ismert, hogy milyen szereplők milyen arányú bevonása mellett lehet optimálisan alkalmazni az egyes megoldásokat, és erre már csak azért sem lehet egységes ajánlást adni, mert minden város egyedi adottságokkal és potenciálokkal rendelkezik, ennek megfelelően egyedi megoldási lehetőségeket kell alkalmazniuk. A technológiai eszközök telepítésén túl fontos téma azok működtetése, az általuk kezelt adatok kezelése, folyamatosan napirenden vannak a különböző kiberbiztonsági kockázatok, az eszközök továbbfejlesztésének lehetőségei, az új technológiák használatának ösztönzése, illetve az egyes sérülékeny társadalmi csoportok kirekesztődésének megakadályozása.

Az azonban kezd egyre bizonyosabbá válni, hogy minden bizonytalanság ellenére az okosváros egyre kevésbé csupán egy szlogen, egy jól hangzó hívószó vagy marketingeszköz, hanem valós, kézzel fogható eredményeket jelent. Tényleges fejlődést érhetnek el a városok az okosváros-fejlesztésekkel, mérhető eredményeket hoz ezeknek az eszközöknek a telepítése, ezért a városoknak törekedniük kell az innovatív kezdeményezések minél hatékonyabb alkalmazására.

 

Szerző: Gere László

Felhasznált irodalom

WOETZEL, Jonathan, REMES, Jaana, BOLAND, Brodie et al.: Smart Cities: Digital Solutions for a More Livable Future. McKinsey Global Institute (MGI), June 2018. https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/Industries/Capital%20Projects%20and%20Infrastructure/Our%20Insights/Smart%20cities%20Digital%20solutions%20for%20a%20more%20livable%20future/MGI-Smart-Cities-Full-Report.ashx  (letöltés időpontja: 2018. 06. 28)