Brexit, Japán, Kína

Japán a szeptemberi G20 csúcstalálkozón komoly hangú üzenetet adott át az Egyesült Királyság képviselőinek. Ha nem tudják átláthatóan levezényelni a kilépést, a bizonytalan környezet nagy károkat okozhat a világgazdaság számára. Európa integrációja nem csupán a kontinens számára fontos: az egyes régiók számára mintaként jelenik meg az évtizedek óta sikerrel mélyített integráció. Milyen jövőt hoz a Brexit Ázsia számára? Hogyan választ stratégiát ezután Japán és Kína európai kapcsolataik ápolására?

Bevezetés

Az Egyesült Királyság referenduma az Európai Unióból való kilépésről erősen megrázta a világot. Különösen igaz ez Kelet-Ázsiára, ahol nagy port kavart a választás eredménye. Jelen elemzés arra kíván rávilágítani, hogy miért váltott ki heves reakciókat a japán kormányból, és mit várnak a japánok a kilépés eredményeképpen, valamint hogy beigazolódott-e bármelyik félelmük az azóta történtek során.

Fontos szemügyre venni a kínai véleményt is, mivel Japán a következményeket regionális riválisa tükrében is értékeli. Japán európai politikájában fontos tényező a nagy ázsiai versenytárs megjelenése, hiszen Kína a gazdasági partnerség tekintetében már túlszárnyalta az ország európai jelenlétét. Japán külpolitikája számára ezért fontos, hogy közös alapot találjon az Unióval fenntartott partnersége fontosságának emelésére.

A G20 csúcstalálkozón kiadott dokumentum elemzését a jelenkori Japán–EU, valamint ezen belül a Japán­–Egyesült Királyság kapcsolatok szemügyre vétele követi, majd ugyanígy Kína szempontjából is megvizsgáljuk e kapcsolatokat. A kapcsolatok kontextusának fontos részét képezi a kelet-ázsiai és az európai integráció összehasonlítása. Ezt követően tárgyaljuk a referendum rövid- és hosszú távú következményeit, majd a további kilátásokat Ázsiára nézve.

A G20 csúcstalálkozó üzenete

A vezetők találkozójára a japán küldöttség külön üzenettel készült a britek és az uniós országok számára. A külügyminisztérium levele meglehetősen kemény hangot ütött meg, s ebből is látszik, hogy komoly ijedtséget jelentett Japán számára a kilépés lehetősége. Japán nem maradt egyedül e vélemény megfogalmazásában, hiszen Barack Obama is nyílt kritikát fogalmazott meg Theresa May-jel közös sajtótájékoztatója folyamán.

Az egész világ érdekében áll, hogy Japán, az EU és az Egyesült Királyság együtt legyenek a szabadkereskedelemi rendszer vezetői. Ezt egy konkrét lépéssel erősítik meg, bejelentették, hogy még 2016 folyamán le fogják fektetni az Európai Unió és Japán közötti gazdasági partnerségi megegyezés (EPA) elvi alapjait. A folyamatban való aktív részvételre szólítják fel Nagy-Britanniát is, ezt egyfajta erkölcsi kötelezettségként, az adott szó betartásaként kérik számon.

A kilépés által keltett bizonytalanságot rendkívül károsnak tartják a gazdaságra nézve, ezért az átmenetet transzparens folyamatként szeretnék látni. Az EU-ban jelenlévő japán cégek jó része az Egyesült Királyságban található, s ezek a vállalatok a japán kormányhoz intéztek kérdéseket. A bizonytalanság érinti a vámmentes kereskedelem, a befektetések, szolgáltatások és pénzügyi tranzakciók akadálymentes áramlása, és a szabályozások egységessége területét.

A japán gazdasági érdekeltségek jelentős része található az Egyesült Királyságban, s 2015-ben a közvetlen befektetések közel fele folyt be az országba. Mivel a kiemelkedő partnerség több más ázsiai országra is igaz, a japánok ezt is hivatkozási alapként vonultatják fel. Arra is utalnak, hogy sok céget éppen a brit kormány hívott be, s ezek a cégek kihasználva a lehetőségeket, egész Európában építették ki az értékláncaikat, s kicsit sem tartanák etikusnak a teljes rendszer felrúgását. A külügyminisztérium figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy a kilépés és ezzel a vámmentes kereskedelem megszűnése esetén, bankjai, gyógyszer- és autógyárai kivonulhatnak az országból.[i]

A japán kormányzat részletes kéréseiket tartalmazó listát csatolt a dokumentumhoz, amelyek a legáltalánosabb, transzparenciára irányuló kérésektől egészen az Unió alapvető értékeit jellemző, a termelési tényezők szabad áramlását célzó intézkedésig terjednek.[ii] Ha Nagy-Britannia és az Európai Unió teljes mértékben e szerint járna el, az a kilépés előtti gazdasági viszonyok szinte teljes változatlanságát feltételezné, s csupán a politikai intézményekre érvényes lépésként értékelné a Brexitet.

Japán és az EU kapcsolatai

Japán és az Európai Unió kapcsolatában kiemelt szerepet kapnak a közös értékek, amelyek a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállam és a piacgazdaság. Ezek az értékek szolgálnak hivatkozási alapul az ázsiai ország számára, amikor a jó kapcsolatok megőrzésének fontosságáról beszél. Azonban az értékek mentén felépülő retorika egyik ország felől sem mutat a szorosabb politikai együttműködés irányába.

Bár Japán már az unió kezdeteitől jelen van a szervezet partnerei között, az európai államok általában nem fektetnek túl nagy hangsúlyt az ország alaposabb megismerésére, és az ismeretek beépítésére a politikai döntéshozatalba. A politikai partnerség gyakran elmarad a gazdasági partnerség szintjétől, annak ellenére, hogy már nem állja meg a helyét a régi „japán paradoxon”, ami szerint gazdasági óriás és politikai törpe az ország.[iii] Japán megítélése az európai országokban nagyon hasonló, megbízható partnerként, a nemzetközi rend egyik fenntartójaként látják.

A kontinensen viszonylag kedvező és az ázsiai viszonyokhoz racionálisan alkalmazkodó lépésként értékelik a japán hadsereg reformját.[iv] Az Abe-kormány túlzottan jobboldalinak tartott kezdeményezése, ami az alkotmány komoly módosításával is járna, a kínai félből aggodalmakat váltott ki. A katonai dimenzió az európai-japán kapcsolatok megerősödésének újabb terepe lehet. Japán számára azért is fontos a kapcsolatrendszer bővítése, mivel olyan új utak nyílnának, amelyek függetlenítik az amerikai katonai védelemtől.

A kapcsolatok jövőbeni alakulásában kedvező lenne, ha a nemzetközi szervezetekben erősítenék meg az együttműködést. Erre precedenst szolgáltathat az ENSZ-beli közös kiállás az észak-koreai emberi jogi helyzet ügyében.[v]

Ezen belül érdemes külön figyelmet fordítani Japán és az Egyesült Királyság kapcsolataira. A britek fontos gazdasági partnerként tekintenek a japánokra, különösen, mint magas technológiájú, jó minőségű áruk exportőreként. Az országban 1300 japán cég működik, s ezzel az ország második legnagyobb FDI-befektetője. A referendum előtt Japánba látogató Cameron azonban már kapott némi figyelmeztetést, hogy a nagyszámú munkaerőt foglalkoztató cégek kedvezőbb környezetet kereshetnek a kilépés esetén.[vi]

A két ország 2014-ben partnerségi szerződést kötött, amelyben gazdasági tényezők is megjelentek a 21. századi közös munka tekintetében. Ezek között kiemelt helyet kapott a már említett Japán-EU EPA, valamint a japán, EU-ba irányuló élelmiszerexportra kirótt szabályok enyhítése, amin az esetleges nukleáris részecskék miatt Fukusima után szigorítottak, s London a japán érdekeket támogatta. A brit gazdaság kilépés utáni helyzete párhuzamba vonható a japán gazdaság ázsiai szerepével: mindkettő viszonylag zárt, a tenger által is elszigetelt, azonban ennek ellenére is kiemelkedő szerepet játszik a kontinens életében.

A referendum után első reakcióként a csalódottság jelent meg, ami különösen az idén májusban, a japán rendezésű G7 csúcstalálkozón kifejezett reményeiket látszott veszélyeztetni. A Nagy-Britannia, Németország és az EU felé kifejezett gazdasági partnerségi igényt még 2016-ban valóra akarják váltani, s mára a kezdeti bizonytalanságot felváltotta a szeptemberi üzenetben is tapasztalt magabiztosság.

Kína közbeszól

Kína évek óta az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági partnere, 2006-ban fordult át az USA-val fenntartott első számú kapcsolat, a Kína-EU közötti kereskedelem volumene 5,7 milliárd dollárral szárnyalta túl a Kína és az USA kereskedelmét.[vii] A 2006-os „China meets Europe” hamburgi csúcstalálkozóján elhangzottak szerint Európa a negyedik legnagyobb befektető Kínában, s fontos szereplőként jelent meg számos európai cég, így az Airbus, a Siemens és a Volkswagen a kínai piacon.

Ma jellemző a gazdasági kapcsolatokra, hogy egymás legfontosabb importforrásai, s Európa számára is egyre fontosabb piac a dinamikusan növekvő vásárlóerővel rendelkező Kína. Európa jelenleg kereskedelmi deficittel rendelkezik Kínával szemben, aminek oka a globális és ázsiai értékláncban, valamint a még meglévő kínai kereskedelmi akadályokban keresendő.[viii] Kína partneri szerepe egy sikeres gazdasági szerkezetváltás és az új normális növekedés ütemhez való alkalmazkodás után is töretlen marad.

Különösen igaz ez az Egyesült Királyságra. Xi Jinping 2015-ben tett látogatása során komoly eredményeket értek el az atomenergiai megállapodások terén, s a találkozó hangulatáról is elmondható, hogy sokkal szívélyesebben telt, mint a korábbi amerikai látogatás. A látogatás során a felek mintegy 40 milliárd font értékben kötöttek megállapodásokat, többek között Nagy-Britannia új atomerőműve egyharmad részben kínai finanszírozásból fog megvalósulni.[ix] A két ország kijelentette, hogy a 21. századra átfogó stratégiai partnerséget kötnek, s elért eredmények tükrében a brit-kínai kapcsolatok új „aranykoráról” beszéltek.[x] Azonban a kínai partnerek többször hangsúlyozták, hogy mit várnak el a britekről: Xi Jinping 2015. szeptemberében David Cameronhoz intézett beszédében elmondta, hogy egy egységes Európai Uniót szeretne látni, s Wang Yi külügyminiszter hasonlóképpen nyilatkozott idén májusban, amikor egy EU-Kína szabadkereskedelmi egyezményt helyeztek kilátásba.[xi]

A válság és az eurózóna eladósodó országai nagy terhet róttak a britekre, ezért különösen fontos volt a kínai kapcsolatok kedvező mederbe terelése. A megállapodások azonban nem csupán az országnak kedveztek, hanem a teljes európai gazdaság számára is nagy reményekkel kecsegtettek.

Kelet-Ázsia és az EU integrációja

A japán érdekek Európa integrációja felé mutatnak, így felmerül a kérdés, hogy saját régiójukban milyen integrációs gondolatok jelennek meg? Találunk-e arra utaló jelet, hogy a közös értékekbe beletartozik az európai integráció mintája is? A továbbiakban megvizsgáljuk Kelet-Ázsia az európai, valamint a saját régióbeli integrációról alkotott képet, s ebben a kontextusban vizsgáljuk tovább a Brexit lehetséges hatásait.

Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság felhívta a figyelmet a kelet-ázsiai országok gazdasági interdependenciájára. A nehéz helyzet hatására az országok felismerték, hogy mélyebb regionális integrációra van szükségük ahhoz, hogy elkerüljék a hasonló problémákat. Az integráció mintájául pedig egy sikeres példa, az Európai Unió esete volt kézenfekvő.[xii] Az integráció azonban a belpolitikai rendszerek sajátosságai miatt egészen másképp valósult meg, ún. „nyílt” vagy „puha” integráció kezdődött meg, középpontjában a japán gazdasággal.[xiii]

Az integráció elsősorban a pénzügyi szektorok összehangolását jelentette, ami viszont alapot teremthetett a politikai kapcsolatok majdani szorosabbra fűzéséhez is. Azonban az EU nem szolgáltathat egy teljes mintát az integrációra, tekintve, hogy nagyon más történelmi háttérrel rendelkezik a két térség, múltjukból kimaradt a multilateralizmust elősegítő hatás. Emellett az ASEAN és általában a térség többi országa által középpontba helyezett be nem avatkozás elve megnehezíti az egymás politikájára gyakorolható hatást,[xiv] s még inkább a bilaterális kapcsolatokat helyezi előtérbe.

Az Európai Unió integrációja egy intézményesített modellt valósított meg, ami a jelenlegi ázsiai viszonyokat nézve belátható időn belül nem fog megvalósulni a régióban.[xv] Ma az ázsiai integráció piacvezéreltnek mondható, ami nem ismeri el az intézményesített politikai integráció szükségességét. Míg az 1980-as években a japán gazdaság köré épültek e törekvések, addig ma már Kína vette át ezt a szerepet. Kína nyitottabb a szabadkereskedelmi megoldások felé, különösen, ha a mezőgazdasági termékek vámjának csökkentéséről beszélünk. Ez pedig a jelentős agrárexportőröknek, úgy, mint Vietnam és Thaiföld, különösen kedvező lenne, s segíteni gazdasági integrációjukat.

Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági szempontok mellett milyen érvek szólnak még az ázsiai integráció mélyítése mellett. Ezek kiterjednek a régiót érintő problémák, úgy, mint a szegénység, a környezetszennyezés megoldására, valamint a fenntartható energia közös biztosítására, hiszen 2020-ra előreláthatólag Kelet-Ázsia fogja a legtöbb nyersolajat importálni.[xvi] Nagyobb szerepet kaphatna a válságok megelőzése is: a rövidtávú tőkekihelyezések ellenőrzésével kiküszöbölhetők lehetnek a 1997-98-as valutaválsághoz hasonló incidensek.[xvii] A hivatalos intézményekkel szemben a személyes kapcsolatokra épülő hálózatban látják az integráció lehetőségét, azonban a korábbi válságok ezek csődjére világítottak rá.

A Brexit következményei

Az integráció megvalósulása nélkül Kelet-Ázsia sokkal inkább rá van utalva más régiókra, így például az USA-ra és az Európai Unióra. Ezen a helyzeten tovább ront, hogy Európa integrációja is megingott. Kína legfontosabb kereskedelmi partnere jövőjében a minél szorosabb egységet szeretné látni, ahogy a kínai külügyminisztérium információs osztályát vezető Lu Kang fogalmazott, országa üdvözli a további európai integrációt.[xviii]

Kína számára a kilépés egyik következménye lehet, hogy az utóbbi években virágzó kereskedelmi kapcsolataiban visszaesés állhat be. 2009 és 2012 között az Egyesült Királyságba irányuló kínai exportvolumen 47,9%-kal nőtt, s a pekingi nézőpontok szerint a britek nem jelenhetnek potenciális kereskedelmi partnert az EU egységes piacán kívül.[xix] A kínai befektetések növekvő üteme is a visszájára fordulhat, hiszen az egyedi monetáris rendszer és pénzügyi stabilitás szintén az EU-n belül alkotott kedvező környezetet, a vámok megjelenésével ez hamar elillanna.[xx]

Japán számára hasonló következményekkel járhat, különösen, ami az ország kapu szerepét illeti az európai piac felé. Az ország előnye, hogy a szabadkereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos ideáljai változatlanok maradtak, s reményeik szerint az eddig támogató britek ezután sem fognak hátat fordítani kezdeményezéseiknek. Azonban tekintve, hogy az európai ország 43 éven keresztül nem alakított ki önálló kereskedelempolitikát, a bilaterális megállapodások kidolgozásához nagy erőfeszítésekre lesz szükségük.

Kilátások a Brexit után

Kína a kelet-ázsiai integráció középpontjává is válhat, ha Japán nem mutat hajlandóságot az irányításra. Mióta 2010-ben a világ második gazdaságává lépett elő, megelőzve ezzel Japánt, a kínai gazdasági növekedés a japán érdekeket is szolgálja. A gazdasági integráció mindenképpen fontos a térség számára, s Japánnak a jövőben arra is kiemelt figyelmet kell fordítania, hogy a számára hatalmas piacot jelentő Kína egyre mélyebben integrálódjon abba a nemzetközi közösségbe, amelynek ő már jó ideje tagja.

Tulajdonképpen ez vezet el a japánok legnagyobb aggodalmához, és egyben lehetőségéhez is. Mivel Japán elesik az első számú ázsiai stratégiai partner szerepétől, abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia kiválása után az Unió többsége számára felértékelődhet partneri lehetőségeik.

A fent felvázolt brit-kínai kapcsolatok közelmúltbeli alakulásából levonható az a következtetés, hogy Japán gazdasági érdekeltségei ellenére sem ér fel a kínai partnerség ajánlataival. Mára Kína ázsiai szerepe mellett eltörpül Japán, mint fontos külpolitikai partner, mivel sokkal inkább protekcionista politikát folytat, s komoly gazdasági gondokkal küzd. Emellett amerikai szövetségesként még inkább bizonytalanná vált a jövője, kétséges, hogy a következő elnökség továbbra is védelmet nyújt-e az kelet-ázsiai status quo fenntartásához.

Az ázsiai status quohoz érve felmerül egy másik szempont is: a gazdaságtól eltekintve milyen változásokat hoz a megszokott helyzethez képest? Yuichi Hosoya, a Keio Egyetem tanára, aki részt vesz a japán alkotmány módosításában a hadsereg reformja érdekében, az ázsiai biztonság területén is változásokat vár a Brexit következtében. A kutató szerint ugyanis az új helyzet kihathat a dél-kínai-tengeri konfliktusokra, mivel az Uniótól függetlenedő britek csatlakoztak a kínai kezdeményezésű Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankhoz, amiből viszont Japán és az USA, bár önkéntesen, de kimaradt.[xxi] Az energiaellátásban meglévő és egyéb érdekek pedig azt jelzik, hogy a britek a jövőben inkább Kína mellett fognak állást foglalni, ami egy gyengébb szövetséget jelenthet a G7 tagországok között is.

Kína töretlenül áll az európai integráció mellett, s ehhez akár új partnereket is keres az Unión belül. Erre szolgáltat példát a novemberben Rigában lebonyolított csúcstalálkozó, ami a közép- és kelet-európai országok és Kína között jött létre, az ún. „16+1” koncepció részeként. A Li Keqiang miniszterelnök által elmondott gondolatok arra világítottak rá, hogy Kína erre a régióra számít kiemelten európai kapcsolatai, s különösen az „Egy Öv, Egy Út” program bonyolításában.[xxii] A jövő rejtélye, hogy Japánnak vannak-e hasonló, egy-egy kisebb egységre koncentráló stratégiája, vagy pedig az EU egészét, központi szerveit tekinti elsődleges partnernek.

Összegzés

A Brexittel kapcsolatos várakozások egyike, hogy Japán az EU megmaradt részével jobb kapcsolatot alakíthat ki. Itt kap különösen nagy hangsúlyt a közös értékekre alapozó politika: a kilépő britek elállnak attól az integrációtól, ami meghatározta az európai gazdaságot, s a bizonytalan helyzet előidézése az értékrend felrúgásának is tekinthető. Kína ezzel szemben a gazdasági kapcsolatokra alapozva továbbra is Nagy-Britanniát fogja kiemelt partnerként kezelni, s itt léphet be Japán a megüresedett térbe.

A közös értékeken alapuló nemzetközi politikát továbbra is érdemes folyatatniuk, sőt, minél több téren keresni kell a kapcsolódási pontokat, Nagy-Britanniával is. A regionális integrációk szerepe meghatározó marad a 21. században, hiszen a történelmi példák rámutattak arra, hogy a politikai és gazdasági stabilitás megőrzésének ez az egyik leghatékonyabb módja. Japán továbbra is azt reméli, hogy a britek nem fogják teljesen megtagadni ezt az integrációt, s tovább támogatja az Uniót a békés működésben.

Forrásjegyzék

• Berkofsky, Axel: Comparing EU and Asian Integration Processes – The EU a role model for Asia? European Policy Center: EPC Issue Paper 23. 2005. január 18. http://www.epc.eu/documents/uploads/606968147_EPC%20Issue%20Paper%2023%20EU%20Asian%20Integration.pdf
• Casarini, Nicola (2008): What Role for the European Union in Asia? An Analysis of the EU’s Asia Strategy and the Growing Significance of EU-China Relations. In: Current Politics and Economics of Asia. Volume 17, Issue 1, pp. 59-82. http://profile.nus.edu.sg/fass/polwongr/2008%20RW%20in%20CPEA%2017(1).pdf#page=63
• China wants more European integration ahead brexit vote. In: Breitbart. 2016. május 26. http://www.breitbart.com/london/2016/05/26/china-wants-european-union-integration-ahead-brexit-vote/
• Duchatel, Mathieu: The new Japan paradox. In: European Council on Foreign Relations. 2015. december 7. http://www.ecfr.eu/article/commentary_the_new_japan_paradox5044
• EU replaces U.S. as biggest trading partner of China. Embassy of the People’s Republic of China int he United States of America. 2006. 09. 15. http://www.china-embassy.org/eng/xw/t272113.htm
• Feng, Zhongping: Brexit has little impact on China-Europe Cooperation. In: China U.S. Focus. 2016. július 21. http://www.chinausfocus.com/foreign-policy/brexit-has-little-impact-on-china-europe-cooperation
• Frontini, Andrea: Advancing the EU-Japan strategic partnership in a transforming global environment: challenges, opportunities and prospects. European Policy Center. Policy Brief. 2016. március 3. http://www.epc.eu/documents/uploads/pub_6363_eu-japan_strategic_partnership.pdf
• Hosoya, Yuichi: Asia and the liberal international order, post-Brexit. In: The Strait Times. 2016. augusztus 26. http://www.straitstimes.com/opinion/asia-and-the-liberal-international-order-post-brexit
• Hu, Yongqi: Premier Li: China is a Firm Supporter of European integration. In: China Daily. 2016. 11. 06. http://www.chinadaily.com.cn/world/2016liattendsSCOCCEEC/2016-11/06/content_27288347.htm
• .. and the UK. In: European Council on Foreign Relations. 2015. december 2. http://www.ecfr.eu/article/commentary_japan_and…the_uk
• Japan’s Message to the United Kingdom and the European Union. http://www.mofa.go.jp/files/000185466.pdf
• Mie, Ayako – Thomas, Beatrice – Osumi, Magdalena: Brexit Could Hamper Japan’s Efforts On Eu Deal: Analysts. In: The Japan Times. 2016. június 24. http://www.japantimes.co.jp/news/2016/06/24/national/brexit-hamper-japans-efforts-eu-deal-analysts/#.WD87BbLhDIV
• Möller, Almut – Oliver, Tim (szerk.): The United Kingdom and the European Union: What would a „Brexit” mean for the EU and other States around the World? DGAPanalyse. September 2014. No. 16.
• Session III Regional Cooperation: Relevance of EU Model to East Asia? http://www.nira.or.jp/past/newse/paper/japan-eu/html/06.html
• Swinford, Steven – McCann, Kate: G20 Summit: Japan warns it will take banks and car makers out of UK – unless it gets Brexit trade deal. In: The Telegraph. 2016. szeptember 4. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/09/04/g20-summit-us-president-barack-obama-says-britain-was-wrong-to-v/
• Tian, Shaohui: Big power diplomacy: China, Britain enhance trust and trade. In: Xinhuanet. 2015. 10. 26. http://news.xinhuanet.com/english/2015-10/26/c_134751864.htm

Képek forrása:

1. Shutterstock
2. Wikimedia Commons

 

[i] Swinford, Steven – McCann, Kate: G20 Summit: Japan warns it will take banks and car makers out of UK – unless it gets Brexit trade deal. In: The Telegraph. 2016. szeptember 4. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/09/04/g20-summit-us-president-barack-obama-says-britain-was-wrong-to-v/

[ii] Japan’s Message to the United Kingdom and the European Union.

[iii] Duchatel, Mathieu: The new Japan paradox. In: European Council on Foreign Relations. 2015. december 7. http://www.ecfr.eu/article/commentary_the_new_japan_paradox5044

[iv] Duchatel, 2015.

[v] Japan… and the UK. In: European Council on Foreign Relations. 2015. december 2. http://www.ecfr.eu/article/commentary_japan_and…the_uk

[vi] Japan’s Message to the United Kingdom and the European Union.

[vii] http://www.china-embassy.org/eng/xw/t272113.htm

[viii] China –  Countries and regions. European Commission. http://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/countries/china/

[ix] Tian, Shaohui: Big power diplomacy: China, Britain enhance trust and trade. In: Xinhuanet. 2015. 10. 26. http://news.xinhuanet.com/english/2015-10/26/c_134751864.htm

[x] Tian, 2015.

[xi] China wants more European integration ahead brexit vote. In: Breitbart. 2016. május 26. http://www.breitbart.com/london/2016/05/26/china-wants-european-union-integration-ahead-brexit-vote/

[xii] Session III Regional Cooperation: Relevance of EU Model to East Asia? http://www.nira.or.jp/past/newse/paper/japan-eu/html/06.html

[xiii] Berkofsky, Axel: Comparing EU and Asian Integration Processes – The EU a role model for Asia? European Policy Center: EPC Issue Paper 23. http://www.epc.eu/documents/uploads/606968147_EPC%20Issue%20Paper%2023%20EU%20Asian%20Integration.pdf

[xiv] Session III Regional Cooperation: Relevance of EU Model to East Asia? http://www.nira.or.jp/past/newse/paper/japan-eu/html/06.html

[xv] Berkofsky, 2005.

[xvi] Berkofsky, 2005.

[xvii] Berkofsky, 2005.

[xviii] Hosoya, Yuichi: Asia and the liberal international order, post-Brexit. In: The Strait Times. 2016. augusztus 26. http://www.straitstimes.com/opinion/asia-and-the-liberal-international-order-post-brexit

[xix] Möller, Almut – Oliver, Tim (szerk.): The United Kingdom and the European Union: What would a „Brexit” mean for the EU and other States around the World? DGAPanalyse. September 2014. No. 16.

[xx] Möller – Oliver, 2014.

[xxi] Mie, Ayako – Thomas, Beatrice – Osumi, Magdalena: Brexit Could Hamper Japan’s Efforts On Eu Deal: Analysts. In: The Japan Times. 2016. június 24. http://www.japantimes.co.jp/news/2016/06/24/national/brexit-hamper-japans-efforts-eu-deal-analysts/#.WD87BbLhDIV

[xxii] Hu, Yongqi: Premier Li: China is a Firm Supporter of European integration. In: China Daily. 2016. 11. 06.  http://www.chinadaily.com.cn/world/2016liattendsSCOCCEEC/2016-11/06/content_27288347.htm