Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry and Asia’s New Geopolitics (könyvismertető)
Michael Wesley könyve napjaink egyik legjobb összefoglalását nyújtja az ázsiai kontinens fejlődését meghatározó legfőbb geopolitikai folyamatokról. Az ausztrál professzor szerint az ázsiai kontinens elsőségéért komoly küzdelem zajlik, ennek a végkimenetelét pedig a kontinens belső dinamikái fogják meghatározni, melyeknek a részletes ismertetése a célja, a politika, a geostratégia, a gazdaság és a kereskedelem, a földrajz, valamint a kultúra perspektívájából nézve.
A szerzőről
Michael Wesley jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetközi kapcsolatok területén, hiszen korábban a Lowy Institute for International Policy vezetőjeként dolgozott, ma pedig a Coral Bell School of Asia Pacific Affairs (ANU) igazgatója és az Australian National University professzora. Publikációi rendszeresen jelennek meg a New York Times, a Wall Street Journal, a Financial Times és a The Economist hasábjain. Előző kötete, a There Goes the Neighbourhood: Australia and the Rise of Asia 2011-ben elnyerte a John Button díjat.
A könyv alaptézise
Wesley jelenlegi művének központi témája az ázsiai kontinens elsőségéért folytatott küzdelem bemutatása a múlt a jelen és a jövő perspektívájában. Véleménye szerint, az Egyesült Államok viselkedése mellett Ázsia saját belső dinamikái fogják meghatározni ennek a folyamatnak a jövőjét, így munkájában elsősorban ezeknek a részletes elemzésére vállalkozik. Az egyes fejezetekben a gazdaság, a kereskedelem, a földrajz, a katonapolitika és a kultúra aspektusából közelítve ábrázolja a geopolitikai összefüggéseket, von le következtetéseket és vázol fel lehetőségeket a jövőre nézve, noha konkrét jóslatok megfogalmazásától tartózkodik.
„A béke osztalékai”
Az első fejezet Ázsia történelmének főbb eseményeit tekinti át az 1970-es évektől kezdve, megvilágítva többek között az amerikai külpolitika átalakulását a vietnami vereséget követően, az univerzalizmus végét, a pragmatizmus győzelmét, vagyis a Kínával való szövetség kialakításának jelentőségét. A Közel-Kelettől a Csendes-óceánig a korábbi háborúkat követően az 1970-es évek stabilitást hoztak, hiszen a stratégiai ambíciók nem teljesülhettek, viszont az új békés fejlődés időszakában a pragmatizmus előtérbe kerülésével megnyílt a lehetősége az erőteljes gazdasági fejlődésnek. Az ázsiai országok teljesítménye minden várakozást felülmúlt és rövid időn belül Kelet- Délkelet-Ázsia a Föld legdinamikusabban fejlődő régiójává vált. Az adatok önmagukért beszélnek: Az egy főre jutó jövedelem megduplázásához korábban Nagy-Britanniának 50 év kellett, de az USA-nak is minimum 30, ezzel szemben Japán, Dél-Korea, Kína, Szingapúr és India mindezt kevesebb, mint 10 év alatt érte el. A szegénység csökkenése is világrekord, hiszen Északkelet-Ázsiában az 1975-ös 57,7%-ról 20 évvel később már 21,2%-ra módosult a szegények aránya.
A szerző az egyedülálló gazdasági fejlődést 3 egymáshoz szorosan kapcsolódó feltételnek tudja be. 1. Egyetlen ország sem volt elég erős ahhoz, hogy dominanciát alakítson ki Ázsiában, miközben a háborúk már túl magas költséget eredményeztek, így a békés kooperáció sokkal kifizetődőbbé vált. 2. Az ASEAN alapítása is kifejezte azt az egyre népszerűbbé váló elképzelést, hogy a gazdasági fejlődés és a stabilitás megteremtése mindennél fontosabb, ennek érdekében pedig félre kell tenni a nézeteltéréseket és a viták békés rendezésére kell törekedni. 3. Számos olyan egymást kölcsönösen erősítő multilaterális gazdasági és biztonsági intézmény jött létre, melyek megkönnyítették az Amerikával való gazdasági kapcsolatok bővítését, egyúttal az amerikai katonai védelem nyújtotta előnyök kihasználását. A jövővel kapcsolatban viszont a szerző már korántsem optimista, mivel úgy véli, hogy ezek a feltételek mára jelentősen átalakultak – elsősorban Kína felemelkedésének köszönhetően – ezért Ázsia jövőbeni békés, töretlen gazdasági fejlődése kérdésessé vált.
Az interdependencia következményei
A második fejezet az ázsiai gazdaságok közötti interdependencia jelentőségét, a kereskedelmi kapcsolatok és a stratégiai szállítási útvonalak jelentette összekapcsolódás következményeit taglalja. Az európai gyarmatosítás alapvető mértékben alakította át Ázsia gazdaságait, egyúttal a kontinens megosztottságát is megalapozta. 1945 után az ideológiai ellentétek is állandósították a megosztottságot, a függetlenné váló országok számára pedig a gyarmatosítók által meghúzott határok súlyos örökséget jelentettek. A 20. század végére a szuverenitás tiszteletben tartása mellett viszont a regionalizmus előretörése megteremtette az integráció feltételeit. Japán második világháborús kísérlete még kudarcba fulladt, de 1945 után a háborús jóvátételek kérdésében meginduló együttműködés már a kölcsönös fejlődést szolgálta. A külföldi befektetések révén pedig egyre több ország profitált ebből a folyamatból, miközben a globális termelésmegosztás tekintetében Ázsia a világ élvonalába került. Egy adott termék előállításában ma már egyre több ország és vállalat kap szerepet, ez pedig átstrukturálja a világgazdaságot és elősegíti a technológiai fejlesztések elterjedését, a kisebb piaci szereplők térnyerését. Az iparosodás következtében egyes régiók nyersanyagszükséglete megnövekedett, ez pedig a nyersanyaglelőhelyekkel való szorosabb kapcsolatok létrejöttének kedvezett. A legerősebb gazdaságok (Kína, India, Japán) nyersanyag importra szorulnak, a szükséges olaj és gáz szállítmányokat pedig Közép- és Nyugat-Ázsiából szerezhetik be a legkönnyebben, a zavartalan kommunikáció fenntartása pedig stratégiai jelentőségű. Ennek biztosítása végett az elmúlt években számos regionális kezdeményezés született, melyek elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre helyezik a hangsúlyt, tovább mélyítve az integrációt. A projektek közül egyértelműen a kínai Egy út, egy övezet bír a legnagyobb jelentőséggel. Mivel hatalmas beruházásokról van szó és azokból ugyan a résztvevők mindegyike profitál, a nagyhatalmak között óriási versenyfutás zajlik a legnagyobb előnyök megszerzése végett.
Az egymásrautaltság korlátai
A következő fejezetben a szerző a gazdasági interdependenciával kapcsolatos problémákat, esetleges negatív következményeket mutatja be az ázsiai országok tekintetében. Mivel a globalizáció alapvetően a gyarmatbirodalmaknak köszönhetően jutott el Ázsiába, a függetlenség kivívása után az egyes kormányok a szuverenitásukat féltve a zárt gazdaságok kialakítását támogatták, melyekben az állam is jelentős szerepet vállalt. Az 1970-es évektől kezdve viszont a nyitás elkerülhetetlenné vált, a magántulajdon szerepe megnőtt, az állami irányítás háttérbe szorult. Az ezredfordulóra a kereskedelmi korlátok lebontása és a szabad tőkeáramlás biztosítása révén az ázsiai országok már a világgazdaság szerves részét képezték, de ennek számos negatív következménye is ismert. Ázsia kormányai számára az urbanizáció egyre komolyabb kihívást jelent, amely elsősorban a fejlődő országokban okoz jelentős problémát. Másik aggasztó jelenség – ami Kína esetében is megfigyelhető – a gazdaság strukturális átalakulása, amely a mezőgazdaság visszaszorulásával párhuzamosan a gyártó és szolgáltatóipar térnyerését eredményezi az adott országban. Ennek következtében viszont a gazdaság önfenntartó jellege csökken, az ipari központok külső függősége pedig állandósul. Az urbanizáció a társadalmi átalakulást is maga után vonja, amely politikai értelemben is veszélyt jelenthet a kormányon levő elit számára, hiszen ha az elvárt növekedést a vezetés képtelen lesz biztosítani, akkor újabb reformokra (nyitásra) lesz szükség, ezáltal viszont az állam befolyása tovább csökken a gazdaságra nézve, miközben az önfenntartáshoz való visszaút már nem lehetséges.
Az ázsiai országok a piacok, a nyersanyagok, a befektetések és az energia megszerzése érdekében a világgazdaságra vannak utalva, de a gyors és nagyarányú fejlődésük miatt egyre nagyobb részesedést követelnek maguknak. A nagyobb országokat ezért egyfajta stratégiai klausztrofóbia jellemzi, vagyis az attól való félelem, hogy a fejlődésük elakadhat, mivel valamelyik szomszédjuk elveszi előlük a szükséges javakat. Az ázsiai országok ennek ellensúlyozására a regionális és a globális intézmények megreformálására törekszenek, a Nyugat által kialakított szabályokat pedig a saját érdekeiknek megfelelően próbálják módosítani.
„Nyugtalan lelkek” vetélkedése
A negyedik fejezet az ázsiai országoknak a civilizációs hierarchia iránti megnövekedett érzékenységet mutatja be. Az ázsiai társadalmakban a hierarchia fontos szerepet tölt be, még az egyes országok nemzetközi kapcsolatait is meghatározza. Évszázadokon keresztül Kína felsőbbrendűsége a régióban megkérdőjelezhetetlen volt, de az európaiak dominanciája végett a 20. század elején ebben már a szomszédjai sem hittek. Az USA és az európaiak a gyarmatok lakosságát alacsonyabb rendűeknek tartották, csupán a második világháború vége teremtette meg a függetlenné váló országok egyenlő státuszát a nemzetközi hierarchiában. Mivel az államhatárokat a gyarmatosítók húzták meg, ezeket az országokat komoly etnikai, vallási ellentétek jellemezték, így az államhatalom mindent megtett a létjogosultsága igazolására. A kulturális büszkeség – amely visszanyúlik a gyarmatosítás előtti időkre – hatásos gyűjtőpontnak bizonyult számos ázsiai társadalom számára az egységes nemzettudat kialakítása felé vezető úton, de egyben a rivalizálás magját is elvetette. Az ázsiai társadalmaknak a külvilágról alkotott véleményét ma is a kulturális hierarchiában betöltött feltételezett szerepük határozza meg, a történelemtudatukat pedig számos sztereotípia befolyásolja. Mivel többségében multikulturális társadalmakról beszélhetünk, az etnikai heterogeneitás szintén a konfliktusoknak kedvez, amelynek az esélyét a történelmi örökség, a gyarmati múlt, a területi viták, az eltérő gazdasági fejlettség következtében előretörő nacionalizmus tovább növel. A szerző úgy véli, hogy Ázsia felemelkedő hatalmai között mély kulturális rivalizálás folyik, melynek következtében a bizalom és a kompromisszumkészség is egyre fogy, Ázsia államai pedig továbbra is „nyugtalan lelkek” maradnak.
A földrajz kényszerítő ereje
Az ötödik fejezet mutatja be az ázsiai kontinens földrajzi paramétereit, vagyis azt a térbeli környezetet, amelyben az elsőségért folyó küzdelem zajlik. Wesley szerint a földrajz az államoknak ugyanaz, mint az emberiségnek a DNS: egy összetéveszthetetlen örökség, amely meghatározza, formálja és korlátozza a lehetőségeiket. A mai globális korban a határok és a területek szuverenitása fokozatosan veszít jelentőségéből, ezzel szemben Ázsiában a területi viták új korszaka érkezett el és egy új biztonsági dilemma is kialakult: Az egyes országok a bekerítéstől való félelmükben szövetségeket építenek ki és megerősítik védelmi képességeiket szomszédjaikkal szemben, akik viszont ezt látva szintén a bekerítéstől tartva hasonlóképpen reagálnak.
A biztonsági dinamikák megértéséhez Ázsia stratégiai földrajzát is tanulmányozni kell. A hegységrendszerek kettéosztják a kontinenst, egy északi és egy déli övezetre. A déli rész, a Perzsa-öböltől tart egészen a Koreai-félszigetig és magába foglalja Dél- és Délkelet-Ázsia partvidékét. Ázsia városainak 80%-a található itt, ezzel együtt az ipar és a katonai erő nagy része is ide koncentrálódik. Az óceán pedig a globális kereskedelem 90%-át bonyolítja és alapvetően a prosperitás legfőbb forrásának tekinthető. Egyúttal azonban veszélyforrást is jelent, amely pedig a védelmi stratégia kialakítását is befolyásolta. A haditengerészet hagyományos fejlesztése mellett napjainkban az aszimmetrikus képességek megteremtése is fokozott jelentőségre tett szert, ezzel párhuzamosan pedig egy fegyverkezési verseny indult el, amely Indiát, Kínát, Japánt és a délkelet-ázsiai államokat is érinti. A biztonsági paradoxon azonban itt is megfigyelhető: minél erősebb egy állam, annál sebezhetőbbnek érzi magát, miközben minél nagyobb erővel rendelkezik, az útjában álló akadályokat annál kevésbé hajlandó tolerálni. Stratégiai értelemben a szorosoknak, félszigeteknek, öblöknek is fokozott jelentősége van, elég, ha csak a Bengáli-öbölre, a Malakka-szorosra, vagy a Dél-kínai-tengerre gondolunk. Az indiai, kínai biztonsági stratégiákban ennek számos megnyilvánulása olvasható.
Az északi területen található a Föld legnagyobb síksága, amelyet délről a hegységrendszerek, északról pedig a sarkvidék határol. A nomád veszély megszűnését követően Oroszország és Kína emelkedett fel, mint a térség legerősebb hatalmai és alapvetően ma is az ő rivalizálásuk, együttműködésük határozza meg a régió jövőjét. A hatalmas tér, az alacsony népsűrűség mindkét ország számára kínál lehetőséget és rejt magában veszélyeket is, kérdés, hogy Peking a jövőben inkább a szárazföldi, vagy a tengeri ambícióit kívánja-e követni.
Ázsia és az új világrend
Az utolsó, hatodik fejezetben a szerző Ázsia és a világ többi részének kapcsolatát ismerteti, miközben megfogalmazza következtetéseit a legfőbb folyamatokról, trendekről. Először is felteszi a kérdést, hogy miért Ázsia a világ leggyorsabban fejlődő régiója és a jövőben miért ez a térség lesz a világtörténelem formálója? Válaszában 4 egymást kölcsönösen erősítő, kényszerítő indokot azonosít, melyek szerinte megkülönböztetik Ázsiát a világ többi részétől: a léptéket, az „izom emlékezetet” (az erős államhatalom eszményét), a büszkeséget és területi fekvést.
Úgy gondolja, hogy a társadalmi, morális átalakulást, a gazdasági interdependenciát és az államok rivalizálását figyelembe véve Ázsia jövője nem lesz teljesen békés, de az állandó háborúk sem fogják súlytani. Ehelyett a jövő nemzetközi kapcsolatait a „rivalizáló interdependencia” fogalmával lehet jellemezni, hiszen a felemelkedő országok egyre nagyobb befolyás megszerzésére törekszenek, ezért egymást is vetélytársaknak tekintik, ugyanakkor az interdependencia miatt a nagyobb háborúknak már nincs létjogosultsága. Mivel az ázsiai országok a jelenlegi világrend átalakítására törekszenek, elképzelhető, hogy bizonyos „összefüggéstelenség” fogja jellemezni az új világrendet, amelyben az USA mellett Európa és Ázsia nagyhatalmai saját befolyási övezeteket építenek ki. Ennek azonban súlyos következményei lennének a globális gazdaságra nézve, ezért Wesley konklúziója szerint a másik alternatíva, a globalizáció megerősödése és az integráció elmélyítése valószínűbb forgatókönyvnek tűnik.
Záró gondolatok
A Restless Continent című könyv alapvetően másodlagos forrásokon alapszik, de egyik legfőbb erénye, hogy a sajtóban is fellelhető információkat kitűnően rendszerezi, és méltó összefoglalását adja az ázsiai kontinens geopolitikai küzdelmeinek. Ausztrál szerzőről lévén szó, az amerikai és az ázsiai országok politikáját is elfogultság nélkül értékeli, ami szintén a kötet értékét növeli a nyugati szakirodalmi alkotások között. Összességében Michael Wesley könyvét haszonnal forgathatja minden a geopolitika és Ázsia iránt érdeklődő olvasó, világos, lényegre törő megfogalmazása, történelmi példákkal gazdagított narratívája révén pedig az egyetemi hallgatók számára is ajánlott olvasmánynak minősül.
Felhasznált Irodalom
- WESLEY, Michael: Restless Continent: Wealth, Rivalry and Asia’s New Geopolitics. Overlook Duckworth, 2016.
