Sajtófigyelés – 2017. július 25.

PAGEO heti sajtófigyelése a kelet-ázsiai térségről. Olyan nemzetközi magazinok, kutatóintézetek és sajtóorgánumok cikkeiből böngészünk, mint az Economist, Foreign Affairs, Foreign Policy, Newsweek, The New York Times, ISN, Project Syndicate, Carnegie Endowment, Brookings Institute, The Diplomat, China Daily, Stratfor és mások.

Globális trenddé válik a városi lakhatás egyre nagyobb méretű nehézségei – Robert J. Shiller, Project Syndicate, 2017. július 17.

Az egyenlőtlenség mérésének egyik szokatlan formája, a városi lakhatásnak – megélhetésnek a mérése. A mérési módszer szokatlan mivolta ellenére jól mutatja egy adott város lakáspiaci kondícióit. A világ számos városában egyre növekszik az olyan lakók száma, amelyek alacsony jövedelemmel rendelkeznek. Ez a vidéki népesség folyamatos városba való bevándorlásnak is köszönhető. Az egyre növekvő ingatlan bérleti díjak és árak, illetve a folyamatos bevándorlás együttesen hatalmas problémák kialakulásához fog vezetni (kilakoltatások, illegális lakásfoglalások).

A kilakoltatásoknak, és kiköltözéseknek gazdasági hatásuk mellett hatalmas törést jelentenek az emberek számára (várossal és az ismerősökkel való kapcsolat megszűnése, szociális háló elvesztése). Mindezek mellett és révén, bizonyos városrészek épületállománya, vagy társadalma is leromolhat s így bizonyos városrészek kikerülnek a városi vérkeringésből, melynek felzárkóztatása igen komoly feladat még ma is.

A Demographia International Housing Affordability Survey kutatása azt mutatja, hogy az átlagjövedelemmel rendelkezők városi megélhetése egyre nehezebb lesz. A 92 országra kiterjedő vizsgálat során kiderült, hogy Hong Kong érdemli ki a legdrágább város címét, s szorosan követi a rangsorban, Sydney, Vancouver, Auckland, San Jose és Melbourne.

A hatalmas lakás árak és bérleti díjak okait, Albert Saiz a következő módon állapította meg. A politikai viszonyok mellett, a városok fizikai és térbeli korlátai is nagymértékben befolyásolják, azaz minél kevesebb a beépíthető terület, annál drágább az újonnan épített lakások létesítése. Ezzel nem csak az önkormányzatok, hanem a lakástulajdonosok vállalkozó szelleme is egyre jobban elhalványul, amely révén lelassul a lakásépítés, s ezzel még drágábbá válnak az ingatlanárak. A városi megélhetés így továbbra is súlyosbodni fog. Megoldásként az esetlegesen leromlott lakásállományok állapotának helyreállításával, illetve a városi népesség jövedelmének emelésével lehet orvosolni a problémát, ám ez rendkívül nehéz feladat.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/real-estate-prices-housing-inequality-by-robert-j–shiller-2017-07

 

Az Indiai foglalkoztatottság problémái – Rakesh Mohan és Anu Madgavkar, Project Syndicate, 2017. július 17.

Indiában a munkaerő piaci adatok, kedvezőtlenek a jövőt illetően, ugyanis az ország a növekvő munkanélküliség időszakába lépett. Évente 16 millió új munkaképes korú fiatal lép be a munkaerő piacra, ám a munkahelyek száma közel sem növekszik ilyen mértékben. Ennek révén a munkahelyről és foglalkoztatásról szóló politikai viták újból elhatalmasodtak.

A közölt munkaügyi adatok, azonban korántsem pontosak. Először az Indiai Munkaügyi Hivatal mérései nem reprezentatívak, másodszor az új munkahelyek számát és minőségét, illetve az önfoglalkoztatók számát sem tudják pontosan felmérni. Így a probléma sokkal árnyaltabb és összetettebb. Narendra Modi indiai miniszterelnök beiktatása óta, azonban hatalmas erőfeszítéseket tett a felé, hogy pontosabb adatokat tudjanak szolgálni.

Az egyre csökkenő foglalkoztatásnak, a negatívumok mellett, pozitív oldala is lehet. Ilyen például, hogy egyre több nő lép be a középosztályba a szegény háztartásokból, vagy egyre több fiatal tartózkodik hosszabb ideig az oktatásban. Mind a két lehetőség az indiaiak megélhetését könnyítheti meg, ám ezek aránya inkább elhanyagolható.

A növekvő munkaerő kínálat tartós alkalmazása, továbbra is komoly problémákat vet fel. A mezőgazdasági munkahelyek folyamatos csökkenése mellett, amely a mezőgazdasági gépesítésnek illetve a városok munkaerővonzásának is köszönhető, a szolgáltató szektorban folyamatosan teremtett munkahelyek száma, továbbra is kevésnek bizonyul, annak ellenére, hogy egyre nagyobb volumenben létesítenek, főleg irodai munkahelyeket. További lehetőségeket nyújt a jövőben a mikrovállalkozások segítése, illetve a digitális ökoszisztémák (e-kereskedelem, taxitársaságok) támogatása. Ezek támogatásával ugyanis, további munkavállalókat tudnak tisztességes bérezéssel juttatni. Ezen felül fontosnak tartják a turizmusi és a gyártósori munkahelyek célzott támogatását, bár a gazdaság előrelépése e szegmensben igen csekély.

Narendra Modi elé, így hatalmas feladat tárult. Fontos, hogy a következő választásokig, milyen mértékben és hogyan tudja javítani a foglalkoztatottságot Indiában.

Forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/rebutting-india-jobless-growth-fears-by-rakesh-mohan-and-anu-madgavkar-2017-07

A fő propaganda időszakra tekintettel Kínában betiltják a szórakozató műsorok sugárzását a TV-ben – Charlotte Gao, The Diplomat, 2017. július 11.

Idén, Augusztus 1-én rendezik meg Kínában a Kínai Kommunista Párt (CPC) 19. országos kongresszusát, amely a legfontosabb politikai esemény Kínában. Ezen felül szintén ezen a napon ünneplik a Népi Felszabadítási Hadsereg alapításának 90. évfordulóját. Érezhetően érzékeny időszak Kína számára, éppen ezért a sértő és bántó médiumok elkerülése miatt, a Kínai médiában betiltották a szórakoztató műsorok sugárzását.

Ezen felül további kritériumokat fogalmaztak meg a TV és rádióadók számára a propaganda időszak alatt. Megkövetelik az erős és átfogó politikai szemlélet fenntartását, a műsorok politikai nézeteinek szigorú irányítását és a műsorok biztonságos szórakoztatását.

A kormány bejelentése azonban, egyből kiváltotta netizenek (közösségi oldalak) kritikáinak és szarkazmusának nagy hullámát. Egy ilyen netizen a Weibo, a következő bejegyzést hozta nyilvánosságra: „ A propaganda időszaknak, miért a gyászról kell szólnia?”. Egy másik netizen, pedig így írt: „ A nagy testvér, mindig is figyelni fog.”. A két bejegyzést, több tízezren kedvelték, ami nyilvánvalóan mutatja, hogy a kínai emberek többsége elítéli a propaganda műsorok üzenetét.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/china-no-entertainment-shows-in-major-propaganda-period/

Németország és Szingapúr a kiberbiztonsági együttműködésről kötött megállapodást – Prahanth Parameswaran, The Diplomat, 2017. július 11.

Július 6-án Szingapúr és Németország közös nyilatkozatot írt alá a kiberbiztonsági együttműködés megkötéséről. A megállapodás fontos lépés a kibertartományban történő együttműködések tekintetében, hiszen a hasonló gondolkodásmódú országoknak, a hatékonyabb védelem kialakítása érdekében előnyös az együttműködés.

Tudatában a növekvő kihívásoknak, Szingapúr már az egyezmény előtt is hatalmas erőfeszítéseket tett a kiber biztonság növelése érdekében, ugyanis számos esetben követtek el ilyen jellegű támadásokat a városállam ellen. Mindezek következtében 2015-ben létrehozta például a Ciber Security Agency-t (CSA). Az ügynökség feladata többek között, a Németországhoz hasonló partnerekkel való együttműködés kialakítása, s ennek eredményeképp már Franciaországgal, Hollandiával, Indiával és az Egyesül Királysággal is kötöttek kiberbiztonsági megállapodást.

A megállapodás többször is magában foglalja a közös képzés és kutatás, az információcsere, a legjobb gyakorlatok és innovációk megosztását. és fontosságát. Mindkét ország elkötelezte magát a felelősségteljes állami magatartás gyakorlatainak előmozdítására, melyet David Koh és Tomas Fitschen szentesített aláírásával a Németországi G-20-as találkozón.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/whats-in-the-new-singapore-germany-cyber-pact/

Az indiai külpolitika egyensúlyozásának nehézségei Kína és az USA viszonylatában – Leslie Keerthi Kumar SM, The Diplomat, 2017. július 11.

Az India és Kína között, nemrég történt határ menti konfliktusok geopolitikai értelemben hatalmas súllyal rendelkeznek, ám mindezek ellenére kevés port kavartak a médiában.

Az 1950-es évektől India külpolitikája, kritikus utat járt be. A hidegháború ideje alatt a legtöbb ország vagy a Szovjet, vagy az USA érdekszférájába tartozott, azonban India teljesen mértékben, sosem kötelezte el magát egyik fél javára sem. Így jelenleg sincs az országnak határozott stratégiája, külpolitikai értelemben. A Szovjetunió felbomlása után, India azonban fokozatosan elkezdett USA felé közeledni, s jelenleg is tárgyalásokat folytat Narendra Modi, Donald Trump amerikai miniszterelnökkel. Ez azonban kényes helyzet, hiszen Kína és USA között, egyre fokozódó új hidegháború kialakulásával, India USA-hoz való közeledése, elmérgesítheti a Kínával való viszonyt.

Kína fokozatos gazdasági és politikai felemelkedése, azonban elbizonytalanítja Indiát a külpolitikai stratégia alkotás tekintetében. Kína külpolitikájának szerves részét képzi India, az Új-Selyemút projekten belül, bár India inkább szeretne az Ázsiai térség gazdasági nagyhatalmává válni, s így Kína felé kerekedni, mintsem Kína fennhatósága alá tartozni gazdaságilag. Mindezek miatt is, India továbbra is USA felé közeledik. Ez viszont hosszú távon, katasztrofális következményekkel járhat. Washington, ugyanis bizonytalan partnerré válhat, az anti-globalista kormány megválasztásával. Donald Trump protekcionista intézkedései bizonyosan, hatalmas hátrányban fogja részesíteni Indiát.

Indiának, újra kell értelmezni a Kínával kapcsolatos konfliktusait és határvitáit, amelyek 1962-es háború óta fennállnak. Amennyiben rendezik a kapcsolatukat, az komoly mértékben stabilizálhatja az ázsiai térséget, s hatékonyan meg tudja majd védeni a fejlődő világ érdekeit. Mindezek mellett, India hatalmas gazdasági előnyökhöz juthat földrajzi közelségükből és gazdaságuk nagyságából adódóan. Mindkét fél számára kompromisszumokat kell kötni, ám ez hosszú tárgyalások árán alakulhat ki a jövőben.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/indias-choice-china-or-the-united-states/

Az Abe-Putyin találkozó során a Kuril-szigetek esetében most sem közeledett a 2 fél álláspontja – James D. J. Brown, The Diplomat, 2017. július 11.

Július 7-én, Hamburgban a G-20-as csúcstalálkozón Japán és Oroszország miniszterelnöke, Shinzo Abe és Vladimir Putyin is tárgyalásokat folytattak. A találkozó eredményeit külsős szakértők jól ítélik meg, melyen többek között a gazdasági együttműködés, a béke megállapodás és az észak-koreai konfliktus is napirenden volt. A további tárgyalásokat következőleg szeptemberben folytatnak, ugyanis Shinzo Abe, Vlagyivosztokba fog látogatni.

A tárgyalást megelőzően, Japán már 2016 májusában bejelentette az „Új megközelítés” néven futó együttműködési terv elindítását, melynek keretein belül, kétoldalú gazdasági kapcsolatok kialakítása és Japán jövőjének tudatos gazdasági formálása a cél. Fél évvel az együttműködés bejelentése után, 2016 decemberében a két fél fontos kompromisszumokat kötött a gazdasági együttműködések terén. Ezt követően márciusban is összeültek, ahol konkretizálták a legfontosabb területeket (közös területek igazgatása-, egészségügyi-, idegenforgalmi együttműködés). Japán számára egyértelműen fontos az együttműködés a térség gazdasági és geopolitikai szempontjából, ugyanis az orosz és kínai együttműködés esetleges szorosabbá válásával, Japán szerepe egyre jobban mérséklődne.

Az Abe-kormány pozitív retorikája ellenére, Oroszország aggodalmát fejezi ki, a Japán szuverenitás felerősödése miatt a közös területeken, s így amerikai katonai támaszpontok létesítésétől is tart az orosz kormány. Japán számára, jelen esetben igen erős hátrányt jelent az USA, mint szövetséges. Amennyiben Oroszország továbbra is fenntartja afférjait, a megállapodás, s így a Japán gazdasági stabilitás is veszélybe kerülhet. Egyértelműen látszódnak az orosz regionális külpolitika céljai, a vitatott közös területekkel kapcsolatban. Japán számára kevés esély van a pozitív végkimenetelre. Az Abe-kormány nem fog tudni közelebb kerülni, a konfliktus kezeléséhez és az együttműködéshez. Ám amennyiben Japán mégis elér némi áttörést, úgy a szövetségesek szempontjából kerül hátrányos helyzetbe. Oroszország határozott fellépését, nem tudja eredményesen kezelni Japán.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/abe-putin-meet-at-g-20-as-disputed-northern-territories-recede-into-distance/

A Japán és az EU között megkötött kereskedelmi megállapodás igazi jelentősége – Anthony Fensom, The Diplomat, 2017. július 8.

A Japán és Európai Unió kereskedelmi egyezménye, erőteljes üzenet a világ országainak számára, a növekvő protekcionizmus elleni aggodalmak közepette. A két fél megállapodásával, melyet Abe Shinzo, Donald Tusk és Jean-Claude Juncker írt alá, a világ GDP-jének (Bruttó Hazai Termék) 30 %-át, míg a világ népességének 9 %-át érinti a szabadkereskedelmi egyezmény.

Abe és Tusk nyilatkozatai pozitívak, miszerint „büszkék lehetünk a megállapodásra, amikor a protekcionizmus új erőre kap…”, azonban a megállapodás ellentétbe hozta USA-val a két felet. Donald Trump – „America First” protekcionista politikájának következtében, Amerika kilépett a TPP-ből, amely hátrányosan érintette Japánt. Az új egyezmény az EU-val, azonban hatalmas lendületet adhat Japán, de az EU számára is a BREXIT miatt.

A paktum megszüntetheti a két fél között, a kereskedelmi tarifák közel 99 %-át, emellett a szolgáltatások és közbeszerzések piacát is bővíti, valamint a szabályozási együttműködést is javítja. Mindezek révén az EU Japánba történő exportja 34 %-al, míg Japán exportja 29 %-al fog növekedni, melyhez az élelmiszer és autóiparban tett hatalmas kedvezmények nagy értékben hozzájárulnak.

A megállapodás számos további gazdasági partnerség kialakulásához járulhat hozzá a jövőben, mint például a TPP11. Európában sok szervezet üdvözölte a paktumot, mint például az Európai Üzleti Tanács (EBC), azonban voltak kételkedők is. Az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége azt nyilatkozta „elemezni fogja a tagok számára, a megállapodás teljes következményeit”.

Abe, a paktumot úgy értékeli, mint az Abenomics (Shinzo Abe gazdasági terve) egyik fő alappillére, amely segít a japán nemzetgazdaság számára. Japán így biztosan gazdasági előnyökhöz fog jutni a közeljövőben. Ez kevésbé mondható el az USA-ról, s a közeljövőben érdemes lesz figyelni, milyen hatással lesz Donald Trump intézkedéseire.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/with-eu-deal-japan-sends-powerful-message-on-free-trade/

Az Iszlám Állam Délkelet-Ázsiai térnyerésének problémája – Prashanth Parameswaran, The Diplomat, 2017. július 11.

Ezen a héten Washingtonban tartották meg az ISIS elleni globális koalíció, legutóbbi ülését, melyen a legfontosabb téma az ISIS délkelet-ázsiai térnyerése volt. A 72 tagból álló koalíció létrehozása óta (2014), a Közel-Keleten hatalmas sikereket értek el. Ez azonban, nem mondható el a Délkelet-Ázsiai térségben, amely kulcsfontosságú régió az ISIS elleni küzdelemben, ugyanis e térség nagy eséllyel új otthonként szolgálhat az ISIS számára, ha a Közel-Keleten kudarcot vallanának.

Délkelet-Ázsiából, azon belül is több országból érkeztek támogató csoportok az ISIS számára. Malajziából a Malay Archipelago Combat Unit katonai egységből közel 700 fő érkezett, de Indonéziából, Szingapúrból és a Fülöp-szigetekről is szép számmal érkeztek harcosok. Ez kevésbé meglepő, hiszen a délkelet-ázsiai térségben számos országban élnek iszlám vallású emberek, akik könnyen tudnak azonosulni az ISIS-el és céljaival.

Július 12-én az ISIS ellenes globális koalíció összeült, és megbeszélést folytattak a közel-keleti eseményekről, és az ISIS végleges felszámolásáról. Az ülésen számos kisebb ülést is tartottak, melyek az ISIS térnyeréséről és annak felszámolásáról szólnak. A koalíció 72 tagja megvitatta például a Délkelet-Ázsiai térség helyzetét, de Afrika egyes országait is, mint például Csádot. Ennek oka az, hogy az Iszlám-vallás több kontinensre kiterjed és persze területileg így nem alkot egybefüggő régiót. Észak-Afrikától egészen Délkelet-Ázsiáig találhatóak Iszlám-vallású országok. A koalíciónak jogosan vannak félelmei az ISIS újjáéledését illetően, hiszen számos régió, így Délkelet-Ázsia is otthonául szolgálhat egy új mozgalomnak. A közel-keleti diadal után, nagy figyelmet és megelőző intézkedéseket kell végrehajtania a veszély elhárítása érdekében.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/us-hosts-counter-islamic-state-meet-amid-asean-terror-fears/

Dél-Korea és a megújult energiaforrások növekvő használatának perspektívája – Jennifer Morgan, The Diplomat, 2017. július 12.

A múlt héten tartott Hamburgi G-20-as konferencián jelentős és pozitív fordulópont volt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Mindazok ellenére, hogy Donald Trump kilép a Párizsi éghajlat változási egyezményből, melyben az üvegházhatású gázok kibocsájtásának csökkentéséről egyeztek meg a felek, a G-19 országai továbbra is elkötelezettek maradtak.

Kiváló példa erre Dél-Korea, ahol az emberek hatalma képes volt radikális megváltoztatni a nemzet napirendjét, s ezzel ösztönözni a változást. Moon, a múlt héten bejelentette, hogy törli az új atomerőművek létesítésére vonatkozó terveket és nem hosszabbítja meg a meglévők működését. Ezen felül leállítja az összes kőszén alapú energia projekteket, így teret adva a megújuló energia felé való elmozduláshoz. Moon bejelentése, rendkívüli súllyal bír, hiszen 36 nukleáris és 59 széntüzelésű erőműről van szó.

Az előrelépéshez, persze a nép akarata is hozzájárult, hiszen már 1990-óta számos alulról jövő mozgalom szorgalmazta, az energia átállást. A 2011-ben Japánban történő Fukushima-i atomkatasztrófa, s ezen felül a Dél-Koreában történt számos földrengés is lökést adott a folyamatnak.

2016 decemberében a Park Geun-hye kormány ellen és a változás érdekében, Szöulban több alkalommal is, közel 1,5 millió ember vonult az utcákra demonstrálni. A békésen zajló tüntetésekhez, persze az is hozzájárult, hogy Szöul az egyik legszennyezettebb város levegőszennyezési szempontokból. Ebből fakadóan rengeteg egészségügyi probléma alakult ki, ami tetőzte a problémákat.

A változás jó úton halad az új elnök, Moon megválasztásával. Azonban ez rendkívül hosszadalmas feladat Dél-Korea számára, hiszen az ország eddig szén és nukleáris erőművi kapacitásai világviszonylatban is hatalmasak. Az alternatív energiára való átállás ilyen mértékben egyedülálló és példás, nem csak az ország, hanem a nép kezdeményezése tekintetében is.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/learning-from-south-koreas-energy-breakthrough/

A vietnámi gazdasági fejlődés és a politikai liberalizáció kérdése – Le Vinh Trien és Kris Hartley, The Diplomat, 2017. július 14.

Vietnam gazdasági fejlődése az 1986-os Doi Moi reform óta, a délkelet-ázsiai térségben egyedülálló, s ezzel kiváló példát állított az ASEAN országok számára. Mindezt jól bizonyítja, hogy a 2000-es évek óta Vietnam GDP-je (Bruttó Hazai Termék) évente átlagosan 6,4 %-os növekedést produkált, mellyel az ország, a közepes jövedelmű államokhoz fokozatosan felzárkózik. Az ország vezetésének következetes politikai pályája és gazdasági törekvései, biztos befektetési hellyé változtatta Vietnamot, főleg a külföldi működő tőke számára. A további fejlődés érdekében, azonban van még mit tenni. A Doi Moi reformot követő 30 évben, a korrupció elleni küzdelem vált kulcsfontosságú problémává, ennek felszámolásához azonban a következetes és átlátható jogállamiság megteremtése a legsürgetőbb probléma. A Doi Moi II. reformjának célkeresztjében, így a demokratizálódás, a korrupció felszámolása és az intézményi legitimitás fogalmazódik meg. A Doi Moi II. reform céljai koránt sem földtől elrugaszkodottak. Ázsia történelmében, számos esetben bebizonyosodott, hogy az egypártrendszer és a gyors gazdasági fejlődés, igenis összeegyeztethető.

A kihívást tehát, nem csak az új reform jelenti, hanem a vietnami gazdasági növekedés lassulása, amelyet az olcsó munkaerő és erőforrások teljes kiaknázása. Mindezek révén a környezeti költségek növekedni fognak, s a további növekedéshez szükséges erőforrásokat a piaci liberalizáció révén kapja meg Vietnam. Ez azonban, ajtót nyit a korrupció számára, amelynek felszámolását a Doi Moi II. reform elsődleges célként definiált. Vietnam és kormánya előtt, nehéz döntés áll. A kérdés, hogy továbbra is önkényuralmi állam marad, vagy megnyitja kapuit a piaci liberalizálódás és a további reformok előtt. Jelen esetben hasonló képet mutat az ország helyzete, mint a múltbéli elődemokratizált Dél-Korea és Tajvan, ahol az olcsó munkaerő és erőforrások kimerülése után, a gazdasági növekedés fenntartása szintén nehézzé vált. A történelemből kiderült, hogy a két ország sikeresen vette az akadályokat, s így Vietnam számára némi segítség áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy nincs minden államra szabványosított sikeres fejlődési modell. Vietnamnak tehát meg kell találni a saját fejlődési útját, s ezzel a liberalizált fejlődés következő generációs modelljét határozhatja meg.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/doi-moi-ii-rule-of-law-and-state-legitimacy-in-vietnam/

Mongólia várostervezési problémái – The Economist, 2017. július 13.

Mongólia fővárásnak (Ulánbátor), területi összetétele igen polarizált, a fejlettség tükrében. Ebből fakadóan is, rendkívül nehéz a városvezetés számára a várossal kapcsolatos tervezési folyamatok előkészítése és végrehajtása.

Ulánbátor északi perifériáján ugyanis, társadalmilag és gazdaságilag szegregált területek vannak (Nogoon Nuur kerület). Jellemzően itt élnek a vidékről bevándorló, nomád pásztor népesség, amely ma már a város népességének közel 60 %-át teszi ki. A város déli területein pedig (Zasian kerület), az ország népességének felsőbb osztálya és a gazdag külföldiek élnek.

A két kerület igen nagyszerű példa, a nagyvárosok problémájának bemutatására, hiszen nem csak társadalmi és gazdasági dimenziókban alakultak ki hatalmas különbségek. Mind infrastrukturális-, szolgáltatások szerinti- és az életkörülmények szempontjából is egyre jobban elhatalmasodnak a különbségek, a Zasian kerület javára.

A két kerület között, s ez által a városvezetésre nyomást gyakorolva, társadalmi feszültségek folyamatosan fennállnak. Míg a szegényebb Nogoon Nuur kerületben élő nomád pásztor népesség számára, a jelenlegi életkörülmények megfelelőek, addig a felsőbb osztály számára, maga a kerület látványa is problémás. Nogoon Nuur kerület ugyanis a déli kerületből is látszódik, hiszen Ulánbátor északi része domboldalon található. Az északi rész elmaradott infrastruktúrája, a szegényebb társadalmi rétegeknek elégséges, ugyanis a városba vándorlás előtt, sokkal szegényesebb körülmények között kellett élnie a nomád pásztor népességnek. Az itt élő népesség 68 %-a teljesen meg van elégedve a jelenlegi életkörülményeivel.

Khaltmaa Battulga, aki július 7-én megnyerte a választásokat, jobb életkörülményeket, több munkalehetőséget és jobb lakásállományt ígért a szegény kerületekben élőknek, ezzel próbálva a társadalmi feszültségeket mérséklését. A városvezetés számára az új elnökkel van esély a változásra, de a nomád népesség csekély hajlandósága, továbbra is problémákat fog okozni a városvezetés és várostervezés számára.

Forrás: https://www.economist.com/news/asia/21725039-tent-dwellers-apparently-ruin-view-ulaanbaatars-grander-neighbourhoods-villas-v-yurts

A Trump-Jinping barátságnak vége? – The Economist, 2017. július 8.

Áprilisban, Floridában tartották első találkozójukat Donald Trump és Xi Jinping (amerikai és kínai elnök). A következő találkozóra a Hamburgi G-20-as csúcstalálkozón került sor, ahol a két államfő tárgyalása már kevésbé volt nagyszerű, Trump nyilatkozata szerint.

Az elmúlt két hétben ugyanis, az amerikai külügyminisztérium kritikát fogalmazott meg, s leminősítette Kínát több okból kifolyólag (emberkereskedelem, Észak-Koreával kapcsolatos szankciószegés). A leminősítés után három nappal, amerikai romboló hadihajókat küldött a Pentagon, a Dél-kínai-tengeren fekvő Triton sziget mellé, amely a kínai agresszív területhódítások eredményeképp került Kínához Vietnamtól. Az amerikai műveleteket, a kínai külügyminisztérium, komoly katonai provokációként értékelte.

Július 4-én szintén kritikát fogalmazott meg Xi-Jinping számára az egyesült államok, hiszen USA úgy gondolja, hogy Kína túlságosan elnéző Észak-Korea és az általa végrehajtott ballisztikus rakétatesztekkel kapcsolatban. Az amerikai kormány a felszólítása ellenére, Trump úgy gondolja kevés nyomást gyakorolt a Kínai vezetésre. A Dél-kínai-tengeri és észak-koreai incidens, úgy tűnik egyre jobban el fogja mérgesíteni a két államfő közötti ,kezdetben fennálló jó viszonyt.

Trump úgy gondolta, meg tudja győzni Xi-Jinping-et, azonban naivitása miatt ez kevésnek bizonyult. Ugyan Kína puha szankciókat már alkalmazott Észak-Koreával szemben, de további szankciók esetében, Kína fél az északi rezsim stabilitásának felborulásától. A két államfő továbbra is hajlandó az együttműködésre, de korántsem olyan virágzó a viszonyuk, mint az áprilisi találkozó után.

Forrás: https://www.economist.com/news/china/21724821-was-it-wishful-thinking-suppose-they-would-be-donald-trump-and-xi-jinping-are-not-so-friendly

Kína start-upokat toboroz a high-tech fegyverkezési versenyhez – Chalres Cover – Emily Feng – Sherry Fei Ju, The Financial Times, 2017. július 9.

A kínai hadsereg egyre nagyobb mértékben köt szerződést, high-tech szektor beli kisvállalkozásokkal annak érdekében, hogy a high-tech fegyverek következő generációit tudja felmutatni a fokozódó high-tech hadászati versenyben.

Ez korántsem új jelenség, hiszen már 2013-óta a Nép Felszabadítási Hadsereg, katonai beszerzési pályázatokat hirdetett meg. Az új stratégiát úttörőnek tartja Xi-Jinping (kínai államfő), aki ebben az évben hozta létre a katonai-polgári integrációs fejlesztési bizottságot, a további, magánszektorral való együttműködés megkönnyítése érdekében.

A múlt héten megrendezett Civil Military Integration Expo-n, már be is mutatták az első magán szektor által készített eredményeket és katonai hardvereket. A China Aerospace Science képviselője dicsére a projektmunkákat, s leszögezte, hogy már az USA-ban és sok más országban is bevett gyakorlat a civil szféra bevonása.

Az expo egyik legimpozánsabb eredménye egy, a Yunzhou Tech Corporation által létrehozott vezető nélküli csónak volt. A vezető nélküli csónak, hasonlít az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézet által 2014-ben megrendelt projektjéhez. Kína úgy vélekedik, hogy jelenleg még az USA mögött állnak, de 3-4 éven belül ledolgozzák hátrányukat. Ezen felül hangsúlyozzák a magánszférával való együttműködés gyorsaságát és olcsóságát, amely nagy versenyelőnyhöz juttatja Kínát.

Forrás: https://www.ft.com/content/5883d3d2-62cd-11e7-91a7-502f7ee26895

Afrika Imperialista Népköztársasága? – Hannah Ryder, Project Syndicate, 2017. július 13.

Néhány hónapja a New York Times címlapján jelent meg a gondolat miszerint Kína a 21. század új gyarmatosítója. Számos más forrásban is megjelent ez a kijelentés. Azonban a New York Times-al szemben többek úgy vélik ez a kijelentés nem helytálló. Tény, hogy voltak erős kereskedelmi és befektetési kapcsolatok, de mindig volt egyértelmű dominancia is. Ma Kína igyekszik csökkenteni a más népekre gyakorolt olyan dominanciáját, amik rossz érzést keltenének. Mint ahogy az korábban megtörtént Nagy-Britanniával szemben is, amikor is dominanciáját igyekezett más népekre erőltetni.

Az cikk szerzője nemrég egy vizsgálatban vett részt ahol megállapították, hogy a kínai magánvállalatok, állami vállalatok, kormányzati szervek és nem kormányzati szervek csak olyan országgal szeretnek üzleti tevékenységet folytatni amelyek hivatalosan is elismerték kapcsolataikat Kínával. Ez a gyarmatosítások során nem így történt, ezért sem jó kifejezés illetve összehasonlítási alap sem. Kenyában például erős a kínai jelenlét. Számos kínai érdekeltség köthető olyan tevékenységekhez, mint a különleges gazdasági övezetek irányítása és a nagy infrastrukturális és mezőgazdasági projektek irányítása.A második megfigyelés az, hogy a kínai szereplők nem kerülik el azokat a kormányokat, amelyek saját állampolgáraik érdekeit támogatják. Például az erős hazai munkaügyi jogszabályokkal rendelkező afrikai országokba is hajlandóak befektetéseket eszközölni. Szintén hajlamosak több helyi munkavállalót alkalmazni a kínai munkaerőhöz képest. Egy nyolcvan afrikai országban történő, több mint 1000 céget érintő McKinsey-felmérés szerint az alkalmazottak közel 90%-a helyi volt. Az építési projektekből és a gyártási beruházásokból eredő munkahelyteremtés döntő fontosságú, különösen olyan országokban, mint Dél-Afrika, Namíbia és St. Lucia, ahol a fiatalok 40% -a vagy annál több munkanélküli.A kutatás során feltárt harmadik megfigyelés a kínai befektetési döntések valódi összetettségéhez kapcsolódik. Mint minden befektető, az afrikai kínai szereplők is a hozamok maximalizálására összpontosítanak, ez azt jelenti, hogy gyorsan növekvő gazdaságokat keresnek. Sok más befektetőtől eltérően, a kínai szereplők bizonyultak hajlandónak gazdasági és politikai kockázatokat vállalni olyan országokban mint például Angola, a Kongói Demokratikus Köztársaság. Az Afrikai országok vezetőinek mindezek mellett kötelezettségük van saját választóik felé, hogy Kínával fenntartott kapcsolataik megfeleljenek saját fejlesztési érdekeiknek és célkitűzéseiknek. A szerző szerint fontos, hogy minden kormány készítsen mélyreható „kínai tervet”. Meg kell keresni ehhez a tervhez a megfelelő szereplőket, és megállapodni a részletekről illetve fontos, hogy tisztában legyenek saját erejükkel és fontosságukkal. Végül be kell vonni a hazai szervezeteket is.

forrás:  https://www.project-syndicate.org/commentary/china-investment-africa-power-dynamic-by-hannah-ryder-1-2017-07

 

 

Liu Xiaobo a semmiért hunyt el? – Minxin Pei, Project Syndicaate, 2017. július 16.

Liu Xiaobo – az emberi jogok élharcosa, bebörtönzött kínai disszidens és Nobel-békedíjas – halála viszonylag hirtelen következett be.  Ez egyben egy erős üzenetet is küld, miszerint a Kínai Kommunista Párt (CCP) vezetői elkötelezték magukat politikai monopóliumuk bármilyen eszközzel és bármilyen áron történő védelmére. Amikor 2010-ben elnyerte a Nobelt, a kínai hatóságok nemcsak megakadályozták családjának Oslóba utazását, hogy elfogadja a díjat, még a feleségét is letartóztatták. Az előző hónapban elutasították kérvényét, hogy kezeltethesse a májrákját, ami végül a halálához vezetett. Ez a fejlemény aligha vállalható fel annak a kínai vezetésnek, amely arra törekedett az elmúlt években, hogy a nyugat felé egy „puha hatalom” képét mutassa. Nem is nagyon érték őket eddig kritikák a nagyobb nyugati vezetőktől nyilvánosan. Angela Merkel megemlékezett a „bátor harcos” haláláról, de más jelentős megnyilvánulás nem történt a nyugati vezetők részéről. A kínai kormány megtagadta azt az utolsó kívánságát Liunak, hogy utolsó napjait hagy töltse külföldön, szabadon. De hogy elkerülje a negatív kommenteket szervezett egy állami temetést amin több tízezer ember vett részt. Sírhelye politikai emlékhellyé vált és az örökkévaló szimbóluma az autokratikus uralom ellen.

Az életszínvonal emelkedése az évtizedek alatt a KKP legitimitását olyan mértékben erősítette, amelyet kevesek tudtak volna elképzelni 1989-ben, amikor Liu először a Tienanmen téri tiltakozások élére állt. Azonban a rendszer néhány alapvető gyengeséggel szenved, a legmagasabb szinttő kezdve. Xi Jinping korrupcióellenes kampánya a közelmúltban új lendületet kapott. Ahogyan a politikai elit egységét erodálja, a rendszer egyre inkább törékeny lesz. A lassuló jövedelemnövekedés tovább rontja a rendszert. Az emelkedő anyagi jólét ígérete alapozza meg a KKP legitimációs igényét. Az elmúlt években a globalizáció elleni küzdelem, amely a Brexitben és az amerikai elnök Donald Trump megválasztásában mutatkozik meg, további bizonytalanságot jelent a kínai gazdasági jövő számára. A kínai vezetők megpróbálnak a hazai fogyasztás által vezetett növekedés felé tolódni, de a valóság az, hogy a gazdaság nagymértékben függ az exporttól.A növekvő jólét kedvező strukturális feltételeket teremtett a demokratikus átmenet számára. Természetesen, amikor a gazdasági növekedés csökken, mint most, a KKP könyörtelen elnyomáshoz fordul, és visszatér a nacionalizmushoz, hogy megakadályozza a hatalomra való kihívásokat.A fokozódó elnyomás végül olyan zűrzavarhoz vezethet, amelyet még a világ legerősebb egypártrendszere sem tud eltitkolni. Mindezek alapján világosnak tűnik, hogy a kínai rezsim rossz bánásmódjába Liuval erőteljes jele a gyengeségnek. Talán az elkövetkező évtizedekben bekövetkező változások elvezetnek oda amiért Liu egész életében harcolt.

forrás: https://www.project-syndicate.org/commentary/liu-xiaobo-death-weak-china-regime-by-minxin-pei-2017-07

Kína 20 milliárd dollárt költött a tavalyi évben tengerentúli kikötők felvásárlására – James Kynge, The Financial Times, 2017. július 16.

Peking arra törekszik, hogy a sarkkörön előremozdítsa a hajózási útvonalait kiadásainak növelésével és új utakat nyisson meg. Kínának a tengerentúli kikötők felvásárlásával folyamatosan növekszik a hatalma a tengereken. Egyre jobb elérést is biztosít számukra a világ távolabbi pontjaihoz. A kikötők helyszínei, amelyekbe Kína befektet azok, amelyet Peking júniusban elengedhetetlennek tartott az “One Belt One Road” sikere szempontjából és egyben a „kék gazdasági folyosó” részei. A Grisons Peak kutatása szerint ebben az évben kínai vállalatok kilenc tengerentúli kikötőbe kívánnak befektetni összesen 20,1 milliárd dollár értékben. A Kínából az Indiai-óceánig, majd a Földközi-tenger felé irányuló három tengeri útvonal egyikének jelentősége az újonnan bejelentett beruházás is. A hírek szerint Malajziára 4 különböző kezdeményezést hoztak létre eltérő értékben, ami a kikötőket illeti. Ezek a 7,2 milliárd dolláros Melaka Gateway, a 2,84 milliárd dolláros Kuala Linggi Port, az 1,4 milliárd dolláros Penang Port és a 177 millió dolláros Kuantan port projektek. Indonéziában a Ningbo Zhoushan Port 590 millió dollárt tervez befektetni a Kalibaru projektbe. Jing Gu –Sussex Egyetem professzora- szerint ez a Délkelet-Ázsiai irány mutatja Kína törekvéseit a jó szomszédi viszonyra.” Ugyanakkor meglehetősen ellentmondásos a területi szuverenitással és a kínai gazdasági erővel és erőforrás-szükségletekkel kapcsolatos folyamatos kérdésekkel kapcsolatban”- tette hozzá Gu Gu, az egyetem Rising Powers és a globális fejlesztési központ igazgatója. Az egyik tervezett projekt Arhangelszk mellett, a Fehér-tengeren és a Szibériába mélyülő vasúthoz tartozó, mélytengeri kikötőt foglal magában. A tavaly tavaszi beruházást a Poly Group nevű kínai állami tulajdonú vállalat vezette. Cél, hogy befektetéseket indítson a kikötőben és a vasúton. Klaipeda, litván kikötő, és a sarkvidéki forgalom egyik csomópontja. Kínai segítséggel egy új konténerszállító kikötőt építene. Az illetékesek a hírek szerint már találkoztak is és közeledtek az álláspontok egymáshoz. Azonban a kritikusok szerint felmerül a kérdés, hogy vajon a kikötői kereskedelmi befektetések valóban kereskedelmi befektetések-e. Stratégiai szempontból a kikötői tulajdon lehetőséget biztosít katonai errő befogadására is vagy információgyűjtésre.

Forrás: https://www.ft.com/content/e00fcfd4-6883-11e7-8526-7b38dcaef614

Kína: a Koreai-félsziget válsága nem a mi felelősségünk – Charlotte Gao, The Diplomat, 2017. július 12.

Dél-Korea megtette javaslatát, hogy miként kéne az észak-koreai kérdést megoldani, ezt Kína üdvözli is. Miután Észak-Korea július 4.-én sikeresen indított egy interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM), a koreai félszigeti válság elért egy újabb fordulóponthoz. Az újonnan megválasztott dél-koreai elnök – Moon Jae – egy németországi meghívás alkalmával tartott egy fontos beszédet, amiben kitért Észak-Koreával kapcsolatos nagyszabású stratégiai tervére. A stratégiai javaslatot két fontosabb részre lehet bontani.

Először is kiemelik, hogy Dél-Korea a béke útját követi és mindaddig garantálja az észak-koreai rezsim biztonságát, amíg Észak-Korea leépíti nukleáris programját. Kiemelik, hogy nem kívánják Észak-Korea összeomlását és nincsenek újraegyesítő terveik. A kijelentések célja az is volt, hogy Észak-Korea menjen el a nukleáris fegyverek felszámolására irányuló többoldalú tárgyalásra. Másodszor Moon javaslatot tett Észak-Korea gazdasági felvirágoztatására ami azon alapul, hogy Észak-Koreát ismét felhelyezik a Koreai-félsziget gazdasági térképére. Arra kérte Észak-Koreát, hogy folytassák a nem politikai csere- és együttműködési projekteket, magánszektor beruházásokat. Július 10-én a kínai külügyminisztérium szóvivője – Geng Shuang – azonnal üdvözölte Moon kezdeményezését és kiemelte, hogy támogatják a kétoldalú tárgyalásokat. Mindezek mellett ösztönözte a nemzetközösséget, hogy támogassák a dél-koreai elnököt elképzeléseiben. Július 11.-ei sajtótájékoztatón már kicsit másképp fogalmazott. Kijelentése szerint a koreai nukleáris kérdés lényege a DPRK és az USA közötti konfliktuson alapul, és lényegében biztonsági kérdés. Kína felelősségét hárította és nem tartja kulcsfontosságúnak a Koreai-félsziget nukleáris kérdésének megoldását. Mindezek után Geng élesen bírált „bizonyos embereket” anélkül, hogy konkrét neveket említett volna és arról beszélt, hogy az utóbbi napokban bizonyos emberek túlzóak, és játszanak az úgynevezett “kínai felelősség” elmélettel. Ezek az emberek vagy nem értették a Koreai-félszigeti nukleáris kérdéskörét, vagy ezt hátsó szándékkal tették, hogy elhárítsák a felelősséget.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/china-korean-peninsula-crisis-is-not-our-responsibility/

Mit jelent Pakisztánnak Modi Izraeli látogatása? – Kunwar Khuldune Shahid, The Diplomat, 2017. július 11.

Modi látogatása Izraelben nagy érdeklődést keltett Pakisztánban, főleg azok után, hogy a két fél aláírt egy fegyverkereskedelmi megállapodást. Ez a megállapodás 8000 tankelhárító rakétát tartalmaz amelyet Pakisztán az izraeli Aerospace Industrie-től vásárol meg. A múlt hónapban egy indiai haditengerészeti kontingens részt vett Izraelben egy 5 napos kiképzésben. Három hónap múlva ismét esedékes lesz egy kiképzés, amikor is indiai pilóták mennek Izraelbe hadgyakorlatra. Az előrejelzések szerint ez az év rekordév lehet az izraeli fegyverkereskedelemnek Indiában.

Egy nappal Modi érkezése előtt az izraeli külügyminisztérium ismételten megerősítette a terrorizmus elleni küzdelemben való kölcsönös együttműködést Indiával, hiszen hasonló fenyegetésektől tarthatnak akár Pakisztánból is. “Mindketten ugyanazt a csapást szenvedjük. Valójában nem látok különbséget a Lashkar-e-Taiba és a Hamasz között. A terrorista terrorista “- mondta Izrael külügyminiszterének főigazgató-helyettese, Mark Sofer a látogatás előtt. Ez megegyezik az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által kijelentetekkel, miszerint globális terroristának nevezte Hizbul Mujahideen-t és az Egyesült Jihad Tanács vezetőjét, Syed Salahuddin-t. Ez Modi számára diplomáciai győzelem. De a sikeres diplomáciát az is jól fémjelzi, hogy Modi már 12 muzulmán országba látogatott el.Az Izraellel és Indiával Palesztinában és Kasmirban harcoló Pakisztánnak két diplomáciai kártyája van. Az egyik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 47 állásfoglalást fogadott el Izraellel szemben, 18 –at tavaly óta, miközben csak 9 volt Kasmirral szemben 1957 óta. A második lehetőség a pakisztáni és a pán-iszlámista diplomácia politikájának újragondolása lenne. Ez hosszútávon erősítené meg Kasmír anatómiájára vonatkozó követelését. Azáltal, hogy nem korlátozza magát ideológiai prizmákkal, India sikeresen beleegyezett abba, hogy Szaúd-Arábiával és Izraellel is üzletel a védelmi ügyek terén, anélkül, hogy veszélybe sodorhatná Új-Delhi gazdasági érdekeit Iránnal. Eközben Pakisztán egy szaúdi vezetésű katonai koalíciót irányított Irán ellen, és arra ösztönözte Teheránt, hogy ne csak átgondolja az Iszlámábáddal folytatott pénzügyi tárgyalásokat, hanem közvetlen katonai fenyegetéseket is eszközöljön a pakisztáni területeken.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/what-modis-israel-visit-means-for-pakistan/

Abe észak-európai körútja és Japán sarkvidéki ambíciói – Mina Pollmann, The Diplomat, 2017. július 13.

A németországi G20-ak csúcstalálkozóján a Japán miniszterelnök – Shinzo Abe – is részt vett. Majd utána  egy európai túrán vett részt, aminek célja az volt, hogy erősítse a partnerséget az európai országokkal. Ellátogatott Svédországba, Finnországba, Dániába illetve ellátogatott volna még Észtországba is, de ezt utólag törölték a Japánban történt áradások miatt. Látogatásának középpontjában az észak-koreai provokációk és a sarkvidéki erőforrások fejlesztése volt.

Svédországban Abe és Stefan Lofven miniszterelnök azt kérte Észak-Koreától, hogy állítsa le a rakétakísérleteket, és ígéretet tett az ENSZ Biztonsági Tanácsa fokozott együttműködésére. Abe szintén elítélte az áprilisi támadást Stockholm központjában, és azt mondta, hogy Japán és Svédország együttműködik a terrorizmus elleni küzdelemben. Japán és Svédország meg akarják növelni kétoldalú kereskedelmi kapcsolataikat, mivel a két ország a jövőre ünnepli diplomáciai együttműködésüknek 150. évfordulóját. A finn elnökkel Abe kifejezte Japán azon szándékát, hogy nagyobb szerepet játsszon az Északi-sarkvidék Tanácsában – egy testület, amely jelenleg Finnországban van, és Japán megfigyelői státuszt tölt be. Finnország több megállapodást írt alá, többek között a környezetvédelmi együttműködés fejlesztéséről. Oroszországot is említették tárgyalásuk során. Abe elmondta: “Megerősítettük szoros együttműködésünket Oroszországgal”, és gratulált Finnországnak az Oroszországtól való függetlenség 100. évfordulója alkalmából. Végső megállójánál Abe beszédet mondott a dán miniszterelnökkel – Lars Lokke Rasmussennel – megerősítve Japán és Dánia együttműködését a szabad kereskedelemben, az erőforrások fejlesztésében és kutatásában az Északi-sarkvidéken és Grönlandon. Rassmussen szintén határozottan elítélte Észak-Korea provokatív cselekményeit.

Japán különösen az északi-sarkvidék iránt érdeklődik, mivel az Észak-Kelet Passage 10 nappal lerövidíti az Ázsiából Európába eső hajózás napjait. Kína és Oroszország is tett már erőfeszítéseket erre. Kína már küldött is át kereskedelmi hajókat a régióban és Oroszország is igyekszik kihasználni földrajzi pozícióját. A közelmúltban a kínai elnök is többször tett látogatást a skandináv régióban vagy fogadott delegációt, amit az sem akadályozott meg, hogy például Dánia nehezményezte a Liu Xiaoboval szembeni bánásmódot. Ez is jól tükrözi Kína üzleti étvágyát a régióban, ami tovább sarkalja Japánt arra, hogy mind kreatívan lépjen majd fel.

forrás: http://thediplomat.com/2017/07/abes-nordic-tour-and-japans-arctic-ambitions/

India vízenergia nexusai – Mohsin Amin and Simi Mehta, The Diplomat, 2017. július 13.

Indiában a vízkrízis hatással van az energiaellátásra is. De mi lehet tenni? A víz- és energiarendszerek szorosan összefüggnek. Nem ez az első alkalom, 2016-ban is megtörtént, hogy a vízhiánynak távolabb mutató negatív hatásai is voltak. A víz hiányában le kell állítani például a széntüzelésű erőműveket hiszen nincs miből gőzt előállítani ami a turbinákat hajtaná. A Krsna vagy a Ganges- folyó menti települések is vízhiánytól küzdöttek és küzdenek amik veszélyeztetik az ivóvíz ellátást. A Maharashtra államban lévő 1,130 MW-os Parli erőművet a vízhiány miatt 2015 júliusától bezárták. 2010-ben a Maharashtra állami tulajdonú közműve, a MahaGenco szintén leállította a 2,340 MW-os Chandrapur hőerőmű több egységét az aszály hatása miatt. És ez csak néhány erőmű amelyekről a híradásokban hallani lehet. De az aszály az épülő erőművek esetében is kérdéseket vetett fel hogyan fognak működni. Indiai vízerőművei is érintettek, a vízenergia-termelés közel 20 százalékkal esett vissza 2015-hez képest, még akkor is, ha 1,5 GW-os új vízkapacitást telepítettek. Egy 2016-os Indiai Központi Vízügyi Bizottság (CWC) által készített felmérés szerint India 91 tározójában rendelkezésre álló vízmennyiség 31 milliárd köbméter volt, ami a kapacitás 19%-a.Az éghajlatváltozás egyértelműen hatással van Indiára is. A monszun időszak egymás követő két évben is szegényesnek bizonyult. A Himalája hójának megolvadása kevesebb vizet eredményezett az előző évekhez képest. Az ország ivóvízének 85 százaléka származik a víztartó rétegekről, de vízszintjük a WaterAid szervezet szerint csökken. Az indiai vízhiány megnehezíti a vízügyi és az energiaágazati tisztviselők számára a villamos energiatermelés és az ivóvíz felhasználás, a mezőgazdaság és más iparágak közötti eloszlatást. Greenpeace jelentések szerint, ha India tovább folytatja a szénerőművek építését tovább növeli a krízist a jövőben. Növénytermeléssel foglalkozó területek közelében az eredmény katasztrofális lehet.Egy másik komoly probléma a földalatti vízellátás csökkenése a gazdák túlzott kitermelésének köszönhetően. Ez azért van, mert a felszín alatti víz nyílt forrású erőforrás, és bárki szivattyúzhatja a vizet a saját földje alatt. Tekintettel arra, hogy India rendkívül széttagolt földtulajdonosi szempontból, átlagosan kevesebb mint két hektárnyi egy gazdaság mérete, elkerülhetetlen a közösség tragédiája. A gazdálkodók két-négyszer annyi vizet használnak fel, hogy egy nagyobb élelmiszer terményt hozzanak létre, mint Kínában vagy Brazíliában. Megvannak a potenciális megoldások is. Ilyen lehetne újabb víztározók építése vízgyűjtő helyeken, a nukleáris energia előtérbe helyezése. További lehetőségek vannak a napenergiában, ezt össze kell vonni a Jawaharlal Nehru Nemzeti Solar Misszióval (JNNSM) és a napenergia városfejlesztési programjával, amelynek célja a 20 000 MW napenergia 2022-re történő telepítése. Vízfelhasználási hatékonyságot elősegítő politikát kell bevezetni a gazdálkodók körében. Újra kell gondolni az agrárpolitikát és változtatni a termelt növényeken kevésbé vízigényesekre.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/indias-water-energy-nexus/

Az EU és Japán között köttetet megállapodás sarkalhatja-e Amerikát kereskedelmének újragondolására? – Erik Brattberg and James L. Schoff, The Diplomat, 2017. július 12.

Japán és az EU világos üzenetet küldött Washingtonnak, felszáll a fedélzetre vagy megkockáztatja, hogy hátra marad. Mindkét térség exportorientált, nagy részesedéssel is rendelkeznek a globális piacon. Így tehát amikor az USA hátrál a szabadkereskedelmi megállapodástól nem meglepő, hogy Tokió és Brüsszel együtt lép fel. Szabadkereskedelmi megállapodásuk kihathat az USA-ra is ahol a jövőben döntenek a jövőbeli kereskedelmi agendáról. Japánban is és az EU-ban is nagy hangsúlyt fektetnek az USA-val közös szabadkereskedelmi megállapodásokra, hiszen ezek mind gazdasági mind geostratégiai szempontból fontosak.

A TPP és a TTIP amellett, hogy magas normákat fektet le, egyaránt szolgálhatja az EU és Japán Washingtonnal közös biztonsági partnerség elmélyülését azokban az időkben, amikor Kína növekvő nyomást gyakorol. Azonban azzal, hogy Trump visszalépett a TPP-től és befagyasztotta a TTIP tárgyalásokat arra ösztökélte az EU-t és Japán, hogy saját kereskedelmi megállapodást kezdeményezzenek egymással. Ez a Japán-EU gazdasági partnerségi megállapodás (JEEPA). Az EU és Japán együttesen a világ GDP-jének több mint egyharmadát teszi ki. A megállapodás értelmében Japán csökkenti vagy megszünteti az EU borainak, sajtjainak, sertéshúsának és bőrtermékeinek tarifáit, míg a japán autók sokkal jobb kereskedelmi feltételeket fognak bejutni Európába. A JEEPA azt is szemlélteti, hogy a két fél elkötelezett a globális kereskedelmi megállapodások terén. Japán esetében az EU-val jelenleg egy szabadkereskedelmi megállapodás aláírása segíthet annak biztosításában, hogy a TPP előírások beépüljenek más olyan USA-beli szerződésekbe is, amelyekben Japán érdekelt, mint például a NAFTA vagy bármely jövőbeli USA-Japán kétoldalú kereskedelmi megállapodás. Tokió reménykedhet abban is, hogy az EU-val folytatott kereskedelmi tárgyalások nyomást fognak gyakorolni a Trump adminisztrációra, hogy üljenek vissza a TPP tárgyalóasztalához. Ez a megállapodás, ami a Kanadával kötött megállapodáson alapul, az EU-nak is kapóra jön a Brexit ideje alatt. Az Uniónak jövőbeli célja más Ázsiai országokkal való megállapodás is.
A szimbolizmuson és a tárgyalási taktikán túl a JEEPA potenciális érdemi hatása az, ami a legfontosabb. Az amerikai vállalkozások, amelyek a marhahúst, sertést, borokat, cipőket, kozmetikumokat, és egyéb termékek széles választékát állítják elő vagy értékesítik Japánban vagy Japánnak, végül az árversenyben jelentős hátrányt szenvedhetnek, mivel az uniós exportok árai csökkennek. Ugyan ez az autópiacon is meg fog mutatkozni. Mivel ezek mind negatívan érinthetik az amerikai piacot az iparági képviselők minden bizonnyal a Kongresszusra és a Fehér Házra nyomást fognak gyakorolni, hogy rugalmasabban álljanak a szabadkereskedelmi megállapodásokhoz. Az EU és Japán közötti megállapodás fontos előrelépés, de kérdéses, hogy az USA globális szerepvállalása nélkül elképzelhető-e ezeknek az elterjedése. Nyilvánvaló tehát, hogy Tokió és az EU nem fogja kivárni míg az Egyesült Államok dűlőre jut saját magával.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/can-the-eu-japan-deal-prompt-a-us-recalibration-on-trade/

Kína legújabb cenzúra módszerei a kijelzőn – Sarah Cook, The Diplomat, 2017. július 08.

Ebben a veszélyes évfordulókkal teli hónapban bemutatja a Kommunista Párt a frissített internetes ellenőrzéseit. Ezek az évfordulók politikai szempontból igen érzékenyek. Ilyen Július 1. mikor Hongkong visszakerült Kínához, Július 5.-e, a 2009-s etnikai tisztogatás a Xinjiang régióban, Július 6. Dalai Láma születésnapja, vagy Július 9. ami a kínai emberi jogi ügyvédek elleni széles körű elnyomó fellépés második évfordulója. Ezek az évfordulók lefedik Liu Xiaobó halálát. Ilyen körülmények között nem csoda tehát, hogy a CPC szigorította az információellenőrzést és a digitális rendszerek kontrolját. Ezek azonban már emberjogi kérdéseket is felvetnek.

Ilyen intézkedés a VPN-el szembeni fellépés, aminek hatására számos program törölve lett, köztük a Green is elkezdte visszahúzódását. Azonban az intézkedéseknek másodlagos hatása, hogy eszközöket sebezhetőbbé tesz. Sokan nem csak a cenzúrázott oldalak elérésére használják az alkalmazást, hanem biztonsági célokra is.

A legutóbbi ellenőrzések az etnikai és vallási kisebbségekre összpontosultak Xinjiangban. Bekérettek személyi igazolványokat, mobiltelefonokat, külső meghajtókat, hordozható merevlemezeket, hordozható számítógépeket és médiakártyákat augusztus elsejéig regisztrálásra és szkennelésre. Hivatalos állásfoglalás szerint terrorista szervek után kutatnak. Tibetben a WeChat azonnali üzenetküldő alkalmazás az utóbbi években egyre népszerűbbé vált, ahogyan Kínában is. De a Dalai Láma vagy a születésnapja közötti kommunikáció használata már problémába ütközik. A kanadai Citizen Lab januárban végzett tesztje szerint a “Dalai Lama” tibeti helyesírása automatikusan törlődött a WeChat üzenetekben. Eközben legalább két tibeti embert bebörtönöztek mert részt vett egy WeChat csoportban, amely a szellemi vezető 80. születésnapjáról emlékezett volna meg. Új tendenciát mutat, hogy a vallási hívók által látogatott istentiszteleteken és közterületeken is kamerákat szerelnek fel. Márciusban a Zhejiang hatóságok bejelentették, hogy kampányt indítanak a templomokban és esetleg a buddhista templomokban lévő megfigyelő kamerák felszerelésére.”Ahogy a Tibeti Mozgalom digitális biztonsági képességei javulnak, úgy a kínai kormány kifinomultabb hacker technikákat vet be”- írja Nithin Coca újságíró egy Június 27.-ei cikkében. A Jiangsu tartományban lévő helyhatóságok a múlt hónapban frissítették a Falun Gong propaganda ellen tett erőfeszítéseiket. LED-es gördülő képernyőket, rajzfilmeket, mikroblogokat és QQ üzeneteket tesznek közzé – beleértve az iskolákban is -, hogy démonizálják a Falun Gong-ot és más tiltott vallási csoportokat.A növekvő ellenőrzések megnehezítik az üldözött csoportok és egyének dolgát illetve nehezítik az információhoz való jutást. Ugyanakkor a párt költségeit is növelik és ebből a szempontból, bár a CPC idén sikeresen elhallgattatja a kritikusokat, a pártvezetők a jövőre nézve újabb kihívásokkal találkozhatnak.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/chinas-newest-censorship-methods-on-display/

 

A TPP halála a vietnami munkaügyi reformok halála is egyben? – Nghia Trong Pham, The Diplomat, 2017. július 13.

Hanoinak a TPP ösztönzése nélkül is haladnia kellene a reformokkal. Jelenleg a vietnami törvény és gyakorlat messze távol van a nemzetközi munkaügyi normáktól. Vietnámban például nem szabad a szakszervezetek szabad alapítása és nem saját döntés a csatlakozás sem. A szakszervezetek megszervezését a Vietnami Szövetségi Munkaügyi Szövetség (VGCL) által elfogadott vietnami szakszervezeti charta írja elő és nem dolgozói hatáskör. Vietnamban a szakszervezeteket a 2013-as alkotmányban szerint a munkásosztály és a munkásság szociopolitikai szervezetei határozzák meg. Mind szervezeti, mind pénzügyi kérdésekben nem függetlenek. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezetek erősen függenek az államtól mind a pénzügyi támogatás, mind a személyzeti irányítás tekintetében.Azonban az Egyesült Államokkal a csendes-óceáni partnerség (TPP) végrehajtására irányuló munkaügyi partnerségi megállapodásában Vietnám elkötelezte magát amellett, hogy a nemzetközi munkaügyi normákat beépíti jogrendszerébe, és végrehajtja azokat a gyakorlatban. Az Országgyűlés napirendjére is tűzte a jogszabályok összefésülését.  Azonban annak köszönhetően, hogy az USA kivonult a TPP-ből a munkaügyi reformok megcsúsztak. Úgy vélik a reform már nem szükséges az USA kihátrálása miatt. Mások szerint szükséges hogy Vietnam folytassa a munkajogi reformját azáltal, hogy ratifikálja az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról szóló 87. és 98. számú ILO-egyezményeket, aminek köszönhetően számos politikai és gazdasági előnyhöz juthatna. ILO-normák ratifikálása, beépítése és végrehajtása fontos szerepet játszana a Vietnami alkotmány által biztosított értékek és jogok védelmében három módon. Segítenék a fenn álló jogszabályok közötti szakadékok áthidalását. Másodszor, az ILO-egyezmények ratifikálása lendületet teremtene a kormány fellépéséhez. A ratifikáció ösztönzést jelentene a kormány számára a vonatkozó hazai szabályozás végrehajtása érdekében. Harmadszor, a 87. és 98. egyezmények ratifikálása és beépítése a gyakorlatban növelné a végrehajtást azáltal, hogy az ILO felügyelete alatt végrehajtási kötelezettséget ír elő az államra.A politikai előnyök se maradnának el. Lehetővé tenné Vietnam számára, hogy elérje politikai törekvéseit a demokrácia, az emberi erőforrás-fejlesztés és a külkapcsolatok terén. Mindezzel lehetővé téve Vietnam számára, hogy elkerülje a külföldi országok és külföldi szervezetek kritikáját az emberi jogokkal és a munkavállalók jogainak megsértésével kapcsolatos állításokkal szemben.A jogi előnyök és a politikai előnyök mellett az ILO 87. és 98. egyezményeinek beépítése és végrehajtása gazdasági előnyökkel is jár Vietnam számára. A Világbank szerint az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások szabadsága hosszú utat jelenthet a munkaerő-piaci hatékonyság és a jobb gazdasági teljesítmény előmozdítása felé.  AZ EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás is előírja ezt. A megállapodás a vámeljárások legalább 90% -ának felszámolásáról szól a Vietnamból az EU-ba irányuló exportra vonatkozóan és az EU tőkeforrásainak növeléséről Vietnám számára. A TPP halálával Vietnam az USA-val kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokba kezdett a háttérben. Azonban biztosan erőteljes munkaügyi előírásokra lesz szüksége, amelyek legalább egyenértékűek a TPP keretében megtárgyalt intézkedésekkel. Így tehát látható, hogy a TPP halála nem jelenti feltétlen a reformok halálát is, hiszen számos előnnyel járna ez Vietnam számára.

Forrás: http://thediplomat.com/2017/07/will-tpps-death-kill-labor-rights-reform-in-vietnam/

A TPP és India: Lecke a jövőbeli növekedéshez – Harsha Vardhana Singh, Brookings Institute, 2017. július. 14.

2015-ig a TPP-t használták fel iránymutatóként a nemzetközi kereskedelem szabályozási rendszerében. Azonban nyilvánvaló volt, hogy a benne foglalt kötelezettségeket India nem tudja teljesíteni a 2015-20-as ciklusban. Azzal, hogy az USA visszalépett a TPP-től bizonytalanná vált a sorsa. Ez valamelyest kapóra jött Indiának mert a megállapodásnak köszönhetően nehezebben fért volna hozzá néhány kulcsfontosságú piacához. Más szempontból is jól jön ez Indiának, és számos lehetőséget hordoz magába. A TPP-megállapodás szövege egy olyan sablont nyújt, amely potenciálisan segítheti Indiát a belföldi politikai reformja, regionális vagy multilaterális együttműködési kezdeményezései (pl. A szabályozási koherencia), és még néhány elképzelés végrehajtásában. A szabályozási rendszerek esetében a sablon általában a rendszerre vonatkozó rendelkezéseket, valamint egyes meghatározott termékterületeket foglal magában. Számos irányítási elvet vehetnek át és hatékonyságukat is növelhetik az együttműködési mechanizmusok integrálásával. Indiának a tárgyalások során a vámtarifák megállapításával voltak problémái, ez a vámcsökkentés India számára lehetetlennek bizonyult. Azonban a TPP kínál annyi lehetőséget, hogy bizonyos hazai iparágakat képes megvédeni amennyiben arra szükség van és képes azokat rugalmasan kezelni. Ezeket a lehetőségeket meg lehetne vizsgálni annak érdekében, hogy lehetséges modellek vagy kiindulópontok legyenek a rugalmasságok kereséséhez, amelyek kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz vezethetnek a kereskedelmi tárgyalások során azokon a területeken, amelyek egyébként komoly aggodalomra adnának okot Indiának.

Forrás: https://www.brookings.edu/research/tpp-and-india-lessons-for-future-gains/

Oroszország és Kína kéz a kézben a G20-as csúcstalálkozó előtt – Bethany Allen-Ebrahimian, Foreign Policy, 2017. július 3.

A G20-as csúcstalálkozó előtt Xi Jingping és delegációja látogatást tesz Vlagyimir Putyin orosz elnöknél, amely a 3. idén. Ezzel is mutatva szolidaritásukat egymás felé illetve egységüket azok után, hogy felszólították az USA-t, hogy számolja fel a dél-koreai rakétavédelmi rendszerét. “Peking és Moszkva határozottan ellenzi a THAAD telepítését, és követelik, hogy az érintett országok állítsák le és vonják vissza a telepítést” – mondta Xi röviddel Moszkvában érkezése előtt. Az Egyesült Államok és Dél-Korea azt állítja, hogy a THAAD rendszer csak az észak-koreai nukleáris fenyegetések elleni küzdelmet szolgálja, de Kína úgy véli, hogy a radar képességei messze kiterjednek a kínai területre, és ezért súlyos biztonsági kockázatot jelentenek. Kína mindezek mellett hangosan ellenezte az Egyesült Államok bombázásait a Közel-Keleten, de az Orosz aktivitást üdvözölte Szíriában. A pekingi és a moszkvai viszony elmúlt években elmélyült, mivel Oroszország törekedett arra, hogy csökkentse Európától való gazdasági függőségét, míg Kína erőteljesebben támogatta a külföldi befektetéseit, köztük oroszországiakat is. A látogatás során Putyin a kínai elnöknek adományozza az „Order of St. Andrew” kitüntetést a kínai és orosz népért tett szolgálataiért. A kitüntetés Oroszország legmagasabb kitüntetése. A hivatalos látogatás során több közös nyilatkozatot és nagy értékű megállapodások megköttetését és bejelentését várják a szakértők.

Forrás: http://foreignpolicy.com/2017/07/03/russia-and-china-hold-hands-ahead-of-g-20-summit-south-korea-thaad-germany/

A világ legnagyobb bankjai – The Economist, 2017. július 15.

2016 végén a Banker szerint az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) volt a világ legnagyobb bankja. A bankokat a nyereség és a törzsrészvények alapján rangsorolják. A kínai és az amerikai bankok ismételten dominálnak a TOP10- ben. A Bank of America visszavette idén az 5. helyét az Agricultural Bank of China-tól. A kínai bankpiac továbbra is a világon a legnagyobb az eszközök és az elsődleges tőke tekintetében. Tavaly tovább erősítette Kína a vezető szerepét az amerikai bankok felett. Azonban a legnagyobb növekedést az országokban a másodlagos bankok érték el, Kína négy legnagyobb hitelezője kezdi elérni méretkorlátjait.

Forrás: https://www.economist.com/news/economic-and-financial-indicators/21724990-worlds-biggest-banks

 

Szerzők: Drávucz Márk, Gáti Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: