PAIGEO Podcast 037 – Oroszország és Kína Közép-Ázsiában

Kiélezett harcnak lehetünk szemtanúi Közép-Ázsiában: a térséggel korábban szoros politikai, katonai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápoló Oroszország az elmúlt két évtizedben fokozatosan kiszorul a térségből, és gazdasági szerepét Kína veszi át. 2000-ben Kína külkereskedelmi forgalma Közép-Ázsia felé még csak 1,8 milliárd dollárt tett ki, 2017-re azonban már meghaladta a 31 milliárd dollárt, amivel már jócskán meghaladta Oroszország külkereskedelmét a térséggel (18,6 milliárd dollár). Oroszország számára azonban Közép-Ázsia feletti befolyáshoz fontos stratégiai, gazdasági és ideológiai érdek fűződik, így nem fogja egykönnyen feladni a régiót. A rádióbeszélgetésben Bendarzsevszkij Anton, a PAIGEO igazgatója beszélget Vasa Lászlóval, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójával. A beszélgetés a Trend FM A Nap Vendége nevű külpolitikai műsorában került adásba 2019. január 8-án. A műsorvezető Lakatos László.

Jelenleg Közép-Ázsia fogalma alatt több nemzetközi értelmezés létezik – többek között történelmi, szovjet historiográfiai definíció, az UNESCO által használt értelmezés és a modern politikaföldrajzi értelmezés. „Közép-Ázsia” önálló földrajzi elnevezés először 1843-ban szerepelt a porosz Alexander von Humboldt könyvében, aki a földrajztudomány egyik alapítójának számít. A kialakult értelmezés szerint Közép-Ázsia alatt a tengeri kijárattal nem rendelkező ázsiai régiókat értjük. Ezt a logikát követve az UNESCO definíciója szerint a közép-ázsiai régióban benne van Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Mongólia és Afganisztán is. A XX. században használt szovjet definíció Közép-Ázsiához sorolt egyes kínai területeket is – Belső-Mongóliát, Tibetet és Xinjiang tartományt is, azonban nem volt része Kazahsztán. A jelen tanulmányban azonban Közép-Ázsia mai legelterjedtebb politikaföldrajzi definícióját használjuk, amely szerint a régió országai közé öt állam sorolható: Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán. Mindegyik poszt-szovjet utódállam, amely a Szovjetunió 1991-es összeomlásával nyerte el a szuverenitását, és amelyek határai jelenlegi formában az elmúlt száz évben alakultak ki a szovjet rendszer alatt.

Területileg és gazdaságilag meglehetősen különböző államokról van szó. A két véglet szinte minden szempontból Kazahsztán és Tádzsikisztán: Kazahsztán 2,7 milliárd négyzetkilométer területével a világ kilencedik legnagyobb állama, miközben Tádzsikisztán területe 143 ezer km2. Az IMF adatai szerint Kazahsztán 10.447 USD per fő szerinti nominális GDP-jével (2019-es becslés) a világ 54. leggazdagabb országa, miközben Tádzsikisztán nominális GDP-je 892 USD-t tesz ki per fő (2019-es becslés) , amivel a világ legszegényebb országainak a sorában helyezkedik el. Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán nyersanyagokban igen gazdag területen fekszik: Türkmenisztán a világ negyedik legnagyobb gázkészlet fölött diszponál, miközben Kirgizisztán és Tádzsikisztán országterülete nem bővelkedik nyersanyagokban. Kazahsztán a világ egyik vezető uránium exportőre is: 2014-ben a világ uránium termelésének a 41 százalékát állították elő. A földrajzi adottságoknak megfelelően alakul az öt ország gazdasági összetétele is: Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán exportjában a kőolaj-, gáz- és urán export dominál, és ebből szerzik bevételeik nagy részét. E közben Tádzsikisztán GDP-jének közel fele az Oroszországban dolgozó tádzsik lakosság hazautalásaiból tevődik össze.

Közép-Ázsia más-más okokból fontos Oroszország és Kína számára. Oroszország számára a térség olcsó nyersanyagok forrása – Moszkva itt olcsón juthat hozzá kőolajhoz és gázhoz, miközben a saját energiakészleteit világpiaci árakon Európa felé értékesítheti. Ez addig volt így, amíg Közép-Ázsia földrajzi izolációja miatt Moszkvára volt ráutalva. Kínai energetikai és infrastrukturális beruházásainak köszönhetően ez a helyzet mára egyre inkább megváltozik. Másrészt Közép-Ázsia fontos felvevőpiaca az orosz készáruk számára: elsősorban élelmiszeripari, gépipari és magastechnológiájú áruk. Közép-Ázsia fontos stratégiai, védelmi szempontból is. Egyrészt a vallási radikalizáció terjedésének a megállításában van szerepe, másrészt geopolitikai szempontból Oroszország peremvidéke, ütközőzóna, így orosz szövetségesként felbecsülhetetlen szerepe van: több nagyhatalom és regionális hatalom és Oroszország között fekszik (Kína, India, Törökország, Irán). Nem utolsó sorban pedig belpolitikai szempontból fontos: az orosz birodalmiság és a szovjet múlt kihangsúlyozása fontos elemévé vált az orosz hatalmi narratívának. A jelenleg egyik uralkodó ideológia Oroszországban az eurázsianizmus – Oroszország különutasságának, egy Európa és Ázsia között fekvő multikulturális és konzervatív birodalomnak az ideológiája. Közép-Ázsiának ebben hangsúlyos szerepe van, kihagyhatatlan eleme az orosz külpolitikai gondolkodásnak.

Kína számára Közép-Ázsia egy köztes állomás, egyfajta híd Európa és a Közel-Kelet felé. Emellett rendkívül fontos eszköz lehet a Kína többi részéhez képest elmaradottabb, Közép-Ázsiával határos Xinjiang tartomány fejlesztésére. Oroszországhoz hasonlóan fontos szerepe van olcsó nyersanyagok forrásaként és potenciális kínai felvevőpiacként. Kirgizisztán és Tádzsikisztán importjának már több mint a felét kínai könnyűipari áruk teszik ki, amiket Kirgizisztán például tovább értékesíti az Eurázsiai Gazdasági Unió többi országa felé.

Kína a jelenlegi helyzetben egyre több előnyt tud felmutatni a közép-ázsiai országok számára, és sikeresen helyettesítheti az eddig a régiót domináló Oroszországot. Kína felvásárolja azokat a nyersanyagokat, amelyeket korábban Oroszország vásárolt. Ráadásul a növekvő kínai gazdaság egyre több nyersanyagot igényel. Kína el tudja látni a régiót azokkal a késztermékekkel, amiket Moszkva értékesített – például gépipar vagy high-tech ipar. Kína lett Közép-Ázsia fő hitelezője és fő beruházója. Oroszország gazdasági és ezzel együtt politikai befolyása így egyre csökken, és nem állnak olyan eszközök a rendelkezésére, amivel ezt a helyzetet megfordíthatná.

A témában készített részletes elemzésünket a következő linken olvashatják.

Szerző: Bendarzsevszkij Anton

Bendarzsevszkij Anton 2010-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte a diplomáit Média és Kommunikáció és Történelem szakokon (MA), illetve politológiát tanult a Leicester-i Egyetemen (UK). Szakterülete a poszt-szovjet térség – kiemelten Oroszország, Belarusz és Ukrajna – geopolitikája és biztonságpolitikája, gazdasági kapcsolatai és a térség integrációs folyamatai. E témákban a nemzetközi konferenciák rendszeresen meghívott előadója és 2011 óta rendszeres vendége külpolitikai szakértőként a magyar média legfontosabb orgánumainak.

Anton Bendarzsevszkij

Bendarzsevszkij Anton 2010-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte a diplomáit Média és Kommunikáció és Történelem szakokon (MA), illetve politológiát tanult a Leicester-i Egyetemen (UK). Szakterülete a poszt-szovjet térség - kiemelten Oroszország, Belarusz és Ukrajna – geopolitikája és biztonságpolitikája, gazdasági kapcsolatai és a térség integrációs folyamatai. E témákban a nemzetközi konferenciák rendszeresen meghívott előadója és 2011 óta rendszeres vendége külpolitikai szakértőként a magyar média legfontosabb orgánumainak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: