PAIGEO Podcast 030 – India és a stratégiai függetlenség

India az utóbbi két hónap folyamán egyrészről aláírt egy katonai-biztonság politikai megállapodást (COMCASA) az Egyesült Államokkal, másrészről lebonyolított egy államfői csúcstalálkozót Oroszországgal, melyben számos napirendi pont mellett megállapodtak egy, az amerikai szankciókat bőven túllépő, több mint ötmilliárd dollár értékű S-400-as légvédelmi rendszer megvásárlásáról. A beszélgetés során sor kerül ezen fejlemények elemzésére India stratégiai szuverenitásának tükrében, megvizsgálva ennek hátteret is kialakulását az indiai külpolitika változások következtében. Ezen kívül szó esik meghatározó kapcsolatairól, valamint olyan stratégiailag meghatározó kérdésekről, mint nyersanyag függősége és az Indiai-óceán régiójának fontossága. A podcastben Róma Ádám, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány junior kutatója beszélget Lakatos László műsorvezetővel, a Trend FM „A Nap Vendége” című műsorában.

A fenn említett két eseményen keresztül tisztán kirajzolódik az indiai stratégiai szuverenitás, függetlenség, mint India külpolitikájának eszköze és célja. Eszköze, mivel ezzel próbál előnyös helyzetbe kerülni a jelenlegi, illetve feltörekvő nagyhatalmak között – ahogy sikerült az Iránt és a vele kereskedőket súlytó amerikai szankciók alól fél éves felmentést kapni – de regionális hatalomként a többi hatalom közötti autonómia és önállóság célja is. A beszélgetés során ezt a kérdés lett körül járva India külpolitikai hagyományain, prioritásaik kialakulásán, meghatározó kapcsolatain és néhány más fontosabb stratégiai szempont alapján.

India függetlenedése követeztében saját sorsának alakítója lett a nemzetközi porondon, habár a brit birodalom által kötött államközi szerződések nagy részét, kiegészítve az általuk kiépített külügyi struktúrával megörökölték, geopolitikai szempontból egy fajta kontinuitást is nyújtva – a Birodalom által megvédeni kívánt határokat ezek után India és Pakisztán (majd később Banglades is) próbál megvédeni. India első miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru és utódjai, Indira Gandhi és Rajiv Gandhi számos alkalommal formálták India sorsát és külpolitikáját, azonban mindegyiküket egyaránt befolyásolt a hidegháborús környezet, amelyből megpróbálták kivonni magukat az el nem kötelezettség eszményével, és megerősíteni országuk vezető pozícióját a régióban más nagyhatalmak között.

Azonban a hidegháború befejeződésével és gazdasági reformjainak következtében India új helyzetbe került, a megváltozott geopolitikai és geoökonómiai környezete jelentősen befolyásolja kapcsolatainak alakulását. Azonban ezen átalakulások megértéséhez elengedhetetlen legmeghatározóbb kapcsolatainak felidézése, Oroszország, az USA és Kína mellett szót ejtve Angliáról, közvetlen és távolabbi szomszédjairól Pakisztánnal az élen, valamint India törekvéséről az ENSZ-ben, a Biztonsági Tanácsba állandó tagjává lenni. Miközben hagyományosan jó kapcsolatát Moszkvával tovább ápolja, Washington egy új, potenciális partnerként jelent meg a régióban, ahogy már tisztán látszik Amerika szándéka Kína korlátozására, egyre jobban felértékelődök India szerepe, mint Kína lehetséges regionális ellenpontja. Azonban a történelmi sérelmek ellenére, melynek következtében máig gyanúsan tekint a Pekingre – amit Kína növekvő dél-ázsiai jelenléte is erősít – nem szándékozik egyelőre egy Kína korlátozását célzó, multilaterális szövetségbe belépni, inkább bilaterális megoldásokban hisz, miközben Kínával sem érdeke újabb konfliktusba keverednie.

Ezeken kívül India növekvő nyersanyagigénye, ahogy azt az Iráni helyzet is mutatja, egy súlyos gyengeponttá válhat egy esetleges konfliktus esetén, amely arra ösztönzi Indiát, hogy a huszadik századi hagyományoktól eltérően nagyobb figyelmet szenteljen az Indiai-óceán Régióra. Folyamatban van az indiai hadiflotta fejlesztése, számos gyakorlatot végeznek olyan partnerekkel, mint Amerika, Ausztrália, vagy Japán, miközben próbálja biztosítani a tengereken folyó nyersanyagellátást és kereskedelmet. Ezen szempontok figyelembevételével kirajzolódik India stratégiai függetlensége, annak mozgatórugói és kétes jövője, amennyiben a regionális konfliktusok esetlegesen tovább fokozódnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: