PAIGEO Podcast Podcast 26 – Nacionalizmus, Japán és az átalakuló Távol-Kelet

  Bár Japán miniszterelnöke, Abe Shinzo nemzeti érzelmű vezető hírében áll, a szigetországon nem söpörtek végig a nacionalizmus azon hullámai, amelyek 2016 óta kitöltik a nyugati sajtótermékek hasábjait. A Békealkotmánya módosításával és hadereje szerepével kapcsolatos kérdések továbbra is nyitottak, annak ellenére, hogy az ország lakossága egyre inkább tart Északkelet-Ázsia biztonsági helyzetének romlásától. Japán egymással versengő nemzettudatairól, és azok dél-koreai és kínai szomszédai identitásával folytatott párbeszédről beszélget Orbán Viktória, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szenior kutatója Lakatos László műsorvezetővel, a Trend FM „A Nap Vendége” című műsorában.

 

   Annak ellenére, hogy rengeteg szó esik „Ázsia évszázadáról”, a nyugati diplomácia „ázsiai fordulatáról” és a „keleti nyitásról”, hazánk és Európa számára a Távol-Kelet elsősorban gazdasági partnert jelent. A térség államaival fennálló kapcsolataink elmélyítése érdekében ugyanakkor kiemelt jelentősége van Északkelet-Ázsia összetett politikai viszonyainak a megértésére. Itt az ideje kinyitnunk Pandóra szelencéjét:

   A Távol-Kelet három legnagyobb gazdasága, Kína, Japán és Dél-Korea feszültségekkel terhes kapcsolatrendszerének az értékelésekor nagy szerepet kap a nemzeti identitás és a közös múlt eltérő értelmezések kérdése. A szigetország gyarmati és második világháborús szerepe számos, a jelenkorba átgyűrűző, megoldatlan konfliktus forrása. A három ország kapcsolataiban az elmúlt hét évtizedben újra és újra felszínre kerülő problémák, így a japán hivatalos bocsánatkérés, a háborús jóvátétel, a nankingi mészárlás, vagy az egykori kényszerprostituáltak és hadifoglyok helyzetének rendezése, mind erőteljes nemzeti érzelmeket megmozgató, lezáratlan kérdések, amelyek megakadályozzák, hogy a szomszédok közös megoldásokat keressenek a jelen mindannyiukat érintő kihívásaira.

  A térség geopolitikai viszonyainak átrendeződése kiélezi ezeket a konfliktusokat. Kína 2010-ben átvette Japán helyét a világ második legnagyobb gazdaságaként. Katonai felemelkedése ugyanilyen látványos, és megkérdőjelezi Japán 150 év alatt kialakult fensőbbségét a Kelet-kínai-tengeren.  A Senkaku / Diaoyu és a Takeshima / Dokdo szigetek hovatartozása körül kibontakozott viták ismét napirendre kerültek Tokió és Peking, illetve Tokió és Szöul között, a nacionalizmus köntösébe bújtatva az erőviszonyok elbillenésével járó feszültségeket.

   A japánok úgy érzik, hogy növekszik a tét a geopolitikai játszmában. Az Észak-Korea jelentette folyamatos nukleáris fenyegetés tovább szűkíti a szigetország mozgásterét. Az elmúlt időszak legkonzervatívabb miniszterelnöke, Abe Shinzo nagy lendülettel fogott az ország gazdasági súlyával arányos nemzetközi politikai és katonai szerepvállalás útjába álló hidegháborús akadályok elgördítésébe. Az amerikai megszállás alatt íródott Békealkotmány módosítása, vagy az Önvédelmi Erők státuszának legalizálása ugyanakkor gyanakvást ébreszt a Japán militarizmus kísértetének a feléledésétől tartó szomszédos államokban.

   Úgy tűnik, Tokió egyetlen lehetősége szorosabbra fonni együttműködését régi hidegháborús szövetségesével, az Egyesült Államokkal. Washington befelé fordulása, váratlan kiszállása a Csendes-óceáni Partnerségi Megállapodásból, illetve Donald Trump elnök kiszámíthatatlan Ázsia-politikája ugyanakkor újabb kérdőjelek elé állítják. Mit jelent japánnak lenni, amikor az Egyesült Államok szerepe alapvetően módosul a régióban? A mindent átható bizonytalanság közepette, felelősebb döntés megőrizni a szigetország pacifista identitását, vagy elindulni egy aktívabb, a történelmi tapasztalataiban és hagyományaiban magabiztos nemzet felépítése felé? A rádióműsorban a japánok 21. századi útkereséséről beszélgetünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: