Kína 2050-ben

Kína jövőjével kapcsolatban bármilyen előrejelzés rendkívül bonyolult, ugyanis egy kontinens méretű országról van szó, jelentős belső regionális, társadalmi és kulturális különbségekkel. Ráadásul az elmúlt évtizedekben az egyik leggyorsabb társadalmi-gazdasági átalakuláson keresztül menő ország volt, amelynek fejlődési pályáját a vonatkozó elemzések döntő többsége rendre sikertelenül vetítette előre. Jelen tanulmányban ennek ellenére kísérletet teszek az ország következő évtizedekben várható legfontosabb és legvalószínűbb fejlődési jellegzetességeit bemutatni.

Kína jövője a hivatalos célkitűzések tükrében

A Kínai Kommunista Párt (KKP) az ország jövőjével kapcsolatban úgynevezett „kétszáz éves” célt fogalmazott meg: a minden kritérium szerinti „mérsékelten jómódú társadalom” (xiaokang shehui) kiépítése 2021-re, a KKP fennállásának 100. évfordulójára, valamint Kína fejlett országgá alakítása 2049-re, a Népköztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára.[1] Mindez kapcsolódik a KKP elnökének, Xi Jinping „kínai álom” programjához, amely célja a kínai társadalom modernizációjának a folytatása és Kína nagyságának az újjászületése (fuxing).[2] A kínai célok tehát egyértelműek: 2050-re csatlakozni a világgazdaság centrumországaihoz, jómódú társadalmat kiépíteni és Kínát újra nagyhatalommá tenni. A célok elérése érdekében Kínának azonban számtalan kihívásra kell megoldást találnia és folytatnia kell a reformokat.

Gazdasági Átalakulás

Az 1978-ban meghirdetett „reform és nyitással” Kína pár évtizeden belül regionális hatalomból a világgazdaság globális súlyú tényezőjévé vált. A hosszú távú makroökonómiai előrejelzések szerint Kína gazdasági teljesítménye nominál értéken számolva a 2020-as évek végére várhatóan megelőzi az Egyesült Államokét (vásárlóerő-paritáson már 2014-ben megelőzte), és az ország ezzel a világ legnagyobb nemzetgazdaságává válik (1. ábra).[3]

1. ábra. A 2016-ban legnagyobb nemzetgazdaságok várható gazdasági teljesítménye 2050-ben.[4]

A kínai gazdaság további dinamikus fejlődése előtt egy rendkívül jelentős kihívás áll: ki kell kerülnie az ún. közepesen fejlett országok csapdáját.  A kínai gazdaságnak, ennek érdekében végig kell mennie a megkezdett szerkezetváltáson. Az exportvezérelt gazdasági növekedési modellt, amelyben Kína az olcsó munkaerőre, fejlettebb infrastruktúrára támaszkodva, az importált nyersanyagokat feldolgozva iparcikket exportál a fejlett világnak, felváltja egy fogyasztás- és K+F-vezérelt gazdasági növekedés, amely a legfejlettebb ipari termékek exportjával egészül ki. Bár a kínai társadalom fogyasztással kapcsolatos szokásairól csak rövidtávú előrejelzések érhetők el, megállapíthatjuk, hogy a jövőben kétségkívül a fogyasztás lesz a társadalom húzóereje, köszönhetően annak, hogy a reálértéken vett bérek gyors növekedése egyre szélesebb tömegek számára biztosítja a közép- és felső-középosztályba történő emelkedést. 2015-től a legnépesebb középosztállyal a világon már Kína rendelkezett (109 millió fő), megelőzve az USA-t (92 millió fő).[5] A kínai fogyasztásnak várhatóan három fő jellegzetessége lesz: a felső-középosztálybeli és jómódú háztartások jelentik majd a fogyasztás növekedésének motorját, az új generációk ( az 1980 után született kínai fogyasztók) kifinomultabb fogyasztói igényekkel rendelkeznek majd, és végül az online-kereskedelem egyre növekvő szerephez jut.[6] Mindez jelentős hatást fog gyakorolni nem csupán a kínai gazdaság hazai szereplőire, de a világgazdaságra is: a globális vállalatok ugyanis igyekeznek majd a legfontosabb piac, Kína igényeit kielégíteni.

2. ábra. A különböző társadalmi csoportok megoszlása (városi mintán belül) 2000 és 2020 között [7]

Kína az elmúlt évtizedben jelentős lépést tett, hogy gazdaságában a kutatás és fejlesztés egyre meghatározóbb legyen. A KKP által lefektetett irányelvek szerint 2020-ra Kínának a világ vezető innovációs hatalmai közé kell emelkednie és létre kell hoznia egy tudásalapú társadalom alapjait, míg 2050-re a tudomány és technológia domináns nagyhatalmává kell válnia.[8] A K+F-kiadások tekintetében Kína már 2014-ben megelőzte az Európai Uniót, és OECD egyik 2014-ben publikált tanulmánya szerint, Kína várhatóan 2019-ban az USA-t is meg fogja előzni.[9] A K+F tekintetében az elmúlt években jelentős elmozdulás figyelhető meg a minőségi kutatás irányába, amely tendencia tovább fog erősödni. A hosszú távú tervben kitűzött cél, a világgazdaság centrumaihoz való felzárkózás reálisnak tűnik.[10]

A kínai ipar centrumországokhoz történő felzárkóztatását a KKP az ipari forradalom negyedik szakaszába történő bekapcsolódástól reméli.  A „Made in China 2025” (Zhongguo zhizao 2025) a német ipar új generációjának megteremtését célzó, „Ipar 4.0” program ajánlásait magába foglalva készült, amely az okos ipari gyártás, azaz az információs technológia és a termelés összefonódását helyezi a fókuszba. A kínai program a következő tíz terület célozza meg: 1) fejlett információs technológia; 2) automatizáció és robotika; 3) űr- és légi ipar; 4) új generációs hajózás; 5) vasút; 6) új energia-meghajtással működő járművek és eszközök; 7) energetikai eszközök; 8) mezőgazdasági eszközök; 9) új anyagok; 10) bio- és fejlett gyógyászati termékek.[11] A MERICS megállapításai alapján bár 2025-re nem várható, hogy a kínai ipar átlagszínvonala megközelíti a fejlett országokét, de az igen, hogy az állam által kiemelt területen valódi versenytársat jelentenek majd a legfejlettebb ipari nagyhatalmak vállalatai számára is.[12] A kiemelt kulcsterületek pedig várhatóan a későbbiekben magukkal húzzák az ipar további területeit is, így reálisak lehetnek a központi kormánynak az évszázad közepére vonatkozó célkitűzései.

3.ábra. A kínai ipar fejlődési ciklusai az Államtanács honlapja alapján [13]

Demográfiai kihívásokról

Az 1979-ben életbe lépett születésszabályozási politika (jihua shengyu zhengce) –melyet gyakran „egy gyerek” politikának neveznek – sikeresen fékezte a korábbi évtizedek gyors népességnövekedését, amely eredményeként a lakosság a 2010-es évekre már világviszonylatban is lassan növekszik (0,43 %). Mindezek eredményeként Kína már nem sokáig birtokolja a legnépesebb állam címet. Kína népessége valamikor 2030 körül tetőzik, majd csökkenésnek indul, és 2023-tól már India lesz a világ legnépesebb országa.[14] A születésszabályozási politika tudatos választás volt, amelynek célja a kínaiak átlag jólétének a növelése volt, azonban hosszú távon súlyos következményekkel járt: Kína mára gyorsan öregedő társadalommá vált. Az ENSZ becslése szerint 2050-re 36,5% százalékra nő az idősek (60 év felettiek) aránya a társadalmon belül. Így megközelítőleg 600 millió idős embert kell a munkaképes korú lakosságnak eltartani (2050-ben 100 munkaképes korúra megközelítőleg ugyanannyi inaktív fog jutni).[15] Mindez nem csupán a gazdaság bővülésére hat negatívan, de Kínának ki kell tudnia alakítani egy hosszú távon fenntartható általános nyugdíjrendszert.

Kína drasztikus átalakulásának másik jellemzője a rendkívül gyors urbanizáció, amelyet a KKP összekapcsolt az ország modernizációjával. Míg az elmúlt években a városban élők aránya éppen hogy meghaladta a vidéki népesség arányát, addig 2050-re várhatóan a lakosság 76%-a fog városi területeken lakni, ami azt jelenti, hogy 2050-ig közel 300 millió ember fog a városokba költözni. [16] Mindez új életformát, munkát és szolgáltatásokat, de változó kultúrát és értékeket is jelent több száz millió ember számára.

Geopolitikai célok és kihívás

Kína az elkövetkező évtizedekben a Föld vezető hatalmává emelkedik. A legfontosabb kérdés, miként viszonyul majd a világban fennálló nemzetközi rendhez: szabálykövető vagy éppen szabályalkotó szereplőként fog megjelenni a nemzetközi politika porondján. Fu Ying külügyminiszter-helyettes 2016-ban a müncheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott beszédében kijelentette, hogy Kína elkötelezett a jelenlegi világrend megváltoztatása iránt. Értelmezésében a jelenlegi világrendnek három fő jellegzetessége van: az amerikai (nyugati) értékrendszer, az amerikai katonai vezető szerep, valamint a második világháború után kialakult nemzetközi intézményrendszer (pl. ENSZ). A kínai megítélés szerint ez a három pillér napjainkra már nem alkalmas a világ problémáinak a megoldásához, ezért a három pillér közül Kína kizárólag az utolsót támogatja, mert annak kialakításánál a kezdetektől fogva jelen volt, és annak egyben nyertesévé is vált.[17] Kína elkötelezett a nemzetközi szabályok megváltoztatása, valamint a kínai értékrendnek és normáknak megfelelő reform iránt. A jövő egyik legnagyobb kérdése, hogy a változások miként fognak végbemenni, békésen vagy konfliktusokkal tarkítva. Az első lehetőséget támogatja Kína konstruktív, közjót biztosító hozzáállása, pl. Xi Jinping 2017-es Világgazdasági Fórumon tartott beszéde, vagy az Egy Övezet Egy Út geopolitikai terv, amely Eurázsia kapcsolatrendszerét hivatott átalakítani. Másfelől azonban Kína rohamosan csökkenti lemaradását a katonai téren továbbra is globális hegemón USA-val szemben. A két legnagyobb hatalom, az USA és Kína megközelítően azonos méretű katonai kiadásai egyes becslések szerint együttesen a globális védelmi kiadások 45%-át is elérhetik 2045-re.[18] A két nagyhatalom között a legfontosabb kérdés a délkelet-ázsiai régió feletti ellenőrzés és tengeri szállítási útvonalak ellenőrzése lesz. A kínai külpolitika célja továbbra is a békés nemzetközi környezet fenntartása lesz, mert így biztosítható a legkisebb kockázat mellett külpolitikai célok elérése.

Konklúzió

Jelen összefoglaló a terjedelmi korlátok miatt nem törekedett egy mindent átfogó kép nyújtására, csupán a legfontosabb fejlődési trendek azonosítására. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kínai Kommunista Párt második száz éves célja reális és az évszázad közepére befejezve modernizációs programját, Kína felemelkedhet a világ leggazdagabb országai közé és Föld legnagyobb hatalmává válhat.

Jegyzetek

[1]辛向阳:“中国梦”与“两个一百年”, 中共贵州省委党校学报, 2013年4期. http://www.cssn.cn/mkszy/201401/t20140115_943766_1.shtml

[2]习近平:在第十二届全国人民代表大会第一次会议上的讲话, 新华社, 2013年3月17日. http://news.xinhuanet.com/politics/2013-03/17/c_115055434.htm

[3] Long-term macroeconomic forecasts. Key trends to 2050. The Economist Intelligence Unit, 2015. 4.; Five megatrends and possible implications, PricewaterhouseCoopers, November 2013. 3.

[4] The Long View How will the global economic order change by 2050? In:  The World in 2050. PricewaterhouseCoopers, February 2017, p. 68

[5] Kersley, Richard –Stierli, Markus: Global Wealth in 2015: Underlying Trends Remain Positive. Credit Suisse, 13 November 2015.

[6] Kuo, Youchi: 3 great forces changing China’s consumer market. World Economic Forum, 4 January 2016.

https://www.weforum.org/agenda/2016/01/3-great-forces-changing-chinas-consumer-market/

[7] U.o.

[8]国家中长期科学和技术发展规划纲要, (2006━2020年) 中华人民共和国国务院, 新华社北京2月9日电.

Goals, missions of China’s new five-year plan, Xinhua March 5, 2016.

[9] OECD Science, Technology and Industry Outlook 2014. OECD, November 12, 2014

[10] Eszterhai Viktor: Kína: élre törni a kutatásban. Geopolitika.hu, 2016 október 24.

[11] Made in China 2025. The State Council of the People’s Republic of China, 2017.

[12] Wübbeke, Jost – Meissner, Mirjam – Zenglein, Max J. – Ives Jaqueline – Conrad, Björn: Made in China 2025: The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries. Mercator Institute of China Studies, 2. December 2016. (Wübbeke at all., 2016)

[13] Made in China 2025. The State Council of the People’s Republic of China, 2017.

[14] UN World Population Prospects, the 2015 Revision, 4.

[15] U.o. 27.

[16] World Urbanization Prospects, 2014 Revision. 21.; 12.

[17] Fu Ying: Putting the Order(s)Shift in Perspective. 52nd Munich Security Conference, 13 February 2016.

[18] Global Strategic Trends – Out to 2045. In: Strategic Trends Programme, Development, Concepts and Doctrine

Centre, Ministry of Defence, UK

Felhasznált irodalom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: